Ez a válogatás nem a már meglévő szerelmeslevél-gyűjtemények számát kívánja szaporítani; célja, hogy az általánosan elfogadott tematikát kiszélesítve képet adjon a szerelem, a mátkaság és az esküvő utáni boldog vagy éppen boldogtalan hétköznapokról is; gondokkal, panaszokkal – a mindennapi élet számtalan apró mozzanatával. A hétköznapok azonban, ha időben messzire esnek tőlünk, már történelemként mutatkoznak meg; nemcsak fejedelmek, fejedelemasszonyok leveleiben, a maguk országos gondjaival-bajaival, de a nem történelmi személyek megnyilatkozásaiban is. Az időrend mellőzése, a tematikus elrendezés azokat a motívumokat emeli ki, melyek közösek a levelekben – de talán jól érzékelteti azt a változást is, ami ezen belül a századok során végbement. Közös mindenekelőtt – maga a szerelem. Mint ahogyan a Régi magyar levelesláda című könyvecskében olvashatjuk – mely több mint fél századdal ezelőtt látott napvilágot: „Lehet minden elmulandó, változandó itt alant a »siralom völgyé«-ben, örök és halhatatlan a szeretet, a szerelem, és újult erővel buzgó az élet ős kútforrása.”
Az egyes fejezetek témáinak, motívumainak részletes magyarázata, ismertetése – remélem – felesleges; a levelek beszélnek önmagukért. Talán csak annyit: nem volt szándékom az egyes levélíróknál végigkövetni a szerelem „életrajzát” – a boldog öregségig avagy a válásig –, ezt a rendelkezésre álló források nem is teszik lehetővé. Mindazonáltal tanulságos lehet fellapozni a kötetet nemcsak horizontálisan – vagyis a szövegek egymásutánjában –, hanem vertikálisan is; az egyes szerzők szerint. Az olvasó sajátságos tapasztalatokkal lesz gazdagabb.
A levelek között szerepelnek olyanok is, melyeket nem egymáshoz írtak a szerelmesek vagy házastársak, hanem egy harmadik személyhez, a levél tárgya azonban a szerelem vagy a házasság. Ezekből – esetenként – tisztább és őszintébb kép rajzolódik ki, mint az egymáshoz írottakból.
Az esetleges szövegkihagyásokat csak abban az esetben jeleztem külön a lelőhelyjegyzékben, ha azt saját magam végeztem; az összes többi esetben a szöveget a felhasznált forrás is csak csonkán közli.
Végül itt szeretném megköszönni Szerb Antalnénak,* T. Erdélyi Ilonának és Hopp Lajosnak, hogy a birtokukban lévő kéziratos leveleket rendelkezésemre bocsátották, és munkámban segítettek.
Erdődy Edit