Liszt Ferenc*
  Marie d'Agoult-hoz (155.)**

1844. április 11.

Nagyon szomorú vagyok és mélyen lesújtott.

Egyenként számolom mindazokat a fájdalmakat, amelyeket én tettem a maga szívébe, s senki, semmi nem fog soha megmenteni önmagamtól.

Nem akarok többé magával beszélni, nem akarom magát látni, még kevésbé írni magának. Hát nem mondta, hogy komédiás vagyok? Igen, azoknak a módján, akik a haldokló gladiátort játszanák, miután kiitták a bürökpoharat.

Mindegy.

A hallgatás zárja le szívem minden gyötrelmét.

Franz.

 

Szerda éjfél.

Egy utolsó szót.

Soha harmadik személyt.

S ha kell, én még mindig itt leszek.

 

1844. április 12.

Úgy láttam, el akar menni … hangversenyére.

Délután elküldök két zsöllyét.

Lesznek magánál vacsorán?

Ha semmit sem izen, félhétkor magánál leszek.




Hátra Kezdőlap Előre