---

Ajánlás

---

A Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok sorozat egyik sajátos és jellemzően levéltári műfaja a forráskiadvány. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményeit, valamint Budapest 1944/45-ös ostromát bemutató köteteink után most a második világháborút követő időszak magyar hadtörténelme forrásainak válogatása kerül a tisztelt Olvasó kezébe. A béke időszaka ez – legalábbis a fegyverek nem szólnak, de megismerkedett a világ egy új fogalommal: a hidegháború fogalmával.

A forráskiadványnak nem feladata az, hogy mélyreható elemzéseket közöljön az adott témával kapcsolatosan, hiszen ennél a műfajnál az a lényeg, hogy az irat, a korabeli dokumentum „beszéljen”, és az Olvasó értékeljen. Természetesen a történelmi tájékozódást megkönnyítendő, a kötetet a korszak kiváló ismerőinek tanulmányai vezetik be. E vonatkozásban a Hadtörténelmi Levéltár eltért eddigi gyakorlatától. Bevontuk a munkába azokat a történész, hadtörténész szakembereket, akik pályájuk során ezzel az időszakkal, e kor hadseregével foglalkoztak. Dr. Okváth Imre és dr. Horváth Miklós kandidátusok mögött sok évnyi kutatás, számos könyv, publikáció van. Dr. Léka Gyula vezérőrnagy, kandidátus a Magyar Néphadsereg tisztjeként, majd műszaki főnökeként teljesítvén szolgálatot, gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik a kötet témája vonatkozásában. Dr. Gellért Tibor kandidátus nyugdíjas kollégánk az előkészítés és a szerkesztés során hasznos tanácsaival segítette munkánkat; az ő korszak- és iratanyag-ismerete, az általa készített összeállítások, kutatási segédletek nélkül nehezebb lett volna a szerkesztő munkája. Fájdalmas tény, hogy a kötet megjelenését már nem érhette meg.

Ennél a forráskiadványunknál az iratok válogatása jelentette a legnagyobb problémát és munkát, hiszen mintegy 500 iratfolyómétert kitevő, raktárnyi terjedelmű iratanyagból kellett kiválasztani az adott 13 esztendőre vonatkozóan azokat az iratokat, amelyek kellőképpen reprezentálják ezt a történelmi időszakot, bemutatják a hadseregszervezés és -fejlesztés folyamatát vagy legalábbis főbb mozzanatait, és valamit visszaadnak a kor szelleméből, hangulatából. Úgy gondolom, a „megközelítés” szempontjából szerencsés véletlen, hogy a válogatás oroszlánrészét egyik fiatal levéltáros munkatársunk végezte, aki számára e korszak már valóban történelem, és személyes emlékektől, érzelmektől mentesen tudja kezelni a múlt forrásait.

Terveink között szerepel jelen kötet folytatásaként a Magyar Néphadsereg története további évtizedei forrásainak kiadása – de ez még évek komoly munkáját jelenti.

Budapest, 2001. május

Dr. Szijj Jolán

---

TÖRTÉNETI BEVEZETŐ

---

Dr. Okváth Imre: Magyar haderő és katonapolitika 1945–1956

---

A magyar hadsereg fejlődéstörténete a második világháború befejező szakaszától kezdve szorosan kapcsolódott a Szovjetunió kül- és katonapolitikájához. A XX. század közepére „szuperhatalommá” váló Szovjetunió mindenekelőtt biztonsági igényeinek kielégítésére koncentrált. A sztálini vezetés legfontosabb politikai szövetségeseinek Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária számított, mivel ezen országokat tartották alkalmasnak, hogy fontos közvetítői legyenek a szovjet érdekeknek. Egy esetleges újabb német támadás feltartóztatását mindenekelőtt Lengyelországnak, a fekete-tengeri partvidék és a bakui olajmezők megközelítési útvonalainak védelmét pedig Romániának és Bulgáriának kellett biztosítania. Magyarország – e geostratégiai megfontolások alapján – másodlagos jelentőséggel bírt a szovjet hatalmi elképzelésekben. A kelet-európai országok fontossága – a fentieken túlmenően – abban is megnyilvánult a háborút közvetlenül követő időszakban, hogy ipari és egyéb erőforrásaikkal biztosították a szovjet fegyverkezési programok megvalósíthatóságát. Az anyaországokba visszaáramló moszkvai kommunista emigránsok pártjaik politikai irányvonalát úgy alakították ki, hogy az biztosítsa a szovjet politikai és geostratégiai érdekek érvényesülését. A közvetlen cél nem a hatalom megragadása, átvétele, hanem hosszabb átmeneti időt feltételezve, a demokratikus intézményrendszerek formális működtetése mellett a hatalmi pozíciók megszerzése volt, amely lehetőséget teremthetett a sztálini rendszer fokozatos – polgárháború nélküli – bevezetésére. E politikai stratégia Sztálin azon elgondolásán alapult, miszerint a proletárdiktatúra békés úton való kiépítése megvalósítható a nyugati szövetségesekkel fenntartott jó viszonnyal egyidejűleg.

A Vörös Hadsereg által elfoglalt területekre 1944 novemberében megérkező magyar kommunisták első csoportja az ország állapotának feltérképezése mellett fontos feladatának tekintette a Szovjetunió közvetlen háborús, katonai – és az előzőekben már ismertetett – hosszabb távú politikai érdekeit kielégítő politikai struktúrák, intézményrendszerek megteremtését, majd működtetését. A MKP által meghirdetett akcióprogramot a politikai életbe újra vagy újonnan bekapcsolódó pártok (SZDP, FKGP, NPP, PDP), a megalakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés, az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyöntetűen elfogadták. Így volt ez a kormány egyik legelső feladatának tekintett új, nemzeti, demokratikus – Németország ellen szerveződő – hadsereg kérdésében is. A fegyverszüneti szerződésben (1945. január 20.) a magyar kormány vállalta: nyolc gyaloghadosztályból álló hadsereget szervez, és azt a szovjet csapatok oldalán minél előbb harcba veti.

A hadsereg létrehozása érdekében a szervezési munkálatok első lépései már 1944 decemberében megkezdődtek. A felállítandó hadosztályokhoz szükséges létszámot a katonai vezetés toborzással és a Szovjetunió által átadott hadifoglyokból kívánta biztosítani. Úgy gondolták, hogy a németek oldalán harcoló magyar katonák tömegesen fognak átállni, amint megtudják, hogy a hadifogság helyett az új magyar hadsereg tagjai lehetnek. Elkészült a toborzási felhívás tervezete, s ekkor még sokan úgy vélték, hogy az egész toborzás befejeződhet a fegyverszüneti szerződés aláírása előtt: sikerül felállítani az első magyar hadosztályt, a szovjet vezetés biztosítja a szükséges anyagi eszközöket, s átadja az igényelt hadifoglyokat.

Nem így történt! A kudarc hátterében a magyar fegyverszüneti feltételekről tárgyaló három nagyhatalom moszkvai tárgyalásai álltak. A szovjet pártvezetés – akceptálva a csehszlovák és a román politikusok álláspontját egy magyar haderő szükségtelen felállításáról, valamint tapasztalva a tömeges átállások hiányát – érdektelenné vált a magyar hadsereg felállításában és harcbavetésében. Erről azonban sem a magyar katonai vezetést, sem a kommunista vezetőket nem tájékoztatták, bár az utóbbiaknak lehettek „sejtéseik” orosz megbízóik szándékáról. Az új honvédség létrehozásában kezdettől szerepet vállaló tisztikar és a harcra önként jelentkező legénység továbbra is remélte, hogy a német fasizmus legyőzésében az antifasiszta szövetségesek továbbra is számítanak a magyar katonákra. A hadsereg egységeinek felállítása, az irányító és a katonai közigazgatási szervezetek megszervezése, a demokratikus jelleg erősítését célzó intézkedések kiadása a formálódó új katonai elit önfeláldozó erőfeszítéseinek következtében 1945 tavaszára megvalósult. Az 1. és a 6. gyaloghadosztály ausztriai hadműveleti területre kiszállítása április végére befejeződött, az 5. és a 7. hadosztály útbaindításának előkészületei pedig változatlan intenzitással folytatódtak.

A Harmadik Birodalom kapitulációját követően az 1. és a 6. hadosztály egységei visszatértek Magyarországra, Pápa és Balatonalmádi körzetében diszlokálva. Feladatuk hivatalosan a Bakony hegységen átvezető vasútvonalak biztosítása volt, valójában azonban sem a SZEB, sem a pártok nem kívánták a katonák jelenlétét a fővárosban. A honvédség állományába – az említett két gyaloghadosztályon kívül – a Vörös Hadseregtől május hó folyamán átvett műszaki alakulatok (az 1. vasút- és hídépítő hadosztály, az 1. híradóépítő dandár, az 1. és a 2. vasútbiztosító zászlóalj) tartoztak. A gyaloghadosztályok 1945 végéig a szovjet 9. hadsereg parancsnokságának közvetlen alárendeltségében álltak. A kerületi parancsnokságok (1–7.) alá beosztott határportyázó századokkal, a Honvédelmi Minisztérium és közvetlen szerveivel együtt a honvédség létszáma elérte a 46 000 főt. A SZEB utasítására az 5. és a 7. hadosztályokat már június elején feloszlatták. Nagyobb szervezeti változtatásra csak október hónapban került sor, amihez létrehozták az 1. műszaki hadosztályt a műszaki és a vasútbiztosító alakulatokból.

A háború befejeződésével a hadseregek jelentősége, fontossága nagymértékben csökkent, s a mindenhol előtérbe kerülő leszerelések a közkatonák mellett az állandó hadseregek gerincét alkotó tisztikarokat is érintették. A magyar tisztikarnak a háborút követően többféle kihívással kellett szembenéznie. Egyrészt a létszámcsökkentések következtében fellépő egzisztenciális bizonytalansággal, másrészt a pártpolitikai küzdelmek megjelenésével. A hadsereg hatalmi eszközként való felhasználása Magyarország megszállása, a Vörös Hadsereg jelenléte miatt szóba sem jöhetett. Ugyanakkor – a hatalomért folytatott küzdelemben – mindegyik politikai erő a saját befolyását szerette volna érvényesíteni a hadsereg irányításában, és ehhez szükséges volt a tisztikar támogatásának elnyerése. A hadseregben 1945 őszétől kibontakozó pártpolitikai csatározások középpontjába a megtartandó és az elbocsátandó tisztek kérdése került. A politikai élet két meghatározó ereje – az FKGP és a MKP – élesen ellentétes fejlődési irányt fogalmaztak meg Magyarország számára. Az előbbi célja a polgári társadalom és az annak megfelelő hadsereg kialakítása volt, míg a kommunista párt a sztálini szocializmus megvalósításáért harcolt. Az MKP hadsereggel kapcsolatos politikája egy kis létszámú, alacsony harcértékű haderő kialakítására irányult, amely nem veszélyeztette hatalmi aspirációit, és nem volt felhasználható ellene. A SZEB támogatását felhasználva, így vált a honvédség újabb és újabb csökkentésének szószólójává.

A Honvédelmi Minisztérium a hadsereg átszervezésére vonatkozó SZEB-utasítást 1945. október 22-én kapta meg. Ebben Kondratov vezérőrnagy, a SZEB elnökének katonai szakértője a honvédség engedélyezett katonai létszámát 25 000 főben, haderejét pedig a következőkben határozta meg: kettő gyaloghadosztály (7500-7500 fő); egy műszaki hadosztály (3000 fő); hét kerületi parancsnokság (1–32. kiegészítő parancsnokság, 1–171. bevonulási központ, 1064 fő); Honvédelmi Minisztérium és közvetlenjei (folyamőrszakasz, hadimúzeum, hadbiztosi raktár, gépkocsi-javítóműhely, budapesti helyőrségi kórház, rokkantház, raktárak, 335 fő); határőrség (5000 fő). Minden olyan alakulatot, katonai intézményt, amelyet nem tüntettek fel az átiratban, két héten belül meg kellett szüntetni. A közelgő választásokra való tekintettel azonban a rendelet végrehajtását november 15-ig felfüggesztették. Az új, FKGP vezette kormány honvédelmi minisztere, Tombor Jenő altábornagy november 28-án ismertette a honvédséggel kapcsolatos elképzeléseit Vorosilov marsallal. A csökkentéseket a miniszter is szükségesnek tartotta, csupán annak mértékét vélte túlzottnak. A hadsereg létszámcsökkentésének – baloldal általi – napirenden tartása kettős célt szolgált: egyrészt anyagi kiadásokat takarított meg az államháztartás számára, másrészt – s ez volt a fontosabb – kedvező körülményeket teremtett a kommunista párt számára, hogy megszabaduljon azon tisztektől, akik nem értettek egyet politikai elképzeléseivel.

A honvédség létszámának fokozatos csökkentésével egyidejűleg 1946 tavaszán sor került a Határőrségnek a honvédség haderejéből való kivonására és kommunista vezetés alá helyezésére. Ezzel megtörtént egy ütőképes „párthadsereg” kialakítása, amely szükség esetén felhasználható volt akár egy budapesti „reakciós zendülés”, akár egy esetleges katonai ellenállás letörésére.

A magyar békeszerződés aláírásával (1947. február 10.) megteremtődött a honvédség fejlesztéséhez szükséges jogalap, és elkezdődhetett a hadsereg kiépítése. A minisztérium az engedélyezett 70 000 fős létszámot hosszú lejáratú, átgondolt fejlesztési terv alapján kívánta megvalósítani. A fejlesztés előkészítő időszakában (1947–1950) akarták a hadsereg kiképző-nevelő keretét felállítani, valamint biztosítani a honvédség tagjainak megfelelő színvonalú felszerelését és elhelyezését. A fejlesztési előkészületek megindítása ellenére a hadseregfejlesztés kérdése nem volt központi politikai kérdés 1947 őszéig. A hatalomért folytatott küzdelemben egyik politikai erő sem számolt a hadsereg felhasználásával, ezért annak kiépítését, fejlesztését nem tartotta fontosnak. 1947 végétől azonban a kül- és belpolitikai viszonyok gyökeres átalakulása következtében a hadseregfejlesztés megítélése megváltozott. A nemzetközi kapcsolatok feszültebbé válása és a hidegháborús konfrontáció kiéleződése következtében mind a nagyhatalmak, mind pedig a szövetségi rendszereikhez tartozó országok politikájában egyre dominánsabb szerepet játszott egy esetleges harmadik világháború megvívását szolgáló katonapolitika. Sztálin és a szovjet vezetés különböző pártközi tanácskozásokon, valamint egyéb csatornákon keresztül ismertette elképzeléseit a szocialista országok vezetőivel, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy országaik és hadseregeik készen álljanak az adott pillanatra. Magyarország politikai és katonai vezetői a harmadik világháború lehetőségével 1948–1949 folyamán egy három-négy éves periódusban, a koreai háború kitörése után azonban már bármely pillanatban számoltak.

A honvédség mennyiségi és minőségi fejlesztése az 1948. április 15-én életbe lépő „Pilis”-hadrenddel kezdődött meg. A fejlesztés elsősorban az engedélyezett békehadrend hivatásos tisztikarának és tiszthelyettesi állományának megteremtését, valamint kisebb szervezeti módosításokkal a hadsereg ütőképességének emelését kívánta előmozdítani. A honvédség új hadrendje a „Pilis II”, 1948. október 1-jével lépett életbe: a katonai létszám emelésével, az 1. lövészhadosztály bővítésével, újabb alakulatok és intézetek felállításával növelte a honvédség állományát. A hadsereg szervezeti felépítése az 1949. március 15. és szeptember 30. között érvényben lévő „Klapka-hadrenddel” alapvető változásokat mutatott a korábbi hadrendekhez viszonyítva: a lövészhadosztály és az újonnan felállított páncéloshadosztály szervezetében megjelentek az ezredek, felváltva az addigi legmagasabb alapegységeket, a zászlóaljakat. A hadseregfejlesztés üteme az év második felétől tovább fokozódott. Október 1-jén került bevezetésre a „Petőfi” hadrend, amely a honvédség további fejlesztéséhez szükséges alapok megteremtésére, a tüzér- és páncélosalakulatok megerősítésére irányult. Fontos feladatként jelölték meg a honvédség politikai egységének megszilárdítását, a szovjet kiképzési elvek és módszerek elsajátítását, a kiképzés színvonalának emelését. Az új hadseregben „A” és „B” típusú magasabb lövészegységeket állítottak fel, amelyekben az „A” a feltöltött, a „B” pedig a keretszámú alakulat volt. A honvédség állományában egy új, „A” típusú gépkocsizó lövészhadosztályt is szerveztek. A hadsereg összlétszáma elérte a 53 000 főt. Ezzel a magyar honvédség 1950 elejére – az új típusú hadosztályok létrejöttével – alkalmassá vált bizonyos támadó-védelmi hadműveletek folytatására a Szovjetunió vezette katonai rendszer keretén belül. Az 1950. március 15-től érvényes „Rákóczi” szervezési rendelet alapvetően a lövészerőket erősítette. Felállították a 3. lövészhadtestet kettő „A” és egy „B” jellegű hadosztállyal. Létrehozták a hadtestparancsnokság közvetlen egységeit. Megnőtt a repülőcsapatokat kiszolgáló szervezetek száma is. A legnagyobb erőt előirányzó szervezési intézkedés 1950. november 1-jén lépett életbe, és a „Kossuth” fedőnevet viselte. A meglévő alakulatokon túl felállítottak egy új lövész- és páncéloshadtest-parancsnokságot, valamint számos tüzér-, légvédelmi tüzér, műszaki, híradó és vegyiharc-egységet. A rendszeresített létszám 125 000 fő volt, a korábbi szervezési intézkedésekben megadott létszámnak közel a kétszerese. A fejlesztés olyan feszített volt, hogy az elhelyezési körletek építésének, a fegyverzeti és egyéb felszerelések beszerzésének üteme nem tudott vele lépést tartani. Ennek következtében 1951 tavaszán nem került sor új hadrend kiadására. A magyar hadsereg 1952 őszére érte el legnagyobb szervezetét, mind struktúráját, mind pedig létszámát és fegyverzetét tekintve. A rendszeresített létszám elérte a 210 000 főt.

A honvédség szervezeti és létszámkereteinek kiépítésével párhuzamosan sor került a feltételezett ellenség elleni hadműveleti tervek kidolgozására is. 1949. november közepéig, a Kominform Jugoszláviát elítélő határozatáig a fő ellenség az Egyesült Államok és a NATO tagállamai voltak. A szovjet–jugoszláv ellentétek kiéleződése következtében azonban módosult az ellenségkép. Az új helyzetben a háborús veszély elsősorban Jugoszlávia részéről jelentkezett. Ettől az időtől kezdve indult meg a magyar honvédség felkészítése egy Jugoszláviából esetleg kiinduló katonai támadás elhárítására, illetve egy sikeres ellentámadás megszervezésére. A déli határszakaszon – 1950 januárjától – a feltételezett kisebb fegyveres provokációk visszaverése az ÁVH alárendeltségébe kerülő Határőrség feladata lett. E szervezet zászlóaljainak kellett biztosítaniuk a határok lezárását, a kisebb erőkkel végrehajtott ellenséges betörések elhárítását, illetve a háborús hadműveletek megindulásakor a halogató harcok megszervezését a honvédség csapatainak beérkezéséig. A Határőrség és a honvédség közös harci tevékenységének koordinálása a Vezérkar, az irányítás pedig a Honvédelmi Minisztérium feladata lett. Az együttműködő honvéd alakulatokat a 3. lövészhadtest biztosította. A csapatok kijelölése mellett intézkedések történtek a határ nyugati és déli részeinek műszaki megerősítésére, valamint elaknásítására. A várható fő támadási irányokban – a Duna–Tisza köze, a baranyai háromszög, a nagykanizsai határsáv – mintegy 600 km hosszúságban, 100-160 km mélységben állandó és tábori típusú védelmi építményeket építettek.

A Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnöksége – a szovjet vezérkarral egyeztetett terv alapján – Magyarország védelmének megszervezésekor a fő figyelmet Jugoszlávia ellen összpontosította. A fegyveres konfliktus kirobbanásának két lehetőségével számoltak: az első szerint Jugoszlávia egy Nyugatról indított támadás esetén önállóan vagy esetleg Olaszországgal együtt támadna Magyarország ellen, míg a második verzió alapján a nyugati államok az új világháború kirobbanásának eszközéül használnák fel Jugoszláviát. Magyarország stratégiai helyzetét mindkét vezérkar kiemelt fontosságúnak értékelte, mivel az országot a Szovjetunió vezette népi demokratikus tömb délnyugati peremállamának tekintették. A védelem megszervezésekor a déli és a délnyugati irányt erősítették, de nem zárták ki egy esetleges nyugati irányból érkező támadás lehetőségét sem. Ez utóbbi esetben az ellenség fő támadási irányát a Duna völgyében, a Bécs–Budapest vonalban prognosztizálták. A legveszélyesebb betörési irányvonalnak a déli számított, ahol az ellenség számára két kedvező működési irány is kínálkozott: a baranyai háromszög és a Duna–Tisza köze. Az első területről indított támadás feltételezett célja a Dunántúl okkupációja, a Duna–Tisza közötti előrenyomulásé pedig Magyarország kettéosztása, Budapest körülzárása volt. Veszélyességét fokozta, hogy a terepviszonyok itt voltak a legkedvezőbbek, mivel semmilyen akadály nem állt útjába a támadásnak, valamint az összes fegyvernem kombinált alkalmazására is kiváló lehetőség nyílt. Az ellenséges betörés elhárítása egyetlen módjának a benyomuló erők hátába való kerülés látszott, amelyet a román hadsereggel együttműködve kívánt megvalósítani a magyar hadvezetés.

A Magyarország elleni támadás elhárításánál két lehetőséggel számoltak: az ellenség meglepetésszerű, váratlan akcióival, illetve háborús előkészületeinek felderítésével. Az első esetben a harcot először a Határőrség alakulatai vették volna fel a betolakodó erőkkel és harcbalépésükkel egyidejűleg riasztották volna a honvédség „A” alakulatait, beleértve a repülőket is. A Határőrség megerősítésére a határ menti városokban elhelyezett honvédségi alakulatokkal és a rendőrségi egységekkel számoltak. A riadóztatott „A” típusú hadosztályok – előrevonásuk után – a kijelölt és előkészített állásaikat foglalták volna el. A harci riadó meghirdetésével egyidejűleg mozgósították volna az első lépcsőben felállításra kerülő „B” alakulatokat is, melyek személyi és anyagi feltöltéséhez négy-öt nappal számoltak. Az összevonások után – a kialakult helyzetnek megfelelően – ellencsapást hajtottak volna végre a betört ellenség visszaszorítására.

Az ellenség támadási előkészületeinek felfedése esetén az „A” típusú hadosztályok az előre kiépített állásokat foglalták volna el, míg a gépesített hadtest tartalékként – a támadási iránytól függően – Kecskemét vagy Székesfehérvár körzetében állt volna készenlétben. A hadműveleti tervek készítői – a katonai hírszerzés értesüléseire támaszkodva – nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy az Egyesült Államok vezette „koalíciós háborúban” Jugoszláviát olasz és osztrák csapatok is támogatni fogják, biztosítva ezzel a Földközi-tenger déli felvonulási területeit.

A kidolgozott magyar hadműveleti tervek igazodtak a Szovjetunió doktrinális elveihez. Eszerint a harmadik világháborút az Egyesült Államok vezette „imperialista tábor” fogja kirobbantani, s ezt egy jól szervezett védelmi hadművelettel kell majd a szocialista államok hadseregeinek elhárítania. Ezt követően lendületes és sikeres ellentámadással kell biztosítani a végső győzelmet. Az ellentámadás hadműveleti irányvonalainak legelső meghatározását a Hadműveleti Csoportfőnökség már 1950 februárjában elkészítette: Jugoszlávia irányába Belgrád, Olaszország felé Trieszt-Milánó, Nyugat-Németország esetében pedig München volt az elérendő végső célpont.

Elkészült 1951 júniusában az a támadási terv is, amely a legplasztikusabban világítja meg a Szovjetunió vezette szocialista tábor déli irányba történő hadműveleti elképzeléseit Belgrád elfoglalására. A Magyarországon felállításra kerülő Déli Frontparancsnokság alárendeltségébe kettő magyar és a Szovjetunió Kárpát Katonai Körzetéből előrevetett kettő szovjet hadsereg tartozott volna. A Déli Front a Hercegszántó–Szeged közötti szakaszról frontális áttörő támadást indított volna, hogy első feladatként bekerítse és megsemmisítse a határvonalon felsorakozó ellenséges erőket. Ezt követően, menetből átkelve a Dunán, a Duna és a Száva között folytatta volna az előrenyomulást az ellenség felszámolása céljából. Együttműködve a Keleti Front (román, bolgár) főerőivel, végső csapást mért volna az ellenség Belgrád körzetében összpontosított erőire, és birtokba vette volna a fővárost. A tervekben foglaltak kipróbálására 1952 júliusában hadsereg-vezetési törzsgyakorlatot tartottak Farkas Mihály honvédelmi miniszter vezetésével, majd október elején már a csapatokkal is gyakoroltatták a feladatokat: az ellenséges védelem erőszakos folyamátkeléssel történő áttörését, a második védőöv mélységi megsemmisítését, a hadműveleti mélységben való harc elemeit. Az őszi gyakorlaton 50 000 fő vett részt, ennek során 1000 löveget és aknavetőt, 250 harckocsit és rohamlöveget, 1000 repülőgépet, 3000 gépkocsit mozgattak.

A hadsereg igényeinek kielégítésében Magyarország 1953 tavaszára lehetőségeinek végső határához érkezett. A hadseregfejlesztést, a háborús előkészületeket tovább folytatni sem szervezetileg, sem anyagilag nem lehetett a politikai rendszer veszélyeztetettsége nélkül. A nyugati államokkal és Jugoszláviával való együttműködést fontolgató Malenkov–Berija–Hruscsov-féle új szovjet vezetésnek Magyarország stabilitása rendkívül fontossá vált. Ennek biztosítása érdekében került sor a Nagy Imre nevével jelzett politikai irányvonal előtérbe állítására, s ekkor kezdődött meg a tömeghadsereg leépítése.

A nagy létszámú hadsereg csökkentése és az addigi katonapolitika módosítása a Bulganyin által favorizált Bata István altábornagy feladata lett. A hadsereg vezetői azonban igen óvatosan és vonakodva próbálták a kormányprogram hadsereg-csökkentési előírásait végrehajtani. Egy együttes NATO–jugoszláv támadás veszélyére hivatkozva, továbbra is a honvédség erősítésének szükségessége mellett érveltek, s jelentéktelen létszám- és csapatcsökkentéseket hajtottak végre 1953 végéig.

A szovjet pártvezetés 1954 tavaszától a nyugati államokkal folyó tárgyalások folytatása mellett előkészületeket tett – az addigi kétoldalú katonai szerződések továbbfejlesztésével – egy katonai tömb létrehozására. A magyar párt- és katonai vezetők egy új katonai szövetség létrehozására irányuló szovjet szándékról Bulganyin honvédelmi miniszternek az 1954. májusi szovjet–magyar párttanácskozáson elejtett megjegyzéseiből tájékozódhattak. Ekkor a szovjet politikus még csak általánosságban, a csatlós államok hadseregeire való nagyobb „odafigyelésről” beszélt, konkrét tennivalók említése nélkül. A törődés azonban már jelezte, hogy a Szovjetunió már megkezdte katonai előkészületeit Nyugat-Németország esetleges NATO-csatlakozása esetére. A német hadsereg újrafelfegyverzésének lehetősége a szovjet vezetés számára olyan veszélyes fordulatot jelentett, amely szükségessé tette a kétoldalú katonai szerződések módosítását és a német haderő hadrendbe állításával megbomló katonai erőviszonyok azonnali kompenzációját. Ezt a szocialista államok hadseregeinek átszervezésével és közös parancsnokság alá rendelésével tervezték megvalósítani. A Moszkvában 1954. december elején megtartott értekezleten a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország, Albánia, az NDK és Kína képviselői tárgyalásokat folytattak egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének lehetőségeiről, megállapodtak abban, hogy a párizsi szerződés ratifikációja esetén közös védelmük biztosítására intézkedéseket foganatosítanak hadseregeik közös parancsnokság alá rendelése ügyében.

A magyar Politikai Bizottság 1954. december 6-i megbeszélésén hallgatta meg a magyar küldöttség beszámolóját az értekezletről, s azt minden vita nélkül tudomásul vette. Hruscsov a katonai szervezetre vonatkozó szovjet tervezetet 1955 februárjában küldte el a szocialista országok pártvezetőinek. Ebben a Varsói Szerződés ismert cikkelyein kívül egy szigorúan titkos értekezlet megtartására is javaslatot tett a közös tennivalók megbeszélése érdekében. A Politikai Bizottság március 10-én egyhangúlag elfogadta a Varsói Szerződés szovjet tervezetét, és felhatalmazta Rákosi Mátyást, hogy közölje a szovjet vezetőkkel: a javaslatokkal teljes mértékben egyetértenek. Ezzel lényegében megszületett a politikai döntés a Varsói Szerződésben való magyar részvételről, két hónappal megelőzve a titkos ceremóniát. A Varsói Szerződés megalakítása után – 1955. május 11–14. – a Szovjetunió politikai és katonai érdekeinek nyers védelmezőjévé vált, s ha úgy adódott, a benne részt vevő államok „fegyelmező” eszközévé is.

A Szovjetunió nagy energiával látott hozzá a Varsói Szerződésbe beosztott államok hadseregeinek modernizációjához, harci értékük szovjet szintre való felemeléséhez, integrációjuk gyors elmélyítéséhez. Rövid idő alatt igyekezett kialakítani egy olyan jól működő katonai struktúrát, amely ellensúlyozni tudta a nyugatnémet hadsereggel kiegészülő NATO szárazföldi erőit, valamint az Egyesült Államok nyugat-európai hadászati-hadműveleti atomeszközeit.

A magyar honvédség 1956 őszére mind létszámában, mind szervezetében megfelelő alapot jelentett a Varsói Szerződésbe való integrálódás elmélyítéséhez, hiszen a 4. hadsereg felállításával, az alakulatok teljes létszámbeli feltöltésével, a fegyverzet és a felszerelések modernizációjának beindításával teljesítette a számára – Moszkvában előírt – követelményeket. A hadsereg hadrafoghatóságával és a tisztikar erkölcsi-politikai állapotával kapcsolatban azonban komoly problémák mutatkoztak. A Néphadsereg harckészültsége – egy szovjet tábornokokból álló csoport felmérése szerint – alacsony színvonalú volt. Tyihonov altábornagy, szovjet főtanácsadó összefoglaló jelentésében az alábbi hiányosságokra hívta fel a hadsereg vezetőinek figyelmét: a parancsnokok nem elég alaposan értékelik a helyzetet, késnek az elhatározás meghozatalával, egyes esetekben kellően meg nem indokolt döntéseket hoznak, az egységeknek, a magasabbegységeknek és a fegyvernemeknek a feladatokat nem eléggé szabatosan fogalmazzák meg. A törzsek bonyolult helyzetekben nem képesek megszervezni a csapatok irányítását, saját feladataikat nem elég mélységben ismerik. A fegyvernemi parancsnokságok a számukra kitűzött feladatokat csak egyszerű harci helyzetekben tudják végrehajtani. A honvédség legnagyobb problémájának a harckocsik és a rohamlövegek rendkívül alacsony számát jelölték meg. A felsorolt hiányosságok és problémák kijavítását, valamint pótlását a harckészültség emelése érdekében a legsürgősebben végrehajtandó feladatnak tartotta a főtanácsadó.

Az 1953 őszétől permanensen zajló létszámcsökkentések hatására a forradalmat megelőző időszakban nagyfokú bizonytalanság alakult ki a tisztikarban, ami kihatással volt hivatásérzetükre, felelősségtudatukra és munkájukra is. Növelte a gondokat, hogy a tisztek 25%-ának súlyos lakásgondjai voltak, és az alacsonyabb beosztású tisztek fizetése nem érte el a létminimum alsó határát sem. A szociális feszültségek mellett a politikai elbizonytalanodás jelei is feltűntek, sőt, bizonyos tiszti csoportoknál szovjetellenes nézetek terjedése volt regisztrálható.

Összegzésként megállapítható, hogy Magyarország az 1948 és 1956 közötti időszakban a Szovjetunió vezette katonai szövetségi rendszerben olyan oktrojált hadsereg- és hadiipar-fejlesztésre kényszerült, amely gátolta gazdasági struktúrájának modernizálását, a lakosság életszínvonalának emelkedését, és ez jelentős mértékben hozzájárult gazdasági és katonai kiszolgáltatottságának elmélyüléséhez, a fegyverkezési versenybe való egyre intenzívebb bekapcsolódásához.

Dr. Léka Gyula: A műszaki egységek tevékenysége

---

Magyarország területén fél évig folyt a háború, amely erkölcsileg-anyagilag teljesen tönkretette az országot. Hazánkban nem maradt egyetlen ép közúti és vasúti híd sem. A vasúti pályákat felszaggatták, az elektromos vezetékeket szétszaggatták, a pályaudvarokat, a postaépületeket lerombolták. A közlekedési eszközöket, a gyárak-ipartelepek felszereléseit és a nyersanyagot elhurcolták. Megszűnt a közlekedés, a hírváltás lehetősége. A termelt javak nem jutottak el a fogyasztókhoz. Nem volt szén.

Mindezt tetézte, hogy a visszavonuló német és magyar csapatok az ország jelentős részén, a főbb útvonalakon, a közlekedési csomópontokban, a tervezett és kiépített védelmi terepszakaszokon aknásítást, nagykiterjedésű aknamezőket hoztak létre, amelyek az élet beindítását, az ország vérkeringését döntően hátráltatták. Az ország ilyenfajta pusztítása honvédelmi érdekből született, így annak felszámolása, helyreállítása kötelezte a megalakuló demokratikus hadsereget, hogy abban minden erejével vegyen részt.

Az ország újjáépítésében legelőször a HM-nek 1945 januárjában átadott 2. Ukrán Front 1. és 3. vasútépítő dandára és az 1945-ben alakult demokratikus hadsereg 1. és 6. hadosztályának utász- és árkászcsapatai vettek részt. Az 1. és 3. vasútépítő dandárokat a 2. Ukrán Front magyar hadifoglyokból állította fel 1944 decemberében, illetve 1945 februárjában. Feladatuk a front utánszállításának biztosítása volt. A háború után hadifogoly jellegüket megszüntették, és így kerültek a HM-hez. Az újjáépítés céljából a vasútépítő dandárok összevonásával 1945 júniusában megalakították az 1. vasút és hídépítő (újjáépítési) hadosztályt tíz zászlóaljjal. Alkalmazásukra a MÁV tervei alapján került sor 1945 szeptemberéig. A HM kérésére a SZEB 1945. szeptember 25-ével engedélyezte az állomány egy részének felváltását, leszerelését. A tíz zászlóaljból négy zászlóaljat leszereltek.

A 6. gyaloghadosztály szervezésekor az utászzászlóalj feltöltésén felül 360 fő önkéntes maradt, akikből a SZEB engedélyével 1945. március 7-ével egy vasút- és hídépítő zászlóalj került felállításra. Ez az alakulat a MÁV debreceni üzemegység területén dolgozott júniusig, ezt követően Vácra helyezték át.

A 2. Ukrán Front 1945. május 16-án, Budapesten újabb hadifoglyokat adott át a HM-nek, belőlük állították fel Szentendrén a 2. vasút- és hídépítő zászlóaljat. Ez az alakulat kezdte meg a főváros újjáépítését.

Kezdetben a Déli és a Kelenföldi pályaudvarnál dolgozott, majd Gödre került. Ezt követően a margitszigeti ideiglenes Duna-híd őrzése, javítása és a hajóforgalom biztosítása volt a feladata. A MÁV és a Posta kérésére a kormány új műszaki alakulat felállítását rendelte el. Ennek érdekében az 1. műszaki hadosztályt 1945. október 13. és november 1. között állította fel a HM műszaki csapatok parancsnoka, Molnár Pál vezérőrnagy. Állománya 6 vasút-, 4 hídépítő, 4 híradóvonal-építő és 4 vasútbiztosító zászlóalj, létszáma 10 382 fő volt. Az állomány zömét az újjáépítésre felállított alakulat megmaradt állománya képezte, kb. 3371 fő, valamint tartalékosokkal töltötték fel. A hadosztály felállításával valamennyi műszaki csapat egy irányítás alá került, egy kézben összpontosult. 1946. április 15-ig a behívási nehézségek miatt a hadosztály állományát 5045 főben határozták meg. A hadosztály felállításával a HM és a Közlekedési Minisztérium célja a következő volt:

– mindenkor független, katonai fegyelem alatt álló munkásalakulat álljon rendelkezésére;

– hirtelen fellépő munkaerő-szükséglet esetén és elemi csapásokra (árvíz, jég) műszaki karhatalommal rendelkezzenek;

– biztosítva legyen az önálló munkavégzés;

– a honvédség műszaki munkaerejét tervszerűen az ország újjáépítésére állítsák be;

– a vasúti szállítás zavartalanságát fegyverrel is biztosítsák.

A hadosztály 1945 decemberében jégveszély elhárítását végezte 6 osztaggal. A hidak helyreállítása során kiemelkedők voltak a budapesti hidaknál végzett munkák. Budapesten a németek az összes hidat felrobbantották. Az első hidat a szovjet csapatok építették a Margitszigetnél. Ez volt az úgynevezett „Manci-híd”, amely faszerkezetű szükséghíd volt. Az első önálló híd, amelynek építésébe bekapcsolódott a műszaki hadosztály, a Kossuth híd volt. Erre a hídra összpontosították az ország minden műszaki haderejét. Ebben a munkában részt vett a budapesti helyőrség minden katonája, mintegy két hónapon át. A műszaki hadosztály volt az újjáépítés motorja. Valamennyi híd helyreállításában részt vettek. E hidak a következők voltak: Petőfi híd, Déli és Északi összekötő vasúti híd, a Margit híd pillérein épült „gáz híd”, és a Tisza-ági híd. A hídépítési munkákon felül egyéb munkálatokban is részt vettek. Állományuk egy része a MÁV gyáraiban hídszerkezeti elemeket gyártott a Szabadság hídhoz. Több mint egy millió munkaórát fordított az árvédekezésre és közel ötmilliót közmunkára. A vasútbiztosító alakulatok a vasútépítésre és a helyreállító munkákra négymillió munkaórát fordítottak. Több mint ezer őrséget szerveztek a pályaudvarok, a különböző szállítmányok, a műtárgyak biztosítására, őrzésére. Elfogtak számos rendbontót, fosztogatót.

A SZEB döntése alapján 1946. július 15-ével a műszaki hadosztály megszűnt, csak két utászzászlóalj maradt meg a Tisza-ági hídépítéshez. A műszaki hadosztály helyett 1946. szeptember 15-ig létrehozták a Műszaki Vezetési Törzset.

Ez a törzs állította fel 1947-ben a Műszaki Kiképző Tábor parancsnokságát Budafok-Hároson. Parancsnoka Görgényi Dániel ezredes (később vezérőrnagy). Feladata az alárendelt csapatok vezetése, az ország újjáépítési munkában résztvevők irányítása, az árvízvédelem, az akna- és lőszermentesítés megszervezése és vezetése. Alárendeltségébe tartozott a HM 1947–48-ra kiadott szervezési intézkedése szerint az 1. honvéd aknakutató zászlóalj (az addig létező aknakutatók összevonásával), az 1. honvéd utászzászlóalj (az 1. és 6. önálló utászszázadból) és a 2. honvéd utászzászlóalj (a 2. vasút- és hídépítő zászlóalj állományából), valamint a Műszaki Szertár. A kiképző tábor 1948. április 15-éig állt fenn. Itt történt a szárazföldi csapatok számára egyes szakalegységek felállítása és kiképzésük végrehajtása.

Az ország területén közel 120 000 kat. hold szántóterületet aknásítottak el. Ahhoz, hogy a földeken megindulhasson az élet, a különböző robbanótesteket el kellett távolítani. Különösen igaz volt ez a dunántúli térségekre.

Az aknamentesítés első végrehajtói a szovjet és bolgár alakulatok voltak. A szovjet aknászok 1946 augusztusáig ténykedtek, több tízezer négyzetkilométer területet, utat ellenőriztek és közel egymillió robbanótestet hatástalanítottak. A bolgár műszaki csapatok a Dunántúlon dolgoztak. A 16. bolgár hadosztály műszaki katonái és a magyar lakosságból önként jelentkezők kezdték el a mentesítést. 1945. május 12-én a 4. bolgár hadsereg parancsnoka a csertői fogolytáborból 200 fő magyar hadifoglyot adott át a 4. honvéd kerületnek aknaszedésre. Ezekből az önkéntesekből alakult meg az első aknakutató zászlóalj bolgár parancsnok vezetésével. Rövid kiképzés után kezdték meg a mentesítést Nagybajom, Kisbajom és Barcsa térségében. A zászlóaljat 1945. augusztus 22-én a 4. honvédkerület vette át. A csurgói hadifogolytáborban újabb aknakutató alakulatot szerveztek, akik Somogyban mentesítettek. Rajtuk kívül a helyi hatóságok magyar aknakutató járőröket szerveztek, melyek működését a HM szabályozta. Az 1945. július 10-én kiadott HM-utasítás szerint a honvédkerületeknél aknakutató járőrök, szeptembertől szakaszok működtek. 1946 végéig az aknamentesítés decentralizált volt, akkor azonban újjászervezték, egy kézbe került. A 10880/ME/1946. rendelettel az 1. és 2. önálló aknakutató századot a Műszaki Vezetési Törzs alárendeltségébe utalták. Az 1. század Budapest, a 2. század Székesfehérvár körzetében ténykedett. A nagy területek mentesítése miatt a Vezetési Törzs javaslatára újabb két századot állítottak fel.

A vízi utak aknamentesítése az 1945-ben felállított hadihajós osztályra hárult. A SZEB rendeletével felállított alakulat Budapesten a régi óbudai folyamőr laktanyában nyert elhelyezést. Feladata volt a szovjet dunai flottilla alárendeltségében a Dunának a mágneses aknáktól történő mentesítése és a Balaton önálló mentesítése, a roncsok kiemelése a Dunából, valamint a hajózó út biztosítása. A hadihajós osztály 1946 januárjáig önállóan működött, majd a Műszaki Vezetési Törzs alá került, és 1947 szeptemberéig maradt ott.

A Balaton mentesítése 1945 januárjában indult be. Először a Tihanyi-félszigetet, majd a szántódi rév körzetét mentesítették. Napi 8-10 érintőaknát szedtek fel a speciális vízjárművekkel. A mentesítés kiterjedt a taposóaknákra is, mert a németek a Balaton jegére azt telepítettek, amit aztán olvadás után a szél a déli partra sodort. Közben kiemelték a Sió-csatornában elsüllyesztett aknásznaszádot. Az elsodródott aknákat egy különálló részleg 1947-ig kutatta.

A Duna mentesítése az angol–amerikai bombázók által 1944-ben ledobott indukciós aknák miatt vált szükségessé. Ezeken az aknákon több katonai és kereskedelmi hajó robbant fel. Először a szovjetek végezték a mentesítést, mert a hadihajós osztálynak nem volt megfelelő felszerelése. A magyar aknafigyelők által felderített aknákból a szovjetek 1000 darabot hatástalanítottak. A SZEB utasítására a magyar erőknek is be kellett kapcsolódniuk a munkába. Erre a célra fatestű aknászmotorost alakítottak ki. Aknafigyelő szolgálatot láttak el a 424 km-es folyószakaszon. A Budapest alatti folyószakasz mentesítését 1947 végére fejezték be.

Az aknamentesítés összegzett eredményei:

–1947 februárjáig 6,5 millió aknát hatástalanítottak;

– felszabadítottak 900 hold földterületet, melyeket a honvédség fölszántott;

– megművelhetővé vált 90 ezer kat. hold;

– az iparnak átadtak 1946 végéig közel 200 tonna hatástalanított robbanótestet mint ócskavasat;

– a hatástalanított robbanótestekből 650 tonna robbanóanyagot adtak át az Ipari Minisztériumnak;

– mentesítettek utakat, vasutakat és számos munkahelyet is az épülő utak nyomvonalain.

Az aknamentesítés során csak az 1946. évben 134 fő halt meg és 71 sebesülés történt. Az aknamentesítés első szakasza 1947-tel zárult, de máig sem fejeződött be, csak más körülmények között folytatódik.

A Jugoszláviával való viszony 1948 őszétől erőteljesen romlásnak indult, ezután déli határaink fokozott védelme került előtérbe, amely együtt járt a hadsereg erőteljesebb fejlesztésével, a védelmi intézkedések bevezetésével. Ennek lényeges kiváltó okai a vezérkarhoz eljuttatott felderítő jelentésekben lelhetők fel. E jelentések Jugoszlávia háborús készülődéséről számoltak be. A felderítés megállapította, hogy a határ mentén fokozott műszaki munkák folynak, csapatokat csoportosítottak át a határ közelébe, és gyakorlatokat végeznek, valamint jelentették a katonai egyezmény megkötését is Törökországgal és Görögországgal. Tervek készültek a Szovjetunió, Bulgária, Románia és Magyarország megtámadására. Irányunkban Jugoszláviának szántak szerepet. A fenti államok a haderők felkészítését is ennek a tervnek a jegyében folytatták. Titóékhoz sorozatosan érkeztek nyugati katonai felszerelések és katonai szakemberek. Politikai indítékaik azonosak voltak, amelyek a nyílt szovjetellenes törekvésekben nyilvánultak meg.

E felderítési adatok alapján a szovjet és magyar katonai vezetés egy Jugoszlávia felőli háború kirobbantásával számolt. Mindezek alapján a párt és a fegyveres erők legfelső vezetése részéről a szovjetekkel történő egyeztetés alapján döntés született a jugoszláv határszakasz megerősítésére, lezárására. Ez lényegében két ütemben került végrehajtása. Először a műszaki zárakat, aknamezőket kellett telepíteni, majd ezt követően a védelmi erődrendszer kiépíteni.

---

1. A műszaki zárak elkészítése

---

Elsősorban a drótakadályokat építették meg a magyar–osztrák–jugoszláv hármashatártól a román határig. A munkálatok 1950. január 1-jétől augusztus 15-ig tartottak. Építésükben részt vett a 101. közlekedési zászlóalj, a páncélos- és lövészhadosztályok műszaki zászlóaljai és a lövészezredek műszaki szakaszai. Elkészült 230 km egysoros és 832 km kétsoros drótkerítés, melyhez 6700 tonna tüskésdrótot használtak fel.

Az aknamezők letelepítését 1950. augusztus 1-jétől augusztus 31-ig hajtották végre, valamennyi műszaki alakulat részvételével, kivéve a 61. aknakutató és a 94. hídépítő zászlóaljat. Összesen hat műszaki zászlóalj, az ezredek műszaki szakaszai és egy határvadász század telepítette az aknákat, mintegy 850 fővel. Letelepítésre került 604 km-en közel 700 ezer taposó- és 9 ezer botlódrótos akna. A munkákat a HM Műszaki Parancsnoka irányította. A telepítő állomány egyhetes kiképzésben részesült. A telepítés végrehajtására magas normák lettek megállapítva (32 db/fő), aminek következtében több haláleset és sérülés történt, ezért csökkentették a normatívákat (24 db/fő). A pontosan és részletesen kiadott végrehajtási utasítások ellenére a telepítések során több hiányosság fordult elő, amit a természeti erők tovább növeltek. Előfordult, hogy több akna élesítés nélkül lett kitelepítve, számos helyen a megáradt patakok elsodorták a drótkerítéseket és az aknákat. Tetézték mindezeket a jugoszlávok részéről végrehajtott provokációk, melyek az akadályok és aknamezők rombolásában nyilvánultak meg. Ezek kiküszöbölésére a HM kirendelte a 61. aknakutató zászlóaljat. A helyreállításba bekapcsolódtak az AVH Határőrség műszaki alegységei is.

---

2. A déli védelmi rendszer kiépítése

---

a) A védelmi rendszer előkészítése (tervezése)

A védelmi tervek kidolgozásának alapját az általános katonapolitikai és konkrét felső szintű döntéseken túl a Lvovi Katonai Körzet mint frontparancsnokság direktívája (utasításai) képezte (a szövetségi rendszer ekkor még nem állt fenn). Ez a direktíva rögzítette a néphadsereg feladatát, a végrehajtáshoz szükséges erőket és eszközöket, azok csoportosítását, az előkészítés és végrehajtás időpontjait, normáit és egyéb tennivalókat.

A tervezés egész alegységig bezárólag a Vezérkar csoportfőnökségeire hárult, mivel a néphadsereg vezetési rendszerében hadsereg-parancsnokság nem volt, a hadtest pedig ilyen feladatra nem felelt meg. Előnyösebb volt azért is, mert a védelmi rendszer építése szorosan kapcsolódott a fejlesztés és alkalmazás kérdéseihez. A tervezést kis létszámú szovjet tanácsadó csoport segítette. Meg kellett tervezni, és ki kellett építeni a védelem peremvonalát, a fővédőövet és annak állásait, a hadműveleti akadálycsomópontokat, az álcázás rendszerét, a csapatok mozgásának útvonalait és a szükséges repülőtereket.

Az erődrendszer legfontosabb jellemzői és hadműveleti követelményei az alábbiak voltak:

– az erődsávon belül a fővédőöv alatt biztosítási övet, előteret rendeztek be. Az egyes övek mélysége 10-25 km volt.

– a határmenti erődsáv szélessége a lezárandó irány méretei szerint épült. Ez az ellenség várható főcsapásának irányában 470 km (VKF jelentése Rákosi Mátyásnak).

– az erődrendszer alapját a nagy műszaki kiépítettségű vasbeton építmények, szilárd és tartós harckocsi- és gyalogság elleni akadályok képezték.

– a megerődített körleteket a legfontosabb hadműveleti irányban 80-100 km szélességben kellett kiépíteni tartós és tábori típusú építményekkel. Ezeken belül 8-10 km széles védelmi csomópontok épültek ki a legfontosabb harcászati irányok lezárására. A támpontok 1,5-2 km szélességben készültek el.

– a védelem gerincét a különböző típusú erődítmények képezték, amelyek falvastagsága 80-200 cm-ig terjedhetett.

– a zászlóaljkörletek és -támpontok megtartása képezte a védelem alapját.

– a gyalogság és páncélosok elleni tűzrendszer megszervezése alapvető volt.

A tervekhez elkészültek a Tervhivatallal egyeztetett részletes anyagi, pénzügyi számvetések és a más kormányzati feladatokra vonatkozó javaslatok (földkisajátítás, polgári lakosság kitelepítése stb.). Javaslatok készültek az építkezések irányítására (műszaki parancsnok) és az építkezést kiviteleztető Építési Csoportfőnökség létszámára, valamint az építkezés megkezdésére (1952. 01. 01.). A Honvédelmi Miniszter a javaslatokat 1951. augusztus 1-jén az MDP Titkárságára felterjesztette. A végleges terveket Rákosi Mátyás hagyta jóvá, 1951. november 11-én.

A tervek kidolgozására párhuzamosan előkészületi intézkedések egész sora került végrehajtásra (1951. június 15-ig). Kidolgozásra kerültek a hadműveleti tervek, a védelmi vonalak parancsnokságának tervei. Elkészültek az erődítési munkákkal kapcsolatos előzetes számvetések. Végrehajtották a védelmi sávban a terep szemrevételezését (az erre a célra kiadott harcászati-műszaki szemrevételezési utasítás alapján). Ennek érdekében kialakították a védőállások berendezésére vonatkozó harcászati-műszaki elhatározásokat. Megtörtént a műszaki építmények terepen történő kitűzése, valamint egyes építmények laboratóriumi és lövésszaki ellenőrzése. A jóváhagyott terveknek megfelelően (előzetes intézkedések alapján) 1952 januárjával beindult a déli védelmi munkák végrehajtása.

b) A védelmi rendszer kiépítése

Az építőszervezetek 1952 elején jöttek létre. 1952. február 1-jével létrejött az Erődítési Csoportfőnökség a Műszaki Parancsnokság szakirányítása mellett. A Műszaki Parancsnokságon létrejött a Tervező Iroda, amelynek feladata az egyes építmények terveinek elkészítése volt. 1952. február 17. és 25. között felállításra került 3 építő parancsnokság. Az 1. Építő Parancsnokság alárendeltségében az 1., 2. és 3.; a 3. sz. Építő Parancsnokságnál a 6., 7., 8. és 9.; a 2. sz. Építő Parancsnokságnál a 4. és 5. építőzászlóaljakkal. Összlétszámuk 1952 februárjában 4865 fő volt. A felállított szervezetek tevékenységi és felelősségi körét külön utasítások szabályozták. A védelmi építmények elkészítése érdekében elvégezték a részletes műszaki-gazdasági felderítést. Ezek adatai szolgáltattak alapot az egyes építmények részletes tervének elkészítéséhez. Folyamatosan végezték a területek kisajátítását és az érintett lakosok kártalanítását.

Az építő erők a kívánt munkaütemet nem tudták tartani, ezért a munkák meggyorsítására kisegítő erőket vontak be. A hadtest és hadosztály műszaki zászlóaljak 1952 novemberétől 1953 februárjáig dolgoztak. A 3890 fő katona és 1278 polgári személy teljesítménye 134 000 munkanap volt. Ezen felül helyi, polgári munkaerők is igénybevételre kerültek. A szakipari munkák, az egyes erődítési elemek legyártásához különféle üzemekkel és vállalatokkal álltak szerződéses kapcsolatban.

A konkrét erődítési munkák 1952. március 1-jével indultak be és lényegét tekintve 1954 végéig tartottak. Az 1954. évi munkák főleg a megelőző időszakban feltárt hiányosságok megszüntetésére irányultak. Ebben az időszakban a műszaki csapatok szervezeteinél is jelentős változások mentek végbe. 1953-ban a HM Műszaki Parancsnokság alárendeltségében a 12. műszaki dandár, a 37. pontonos hidászdandár, az 1. és 2. önálló építőzászlóalj, a Műszaki Tiszti Iskola, a Központi Műszakianyag-raktár és az 1. és 2. sz. Robbanóanyag-raktár maradt. A déli védelmi rendszerhez tartozó műszaki zárási munkák 1953. szeptember 10-ig folytatódtak. A részt vevő erők a 37. pontonos hidászdandár, a 12. műszaki dandár, a 3., 6., 9. és 11. hadtestek műszaki zászlóaljai voltak.

Az erődítési építményeken kívül előkészítésre került 963 db hadműveleti akadálycsomópont. Kiterjedésük a fővédőöv hátsó határától Budapest magasságáig terjedt. Három zónára oszlottak. Az első zóna a fővédőöv hátsó határától 50 km, a 2. zóna az elsőtől számítva 100 km, a 3. zóna a második zóna hátsó határától Budapest magasságáig terjedt. Az akadálycsomópontok, a fő közlekedési útvonalak kritikus pontjain, illetve azok megkerülő útvonalainak egyes szakaszain (5-10 kilométerenként) robbanó aknakamrák kerültek előkészítésre (minden jelentősebb hídon is). A robbantáshoz illetve a csatlakozó terep lezárásához szükséges robbanóanyagok és aknakészletek csomóponti raktárakban nyertek elhelyezést. Az aktiváláshoz a terveket elkészítették és az illetékes csapatoknál elhelyezték.

A déli védelmi munkák során elkészült 90 db zászlóalj védőkörlet, 25 db század, 201 db szakasz támpont, 146 db raj támpont, 65 db hadosztály-parancsnoki figyelő, 12 db ezredparancsnok-helyettesi figyelő, 963 db hadműveleti akadálycsomópont és az építmények álcatakarói.

A védelmi rendszer összköltsége: a déli határ drótkerítése 10 114 754 Ft, a déli védelmi rendszer aknásítása 10 018 684 Ft, a védelmi építmények költsége 6 297 733 000 Ft, mindösszesen 6 317 866 338 Ft volt.

A MDP KV 1953. júniusi határozata következtében jelentős módosítások történtek az ország honvédelmi politikájában. Nagymértékben csökkent a védelemre fordítható összeg és jelentős változások mentek végbe a csapatok szervezeteinél. A HM előterjesztésére a Honvédelmi Tanács 24/028/1955 sz. határozatában 1955. június 15-ével a védelmi építkezéseket beszüntette. Az év végével intézkedések történtek a határon létesített zárak eltávolítására. Ennek előkészületei 1955 októberében megkezdődtek, és 1956. március 28-tól 1956. október 20-ig végrehajtásra kerültek.

c. Haderőfejlesztés

A MN fejlesztése az ország védelmére kidolgozott hadműveleti tervekkel összhangban folytatódott. 1950-ben a „Kossuth” szervezési intézkedés alapján a 3. hadtesten kívül felállításra került a 6. hadtest parancsnokság (4 hadosztállyal), a 11. gépesített hadtest (közel két hadosztállyal) és a különböző fegyvernemi csapatok. A 3. hadtestet áttelepítették a Duna–Tisza közére és a dunántúli körleteket a 6. hadtest csapatai foglalták el. A páncéloshadtest Budapest körül helyezkedett el.

A védelmi követelmények érdekében tovább folytatódott a hadsereg növelése és a korábbi 125 ezer főről 1952-re javasolt szervezetekkel a békelétszám 200 ezerre, a mozgósításra tervezett létszám 800 ezerre változott. Ez a létszám lehetővé tette, hogy a hadműveleti tervek szerint három fő irányban, a Duna–Tisza közén, a Baranyai háromszögben, és Nagykanizsa irányában egy-egy hadtestet be lehessen vetni és további erőket mozgósítani. A csapatok diszlokációját ennek megfelelően rendezték.

Az erődrendszer kiépítésének megkezdésével egyidejűleg megfelelő lépések történtek a védelemre rendelt csapatok felkészítésére. Fokozott ütemben folytatták a törzsek és csapatok gyakoroltatását. 1952 szeptemberében került sor a 3. hadtest csapatainak gyakorlatára, közel 40 ezer fővel. A hadtest erői Bugac–Kiskunfélegyháza–Kiskunhalas térségéből kiindulva a Tisza–Mindszent–Algyő közötti folyószakasz erőszakos leküzdése után támadó hadművelet végrehajtását gyakorolták Békéscsaba irányában.

A déli védelmi rendszer kiépítésének megkezdését követően 1952 után, s még inkább az azt követő években kezdetét vette a nyugati határszakasz védelmi rendszerének megtervezése. Ilyen irányt vett a parancsnokok, törzsek felkészítése is, amelynek keretében egyre többször szerepelt egy Nyugatról jövő támadás feltételezése.

---

3. A műszaki zárak felszámolása és újratelepítésük

---

a) A műszaki zárak felszámolása

A magyar kormány döntése alapján a BM Határőrség és az MN műszaki csapatai 1955 októberében megkezdték a határzárak eltávolítását. Az intenzív munka 1956 márciusától indult be az Országgyűlés II/11. sz. határozatával.

Az 1955 októberében elkezdődött mentesítés a nyugati határszakaszon a határőrség erőivel folyt decemberig. Folytatása 1956 májusában indult be a honvédség műszaki erőivel közösen. A honvédség 2. aknakutató zászlóalja és a 6. hadtest négy műszaki zászlóalja vett benne részt.

A déli határszakaszon 1956. március 17-én indult be a mentesítés. Ebben az önálló határőr műszaki zászlóaljon kívül 11 műszaki zászlóalj vett részt. A munkák rendkívül veszélyesek voltak, mert bár a szakutasítások a taposóaknák felszedését tiltották, a felsőbb rendelkezések a felszedés mellett döntöttek.

A nyugati és déli határszakaszon a mentesítési munkák 1956. október 20-ára befejeződtek. A határőrség és az MN műszaki csapatai közel 1000 km-en 700 ezer taposóaknát hatástalanítottak, illetve szedtek fel. A munkák során meghalt 2 fő, súlyosan, illetve könnyebben sérült 37 fő.

b. A műszaki zárak újratelepítése

Az 1953-ban kezdődő politikai enyhülés az 1956-os forradalom leverésével véget ért. A Nyugattal való szembenállásunk újra éleződött. A lehetséges fegyveres konfliktus iránya délről nyugatra, Ausztria felé helyeződött át. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957. március 2-i határozatával elrendelte a nyugati országhatár újbóli lezárását műszaki zárakkal. Az újraaknásítást a HM utasítására a műszaki csapatok 1957 áprilisától június 30-ig hajtották végre. Az aknatelepítésben részt vett 4 megerősített műszaki zászlóalj, és 2 gépkocsizó lövészzászlóalj.

Telepítettek 243 km négysoros, 107 km egysoros gyalogság elleni aknamezőt 800 ezer taposóaknával. Ezen felül megépült 350 km kétsoros tüskésdrót kerítés. A zárási munkáknál meghalt 1, megsérült 15 fő.

Dr. Horváth Miklós: A Magyar Néphadsereg és az 1956-os forradalom

---

A Magyar Néphadseregben 1955–56-ban is jelentős létszámleépítést és átszervezést hajtottak végre. A Minisztertanács 1071/1956. számú határozata alapján a hadsereg létszámát az alábbiak szerint kívánták csökkenteni:

Állománykategória	Csökkentés előtti létszám	Tervezett létszám	Csökkentés mértéke
Tiszt	29 000	24 500	4 500
Továbbszolgáló tiszthelyettes	9 000	7 500	1 500
Sortiszthelyettes, honvéd, növendék	87 000	83 000	4 000
Katona összesen	125 000	115 000	10 000
Polgári alkalmazott	25 000	20 000	5 000
Mindösszesen	150 000	135 000	15 000

A hadsereg 1956 őszi átszervezésére kiadott „Szervezési Intézkedés”-ben felsorolt katonai szervezetek közül változatlan állapotban csak egy maradt. Ezen magasabbegységek, egységek és intézmények közül megszűnt 49, új állománytábla szerinti szervezetre tért át 290, más helyőrségbe települt át 21. Ezen időszak alatt 9 új katonai szervezet felállítását rendelték el.

A felvázolt folyamatokat, körülményeket is figyelembe véve megállapítható, hogy a forradalom kitörését közvetlenül megelőző időszakban a Magyar Néphadseregben a két lövészhadtest – 3. és 6. – alárendeltségében 3 lövész- és 2 gépesített hadosztályba szervezve hadra fogható állapotban 12 lövész-, 5 gépesített, 3 harckocsi-, 12 tüzér- és 5 harckocsi-rohamlövegezred volt. A fentieken kívül a felszámolás alatt lévő 9. lövészhadtest állományából a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe helyezett 8. lövészhadosztály kötelékéből 2 lövész-, 1 gépesített, 1 közepes harckocsi-, 1 tüzér- és 1 harckocsi-rohamlövegezred volt szükség esetén alkalmazható.

Ezeken az erőkön kívül a Néphadsereg állományába – ezredszintű fokozatig – 1 áttörő tüzérhadosztály, 4 tarackos tüzérezred, 1 aknavetőezred, 1 önálló páncéltörő ezred, 1 kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály, 4 kivonuló légvédelmi tüzérezred; az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság alárendeltségében 4 honi légvédelmi hadosztály – összesen 10 honi légvédelmi tüzérezred –, 2 vadászrepülő-hadosztály – összesen 6 vadászrepülő-ezred – és a hadihajós dandár tartozott.

1956 októberének közepén – az újonnan felállítandó katonai szervezetek közül – előrehaladott állapotban volt a 4. hadsereg-parancsnokság törzsének megszervezése, de a parancsnokság a forradalom időszakában csapatok felett még nem rendelkezhetett. Színesíti a képet, hogy a megszüntetésre ítélt katonai szervezetek – 1 lövészhadtest, 1 gépesített, 1 légvédelmi tüzér-, 1 csatarepülő-hadosztály parancsnokság és 2 lövész-, 5 tüzér-, 2 harckocsi-rohamlöveg- és 3 csatarepülő-ezred felszámolását a vizsgált időszakban még nem fejezték be.

Bonyolította a helyzetet az is, hogy a megmaradt ezredek közül 18 – 2 lövész-, 2 gépesített, 8 tüzér-, 1 nehézharckocsi-, 2 közepesharckocsi-, 3 harckocsi-rohamlövegezred – ezekben a napokban került másik hadosztály parancsnokságának irányítása alá. Továbbá jelentősen korlátozta az alkalmazás lehetőségét, hogy az állományváltás még csak megkezdődött. A szolgálati idejét letöltött sorállomány leszerelése a legtöbb alakulatnál már megtörtént, az újoncok behívására azonban még nem került sor. Így egy-egy ezred létszáma – 5-600 fő – alig volt több mint egy feltöltött zászlóaljé. A tiszti iskolákon a végzős növendékek avatása megtörtént, és a frissen avatott tisztek szabadságukat töltötték, szolgálati helyükre még nem vonultak be.

Fontos adatok ezek, mivel Budapesten a karhatalmi szolgálat a katonai tanintézetekre – az akadémiákra és a tiszti iskolákra – épült. A fenti intézeteken kívül a fővárosban számottevő katonai erő nem volt. A forradalmat közvetlenül megelőző időszakban az akadémiákon és a tüzéralakulatoknál is nagy mértékű volt a szabadságolás. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tisztikar egy része leszerelés alatt állt, más része bizonytalanságban élt, mivel október 10-ig a tervezett létszámcsökkentésnek csak 55%-át hajtották végre.

A hadsereget is váratlanul érte a tüntetés során fokozott erővel felszínre törő elégedetlenség, a gyökeres társadalmi változások útjában álló erők elleni elemi erejű indulat.

A hadsereg tisztjei, a társadalmat feszítő ellentmondásokat megismerve, lelkes támogatóivá váltak a nép többségének elégedetlenségét kifejező, követeléseit megfogalmazó mozgalmaknak.

Bár 1956. október 6-án Rajk László és társai, a koncepciós perek áldozatai ünnepélyes temetése alkalmából a hadseregben bevezették a szigorított hadműveleti szolgálatot, de a kiadott intézkedést hamarosan visszavonták. A lengyel események hatására október 20-án elrendelték ugyan a biztonsági rendszabályok bevezetését, az őrségek megerősítését, felülvizsgálták a karhatalmi riadóterveket, összekötőtiszteket küldtek a magasabbegységekhez stb., majd 21-én ezeket – mint alaptalan intézkedéseket – visszavonták.

Október 22-én Budapesten a katonai akadémiák, a tiszti iskolák küldöttei megjelentek az egyetemi gyűléseken, felvették a kapcsolatot az egyetemi ifjúság tüntetést szervező vezetőivel, és elfogadták a pontokba szedett követeléseket. A válságos helyzet megoldása érdekében többek között szükségesnek látták a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusának azonnali összehívását, a párt vezető testületeinek újjáválasztását, Nagy Imre vezetésével új kormány alakítását, több párt részvételével megtartott általános és titkos választásokon alapuló nemzetgyűlési képviselői választást; az ipari munkásság munkanormájának rendezését a létminimum megállapítása alapján és a munkásautonómia bevezetését az üzemekben; a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát és az egyénileg gazdálkodó parasztság támogatását; a politikai és gazdasági perek felülvizsgálatát, az ártatlanul elítélt politikai foglyok részére teljes amnesztiát, a hátrányba kerültek rehabilitálását, Rákosi Mátyás szerepének kivizsgálását, a Szovjetunióban igazságtalanul elítélt és ott tartott magyarok hazahozatalát; a teljes vélemény- és sajtószabadság megvalósítását, valamint a zsarnokság és az önkény jelképe, a Sztálin-szobor azonnali eltávolítását.

Külpolitikai téren a legfontosabb követelések közé tartozott a szovjet–magyar kereskedelmi szerződések felülvizsgálata az egyenrangúság alapján, és a békeszerződés értelmében az összes szovjet csapat Magyarországról való kivonása. A hadsereget érintően követelték a szovjet típusú egyenruha helyett „nemzeti” jellegű egyenruha rendszeresítését.

Október 23-án délelőtt a Petőfi (Politikai Tisztképző) Akadémián röpgyűlést tartottak, és felhívással fordultak az egyetemi ifjúsághoz, amelyben a következők is olvashatók voltak: „Mi, a lánglelkű szabadságharcosról, Petőfi Sándorról elnevezett katonapolitikai akadémia beosztott tisztjei és hallgatói egyetértünk a magyar egyetemi ifjúság jogos és igazságos követeléseivel, és azokat támogatjuk. A nép fiai vagyunk, eskünkben is a népre esküdtünk. A néppel tűzön-vízen át harcolunk." Ezt a felhívást eljuttatták az egyetemekre, ahol a gyűléseken nagy lelkesedéssel felolvasták a határozatot. Ekkor született meg a jelszó: „Velünk van a hadsereg!” Ezzel egy időben a Kossuth Akadémián már hasonlóképpen követelték a párt és a hadsereg egyes vezetőinek leváltását, felvetették a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának kérdését, követelték az egyenruha megváltoztatását is. A két akadémia küldöttei táviratot küldtek a lengyel Katonai Akadémiának, melyben a Lengyelországban zajló változásokkal kapcsolatos együttérzésüket fejezték ki.

A hadsereg vezetői nem ismerték fel az országban lejátszódó folyamatok és mozgalmak célját és jelentőségét, s nem tartottak a helyzet robbanásszerű változásától. A tüntetésekkel kapcsolatos jelzéseket nem vették komolyan, az aggodalmaskodókat rémlátással vádolták, és 23-án délután olyan döntést hoztak, hogy a hadsereg, ha szervezetten nem is vesz részt a felvonuláson, egyénileg helyes, ha a katonák részt vesznek a tüntetésben, segítenek a tömeg megnyugtatásában. Az előző napokhoz hasonló készültséget – „nem kell pánikot kelteni" hivatkozással – még délután sem rendeltek el, a tisztekkel leadatták szolgálati fegyvereiket, és csak a késő délutáni órákban rendeltek be a Honvédelmi Minisztériumba néhány fontosabb beosztású vezetőt.

Kezdetben a belügyminiszter még betiltotta a felvonulást, és azzal fenyegetődzött, hogy ha kell, fegyveres erők alkalmazásával fogja megakadályozni azt. A párt és a kormány vezetői a tűzzel játszottak. A társadalmi szervezetek – Írószövetség, Petőfi Kör – és a diákok több delegációt küldtek a Központi Vezetőség székházába, hogy követeljék a tüntetés betiltásának visszavonását. Ennek ellenére még 14 óra előtt pár perccel a rádióban beolvasták a belügyminisztérium közleményét, amely „új rendelkezésig" minden nyilvános felvonulást betiltott. A felső vezetés határozatlanságát jól érzékelteti, hogy 25 perc múlva ezt a tilalmat visszavonták.

Ettől a pillanattól kezdve a történelem már a nép által megszállt, elözönlött és uralt utcákon alakult tovább. A diákok egyébként sem sokat törődtek a belügyminiszter tilalmával, sőt, a tilalom mozgósító erővé vált. A tüntetés átszakította a félelem gátjait. A követelések egyre határozottabbá, élesebbé váltak. „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!… Aki magyar velünk tart!… Ruszkik haza!" – skandálta a Parlament előtt a már kétszázezerre duzzadt tömeg. Ezrek gyülekeztek Budapest más pontjain is. A tüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot, és este 9 óra körül a Rádió védői között elkezdődött a fegyveres harc, és innen terjedt tovább. Pár órával később a változásoknak mereven, görcsösen ellenálló hatalom ellen megkezdett harc a szovjet csapatok beavatkozását követően az idegen befolyástól mentes Magyarországért folytatott szabadságharccá vált.

A szovjet vezetés már jóval a forradalmat megelőzően nemcsak Magyarországon és Lengyelországban, hanem még Csehszlovákiában is érzékelte az SZKP XX. kongresszusa szellemében fogant, a társadalom gyökeres átalakításának igényét kifejező általános válság jeleit.

Mivel a nagyhatalmak közötti viszonyt meghatározó módon befolyásoló térség Németország volt, ezért Hruscsovnak elsősorban a Lengyelországban kialakult helyzet megoldása okozott komolyabb fejtörést. Magyarország jelentősége a szovjet vezetés számára eltörpült. Hruscsov több ízben kifejtette, hogy Magyarországon adott esetben készek minden eszközt felhasználni.

Mint az a későbbiekben kiderült, a legfelső színtű politikai vezetés Magyarország esetében a fő hangsúlyt a katonai erő korlátlan alkalmazására helyezte.

A Magyarországon állomásozó szovjet Különleges Hadtest rendeltetése a magyar csapatokkal együttműködésben az osztrák határ lezárása, védelme, a szovjet csapatok kivonása esetén a közlekedési útvonalak biztosítása volt. A hadtest a vezérkar útján a Szovjetunió honvédelmi miniszterének volt alárendelve.

A hadtest parancsnoka – már jóval a forradalmat megelőzően – 1956 júliusában parancsot kapott: készítsen tervet a szovjet csapatoknak „a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása" érdekében történő alkalmazására.

A terv a „Volna" – „Hullám" – fedőnevet kapta. A szovjet hadosztályok parancsnokainak eligazítása megtörtént, akik a feladat végrehajtásához szükséges adatok beszerzésére is lehetőséget kaptak. A magasabbegységek, egységek és alegységek speciális felkészítése azonban nem kezdődött meg.

A hadtest vezetése a szovjet vezérkarnak október elején küldött jelentésében már felhívta a figyelmet a megmozdulások lehetőségeire. Számolva a helyzet súlyosbodásával, a parancsnok – Lascsenko altábornagy – október közepén elrendelte: a parancsnokok állomáshelyeiken legyenek készen a szükségessé váló intézkedések megtételére. A szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke – Malasenko ezredes – október 22-én Budapestre érkezett, hogy személyesen is tájékozódjon a helyzetről. Az ezredes ekkor értesült a másnapra tervezett tüntetés előkészületeiről is.

Mivel a magyar vezetés – közvetlenül Gerő Ernő, az MDP első embere – nem bízott a Magyar Néphadsereg határozott fellépésében, arra kérte a szovjet vezetést, hogy a Különleges Hadtest erőinek bevetésével segítse „az ellenforradalmi, fasiszta elemek" rendszerellenes megmozdulásának leverését. Hruscsov ezt azzal a feltétellel engedélyezte, ha a magyar kormány vagy annak elnöke, Hegedűs András azt írásban is kéri. Miután Gerő erre ígéretet tett, az SZKP Központi Bizottságának jóváhagyásával a Szovjetunió kormánya határozata alapján a Honvédelmi Minisztérium október 23-án 20 órára riadókészültségbe helyezte a Különleges Hadtest két gépesített hadosztályát, és meghatározta, hogy a hadtest fő erőivel vonuljon be Budapestre, foglalja el a város legfontosabb objektumait, és állítsa helyre a rendet. A hadtest vezetése feladatul kapta még, hogy erői egy részével fedezze önmagát és tevékenységét az osztrák–magyar határ irányából.

Ezzel párhuzamosan riadót rendeltek el a Kárpáti Katonai Körzet állományába tartozó 128. lövészhadosztály és egy gépesített hadosztály részére. Parancsba adták, hogy a hadosztály lépje át a magyar–szovjet határt, és foglalja el Magyarország keleti felének fő adminisztratív és ipari központjait, így Debrecent, Jászberényt és Szolnokot.

A szovjet katonai vezetés Magyarországra rendelte még a Románia területén állomásozó önálló gépesített hadsereg 33. gépesített hadosztályát is, amelynek feladata Magyarország déli részének ellenőrzése, Szeged és Kecskemét városának elfoglalása volt.

Szovjet források szerint az így riadókészültségbe helyezett és „rendcsinálás" céljából bevetett öt hadosztály állományába tartozott 31 500 fő, 1130 harckocsi és önjáró löveg, 616 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott szállító harcjármű és 3830 gépkocsi. A szovjet fegyveres erők minisztériuma a kiadott intézkedéseivel egyidejűleg riadókészültségbe helyezte a Magyarországon állomásozó – a Különleges Hadtest állományába tartozó vadászrepülő-hadosztályt és a bombázórepülő-hadosztályt is, valamint a Kárpáti Katonai Körzet egy vadászrepülő- és egy bombázórepülő-hadosztályát. Összesen így 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt a bevetési parancsra. A szovjet katonai erők felvonulásának ezen időszakában a vadászrepülők fedezték a menetben lévő csapatokat. A bombázórepülők repülőtereiken láttak el fokozott készültségi szolgálatot.

A szovjet csapatok október 23-án 22 órakor Kecskemét, Cegléd, Szolnok, Székesfehérvár és Sárbogárd helyőrségekből megkezdték a menetet Budapest irányába. A hadtest vezetésének szűk törzse éjfélkor érkezett Budapestre, és a Malasenko ezredes vezette operációs csoport közvetlen irányításával megkezdte tervezett feladatainak végrehajtását.

A szovjet csapatok „segítségül" hívásával párhuzamosan riadót rendeltek el a Honvédelmi Minisztérium állománya és a Magyar Néphadsereg csapatai részére is.

Budapesten a Rádió épületénél eldördülő, halálos áldozatokat is követelő sortűz hatása alól felocsudó tömeg elindult fegyvert szerezni, hogy erővel szerezzen érvényt követeléseinek, és védekezni tudjon az erőszakot alkalmazó hatalom ellen. A civilek fegyverszerzési akciói elsődleges célpontjává a Budapesten és környékén lévő laktanyák, fegyver- és lőszerraktárak váltak, és hamarosan lefoglalták és szétosztották a budapesti nagyüzemekben tárolt fegyver- és lőszerkészleteket is.

A pártvezetés által felállított Katonai Bizottság, átvéve a fegyveres erők feletti irányítást, a forradalom első napjaiban megpróbálta „karhatalmi mozgásba hozni a hadsereget", felfegyverezni a kommunistákat és a munkásokat, megszervezni és biztosítani az együttműködést a magyar és szovjet csapatok között.

A Honvédelmi Minisztérium által kivezényelt, Budapesten lévő vagy Budapestre a közeli helyőrségekből – Piliscsaba, Aszód – felrendelt katonai alakulatoknak kezdetben nem osztották ki a lőszert, és megtiltották a fegyverhasználatot. A több hullámban így bevetett magyar katonai erők nem voltak képesek a fegyveres harc terjedésének megakadályozására, szinte feloldódtak a tömegben, és fegyvereik átadásával vagy átállásukkal segítették vagy passzívan szemlélték a Rádió épületének elfoglalását, a Budapestre beérkező szovjet csapatok elleni harc megkezdését.

A hadsereg erőinek ilyen formában megvalósuló tervszerűtlen „bevetése", a katonák többségének passzív, kisebb részének támogató magatartása a felső vezetés részére egyértelművé tette azt, hogy a Magyar Néphadsereggel szembeni bizalmatlansága megalapozott volt, valamint azt, hogy a rendőrség erőinek dezorganizálódása után az általa ellenforradalminak értékelt megmozdulás leverésében a belső karhatalom erőin túl elsősorban a szovjet hadsereg fegyvereire támaszkodhat.

A hadsereg morális helyzete, a néphez való szoros kötődéséből fakadó, az első perctől nyilvánvalóvá vált belső meghasonlottsága a felkelők elleni tömeges bevetést nem tette lehetővé. A politikai és a katonai vezetés nem lehetett bizonyos abban, hogy a csapatok végrehajtják a parancsokat.

Ezért a szovjet és a magyar csapatok között már az első órákban kialakult, kialakított „munkamegosztásnak" megfelelően a néphadsereg erőit szétaprózva, elsősorban a fontosnak nyilvánított párt- és állami objektumok védelmére rendelték ki alegység-, raj-, szakasz-, századkötelékben, míg a szovjet csapatok elsődleges feladata a gépesített erőkkel – harckocsikkal és páncélozott szállító járművekkel – végrehajtott járőrözés, a város különböző, stratégiailag fontos pontjain gomba módra szaporodó, gyorsan szerveződő kisebb-nagyobb fegyveres csoportok elleni harc lett.

A szovjet csapatok bevetése során nem számoltak a helyi sajátosságokkal. Az október 24-től 28-ig terjedő időszakban az 1953-as berlini felkelés idején sikerrel alkalmazott elrettentő taktikát próbálták Budapesten – mint kiderült, eredménytelenül – alkalmazni. Ez adódhatott a helyzet hibás felméréséből éppúgy, mint abból, hogy a szovjet vezetés ebben az időben még valószínűleg politikai megoldást is keresett.

A lakott településeken folytatott harc megvívásának legelemibb harcászati szabályait felrúgva, a győzelem esélye, felderítés, gyalogos támogatás nélkül újra és újra beküldték harckocsijaikat és felülről nyitott, a minimális védelmet sem biztosító páncélozott szállító járműveiket a felkelők részére kitűnő harci terepül szolgáló, jó manőverezési lehetőséget és megfelelő védelmet biztosító szűk utcák magas házai közé.

A magyar és szovjet csapatok ellen ebben az időszakban ténylegesen néhány ezer fő vette fel a harcot. Budapesten néhány fontosabb csomópont, objektum szilárd megtartásán túl szinte mindenütt jelen voltak, megtámadták az ide-oda mozgó szovjet és magyar páncélosokat, és nagy veszteségeket okoztak. A felkelők többsége munkásfiatal, kisebb része diák, egyetemista volt, de nagy számban voltak közöttük tizenéves gyerekek is. Primitív harceszközökkel – kézifegyverek, benzines palackok –, a világot ámulatba ejtő önfeláldozással szálltak szembe a szovjet tankokkal. Sikereikben természetesen a döntő tényező az volt, hogy a felkelők maguk mögött tudhatták a lakosság gyakorlati, de mindenekelőtt morális támogatását.

Noha a felkelőkhöz egyénileg számos sorkatona, sőt honvédtiszt is csatlakozott, nem alakultak ki az egységes irányítás és fellépés feltételei. A harcokban a katonaviseltek saját tapasztalataikra, a fiatalabbak a szovjet háborús és partizánfilmekben látott „fogásokra" támaszkodtak. Vezetőik a harc közben tanúsított bátorságuk és szervezőkészségük alapján emelkedtek ki soraikból. Később több helyen a felkelő egységek tagjai választások útján erősítették meg őket vezető funkciójukban.

Az erő alkalmazása, a fenyegetés, a statárium bevezetése, az ígérgetés sem tudta őket a harc beszüntetésére kényszeríteni. Nem adták fel a harcot, a szétszórt csoportok hamarosan ujjászerveződtek.

A Katonai Bizottság 24-én a szovjet „tanácsadókkal" egyetértésben javasolta a kijárási tilalom és a statárium bevezetését. A fenti javaslatokat elfogadták, majd a kihirdetés után visszavonták. A bizottság kiáltványt szerkesztett a hadsereghez, amelyben az eseményeket ellenforradalomként értékelte, és a hadsereget a fegyverek és az objektumok fokozott védelmére hívta fel. Nagy Imre a fenti kiáltvány rádióban történő beolvasását megtagadta.

A Honvédelmi Minisztérium teljesen tájékozatlan volt a kialakult helyzetről. A Budapestre beérkező csapatokat minden ellenőrzés nélkül kirendelték, de a honvédség vezetői az alárendeltek részére semmiféle tájékoztatást, határozott utasítást nem adtak. „Hallgassa a rádiót, abból mindent megtud!" ... „Cselekedjék a helyzettől függően és belátása szerint!" – ismételgették az utasítást kérőknek.

A Rádióban ez idő tájban elhangzott közlemények, utasítások, parancsok nem hogy könnyítették, hanem tovább nehezítették a parancsnokok helyzetét.

Példa erre, hogy bár október 24-én 4 óra 30 perckor – a Kossuth Rádióban beolvasott minisztertanácsi közleményben – megtörtént a kijárási és gyülekezési tilalom kihirdetése, és a „karhatalmi szervek utasítást kaptak, hogy a rendelet megszegőivel a törvény teljes szigorával lépjenek fel", de ezt az intézkedést a belügyminiszter két óra múlva feloldotta, azzal a megkötéssel, hogy mivel a „fosztogató ellenforradalmi csoportoktól való tisztogatás még folyik, 9 óráig csak feltétlenül halaszthatatlan ügyben közlekedjenek az utcán." A politikai és katonai vezetés abszolút tájékozatlanságára vall, hogy elképzelésük szerint a fegyveres felkelés leverése 9 óráig befejeződött volna.

Ugyanezen a napon – 8 óra 45 perckor – kihirdették a rögtönítélő bíráskodás bevezetéséről szóló határozatot, mely szerint „a népköztársaság megdöntésére irányuló cselekmények, lázadás, lázadásra való felbujtás, felhívás és szövetkezés, gyilkosság, emberölés, gyújtogatás, robbantószerek tartása vagy ezek felhasználásával elkövetett bűncselekmény, a közveszélyi bűncselekmények, a hatóság elleni erőszak, az engedély nélküli fegyvertartás... bűncselekményeket halállal kell büntetni." Nem egészen 4 óra múlva Nagy Imre a magyar néphez intézett szózatában már arról szólt, hogy akik 14 óráig megszüntetik a harcot és leteszik a fegyvert, mentesülnek a statáriális eljárás alól. A határidőt 14 óra 8 perckor 18 órára módosították.

Ez a magatartás tovább erősítette a parancsnoki kar amúgy is nagy bizonytalanságát, hozzájárult a hadsereg bomlásához. Az első napokban a parancsnokok többsége megszervezte a laktanyák, más objektumok védelmét, megerősítették az őrségeket, járőröket szerveztek, a fő útvonalak lezárására intézkedtek, felvették a kapcsolatot a közigazgatási, rendészeti és politikai vezető szervekkel. A magasabbparancsnokságok a törzsbe beosztott tisztek egy részét a csapatokhoz küldték a parancsnokok segítésére.

Október 24-én Budapesten a Magyar Néphadsereg kötelékébe tartozó erőket – kb. 6500 főt – három hullámban vetették be. Az első hullámban 5 katonai és 9 polgári objektum megvédése, visszafoglalása érdekében 23 alkalommal, összesen 2429 főt vezényeltek ki. A második bevetés alatt 5 katonai és 8 polgári objektumhoz 16 alkalommal összesen 2361 főt küldtek ki. A harmadik hullámban – 3 katonai és 3 polgári objektumhoz – kirendelt erők létszáma 389 fő volt. Az ez idő alatt rendelkezésre álló tartalék 100 és 400 fő között mozgott. A hadsereg alakulatai 24-én reggeltől 25-én reggelig 360 főt, köztük 87 fegyverest fogtak el. A Budapesten lévő szovjet csapatok létszáma ekkor még egy hadosztály létszámát sem haladta meg. A fegyveres felkelők ellen bevetett 6000 szovjet katona, 290 harckocsi, kb. 120 páncélozott szállító harcjármű és 156 ágyú kevésnek bizonyult.

Október 25-én reggel a fővárosba érkezett a Romániából Magyarországra rendelt 33. gárda-gépesítetthadosztály, majd este ugyanitt bevetésre került a Szovjetunióból érkező 128. gárda-lövészhadosztály is. Így a nap végén Budapesten három hadosztály – a 2. és a 33. gépesített, valamint a 128. gárda-lövészhadosztály tevékenykedett. Létszámuk együttesen elérte a 20 000 főt.

Tyihonov altábornagy, szovjet főtanácsadó a Katonai Bizottságnak újabb magyar hadosztályok Budapestre rendelését javasolta. Mivel várható volt a felkelés vidéki városokra történő átterjedése, a javaslat végrehajtása érdekében nem történt semmi. Budapesten a telefonvonalak lehallgatásából származó sok hír és vaklárma valóságos káoszt idézett elő a katonai vezetésben, ami a csapatok további elaprózását, rángatását eredményezte, ugyanakkor a fontosabb fegyveres gócok felszámolása érdekében nem történt semmi intézkedés.

A parancsnokok tájékozódását nehezítette 25-én az is, hogy a Minisztertanácsnak a Rádióban 6 óra 23 perckor felolvasott közleményében – nem tudni, kiknek a megtévesztése céljából – az hangzott el, hogy „a hadsereg, az államvédelmi erők, a fegyveres munkásőrségek és a szovjet csapatok segítségével október 25-ére virradó éjszaka az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták. Az ellenforradalmi erők szét vannak verve…"

Ennek ellentmond, hogy három óra múlva Bata István – ugyancsak a Rádióban beolvasott utasításában – megparancsolta, hogy a néphadsereg katonái „fokozott aktivitással és teljes határozottsággal ma délig végleg számolják fel a fővárosunkban még feltalálható ellenforradalmi erőket."

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Tóth Lajos vezérőrnagy, a Vezérkar főnöke 14 órakor kiadott távmondatában a csapatok tevékenységét – a miniszter utasításával ellentétben – úgy szabályozta, hogy „ha megtámadnák a laktanyát, szólítsák fel a tömeget távozásra, és csak abban az esetben lőjenek, ha fegyverrel támadnak." Ebben a parancsban már szó sincs aktív harctevékenységről.

A legfelső vezetés – csapatokra is ható – megosztottságáról árulkodik, hogy amíg Kádár János, az MDP első embere 15 órakor elhangzott beszédében azt jelentette ki, hogy „a népköztársaságunk államhatalma ellen irányuló fegyveres támadást minden lehetséges eszközzel vissza kell verni", addig a közvetlenül utána megszólalt Nagy Imre már a követelések – pl. a szovjet csapatok kivonása – egy részének teljesíthetőségéről beszélt, és ismételten a kormány megbékülési szándékát kifejező amnesztiára és annak megvalósítására helyezte a hangsúlyt.

A katonai járőrök több civil fegyveres csoportot tartóztattak le, de a legtöbb esetben később, felsőbb utasításra szabadon kellett engedni őket. Sokszor előfordult, hogy a fegyveresen elfogottakkal szabadon engedésük után újabb fegyveres összetűzésben ismételten szembekerültek katonáink. Ez a helyzet tovább gyengítette a hadsereg hadrafoghatóságát. Több alakulatnál már hiábavalónak tartották a harcot, és a kormány egymásnak ellentmondó intézkedései, a Központi Vezetőség hallgatása, a közvetlenül szerzett tapasztalatok arról győzték meg a katonákat, hogy a hatalommal és a szovjet csapatokkal szembeszállóknak igazuk van.

Október 25-én a Budapesten lévő 7400 katonából 4638 fő, 65 helyen hajtott végre feladatot. A kirendelt állomány zöme párt-, állami vagy katonai objektum védelmét látta el. Kisebb részük járőrszolgálatban volt, de voltak olyan alegységek is, amelyek önállóan vagy a szovjet csapatokkal együttműködve harcfeladat végrehajtására kaptak parancsot. A magyar harcoló alakulatok közül a fővárosban tevékenykedett négy – a 6., 8., 12. és 15. – gépesített és egy – a 33. – közepes harckocsiezred. Az alakulatok feltöltöttségére jellemző, hogy a fenti öt ezred Budapesten lévő erőinek a létszáma alig haladta meg a 2000 főt. A fővárosba felrendelt alakulatok közül még a 37. pontonos hidászdandár, valamint a Dózsa Lövész és Páncélos Tiszti Iskola képviselt jelentős erőt (704 és 773 fő.) Az itt lévő katonaállomány fele régi, elavult puskával volt felszerelve. Ebben az időszakban Budapesten 64 magyar harckocsi hajtott végre harcfeladatot. A fennmaradt iratok szerint 25-én estig a magyar hadsereg állományából 31 fő meghalt, 34 fő megsebesült és 175 fő eltűnt. A belső karhatalom és a határőrség erői – 1767 fő – elsősorban a Belügyminisztérium és saját parancsnokságaik védelmét látták el.

Október 25–26-án vált bizonyossá, hogy a hadsereg kettészakadt. Budapesten és vidéken a helyzet azt mutatta, hogy az alakulatok többsége passzív magatartásával bátorítja, erősíti a forradalmi erőket, amíg néhány alakulat – a parancsnok beállítottságától, döntéseitől függően – minden eszközt felhasznál a sokszor védtelen, követelésüknek békés eszközökkel érvényt szerezni akaró tömegek ellen.

A forradalmi megmozdulások vidéken is egymást követték. A tömegek aktivitására is jellemző, hogy október 24-e és 29-e között a Magyar Néphadsereg alakulatai 50 településen 71 esetben kerültek a lakossággal összetűzésbe. A kép vidéken is nagyon összetett, hiszen az „összetűzés" fogalmába a védelemre kijelölt katonai és polgári objektumokat ért támadások elhárítása, a katonaság és a fegyveres felkelők harcai és a fegyvertelen tömeg ellen alkalmazott erőszak – sortüzek lövése – is beletartozik. A gyilkos sortüzeknek országszerte több száz ártatlan ember esett áldozatául.

A felkelés felszámolásáról szóló valótlan híradások, az egymásnak ellentmondó parancsok tovább növelték a passzív önvédelemre berendezkedő alakulatok számát.

A magyar és szovjet katonai vezetés október 27-ről 28-ra virradóra még egy kétségbeesett kísérletet tett a legerősebb ellenálló góc, a Corvin mozi környékén lévő – egyre szervezettebben és főleg egyre eredményesebben harcoló – fegyveres csoportok felszámolására. Október 27-én Janza Károly altábornagy, a Bata István helyébe lépő új honvédelmi miniszter parancsot adott, hogy „a fegyveres csapatok ellen bevetett katonai egységek szünet nélkül fogytassák azok megsemmisítését és a rend helyreállítását, a riadókészültségben lévő csapatok fokozzák éberségüket, készüljenek fel harci feladatok végrehajtására."

A támadás előkészítése során Malinyin hadseregtábornok tudatta Nagy Imrével, aki más módszerekkel akart hatni a fegyvert fogó fiatalokra, hogy ha a kormány a maga eszközeivel záros határidőn belül nem tud rendet teremteni, akkor a Budapesten tartózkodó szovjet erők a magyar kormány döntésétől függetlenül végrehajtják a támadást.

A támadás előkészítése október 27-én este megkezdődött. Az akció vezetésével a 33. szovjet gárda-gépesítetthadosztály parancsnokát bízták meg, aki egyben a támadáshoz a harckocsikat és a páncélozott szállító járműveket is biztosította. A magyar vezérkar vállalta, hogy gyalogsági megerősítésként a szovjet hadosztály alárendeltségébe helyez egy 300-350 főből álló alegységet.

Az általános támadás megindítása előtt – október 28-án hajnalban – a Corvin köz és környéke felderítésére három T–34-es harckocsit indítottak útba. Mivel ezek a harckocsik másfél óra múlva sem érkeztek vissza, utánuk küldtek ismét három T–54-est. Újabb egy óra múlva az egyik kiküldött harckocsi parancsnokától megtudták, hogy a hatból négy harckocsi ég a Corvin mozi előtt. A szovjet katonai vezetés ekkor a támadás elhalasztására kényszerült.

A felkelő csapatok harci sikerei, a szovjet csapatok kudarca, a hadsereg fentiekben vázolt állapota a legfelső politikai vezetésben tovább erősítette azok táborát, akik a kialakult válság megoldásában egyedül a politikai eszközök alkalmazását tartották célravezetőnek.

Két lehetséges út állt a vezetés előtt. Az egyik, hogy továbbra is elutasítják a nép jogos követeléseit, nem változtatnak a kormány összetételén, és a szovjet hadseregre támaszkodva folytatják a harcot. Ennek az útnak a választása esetén a hatalom képviselői elveszítették volna a harcokba még be nem kapcsolódott, de a felkelőkkel kezdettől fogva szimpatizáló lakosság bizalmát és kapcsolatát. Az újabb áldozatok még jobban elmélyítették volna a szakadékot a kormány és a lakosság között. Mivel ez az út járhatatlan volt – és ezzel még a Magyarországon tartózkodó szovjet politikai vezetők, Mikojan és Szuszlov is egyetértettek –, a magyar párt- és állami vezetés engedmények megtételére kényszerült.

Október 28-án csaptak össze a Központi Vezetőség ülésén a két irányzat képviselői, amely harcból a szovjet vezetés támogatását is elnyerő, a politikai rendezésnek elsőbbséget adó Nagy Imre és hívei kerültek ki győztesen.

A Mikojan és Szuszlov jelenlétében megtartott politikai bizottsági ülésen elfogadták a Kádár János által beterjesztett platformot, melynek lényege az események átértékelése, az „ellenforradalom"-értékelés elutasítása volt. Az ekkor elfogadott határozatot – tűzszünet, a szovjet csapatok kivonása, az Államvédelmi Hatóság feloszlatása stb. – a Politikai Bizottság döntésének megfelelően 28-án Nagy Imre miniszterelnök kormánynyilatkozat formájában hozta nyilvánosságra. A Központi Vezetőség is elfogadta a fenti határozatot, elrendelte a tűzszünetet, és az eseményeket egyértelműen forradalomként és szabadságharcként értékelte.

28-án 13 óra 20 perckor Nagy Imre azonnali tűzszünetet rendelt el. 14 órakor az új összetételű kormány letette az esküt, majd jóváhagyta a miniszterelnök által beterjesztett kormánynyilatkozatot.

17 óra 25 perckor elhangzó rádióbeszédében Nagy Imre nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánította az előző napok megmozdulásait, bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, tárgyalások megkezdését a szovjet haderő teljes kivonásáról, az Államvédelmi Hatóság megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, március 15. nemzeti ünneppé való nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszakosság megszüntetését a termelőszövetkezeti mozgalomban.

Az események átértékelése a Magyar Néphadseregben újabb helyzetet teremtett. Azok a kötelékek, amelyek október 28-ig is a forradalmi erőket támogatták, magatartásuk helyességét látták igazolva. Az eseményeket passzívan szemlélők többsége a kormánynyilatkozatban elhangzottakat elfogadva, aktívan bekapcsolódott az új szakasz, a forradalom vívmányai védelme, a kormány célkitűzései megvalósítása feltételrendszerét biztosító feladatok végrehajtásába.

Tudathasadásos állapotot okozott a fordulat azon parancsnokok és tisztek, katonák esetében, akik elfogadva az „ellenforradalom"-értékelést, aktívan vettek részt a felkelők elleni harcokban. Félve a felelősségre vonástól, voltak, akik alakulataikat elhagyták és a szovjet csapatoknál kerestek menedéket, majd később részt vettek a november 4-én bekövetkezett újabb szovjet támadás előkészítésében. Sok parancsnokot az alakulat személyi állománya, a lakosság nyomására leváltottak, kitiltottak a laktanyából vagy őrizetbe vettek.

A forradalmi erjedés a hadseregben is éreztette hatását. Október 27-től spontán, október 29-től már hivatalosan parancsra alakultak meg a katonai alakulatoknál a „Forradalmi Katonai Tanácsok", a „forradalmi fegyelem" biztosításának hadseregbeli választott szervezetei." Az így létrehozott katonai tanácsok feladata minden fokon – olvasható a honvédelmi miniszter parancsában – „a Honvédelmi Miniszter által kinevezett parancsnokok fontosabb parancsainak, intézkedéseinek megvitatása és javaslattétel. (...) Amennyiben a katonatanács többsége nem ért egyet a parancsnok parancsaival, a parancsnok jelentse felsőbb parancsnokának. A megfelelő katonatanács által megerősített parancs feltétlenül kötelezően érvényesül az alárendelt egységekre. (...) A katonatanácsok jelenlegi helyzetben tekintsék legfőbb feladatuknak a közrend megteremtését, a forradalmi fegyelem megszilárdítását, kivívott forradalmi eredményeink, népi hatalmunk megvédelmezését."

A Forradalmi Katonai Tanácsok működésük során szétfeszítették a létrehozásukat elrendelő parancs kereteit.

A magyar honvédség vezetésének Forradalmi Katonatanácsa október 30-án elfogadott határozata alapján a hadsereg vezetéséből leváltottak négy tábornokot, köztük Tóth Lajos vezérőrnagyot, a vezérkar főnökét és Hazai Jenő vezérőrnagyot, politikai főcsoportfőnököt.

A Forradalmi Honvédelmi Bizottmány – mint a hadseregben működő Forradalmi Katonai Tanácsok legfelső irányító szerve – megalakulásakor október 31-én felhívást tett közzé, melyben követelte, hogy a szovjet csapatok december 31-ig hagyják el az ország területét, mondja fel a kormány a Varsói Szerződést, hogy a Magyar Néphadsereg egy héten belül vegye birtokba az uránérclelőhelyeket. Elhatározták, hogy ha a szovjet csapatok maradnak, fegyverrel kelnek harcra „az ország szabadsága és a forradalom tisztasága ügyéért”.

Voltak alakulatok, ahol a Forradalmi Katonai Tanácsok leváltották a parancsnokokat, a politikai munkásokat, az ügyészségeknek átadták az elhárító tiszteket, letartóztatták a tömegre 28-a előtt tüzet parancsoló tiszteket, felléptek a politikamentes hadsereg megteremtéséért.

Október 28-a után, az idézett kormánynyilatkozat közzétételét követően megteremtődtek a harcok befejezésének feltételei. 28-án és 29-én tárgyalások folytak a felkelő csoportok képviselőivel a fegyveres harc beszüntetéséről, a fegyverek átadásáról.

A fegyveres harcokban részt vevő felkelők jövőbeli feladatairól két koncepció fogalmazódott meg.

Az első, melynek megfogalmazása Maléter Pál ezredes – november 3-tól vezérőrnagy, honvédelmi miniszter, a forradalom leverése után a megtorlás áldozata – nevéhez fűződik, amely szerint a civil fegyveres csoportok kiskorú tagjai a katonai középiskolába, a nagykorú, de büntetlen előéletűek pedig a honvédség és rendőrség kötelékébe nyernének felvételt. Akik ezt nem kérik, illetve ezen feltételeknek nem felelnek meg, fegyverük átadása után visszatértek volna korábbi munkahelyeikre.

A második koncepció kidolgozása és gyakorlati megvalósításának megszervezése Király Béla vezérőrnagy nevéhez fűződik, aki a fegyveres csoportok szervezettségének növelése, kiképzése útján létrehozott „Nemzetőrség" megalakításában látta a forradalom vívmányai védelmének garanciáját.

Nagy Imre Király Béla javaslatát fogadta el, és megkezdődött a nemzetőr alegységek szervezése, kiképzése, felszerelése.

A nemzetőrök, a katonák és a rendőrök közös szolgálatot adtak, együttes erővel léptek fel a törvényes rend helyreállítását akadályozó rendbontók, a forradalom tisztaságát veszélyeztető bűnözők ellen. Közös tevékenységük hathatósan segítette a helyzet konszolidálódását.

A forradalom nemzetközi feltételrendszerében október végén, november elején változások következtek be.

Október 30-án a szovjet kormány nyilatkozata, amely szerint új alapokra kívánja helyezni a többi szocialista országgal kapcsolatos viszonyát, még a győztes forradalom reményeit táplálta. Ma már tudjuk, hogy ezen új viszony első torzszülöttje a magyar forradalomra kollektíven kimondott halálos ítélet volt. Október 31-én a Varsói Szerződés országai és az ún. szocialista tábor országai, valamint a szovjet vezetés között megkezdődtek az újabb szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos egyeztető tárgyalások.

A szovjet csapatok – október 30-án 15 órától 31-én a déli órákig – a fővárosból kivonultak. A Különleges Hadtest erői Budapest határától 15-20 km-re összpontosítási körletet foglaltak el, ahol a harci technikát és a fegyverzetet karbantartották, a személyi állományt feltöltötték, a lőszert, az üzemanyagot és az élelmiszert kiegészítették.

Ekkor a Magyarországon lévő szovjet csapatok vezetésével Konyev marsallt bízták meg. Ezzel egy időben a Kárpátaljai Katonai Körzet állományából a 38. lövész- és a 8. gépesített hadsereget kiemelték, és Magyarországra irányították. A szovjet 31. gárda-légideszanthadosztály két ezrede az elsők között érkezett Magyarországra, a veszprémi repülőtérre.

November 2-án Konyev marsall a Különleges Hadtest vezetésével közölte: a Varsói Szerződés országainak legfelső politikai vezetése döntést hozott Magyarország katonai „megsegítéséről". Az „ellenforradalmi erők" szétzúzásának feladatát a szovjet csapatokra bízták.

A marsall a Különleges Hadtest feladataként a Budapesten lévő fegyveres felkelő erők szétverését és a rend biztosítását határozta meg. Parancsot adott arra is, hogy a Magyar Néphadsereg azon egységeit, amelyek kísérletet tesznek az ellenállásra, le kell fegyverezni.

A csapatoknak a készenlétet a támadáshoz november 3-án estig kellett elérniük, és a „Forgószél" hadműveletet a „Grom" – „Mennydörgés" – jelszó elhangzása után kellett megindítani. A Szovjetunió és Románia területéről érkező erők megkezdték a hadműveleti szétbontakozást az osztrák–magyar határ irányában.

Nagy Imre, értesülve a szovjet offenzíváról, tiltakozott, és Andropovtól, a Szovjetunió magyarországi nagykövetétől kért magyarázatot. Miután elfogadható magyarázat nem érkezett, és a szovjet vezetés nem volt hajlandó a kérdés tárgyalásos rendezésére, a Nagy Imre-kormány, többszöri figyelmeztetés után, az ország katonai megszállásának elkerülése érdekében 1956. november 1-jén bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, és kinyilvánította az ország semlegességét, amelynek szavatolásáért az ENSZ-hez és a négy nagyhatalomhoz fordult.

A szovjet vezetés november 2-án és 3-án a csehszlovák, a bolgár és a jugoszláv vezetéssel folytatott tárgyalások után utasítást adott a támadás megkezdésére. A bábkormány vezetését – jugoszláv javaslatra – a forradalmat 1956. november 1-jéig látszólag feltétel nélkül támogató Kádár Jánosra bízták.

1956. november 4-én megindult a mindent elsöprő katonai gépezet.

Moszkvai idő szerint 6 órakor, magyar idő szerint 4 órakor elhangzott a jelszó: „Mennydörgés", és ezzel megkezdődött a „Forgószél" fedőnevű hadművelet. A parancsban meghatározott objektumok elfoglalására kijelölt osztagok és a Különleges Hadtest kötelékébe tartozó hadosztályok fő erői – a főváros környékén települt felkelő erők egy részének ellenállását leküzdve – 5 órakor különböző irányokból betörtek Budapestre. A 38. lövész- és a 8. gépesített hadsereg erői megkezdték az ország megszállását.

A Magyar Néphadsereg alakulatai Budapesten csak egy helyen, a Jutadombnál fejtettek ki szervezett ellenállást. Az 51. légvédelmi tüzérosztály alárendeltségébe tartozó két könnyű és egy közepes lövegraj, valamint egy honi légvédelmi tüzérüteg foglalt tüzelőállást ezen a helyen.

November 4-én 10 órakor két harckocsiból, két páncélozott szállító járműből, három tehergépkocsiból és egy „Hudson" típusú személygépkocsiból álló szovjet oszlop érkezett a lövegállások elé a Soroksári úton. A lövegek tüzet nyitottak. A két harckocsit és a személygépkocsit kilőtték. A szovjet katonák és a teherautókon lévő magyar államvédelmi tisztek közül több mint tízen megsebesültek, és 13-an életüket vesztették. A többiek elmenekültek.

4-én délután a Jutadombnál lévő lövegek egy része – állásváltás végrehajtása után – már a Határ útnál nyitott tüzet a szovjet csapatokra. Ekkor egy oldalkocsis motorkerékpárt lőttek ki. Az egyik szovjet harckocsi üzemanyagtartályát is találat érte, de a kigyulladt harckocsi el tudott menekülni.

A főváros másik részében, Kőbányán egy másik légvédelmi alakulat lövegei foglaltak tüzelőállást. Itt 4-én délután került sor az első összecsapásra. A járőrözést végrehajtó szovjet harckocsira egy tizedes vezényelt tüzet. Négy harckocsiból egyet kilőttek, három kigyulladt és visszavonult. November 8-ig több alkalommal folytattak tűzharcot a szovjet harckocsikkal, de rálőttek egy helikopterre is.

A szovjet hadsereg nagy erejű támadását látva, a Magyar Néphadsereg alakulatainak többsége meg sem kísérelte az ellenállást. A már november harmadikán körülzárt vidéki laktanyák egy részére minden figyelmeztetés nélkül a szovjet csapatok tüzet nyitottak, a magukat többségében harc nélkül megadó alakulatokat lefegyverezték, szétkergették. A szovjet csapatok elfoglalták a repülőtereket, és ellenőrzésük alá vonták a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalakat is.

Például a záhonyi 19. honi légvédelmi tüzérosztály fegyvertelenül gyülekező katonáira a laktanyát körülzáró szovjet harckocsik tüzet nyitottak. Öt fő meghalt, nyolc fő megsérült, 60 katonát elfogtak és a Szovjetunióba szállítottak. Voltak honvédalakulatok, amelyek a helyőrségükben – például Nagyatádon, Székesfehérváron, Zalaegerszegen – a szovjet csapatokkal szemben védőállást foglaltak. Komolyabb összecsapásra köztük és a beérkező szovjet erők között csak Dunapentelén, a légvédelmi tüzérezred állásainál került sor. November 7-én 14 óra 30 perckor Dunapentelén a szovjet csapatok visszaverésére készülő erők ellen megindult az általános támadás. 25 perces tűzcsapás után 8 darab MIG 17-es repülőgép támadta a harcot folytató légvédelmi ütegek állásait. A szovjetek nehéz aknavetőkkel és 122 mm-es tarackokkal lőtték a harckocsikkal körbefogott várost. 06 óra 30 perckor Dunapentele védelme összeomlott. A harcokban magyar részről meghalt 8 fő, megsebesült 35 fő. Harcképtelenné vált 41 darab közepes és könnyű légvédelmi löveg.

Kisebb összecsapások voltak Békéscsaba, Kaposvár, Szeged, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Miskolc, Szolnok, Záhony, Veszprém helységekben, illetve ezek térségében.

Ahogy a Különleges Hadtest alárendeltségébe tartozó csapatok közeledtek Budapest központi részeihez, egyre nagyobb ellenállásba ütköztek. Így történt ez a Corvin mozi környékén, a központi telefonállomásnál, a Keleti pályaudvarnál, a királyi várnál és a Moszkva téren.

Konyev marsall a támadás megtorpanása miatt szükségesnek tartotta a hadtest megerősítését a 31. harckocsihadosztály 100. harckocsiezredével és a 66. gárda-lövészhadosztály kötelékébe tartozó 128. nehézrohamlöveg-ezredével, továbbá a 80. és a 381. ejtőernyős deszantezredekkel, amelyek a 7. és a 31. légideszant-hadosztály alárendeltjei voltak. A hadtest ezenkívül egy lövész-, egy gépesített és egy tüzérezredet, két nehézaknavető- és egy sorozatvető-dandárt kapott.

November 5-én – egyes magyar források szerint 7-én vagy 9-én – 13 órakor a szovjet csapatok a 170 ágyúval és aknavetővel mért erős tűzcsapás után megkezdték a rohamot a Corvin mozi környékén lévő ellenállási góc felszámolása érdekében. Az épülettömböt tankokkal vették körül, amelyekkel a harckocsikra veszélyes tűzeszközöket elhallgattatták. A Kilián laktanyát is hamarosan elfoglalták. Estére – a magyar források szerint ez 7-én történt – a felkelők az ellenállást lényegében az egész városrészben beszüntették.

Óbudán, a Schmidt-kastélynál több napos eredményes harc után a parancsnok – november 7-én – a csoport feloszlatására kényszerült.

A 97. szovjet gépesített ezred alegységei Nagykovácsi térségében harcokban felszámolták a Király Béla vezette Nemzetőrség erőit, melynek következtében 30 nemzetőr meghalt, 13 főt, a Nemzetőrség 3 autóját és néhány rádióállomását elfogták. A csepeliek szervezett ellenállását a szovjet csapatok csak 10-én, más források szerint 11-én tudták megtörni.

Ezzel Budapesten és vidéken a forradalom erőinek szervezett fegyveres ellenállását leverték. A szovjet csapatok védték a fontosabb objektumokat, bevezették a járőrözést.

A szovjet honvédelmi minisztérium veszteséglistája szerint a hadműveletben 7349 tiszt, 51 472 tiszthelyettes és sorkatona vett részt. A szovjet csapatok vesztesége 2260 fő, ebből 669 fő – 85 tiszt, 584 tiszthelyettes és honvéd – meghalt, 51 fő, köztük 2 tiszt, eltűnt és 1986 fő megsebesült. Malasenko tábornok szerint az összes veszteség több mint felét a Különleges Hadtest még októberben, a kivonulást megelőzően szenvedte el. A 7. és a 31. gárda-légideszanthadosztály állományából például 85-én haltak meg, 12-en eltűntek, a sebesültek száma 265 volt.

A technikai veszteség is nagy volt. Például a 33. gárda-gépesítetthadosztálynál – Budapesten – 14 tank és rohamlöveg, 9 páncélozott szállító harcjármű, 13 ágyú, 4 BM–13-as, 6 légvédelmi ágyú, 5 motorkerékpár semmisült meg. A harcok alatt a felkelők kezébe jutott 45 géppuska és 31 géppisztoly.

A „Forgószél" fedőnevű hadművelet véget ért.

A forradalom alatt a Magyar Néphadsereg állományából – nem végleges adatok szerint – 185 fő életét vesztette, és 137-en megsebesültek.

November 5-én, amikor a forradalom leverése, a magyar hadsereg lefegyverzése még be sem fejeződött, a Kádár János vezette bábkormányt – a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt – támogató honvéd és belügyes tisztek utasítást kaptak a karhatalom megszervezésére.

November 8-án az október végén feloszlatott Magyar Dolgozók Pártja helyett megalakított párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közös határozatot hozott a karhatalmi erők létrehozásáról. Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere 1956. november 10-én a Rádión keresztül felhívással fordult a Budapesten tartózkodó honvédtisztekhez, hogy a Petőfi Akadémián vagy a Zrínyi Akadémián jelentkezzenek.

Az akadémiákra bevonult tisztekből, pártmunkásokból, volt ÁVH-s és rendőrségi beosztottakból alakult meg – november 13-ig – Budapesten három karhatalmi ezred. A Belügyminisztérium rendőr karhatalmi ezrede 1956 decemberében állt fel. November 27-ére az ország valamennyi megyéjében megalakultak a karhatalmi zászlóaljak.

A hadseregnek – így a karhatalomnak is – csak azok a tisztek maradhattak, lehettek a tagjai, akik aláírták az Elnöki Tanács által 1956. november 10-én kibocsátott Tiszti Nyilatkozatot. Ebben a nyilatkozatban többek között az olvasható, hogy Magyarországon 1956 októberében „nagymértékű hazafias népmozgalom indult meg a szocialista demokrácia kiszélesítéséért, a Rákosi–Gerő klikk által elkövetett súlyos hibák kijavításáért, a nemzeti függetlenség és szuverenitás biztosításáért.

Ezeknek a követeléseknek a jogosságát elismerem, ezeket magam is támogatom... A helyzet tisztázását nagymértékben megnehezítette a Nagy Imre-kormány gyengesége és határozatlansága. E politika következtében néphadseregünkben is meglazult a katonai fegyelem. Ezek után népünket az a súlyos veszély fenyegette, hogy az ellenforradalmi erők felülkerekedtek, visszaadják a gyárakat a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, megdöntik hazánkban a nép hatalmát.

Kijelentem, hogy feltétel nélkül csatlakozom az 1956. november 4-én megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz... Egyetértek azzal, hogy... szükséges volt kérni a baráti Szovjetunió, illetve a szövetséges szovjet hadsereg segítségét..., kijelentem, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány intézkedéseit magamra nézve feltétel nélkül kötelezőnek elismerem, és a katonai eskühöz híven, a katonai parancsnak öntudatosan alávetem magam..."

Ezt a nyilatkozatot a tisztikar 75-80%-a aláírta. Bár a szovjet csapatok behívása szükségességének elismerése a tisztikar többségének önérzetét sértette, a forradalmi retorika azonban megtette hatását. Voltak azonban olyan tisztek is, akik aláírták a nyilatkozatot, de később – a megtorlás kegyetlensége miatt – a sortüzek és gyilkosságok hatására kérték leszerelésüket.

A karhatalom Budapesten és vidéken december elején kezdte meg feladatainak – a forradalom erői utóvédharcainak megtörése, a munkástanácsok tevékenységének korlátozása, a forradalom résztvevőivel szemben indított megtorlás – végrehajtását. Budapesten és több vidéki nagyvárosban, településen – Tatabányán, Salgótarjánban, Miskolcon, Pécsett, Gyomán, Zalaegerszegen, Egerben stb. – végrehajtott akcióik következtében a védtelen polgári lakosságból közel százan életüket vesztették.

A forradalmat követő hónapokban a lefegyverzett, szétkergetett, majd a megtorlás szolgálatába állított hadsereg sorai nehezen rendeződtek. A honvédség létszáma 1957. január végén – 16 776 tiszt, 7171 tiszthelyettes, 19 139 honvéd – 43 086 fő, a forradalom előtti katonalétszám 36%-a volt. A hadsereg állományából ekkor a Budapesten lévő karhatalmi egységekben 4450, a vidéken lévő karhatalmi alegységekben 5910, összesen 10 360 fő teljesített szolgálatot. Több átszervezés után az Elnöki Tanács 1957. április 30-án feloszlatta a honvéd karhatalmat. A Budapesten lévő karhatalmi ezredek maradványaiból megalakult „Forradalmi Honvéd Tiszti Ezred" 1957. december 20-án szüntette be tevékenységét.

A forradalom leverése után első alkalommal 1957 májusának elején hívtak be újoncokat, és május 8-án a Magyar Néphadseregben megkezdődött a „békekiképzés”.

A hadsereg erői részt vettek a lakosság elleni megtorló akciókban. A megtorlás a katonákat is érintette – hathatósan közreműködtek ebben a katonai igazságügyi szervek, a katonai ügyészségek és bíróságok.

A katonai bíróságok 1956 novembere és 1958. december 31-e között 5174 terhelt ellen 2887 ügyben jártak el, és 3608 elmarasztaló ítéletet hoztak, melyből az „ellenforradalommal kapcsolatos bűntettek" miatt elítéltek száma – „rendes" eljárás során 1216, „gyorsított" eljárással 379 – 1595 fő volt. Ugyanezen időszak alatt a polgári büntetőbíróságok „rendes" eljárással 14 248, „gyorsított" eljárással 955 – összesen 15 203 – ítéletet hoztak. A vizsgált időszakban „ellenforradalmi bűntettekért” a katonai bíróságok 113, a polgári bűntető bíróságok 93 főt ítéltek halálra. Az ítéletet 169 főn – katonai bíróságok 88, polgári bíróságok 81 – hajtották végre.

Összességében a katonai bíróságok 1956 novemberétől 1963. december 31-ig 10 946 ügyben 15 645 terhelt ellen jártak el, és 12 178 elmarasztaló ítéletet hoztak. Ezen időszak alatt a hadsereg tagjai közül 4879 főt – ebből „népköztársaság" elleni bűntettek elkövetésének indokával 570 főt – ítéltek el. A forradalomban való részvételért 540 főt ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre, és a jogerőssé vált halálos ítéletet 30 főn hajtották végre. A legújabb kutatások szerint csak forradalmi cselekményekért 188 főt végeztek ki.

A katonai bíróságok a vizsgált időszakban „népköztársaság, valamint államhatalom és államigazgatás elleni" bűntettek elkövetésének indokával – nem végleges adatok szerint – 2765 ítéletet hoztak.

---

A FORRÁSKIADVÁNY HASZNÁLATA

---

Szerkesztői megjegyzések

---

A Hadtörténelmi Levéltár 1999 végén kezdte el az 1945 utáni magyar Demokratikus Hadsereg és a Magyar Néphadsereg történetének levéltári anyagát alapul vevő forráskiadvány előkészítési munkálatait. A válogatás elsődleges szempontja az volt, hogy az Olvasó – akár közel áll a történész szakmához, akár nem – lehetőség szerint minél teljesebb képet kapjon a magyar honvédelem és hadsereg második világháborút követő első 13 évéről. Az iratok rendszerezése során arra törekedtünk, hogy ennek a rendkívül mozgalmas korszaknak minél több fontos eseményét be tudjuk mutatni egy-egy eredeti forrás segítségével.

A kötetben kizárólag a Hadtörténelmi Levéltár őrizetében lévő iratok kaptak helyet, nagy többségükben olyanok, amelyet ilyen formában korábban még nem közöltek. Az iratok által lefedett események mind vagy kifejezetten hadtörténeti jellegűek, vagy általánosabb, politikai, gazdasági, társadalomtörténeti stb. vetületük is van, de a hadsereg történetén keresztül megjelenítve.

A kötetben szereplő iratokat szöveghű formában közöljük, néhány kiugró – de a korszak fogalmazási gyakorlatában gyakran előforduló – nyelvhelyességi hibát leszámítva, melyeket azért hagytunk bent a szövegben, hogy az Olvasó számára „még közelebb” hozzuk az eredeti iratokat. Az ilyen hibákat a szokásos módon „(sic!)” megjelöléssel jeleztük. A helyesírási hibákat általában kijavítottuk, néhány esetben azonban meghagytuk az idegen nevek eredeti iraton szereplő korabeli írásmódját.

Általában teljes iratot közlünk, ahol csak részletet vagy kivonatot, azt jelezzük. Az eredeti dokumentumokhoz sok esetben tartozik egy vagy akár több melléklet is. Ezeket többnyire nem közöljük. A lábjegyzetek számos esetben adnak eligazítást a téma esetleges további szálai, kutatási lehetőségei tekintetében, továbbá fontos többletinformációval szolgálhatnak.

Az iratok évrend szerint csoportosítva, időrendben követik egymást. A kötetbeli sorszám után az irat keletkezésének helye és ideje, majd egy regeszta (rövid tartalmi összefoglaló) olvasható, ezt követi az irat szövege, végül a jelzete. A kötetet rövidítésjegyzék egészíti ki, és néhány irat facsimile formájában történő közlése zárja le. Eredeti terveink között szerepelt egy kronológia és egy szakirodalmi bibliográfia összeállítása is, ezek azonban végül a terjedelem szabta korlátok miatt nem kerültek be a kötetbe.

Az eredeti iratok döntő többségének nyelve magyar (a három oroszból készült fordítás is korabeli); formájukat tekintve pedig – egy kivételével – gépelt, illetve nyomtatott dokumentumokról van szó.

A közölt iratok legtöbbje eredetileg minősített („Titkos!”, „Szigorúan titkos!”, „Szigorúan titkos! Különösen fontos!”) jelzésű volt. A minősítéseket az 5/1996. (VI. 21.) HM-rendelet törölte.

A kötet előkészítése során tekintettel voltunk a személyes adatok védelmét szabályozó hatályos jogszabályokra, így az 1992. évi LXIII. tv. előírásai alapján számos esetben csak az iratokban előforduló nevek kezdőbetűit közöltük.

A szerkesztő

Rövidítésjegyzék

---

á.	ágyú(s)
A.	Akadémia
áeü.	állategészségügy
ag.	anyag
agi.	anyagi
agt.	anyagtervezési
agtv.	anyagtervezési
ak.	akna(kutató)
aks.	akadémikus (hallgató)
akut.	aknakutató
Al	alumínium
ala.	alakulat
alez.	alezredes
alhdgy.	alhadnagy
alk.	alkalmazás
álls.	állomás
ált.	általános
altbgy.	altábornagy
áp.	állomásparancsnokság
áttö.	áttörő
av.	aknavető
áv.	államvédelmi
ÁVH	Államvédelmi Hatóság
ÁVO	BM Államvédelmi Osztály
beo.	beosztott
bjts.	bajtárs
bo.	bombázó
bts.	bajtárs
Büm	Belügyminisztérium
cs.	csatarepülő
csarep.	csatarepülő
csf.	csoportfőnök
csop.	csoport
dd.	dandár
dem.	demokratikus
e.	elvtárs
e.	ezred
EFEF	A VSZ Egyesített Fegyveres
	Erőinek Főparancsnoka
eje.	ejtőernyős
elg.	ellenséges
elh.	elhelyezés
élm.	élelmezési
eln.	elnöki
et.	elvtárs
eü.	egészségügyi
evog.	előrevetett osztag
ezds.	ezredes
fcsf.	főcsoportfőnök
fegy. zj.	fegyelmező zászlóalj
feld.	felderítő
fhdgy.	főhadnagy
fi.	figyelő
fm	folyóméter
fn.	fegyvernemi
foe.	folyami erők
fog.	fogatolt
főpság.	főparancsnokság
főti.	főtiszt
ftörm.	főtörzsőrmester
g.	gépesített
G.F.	Gazdasági Főtanács
gép.	gépesített
gjmű.	gépjármű
gk.	gépkocsi
gp.	géppuska
gpi.	géppisztoly
gr.	gramm
gsz.	golyószóró
gt.	gazdászati tiszt
gv.	gépvontatású
gy.	gyalog(os)
gyak.	gyakorlat(i)
h.	helyett(es)
h.	hivatásos
H.A.	Hadiakadémia
H.K.	Honvédségi Közlöny
hallg.	hallgató
hárp.	háromszögelési pont
hb.	hadbiztos
hbs.	hadbiztos
hdgy.	hadnagy
hdm.	hadműveleti
hds.	hadsereg
hds. tbk.	hadseregtábornok
hdt.	hadtest
heő.	helyőrség
hid.	hidász
hír.	híradó
hírép.	híradóépítő
hírk.	hírközlő
hk.	harckocsi
HL	Hadtörténelmi Levéltár
HM	Honvédelmi Minisztérium
HMK	Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma
hmtk.	hadmérnök törzskari
Hmuz.	Hadimúzeum
ho.	hadosztály
honv.	honvéd
Honv. fe.	Honvédség felügyelője
hop.	hadosztályparancsnok
hopk.	hadosztályparancsnok
hő.	helyőrség
hőr.	határőrség
hpo.	határportyázó
HT	Honvédelmi Tanács
ht.	hivatásos
HTI	Haditechnikai Intézet
htp.	hadtáp
Htpszf.	Hadtápszolgálat Főnökség
hv.	határvadász
HVK	Honvédvezérkar
I. B.	Ideiglenes Intéző Bizottság
igü.	igazságügyi
int.	intézet
ir.	iratok, iratai
Ir.	iroda
isk.	iskola
ism.	ismeret
jav.	javadalmazás
jav.	javasolt
jkv.	jegyzőkönyvvezető
jugo.	jugoszláv
K. A.	Kossuth Akadémia
KAB	Katonai Albizottság
kat.	katona(i)
kat. hold	katasztrális hold
ker.	kerület
kfcs.	katonai főcsoportfőnök(ség)
kgs.	költségvetési
kh.	karhatalmi
kieg.	kiegészítő
kik.	kiképzési
klgs.	különleges
kórh.	kórház
Közell. Min.	Közellátási Minisztérium
közig.	közigazgatási
közp.	központ
közv.	közvetlen
kp.	kerékpár
KR	koordinálás-racionalizálás
kult.	kulturális
Küm.	Külügyminisztérium
KV	MDP Központi Vezetősége
leg.	legénység
légo.	légoltalmi
léköz.	légvédelmi központ
lgv.	légvédelmi
lgv. k. á.	légvédelmi könnyű ágyú
lgv. köz. á.	légvédelmi közepes ágyú
lőut.	lövészeti utasítás
löv.	lövész
m. gazd.	mezőgazdasági
M.K.	Magyar Közlöny
magp.	magaslati pont
MDP	Magyar Dolgozók Pártja
megj.	megjegyzés
mell.	melléklet
min.	miniszter(i)
Min.Tanács	Minisztertanács
mjr.	major
MK	Magyar Köztársaság
mk.	mérnök
mkp.	motorkerékpár
MN	Magyar Néphadsereg
MNH	Magyar Néphadsereg
MNK	Magyar Népköztársaság
MNVK	Magyar Néphadsereg Vezérkara
mű.	műszaki
n.	nehéz
N. V.	nemzeti vállalat
nagyker.	nagykereskedő
NATO	Észak-atlanti Szerződés Szervezete
nemz. biz.	nemzeti bizottság
nev.	nevelési
o.	orvos
o.	osztály
OLLEP	Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság
OLP	Országos Légvédelmi Parancsnokság
OM	országmozgósítás
ORLÉKÖZ	Országos Légvédelmi Központ
ov.	osztályvezető
ö.	önálló
ök.	összekötő
önk.	önköltséges
őrgy.	őrnagy
őrm.	őrmester
őrszd.	őrszázad
őrv.	őrvezető
össz.	összesen
p.	parancs
p.	pont
p.d.	pro domo
pártbiz.	pártbizottság
PB	Politikai Bizottság
pc.	páncélos, páncélozott
pct.	páncéltörő
pct. á.	páncéltörő ágyú
pcs.	parancs
pk.	parancsnok
pol.	politikai
pol. ti.	politikai tiszt
polg.	polgári
prop.	propaganda
pság.	parancsnokság
pu.	pályaudvar
Püm.	Pénzügyminisztérium
q	mázsa (=100 kg)
rád. tech.	rádiótechnikai
rakt.	raktár
ref.	referátum
rep.	repülő
rg.	repülőgép
rolg.	rohamlöveg
rotü.	rohamtüzér
rö.	rendőr
rt.	részvénytársaság
sgt.	segédtiszt
soksz.	sokszorosítási
stat.	statisztikai
sz.	számú
szab.	szabadság
szak.	szakasz
száll.	szállítás(i)
szd.	század
szds.	százados
SZEB	Szövetséges Ellenőrző Bizottság
szem.	személyügyi
szerk.	szerkesztő
szert.	szertár
szerv.	szervezés
szgk.	személygépkocsi
szkv.	szakaszvezető
szolg.	szolgálati, szolgálatilag
Szolg. Szab.	Szolgálati Szabályzat
SZU	Szovjetunió
szü.	személyügy(i)
t.	tartalékos
t	tonna
t.	törzs
t.c.	törvénycikk
táb.	tábori
tád.	támadás
tag.	tagozat
tan.	tanácsos
tan. zlj.	tanzászlóalj
tanf.	tanfolyam
társ.	társadalmi
tart.	tartalékos
tbk.	tábornok
tbn.	tárgyában
teök.	törvényelőkészítő
térk.	térkép
Térk. Int.	Térképészeti Intézet
tgk.	tehergépkocsi
thtts.	tiszthelyettes
ti.	tiszt
titk.	titkár(ság)
tiz.	tizedes
tj.	terepjáró
tm	tonnaméter
törm.	törzsőrmester
törzsti.	törzstiszt
tpk.	táborparancsnok
ts.	tisztes
tsa.	társa
tsz.	továbbszolgáló
tts.	tiszthelyettes
tud.	tudományos
tü.	tüzér
tvr.	törvényerejű rendelet
u.	utász
ü.	üteg
ügy. ti.	ügyeletes tiszt
üti.	ügyeletes tiszt
üza.	üzemanyag
v.	vadászrepülő
vbizt.	vasútbiztosító
véhíd.	vasút- és hídépítő
vép.	vasútépítő
vez.	vezetési
vezr.	vezérezredes
VK	Vezérkar
vk.	vezérkari
vkf.	vezérkari főnök
VKSZV	Vasúti Közlekedési Szállításvezetőség
vont.	vontató
vőrgy.	vezérőrnagy
vrep.	vadászrepülő
VSZ	Varsói Szerződés
vv.	vegyivédelmi
zj.	zászlóalj
zlj.	zászlóalj
zls.	zászlós
ZMKA	Zrínyi Miklós Katonai Akadémia

KÉRELEM A VÖRÖS HADSEREGHEZ
A DEMOKRATIKUS HADSEREG FELÁLLÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

---

IRATOK

---

I. FEJEZET
1945–1948

---

---

1
Debrecen, 1945. január 10.
Kérelem a Vörös Hadsereghez a Demokratikus Hadsereg felállításával kapcsolatban. Faragho Gábor vezérezredes a Moszkvában tárgyaló Vörös János honvédelmi minisztert helyettesítő jogkörében eljárva többek között a magyar hadifoglyok rendelkezésre bocsátását kéri az új hadosztályok felállításához. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Honvédelmi Minisztériumának ez az első irata.^[1]

---

A hds. felállítással kapcsolatos kérelem

Vörös Hadsereg Parancsnokságának

Debrecen, 1945. évi január hó 10-én.

A fegyverszüneti szerződés aláírása után a hadseregszervezés rohamosan meg fog indulni. Ennek megkönnyítése végett már most meg kell bizonyos előkészületeket tenni.

Ehhez kérem a Vörös Hadsereg támogatását.

Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszter úr 1944. december 12-én Suseikow [ Szuszejkov – A szerk.] vezérezredes úrral a hds. szervezéssel kapcsolatban megbeszélést folytatott, ki már akkor azonnal meg akarta kezdeni a hds. szervezését. Ehhez kért azonnal vezérkari tiszteket, idősebb csapattiszteket, hadbiztosokat és hadbírákat, kikkel a kereteket megalkotja, melyre azután a kereteket felépíti. A megbeszélésen az alantiakat kérte:

1. az 1941 óta hadifogságban lévő Németország elleni harcra önként jelentkezőket;

2. az 1944. október 15. után fogságba, valamint az azután fogságba kerülendő valamennyi honvéd egyén rendelkezésre bocsátását;

3. a már felszabadított országrészeken lévő laktanyákat;

4. a magyar és német zsákmányanyagból fegyvereket és felszerelést

Suseikow vezérezredes úr a hadifoglyokra vonatkozó kérelmeket további döntés végett a Szovjet Unió kormányához terjesztette fel.

A felszabadított területen lévő laktanyák kilencven százalékának rendelkezésre bocsátását, valamint a zömmel német zsákmányanyaggal való felszerelését megígérte. Mindezek rendelkezésre bocsátása előreláthatólag a fegyverszüneti szerződés aláírása után meg fog történni.

A szovjet–magyar együttműködést a legjobban a közösen vívott harc mélyíti ki. Ezért a cél minél előbb magyar küzdő egységek harcba vetése.

Már a fegyverszünet aláírása előtt, előkészítésül, a gyors együttműködés megteremtéséhez az alábbiakat kérem:

1. A fogolytáborok a hadifoglyokról, magyar bizottságok által, névjegyzéket vétessenek fel, melyben a név, rendfokozat, tiszteknél végzett-e Ludovika Akadémiát, fegyvernem, csapattest, utolsó szolgálati beosztás, lakcím és családi állapotot kérem elrendelni, hogy fel legyen tüntetve, valamint hogy milyen német fegyverek használatához ért. Ezen névjegyzékek felvételét kérem. A fegyverszünet aláírásának időpontjától függetlenül az ügy sürgősségére való tekintettel mielőbb elrendelni és hozzám, a honvédelmi minisztériumba eljuttatni.

2. Mindhárom ukrán frontnál működjék egy bizottság, akik fogságba kerülésükről hasonlóan a névjegyzékeket felveszik, és azt a honvédelmi minisztériumhoz juttatják.

3. Mielőbb az összes fogolytáborokról kérem a tisztekre vonatkozó névjegyzék átadását, hogy már most a tiszti kereteket összeállíthassam.

4. 1944. december 28-án vitéz Vörös vezérezredes Úr az orosz követhelyettes úrral megbeszélést folytatott, akik említették, hogy Rőder és Gerlóczy vezérőrnagyokat, valamint Muhoray Zoltán vezérkari őrnagyot a szervezési munkák megkezdéséhez egy-két napon belül rendelkezésre fogják bocsátani. Mivel fenti urak ezideig nem vonultak be, kérem eziránt is szíves intézkedését.

5. A rendelkezésre bocsátásra kerülő laktanyákról kérem tudatni, hogy azokat a közigazgatási hatóságok útján idejében karba helyeztethessem.

6. A laktanyákban és egyéb katonai hivatalokban sok szabályzat és rendelet maradt vissza, ami az új hadsereg felállításánál a munkát nagyon megkönnyítené, ha rendelkezésre állana, ezért kérem laktanyánként ezen iratoknak egy helységben való gyűjtésére és megőrzésére intézkedni.

7. Az országban minél előbb szeretném a hadkötelesek, valamint a lovak összeírását elrendelni, ehhez járásonként és törvényhatósági városonként 1-1 tiszthelyettes szükséges. Ez összesen körülbelül 250 fő tisztet és tiszthelyettest jelent. Ezeknek a rendelkezésre bocsátását ugyancsak kérem.

8. A debreceni volt hadtestparancsnokság épületének (Péterfia laktanya) rendelkezésre bocsátását ugyancsak kérem.

9. A hevesi táborból kérem Székely László vezérkari ezredes és Vörös Gyula vezérkari alezredes Debrecenbe való útbaindítását, kiknek a mai kormányhoz való hűsége kétségen kívül áll, és az 1944. december 15-én a miskolci állomásparancsnokságnál jelentkezett Battha György századosnak ugyancsak Debrecenbe, a Honvédelmi Minisztériumba való útbaindítását.

Faragho Gábor vezérezredes

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 001/eln.-1945. sz.

---

2
Hely és időpont nélkül.
Beszámoló jelentés az 1. magyar vasútépítő ezred 1945. január 10-e és 17-e közötti munkájáról, a megalakulásról és a máramarosi utazásról.^[2]

---

Útleírás

1945. január 10. – január 17.

Az 1. magyar vasútépítő ezred felállítása, illetve megszervezése a debreceni Pavillony [sic!] laktanyában elhelyezett 33. sz. fogolytáborban történt. A szervezés munkáját a laktanyakönyvtár szobájában Fedorcsuk orosz őrgy. irányítása mellett a beosztott orosz vép. tisztek végezték. A legénységet teljes egészében az ottani hadifogoly honvédekből, míg a tisztikart az I. és II. zlj.-nál az ottani tisztekből, a III., IV. zlj.-aknál és ezredtörzsnél pedig a jászberényi fogolytáborból áthozott 100 tisztből, illetve tisztjelöltből állították össze. A megalakulás gyorsan ment. Alig két napot vett igénybe, s ez idő alatt az emberek hiányos ruházatát kiegészítették a raktárkészletnek megfelelően. Bizony, elég szomorú látvány volt végignézni az embereken, akiken német zubbony, magyar bakancs, orosz köpeny és némelyiken rongyos civil öltözet volt. Ez a tömeg hadifogoly egyet akart, menni bárhová a háromsoros drótkerítés közül. Remények és kétségek, s ellentmondó hírek sokszor végigszáguldottak rajtuk.

Január 10.: Délután 2 óra körül hangzott el a sorakozó, amit már nagyon untunk, mert a létszám megállapítása órák hosszat tartott, míg végre már sötétedni kezdett s megtörtént a jelentésbeadás és Lyubavin orosz alez. úr elbúcsúztatott bennünket. Majd elhangzik a menetparancs: „Irány az állomás, ezred indulj!” A hatalmas oszlop megindult az állomáshoz az induló ütemeire, amit a fogolytábor rögtönzött zenekara játszott. Mély sóhaj szállt az ég felé, amikor a drótkerítésen túljutottunk. Az állomáson a szállításunkra előre és gondosan berendezett vagonok álltak. A berakodás rövid idő alatt megtörtént. Egy-egy vagonba 30-30 fő lett elhelyezve. A tisztek külön kocsiban voltak elhelyezve. Majd hosszú sípolás hangzott el, az orosz őrség lezárta a legénységi kocsikat és a szerelvény elindult a kálvinista Rómából az ismeretlen út felé.

Január 11.: Reggelre Püspökladányba érkeztünk. A hangulat jó volt. Szabadon járkálhattunk a szerelvény egyik oldalánál. Itt kb. 3 órát időztünk. Ez idő alatt elfogyasztottuk a reggelit. Jó meleg tea volt. Majd a szerelvény közelébe merészkedő civilekkel és vasutasokkal beszélgettünk. Az orosz parancsnokság csak annyit közölt velünk a menetcélra vonatkozóan, hogy az országhatáron belül fogunk dolgozni. Püspökladányban a vasutasoktól megtudtuk, hogy az előző szállítmány Szatmárnémetibe ment, tehát mi is oda vagyunk irányítva. Kölcsönösen érdeklődtünk szeretteink és ismerőseink után. Majd beszálltunk, és a vonat elindult. Berettyóújfalu állomásán a mozdony vizet vett fel. A lakosság szívből fakadó adakozását sohasem tudjuk elfelejteni. Az egész szállítmánynak bőven jutott a foszlós kenyérből, füstölt szalonnából, pogácsából és almából, úgyhogy még a hátizsákba is került, mivel egyszerre nem tudtuk elfogyasztani. Itt volt egy megható jelenet: egyik honvéd bajtársunkat az állomáson várta felesége két kicsi gyermekével. Mindkettőjük szeme könnyes volt a viszontlátás örömétől. Az apa magához ölelte két gyermekét, ölelgette, csókolgatta, majd elbúcsúzott a kedves család és a vonat elindult. A könnyes szemek és integető kezek sokáig kísérték a füstölgő gőzöst. Dél körül megérkeztünk Szatmárnémetibe. A város lakossága szeretettel és sok szeretetcsomaggal várt bennünket. Itt átrakodtunk a keskenyvágányú vasútra és még a délután folyamán megérkeztünk Bikszádra. Az állomások nevei arrafelé románul vannak felírva. Az elszállásolás hamar megtörtént. A legénység a fürdő épületeiben, a tisztek a vasúti szállóban és magánházaknál találtak meleg pihenőhelyet. Megemlékezünk a Tálos családról, akik 5-6 magyar család adakozásából kb. ezer embert vendégeltek meg. Senkinek sem hiányzott a jól ismert borsóleves. Az emberek korán pihenni tértek, mert másnap már gyalog folytatjuk utunkat.

Január 12.: A menet Técsőre – tekintve az emberek testi és lelki állapotát – nehéz és fáradságos volt. Gyönyörű napfényes időben jó úton kb. 30 km-t gyalogoltunk és holtfáradtan megérkeztünk Técsőre. Az itteni Tisza-híd felrobbantva és szükségszerűen megcsinálva, hűen tükrözi vissza a háború képét, az ellenség barbár pusztításait. A magyar lakosság örömmel hallgatta a magyar honvédek ajkáról felhangzó nótákat, míg a főtérig értünk.

Január 13. A mai menetcél Máramarossziget. Váltakozva magyar, ruszin és román községeken át vezet utunk. A menet a betegeket kocsin hozta. Felrobbantott hidak és úttestek utaltak az erre lezajlott háborúra. Szigeten a Kultúrpalotában lettünk elszállásolva. Megérkezéskor örömmel tűrtük a lakosság kedves rohamát, amely a testvéri szón kívül kézzelfogható ajándékozásban is megnyilvánult.

Január 14.: Máramarossziget és Terebes között, amilyen festői az útvonal, olyan hosszú is. Magas hegyek völgyében folyik a legigazibb magyar folyó a Tisza. Faházas falvak váltakoznak. A lakosság ruszin. Igénytelen, egyszerű nép. Erre sok a fa, kevés a kenyér. Házikójuk a hegyoldalba építve és körülötte havasi legelő. Ez már Kárpátalja. Terebesen éjjelezés a laktanyában.

Január 15. Ezen a napon örömmel jöttünk, mert elértük menetcélunkat, Rahót. Az ember szeme gyönyörködik az itteni táj szépségeiben, alig tud betelni vele. Az 1. vép. m. e. pság elszállásolta magát. A pság. pár nap alatt berendezte elhelyezési körletét, és megkezdődött a vasútépítő magyar ezredparancsnokság munkája hazánk újraépítése érdekében.

HL MN IX. 59. fond 1. m. vép. e., majd ho. iratai

---

3
Debrecen, 1945. január 31.
Vörös János honvédelmi miniszter tájékoztatója az egyes polgári és katonai közigazgatási vezetők számára a honvéd kerületi parancsnokságok^[3] felállításáról.

---

Ker. pság-ok felállítása^[4]

Debrecen, 1945. évi január hó 31-én.

1. Értesítem, hogy a Honvédség újbóli felállításával kapcsolatban az 1–7. honvéd kerületi parancsnokságok működésüket ismét megkezdik. Az 1–7. ker. pság.-ok területi hatásköre kisebb, a közlekedési viszonyok diktálta változásoktól eltekintve megfelel az 1938. szeptember 1-i helyzetnek. Készleteit az 1. sz. melléklet tartalmazza.^[5]

2. A honvédkerületnek élén a honvéd kerületi parancsnok áll. Rangja ezredes. A honvéd ker.pság. a honvéd kerületek székhelyén működik. A honvédkerületek székhelyei az alábbiak: 1. ker. pság Budapest, 2. ker. pság Székesfehérvár, 3. ker. pság Szombathely, 4. ker. pság. Pécs, 5. ker. pság. Szeged, 6. ker. pság. Debrecen, 7. ker. pság. Miskolc.

3. A már felszabadított területeken lévő újból felállítandó ker. pság-ok ideiglenes megbízottak neveit a 2. sz. melléklet tartalmazza.^[6]

4. A ker. pság-ok alárendeltségében a 20.035./I.-1945. számú intézkedésem szerint megalakítani rendelt kieg. pság-ok a ker. parancsnokok alárendeltségébe tartoznak az alábbiak szerint: 2. ker. pság-nak alárendelve az 1., 2., 3. kieg. parancsnokság valamennyi budapesti; 4. ker. pság-nak alárendelve a kaposvári 10., pécsi 11. és szekszárdi 12. kieg. pság-ok; 5. ker. pság-nak alárendelve a kecskeméti 13., szegedi 14., békéscsabai 15. kieg. pság-ok; 6. ker. pság-nak alárendelve a szolnoki 16., a debreceni 17. és a nyíregyházi 18. ker. pság-ok; 7. ker. pság.-nak alárendelve a miskolci 21., a gyöngyösi 19. és egri 20. kieg. pság-ok.

5. A kerületi parancsnokságok azonnali feladata a következő: a területükön feltalálható volt honvédségi

a) épületeknek

b) berendezési tárgyaknak

c) irodai szolgálatra alkalmazott tiszteknek, tiszthelyetteseknek és polgári alkalmazottaknak,

d) honvédségi szolgálati könyveknek és iratoknak,

e) felszerelési tárgyaknak felkutatása, rendezése jegyzékfoglalása és bejelentése,

f) a helyi orosz katonai parancsnokságok jóváhagyása folytán területükön már megalakult, vagy megalakulás alatt álló különböző honvéd karhatalmi egységeknek felderítése, felettük átmenetileg a pság. átvételi, s ez alakulatok létszám-, fegyverzet- és felszerelési adatainak bejelentése.

6. A kerületi parancsnokságokat és az alárendelt kieg. parancsnokságokat e rendkívül nehéz, de a honvédség által hazánk jövője szempontjából elsőrendűen fontos munkájuknak gyors végrehajtásában a helybeli minden rendű és rangú közigazgatási szervek legmesszebbmenően támogassák. Erre a területilletékes főispánok külön is intézkedjenek.

7. A kerületi parancsnokságok végzett munkájuk eredményéről a H.M.-et minden alkalmi és rendszeres futárjárat felhasználásával folytatólagosan és állandóan tájékoztassák. Az előtalált volt honvédségi irodai alkalmazottakat készítsék elő arra, hogy a honvédség hátországi szerveinek fokozatos újbóli kiépítése kapcsán, volt munkahelyükön azonnal rendelkezésre álljanak. A kerületi és kieg. parancsnokságok személyzetét ezekből a 3. és 4. számú melléklet szerint ideiglenes szervezési táblázat szerint máris fel kell állítani. Az ezen felüli személyeket a rövid időn belül újra felállításra kerülő állománytestek irodai munkaerejének fedezésére kell tartalékolni.

8. Tájékozásul közlöm, hogy a felállításra kerülő magyar hadosztályok emberanyaga egyrészt toborzás és sorozás, másrészt a hadifogoly-táborokból rendelkezésre bocsátandó hadifoglyokból kerül fedezésre. A sorozás és toborzás végrehajtása a kieg. parancsnokságok feladata lesz. Erre a kieg. pság-ok készüljenek fel. A toborzott, illetve sorozott emberanyag elvileg a toborzott (sorozott) lakóhelye szerint illetékes és újból felállítandó állománytestek állományába fog (vissza)kerülni.

[...]

12. Tájékozásul közlöm, hogy a ker. parancsnokságok a jövőben 1-1 kerület területén békében is azonos székhellyel elhelyezett azonos számozású hadosztályparancsnoksággal mellérendelt viszonyban fognak működni, és míg a hadosztályparancsnokságok feladata a katonai alakulatok parancsnoklása és kiképzése lesz, addig a ker. parancsnokságok az alárendelt kieg. parancsnokságokkal és állománytestekkel az emberanyag-gazdálkodás és nyilvántartás, valamint a békerendszer szerint működő anyagi ellátás munkáját fogják végezni.

13. Az eredményes munka előfeltétele, hogy a ker. parancsnokságok a területükön felállítandó hadosztályparancsnokságokkal, további minden katonai kerületi hatóság (ker. parancsnokság, kieg. parancsnokság és állományestek) az ugyanott működő polgári közigazgatással a legszorosabb együttműködésben legyenek. Ennek legjobb záloga a katonai parancsnokok és polgári közigazgatási vezetők személyes ismeretsége és jóviszonya.

[...]

14. Fölhívom a figyelmet a honvédségi szervezési előmunkálatokkal kapcsolatos legteljesebb titoktartásra, mindenkivel szembeni bizalmatlanságra. E téren a fecsegő és mindig „jólértesült" magyar ember típusának rengeteget kell még tanulnia a teljes mértékben titoktartó vörös hadseregtől.

Vörös János s. k.

20.100/Eln.I.-1945. számhoz 2. sz. melléklet

A kerületi parancsnokságok ideiglenes vezetésével megbízva: 1. ker. pság. Budapest, a helyszínen kerül kijelölésre; 2. ker. pság., Székesfehérvár (még nem szabadult fel); 3. ker. pság., Szombathely (még nem szabadult fel); 4. ker. pság. Pécs, Marosy László alezredes; 5. ker. pság. Szeged, Őrley Zoltán ny. alezredes; 6. ker. pság, Debrecen Kőváry Marcell ny. alez., helyettes Pászty Dénes szds.; 7. ker. pság., Miskolc, Battka ezredes.

Országos összesítés: 21. kieg. pság-nál 232 (273) fő, ebből alezredes 21 fő, őrnagy 21 fő, főtiszt 126 fő (147 fő); tiszthelyettes 21 fő; polgári alkalmazott 63 fő.

A legszükségesebb takarító és küldönc személyzet katonai segédszolgálatra alkalmas honvédekből kerül beállításra. Fenti ideiglenes állománytáblázatra a kieg. pság. a H.M.-hez március hó 1-re véleményes jelentést terjesszen fel!^[7]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 100/eln.-1945. sz.

---

4
Debrecen, 1945. február 10.
Debrecen város helyettes polgármesterének jelentése a HM számára a „Toborzási Felhívás”^[8] helyi eredményeiről. A toborzási határidőt utóbb 1945. március 15-ig meghosszabbították.

---

Debrecen szabad királyi város polgármesterétől

Tárgy: „Toborzási felhívás”-ok kifüggesztése és a felhívásban foglaltaknak megfelelő eljárás.

Honvédelmi Miniszter Úr!

Tisztelettel jelentem, hogy a „toborzási felhívás”-ban megállapított határidőig február hó 8-ig toborzásra 275 férfi és 65 nő jelentkezett. A beadott belépési nyilatkozatokról nyilvántartási könyv készült. A belépési nyilatkozatokat és a nyilvántartási könyveket a honvéd kiegészítő parancsnokság részéről február hó 8-án a 20 100/1945. HM Eln. I. számú rendelet 10 bekezdésére utalással Gál Ferenc főtisztviselő úr átvette.

Debrecen, 1945. február hó 10.

h. polgármester (olvashatatlan aláírás)

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 369/eln.-1945. sz.

---

5
Debrecen, 1945. február 23.
Vörös János honvédelmi miniszter rendelete a határportyázó alakulatok felállításáról, szervezeti tagozódásáról.

---

Határőrség felállítása

Debrecen, 1945. évi február hó 23-án.

1/ A honvédelmi határszolgálat ellátására (lásd 1939. II. t.c. 14. § (2) bekezdésében) honvéd határőrség felállítását rendelem el.

2/ A honvéd határőrség határszolgálatot ellátó járőreinek szakaszköteléke a „határőrs”, alosztály köteléke a „határportyázó század”. Általában 1-1 határportyázó század hatáskörletét 1-1 vm. képezi. 50 km-nél nagyobb határkiterjedés esetén 1 vm.-ben két határportyázó szd.pság áll föl. A határ hosszúságától függ a határportyázó szd. határőrseinek száma. A határportyázó századok a területilletékes kieg. pság útján vannak a megfelelő kerületi pk-nak alárendelve.

3/ A honvéd határőrség szervezetének a polgári közigazgatási szervezethez simulása (a határportyázó szd. pk. a törvényhatóság székhelyén működő kieg. pk. alárendeltségében áll) a polgári és katonai határszolgálat szoros súrlódásmentes együttműködését van hivatva elősegíteni.

4/ Minden határportyázó szd. pk. egyben elöljáró kieg. pk-ának határszolgálati előadója is. A ker. pság-ok törzsébe törzstiszti rendfokozatban lévő „határszolgálat vezető”-t állítottam be, aki a ker. pk. határszolgálati szakelőadója. A honvédelmi határszolgálat ellátásával kapcsolatos ügyeket a HM-on belül az Elnökség egyik osztálya intézi. Az osztályvezető egyben a „határszolgálat országos vezetője”. Rangja ezredes.

5/ A határportyázó szd-ok felsorolását, alárendeltségét, határszakaszát és a határportyázó szd. pk. székhelyét az 1. sz. melléklet, egy határőrs szervezetét a 2. sz. melléklet, míg az egyes határportyázó szd-ok törzsszervezetét és őrseinek felsorolását a 3. sz. melléklet tartalmazza.

6/ A honvéd határőrség első megalakulásához szükséges emberanyagot a határvármegyék lakosságából toborzás, szükség esetén részleges sorozással kell megalakítani. A Németország elleni háborúra toborzás útján jelentkezettek határőrszolgálatra csak átmenetileg – a kivonuló ho. megalakulásáig – oszthatók be.

7/ A határszolgálat részleteit mindaddig, míg az erre vonatkozó központi intézkedések kiadásra nem kerülnek, a ker. pság-ok a jelenlegi helyzet különleges viszonyaihoz alkalmazva, saját hatáskörükben szabályozzák. A jószomszédi viszony minél hathatósabb megteremtése érdekében e célból a szomszéd államok megfelelő határszerveivel is vegyék fel az érintkezést.

8/ A kieg. pság-ok alárendeltségében álló határportyázó szd-ok nem azonosak az ugyancsak a kieg. pság. alárendeltségében álló önálló őrszd-dal. Míg a határportyázó szd-ok feladata kizárólag a honvédelmi határszolgálat ellátása, az őralakulatok hivatása a kieg. pság területén lévő katonai őrfeladatok elvégzése.

9/ A honvéd határőrség felszerelésére külön intézkedem. Addig is a honvéd határőrség felállítását úgy kell előkészíteni, hogy a megfelelő fegyverzet rendelkezésre bocsátása után a határőrség szolgálatát 48 órán belül megkezdhesse. Addig is a ker. pk-ok a már meglévő fegyverzeti anyaggal – az őralakulatok részbeni gyengítésével is – haladéktalanul alakítsák meg és fegyverezzék föl az országhatáron áthaladó főútvonalak határszolgálati lezárását ellátó határőrsöket.

10/ A ker. pk-ok ide 1945. március 15-ig jelentsék, hogy a március 10-i helyzet alapján kerületük határszakaszán a honvédelmi határszolgálat ellátásával kapcsolatban milyen intézkedéseket tettek és a határőrség milyen szervei kezdték meg működésüket.

Kapják: összes ker. pk-ok, tudomásul belügyminiszter úr és az SZEB

3 db melléklet [csak a 2. és a 3. sz. mellékletet közöljük. – A szerk.]

20.183/Eln. I.-1945. számhoz 2. sz. melléklet

Egy határőrs szervezete

1 őrsparancsnok főtiszt

4 rajparancsnok thtts.

40 raj beosztott tisztes és honvéd

1 őrs irnok tisztes

2 őrs küldönc honvéd

2 őrs szakács honvéd

1 kocsis honvéd

Összesen 51 fő

1 országos jármű

2 hámosló

20 183/Eln. I.-1945. számhoz 3. sz. melléklet

Egy határportyázó század szervezete

1 határportyázó szd. pk. (5-nél kevesebb határőrsig szds., 5 határőrsön felül őrgy.)

1 határportyázó szd. pk. h. fhdgy.

Hpo. szd. 1 szolgálatvezető alhdgy.

1 számvivő (4 őrsön felül minden további megkezdett 3 őrs után 1 további számvivő)

Törzs 1 gk. vezető ts.

2 írnok ts.

2 mkp. küldönc honvéd

1 szgk. honvéd

2 mkp.

1/ Egy őrs határszakasza, ha a határ nyílt és rajta főközlekedési útvonalak mennek keresztül, kb. 6 km.

2/ Egy őrs határszakasza nyílt határszakasz esetén, de főközlekedési útvonalak nélkül 8-10 km.

3/ Egy őrs határszakasz, ha a határ természeti akadály (pl. Duna) kb. 12-15 km.

4/ A határőrsöket lehetőleg a régi határőrs laktanyákban kell elhelyezni.

5/ A határőrsöket ugyanazon határportyázó századon belül folytatólag kell számozni oly módon, hogy a számlálóba a határvadász portyázó század sorszáma, nevezőbe a határőrs portyázó századon belüli sorszáma kerül. Egy határőrs teljes megjelölése pld. Makó 17/3. honvéd határőrs.

6./ Az egyes határportyázó századok határőrseinek felállítási helyére az 1–5. pont alattiak figyelembevételével a ker. pk-ok tegyenek javaslatot. Javaslataik megszerkesztésénél a régi határvadász portyázó rendszert és a rendelkezésre álló volt őrslaktanyákat vegyék figyelembe.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 183/Eln. I.-1945. sz. [Az irat első közlése: Gellért Tibor-Kis András: Dokumentumok a Magyar Néphadsereg születéséről. = Hadtörténelmi Közlemények 1970/1. szám 137. o.]

---

6
Debrecen, 1945. március 6.
A felállítandó Hadifogoly Átvevő Bizottságok feladatai

---

Tárgy: Hadifogoly Átvevő Bizottság felállítása

1-7. ker. parancsnokságoknak

A hadifogoly átadás-átvételét a „Hadifogoly Átvevőbizottság” végzi. Tagjai: ker. pságoktól egy törzsti., egy főti., egy honvédorvos és egy gt. (ker. pságok székhelyén a ker. pság. gh. főnöke).

Feladatuk: fogolyszállítmány érkezésekor a legsürgősebben kimennek a helyszínre (vasútállomás). Előzőleg Debrecenben, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (Piac utca 54. szám) más állomáson a Vörös Hadsereg áp.-át értesítik, vagy ezek értesítik a magyar hadifogoly osztályt.

Átveszik a szállítmányt a szovjet jegyzőkönyv alapján, amelyet a szovjet szállítmány parancsnoka szerkeszt. Felveendő a ti-ek, thtts.-ek név, rendfokozat és szám szerint, egyéb legénységi állományúak csak szám szerint. Felveszik továbbá a jegyzőkönyvbe, hogy meddig voltak ellátva élelemmel és milyen ruházati anyagokat stb. vettek át. A jegyzőkönyvbe felveszik még azok neveit, akik a vasúti szállítás alatt esetleg lemaradtak, meghaltak, vagy akiket útközben valahol kórházban leadtak.

A jegyzőkönyvet 3 példányban szerkesztik, egy a szállítmánypk.-nak, egy a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak vagy az Ellenőrző Bizottság székhelyén kívül a Vörös Hadsereg Áp-jának és 1 pedig a Magyar Hadifogoly Átvevő Bizottságnak.

Gondoskodnak a kapott pcs. alapján a szállítmány rendeltetésének helyére juttatásáról. Ez megbeszélendő a szovjet–magyar vasúti forgalmi hivatalban az ügyeletes ti-tel.

Mindenekelőtt átveendők és útbaindítandók vk. tisztek, hmtk. tisztek, a hadbiztosok, orvosok, állatorvosok, hadbírák, g. tisztek és szertári tisztviselők (tü. mű., hír. mű.).

Megállapítják továbbá a legénység erőállapotát, hangulatát és ruházatát. Gondoskodnak a betegek kórházba szállításáról. Az átvétel után az átvételi jegyzőkönyv csatolása mellett jelentik a HM-nek az átvétel megtörténtét, létszámot, erőállapotot, hangulatot és egyéb fontos jelenséget.

A HM és a ker. pság. ügy. ti. mindenkor tudja a „Hadifogoly Átvevő Bizottság” tagjainak lakáscímét, hogy azokat bármikor értesíthesse.

A ker. pk-ok saját hatáskörükben jelöljék ki a „Hadifogoly Átvevő Bizottság” tagjait. A debreceni „Hadifogoly Átvevő Bizottság” tagjai: v. Benkő Sándor ezredes, helyettese Zsombolyai Sándor százados (HM részéről Nagy Sándor zls., Dr. Bizó József zls. (honv. orvos), Demeter Rudolf szkv. (tolmács), Lugár Valér gt. zls. (gh. főnök).

Kapják: 1-7. ker. pság. Közzétéve a HM belső eligazítás p-ban.

Debrecen, 1945. III. 6.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 260/eln.-1945. sz.

---

7
Debrecen, 1945. március 6.
A HM döntése a nemzetiszocialista és fasiszta kitüntetések viselésének megtiltásáról.

---

A hitlerista Németország és a Mussolini által kiszabadítása után magyar honvéd egyéneknek adományozott kitüntetések viselését megtiltom. Ilyen kitüntetésekkel rendelkezők magukat e kitüntetések tulajdonosainak sem írásban, sem szóban nem nevezhetik. E kitüntetések adományozása folytán nyert minden esetleges előny hatálytalan.

Kapják: összes ker. pság-ok, összes hop-ok, körrendelet a Honvéd Közlönyben, HM belső eligazítás. 1 pl. H.K. szerkesztőségnek

Kiadható! II. 12. Vörös^[9]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 326/eln.-1945. sz. A közölt irat alapján kiadott körrendelet megjelent a HK 1945. évi 1. számában.

---

8
Budapest és Balatonalmádi, 1946. augusztus 3., illetve 8.^[10]
Padusitzky László őrnagy^[11] és Székely László^[12] vezérőrnagy tudósítása a 6. honvéd gyaloghadosztály németek elleni harctevékenységéről az ausztriai hadműveleti területen 1945 tavaszán.^[13]

---

A 6. ho. részvétele a németek elleni háborúban.

1945. I. 2-án történt átmenetelem után a Vörös Hadsereg egyik pság-ának II. 8-ig visszatartottak, bár többször felhoztam nekik, hogy ha ilyen sokáig visszatartják az átjött embereket, akkor csak hosszú idő múlva léphetünk harcba a németek ellen. HM Úr II. 9-én bízott meg a megalakítandó 6. ho. pság.-ával, melyhez egyelőre 5000 hadifogoly állott rendelkezésre.

II. 11-én újabb 3000 fogoly érkezett a debreceni táborba. Fegyverzet, felszerelés, anyag egyelőre semmi sincs, ruhával gyatra, főleg a lábbeli. Ezred pk. is civil ruhában. Felkutatható fegyverzetet s ruházatot a demokratikus rendőrség és pártszolgálat veszi igénybe, nekünk nem jut egyetlen géppisztoly sem. A szervezés a fogolytáborban folyik, folytonos akadályokkal küzdve.

II. 24-én újabb 1700 fogoly érkezik Zomborból, elhelyezve Nyíregyháza, Nyírbátor, Berettyóújfalu. Ezeket legalább két hétig pihentetni és etetni kell, hogy használhatók legyenek.

II. 27-én elviszik a ho. vkf-ömet és még 15 tisztet a táborból (köztük az I.b., I.c. szem. sgt.) új törzset kell alakítanom, az eddig nagy nehezen, lassan belejövő emberek helyébe, akiket hirtelen vittek el, semmit sem tudtak utódaiknak átadni.

Végül sok huzavona után III. 4-én átveszem a hadifoglyokat az orosz őrizetből.

III. 19-én kaptuk az oroszoktól felfegyverzésünkhöz az első szállítmányt: puskákat, gsz-kat és néhány gránátvetőt. 21-én újabb szállítmány: 15 nehéz av. és 29 nehéz pct. ágyú, de mindez irányzék, lőszer és mozdony nélkül. Az állomány lassacskán fiatalabb, toborzott legénységgel egészül ki.

Oroszok 5 szgk-t és 20 tgk-t ígérnek, de nem jön semmi. III. 26-án bemegyek Kondratovhoz, hogy Pestre küldhessek egy 50 főnyi szerelő részleget és gk-k rendbehozatalára. Nem engedélyezik.

Március végén kezdenek megérkezni a lovak. Minden nagyon lassan megy, s a ho. még nem mozgó- és ütőképes. III. 31-én bemegyek a SZEB-hez és javaslom, hogy vigyenek el a frontra úgy, ahogy vagyunk, majd ott felszereljük magunkat. Ez a HM célja is.

Végülis IV. 11-én parancs érkezik a ho. elszállítására. A vasúti szerelvény igen kevés és ritkán is jönnek. A 10 500 fős ho-t 5-6 szerelvénybe kell belegyömöszölni. Az első szállítmány IV. 13-án, a második IV. 15-én, a harmadik IV. 17-én indulhat, szerelvényhiány miatt. Én vkf-ömmel együtt szintén 17-én indulok szgk-n. IV. 20-án érkezünk Celldömölkre, ahova az 1. szállítmány éppen befutott. (Debrecentől 7 nap!) Továbbirányítás Körmendre, ott 21-én kirakás. Itt kapjuk meg, hogy hova kell mennünk: Eberau, Edlitz, St. Katharin, Kirch Fidisch, Ponitz, Deutsch-Ehrensdorf körzetbe.

Vkf-ömmel előre megyünk szemrevételezni, majd be Szombathelyre, hol Tolbuchinnál jelentkezünk, s kérjük anyagi kiegészítésünket. Ott mindent megígérnek, egyelőre arcvonaltartalék vagyunk, majd védelmi feladatot fogunk kapni. IV. 22-én a Tolbuchin-törzs előadói minden hiányt összeírnak: nincs lőszer, tüzérség, hír.felszerelés, térkép, pct. és av. optika, lgv., eü. és mű. anyag, sütöde, táb. konyhák. Óriási hiányok ruházatban, gép és fog. járművekben, lovakban. Ruhát, élelmet és lőszert lassan kapunk, mást nem. A szállítmányok általában 10 nap alatt érkeznek be. IV. 27-én 10 órától a 27. hds. pság. alá rendeltek [ti. bennünket – A szerk.], anyagi kiegészítésünket is rábízták. Onnan újabb előadói megrohanás, de anyag nem jön. A 4. szállítmány csak V. 1-én, a 6. csak V. 3-án érkezik be, az 5. szállítmány csak V. 5-én, de 22 vagon híján.

IV. 28. és 30. között a ho. 22 áttett magyar partizánt (kopjás szervezet) fog el. Oroszoknak átadva. A ho. törzs 2 lépcsője (tágabb t.) csak V. 6-án érkezik be.

A német összeomlás időpontjában a ho-nak még csak annyi lőszere volt, amennyivel egy kis kiképzést lehetett volna adni, térkép 5 drb., sebkötöző csomag és egyéb eü. anyag semmi, gsz. és gp. tár és heveder semmi, gpi. semmi, pct. lövegek nem mozgóképesek. 18. gy. e. csak V. 7-én érkezik be.

Mire már felvonultunk, az orosz arcvonal már megállott, majd a német összeomlás rövidesen bekövetkezett, s így mi a fasizmus leverésében önhibánkon kívül nem vehettünk részt. Bp. 1946. VIII. 8. Székely vőrgy. s. k.

6. ho. harctudósítása a békeelőkészítő bizottság részére

1945 kora tavaszán a németek általi elnyomás alól felszabadult magyarság a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével fegyvert ragadott, hogy a múlt hibáit jóvátegye és biztosítsa helyét a szabadságszerető népek sorában.

Az önként jelentkező tömegek nagy lelkesedéssel jelentkeztek Debrecenben a ho. megalakulása helyén és a szovjet hadifogságban lévő önként jelentkezettekkel együtt már jóval túllépték a létszámot. A szervezés azonnal megindult, amint egy-egy csoport Debrecenbe megérkezett, úgy, hogy a ho. megalakítása még februárban, fogolytáboron belül megkezdődött.

A kifosztott ország a 6. ho-t felszerelni csak igen kis mértékben tudta, ezért a felszerelés jelentős részét a Szövetséges Ellenőrző Bizottság bocsátotta a ho. rendelkezésére. Miután az újonnan alakuló magyar hadsereg a fasiszták elleni háborúra készült a debreceni helyi lapok felhívására a polgári lakosság sietett – különösen fehérnemű- és élelmiszer-adományokkal – a nagy anyagi nehézségekkel küzdő hadosztály segítésére.

A felszerelési hiányosságok ellenére (szállító eszközök nagy hiánya, a lövegek, aknavetők, páncéltörő ágyúk, a szükséges optikai irányzó készülékekkel nem voltak ellátva) a ho. hadialkalmazását a ho. pság. állandóan szorgalmazta a SZEB-nél, azonban az elindulást a szállító eszközök hiánya erősen gátolta.

Sok nehézség után végre IV. 13-án elindult az első szállítmány Németország felé a fasiszták elleni háborúba.

Eberau (Ausztria) környékén, mint a szovjet 27. hadsereg tartaléka került alkalmazásra. Itt történt meg a ho. további anyagi feltöltése. A még mindig fennálló súlyos anyagi hiányok miatt és a május 9-én megkötött fegyverszüneti szerződés következtében a ho. elsővonalbeli alkalmazásra nem kerülhetett, pusztán csak a hátsó területek megtisztítását végezhette a bujkáló, orvul támadó fasiszta elemektől. Sikerült is így nagyobb szabású fegyveres fasiszta szervezetet, az ún. „kopjások”-at felgöngyölítenie.

A fegyverszünet megkötése után a ho., mint a 2. Ukrán Front tartaléka, a felszabadított dunántúli területeken közlekedési vonalak, olajvezeték, és ipartelepek biztosításának feladatát kapta. A 2. Ukrán Front kötelékéből előbb a 3. Ukrán Front kötelékébe, később a központosított szovjet hadseregcsoport parancsnokság alárendeltségébe lépett a hadosztály.

Balatonalmádi, 1946. évi augusztus hó 3-án.

A szab-on lévő hop. helyett: Padusitzky őrgy. ho. vkf.

HL MN VIII. 5. fond HM Békelőkészítő Osztály iratai 4. doboz

---

9
Debrecen, 1945. március 8.
A Honvédelmi Minisztérium szervezeti tagozódása, személyi beosztása és létszáma. ^[14]

---

Tárgy: Honvédelmi Minisztérium szervezeti tagozódása, személyi beosztása és létszáma.

Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak Debrecen

1./ 1.-hez: van szerencsém bejelenteni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a vezetésem alatt álló Minisztérium szervezési tagozódását a fontosabb ügyköröket ellátó beosztottak megnevezésével.

I./ Honvédelmi Miniszter-Honvéd Vezérkar Főnöke közvetlen beosztottai: szárnysegéd: Vörös Tibor vk. szds., titkár: Bajsai Miklós min. o. tan.

II./ Katonai főnök: András Sándor vk. ezredes, segédtiszt: Most Jenő főhadnagy. A katonai főnök vezetése alatt működő csoportok:

1./ Elnökség: vezetője: Visy Lajos vk. őrnagy.

Ügykörébe tartozik:

a./ Általános elvi ügyek intézése

b./ Fegyverszüneti ügyek Literáty Ervin ezredes

c./ Határőrséggel kapcsolatos ügyek: vitéz Benkő Sándor ezredes

d./ Fordító alosztály: vitéz Benkő Sándor ezredes

e./ Lelkészet …………… (vezetője) ^[15]

Tolmácsok: Janicsák János t. fhdgy., Dr. Froszt Lajos t. hdgy., Ferenc József t. zls., Frank István t. zls.,

f./ HM segédhivatal,

g./ HM állományvezetés,

h./ HM hirk. és gk. og.

Elnökség létszáma: 64 fő

2./ Szervezési osztály. Vezetője: Beleznay István vk. őrgy., ügyköre: hadirend, emberanyaggal való gazdálkodás, munkaszolgálat. A csoport létszáma: 16 fő

3./ Személyi osztály. Vezetője: Németh Miklós alezredes. Ügyköre: tiszti, legénységi, személyi ügyek, állandó tanfolyamok, kitüntetések. A csoport létszáma: 12 fő.

4./ Anyagi csoport. Vezetője: Vörös Gyula vk. alezredes. 1. helyettese: Soóváry Tihamér vk. alezredes. Ügyköre: fegyverzet, lőszer, optikai anyag, ló, vonatanyag, és állat eü., eü., mű., közlekedési anyag.

2. helyettese: Török János hbs. ezredes. Ügyköre: költségvetés és illetmény-ügyek, ruházat, felszerelés, élelmezés, nyugellátás, elhelyezés és építés, számvitel. A csoport létszáma: 68 fő.

5./ Hdm. csoport. Ideiglenes vezetője: András Sándor vk. ezredes. Ügyköre: hadművelet, szabályzatszerkesztés, kiképzés, hadiközlekedés, műszaki csap., honi légvédelem ügyei. A csoport létszáma: 17 fő.

6./ Hadiipari csoport. Vezetője: Bartha András vőrgy. Ügyköre: hadiipari elvi ügyek, hadiipar ellenőrzése, légoltalmi ügyek. A csoport létszáma 9 fő.

7./ Légügyi csoport. Vezetője ideiglenesen: András Sándor vk. ezredes. Ügyköre: légierő elvi, kiképzési, nyilvántartási, szervezési, rep. anyagi, műszaki, légiforgalmi ügyeinek irányítása, vezetése és ellenőrzése. A csoport létszáma 36 fő.

III./ Politikai államtitkár: B. Szabó István. Vezetése alatt működő csoportok.

1./ Polgári csoport. Ideiglenes vezetője: Bajsai Miklós min. o. tan. Beosztva: Piller Kálmán min. o. tan. Polgári, személyi, közigazgatási, magánjogi ügyek. A csoport létszáma: 14 fő.

2./ Nevelő csoport. Ideiglenes vezető, egyúttal kulturális osztály vezetője: Jánosy [sic!] ^[16] Ferenc min. o. tan. Ügyköre: sajtó, propaganda, kulturális, ifjúsági előképzés. A csoport létszáma: 8 fő.

3./ Igazságügyi csoport. Vezetője: Szamosközy Mihály hb. szds. Ügyköre: igazságügy, büntetőjogi, közjogi ügyek. A csoport létszáma: 9 fő.

4./ Honvédelmi Miniszter állandó igazoló bizottságának titkársága. vezető: Rőder Jenő vőrgy. Ügyköre: igazolások technikai intézése. Létszáma: 5 fő

IV./ Honvédelmi Minisztérium összes létszáma a honvédelmi miniszter, politikai államtitkár, és katonai főnök közvetlen személyzetét is beleértve f. hó 7-én 293 fő (tisztek, tisztviselők, polgári alkalmazottak, irodai segéderők, takarító és étkezde személyzettel együtt). Ebből a./ tiszt, tisztviselő 113, b./ polgári tisztviselő 24. c./ legénységi állományú egyén 73. d./ polgári segédszemélyzet 83, összesen 293 fő.

Visy őrgy.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 263/eln.-1945. sz.

---

10
Debrecen, 1945. március 9.
A Külügyminisztérium Fegyverszüneti Osztály összefoglaló jelentésének megküldése a HM számára. Fontos közérdekű kérdésekről tájékoztat az egész ország állapotát érintően.

---

Magyar Külügyminisztérium

Tárgy: Fegyverszüneti osztály összefoglaló jelentése

Melléklet: 1 db

A vezetésem alatt álló minisztérium fegyverszüneti osztályának összefoglaló jelentését szíves tudomásulvétel végett tisztelettel megküldöm. Miniszter úr figyelmét különösképpen a c./ fejezetben foglaltakra bátorkodom felhívni.

Gyöngyösi s. k. külügyminiszter

Magyar Külügyminisztérium, fegyverszüneti ügyosztálya

I. Tájékoztató összefoglalás egyes közérdekű, a fegyverszüneti egyezményt csak közvetve érintő kérdések állásáról (zárva 1945. március 5-én)

Ennek az összefoglalásnak célja, hogy egyes szakminisztériumokat oly közérdekű és a fegyverszüneti egyezményt csak közvetve érintő kérdések állásáról tájékoztassa, melyeken több oldalról lépések történtek. Az összefoglalást tehát végeredményben a kölcsönös tájékoztatást és az összehangolás elősegítését szolgálja.

A./ Ellátási kérdések

a/ Általában

Az ország e tekintetben nagyon nehéz helyzetben van, mert 1) a lakosság 2) Budapest, 3) a magyar hadsereg és 4) a Szovjet Hadsereg ellátásról kell gondoskodni, és mert azokban a kérdésekben 3 tényező – egymástól függetlenül – rendelkezik, éspedig 1) a magyar kormány, 2) a szovjet hadsereg – a határzónától nyugatra – és 3) Moszkva külön utasításai szerint Karamuza tábornok a zónavonaltól keletre. Ennek következménye, hogy a meglévő készletek megállapítása csak hézagos lehet. A felmerülő nehézségeket csak fokozza még a hatóságok és szervek egymásközti összeköttetésének és híradásának hiánya, valamint a szállítási probléma. Ez a kép az egyes, az Ellenőrző Bizottsághoz intézett megkeresésekből és a tárgyalások eredményéből tárul elénk, ahogy a következőkben látni lehet:

Ad.1.: az ország lakosságának ellátása:

Az Iparügyminisztérium megkeresései:

II. 21.: a sarkadi, szerencsi, mezőhegyesi és szolnoki cukorgyár átadása a készletekkel együtt.

II. 22.: a hajdúdorogi malom leszerelésének beszüntetése (dto. Közell. Min. II. 26.)

II. 23.: a miskolci Mezőgazdák Szövetk. Olajgyárának felszabadulása 110 000 ember zsírellátása érdekében

II. 22.: a kisvárdai élelmiszer üzemek szénellátása.

A Közellátási Min. megkeresései:

II. 24.: a termények és élőállatok közvetlen igénybevételének beszüntetése és tájékoztatás az igénybevételek mértékéről.

II. 26.: Földesen a csak kis részben kifizetett, 1938 kg sertéshús tartozásának megtérítése.

II. 26.: a Hódmezővásárhelyen igényelt 700 vagon búza, 200 vagon árpa és zab, 20 vagon borsó és bab mennyiségének csökkentése.

II. 26.: az Ózd vidéki beszolgáltatásoknak a munkásság elláthatóságának érdekében való csökkentése, az Egyeken lefoglalt 2700 q^[17] búzából 700 q-nak kiadása a cselédség számára.

II. 27.: 438 q a füzesgyarmati cselédség számára.

II. 27.: a Békés vm. területén megindított 1200 vagon termény felvásárlásának csökkentése Budapest ellátásának érdekében.

A Pénzügyminisztérium II. 14-i megkeresése, hogy a szovjet hadsereg igényeit csak a dohányjövedék útján egészítse ki és a dohányjövedék egész szervezete szabaduljon fel a szovjet beavatkozás alól.

A Ker. Min. II. 28-i megkeresése, hogy a rimamurány–salgótarjáni vasmunkásoknak élelmet szállító vonatnak más célnak [sic!] való igénybevételét megtiltsák. Mivel mindezekre a kérdésekre és javaslatokra válasz nem érkezett, II. 22-én az Iparügyi Miniszter, II. 27-én a Pénzügyminiszter, III. 1-én a Közell. Min. személyesen tárgyalt az Ellenőrző Bizottság szakelőadójával, Szova ezredessel.

Az iparügyi miniszter úr II. 27-i sürgetésére az Ellenőrző Bizottság a felszabadult gyárak jegyzékét adta ki. A Pénzügyminiszter úrnak tett ígéretét, hogy a dohányjövedék szervezetének és raktárainak még aznapi szabaddá tétele el lesz rendelve, még III. 2-án sem váltották be. Arra nézve, hogy a dohányjövedék teljes szuverenitása kérdésében 2-3 napon belül döntés várható (Vorosilov marsalltól) mai napig sem érkezett értesítés.

A Közell. Min. úr III. 1-i panaszára, hogy a termények és élőállatok igénybevétele a zónavonaltól innen tovább folyik, az Ellenőrző Bizottság (Szova ezredes) azt felelte, hogy részben a katonai hatóságok még nem kapták meg a tiltó utasításokat, részben az országnak ebben a sávjában Karamuza tábornok Moszkva közvetlen megbízásából szolgáltatásokat hajt be, a Vármegyének kiadott külön tervek alapján (szintén az egyezmény 11. pontja értelmében). A családkonvencióra nézve Szova ezredes elutasító álláspontra helyezkedett, amennyiben a termények nem lettek külön elraktározva.

A só és élesztő magánkereskedelem útján való beszerzésére Szova ezredes szintén elutasító álláspontra helyezkedett. Arra az ellenvetésre, hogy azok a cikkek az országban nincsenek és beszerzésükről gondoskodni kell, Szova ezredes megígérte, hogy a kérdést tanulmányozni fogja és választ ígért. Döntésért Moszkvába fordultak [sic!].

Ad 2.: Budapest ellátása

Február 1-én Stahurski altábornagy felkereste a miniszterelnök urat és kijelentette, hogy a Marsallal együtt aggodalommal nézik Budapest ellátási helyzetét és különös súlyt helyeznek erre a kérdésre. A miniszterelnök úr előadta a Budapest ellátása érdekében tett intézkedéseket: Vas Zoltán kormánybiztosi kinevezése, a segélyakció megszervezése a vármegyéknél, a Budapesten lévő tisztviselők bekapcsolása, a Budapesten lévő készletek felkutatása, napi egy tál étel biztosítása, az asszonyok, gyermekek és munkaképtelenek Budapestről való elszállítása. Végül kijelentette a miniszterelnök úr, hogy Budapest ellátása elsősorban szállítási probléma. Stahurski altábornagy megjegyezte, hogy a szovjet hatóságok végszükség esetén hajlandók segíteni, de arra számítani nem szabad. Ami pedig a vasúti szállítást illeti, forduljon a kormány közvetlenül Kosow tábornokhoz (Debrecen, telefon 35), aki a 2. és 3. Ukrán Front központi szállításvezetője és minden megkeresésnek azonnal eleget fog tenni.

A február 22-i tárgyalásnál Szova ezredes az iparügyi miniszter úrral [sic!] részben annak a kívánságának adott kifejezést, hogy Budapesten a kereskedelmi élet minél előbb induljon meg. A miniszter úr válaszában kifejtette, hogy az elsősorban a termelés megindíthatóságától és a kereskedelem biztonságától függ, ami egyelőre Budapesten még nem áll fenn.

Budapest ellátását egyébként az a tény is nehezíti, hogy a szovjet hatóságok a helyi fuvarokat saját céljaikra veszik igénybe, és így az élelemnek a vasúthoz való szállítása lehetetlen. (Dévaványa, febr. 22.) Március elsején tárgyalt a közellátási miniszter úr Beljanov tábornok úrral illetve Szova ezredessel Budapest ellátása érdekében. A miniszter úr kijelentette, hogy a szállítmányokat gyakran Szolnokon és Cegléden visszatartják, vagy máshol a Vörös Hadsereg céljaira igénybe veszi. Egyben kérte a miniszter úr, hogy a jászárokszállási malom legalább hetenként egy napon Budapest számára őrölhessen, hogy a február 28-án, 5-6 napra elrendelt szállítási tilalmat oldják fel, hogy a szovjet őrség kísérje a budapesti szállítmányokat, végül, hogy az 5 napi előzetes bejelentéseket rövidebbre szabják. Minderre nézve miniszter úr írásbeli megkereséseket nyújtott be. Szova ezredes az összes szállítási kérdésben miniszter urat Kosow tábornokhoz utasította, aki a lehetőségek szerint segíteni fog. A szállítási tilalom fontos hadseregszállításokkal függ össze, őrséget az Ellenőrző bizottság sem adhat, egyébként fontos a szállítmány kellő okmányokkal való ellátása és a vagonszámok pontos bejelentése.

Ad 3.: A magyar hadsereg ellátása

A február 10-én lefolyt tárgyalásnál Kondratov tábornok kijelentette, hogy a szovjet hatóságok a magyar honvédségnek majdnem minden felszerelést rendelkezésre bocsáthatnak, kivéve élelmiszert.

A Honv. Min. helyzetjelentésében az ellátás kérdése állandóan szerepel. Itt is a legnagyobb nehézségeket a szállítási probléma okozza. Igy rendelkezésre állott volna február hó 12-én Püspökladányban 50-60 vagon liszt és Kabán 40 q sertéshús. De annak átvétele nem volt lehetséges, mert akkor a honvédségnek egyetlen szállítóeszköze sem volt, a debreceni élelmiszerraktárt pedig a szovjet hatóságok zár alá vették.

Ad 4.: A szovjet hadsereg ellátása

A honv. min. úr 1752. számú átiratából: „A közellátásügyi miniszter értesítése szerint a Vörös Hadsereg részére szolgáltatandó gabona- és állatszállítmány-mennyiség a meglévő készleteket igen jelentékeny mértékben túlhaladja. A vonatkozó jelentéseket beküldő 11 törvényhatóság közül 8 még az első negyedévi szükségletet sem tudja fedezni. Ez az állapot feltétlenül megfontolandó, nehogy a Vörös Hadsereg további harcaira az ellátás nagymérvű csökkenése az első, de főleg a jövő évnegyedeiben hátrányos kihatással legyen.

Egyébként lásd ad 1.: Általában az Ellenőrző Bizottság (Szova ezredes) arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Vörös Hadsereg igényeit korlátozni nem lehet és azt, valamint annyit vesz igénybe, amennyit talál, amennyire szüksége van.

B): Tavaszi mezőgazdasági munka

A földművelésügyi miniszter március 2-án az Ellenőrző Bizottságot az e tekintetben felmerülő nehézségekről tájékoztatta. Egyben a szovjet hatóságok támogatását kérte a következő ügyekben:

1. Az igásállatok kikölcsönzése. 2. Vetőmag juttatása. 3. Üzemanyag-juttatás. 4. A mezőgazdasági igáknak közmunkák alól való átmeneti mentesítése és 5. a mezőgazdasági cselédek terményjárandóságainak kiadása.

Az Ellenőrző Bizottság (Stuharski altábornagy) a kérdések teljesítését a március 5-én tartott megbeszélésnél részben kilátásba helyezte, részben kiegészítő adatokat kért.

C) Egyéb kérdések

A március 5-én Stuharski altábornaggyal megtartott értekezletnél az Ellenőrző Bizottság kijelentette, hogy 4 bányát, összesen 1700 tonna széntermeléssel azonnal átad a magyar kormánynak. Az Ellenőrző Bizottsághoz intézett egyéb megkeresések zöme gyárak, üzemek és üzemanyag rendelkezésre bocsátásával, vagy szovjet hatóságok által elkövetett túlkapások orvoslásával stb. foglalkozik. A fegyverszüneti ügyosztály tudtával ilyenfajta megkeresések csak akkor nyertek elintézést, ha tárgyalások alkalmával szóba kerültek, írásbeli elintézés ide még nem érkezett be, mint pl. a Ker. Min. következő megkereséseire:

II. 17-én a debreceni MÁV gépjavító műhely-munkagépek üzembe helyezése;

II. 16-án döntés a Szegedre szállított Kereskedelmi és Iparkamara felszerelése ügyében;

II. 20-án csongrádi vasúti és Tisza híd emelése;

II. 20-án Vác–Budapest, Ny. pu.–Szolnok vasúti vonalon jegykiadás engedélyezése;

II. 22-én szolnoki Tisza híd építésénél dolgozó munkások fizetése;

II. 22-én annak megtiltása, hogy a románok a vasúti kocsikat elvihessék;

II. 27-én a gödöllői fogolytáborban lévő Istvántelki főműhely alkalmazottainak felszabadítása;

II. 26-án a miskolci üzletvezetőség pénztári bevételeinek elkobzása;

II. 27–28-án a debreceni MÁV-munkások órabéreinek jóváhagyása;

II. 28-án üzemanyag 4 vágánykocsi számára;

II. 28-án salgótarjáni vasmunkások élelmiszervonatának engedélyezése;

Külön figyelmébe! Gyöngyösi s. k.

Aktuális kérdések elintézése érdekében azért a gyakori, személyes érintkezés az Ellenőrző Bizottság szakreferenseivel ajánlatos. De ez esetben feltétlenül szükséges, hogy a fegyverszüneti ügyosztály a megbeszélés lefolyásáról tudomást szerezzen, mert enélkül az egyezmény és kapcsolt kérdéseinek végrehajtásáról pontos nyilvántartást vezetni nem lehet. Utóbbi pedig az alapja annak, hogy a fegyverszüneti ügyosztály az elintézések legcélszerűbb módját, nehézségek okát, valamint az azok közti összefüggést felismerhesse és azokat a tanulságokat az összes minisztériumokkal közölhesse.

Mivel a fegyverszüneti ügyosztálynak tudomása van, hogy egyes minisztériumok az utóbbi időben az Ellenőrző Bizottsággal tárgyaltak, értesítés arról pedig nem érkezett be, felkérem a szakelőadókat, hogy az ilyen megbeszélések tárgyáról és eredményéről utólag értesítsenek.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 264/eln.-1945. sz.

---

11
Debrecen, 1945. március 12.
A Katonapolitikai Osztály felállítása a HM-ben.

---

Tárgy: Kat. Pol. és Hírszerző osztály felállítása

Emlékeztető

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság köréből vett értesülés szerint ott nem volna kifogásuk az ellen, hogy ha a magyar honvédség offenzív hírszerző tevékenységét az ellenség felé mielőbb megkezdené. Ez a kívánság egybeesik azzal a személyi lehetőséggel, hogy a katonapolitikai és defenzív hírszerző szolgálatra megfelelő egyén immár rendelkezésünkre áll egy vezérkari tiszt személyében (Pálffy-Österreicher vk. szds.).

A honvédelmi miniszter úr előzőleg már utasítást adott a katonapolitikai és defenzív osztály megszervezésére. A végleges szervezés megkezdése előtt az elvi írásbeli jóváhagyás érdekében a tervezett szervezet felállítását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak bejelentjük és jóváhagyását kérjük.

Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak                               Debrecen

Kérem szíves jóváhagyását, hogy a Honvédelmi Minisztérium keretében a katonapolitikai, defenzív és offenzív hírszerző osztályt felállíthassam. A szervezet célja a honvédség keretein belül a fasiszta, reakciós tevékenység elleni küzdelem, az ellenséges hírszerzés aktív megakadályozása és a hírszerzés offenzív végrehajtása az ellenség által még megszállott területeken.

A katonapolitikai és hírszerző osztály tevékenységét szíves jóváhagyásával a megfelelő szovjet szervekkel szoros együttműködésben folytatná. Elvi jóváhagyás esetében a tervezett osztályrészlet-szervezetét később mutatom be.

Debrecen, 1945. III. 12. András vk. ezr.

Kiadható! Vörös. III. 12.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 269/Eln. IV.-1945. sz.

---

12
Rahó^[18], 1945. március 15.
A vasútépítő hadosztály parancsnokának ünnepi parancsa

---

Parancs

Honvédek! Tisztesek! Tiszthelyettesek! Tisztek!

Nehéz küzdelemben, fegyverrel a kézben áll a magyar honvéd az igazság harcmezején. Az elnyomatás alól felszabadulva ismét küzdhetünk népünk jogaiért. A ránk kényszerített életforma a múlté lett. Új életet kezdünk, új jövőt teremtünk magunknak, mely az igazság alapján, a demokrácia jegyében fog felépülni.

A fegyver, amit a kezünkbe adtak, a munka fegyvere. Ezzel a fegyverrel élünk, vagy elpusztulunk. Ennek a fegyvernek a hordozásában éppen úgy születnek hősök és vitézek, mint a harcmezőn, gránátok tüzében. Soraink közül kidűlő bajtársaink a hadak útjára lépnek, hősökként állanak előttünk: ők a „munka hősei”.

Minden harc áldozatot követel. Áldozat nélkül nincs győzelem. A győzelmet ki kell harcolni.

Honvédek! Hazánk, őseink, szüleink, gyermekeink becsületes harcot várnak tőlünk. Ezt a harcot mindnyájunknak végig kell küzdeni – kéz a kézben – összefogva, erős akarattal egy cél felé kell törnünk mindnyájan. Március 15-én ez álljon előttünk: „Előre a győzelemig!”

Megparancsolom:

1. A hadosztály minden katonáját bajtársadnak, testvérednek tekintsd! Bajtársad sorsa a Te sorsod is.

2. Légy fegyelmezett munkádban és gondolkodásodban! Fegyelmezett magatartásoddal könnyítsd meg a közösség életét!

3. Mindennapi munkádat akarat és erő irányítsa! Erős akarattal küzdj a jövődért, jövőd mindnyájunk sorsa!

4. Küzdj életedért, mert életed az ország élete! Életedért felelősséggel tartozol Istennek, Hazádnak!

5. Bízzál önmagadban, bízzál vezetőidben, bízzál a jövőben!

1945. március 15.

Gyöngyössi százados, hadosztályparancsnok

HL MN IX. 59. fond 1. vép. ho. iratai 1. doboz

---

13
Losoncapátfalva^[19], 1945. április 1.
Gyöngyössy Gábor százados, az 1. vasútépítő hadosztály parancsnoka jelentkezik az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál. Egyidejűleg gyógyszert kér a hadosztály állománya számára.

---

1. vép. magyar ho. pság.

Szigorúan bizalmas! Tiszt, tisztnek!

Jelentkezés és összeköttetés felvétele

Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormánynak

Debrecen

Mint az 1. vép. magyar ho. parancsnoka az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormánynál ezúton jelentkezem. Jelentem, hogy hadosztályom a 2. Ukrán Front parancsnokság alárendeltségében f. évi január hó 8–10-ig a debreceni fogolytáborban alakult meg, eredetileg 3662 fő létszámmal. Kérem, hogy a kormány ök. tiszt útján vegye fel az érintkezést velem, amennyiben ennek akadálya lenne, ez esetben is kérek választ címemre, mert akkor sorsunkat továbbra is az eddigiek szerint intézem.

Kérem, hogy részünkre nagyobb mennyiségű gyógyszert küldjenek el.

Gyöngyösi szds.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 22 519/ eln. elns.-1945. sz.

---

14
Miskolc, 1945. április 2.
A 7. honvéd kerületi parancsnok jelentése a honvédelmi miniszternek a hazatérő hadifoglyok állapotáról.

---

Miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság

Hadifoglyok átvétele

Magyar Honvédelmi Miniszter Úrnak

Debrecen

A HM úr 20 260/Törzs.Eln.-1945. sz. rendeletére.^[20]

Jelentem, hogy a sátoraljaújhelyi Hadifogoly Átvevő Bizottság elnökének jelentése szerint f. évi március hó 24-én Munkácsról 760 főnyi magyar hadifogoly az 5. vasútépítő zlj-ba megszervezve Sátoraljaújhelybe érkezett és Budapestre irányítva továbbutazott.

Március 26-án Fehérpatakról 790 főnyi magyar hadifogoly a 4. vasútépítő zlj-ba megszervezve ugyancsak odaérkezett és Losoncra irányítva továbbutazott.

E két szállítmány, összesen 1550 fő, kielégítő ruházatban, elég jó testi erőben és kiváló, nótázó hangulatban érkezett az állomásra, ahol kenyeret, főzeléket, cigarettát kaptak. Mindkét szállítmány mozgókonyhával, a 24-én érkezett pedig eü. osztaggal és orvossal is el volt látva.

Március 27-én Rahóról a 3. vasútépítő zlj. és törzse, 974 fő magyar hadifogoly Abrudbányai Aladár ht. szds. parancsnoksága alatt Sátoraljaújhelybe érkezett és Losoncra indult tovább.

A szerelvény tábori konyhával, orvossal és eü. osztaggal el volt látva. A foglyok nagyon siralmas állapotban voltak. 33 fő súlyos beteg azonnal a sátoraljaújhelyi kórházba lett elhelyezve. A szállítmánypk. jelentése szerint a szállítmányból 7 halottat eltemettek Máramarosszigeten március 26-án, 27-én Bodrogszerdahelyen pedig 1 főt.

Ruházatuk nagyon silány, sokan lábbeli nélkül voltak. A betegek sírva fakadtak, összeguborodott csontvázaknak látszottak. Az étkeztető állomás a foglyoknak kenyeret, kávét, levest és cigarettát osztott ki. A lakosság főtt étellel, tejjel, kenyérrel halmozta el a foglyokat. A foglyok magyarországi harcokban, Ipolyság és Gönc környékén estek fogságba. A szállítmány nem került átadásra, mivel beszervezett egységben Losoncra volt útbairányítva.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 343/ elnsg. hf. o.-1945. sz.

---

15
Budapest,^[21] 1945. június 7.
Vörös János honvédelmi miniszter elrendeli az 1. vasút- és hídépítő hadosztály, valamint az 1. híradó építődandár megalakítását.

---

Magyar honvédelmi miniszter

Állomáshelyén

Véhid. ho., 1. hírép. dd. és vbizt. e. pság megalakítása

A SZEB az 1. vasútépítő ho-t (Losonc) és a 3. vasútépítő dd-t (Pozsony) a Honvédség rendelkezésére bocsátotta. Az átvett seregtestek szervezetére, állományrendezésére, a felváltásokra és az esetleges hiányok pótlására az alábbiakat rendelem:

1./ Az 1. vasútépítő ho. pság. megszűnik és állományából megalakul az „1. magyar vasút- és hídépítő (véhid.) ho. pság.”; állomáshelye Budapest. A szerv.-i és állománytáblázatot 1. sz. mellékletként csatolom.^[22]

2./ A 3. vasútépítő dd. pság. megszűnik és állományából megalakul az „1. magyar híradó építő (hirép.) dd. pság.”; állomáshelye Budapest. A szerv.-i és állománytáblázatot 2. számú mellékletként csatolom.

3./ Az eddig megalakult 1. véhid. és 2. véhid. zlj-ak elnevezésüket megtartva az 1. véhid. ho. alárendeltségébe kerülnek.

A 3., 4., 5., és 6. véhid. zlj. az 1. vasútépítő ho. (Losonc) zlj-aiból, a 7., 8., 9. és 10. véhid. zlj. a 3. vasútépítő dd. (Pozsony) zlj-aiból alakuljon meg. A zlj-ak állomáshelye állományilletékesség szempontjából Budapest. Az 1. véhid. zlj-at szintén állományilletékesség szempontjából Debrecenből Budapestre helyezem át. A véhid. zlj-ak szerv.-i és állománytáblázatát 3. sz. mellékletként csatolom. A már megalakult 1., 2. és 3. hirép. zlj-ak eddigi elnevezésüket megtartva az 1. hirép. dd. alárendeltségébe kerülnek.

A 4. és 5. hirép. zlj. a 3. vasútépítő dd. (Pozsony) zlj-aiból alakuljon meg. A zlj-ak állomáshelye állományilletékesség szempontjából Budapest.

5./ Az 1. és 2. vbizt. zlj-akat ezredkötelékbe sorolom.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 27 447/ eln. szerv.-1945. sz.

---

16
Budapest, 1945. július 4.
Vörös János honvédelmi miniszter tájékoztatja Miklós Béla miniszterelnököt a Demokratikus Hadsereg aktuális állapotáról, a katonai helyzetről és egyes szervezési kérdésekről.

---

Tárgy: Miniszterelnök úr tájékoztatása a jelenlegi katonai helyzetről

Pro domo: A miniszterelnök úr tájékoztatására a magyar honvédség jelenlegi helyzetét a vk. osztály az alábbiakban foglalja össze:

I./ A honvédség szervezetét és elhelyezését az 1. sz. melléklet^[23], létszámainak alakulását a 2. sz. melléklet^[24] tartalmazza.

1–7. ker. pságok:

Az 1., 5., 6. és 7. ker. pságok helyzetében változás nem állott be. A határőrizet ezeken a területeken kifogástalanul működik. Megállapításaink szerint Szlovákiában, különösen Losonc, Fülek területén időnként igen élénk határmenti tevékenység észlelhető. Ez részben alkalmi csapatösszevonásokban, részben a magyar kisebbség tömeges kiutasításában jut kifejezésre. Híre jár annak, hogy szlovák csapatok a magyar iparvidékre szándékoznak betörni, ami azonban eddig még nem került végrehajtásra. A jugoszláv határ mentén ugyanezen jelenségek észlelhetők.

A dunántúli 2., 3. és 4. ker. pság-ok most vannak megalakulóban. A határőrizet ezen a területen csak alakulóban van. Állományát nagyrészt a megszüntetett 5. ho. szolgáltatta.

Határőrizeti helyzetünk igen előnytelenül alakul azáltal, hogy határőrségünk részére a SZEB puskánál hatásosabb fegyverek használatát megtiltotta, a környező államok határőrizeti csapatainak (Ausztria kivételével) zöme pedig automata fegyverekkel rendelkezik. Kis hatósugarú fegyverzettel ellátott, igen ritka határmegfigyelésünk többnyire nem képes határsértéseket, vagy fosztogatásokat megakadályozni.

Kedvezőtlen az a körülmény is, hogy a ker. pság-ok karhatalmi őralakulatokkal nem rendelkeznek, így még a kincstári vagyontárgyak őrzéséről sem tudnak gondoskodni.

II./ A honvédelmi miniszter katonai alárendeltségében működik: (pság. Budapest) 10 vasút- és hídépítő zlj.-al.

2./ Az 1. hir.építő dd. (pság. Budapest) 5 hir. építő zlj-al.

3./ 1. és 2. vasútbiztosító zlj.

Ezek közül a véhíd. és hír. ép. zlj-ak kizárólagosan az ország újjáépítésében nyernek alkalmazást. Feladatukat a kereskedelmi minisztérium állapítja meg. Jelenlegi bevetésüket az 1. számú melléklet tünteti fel.

A SZEB a közelmúltban mind a vasútépítő hidász-, mind a hir.építő alakulatok demilitarizálását és a ker. min-nek átengedését rendelte el. Ennek szervezési előkészületei folyamatban vannak.

Az 1. és 2. vasútbiztosító zlj. vasúti szállítmányok, személyvonatok biztonsági kísérő őrszolgálatát látja el a fővonalakon, valamint műtárgyakat őriz.

III./ A szovjet középső hadseregcsoport alárendeltségében működik a németek elleni háborúra szervezett 1. és 6. ho.

Az 5. ho-t a SZEB feloszlatta^[25] és állományát részben a 2. és 3. ker. pság-ok, részben ezek határőrségének feltöltésére használtuk fel.

A ho-k vasútbiztosítás mellett az országépítésben is tevékeny részt vesznek. Szakalakulataik a Balaton-parton és elhelyezési területeiken a hadműveletekből visszamaradt aknazárakat, katonai védelmi berendezéseket távolítanak el, közúti műtárgyakat, távbeszélő vezetékeket javítanak ki. A mezőgazdasági munkákkal foglalkozó polgári lakosságnak pedig fogatokkal és emberi erővel a termelésben nyújtanak segítséget.

A ho-k személyi, felszerelési és fegyverzeti feltöltéséről, pótlásáról és ellátásáról a Honvédelmi Miniszter gondoskodik.

Fegyverzet és gépjárművek tekintetében a ho-knál még jelentős hiányok mutatkoznak. A gépjármű hiány az élelmezésben okoz nehézséget, mert az élelem-utánpótlást a készlethiányok miatt az elhelyezési területtől gyakran távol eső körzetekből kell szállítani.

1. sz. betétív a 30386/Eln.Vk.-1945. sz. ügyirathoz

Az elöljáró szovjet parancsnokságok a honvédség visszamaradt anyagi felszereléséből csak szórványosan és akkor is csak kevés mértékben juttatnak valamit ezen hadosztályok számára.

Pro domo folytatása:

Miniszter Elnök Úr a tájékoztatást tudomásul vette. További intézkedést nem igényel.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 30 386/ Eln. Vk.-1945. sz.

---

17
Budapest, 1945. július 17.

---

Magyar Hadimúzeum Parancsnokság

Budapest, I. gr. Bethlen István bástyasétány 40.

Magyar Hadimúzeum újbóli felépítése tbn.

Magyar Honvédelmi Miniszter Úrnak

Jelentem, hogy a Hadimúzeum épületének déli szárnyán lévő külső főfal, amely bombatalálat folytán erősen sérült és lebontásra ítélt volt, június hó 28-án a hajnali órákban leomlott. A 2 emelet magasságú fal törmelékei leomlás közben leszakították a falhoz támaszkodott és bombatalálat folytán már beomlott II. emeleti helyiséget, majd áttörték az alatta lévő üresen álló I. emeletet is, és onnan a földszintre zuhantak. A lezuhant törmelék olyan nagy mennyiségű volt, hogy a szomszédos utcát (a sétányhoz kivezető utat) teljesen eltorlaszolta.

Emberéletben és a Hadimúzeum anyagában kár nem esett.

A déli főfal összeomlása és a főfalra támaszkodó helyiségek eltűnése folytán felmerült az az építési lehetőség, hogy

1./ a Hadimúzeum épületének ez a déli szárnya ne építtessék újra fel, hanem az így elveszett helyiségek pótlására és a Hadimúzeummal egyesített Hadilevéltár célszerű elhelyezése céljából a Hadimúzeumra új (III.) emelet húzassék. A főfalak oly szélesek és erősek, hogy építési szempontból emelet-ráépítésnek semmi akadálya nincs. A Hadilevéltár az Országos Levéltár épületének III. és IV. emeletét foglalta el és ott 60 helyiséggel rendelkezett. Ezekből a helyiségekből csak 6 maradt épen, azaz a helyiségek 90%-a teljesen megsemmisült, illetve súlyosan megrongálódott. A hadilevéltári iratanyag megmentése, valamint az a helyzet, hogy a Hadilevéltár nem kincstári épületben volt elhelyezve, és a még épen maradt helyiségekre az Országos Levéltár igényt támasztott, szükségessé tette a Hadilevéltár áthelyezését a Hadimúzeum épületébe. A Honvédelmi Miniszter Úr rendeletével akként is intézkedett, hogy a Hadilevéltár által elfoglalt épületrész az Országos Levéltárnak visszaadassék és a Hadilevéltár minden anyaga a Hadimúzeum épületébe szállíttassék át. Egy 60 helyiséggel rendelkező intézet beolvasztása azonban csak akkor volna célszerűen megvalósítható, ha megfelelő férőhelyek állnának rendelkezésre. Ez pedig a most bekövetkezett épületsérülés (helyiségek elvesztése) következtében csak úgy volna megvalósítható, ha a Hadimúzeum épülete egy új (III.) emelettel bővülne.

2./ Megfontolandó volna, hogy nem lehetne-e gazdaságosabban megoldani az épület befödésének kérdését lapos tetővel, mint a régi tetőszerkezet helyreállításával, amikor is egy tetőterasz létesülne. Ez lehetőséget adna az iratanyag pormentesítésére, ami udvar hiányában a legegyszerűbben így volna megoldható.

3./ A nehéz múzeumi és irattári anyagok átrendezése, szállítása és kutatókhoz juttatása a rendszeresített 1 küldönc mellett csak úgy volna zavartalanul megvalósítható, hogy egy teherfelvonó állna a 3 emelet magas épületben rendelkezésre. Beépítésére megfelelő férőhely van.

A tervező építésznek fenti javaslataim értelmében adtam utasítást a vázlattervek és a költségvetés hozzávetőleges elkészítésére.

Dr. Erdélyi Gyula ezredes

Magyar Hadimúzeum parancsnoka

Pro domo:

Az osztály a Hadimúzeum épületét megvizsgálta a helyszínén. E vizsgálat alapján a már megkezdett helyreállítási munkálatok tovább folytatását rendelte el.

Az emeletráépítést az osztály nem javasolja, különös tekintettel arra, hogy a Nádor-laktanya, amely a Hadimúzeum épületéhez csatlakozik, teljesen üresen áll és úgy a Hadimúzeum, mint a Hadilevéltár részére szükséges helyiségek ott biztosíthatók.

A leomlott épületrész helyreállítását a régi városkép megtartása érdekében az osztály javasolja. Mielőtt a vonatkozó intézkedéseit megtenné, az osztály az ügydarabot átteszi a Kbt. Elhelyezési osztálynak, szíves hozzászólás végett.

Budapest, 1945. július 24.

Elh. O.:

Egyetértek a Pd.-ban foglaltakkal.

1945. augusztus 6.

A kbt. elh. osztály véleménye alapján terv. a köv.:

Kiadvány

M. Hadimúzeum pság.

Budapest I. Gr. Bethlen István bástyasétány 40.

F. évi július hó 17-én kelt 61/Hmuz.-1945. sz. felterjesztésére:

A Hadimúzeum épületére vonatkozólag a beomlott déli rész helyreállítása mellett döntöttem, s így az emelet-ráépítést nem engedélyezem. A Hadimúzeum által eddig lefoglalt helyiségeken felül még szükségessé váló férőhelyek a Nádor laktanyában lesznek biztosíthatók.

Budapest, 1945. augusztus 13.

Kiadható! Augusztus 14. Hertelendi ezds.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 18 065/ált.-1945. sz.

---

18
Budapest, 1945. szeptember 1.
Gyöngyössy Gábor százados hadosztályparancsnok beszámolója az 1. magyar vasút- és hídépítő dandár munkájáról.

---

1. magyar vasút- és hídépítő dandár parancsnokság

Összefoglaló jelentés az 1. vép. m. ho. munkáiról

Magyar Honvédelmi Miniszter Úrnak (Mű. és Száll. Oszt.)

Jelentem, hogy a f. évi január hó 5-én megalakult és a 2. Ukrán Front kötelékében dolgozó 1. vasútépítő magyar hadosztály a következő összesített munkaeredményt teljesítette:

1. Munkaterület: Delatyn és Mármarossziget közti 117 km-es és Losonc és Kriván közti 30 km-es vasútvonal, összesen 147 km-es vonalán: 7 híd munkáinál segédkezés, 1 iparvasúti híd megépítése, 8 alagút helyreállító munkái, 1 földcsuszamlás eltakarítása, 1 támfal megépítése fából, 1 pályaudvar helyreállítása és átépítése, pályamunkák rendes nyomtávú és iparvasúton, pályaudvari rakodómunka.

2. Munkaidő: 123 munkanap 1945. január 13-tól május 19-ig.

3. Munkateljesítmény: 1 813 000 munkaóra

Föld- és kőkitermelés: 206 909 m

Föld- és kőszállítás: 72 584 940 tonnaméter

Faanyag-beépítés: 1 235 m

Faszállítás: 3 781397 tonnaméter

Vasanyag-szállítás: 386 398 folyóméter

Iparvágányon pályamunka: 2 590 folyóméter

Iparvágány szállítása: 2 000 folyóméter

Földi planírozás: 962 m

Rakodómunka: 121 darab vasúti kocsi teljes megrakása, 510 tm élelmicikk mozgatása, 6 drb á. 50 q súlyú traktor berakása, 200 bála dohány szállítása 50 m távolságra, 8 drb traktor vontatása 60 m-re, 1 kisebb vasúti rakodó építése fából. Ezenkívül az I. munkaterület famunkáihoz a gyertyánligeti gyártelepen dolgozó 60 fő legyártotta a szükséges vasanyagokat (kapcsolószerek, csavarok, szegek stb.).

3. Emberanyag: induláskor 3 662 fő, állománybavétel fő 6, összesen 3 668 fő

Betegség miatt állományból törölve 1 044 fő, meghalt 159 fő, szökött 146 fő, kórházban 16 fő, összesen 1 365 fő. Létszám 1945. május 20-án 2 303 fő.

Csatolva: összesített munkaórateljesítmény-grafikon, összesített munkateljesítmény-grafikon, összesített grafikon az emberanyagról és műszaki leírás az I. munkaterületről, műszaki leírás a II. munkaterületről, ez utóbbi kettő négy-négy drb melléklettel.^[28]

Gyöngyössi szds. dandárparancsnok

HL MN IX. 59. fond 1. m. vép. e. majd ho. iratai 1. doboz

---

19
Budapest, 1945. október 8.
Összefoglaló tájékoztató a Honvédség újjáépítő munkájáról Gyöngyösi János külügyminiszternek. ^[29]

---

Tárgy: Összefoglaló tájékoztatás a demokratikus honvédség újjáépítő munkájáról.

Gyöngyösi János külügyminiszter úrnak

F. év július hó 30-án kelt 25/res. Be. számú átirat 2. pontjára van szerencsém az alábbiakat közölni. A magyar honvédelmi miniszter 1945. év május havában tartott rádióbeszédében az újjászülető honvédség munkaerejét és eszközeit felajánlotta az ország újjáépítésének céljára.

Az újjáépítési minisztérium felállítása után a honvédelmi miniszter összekötő törzset szervezett, hogy a két tárca a legteljesebb összhangban végezze újjáépítő munkáját. A honvédség részvétele az újjáépítésben az alábbi válfajokra tagozódik:

1./ szervezetszerű honvédalakulatok,

2./ speciális újjáépítő alakulatok által végzett munka,

3./ összes többi katonai szervek, hatóságok és intézetek által végzett közmunka-szolgáltatás.

1./-hez

A jelenleg fennálló szervezetszerű honvédalakulatok (1. hadosztály, 6. hadosztály, hadihajós osztály, vasútbiztosító zászlóaljak, határőrség) a magyarországi megszálló erők parancsnokságának vannak alárendelve. Az újjáépítésben rendeltetésszerű feladatok ellátása mellett a fenti parancsnokság szíves hozzájárulásával vesznek részt. Végzett munkájuk főleg a mezőgazdaságban való segédkezés, aknamentesítés, romeltakarítás, anyaggyűjtés, út-, híd-, alagút- és vasút-helyreállításra terjedt ki.

2./-höz

A speciális újjáépítő alakulatok a következők:

a./ 1. vasút és hídépítő dandár, mely 10 vasút és hídépítő zászlóaljból

b./ 1. híradóépítő dandár, mely 5 híradóépítő zászlóaljból áll.

a./-hoz

A vasút- és hídépítő zászlóaljak működésüket még a fegyverszüneti szerződés megkötése előtt a jelenlegi ország területén^[30] és azon kívül kezdték meg az előnyomuló 2. ukrán arcvonal kötelékében, annak feladatát nagymértékben támogatva. Részletesen: az 1. magyar vasútépítő hadosztály (4 zászlóalj) 1945. I. 5-től III. 27-ig Delatyn és Máramarossziget között, majd III.30-tól V.20-ig Losonc és Kriván közt átlagosan 3000 főnyi munkaerővel felrobbantott alagutak, völgyhidak, támfalak, pályaudvarok és megrongált vasúti pályák építését végezte.

Az ugyancsak a 2. Ukrán Front kötelékében működött 3. magyar vasútépítő dandár (4 zászlóalj) a Vörös Hadsereg műszaki ikerszázadai mellé beosztva 1945. II. 26-tól VI. 10-ig Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Brünn vonalon átlagosan 3 200 főnyi munkaerővel vasúti pálya-helyreállítást, hídépítéseket, rakodómunkákat és távbeszélőhálózat helyreállítását végezte.

A fenti két alakulatból, továbbá a fegyverszüneti szerződés megkötése^[31] után Magyarországon felállított 2 vasút- és hídépítő zászlóaljból megalakult 1. vasút- és hídépítő dandár (10 zászlóalj) VI. 18-tól kezdődően átlagosan 4500 főnyi munkaerővel vasúti hidak építését, pályaudvarok helyreállítását, állomásépületek helyreállítását, talpfa kitermelését, hídroncs eltávolítását, kitérőépítést és az épülő budapesti Batthyány téri Duna-hídnál való segédkezést hajtott végre.

b./-hez

A híradóépítő zászlóaljak működését VI. hó elején kezdték meg [sic!]. Hatvan–Vámosgyörk–Aszód–Alag–Budapest területén, Mór–Székesfehérvár–Celldömölk–Pápa–Bakonyjáló–Zalaszentgrót, továbbá Sárbogárd, Simontornya területén végeztek vonalépítést 5 300 főnyi munkaerővel.

3./-hoz

Az újjáépítési minisztérium rendelete folytán a honvédség minden tagja (polgári és női alkalmazottak is) hivatásszerű munkájuk ellátása mellett hetenként egy napon közmunka-szolgáltatást végeznek. Ez az illetékes helyi újjáépítési hatóság irányítása és saját honvédségi munkavezetők vezetése mellett kiterjed épületek karbahelyezésére, romeltakarításra, hídépítésnél szükséges tömegmunkák stb. végzésére.

A felsorolt munkák a csatolt kimutatásban szerepelnek munkaféleség szerint. Ezenkívül egy grafikon szemlélteti a honvédség által végzett akna-, repülőbomba-, lőszerhatástalanítás számszerű eredményét, egy másik a vasútépítés, távbeszélő vonalépítés, földmunka és romeltakarítás effektív munkateljesítményét, végül egy harmadik az egész honvédségnek az újjáépítésben végzett munkaóra-teljesítményét, közel hat és félmillió munkaórát. Ez a honvédség jelenlegi kis létszámához viszonyítva hatalmas szám nem tartalmazza az anyaggyűjtésre fordított munkát, mely az összes produktív munkák előfeltétele volt és munkaórákban ki sem fejezhető.

A fentiekben kimutatott munkateljesítmény a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által engedélyezett létszámokkal működő alakulatok és az egyéni munkaszolgáltatás eredményei. Az újjáépítési alakulatok által nyújtott munkateljesítményeknél még azt is figyelembe kell venni, hogy ezek nagyrészt nem eredeti műszaki alakulatok, hanem önként jelentkezőkből, hadifoglyokból rögtönzött, gyengén felszerelt, minden gépierőt nélkülöző csapatok. Ennélfogva a munkafegyelem és teljesítmény nem is lehet olyan, amilyent szakcsapatoktól meg lehet követelni. Annál is inkább, mert ruházatuk, ellátásuk, felszerelésük igen gyenge, állományuk felváltására, pótlására és szakosítására pedig nincs lehetőség.

A békeszerződések befejeződése után, amikor az ország a potsdami határozatok értelmében teljes cselekvési szabadságát visszanyerte, remélhetőleg az eddiginél nagyobb létszámot állíthat be az újjáépítés szolgálatába.

A felállítandó demokratikus magyar hadsereg feladatai között továbbra is nagymértékben szerepel az ország újjáépítésében való részvétel. Elgondolásunk szerint az a leendő hadsereg nagyszámban beállított műszaki csapataival teljes mértékben, a többi fegyvernemekkel pedig a honvédelmi feladatok ellátása mellett heti egy teljes munkanapot, szakmunka időben esetleg összefüggően huzamosabb időt fog az ország újjáépítésére áldozni.^[32]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945–1949) iratai 40 509/eln. Rak. csop.-1945. sz.

---

20
Hely nélkül, 1945 októbere.
Jelentés a SZEB^[33] 1945. október 22-i, honvédségi létszámcsökkentésre vonatkozó előírásainak végrehajtásáról, a fennálló létszámviszonyokról.^[34]

---

Tárgy:

A honvédség békeállományra való áttérésével kapcsolatos átmeneti intézkedésekről.

Magyar honvédelmi minisztérium törvényelőkészítő osztály

Emlékeztető

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság folyó évi október hó 22-én kelt rendelkezése folytán végrehajtandó létszámcsökkentésekkel kapcsolatban kért felhatalmazásról.

Tisztelettel bejelentem a t. Minisztertanácsnak, hogy a Magyar Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól folyó hó 22-én átirat érkezett hozzám, amelyben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a magyar hadsereg összes alakulatainak és katonai intézményeinek 1945. évi november hó 5-re új állományra való átszervezését rendeli el.

Az átiratban az engedélyezett összlétszám (ideértve a honvédelmi minisztérium, az összes katonai parancsnokságok és alakulatok létszámát is): tábornok 19, tiszt 1959, altiszt és legénység 22 753, katonai szolgálatteljesítők száma 24 731, polgári alkalmazottak száma 935.

Ezenkívül a munkák befejezéséig engedélyezve vannak a vasúti munkászászlóaljak, amelyeknek összlétszáma 7200 fő.

Az átirat értelmében minden olyan alakulatot, alosztályt és katonai intézményt, amely az átiratban engedélyezve nincs, fel kell oszlatni, az engedélyezetteket pedig az átirat kézhezvételének napjától 2 héten belül az új állománynak megfelelően kell megszervezni.

Az új létszámra való áttérés után maradt minden egyéb személyi állományt úgy a tartaléki vagy a létszámfeletti állományban lévőket is az említett határidő alatt a hadseregből el kell bocsátani.

Az engedélyezett alakulatokra és intézményekre vonatkozó új állományadatokat az átirat vételéről számított 5 napon belül be kell mutatni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak.

Az átirat értelmében elsősorban a honvédelmi minisztérium és a katonai területek igazgatását kell az új állományra átszervezni és fel kell oszlatni a katonai zenekarokat és hadbiztossági raktárak fiókjait, a katonai kórházakat Debrecenben, Gyöngyösön és Budapesten. A parlamenti őrséget rendőrséggel kell felváltani és az őrség átadása után a személyi állományt a hadseregből el kell bocsátani.

Az elbocsátott tábornokok, tisztek, altisztek és a legénység létszámát a megállapított határidő alatt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak jelenteni kell. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak most ismertetett rendelkezése elkerülhetetlenné teszi, hogy az engedélyezett létszámot jóval túlhaladó kinevezett közszolgálati alkalmazottak a honvédelmi tárca kötelékéből elbocsátassanak, illetve nyugdíjaztassanak.

A jelenleg érvényben lévő törvényes nyugellátási rendelkezések azonban nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a kinevezett közszolgálati alkalmazottat létszámcsökkentés jogcímén állásából véglegesen ily rövid idő alatt el lehessen bocsátani, illetve nyugdíjazni lehessen, ezért szükségesnek tartom, hogy az elbocsátás, illetve nyugdíjazás törvényes jogalapja – a SZEB által elrendelt kényszerű létszámcsökkentés – minisztériumi rendeletben állapíttassék meg.

Felhatalmazást kérek ezért a t. Minisztertanácstól egy oly értelmű minisztériumi rendelet elkészítésére és előterjesztésére, mely rendelet megteremtené az elbocsátás, illetve nyugdíjazás törvényes jogalapját és felhatalmazná [sic!], hogy a létszámcsökkentés folytán szükségessé váló nyugdíjazások, illetve elbocsátásoknak [sic!] az egyes szakokon belül való végrehajtásának mértékét és módját megállapíthassam és az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdéseket a pénzügyminiszter úrral egyetértésben szabályozhassam.

A vonatkozó minisztériumi rendelettervezethez – az idő rövidsége és a kérdésnek elrendelt rendkívül sürgős rendezése miatt – körözés útján fogom az egyes miniszter urak hozzájárulását kérni.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 3090/eln. teök.-1945. sz. ^[35]

---

21
Passau és Windorf, 1945. október 4. és 1946. január 16-án.
Jelentés a magyar folyami erők állományáról és helyzetéről.

---

Folyamierők parancsnokság

Helyzetjelentés

Honvédelmi miniszter úrnak (szárnysegéd útján)

Budapest

Passau, 1945. október 4.

1./ az 1944. október 15-én uralomra jutott rendszer a foe. alakulatokat a parancsnok és az alakulatok „megbízhatatlansága” folytán teljes feloszlatásra ítélte és kiadott rendelkezéseivel a folyamierők teljes megszüntetését sürgette meg. A folyamdandárt kiképzésével és felszerelésével merőben ellentétes szárazföldi harcra vetette be, aminek következtében igen értékes szakképzett személyzet és anyag semmisült meg.

A minisztérium illetékes szervezési közege (Gerőberky-Perjéssy László vk. szds.) a végrehajtást úgy halogatta, hogy a fentiek után megmaradt alakulatok anyagukkal együtt lényegileg fennmaradtak. Különösen vonatkozik ez a foe. szertárnál lévő igen értékes és Magyarországon pótolhatatlan anyagra.

2./ Az eredményt az alábbi úton sikerült eddig elérni:

a./ a német hadsereg felbomlásakor az összes foe. alakulatok a német haditengerészet közvetlen alárendeltségébe kerültek azért, hogy az SS és német pártalakulatok, valamint a nyilaskeresztes párt kifosztása elől a foe. alakulatokat megóvjuk. Az eljárás eredménye volt az, hogy a foe. egységek teljes anyagkészleteikkel (kis mennyiségű üzemanyagot le kellett adni) értek Linz és Passau közötti területre. Itt ért bennünket az amerikai csapatok megszállása.

b./ Az amerikai csapatokkal való összeköttetés felvétele után a különböző, de nagyjában egy területen lévő foe. alakulatok nem állottak egységes vezetés alatt, ezért az összhang és az egységes fellépés céljából, mint a jelenlévő legidősebb foe. tiszt, május 6-án a parancsnokságot átvettem. Ebbeli minőségemben az illetékes amerikai hatóság – a főhadiszállás belvízi hajózási osztály dunai csoportjának vezetője – elismert és megerősített. A törzsembe, mint beosztott vk. tisztet Gerőberky-Perjéssy vk. szds.-t osztottam be.

Az amerikai csapatokkal – különösen a harcos alakulatokkal – az első naptól kezdve a legteljesebb összhang alakult ki. Az osztrákok felbujtására azonban közigazgatási hatóságok a foe. alakulatok katonai tagjainak fogolytáborba való szállítását és uszályainkban lévő igen értékes anyagnak az osztrákok részére történő kirakását akarták végrehajtani, amikor a Passau környéki felrobbantott hidak kiemelését amerikai felszólításra vállaltam és evvel sikerült úgy a táborba való szállítást, mint az anyag elhordását megakadályozni. A hídemeléssel kapcsolatban igen hasznos tapasztalatokra és gyakorlatra tettünk szert, és így teljes felkészültséggel várjuk azt az időpontot, amikor hajóinkkal saját magyar céljaink érdekében, saját hazánkban dolgozhatunk és nyithatjuk meg az utat a magyar hajózás előtt.

A magyar polgári hajózás egységeit a német összeomláskor sikerült a németek rombolási tevékenysége elől megmenteni. Az amerikaiakkal való összhang megteremtésével sikerült a magyar polgári hajózás számára is olyan helyzetet biztosítani kezdettől fogva, mely a legjobb reményt nyújt arra, hogy az teljes egészében a megfelelő időben hazatérhessen.

c./ Eredeti tervem az volt, hogy a folyamierőket teljes létszámmal, hajóinkkal együtt vezetem minél előbb haza. Mivel a rendszeres hazaszállítás szárazföldön már megindult, a hajók azonban egyelőre még nem térhetnek haza – mind az itt járt kormánybizottság, mint amerikai hatóságok utasítására a hajókon lévő magyar anyag őrzésére, valamint a foe. szertár munkálataihoz szükséges legminimálisabb személyzetet tartottam vissza. Fentiekkel továbbra is biztosítva látom az anyagnak magyar kézben való megmaradását. A rendszeres szállítással hazatérők részére az 1. sz. mellékletként csatolt „Elbocsátó levelet”, míg az anyagőrzés céljaira ideiglenesen visszatartottak részére a 2. sz. melléklet szerinti „Parancsot” adtam ki. A visszatartottak névsorát a 4. sz. mell. tartalmazza.^[36]

A foe. minden egyes tagja mielőbbi hazaszállítását várja. A visszatartottak hazafias kötelezettségüknek tesznek eleget akkor, amikor a pótolhatatlan és az újjáépítéshez elengedhetetlenül szükséges anyag őrzésére nehéz munka vállalásával visszamaradnak.

Ezért kérem a Honvédelmi Miniszter Urat a visszatartottak otthoni hozzátartozóit támogatásban részesíteni addig, amíg anyagunkkal együtt hazakerülhetünk.

3./ Jelentésem tudomásulvételét, ténykedésem jóváhagyását, valamint a további utasításokat kérem.

Trunkwalter Ödön vőrgy.^[37] s. k.

Magyar Folyamierők Parancsnoksága

Helyzetjelentés

Windorf, 1946. január hó 16-án

Honvédelmi miniszter úrnak

Budapest

Kapcsolatban az 1945. évi október hó 4-én kelt 198/1945. sz. helyzetjelentésemmel, a Németországban lévő folyamierők folytatólagos helyzetét az alábbiakban vázolva jelentem.

1./ A fenti jelentésemet másolatban csatolom, mert nem szereztem értesülést arról, hogy a jelentésem a honvédelmi miniszter úrhoz elérkezett-e.

2,/ Múlt év október elején a folyamőr legénység és a tisztikar nagy része hazament. A visszamaradó létszám a legminimálisabb és feltétlenül szükséges az itteni anyagőrzéshez és a szertárnál az anyag biztosítását célzó munkák elvégzéséhez. A létszámhelyzet az alábbi:

[....]^[38]

Az októberben lefolyt hazaszállítás után bizonyos nyugalmi helyzet állt be, már csak azért is, mert a dolgozók hozzátartozói a családfővel együtt vannak. Ebből adódik a hozzátartozók nagy létszáma, e helyzet további fenntartása kívánatos, mert a munkakészséget ez a körülmény alátámasztja.

3./ Illetékes amerikai katonai hatóság, az Inland Waterway Division, mint azt a múlt alkalommal jelentettem, a folyamierőket mint alakulatot fenntartani rendelte. Az alakulaton belül a rend fenntartása, valamint a beosztottak és hozzátartozóik szerény és legszükségesebb életlehetőségének biztosítására anyagi-pénzbeli alátámasztás szükséges. Így jött létre amerikai kezdeményezésre (a linzi Military Governement pénzügyi előadója, Roesty őrnagy) Ausztriában egy magyar pénzügyi bizottság, mely múlt év augusztus 1-től november 11-ig folyósított segélyeket. A segély összege családfő részére 60 Rm^[39], hozzátartozók részére 36 Rm-át tett ki havonta.

A pengő értékesése következtében azonban amerikai rendeletre a segélyezést megszüntették és a bizottság működését felfüggesztették. A szertár az anyag megőrzése céljából végzett munkáért bizonyos munkabért kap. A szertárnál alkalmazott emberek munkabérrel való ellátása méltányosság és igazságosság szempontjából egyrészt, másrészt a munkakészség és evvel kapcsolatos feladatok elvégezhetősége miatt feltétlenül szükséges már csak azért is, mert hasonló körülmények között dolgozó német alakulatok ugyanilyen munkabér ellátásban részesülnek. Az anyag megmaradásának feltétele pedig a munka folyamatossága.

A folyami erők többi alakulatai jelenleg semmilyen pénzbeli juttatásban, segélyben nem részesülnek, bár az anyagőrzéssel és karbantartással ugyancsak igen értékes és hasznos munkát végeznek. A dolog természetéből adódik, hogy a többi alakulatok anyagának megmaradását nem kell egyéb, a szertár munkájához hasonló készséggel alátámasztani, mivel ezen anyag általában (őrnaszádok, uszályok, hajók, felszerelési cikkek, berendezési tárgyak stb.) nem tartozik a németek kívánatosságai közé, ezenkívül a szertár munkája az összes folyamierő alakulatokra nézve előnyös helyzetet teremt. A szertáron kívüliek részére tehát a megélhetés biztosításához szükséges legminimálisabb juttatás biztosítása a rend fenntartása és az emberek helytállása érdekében feltétlenül szükséges.

Ki kell emelnem ezen kívül a dologi kiadások kérdését is, melyek nélkül a jelenlegi rendezetlenségben az anyagőrzés lehetősége nagy mértékben csökkenne pl. gépkocsijavítások, üzemanyag, fűtőanyag, egészségügy stb.

A belrend kezelése a demokratikus elveknek megfelelően történik. Ennek lehetősége az itt lévő személyzet belátásán és megértő összműködésén, nem utolsósorban a nagy magyar érdek mindenki által történt felismeréséből adódik. Az így kialakult helyzet fenntartása az anyag megmentése érdekében feltétlenül szükséges.

4./ A szertár változatlanul Passau területén van és eddigi munkáját folytatja. A folyamierők többi részei október végén Ausztriából Bajorországba a windorfi téli kikötőbe (Vilshofen mellett) téli állás céljából települtek.

Nehézséget jelent számomra az a körülmény, hogy nem rendelkezem otthoni elöljáró parancsnokságom, a HM úr, illetve a vkf. úr olyan utasításával, mely a jövőre nézve irányelvet ad. A kijövő magyar bizottságokkal ritkán sikerül összejönni, mert egyrészt a mozgási lehetőségem amerikai részről korlátozva van. Immár két hónapja Bajorország és Ausztria közt legszigorúbb határzárt rendeltek el, határátlépési engedélyt még amerikai részről sem adnak ki. Másrészről a Magyarországból kijött bizottságok és hivatalos személyek nagyrészt csak Linzig, illetve Salzburgig jutottak el.

Épp ezért a kintlévő magyarság és anyag szempontjából igen kívánatosnak tartanám Németországban egy olyan legfőbb magyar vezető állandó németországi székhellyel való működését, aki a kellő és szükséges magyar utasításokkal ellátva, amerikai hozzájárulással a legfőbb amerikai parancsnoksággal (Frankfurt) együttműködve a magyarság egyetemes irányítását végezné.

Trunkwalter Ödön vőrgy.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945–1949) iratai 7349/ agi. fcsfség.-1946. sz.

---

22
Budapest, 1946. január 10.
Szemlélői beosztás^[40] felállítása a Honvédségben (minisztertanácsi előterjesztés).

---

Magyar honvédelmi miniszter

48 970/ eln. teők.-1945. sz.

Minisztertanácsi előterjesztés

I. Tisztelettel kérem a t. Minisztertanácsot, méltóztassák hozzájárulni ahhoz, hogy a honvédség kiképzésének, nevelésének, fegyelmének kellő biztosítása, úgyszintén szervezésének ellenőrzése és felügyelete céljából Platthy Pál altábornagyot^[41] a honvédségi szemlélő teendőivel megbízhassam, aki ebben a minőségében egyben a katonai fenyítőhatalom gyakorlására, úgyszintén a katonai büntetőbíráskodással összefüggő parancsnoki teendők ellátására is illetékes lesz.

II. A fennálló alkotmányjogi szabályok értelmében a honvédség ügyeinek intézése a honvédelmi miniszter és a honvéd vezérkar főnöke kezébe van letéve. Hivatali elődöm ezt a két tisztséget a maga személyében egyesítette.

Hivatali elődöm a honvédelmi miniszteri székből történt távozásával a honvéd vezérkar főnökének tisztségében továbbra is megmaradt. Jelenleg azonban betegsége következtében szolgálatát hosszabb ideig nem láthatja el, s így a tisztségével járó teendők és jogok gyakorlása nehézségekbe ütközik, annál is inkább, mert egyfelől ezt a különleges katonai hatáskört csak tényleges szolgálatban álló katonai személy hivatott gyakorolni, másfelől a honvéd főparancsnoki tisztség az 1940. évi IX. t.c. rendelkezései folytán szünetel.

Tekintettel azokra a fontos érdekekre, amelyek a honvédség kiképzésének, nevelésének és fegyelmének kellő biztosításához, úgyszintén a honvédség szervezési ügyeihez, valamint a honvéd büntetőbíráskodáshoz fűződnek – addig is, amíg a honvédség felső vezetésének kérdése a megalkotandó békeszereződés rendelkezéseihez képest végleges formában rendezhető lesz –, szükségét látom annak, hogy honvédségi szemlélőként a fenti feladatok ellátására megfelelő személy részére a kért megbízatásra a felhatalmazás a t. Minisztertanács által megadassék.

Megjegyezni kívánom, hogy ez a gyakorlati megoldás a Szövetséges Ellenőrző Bizottság javaslatával is egyezik.

Budapest, 1946. évi január hó 10-én.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 5235/ eln. kjogi.-1946. sz.

---

23
Hely nélkül (Budapest?), 1946. január 28.
Javaslat a németek elleni harcra megalakult hadosztályok leszerelő legénységéről való gondoskodásról.

---

Pro domo:

A 49 060/eln.szerv.-1945. sz. rendelet intézkedik a Németország elleni harcokra megszervezett hadosztályok legénységének végleges leszerelésére. Ezzel kapcsolatosan a szü. osztály kéri a HM Urat intézkedés megtételére:

1./ hogy a leszerelők, akik annak idején hadifogolytáborból, vagy önként jelentkeztek Németország elleni harcra, legalább azt a leszerelő illetéket kapják meg, amit a nyugatról visszatért hadifoglyok. E tárgyban az oszt. lépéseket már többször kezdeményezett, mindannak azonban eredménye nem volt.

2./ Az önként jelentkezett és emléklappal ellátott legénység részére az érdekvédelmi osztály útján annak biztosítása, amennyiben ez még nem történt meg, hogy földhöz juttatásuk megtörténhessék. Fentiek elintézését az osztály annál is inkább fontosnak tartaná, nehogy éppen a béke előkészítés idején a honvédség abba a látszatba keveredjék, hogy az annak idején a németek elleni harcra megszervezett hadsereg ügyét a Nyugatról visszatért hadsereg ügyénél nem tartja fontosabbnak.

Fentieket döntésre a HM Úrnak előterjesztjük.

HM Úrnak bemutattam. Egyetért.

Agi. Csf. Úr részletes számadatokkal alátámasztott sürgős ref-ját várja. I. 18.

Olvashatatlan aláírás.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 1058/ eln. szü.-1946. sz.

---

24
Budapest, 1946. március 24.
Kimutatás a vasútbiztosító alakulatoknál előfordult szovjet–magyar atrocitásokról.

---

1. honvéd műszaki hadosztály parancsnokság, vasútbiztosító oszt.

Kimutatás a vasútbiztosító alakulatoknál szovjet–magyar részről előfordult fegyverhasználatról.

1945. XI. 23.: A budapest–kiskunhalasi gyorstehervonat őrségébe beosztott, az 1/I. vb. zlj. állományába tartozó L. L. honv-t fosztogató szovjet egyenruhás egyént lelőtte [sic!], majd őt a szovjet katonai hatóságok letartóztatták, és jelenleg is a Bpest Conti utcai tábori börtönben van.

1945. XII. 20.: A Budapest Nyugati pu. vb. őrségbe beosztott , az 1/I. vb. zlj. állományába tartozó B. G. őrv-re fosztogató szovjet egyenruhás egyének rálőttek.

1946. I. 12.: A Budapest nyugati pu. MÁV konzumraktárát szovjet egyenruhát viselő egyének fosztogatni akarták. A vb. őrség fegyverét használta, melynek során egy ismeretlen szovjet egyenruhás egyén megsérült.

1946. I. 17.: Rákospalota–Újpest vasútállomáson a Budapest-Székesfőváros Gázművei részére Lengyelországból érkező gázszenet több ismeretlen szovjet egyenruhás személy fosztogatta. Az őrség távozásra szólította fel őket, mire azok az őrségre sortüzet adtak, B. II. L. rendőr köpenyének gallérját átlőtték.

1946. I. 23.: A Budapest Duna-parti pu.-on szovjet egyenruhás egyén pisztollyal kétszer rálőtt a 3/IV. vb. zlj. állományába tartozó és ott szolgálatot teljesítő C. F. honvédre. Nevezett riasztó lövéseire a támadó elmenekült.

1946. I. 29.: A Budapest–Hegyeshalom gyorsvonaton Felsőgalla vasútállomáson több szovjet egyenruhás fosztogató pisztolylövésekkel megsebesítette a 3/IV. vb. szd. állományába tartozó őrszolgálatot ellátó H. I. őrv-t, valamint A. H. UNRA^[42]-alkalmazottat.

1946. II. 8.: A Budapest–Monor munkásvonaton egy fosztogató szovjet egyenruhás egyént az 1/I. vb. zlj. állományába tartozó S. P. honv., aki bár szolgálatban nem volt, elfogott. A fosztogatót az utasok megverték. S. P. honv-t az orosz katonai parancsnokság letartóztatta és jelenleg is a budapesti Conti utcai tábori börtönben van.

1946. II. 9.: A Budapest Duna-parti teherpu-on 14-15 főből álló szovjet egyenruhás, felfegyverzett csoport két vagont feltört és nagyobb mennyiségű babot akart elvinni. Az őrség riasztó lövéseire elmenekültek. Rövid idő múlva tehergépkocsival jöttek vissza és ismét fosztogatni akartak, de az őrség riasztó lövéseire a gépjárművel ismét elmenekültek. Majd ismét lövöldözve visszajöttek, de az őrség ismételt riasztó lövéseire eredmény nélkül eltávoztak.

1946. II. 27.: Az 1/I. vb. zlj. állományába tartozó Sz. S. szkv-t a budapest–bajai személyvonat kísérő őrségének pk-át a vonaton fosztogató szovjet egyenruhás egyének, mikor távozásra szólította fel őket, megtámadták, majd pisztolylövésekkel agyonlőtték. A tetteseket a Budapest Keleti pu. orosz őrsége letartóztatta.

1946. III. 1.: A budapest–nagykanizsai gyorstehervonat őrsége 18-20 főnyi szovjet egyenruhás fosztogató csoportra riasztó lövéseket adott le, mire azok elmenekültek.

1946. III. 6.: A Budapest, Kelenföldi pu.-on egy szovjet egyenruhát viselő egyén (szkv. rangban), gyapjúlopáson tetten érve, géppisztolyt fogott az őrségre. Az őrség a pu. szovjet katonai pság. segítségével letartóztatta, a szovjet pu.-i pság. őrizetbe vette.

Kertész szds.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 9490/ eln. mű. száll.-1946.

---

25
Budapest, 1946. május 16.
Tombor Jenő honvédelmi miniszter jelenti a SZEB-nek, hogy a kormány jóváhagyta a Honvédség létszámának 20 ezer főre való csökkentését^[43], egyben tudatja egyet nem értését.

---

A Minisztertanács V. 14-i határozata a honvédség létszámára vonatkozólag

Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak (Katonai Osztály)

Szíves tájékoztatásul közlöm, hogy a Magyar Minisztertanács f. hó 14-én adminisztratív államtitkárom jelenlétében úgy határozott, hogy „A honvédség tagjainak számát 20 000 főre kell csökkenteni”.

Ezen minisztertanácson sem én, sem politikai államtitkárom nem lehetett jelen, mert én a Kormány képviseletében Juhász Nagy Sándor, az ideiglenes nemzetgyűlés volt alelnöke temetésére voltam kirendelve Debrecenbe, míg politikai államtitkárom szemleúton volt vidéken.

A minisztertanács határozata a SZEB által jóváhagyott és utasításainak szellemében készült szervezet kényszerű, részbeni megváltoztatását jelenti. A határozat a magam nézetével sem egyezik, és ilyenféle határozatot vártam is a minisztertanácstól. Ezért adminisztratív államtitkáromat már a minisztertanács megkezdése előtt utasítottam, hogy a várható határozattal szembeni állásfoglalásomat a minisztertanácson jegyzőkönyvileg bejelentse.

Lényegében azonban a fentebb közölt minisztertanácsi határozat a jelenlegi helyzetre nincs nagyobb kihatással, és ez év május 1-jén a ténylegesen szolgálatban lévő katonaszemélyek összlétszáma 23 716 fő volt.

Hogy a jövőben összhangot tudjak biztosítani a minisztertanács most közölt határozata és a SZEB döntése között, ezért a jelenlegi keretek lehető fenntartása mellett a legutóbb bejelentett csökkentett átszervezést szándékozom végrehajtani akként, hogy a minisztertanács által megadott létszámot lehetőleg túl ne lépjem.

Dr. Tombor Jenő s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 15 575/ eln. szerv.-1946. sz.

---

26
Budapest, 1946. június 3.
Tombor Jenő honvédelmi miniszter elrendeli az ország négy honvédkerületre való felosztását és a kiegészítő parancsnokságok számának emelését. Egyidejűleg megszünteti a bevonulási központokat.

---

Intézkedés az ország 4. ker. pságra való felosztásáról

Az ország súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel, valamint kapcsolatban az 5.000/1946. M.E. rendelet 2. §. 8. bekezdésével a honvédség csökkentését és egyidejűleg részbeni átszervezését rendelem el.

Jelen rendeletemben első ütemként a SZEB jóváhagyásával a kerületi parancsnokságok, kiegészítő parancsnokságok és bevonulási központok átszervezésére intézkedem. A most elrendelt átszervezés folytán ezen pság-okra vonatkozólag 1946. június 15-ével hatályát veszti a 3 900/eln. szerv.-1946. sz. rendeletem.

I. Általában

1./ A kerületi pság-ok számát 7-ről 4-re (négy) csökkentem.^[44] Az új 1-4. kerületi parancsnok a III. rész dd./ pontban megjelölt időtől (VI. 30.) kezdve az 1. számú melléklet szerinti területén parancsnokol kat. közig. szempontból.

2./ Az eddigi 32 kiegészítő pság. számát 38-ra emelem.

3./ A 171 bev. központot pedig 1946. június 30-ával megszüntetem. [...]^[45]

Dr. Tombor s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 17 400/ eln. szerv.-1946. sz.

---

27
Budapest, 1946. július 4.^[46]
A Honvédség szervezési változásainak második üteme^[47] (áttérés a 20 ezres létszámra).^[48]

---

A honvédség szervezési változásainak II. üteme (áttérés a 20 000-es létszámra)

Az 5000/1946. M. E. sz. rendelet 2.§.8. bekezdése alapján, kapcsolatban a 17.400/eln.szerv.-1946. sz. rendeletemmel a SZEB jóváhagyásával második ütemként a./ a HM közvetlen alakulatok, b./ a vasútbiztosító ezred átszervezését, továbbá c./ a gy. ho-ok, a határőrség, az újjáépítő ala-ok és a nem honvédségi feladatot ellátó ala-ok helyzetének és szervezetének rögzítését rendelem el.

Az átszervezés befejezendő f. évi augusztus hó 5-ig. Ettől kezdve az ezen rendeletben felsorolt szervek, alakulatok stb. csak a jelen rendeletemmel meghatározott szervezettel, állománnyal és helyen működhetnek.

Első rész. Általános intézkedések.

HM és állandó jellegű honvédség alakulatok

A./ Honvédelmi Minisztérium

Szervezetére és állományára külön szám alatt intézkedem (20.001./eln.szerv.-1946.)

B./ HM közvetlen alakulatok

1./ Honvéd folyamőr osztály: az 1. sz. melléklet (állománytáblázat) szerint a hadihajós oszt-ból alakul meg, melyet a szertár alosztállyal kibővítek. Csapatrendileg ideiglenesen a mü. vez. törzs-nek rendelem alá. A szertár aloszt. személyi hiányait a mü. vez. törzs a hadrendileg alárendelt alakulatainak állományából pótolja.

Emlékeztető

A nehéz gazdasági viszonyok miatt, valamint kapcsolatban az 5000/1946. M.E. rendelet 2.§. 8. bekezdésével a honvédség létszámát az ideiglenes jellegű alakulatok, továbbá a Testőrség és a parlamenti őrség kivételével, 20 000 főre kell csökkenteni.

Evvel kapcsolatban a területi szervek csökkentése, illetve átszervezése a 17 400/eln. szerv.-1946. sz. rendelet alapján a 7 ker. pság-ról 4-re, 32 kieg. pság-ról 38-ra való áttérés, illetve a bev. központok megszüntetése – az átszervezés I. ütemeként – folyamatban van.

(második) ütemként intézkedés kiadása szükséges a HM közvetlen alakulatok átszervezésére, továbbá a gyaloghadosztályok, az ideiglenes (fegyver nélküli) alakulatok (volt mü. ho.), a határőrség és a nem honvédségi feladatot ellátó alakulatok helyzetének rögzítésére.

A II. ütem átszervezési időpontja 1946. VIII. 5.

És végül III. (harmadik) ütemben kerül végrehajtásra a HM átszervezése. Amennyiben e rendelet feldolgozásáig a kórházakra vonatkozó döntés nem jön meg, úgy az ezekre vonatkozó rendelet, mint IV. ütem kerül végrehajtásra. [...]^[49]

Dr. Tombor s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 000/ eln. szerv.-1946. sz.

---

28
Budapest, 1946 szeptembere
A HM kiadja a hadbiztosi és nevelőtiszti^[50] tanfolyamokra vonatkozó pályázati felhívását.^[51]

---

Magyar honvédelmi minisztérium

Kat. nev. kik. osztály

[...]^[52]

1. sz. melléklet a 25 220/eln. nev. kik.-1946. számhoz

Pályázati felhívás a nevelőtiszti tanfolyamra

A Honvédelmi Minisztérium hivatalosan közli: f. év november hó elsején 1 éves hivatásos nevelőtiszti tanfolyam kerül felállításra. Jelentkezhetnek a jelenleg tényleges szolgálatot teljesítő (nem nevelői beosztásban lévő) hivatásos vagy tartalékos állományúak közül azok a 18. életévüket betöltött, de 30. életévüket még be nem töltött magyar ifjak, akik legalább két éves katonai szolgálattal, alapos általános műveltséggel, megfelelő pedagógiai készséggel rendelkeznek. A nevelőbeosztásban lévők tanfolyamra való behívása külön rendelettel történik.) A pályázók felvételi vizsgát kötelesek tenni.

Akik a felvételi vizsgán megfelelnek és a tanfolyamokat sikeresen elvégzik, alhadnagyokként a hivatásos tiszti állományba kerülnek, és egyéni rátermettségük, valamint munkájuk alapján további kiképzéssel a tiszti állás bármelyik rendfokozatát elnyerhetik. Tartalékos tisztek összszolgálatuknak megfelelő tiszti rendfokozatba nyernek kinevezést.

A felvételnél elsősorban tekintetbe jönnek a paraszti és munkás családból származók. Előnyben részesülnek továbbá:

a./ akik, vagy akiknek szülei a fasizmus ellen harcoltak (partizánok),

b./ akik, vagy akiknek szülei az ellenállási mozgalomban részt vettek,

c./ akik a fasizmus elleni harcra önként jelentkeztek, mint ilyenek kiképzést is nyertek, de önhibájukon kívül bevetésre nem kerültek,

d./ akik, illetve akiknek a szülei az elmúlt rendszer alatt baloldali magatartásuk miatt súlyos hátrányt szenvedtek (politikai foglyok),

e./ akiknek legalább négy középiskolájuk, vagy ennél magasabb iskolai végzettségük van.

A fenti pontok hitelességét okmányokkal kell igazolni.

Nem pályázhatnak:

a./ akik ellen háborús, vagy népellenes cselekedet miatt eljárás van folyamatban, vagy elítéltettek,

b./ akik az ország területét nyugat felé elhagyták,

c./ akik igazolásánál bármiféle megjegyzés volt,

d./ akik ellen gazdasági visszaélések miatt eljárás van folyamatban, vagy elítéltettek.

A felvételi vizsga anyaga:

„A magyar demokrácia” tárgyköréből: demokratikus mozgalmak történelmünk folyamán és ezek politikai értékelése. (Parasztforradalmak, 1848–49, 1918–19, 1945–46), a magyar feudalizmus és feudálkapitalizmus kritikája, a Horthy-rezsim bűnei, a „magyar–német sorsközösség” kritikája, a fasizmus kritikája, a fasizmus magyarországi gyökerei, a fasizmusellenes blokk szerepe, a magyar demokratikus vívmányok, a Nemzeti Függetlenségi Front és a demokratikus pártok célkitűzései, a koalíció, a demokrácia elvi kérdései, a szabadságjogok, a magyar demokrácia sajátosságai, az aktuális világpolitikai helyzet.

Magyar történelemből:

Általános ismeretek, a magyar jobbágyság története, a szabadságharcok, a Habsburgok gyarmatosító törekvései, általában a magyar Habsburg és magyar–német kapcsolatok, a két világháború közötti időszak részletesen, földbirtokmegoszlás, földreformok, a magyar ipari munkásság kialakulása.

Világtörténelemből:

Általános ismeretek, az ókori demokráciák, a hűbériség, a renaissance és a reformáció, a gyarmatosítások, a kapitalizmus kifejlődése, a felvilágosodás kora, a francia forradalom, a napóleoni harcok, a „Szent Szövetség” kora, a 48-as forradalmak, a nagyhatalmak közötti érdekellentétek, az első világháború, a Szovjetunió kialakulása, a fasizmus, a demokratikus nagyhatalmak összefogása, a második világháború és következményei.

Földrajzból:

A világrészek földrajza, Magyarország földrajza részletesen, a világ nyersanyagforrásai.

Magyar irodalomból:

Általános ismeretek, klasszikusaink: Petőfi, Ady, József Attila.

Világirodalomból:

A kiemelkedő nagyok ismerete, az orosz irodalom nagyjai.

Művészetekből:

Általános ismeretek, stílusok, a kiemelkedő nagyok ismerete.

Sportból: 1000-es terepfutás: 4 percen belül, távolugrás: 3,50 m; magasugrás: 1,10 m; súlylökés (7,25 kg); 6 méter 3-3 húzózkodás, illetve tolózkodás nyújtón, illetve korláton, mászás egy öt méter magas kötélre, vagy rúdra.

A pályázati kérvényeket a Magyar Honvédelmi Miniszterhez (kiképzési és nevelő osztály) címezve kell beküldeni. A pályázók f. év október hó 20-30. közötti időben felvételi vizsgát fognak tenni.

A pályázati kérvényekhez csatolandó okmányok:

1./ születési anyakönyvi kivonat,

2./ állampolgársági bizonyítvány, vagy illetőségi bizonyítvány,

3./ honvédorvosi bizonyítvány a pályázó egészségi állapotáról és hivatásos katonai szolgálatra való alkalmasságról,

4./ életleírás: 1939. szeptember 1-től a magatartás részletesen,

5./ az I. fejezetben foglalt előnyben részesülés igazoló okmányai.

Az 1./ és 2./ pont alatti okmányok az anyakönyvi lap hiteles másolatával pótolhatók.

A pályázók pályázati kérvényeiket szolgálati úton terjesztik fel. A kérvényeket az elöljáró pk.-oknak véleményezniük kell. [...]^[53]

Megjelent a HK 1946. évi 31. számában.

Láttam! IX. 12. Sólyom altbgy. katonai csoportfőnök

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 25 220/ eln.nev.kik.-1946. sz.

---

29
Hely nélkül, idő nélkül. (Budapest, 1947. március 10.?)
Nevelés, iskolák és tanfolyamok tervezete az 1947-es kiképzési évben.^[54]

---

2. sz. melléklet az 5741/eln. kat.-1947. sz. rendelethez:

kiképzés, nevelés, iskolák, tanfolyamok az 1947/48. évben

I.) A demokratikus honvédségben a kiképzési év október 1-jén veszi kezdetét és 1948. szeptember hó végéig tart.

II.) A bevonult újoncok nyolchetes újonckiképzésen kapják alapkiképzésüket. Ezután kerülnek az arra önként jelentkezők, valamint az alkalmas honvédek a tisztesképző iskolába, majd abból a hivatásos állományba pályázók a következő évben kerülnek tiszthelyettesképző iskolába és az az utáni évben tiszti iskolába.

III.) Az 1947. évben előreláthatólag 500 fős létszámmal egyéves tisztiiskola kerül felállításra.

Az iskola célja a honvédség fejlesztési hadrendjével szemben fennálló tiszti hiányok pótlása.

Az iskola keretében kiképzést nyernek elsősorban azok a thtts-ek, akiknek jelenlegi szakképzettsége és általános, valamint demokratikus magatartása reményt nyújt arra, hogy egyéves kiképzés után a tiszti képesítéshez szükséges követelményeket el tudják sajátítani. Másodsorban a polgári életből – pályázati felhívás útján – azok a tartalékos thtts-ek, tisztesek és honvédek kerülnek az iskolába felvételre, akik az előzetes felvételi vizsgán alkalmasságukat beigazolják, valamint demokratikus felfogásuk és magatartásuk alapján arra érdemesnek mutatkoznak.

A tiszti kiképzés egy iskolában fegyvernemenkénti csoportosításban kerül végrehajtásra.

IV.) Az 1947. október 1-től felállítani tervezett thtts. képző iskolák adatait az alábbiak tartalmazzák:

1.) két helyen 500 hallgatóból álló iskola

2.) Kik. idő: 1 év

3.) Kik. cél: elsősorban a csapat számára, minden fegyvernemnél használható szakaszparancsnokok kiképzése. A thtts. képző iskolát végzett thtts-ek az aloszt-nál az alantos tiszt szolgálatát „megfelelő"-en el tudják látni.

4.) Kik. követelmény:

a) általában a végzett hallgatók saját fegyvernemük csapatszolgálatában, bármely alosztálynál (a külön hosszabb szakkiképzést igénylő szakbeosztásokon kívül) mint szakaszpk-ok, szolg. vezetők, nevelő thtts-ek és sport tiszthelyettesek alkalmazhatók legyenek.

b) Minden fegyvernem harceszközeiről és azok alkalmazásáról általános ismeretekkel rendelkezzenek.

c) Saját fegyvernemük összes rendszeresített fegyverzetét, mint kezelők, irányzók, és tűzvezetők részletesen ismerjék, harcászati és lövésszaki szempontból helyesen alkalmazni tudják.

d.) Saját alosztályuknál rendszeresített összes harceszközök harc- és lőkiképzését – a szakaszig bezárólag – vezetni tudják.

5.) Az egyes fegyvernemek kiképzésüket – elhelyezési nehézségek miatt – két csoportban, és azokon belül külön-külön folytatják.

6.) Elméleti és részben gyakorlati kiképzés X. hótól VI. hóig folyik. Csak gyakorlati kiképzés VI.1-től IX. hó végéig tart.

7.) Kihelyezés:

a) télen kéthetes harceljárási és sportkiképzés;

b) nyáron négyhetes gyakorlati kiképzés, melyből az utolsó két hét alatt a fegyvernemek összműködésében mindhárom iskola hallgatói együttesen nyerik kiképzésüket.

8.) Az iskolát végzett thtts-ekből az alkalmasok – kb. 400-500 fő – 1948. X. 1-től a tisztiiskolába fog kerülni. A többiek bevonulnak csapattestükhöz.

3. sz. melléklet

az 1947/48-as szervezési évben felállítandó Hadiakadémia általános kiképzési terve:

1.) a Hadiakadémia felállításának célja, hogy a vk. testület jelenlegi igen nagy személyi hiányait pótolja, majd a vezérkari utánpótlást biztosítsa.

2.) A Hadiakadémiára önként jelentkezés alapján pályázhatnak a legalább 5 év csapatszolgálattal rendelkező fegyvernembeli ht. tisztek őrnagyi rendfokozatig, és 35 éves életkorig (nősök is).

3.) A tanfolyamot felvételi vizsga előzi meg előreláthatólag szept. 15. és 20. között. (Tárgya: általános műveltség és politikai ismeretek, harcászat, történelem, földrajz, fegyvertan. Részleteiben kiadva az 5 013/eln. kat.-1947. szám alatt kiadott pályázati felhívásban. Fenti rendeletet a SZEB is megkapta.)

4.) A felvételi vizsga eredménye szerint 30 fő kerül az első évfolyamra, majd a 2 évre tervezett tanfolyamot 10 fő kieséssel számolva előreláthatólag 20 fő végzi el.

5.) A Hadiakadémián az alábbi tárgyak kerülnek előadásra: politikai ismeretek, harcászat, hadműveleti anyagi szolgálat, hadászat és hadtörténelem, hadseregszervezés, hadigazdálkodás és közgazd. ismeretek, kat. földrajz, haditechnika, tüzértan, páncélos és gk. szakismeretek, műszaki ismeretek, híradás, repüléstan, hadbiztossági szolgálat, jogismeret (közjog, közig. jog, nemzetközi jog), nyelvek (orosz és egy világnyelv), lovaglás, vívás, gépkocsivezetés.

A lovaglás csak sport. Amennyiben beállítása nehézségbe ütközik, helyette könnyű atlétika lesz beállítva.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 5741/ eln. kat.-1947. sz.

---

30
Budapest, 1947. április 1.
Molnár Pál vezérőrnagy^[55] tájékoztatást ad a lőszer- és aknamentesítés országos helyzetéről.

---

Aknakutatás mai helyzete

SZEB

Budapest

F. hó 28-i megbeszélésünk értelmében van szerencsém mellékelten átnyújtani az országos aknakutatás mai helyzetét ismertető vázlatos összefoglalást.

Bár a legutóbbi szerencsétlenségek kivizsgálása még folyamatban van, már eddig is megállapítottam annyit, hogy az áldozatok veszedelmeket megvető vakmerőségén kívül a fő ok a gépjárművek teljes hiánya. Nincs meg a lehetőség arra, hogy a parancsnokok a nagy területen szétszórt kis csoportokban folyó munkákat naponta gyakran ellenőrizzék, szerencsétlenség esetén pedig gyorsan orvost, [...]^[56] és segélyt nyújtsanak.

1947. IV. 1.

Összefoglalás

Pro memoria az országos aknakutatás mai helyzetéről

1. Előzmények

1946. november 15.^[57] előtt az aknakutatást az egyes kerületeknél működő tűzszerész csoportok illetve aknakutató munkás szakaszok végezték. Ellenőrzésük a ker. pság-ok feladata volt. A tűzszerészek és aknakutatók személyezte zömmel országos felhívás útján önként jelentkezőkből állott.

A tűzszerészek és aknakutatók bizonyos jutalomdíjban részesültek, ennek azonban az infláció idején gyakorlatilag értéke alig volt. Ilyen módon az a helyzet alakult ki, hogy ezek az emberek kellő anyagi ellenszolgáltatás híján mindenütt a munka könnyebbik részét keresték, a részükre biztosított jogokkal sokan visszaéltek, és a kellő ellenőrzés híján egyenként szétszórva dolgozva a falu népességénél a honvédség tekintélyének sokszor többet ártottak, mint használtak.

A stabilizáció után a Honvédelmi Minisztérium új díjazási rendszert vezetett be, kimondván azt, hogy a tűzszerészeknek minden hatástalanított lőszer után 50 fillér prémium jár. Az eredeti szervi bajon ez sem segített. A kellő ellenőrzések hiánya, a kereseti lehetőségek kihasználása, az egyéni felelőtlenség, továbbá az egész akna- és lőszermentesítésnek sok kézben való szétfolyódása végül is oda vezettek, hogy az ország akna- és lőszermentesítését teljesen új alapokra kellett helyezni.

Ehhez az első lépés volt, amidőn a 10 800 kormányrendelet az aknáknak és a lőszereknek kötelező bejelentését országos viszonylatban 1946. október 31-ig elrendelte.

Második lépésként 1946. november 15-ével felállításra került az 1. és 2. ö. ak. szd., mindkettőt a műszaki vezetési törzsparancsnokság alá helyezték, utóbbit a Honvédelmi Minisztérium megbízta az országos lőszer- és aknamentesítés teljhatalmú irányításával és közvetlen vezetésével.

2. Országos helyzet 1946. november 15-én

A 10 800-as kormányrendelet alapján a bejelentésre kötelezettek bejelentései nagyjában a következő képet mutatják:

Az egész országot a Magyar Középhegység vonala, tehát Miskolc, Gyöngyös, Budapest, majd továbbmenve Székesfehérvár, a Balaton és annak délnyugati csücskétől kezdve délnek Barcs irányában a Dráváig húzódó vonal két részre osztja. Az ettől a vonaltól és főleg a Tiszától K-re eső országrészek akna- és lőszerhelyzete általában tisztázottnak mondható és a bejelentések elég szórványosak voltak. A felsorolt vonal és az attól Ny-ra a határig elterülő országrész azonban mind az elaknásítás, mind pediglen hátrahagyott, szétszórt és kilőtt lőszerek tekintetében megdöbbentő képet nyújt. Az eddigi jelentések szerint kb. 15 000 katasztrális hold az a gazdaságilag igen értékes és még megművelés alá nem vonható terület, amelyek aknamezősek. Az elaknásított erdőkről még nincs tiszta képünk. A lezajlott harcok területén illetve a területek mögött a községek és városok tömegeiben kell lőszer-megsemmisítési munkákat végezni. Részletes statisztikai kimutatások a mü. vez. törzsnél megvannak. Egész külön fejezetet képez Nagy-Budapest területének megtisztítása.

3. Az aknakutató századok feladatai

Az országos helyzet alapján az aknakutató századok az alábbi feladatot kapják:

1. ö. ak. szd.: feladata Nagy-Budapest területének lőszer- és aknamentesítése. E feladatot előreláthatólag ez év június végéig befejezi, és akkor a szd. a Mátra-Bükk hegység és előterepének megtisztítása céljából valószínűleg Miskolc, Gyöngyös, Szolnok, Tokaj által nagyjában határolt területre csoportosul át.

2. ö. ak. szd.: Ez a szd. Pécsett alakult meg és megalakulása után a Dunántúl legjobban elaknásított részére, Fejér megyébe általában Székesfehérvár, Bicske, Adony helységek által határolt területre nyert kihelyezést. Szd. pság. Székesfehérváron.

Miután az aknakutatás a téli fagyok beálltával egészen a hótakaró eltűnéséig szünetelt, a tél folyamán a felkutatott, ill. bejelentett lőszerek megsemmisítése volt a munka tárgya. A 2. ö. ak. szd.-nak feladata lesz a beállott tavasszal, részeivel a Balaton Ény-i partvidékén lévő aknamezőket is eltüntetni, majd pedig a munkáinak elvégzése után a Balaton és a Dráva között létesített elzárt területeket megtisztítani. Az aknakutatással párhuzamosan mindenütt fokozatosan történik a visszahagyott lőszerek megsemmisítése.^[58]

4. Eredmények 1946. november 15. óta

Március 15-éig befutott lőszer és aknabejelentések száma:

a) vidékről 1120, ebből elintézve 345 bejelentés

b) Budapestről 860, ebből elintézve 577 bejelentés.

Ugyanezen időpontig meg lett semmisítve: gyalogsági lőszer 26 tonna, tüzérségi lőszer 964 tonna, ejtőlőszer 34 tonna, aknák 22 tonna, egyéb robbanóanyag 76 tonna. Kereken 110 waggon [sic!]. Teljesen megtisztított községek száma 46, városok száma 3 (Pécs, Kaposvár, Miskolc). Jégrobbantásokat a századok Jászberény, Harta, Solt, Keszthely, Zalabér, Zalaapáti., Győr, Esztergom, Hernádnémeti és Szegeden hajtották végre.

(A fogalmazvány készítője itt röviden beszámol az akut. szd.-ok veszteségeiről 1946. november 15. óta, a tisztázatból ez a rész kimaradt! – A szerk.)^[59]

5./Az aknakutató szd-ok eddigi veszteségei 1946. nov. 15-e óta:

1. szd. – 3 halott: Kiss Dániel ht. tőrm., György József t. szkv., Gál István ht. tőrm.; 2. szd. – 7 halott: Nagy István hdgy., Andok István őrm., Orbán Elek őrm., Sostorics Sándor őrm., B. Szekeres László szkv., Schmellner Rudolf őrv., Szilágyi János tiz., Szabó Lajos verebi lakos, polgári egyén, Bagotai Ferenc zámolyi lakos, polgári egyén. Polg. személy: 1 halott.

A legutóbbi szerencsétlenségek kivizsgálása folyamatban van. ^[60] Már eddig is megállapítható azonban, hogy az áldozatok veszélyt megvető merészségén kívül elsősorban a rendszeresített gépjárművek teljes hiánya a főok. Nincs meg a lehetőség arra, hogy a parancsnokok a munkákat, melyek nagy területen szétszórt kis csoportokban folynak állandóan, naponta, ha kell több ízben is ellenőrizzék, vezessék, veszély esetén gyorsan orvost és segélyt tudjanak a helyszínre szerezni. Amíg a századok a részükre rendszeresített mennyiségű gépjárműveket meg nem kapják, addig – ha munka folyik – számolni kell a veszteségekkel. Miután azonban az emberélet a legdrágább kincs, az utolsó óra ütött ahhoz, hogy az aknakutató szd-okat úgy szereljük fel, ahogy azt a munka sajátossága megköveteli.

6./ Méltatás

Szomorú örökség, ami ránk maradt, az elmúlt háború gyászos öröksége. A magyar föld, a magyar falvak és városok aláaknázva, tele lőszerrel, alattomos életpusztító eszközzel. Ettől kell megszabadítani a magyar életet, a földet, az erdőket, városokat és falvakat, s ezt végzik a tűzszerészek és aknakutatók.

Műszaki méltatás

Az aknamezők már évek óta vannak telepítve. A telepítési rendszerüket egyéni kezdeményezésekkel a legtöbb helyen megbolygatták, ami által az aknamezők felszedése nehezebb és ennél fogva veszélyesebb. A telepített aknákról vázlat hiányzik, az aknák telepítési módja és fajtája ismeretlen. Magas gaz lepi el mindenütt az aknamezőket, mely minden nyomot eltüntet, sőt a bennjárást és aknakutató készülék használatát lehetetlenné teszi. A veszélyességet fokozza még az a körülmény, hogy az aknák már hosszú ideje a földben vannak, fémes részei többnyire erősen megrozsdásodtak, ami a gyújtószerkezetet már a legkisebb érintésre is működésbe hozza. Az aknákat, majdnem mindig felszedés ellen biztosították éspedig a legkülönbözőképpen a legalkalmasabb módon.

Hasonlóképpen áll a helyzet az elszórt lőszerek, bombák és robbanóanyagok összegyűjtésénél és megsemmisítésénél is.

(Az alábbi, kurzívan szedett sorokat a fogalmazvány szövegéből Molnár vőrgy. egykorúan kihúzta! – A szerk.)

1945-ben a bányák kizárólag a tűzszerészek által életük kockáztatásával és nem egy esetben életük feláldozásával hatástalanított bombákból kitermelt robbanó anyaggal tartották fenn üzemüket, mert egyéb robbanó anyag akkor nem állt rendelkezésre, ami nélkül viszont a bányák működni nem tudtak volna. A tűzszerésznek és aknakutatóknak köszönhető így, hogy mindjárt a felszabadulás után kifosztottságunk és szegénységünk ellenére a közlekedés megindulhatott, a gyárak dolgozni tudtak és millió dolgozónak biztosítva lett a mindennapi kenyere. Ezzel az áldozatos munkával halhatatlan emléket állítottak maguknak a tűzszerészek és aknakutatók az ország újjáépítési munkájában. És most is, nap-nap után sok helyről gyűjtik össze és semmisítik meg a veszélyes lőszert, rejtett aknákat és egyéb robbanó anyagokat, teszik megművelhetővé az elhagyott ugart, s így fokozatosan visszaadják a sokat szenvedett Magyarságnak az élet- és vagyonbiztonságot. Hősi munka az, amit derék bajtársaink végeznek, hisz a kis díjazás elenyészően csekély ahhoz, amit ők nyújtanak a közösségnek. Hangtalanul és névtelenül dolgoznak, és ha a sors úgy akarja, halnak meg. Igazi hősei az újjáépítésnek. Hősi munkájuk eredményét a biztos járás, a veszély nélküli munka és a megművelhető holdak ezrei jelzik.

Molnár Pál vőrgy.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 7179/ eln.-1947. sz.

---

31
Debrecen, 1947. április 2.
A 4. honvédkerület parancsnokhelyettesének tájékoztatója a honvéd kiegészítő parancsnokságoknak a kerületi katonai zenekar vidéki hangversenyeinek megrendeléséről a hazatérő hadifoglyok tiszteletére.

---

Debreceni 4. honvéd kerületi parancsnokság

A ker. zenekara vidéki hangversenyeinek megrendezése tbn.

Honv. kieg. pság-nak

Értesítem, hogy a ker. pság. zenekara bekapcsolódik a hazatérő hadifoglyaink részére indított gyűjtési akcióba, és ebből a célból a ker.pság. területén lévő városokban és nagyobb községekben hangversenyeket fog tartani.

A kieg. pság. működési területén lévő városokban és nagyobb községekben megtartandó jótékony célú hangversenyek megrendezésével a pság-ot bízom meg.

Ezzel kapcsolatosan tájékoztatásul az alábbiakat közlöm:

1. A ker. pság. zenekara országos viszonylatban is kitűnő hírnévnek örvend. Irányítója a debreceni zenei életnek és Budapesten, a magyar rádióban is gyakran szerepel.

2. A hangversenyek nem fúvószenekari, hanem vonószenekari szimfonikus hangversenyek lesznek, melyeknek első része komoly, második része könnyű, szórakoztató zenekari számokból fog állni. Így a közönség minden rétege megtalálja majd a műsorban azt, ami zenei felkészültségének és ízlésének megfelel.

3. Amennyiben lehetséges lesz, a zenekar hangversenye előtt térzenét is fog adni.

4. Hangversenyek helyárai: 1, 2, 3 és 4 forint. Helyárak megállapításánál a ker. pság. tekintetbe vette a mai nehéz gazdasági helyzetet.

5. Hangversenyek megtartásának napja, tekintettel a zenekar állandó debreceni színházi elfoglaltságára, a hét kedd, szerda, csütörtök vagy pénteki napja lenne.

6. Hangverseny után lehetne esetleg bált is rendezni. Ennek belépődíja az ott szokásos lenne.

7. A zenekar szállítása gk-val történne. Esetleges elszállásolásról, étkezés biztosításáról a pság-nak kell gondoskodnia.

8. A zenekar létszáma: 30 fő.

9. Bál rendezése esetén a tánczenét a ker. zenekara 12 tagú jazz részlege szolgáltatná. Ebben a jazz részlegben van pl. 4 szaxofon, tangóharmonika, pistonok stb-k.

10. A ker. zenekara legutóbb szimfonikus hangversenyének műsorát tájékoztatásul mellékelem.

11. A városokban megtartandó hangverseny műsora lenne:

I. rész

1. Mozart: Figaro (nyitány)

2. Beethoven: I. szimfónia

3. Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen. Zenekari költemény

II. rész

4. Leopold: La Zingaresca. Magyar ábránd.

5. Fischer: Az Alpoktól délre. Szvit 4 tételben

I. tétel: Egy kikötővárosban

II. tétel: Terras a tenger partján

III. tétel: Virágkorzó, keringő

IV. tétel: Tarantella

6. 2 xylophon szóló zenekari kísérettel.

7. Barna: Árpád apánk-induló.

Lépjen azonnal érintkezésbe – lehetőleg a pk. személyesen – /esetleg hívjon össze értekezletet/

a) a polgármesterrel,

b) a városi kultúr ügyosztállyal,

c) a Magyar–Szovjet Művelődési Társasággal,

d) a pártok vezetőivel,

e) a társadalmi egyesületekkel

a jótékonysági célú hangverseny megrendezése miatt.

Beszélje meg, illetve intézze el a következőket:

a) adjon előzetes tájékoztatást a hangverseny céljáról,

b) ismertesse az 1-11. pontokban felsoroltakat,

c) hangsúlyozza, hogy a hangverseny nemcsak hadifoglyok megsegítését, hanem egyúttal a városnak igen jelentős mértékben kulturális céljait is szolgálni fogja,

d) a város engedje el a vígalmi adót,

e) honvédzenekarok a vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet alapján forgalmi adót nem fizetnek,

f) a város vállalja a plakátok készítési díját, illetve ezt az összeget próbálja áthárítani valamelyik társadalmi egyesületre, bankra vagy magánosra,

g) hangversenyteremért, világításért, műszaki személyzetért, jegyszedők költségeit vállalja, illetve ne számítsa fel,

h) járjon el a rendőrségnél, tűzoltóságnál, a Magyar Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetségénél, hogy a szokásos engedélydíjaktól a nemes célra való tekintettel tekintsenek ezúttal el. Itt vegye igénybe szükség esetén a város vezetőségének segítségét és közbenjárását.

i) járjon el a helyi lapoknál, hogy a hangversennyel kapcsolatosan szükségessé váló hirdetésekért ne számítsanak fel hirdetési díjakat. Amennyiben tárgyalásai eredménnyel járnak, a sajtót már is tájékoztassa a készülő hangversenyről, azok céljáról és előre kérje a támogatást

F. hó 15-ig jelentse az alábbiakat:

1. tárgyalásainak eredményét,

2. milyen helyiségben lenne a hangverseny megtartva. Csatolja a hangversenyterem részletes alaprajzát. A színpad, illetve a zenekar helyét külön tüntesse fel a férőhely méretével együtt.

3. A helyárak megfelelőek-e a helyi viszonyoknak?

4. Arra való tekintettel, hogy a hangverseny ideje hétköznapra esik, lehet-e majd telt házra számítani?

5. Lehetséges lenne-e a hangverseny napján egy korábbi időpontban az iskolák részére külön egy ifjúsági hangversenyt adni mérsékelt helyárakkal?

6. Tekintetbe jöhet-e férfi vagy női énekszámokkal való szereplésre a zenekarral együtt. Ha igen, kik azok, szerepeltek-e már a városban hangversenyen stb-n, és vállalják-e a szereplést díjtalanul. Amennyiben lehetséges, jelentse mindjárt, hogy milyen énekszámaik vannak betanulva és zenekari anyag rendelkezésükre áll-e.

7. A ker. zenekarának kiegészítésére rendelkezésre állna-e 4-6 fő jó I. hegedűs, 2-4 fő jó II. hegedűs, 1-2 fő jó mélyhegedűs, 1-2 fő csellista. Ebben az ügyben lépjen érintkezésbe az esetleg működő zeneiskolával, vagy meglévő zenekarokkal.

8. A hangverseny sikere érdekében nem lenne-e célszerű az itt, Debrecenben kiválóan bevált „Kívánsághangverseny"-t megrendezni. Előzetes újsághirdetés alapján mindenki írásban kérhetné az általa kedvelt zeneszámot, ami lehetne nyitány, opera- vagy operettegyveleg, vagy ezekből részletek, filmzene, jazz számok, magyar nóták stb.

Arra való tekintettel, hogy ez a hangverseny a jótékony célon kívül a honvédség és a polgári társadalom közötti jóviszony további fejlesztését és kiépítését is szolgálja, elvárom, hogy a hangverseny erkölcsi és anyagi sikere érdekében a parancsnokság mindent el fog követni. [sic!]

1 drb melléklet

A 4. ker. zenekara vidéki hangversenyeinek megrendelése hazatérő hadifoglyaink tiszteletére

1947. április 28.

A szolg. távollévő ker. pk. h. Sombor ezds. s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 9109/ eln.-1947. sz.

---

32
Budapest, 1947. április 29.
A SZEB 1947. április 17-i kérésére a HM Szervezési Osztálya tájékoztatást ad a magyar tüzérség állapotáról.

---

Tüzérségi adatok

Emlékeztető:

A SZEB 1947. április 17-én adott közlésében (Nikolajcsuk ezds. 12. sz. jkv.) tüzérségünkről szervezési, felszerelési, kiképzési, alkalmazási és egyéb adatokat kért. Továbbá tájékoztatást kért lőkiképzésünkről, lőgyakorlatok lefolyásáról, lőiskoláinkról stb.

A szerv. oszt. a fegyver oszt. és a kik. nev. oszt-tól kapott adatok alapján a tájékoztatást megadja.

A SZEB által (Nikolajcsuk ezds.) f. évi április hó 17-én kért tájékoztatásokat az alábbiakban tisztelettel közlöm:

A) Szervezés

1) A honvédségnek jelenleg 2 önálló ütege van. Egy üteg sematikus szervezete, létszáma az 1. sz. mellékleten van feltüntetve.

2) Páncéltörő és aknavető alakulatok a hadosztályok nehéz fegyverszázadainak 1-1 szakaszát képezi. Sematikus szervezete a 2. sz. mellékletből vehető ki.

3) Jelenleg légvédelmi tüzérségünk és gépágyús alakulataink nincsenek. 1947. október 1-től két légvédelmi tüzérosztályt tervezünk felállítani, 1-1 légvédelmi ágyús és 1-1 légvédelmi gépágyús üteggel.

B) Lőszer

A fent említett alakulatoknál az alábbi lőszer van rendszeresítve:

1) Könnyű tarackhoz 10,5 cm 40/34 mintájú repeszgránát és rombológránát. Jelenleg készletben 719 db 40/34 mintájú repeszgránát van, melyből a csapatnál 80 db áll rendelkezésre.

2) Páncéltörő ágyúhoz: 7,5 cm 43 mintájú páncélgránát és repeszgránát. Készletben 5185 db van, melyből a csapatnál 325 db áll rendelkezésre.

3) Könnyű aknavetőhöz: 81 mm 36 mintájú aknagránát. Készletben 3043 db, a csapatnál 483 db áll rendelkezésre. Ködaknagránát 190 db van.

4) Nehéz aknavetőhöz: 120 mm 43 mintájú aknagránát. Készletben 193 db, a csapatnál 167 db áll rendelkezésre.

5) A lőszer felhasználása az alábbiak szerint történik:

a) könnyű taracknál repeszgránátot élő célok leküzdésére, rombológránátot állandó építmények és tábori erődítések rombolására, mögöttük lévő élő célok leküzdésére használjuk.

b) Páncéltörő ágyúnál a páncélgránátot a harckocsik, a repeszgránátot helyi ellenállások (géppuska, golyószóró kezelő, legénységének) leküzdésére használjuk.

c) Aknavetőknél a 120 mm-es és 81 mm-es aknagránátot élő célok leküzdésére a 81 mm-es ködaknagránátot leplezésre, ködösítésre használjuk.

C) Műszer

Az alakulatok az alábbi műszerekkel vannak felszerelve:

1) Könnyű taracknál a figyelőben: az ütegparancsnok részére 18 mintájú tizenötszörös szögtávcső van rendszeresítve, mely a figyeléshez és a figyelő oldalak mérésére szolgál. A 39 mintájú lőelem meghatározó, lőelemek megállapítására szolgál, kezelő a figyelő tisztes. Tüzelőállásban az első tiszt részére a 28 mintájú teodolit helyesbítés megállapítására és a lövegek párhuzamba állítására szolgál.

2) Felderítő járőrnél a felderítő tiszt részére a felderítő járőrfelszerelés, mely a segédfigyelésre, ütegprancsnoki figyelő kiegészítésére szolgál.

3) Bemérő járőrnél a bemérő tiszt részére 28 mintájú tüzér teodolit szögek mérésére, a 40 mintájú kidolgozó korong a beméréshez szükséges rajzoló eljárás végrehajtására szolgál. Ez utóbbi műveletet a bemérő tisztes hajtja végre. A járőrfelszereléséhez tartozó egyéb felszerelési anyagok: Majzik háromszögpár, logarléc, szögfelrakó és nóniusszal ellátott távolságvonalzó, mint a bemérő eljárás végrehajtásához szükséges segédeszközök.

4) Aknavető alakulatoknál a figyelő helyen a szakaszparancsnok részére: a felderítő járőrfelszerelés, mely a figyelés és figyelő oldalak mérésére szolgál. A 26 mintájú kidolgozó korong a lőelemek megállapítására való és a kidolgozó tisztes kezeli. A tüzelőállásban a szakaszparancsnok-helyettes részére a felderítő járőr felszerelés van rendszeresítve, mely a helyesbítés megállapítására szolgál.

5) A kiképzésnél az 1-4. pont alatt felsorolt műszerek vannak rendszeresítve és azokat az ugyancsak ottan felsorolt közegek kezelik.

6) A műszerek málházása a következőképpen történik:

a) könnyű taracknál a figyelőhelyen rendszeresített 18 mintájú szögtávcső és a 39 mintájú lőelem-meghatározó a figyelő járőr málháslován. A felderítő járőrnél előírt felderítő járőrfelszerelést a felderítő tisztes a hátán viszi. A tüzelőállásban előírt 26 mintájú tüzér teodolit az első tiszti járőr málháslován, míg a bemérő járőrfelszerelés a bemérő kocsira van málházva.

b) Aknavetőnél: a figyelőhelyen rendszeresített felderítő járőrfelszerelés 26 mintájú kidolgozó korong, és a tüzelőállásban előírt felderítő járőr felszerelés országos járműre van málházva. Amidőn az állásba menetel valószínűvé válik, a figyelőtisztes és a szakaszparancsnok-helyetteshez beosztott tisztes a műszereket magukhoz veszik, és az állásterület felé igyekeznek.

D) Segédeszközök

A c) pontban felsorolt műszereken kívül az alábbi segédeszközök állnak rendelkezésre:

1) könnyű taracknál: lőtáblázat, mely a lövészethez szükséges adatokat tartalmazza. Átlőhetőség-mérő, a fedezék feletti átlövés megállapítására szolgál. 39 mintájú a durva oldalirány megállapítására szolgál. Térképszögmérő, a térkép alapján való lövések eszközlésére. 4 mintájú szintezős negyedlő az emelkedés, a lövegszögmérő az oldalirány megadására szolgál, ha az irányzék hasznavehetetlen.

2) Aknavetőknél: a 39 mintájú tájoló a durva oldalirány megadatására, a térképszögmérő a térképpel való lövészeszközlésére és a 4 mintájú szintezős negyedlő, az emelkedés megadására való, ha az irányzék hasznavehetetlen.

E) Iskolák, tanfolyamok, lőkiképzés, lőelemek megállapítása.

[...]^[61]

F) Tüzérség alkalmazása nagyobb kötelékekben

Az eddigi harcászati elvek szerint a tüzérség nagyobb kötelékben, elsősorban a hadosztálynál, esetenként önálló harccsoportoknál (megerősített ezred, zlj.) kerül alkalmazásra, a legidősebb tüzérparancsnok hadosztálynál a ho. tü. pk. egységes vezetése alatt. A hadtest tüzérparancsnok csak kivételesen szűk kiterjedés, különleges feladatok esetén vezeti a hadtest egész tüzérségét. Az egységesen vezetett tüzérség tüzércsoportokra tagozódik, támogató és távolharc feladatokat végeznek. A tüzérség egy részeit közvetlen támogató (kísérő) feladatokra kisebb gyalogsági egységeknek (zlj. szd.) alá lehet rendelni.

A hadtestek és a fővezérség közvetlen tüzérsége elsősorban a seregtestek tüzérségének megerősítésére szolgál, egyes részei távolharc, vagy különleges feladatok végrehajtására az illető magasabbparancsnok közvetlen alárendeltségében maradnak.

Külön tüzér seregtestek alkalmazása ma még tanulmányozás tárgyát képezi.

Kiadható! 1947. április 29. Sólyom altbgy. katonai csoportfőnök

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 9009/ eln. szerv.-1947. sz.

---

33
Budapest, 1947. június 17.
A Honvéd Kossuth Akadémia^[62] tiszti kiképzési és oktatási tervezete.

---

A Kossuth Akadémia kiképzési tervezete^[63]

Honvéd Kossuth Akadémia Parancsnokság

4. a. sz. melléklet

Megjegyzés a tiszti iskola „Tantárgyak" táblázatához^[64]

1. Harcászat és harceljárás: a szakfegyvernemek szakainak és alosztályainak működése a szükséges (zlj. e. csop., illetve seregtest) keretbe beállítva. Súly a szakfegyvernem harceljárásán. Anyagi szolg. harcban.

2. Gyak. szab.: részletesen a puskás század és a gyalogság egyéb csapatnemeinek szakaszkötelékei. Szükségszerűen zlj. gyak. szab.

3. Gy. lőut. és fegyverism.: a gyalogság összes fegyvereinek kezeléséhez harcászati és lövésszaki alk-hoz szükséges ismeretek.

4. Hadseregszervezés: szervezés ált. elvei. Védrendszerek, kiegészítési rendszerek, mozgósítás. Saját fegyvernem részletes szervezése csapattestig bezárólag, hadműveleti egység szervezése nagy vonalakban. Szolg. ágak a hdm.-i egységen belül.

5. Szolg. szab.: az alantos tisztnek szükséges ismeretek elsajátítása. Az előadódó részletkérdéseket a hallgató a szabályzatban találja meg.

6. Ügykezelés az alosz-nál: a katonai ügyiratok szerkesztése, az alosztály ügymenete részletesen (összes előjegyzések, személyi- és lónyilvántartás, személyi okmányok vezetése). Ezenkívül az állományvezetés és nyilvántartás ismertetése a honvédségen belül. Kiképzési cél: az alosztályirodai teendőknek részletekbe menő ismerete.

7. Tereptan: térképolvasás, vázlatrajzolás a csapattisztnek szükséges mérvben az egyes fegyvernemek sajátos követelményeinek szem előtt tartásával. Terepmegítélés. Bézárd-tájoló kezelése.

8. Tüzérism.: a tüzérségi anyag és tüzérség harcának ismertetése olyan mérvben, hogy a hallgató a tü. fegyvereit szükségszerűen kezelni tudja, teljesértékű segédfigyelő és szükségszerű tűzvezető legyen.

9. Műszaki ism.: a fegyvernemek alosztályainál előfordulható műszaki munkák tervezése és vezetése.

10. Rep. ism.: a rep. fegyvernem harca súllyal a földi erőkkel való együttműködéssel, légvédelem.

11. Hír. ism.: a saját fegyvernem hír. eszközeinek kezelése, rejtjelzés.

12. Gk. ism.: a gépjárművezetői képesítéshez (hk. és mkp.) szükséges ismeretek elsajátítása (lehetőség szerint a tanfolyam elvégzésekor mindenki katonai és polgári gjmű-vezetői igazolvánnyal legyen ellátva.)

13. Hv. és jog ism.: a hv. szolgálat különleges ismeretei, hogy a hő-hez történt áthelyezés esetén az illető a szükséges elméleti ismeretek birtokában legyen. Honv. egyének általános jogi ismeretei.

14. Gazd. közig. szolg.: a csapattiszt gazd. közig. kötelmei és felelőssége alosztály pk-ig bezárólag. Súllyal az alosztály anyagkezelésén és ag. nyilvántartásán.

15. Eü. ism.: az egészségápolás alapismeretei, fertőző betegségek és az ellenük való védekezés, elsősegélynyújtás.

16. Fegyvernemek szakkik.: a szükséges tantárgyak beállítását a szaktanulmány-vezetők végzik a rendelkezésre álló órakereten belül. A szakfegyvernemek szakkiképzési óraszámát az ált. kat. tárgyaknak a szakfegyvernem ismeretére beállított órái növelik (tehát pl. a tü.-mű.-, rep. ism.-t stb. a szaktanulmány-vezető, mint óranövekményt állítja be szakkiképzési tervezetébe).

17. Lovaglás és hajtás: minden hallgató szükségszerű lovas- és hajtókiképzést kap. Lovas fegyvernemek a még szükséges órákat a szakkiképzés rendelkezésére álló órakeretből biztosítják. Tancél: minden hallgató szükségszerűen lovagolni és bakról hajtani tudjon, ezt maga is oktatni tudja, saját fegyverneme követelményeinek megfelelően. Nyergelni és szerszámozni is megtanítjuk a hallgatókat.

18. Lóism. és áeü. szolg.: a ló külleme, fontosabb hibái, betegségei, ápolása. Istállózás, etetés, itatás, patkolás.

19. Hadtörténelem: magyar szabadságharcok, I. és II. világháború főbb eseményeinek ismertetése, 4-5 hadművelet részletesebb megbeszélése keretében az ált. hadászati alapfogalmak (kat. műveltség) elsajátítása.

20. Katonai földrajz: Magyarország és a környező államok földrajza.

21. Neveléstan: a demokratikus átképző tanfolyamon előírt tananyaga

22. A magyar demokrácia főbb kérdései: e tantárgy keretén belül a politikai gazdaságtani alapokra felépítve tárgyalandók a demokrácia főbb kérdései, kb. a dem. átképző tanf. tervének megfelelő mérvben.

23. Mennyiségtan: a csapattiszt szolgálatához szükséges mennyiségtani és geometriai ismeretek. Ennél a tárgynál a szaktanulmány vezetők a fegyvernemek sajátosságából szükséges tárgyköröket (pl. tü.-nél a háromszög geometriája, trigometriai alapismeretek, logaritmikus számolólécen való számolás stb.) állapítsák meg. E tárgy keretében természettani alapismeretek, a fegyvernemek szakkövetelményeinek megfelelő mértékben is helyet találnak, ugyancsak a szaktanulmány-vezetők megállapítása szerint (pl. tüzérségnél mechanikai, hő- és fénytani alaptörvények, hír. csap.-nál elektrotechnika stb.).

24. Testnevelés: tömegsportok és sportszerű játékok, katonai sportágak művelése olyan mértékben, hogy a csapat (század) sportkiképzését vezetni tudják. Úszni és kerékpározni nem tudókat ezekre kiképezzük.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 13 977/ eln. kat.-1947. sz.

---

34
Budapest, 1947. július 23.
Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter^[65] kiadja az 1947/1948. kiképzési évre vonatkozó szervezési rendeletet.

---

Szervezési rendelet 1947/48. évre

Az 1947/48. évre szóló szervezési intézkedéseimet csatoltan kiadom. A központi szervek, valamint a magasabb parancsnokságok kiegészítő, illetve részletszervezési rendeleteiket úgy adják ki, hogy azok az alárendelt alakulatokhoz, szervekhez stb. kellő időben eljussanak.

Az átszervezett kiegészítő parancsnokságoknak és az iskoláknak működésüket már augusztus hóban meg kell kezdeniök, ezért a rájuk vonatkozó előzetes intézkedéseimet már 11 030/eln. szerv.-1947., 14 300/eln. szerv.-1947. és 14 797/eln. szerv.-1947. szám alatt kiadtam.

A honvédség 1947/48. évi hadrendjét az 1. sz. melléklet, a hadrendre való áttérés időpontjait és ütemezését a 2. sz. melléklet szerint állapítom meg.

Első rész

Általános rendelkezések

1. Általános szervezési változások

A honvédség 1947/48-as szervezete lényegében azonos az 1946/47-es szervezettel, azzal az eltéréssel, hogy a határőrség létszámát a határszolgálat jobb ellátása érdekében emelem, megkezdem a tiszti- és tiszthelyettesi képzést, valamint átszervezem a kiegészítő parancsnokságok eddigi rendszerét és megalapozom a békeszerződésben engedélyezett létszámhoz szükséges intézeteket.

[...]^[66]

Második rész

Részletes rendelkezések

A honvédség hadrendjét és az arra való áttérés ütemezését stb. a már említett 1. és 2. sz. mellékletek, míg az összes honvédségi alakulatok, intézetek stb. elhelyezését a 3. sz. melléklet^[67] tünteti fel.

I. fejezet

Központi vezetés

A Honvédelmi Minisztérium szervezetére és állományára vonatkozólag külön intézkedem (15 400/Elnökség-1947. sz.)

II. fejezet

Hadosztályok:

A. Alárendelt alakulatok

a) Az 1. gy. hop-nak:

1. gyaloghadosztály menetzene,

1. „Kiss János altbgy." önálló lövész zászlóalj

1. önálló fogatolt üteg.

b) a 6. gy. hop-nak:

6. önálló lövész zászlóalj,

6. önálló gépvontatású üteg

1. ö. híradó zászlóalj.

[...]^[68]

3. Változások a hadosztályoknál: a hadosztálytörzsek állományát csökkentem. A gyalogzászlóalj elnevezést lövészzászlóaljra változtatom.

A lövészzászlóaljba nehéz fegyver század helyett egy géppuskás századot, egy-egy zászlóalj közvetlen páncéltörő ágyús és közvetlen aknavető szakaszt (81 mm-es) állítok be. A gp. szd-nél a gp-ák málházott szállítását mint korszerűtlent, megszüntetem A zászlóalj közvetlen távbeszélő szakaszok alapkiképzésüket is a 1. ö. híradó zászlóaljnál kapják, ezért azok megalakulásuk után oda irányítandók.

A gyalogság szervezetszerű árkász alakulatokkal egyelőre nem rendelkezik, ezeket később az utász zászlóaljak kiképzettjeiből fogom biztosítani.

Mindkét üteget híradó személyzettel és anyaggal (rádió) megerősítem, továbbá a 6. hadosztály ütegét gépvontatásúvá szervezem át. (Jelenlegi anyagát és lovait a Kossuth Akadémia kapja.)

Az utászszázadokat a hadosztályoktól kivonva zászlóaljjá szervezem át és a Műszaki Kiképző Tábor parancsnokának rendelem alá. A híradószázadokat zászlóaljba vonom össze, mely egy központ – egy vezetékes – és egy rádiószázadból áll.

III. fejezet

Határőrség

1. Alárendeltségi viszonyok:

a) A Határőrség főparancsnoka továbbra is közvetlenül nekem van alárendelve.

b) a Határőrség főparancsnokának alárendelt 1–14. határvadász zászlóalj törzs, 1. (1–14.) 42. határvadász század törzs, 1-196. őrs, határvadász központi kiképző zászlóalj és határvadász önálló híradó és kultúrszakasz tagozódását, alárendeltségi viszonyait a 3. és 16. sz. mellékletek mutatják.

[...]^[69]

3. Változások a határőrségnél: a „Határőrség parancsnoka" elnevezést „Határőrség főparancsnoka"-ra változtatom meg. Az egyes zászlóaljak névhatárát módosítom

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 15 000/ eln.szerv.-1947. sz. ^[70]

---

35
Hely nélkül, 1947. július 31.
A „Színes riport a 6. hadosztály életéből” című rádióközvetítés szövege.

---

Az 1947. július hó 31-én elhangzott „Színes riport a 6. hadosztály életéből" című rádióközvetítés szövege

(A rádióriporter alkalomszerűen közbevetett kérdéseit nem jegyeztük.)

Szűcs István ezredes hop.

Ez a hadosztály volt a demokratikus honvédség elsőnek felállított alakulata. 1945. március 4-én fejeződött be a hadosztály szervezése Debrecenben. Az emberanyag javarésze a fogolytáborokból, a többi pedig a polgári életből, önként jelentkezés útján került hozzánk. Avval a céllal szerveztük a hadosztályt, hogy kimegyünk a frontra és részt veszünk a német fasizmus elleni harcban.

A háború utolsó szakaszán fel is vonult a hadosztály, azonban a váratlanul bekövetkezett német kapituláció megakadályozta, hogy aktívan részt vegyünk a harcokban. Visszajöttünk Magyarországra és békefeladatok megoldásához láttunk. Többek között aknaszedés, hídépítés, kincstári anyagok gyűjtése és lovak összeszedése volt a munkánk. Elhelyezésünk ÉK-Dunántúl falvaiban volt.

Aki ma látja az embereinket, el sem tudja képzelni azokat az embertelen körülményeket, melyek a megalakulásunkat kísérték. A katonáink javarésze rongyos volt, több száz embernek egyáltalán nem volt bakancsa, úgy mentünk ki a frontra, hogy számtalan különböző típusú puska volt a legénységnél madzaggal, dróttal a hátukra erősítve.

Az élelmezés legtöbbször csak az életben maradáshoz volt elég. Előfordult, hogy egy teljes hétig nem jutottak kenyérhez az embereink. Személyi téren a hadosztály megalakulásakor nagyrészt a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek töltötték be a parancsnoki helyeket. Ezek részben azóta visszatértek polgári foglalkozásukhoz, részben a hivatásos tisztikarba kerültek át.

A német fegyverletétel után igyekeztek a nyugatról visszaszivárgott hivatásos tisztek ellepni a pozíciókat, ezt azonban az éber demokratikus szellem, amely már ekkor ki volt fejlődve nálunk, igyekezett meggátolni és kétéves szorgalmas tisztogató munka eredményeként nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a reakciót, mind a korrupciót kiűztük a hadosztály tiszti és tiszthelyettesi karából.

Radimetzky Zoltán alez. vkf.

A mi magyar demokráciánk – ellentétben a letűnt fasiszta irányzatoktól – békességben akar élni Közép-Európának ennek az oly sokat szenvedett sarkában. A kormányzatunk politikája tehát nem imperialista, nincsenek hódító szándékai és az együttműködést keresi a szomszédos népekkel. A mi kis hadseregünknek nincsenek napóleoni, vagy hitleri vérszomjas vágyálmai, mi a népek békéjét szolgáljuk. Mi komolyan értelmezzük a „honvéd" szót. Mi csak védeni akarjuk a fiatal magyar demokráciát minden külső és belső támadás ellen, és nem akarunk megtámadni senkit sem. Honvédségünk létszámát a békeszerződés állapította meg. Mi ezt az engedélyezett hadsereget nem egyszerre állítjuk fel. Ennek gátat szab a gazdasági helyzetünk, de nem utolsósorban a szükséges demokratikus gondolkodású vezető réteg hiánya.

Gazdasági helyzetünket mi önerőnkből, a pár nap múlva meginduló 3 éves tervvel fogjuk szilárddá tenni. A honvédség leendő vezetőit mi, önmagunk termeljük ki. Most ősszel megalakul a Kossuth Akadémia, ide kerül be először a ténylegesen szolgáló katonaifjúságunk színe-java. A Kossuth Akadémia I. évfolyamának elvégzése után a hallgatók egy része mint őrmester visszakerül a csapathoz, míg a rátermettek még további 2 év kiképzés után mint tisztek, alhadnagyi rendfokozattal kerülnek avatásra. A magyar népi demokráciát csak a dolgozó népből alakult hadsereg tudja adandó alkalommal megvédeni, de csak úgy, ha a vezetői is a nép széles rétegeire támaszkodnak. A jövendő tiszti és tiszthelyettesi kar tehát a lakosságunk rétegeződésének megfelelően paraszti, munkás- és haladó értelmiségi sarjadékból alakul ki, mert hiszen ezek teszik a dolgozó népet.

Az ifjú honvéd a csapattesténél elsajátítja a részére szükséges katonai alapismereteket, gondos neveléssel, szilárd politikai életszemléletre tesz szert, fokozatosan felépített katonai sporttal fizikumát megedzi, és a fogékony ifjúból testben, lélekben megedzett katonaférfi válik.

Így a katonai vezetői kiképzésre jelentkezők önfegyelmezett, kellő katonai alaptudású, érett politikai felfogású katonákként kerülhetnek az Akadémiára.

Természetesen a Kossuth Akadémiára pályázók gondos kiképzése mellett a többi bajtársat sem hanyagoljuk el. Ezekkel éppen olyan gonddal és szeretettel foglalkoznak idősebb tiszt és tiszthelyettes bajtársaink, mint a leendő tiszti és tiszthelyettesi sarjadékkal. A mi 6. honvéd hadosztályunk tehát az egész honvédséggel egyetemben a mi magyar hazánk és népi demokráciánk békés építését szolgálja, de ha kell, öntudatosan és keményen meg is védelmezi.

Dr. Szeremley Gyula o. alez.

A honvédség a felszabadulás óta nevelőintézményt rendszeresített. Az intézmény feladata nemcsak az egész honvédség kulturális és politikai nevelése, hanem a csapatvonal erkölcsi támogatása a fegyelem és a demokratikus szellem megszilárdítása terén.

Nádasdy József fhdgy.

A nevelés tudományos alapon kidolgozott pedagógiai módszerek szerint történik. Mi a honvédségnél az élményszerűsítő pedagógiát alkalmazzuk. Eddig is kitűnő eredményeket értünk el.

Szabó László alhdgy.

Hogy pár szóval megmagyarázzam az újságunk feladatát, talán idézek egy alcímet a lapból. Egyszer megírtuk azokat a nehéz körülményeket, melyek között az újságot készítjük, akkor használtuk ezt a kifejezést: „A világ legnagyobb szerkesztősége és legkisebb nyomdája.” Ne tessék túlzásnak venni, ez valóban így van. Nincs a New York Herald Tribune-nak sem annyi belső munkatársa, mint nekünk. Több mint ezer ember tartozik szűkebb szerkesztőségünkhöz, nem is beszélve a számtalan külső munkatársról, amelyek létszáma felülmúlja a legnagyobb amerikai hírszolgálati irodákét is.

Ez a szerencsés helyzet a lap célkitűzéseiből adódik. Az a célunk, hogy minden példányunkban hű képet adjunk a hadosztály mindennapi életéről, hogy nyomatékot adjunk katonáink minden kérésének, hogy választ adjunk a tisztek és a legénység minden problémájára és támaszai legyünk a hadsereg demokratizálásáért folyó harcnak. Ezt a feladatot csak egy módon lehet elvégezni, úgy hogy a szerkesztési munkába bevonjuk a hadosztály minden tagját, a tisztikartól a polgári alkalmazottig.

(A közvetítés többi része a laktanyaudvaron játszódott le. A rádióriporter az alkalomszerűen összehívott tiszthelyettesi századdal egy vidám géppuska-szétszedési versenyt rendeztetett. Közben Szabó János honvéd és Homoki törzsőrmester bajtársak beszéltek arról, hogy mennyivel élvezetesebb a demokratikus honvédségben szolgálni, mint a Horthy-hadseregben. A közvetítést menetnótával fejezték be.)

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 455 201/ ált.-1947. sz.

---

36
Budapest, 1947. szeptember 12.
A HM jelenti a SZEB-nek^[71] az aknakutató alakulatok által összegyűjtött lőszerek mennyiségét és az aknamentesített terület nagyságát.

---

Emlékeztető

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítására jelentenünk kell az aknakutató alakulatok által összegyűjtött és megsemmisített lőszer stb. anyag mennyiségét, továbbá hogy milyen nagy területet tisztítottak meg km-ben.

Kiadvány

[...]

Kimutatás

Az ország területén működő aknakereső alakulatok működése óta előtalált és megsemmisített lőszerekről és robbanóanyagokról.

Puskalőszer: 3 179 418 db

Nehézpuska lőszer: 99 124 db

Puskagránát: 94 018 db

Röppentyűk és páncélököl: 13 560 db

Kézigránát: 389 259 db

Aknagránátok és tü. lövedék: 1 897 842 db

Ködgránát: 4080 db

Légibombák: 18 337 db

Gyújtóbomba: 16 825 db

Szárazföldi akna: 1 461 193 db

Vízi akna: 232 db

Összesen: 6 463 888 db

Kb. 90 000 katasztrális hold van mentesítve, melyből a honvédség felszántott eddig kb. 900 kat. hold területet. Hátra van még kb. 28-30 000 kat. hold mentesítése az erdőterületekkel együtt. A Dunántúl mezőgazdasági területének mentesítése 1947. évben befejezésre kerül.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 21 330/ eln. mű. közl.-1947. sz.

---

37
Budapest, 1947. szeptember 25.
A Külügyminisztérium Protokollosztály vezetője arról értesíti Veres Péter honvédelmi minisztert, hogy 1947. szeptember 15-ével a Szövetséges Ellenőrző Bizottság beszüntette tevékenységét.

---

Külügyminisztérium

Tárgy: a Brit Politikai Misszió átalakulása Brit Követséggé.

A magyar békeszerződés hatályba lépésével^[72] kapcsolatosan tisztelettel értesítem Miniszter Urat, hogy a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnt. A Brit Politikai Misszió egyidejűleg Brit Követséggé alakult át. A követség ügyeinek vezetésével ideiglenes ügyvivői minőségben James Mark Walsh I. osztályú követségi titkár bízatott meg.

A miniszter rendeletére:

Dr. Nagy [?– A szerk.] Ferenc

a Protocole osztály vezetője

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 22 783/ eln.-1947. sz.

---

38
Budapest, 1947. október 3.
A Központi Statisztikai Hivatal a magyar katonai szervezetre vonatkozó főbb adatok megküldését kéri a HM-től. A Katonai Csoportfőnökség elkészíti a kimutatást.

---

Miniszter Úr!

A Statesman's Year Book szerkesztősége (Macmillan et Co. Ltd., London) új évkönyvének előkészítése céljából legutóbbi (1947) évkönyvének Magyarországra vonatkozó fejezetét helyesbítés és kiegészítés végett – mint rendszeresen – a Központi Statisztikai Hivatalnak megküldötte.

Azoknak a szemleíveknek magyar nyelvű fordítását, melynek szakszerű átdolgozására és korszerűsítésére a Honvédelmi Minisztérium hivatott és illetékes, a múltban követett gyakorlatnak megfelelően azzal a tiszteletteljes kéréssel küldöm meg, hogy azokat a lehetőleg mielőbbi helyesbítés megtörténte után (a Statesman's Year Book szerkesztősége október 31-ig kéri az átdolgozott angol nyelvű szemleívek visszaküldését) a Központi Statisztikai Hivatalhoz visszaszármaztatni szíveskedjék.

Budapest, 1947. évi október hó 3-án.

Az elnök megbízásából:

Thirrig [? – A szerk.] Lajos miniszteri osztálytanácsos

Veres Péter úrnak, honvédelmi miniszter

Budapest

Honvédelem

1946. március 1. óta Magyarország katonai szervezete és ereje a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendelkezése alapján a következő: Magyarország hét honvédkerületre^[73] oszlik – Budapest, Székesfehérvár, Szombathely, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc. Magyarország két gyaloghadosztályt tart fenn, egyenként 5000 emberrel, 1 műszaki hadosztályt 5045 emberrel, 1 határőrséget 10 000 emberrel és az elengedhetetlenül szükséges intézeteket és szervezeteket.

A Honvédelmi Minisztérium a kerületi parancsnokságok segítségével végzi az elmúlt háború felszámolásával járó munkálatokat is. A békeszerződés felhatalmazta Magyarországot összesen 65 000 emberből álló hadsereg fenntartására 90 repülőgépből álló légierővel, amelyből csak 70 lehet hadirepülőgép 5000 emberrel.

Magyarországnak 4 őrhajója van rendőri szolgálatra a Dunán.

A hadseregre fordított kiadások költségvetése az 1944-es évre 1 513 400 000 pengő volt.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 23 591/ eln. kat .csfség.-1947. sz.

---

39
Budapest, 1947. november 11.
Kimutatás a Honvédség összes gyalogsági, fegyverzeti anyagának megoszlásáról űrméret szerint.

---

Emlékeztető

A HM kik. osztálynál beosztott Gősi Pál őrnagy bajtárs f. hó 10-én megjelent az osztálynál és kérte annak közlését, hogy a honvédség gyalogsági fegyverzeti anyaga űrméret szerint miként oszlik meg.

Nevezett őrnagy bajtárs közlése szerint, a kik. osztály valószínűleg a rendőrséggel együtt tervezi a honvédségi gyalogsági fegyverzeti anyagához a megfelelő lőszer megrendelésének előkészítését. Az osztály a következőkben rögzíti a honvédség gyalogsági, fegyverzeti anyagának megoszlását űrméret szerint.

A./ Pisztoly anyag:

1. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelettel rendszeresített pisztolyok száma összesen 5376 db,

2. A honvédség összkészlete 1274 db,

a) 6,35 mm-es 15 db,

b) 7,65 mm-es 192 db

c) 9 mm-es 1067 db

3. A honvéd tüzér- és fegyverszertárban tartalékkészlet nem áll rendelkezésre.

B./ Géppisztoly anyag:

1. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelettel rendszeresített géppisztolyok száma összesen 2575 db,

2. a honvédség összkészlete 626 db 9 mm-es géppisztoly,

3. A honvéd tüzér- és fegyverszertárban tartalékkészlet nem áll rendelkezésre.

C./ Puska anyag:

1. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelettel rendszeresített puska száma összesen 8547 db.

Ehhez került még a határőrség főparancsnokság részére, újonckiképzési célokra összesen 2072 db puska kiadása.

2. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelet alapján tehát a puskaszükséglet 8547 + 2072, összesen 10 619 db. Az alakulatoknál kintlévő 10 619 puska űrméret szerint az alábbiakban oszlik meg:

a. 8 mm-es űrméretű (Manlicher) 5505 db,

b. 7,92 mm-es űrméretű (Mauser) 5114 db (ez utóbbi puskamennyiség a határőrségnél van beállítva).

3. A honvéd tüzér- és fegyverszertárban még rendelkezésre álló puska mennyiségből összesen kb. 3500 db hozható javítás útján hadihasználható állapotba, éspedig

a) 8 mm-es űrméretűből kb. 2500 db

b) 7,92 mm-es űrméretűből kb. 1000 db.

4. Ezek szerint a honvédség további fejlesztésénél puskaanyagból a megadott két űrméretre megosztva, összesen kb. 3500 db puska áll csak rendelkezésre.

D./ Golyószóró anyag:

1. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelettel rendszeresített golyószórók száma összesen 393 db golyószóró.

Az alakulatoknál ezen kintlévő golyószóró készlet űrméret szerint az alábbiakban oszlik meg.

a.) 8 mm-es űrméretű (31 M gsz.) 197 db

b.) 7,92 mm-es űrméretű (43 M gsz.) 196 db.

2. A honvéd tü.- és fegyverszertárban semmi nemű tartalék készlet már nem áll rendelkezésre. (Hadrend fejlesztésénél golyószóró pótlására már csak a 42 M villámgéppuskák állíthatók be.)

E./ Géppuska anyag:

1. A 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelettel rendszeresített géppuskák száma összesen 74 db. Ez a géppuskakészlet teljes egészében 8 mm űrméretű 7/31 M géppuskákkal kerül feltöltésre.

2. A honvéd tüzér- és fegyverszertárban tartalékkészletként, alapos kijavítás után rendelkezésre fog állni:

a) 8 mm-es űrméretű Schwarzloze gp. kb. 45 db,

b) 7,92 mm-es villámgéppuska kb. 450 db,

3. Hadrendfejlesztésnél tehát rendelkezésre fog állani összesen 2 űrméret szerint megosztva kb. 495 db géppuska.

Ebből 450 db villámgéppuskát, golyószóró pótlására is be lehet állítani.

F./ A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a fentiekben megadott részleteket az osztály még kimutatásban rögzítve is külön csatolja. Megküldöm szíves tudomásul kbt. kik. osztálynak.

1 db melléklet

Kiképzési osztály részéről: egy kiképzési évre a gyalogság lőszer szükséglete, alapul véve a jelenlegi létszámot és a régi találatfüzetek összes lőgyakorlatait: puska 5 000 000, ehhez hozzájön a rendőrség évi szükséglete kb. 1 000 000, összesen 6 000 000 db. Géppisztoly: 100 000 db, pisztoly 50 000 db.

Fentiek tudomásul szolgálnak.

További intézkedést nem igényel.

Király alez.^[74]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 26 241/ eln. fegyv.-1947. sz.

---

40
Budapest, 1948. február 26.
Pálffy György altábornagy emlékeztetője a szovjet katonai vezetőkkel folytatott moszkvai tanácskozásokról.^[75] Ekkor került sor a magyar tisztikar szovjetunióbeli katonai képzésének, illetve továbbképzésének első hivatalos megtárgyalására, illetve ekkor történt meg a szovjet katonai tanácsadók Magyarországra küldésének hivatalos, magas szintű kérvényezése a magyar fél részéről. ^[76]

---

A Honvédség Felügyelője

Titkos!

Emlékeztető

A Szovjet Hadsereggel folytatott tárgyalásokról

A kormánydelegáció moszkvai útja során, a magyar–szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírása után, Rákosi miniszterelnök-helyettes, Veres honvédelmi miniszter és Pálffy, a honvédség felügyelője tanácskoztak Vaszilevszkij marsallal, a Szovjet Hadsereg Vezérkarának Főnökével, a Honvédség fejlesztése során felmerült néhány kérdés megoldása terén a Szovjet Hadsereg, illetve a Szovjetunió által a Honvédségnek nyújtható segítségről.

Vaszilevszkij marsall és a tanácskozáson jelen volt munkatársai – köztük az új budapesti szovjet katonai attaché, Zujev vezérőrnagy is, aki rövidesen elfoglalja állomáshelyét – már előzetesen tájékoztatva lettek a honvédség 4 éves fejlesztési tervéről (I. sz. melléklet), amelyet részletesen ismertek is. Maga a fejlesztési terv megbeszélésre nem került.

A tanácskozáson az alábbi kérdések kerültek szóba, illetve az alábbi elvi megállapodások jöttek létre:

Az első fejlesztési évnek, az 1948/49-es harmincezres hadrendnek fegyverzete és felszerelése

A már előzőleg a Szovjet Vezérkarhoz eljuttatott kimutatásban (II. sz. melléklet) szereplő fegyverzet és felszerelés mennyiséget – a kimutatásban feltüntetett módosításokkal – a Szovjet Hadsereg hajlandó saját anyagából a Honvédségnek rendelkezésére bocsátani, illetve ilyen irányú előterjesztést tesznek a Szovjet Kormánynak. (A kormánydelegáció politikai tárgyalásai során a Szovjet Kormány felelős tényezői már előzőleg úgy nyilatkoztak, hogy hajlandók a Honvédség fejlesztését támogatni.)

A fegyverzet és felszerelés rendelkezésre bocsátásának pénzügyi, illetve elszámolási módja (anyagkölcsön, hitel, jóvátétellel való összekapcsolás stb.) a katonai tárgyaláson nem került szóba, ennek letárgyalása a kormány feladat.

Az anyag részletes mennyiségi és minőségi megállapítása, a leszállítás módja, időpontja stb. újabb, szakbizottsági tárgyalás feladata, melynek helyét és idejét, anyagát és rendjét, a bizottság összetételét stb. az új budapesti szovjet katonai attachéval kellett annak ideérkezte után lerögzíteni.

Honvéd fő- és törzstisztek felsőbbfokú tiszti képzése a Szovjetunióban.

Már előzőleg elvileg jóváhagyott terv keretében módunkban lesz 1948. év folyamán az alábbi részletezés és feltételek szerint idősebb fő-, illetve törzstiszteket a Szovjet Hadsereg különböző katonai akadémiáira (felsőbbfokú, ezred-, ill. harccsoport-parancsnoki képesítést nyújtó iskoláira) hallgatókként kiküldeni:

12 gyalogos tisztet – a Frunze Akadémia úgynevezett külföldi fakultására, időtartam 3 év

8 tüzér tisztet – a Tüzérségi Akadémiára, időtartama 5 év

6 páncélos és gépkocsizó lövész tisztet – a Moto-Mechanizált Akadémiára, időtartama ismeretlen

5 híradó tisztet – az Elektrotechnikai Akadémiára, időtartama ismeretlen

5 utász tisztet – a Műszaki Akadémiára, időtartama ismeretlen

5 repülő tisztet – a Repülő Akadémiára, időtartama ismeretlen

5 mérnökjelölt tisztet – a Mérnök Akadémiára, időtartama ismeretlen.

Összesen 46 tiszt

Az egyes fegyvernemek illetve szakmákból legkevesebb 5-5 főt kell küldeni, hogy az idegen nyelvű csoport-képzés lehető legyen. Századparancsnoki tudással, középiskolai végzettséggel rendelkező, 32 évnél lehetőleg nem idősebb fő- és törzstisztek jöhetnek számításba.

A részleteket az új szovjet katonai attachéval kell megbeszélni.

Fiatal honvédtisztek illetve tisztjelöltek kiképzése a Szovjetunióban.

Módunkban lesz 1948. év folyamán 6 gyalogos, 6 tüzér, 6 páncélos fegyvernembeli fiatal tisztet, tiszthelyettest, tisztjelöltet, összesen tehát 18 főt, a Szovjetunió megfelelő 1 éves tisztképző iskoláira hallgatókként kiküldeni. A részleteket az új szovjet katonai attachéval kell megbeszélni.

Hajmáskér-jutasi lő- és gyakorlótér kérdése:

Kérésünk, hogy a Szovjet Hadsereg egységei ürítsék ki és bocsássák a Honvédség rendelkezésére a lőteret, illetve a tábort, nem teljesíthető, mert a szóban forgó hadseregcsoportnak más megfelelő lőtér nem áll rendelkezésére. De utasítani fogják Kuraszov vezérezredest, a badeni hadseregcsoport-parancsnokot, hogy tegye lehetővé a lőtér használatát a Honvédség számára is.

Szovjet gyártási szabadalmak átengedése:

Előterjesztést fognak tenni a Szovjet Kormánynak szovjet gyártási szabadalmaknak átengedésére a magyar állanak (az 1. fejlesztési évünkben felélesztendő magyar hadiipar által gyártható anyagok (III. sz. melléklet) azon kívül a könnyű tüzérség anyaga).

A III. sz. mellékletet nem adtuk át, tartalmát csak szóban ismertettük. Részleteket az 1) alatti szakbizottságnak kell letárgyalni. A szabadalmakon kívül a gyártás megindításához más segítséget is kapni fogunk (szaktanács, minták stb.). Szerződéses garanciát kell vállalnunk, hogy a szabadalmakat stb. tovább ne adjuk, a megegyezett mennyiségeken felül nem gyártunk, más államoknak nem gyártunk stb. A gyártáshoz szükséges segítséget lépésről lépésre fogják megadni. (Először a kapacitás megteremtéséhez, majd annak ellenőrzése után a tényleges gyártáshoz.)

Szovjet szaktanácsadók a Honvédség mellett:

Kérésünkre előterjesztést fognak tesznek a Szovjet Kormánynak arra, hogy a Szovjet Hadsereg az alábbi részletezés szerint szaktanácsadókat küldjön a Honvédséghez: 1 vezető szaktanácsadót a honvédelmi minisztérium mellé, 2 tüzér és 1-1 gyalogos, páncélos, repülő, utász és híradó szaktanácsadót az egyes fegyvernemek fegyverzeti, szervezési és harceljárási kérdéseiben, összesen tehát 8 főt. A költségeket a magyar állam viseli. Javaslatunk az volt, hogy a szaktanácsadók a katonai attaché törzsébe tartozzanak. Részletek az új szovjet katonai attachéval megbeszélendők.

Pálffy György altbgy. a Honvédség Felügyelője

HL MN VIII. 11. fond a honv. fe. iratai 844. doboz 3. ő. e. (szám nélküli irat)

---

41
Budapest, 1948. március 25.
A Budapesti Honvéd Városparancsnokság intézkedése a húsvéti feltámadási körmenet lebonyolításának katonai vonatkozású részleteiről.

---

Tárgy: Feltámadás és húsvéti ünnepekre intézkedés

Honvédelmi Miniszter Úrnak (Elnökség)

Budapest

A HM Úr f. hó 24-én kelt 13 430/Elnökség-1948. sz. rendeletére:

A f. hó 26-án és 27-én megtartandó nagyheti szertartásokkal és feltámadási körmenettel kapcsolatban az alábbiakban intézkedem:

Kirendelek a „Budapest” honv. őrzászlóaljtól:

a) A belvárosi főplébánia-templomban felállítandó 2-2 fős díszőrszolgálat ellátására 1. pk. 6 főből álló díszőrséget. A díszőrség időtartama f. hó 26-án 10 h-tól 18 h-ig, 27-én 9 h-tól 18 h-ig. A díszőrség élelmezéséről a plébániahivatal gondoskodik. Öltözet: díszöltözet tábori jelvénnyel, köpeny, puska, tölténytáska, sisak.

b) Egy díszszázadot a f. hó 27-én 18 h-kor kezdődő körmenetre a belvárosi főplébánia-templomhoz. Beérkezés: 17 h 30 min.. Öltözet: díszöltözet, tábori jelvénnyel, köpennyel, puska, tölténytáskával.

Kirendelem: a feltámadási körmeneten való részvétel céljából f. hó 27-én 17 h 30 min.-re a belvárosi főplébánia-templom elé az 1. honv. ker. pság. zenekarát. Öltözet: díszöltözet tábori jelvénnyel, köpennyel.

A feltámadási körmeneten részvételre egy tábornok és 20 főből álló honvédségi küldöttség kirendeléséről a HM úr külön intézkedett. A zenekar, a díszszázad, valamint a honvédségi küldöttség feltámadási körmenetbe való besorolása a főplébániai hivatal értesítése szerint a következő:

1) Ifjúság

2) Egyesületek

3) Zenekar

4) Fél díszszázad

5) Asszisztencia

6) Oltáriszentség

7) Egyházközségi elnök, kegyúr, Nemz. Biz. eln. stb.

8) Honvéd küldöttség

9) Egyházközségi képviselői testület

10) Hívek csoportja

11) Fél díszszázad

A feltámadási körmenet katonai rendezésével Mészáros József szds. bajtársat bízom meg.

A szabadságon lévő városparancsnok helyett: Komáromi őrnagy

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 13 978/ eln.-1948. sz.

---

42
Budapest, 1948. március 31.
A HM a Honvédség sajtó útján történő népszerűsítését sürgeti.

---

A honvédség népszerűsítése érdekében szükségesnek látszik, hogy a magyar sajtóban egyre több olyan cikk és hír jelenjen meg, amely kedvező módon foglalkozik a honvédséggel és annak a demokrácia szempontjából egyre növekvő jelentőségét domborítja ki.

A miniszterelnökség újjászervezett sajtóosztálya felkérte a HM-ot, hogy a honvédséget érintő hírlapi közlésre alkalmas híranyagot lehetőleg naponta a miniszterelnök sajtóosztályához juttassa el, mert azt a miniszterelnökség sajtóosztálya közvetlenül is a laptudósítók rendelkezésére bocsátja.

A fentiek végrehajtására a következőket rendelem el: a csoportfőnökségek utasítsák alárendelt osztályaikat, hogy minden olyan – az osztály ügykörébe tartozó – eseményt, vagy intézkedést (pl. honvédség támogatása a munkásságnak vagy a parasztságnak, népi kollégiumok támogatása, kulturális tevékenység, honvéd ünnepségek, érdekesebb rendeletek stb.), amit alkalmasnak ítélnek arra, hogy a sajtóban megjelenjen, a csoportfőnökségen keresztül jutassák el a HM Elnökséghez. Az Elnökség megfelelő módon – a sajtó előadó útján – gondoskodik majd a beérkezett anyag elhelyezéséről és megjelentetéséről.

Veres Péter honvédelmi miniszter

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 14 541/ elnsg.-1948. sz.

---

43
Budapest, 1948. április 15.
A Honvédség „Pilis-I”-hadrendje (rendelkező rész) ^[77]

---

Emlékeztető

A HM Úr a kapott felhatalmazás alapján 5000 fő önként jelentkező újoncot szándékozik behívni f. évi IV. 15-ére, hogy ezekből a megfelelőeket kiválogatva a honvédség tiszti, tiszthelyettesi karának utánpótlásához megfelelő anyag álljon rendelkezésre. A behívottak mielőtt a Kossuth Akadémiára kerülnének, alap- és tisztesképzésben fognak részesülni, de ahhoz, hogy ilyen nagy létszámú újoncot a honvédség fel tudjon venni, a kiképzést végző alakulatok átszervezése szükséges. Ezenkívül az egyéb alakulatoknál is személyi, illetve beosztásbeli változásokat kell végrehajtani, ezért szükségessé vált az eddig érvénes 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendelet helyett új szervezési rendelet kiadása.

Az eddigiekkel szemben a titoktartás miatt a rendeletnek olyan tagozása vált szükségessé, hogy az általános érvényű rendelkezések kivételével minden osztály, szerv stb., kivéve a központi vezetés legfontosabb szerveit, csak a saját alárendeltjeire stb.-re vonatkozó szövegrészt és mellékleteket kapja meg.

[...]^[78]

Szükségessé vált a jelenleg szolgáló sorlegénység létszámának IV. 15-től való felemelése.

A nagyobb létszámú újonc befogadásához a kiképző csapatok szervezetének módosítása és egyéb változtatások szükségesek, ezért 1948. IV. 15.–IX. 30-ig terjedő időszakra új szervezési rendeletet adok ki.

Első rész

Általános rendelkezések

1) Általános szervezési változások

Az 1. és 6. hadosztályokat részben eddigi, részben új alakulatok alárendelésével átszervezem. A Mű. Kik. Tábort mű. ho.-lyá, az 1. ö. rep. szd.-ot osztállyá szervezem át.

A határőrség, az 1. utász zászlóalj, a hadihajós osztály, továbbá az őralakulatok létszámát felemelem. A kiképző alakulatok hivatásos keretének megerősítése céljából a többi alakulatoknál egyes tiszti és tiszthelyettesi helyet törlök.

2) Behívások

A Szü.o. útján külön intézkedem.

3) Rendszeresített helyek betöltése

Jelen rendelettel újonnan kiadott, illetve a 15 000/eln. szerv.-1947. sz. rendeletből átvett állománytáblázatokban megszabott állományokat túllépni tilos!

A tisztesi helyek betöltésére való törekvés azonban nem vezethet az egyébként meg nem felelő személyek előléptetésére. A csapatok senkit be nem hívhatnak, a bevonulások utáni esetleges hiányok pótlását elöljáró pság-uk útján a HM-től kérjék.

Az állománytáblázatokban meghatározott helyekre lehetőleg az előírt állománycsoport-, szakma- és rendfokozatbelieket kell beosztani. Legénységi állományú egyén be nem töltött tiszti-, illetve tiszthelyettesi helyekre nem osztható be. Katonák és honvédségi polg. alkalmazottak egymás rendszeresített helyére nem oszthatók be.

Tisztesek létszámát az állománytáblázatokban meghatároztam. Tisztessé való előléptetések csak ezen kereten belül történetnek.

Megengedem, hogy a határvadász őrsök a közétkezés terhére továbbra is a rendszeresített polgári állományon felül polgári szakácsokat (nőket) tarthassanak.

4) Saját állománnyal nem rendelkező tanfolyamok

A hadrendben feltüntetett kiképző intézeteken (tanfolyamokon) kívül a többi tanfolyamoknak saját állománya nincs, ezek létszáma jelen szervezési évben vezénylés útján állítandó be. A Műegyetemre, klinikákra, Testnevelési Főiskolára, hadbírói próbaszolgálatra történő vezénylések az 1. kerület személyi tartalékát terhelik.

5) Személyi nyilvántartás rendszere

A jelenleg nyilvántartott 5 nemtényleges legénységi évfolyamot f. évi X. 1-vel 2 évfolyammal, majd az évenként sorra kerülő évfolyamokkal növelem.

6) Anyagi feltöltés sorrendje

1. Kiképző és a kik-ben résztvevő egyéb alakulatok

2. Határőrség, őralakulatok

3. Intézetek, szertárak

4. Parancsnokságok

7) Polgári személyek

A 3475/eln. szerv.-1948. sz. rendelet 1. sz. melléklete mint jelen rendelet 68. sz. melléklete érvényben marad és a polgári alkalmazottakra nézve továbbra is irányadó.

Új alkalmazás – kivéve a fizikai munkát végző személyek alkalmazását – a 8 100/1946. M. E. sz. rendelet (megjelent a Honvédségi Közlöny 1946. évi 20. számában), valamint a 13 460/1947. Korm. sz. rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 1947. évi 259-260. számában) csak a minisztertanács előzetes hozzájárulásával eszközölhető. Új alkalmazás iránti javaslat csak egész kivételes esetben, mindenre kiterjedően, részletes indoklással tehető. Hozzájárulásom nélkül még ideiglenesen sem vehet fel alkalmazottat.

Szervezetszerű szakmunkási, vagy napszámosi helyre munkás Budapesten előzetes, vidéken utólagos beleegyezésemmel vehető fel.

Egyébként minden magasabb döntést igénylő vitássá vált polgári személyi ügyben szolgálati út betartásával hozzám (HM polgári személyügyi oszt.) kell fordulni.

8) Az átszervezés végrehajtása és jelentése

Az átszervezést (az összes érintett új alakulatok felállítását) f. évi IV. 15-ig hajtsák végre és azt ide (Szerv. Oszt.) jelen rendeletemre való hivatkozással az áprilisi helyzetjelentésben (lásd 9. pontot), jelentsék!

Az új állomáshelyekkel kapcsolatos átköltözködésekre az alábbiakban intézkedem:

a) Az átköltözés vasúton történik a HM terhére hitelezetten.

b) A vasúton szállításra kerülő alakulatok zárt szállítmánnyal induljanak útba. A személyek, lovak, anyag stb. szállításához szükséges vasúti kocsik mennyiségét és minőségét a berakás megkezdése előtt 48 órával a berakó vasútállomással közölni kell.

c) A szállítási adatokat (berakási és rendeltetési állomás, kocsiszükséglet, berakás kezdete, vége) az indulás előtt legalább 2 nappal be kell ide (HM Mü. közl. o.) jelenteni, hogy a szállítmányok irányítására intézkedhessem.

d) Az 1.u.zlj. esetleges vízi szállítására külön intézkedem.

e) A szállítmányok feladásához szükséges szállítmányleveleket közvetlenül kiadtam.

Az újoncok IV. 15-re már az új állomáshelyekre fognak bevonulni és az átszervezés kapcsán szükségessé váló anyagmozgatást is már az új helyőrségek közt kell lebonyolítani, ezért az illetékes parancsnokok hassanak oda minden eszközzel, hogy alakulataik az előbbi időpontra az újoncok befogadására készen legyenek.

9) Helyzetjelentések

A helyzetjelentés megfelelő fejezetéből tűnjék ki:

a) az átszervezést végrehajtottuk,

b) a személyi és agi. téren milyen hiányok vannak.

A havi helyzetjelentések felterjesztésére továbbra is a 26 438/eln. kat. -1947. sz. rendeletem mérvadó. A IV. havi helyzetjelentést kivételesen IV.15-vel zárja le és 20-ig terjessze fel.

[...]^[79]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 10 000/eln. szerv.-1948. sz.

---

44
Budapest, 1948. április 17.
A HM intézkedése a kiképzésre és a nevelésre az 1948-as kiképzési évben.

---

[…]

I. fejezet Általános rész

A) Az 1947.X.1.–1948.III.1-ig terjedő időszakra kik. intézkedésemet 23 610/eln. kik.-47. sz. alatt adtam ki. Ezen rendeletem határozványai – az újonc kik. rész (II. pont) kivételével – érvényben maradnak, amennyiben jelen rendeletem azokkal ellentétes intézkedést nem tartalmaz.

B) Kiképzési irányelvek

Bár az elmúlt világháború tapasztalatainak kiértékelése még folyamatban van, így azokra részleteiben hivatkozni nem lehet, mégis azok egyes kiemelkedő megállapításait a kiképzésnél (már az újonc első katonai lépéstől kezdve) fel kell használni, sőt azokat az egész kiképzés alatt vezérfonalként végig kell húzni.

Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az ütközetek és csaták sorsát az egyén ügyesebb, szívósabb, bátrabb és öntudatosabb helytállása döntötte el, ill. azok összessége vitte győzelemre. Forrjon tehát minden kiképző össze ezzel a gondolattal: A modern harc egyéni felelősséget követel meg, s erre a tudatra rá kell nevelni a honvédeket! [Kiemelés az eredeti iraton! – A szerk.]

A kiképzés súlya az egyéni nevelésen, ill. az egyenkénti egyéni kiképzésen legyen!

Még a szakmai kiképzésnél is nem a kötelékben való kiképzés, hanem az egyes harcos kiképzésére kell a súlyt fektetni. A köteléknek csak addig és oly mérvben van helye, míg az egyes csatár a vele személy szerint szorosan együttműködőknek a tevékenységét összhangba hozza. Ez a kötelék a gsz. stb. csop. és a raj lesz, és a legritkább esetben a szakasz.

Folyó kik. évben szakasznál nagyobb egységekben való mindennemű kiképzés, gyakorlatozás – az esetenkénti díszelgéseket kivéve – tilos! A honvéd legfőbb, mondhatjuk egyetlen hivatása a demokratikus országunk és dolgozó népének (ha kell) harc árán való megvédése. Ehhez tehát harcosok kellenek. Ebből következik, hogy

1) a demokrácia eszméire való nevelés az egész kik. tengelyébe állítandó. Ez legyen a legfontosabb foglalkozás!

2) Az alaki kiképzést a legkisebb mértékre kell korlátozni és vele kapcsolatban egyetlen kik. cél az egyes személyek és alakulatok egyöntetű fellépése. Az ezzel kapcsolatban szükséges egyszerűsítéseket a 28 401/eln. kik.-47. sz. rendeletemmel szabályozom.

3) A harckiképzést a fegyverek és harceszközök kezelését, minden honvéd szervezetszerű beosztásában rendszeresített összes eszközök kezelését, a lőkiképzést és az erődítésben való kiképzést a lehető legmagasabb fokra kell emelni.

4) A testnevelést – ezen belül a terepsportot, a tömegsportokat –, továbbá az akadálypályákon való áthatolás gyakorlása kapcsán a katonai sportot fokozni kell.

5) Minél több emberben fel kell kelteni a gépkocsi iránti érdeklődést.

6) Az önállóság, öntevékenység és öntudatos fegyelem fokozása céljából 2-3 napos kihelyezéseket kell tartani. A kihelyezésekkel olyan helyzeteket kell teremteni, hogy a kihelyezettek a feladatuk végrehajtásában a magára hagyatott partizán harcához hasonlóan, a katonai erények legmagasabb fokát adják.

C) Részletes kik. követelmények:

Mind az újonckiképzésen belül, mind pedig az egész kik. év folyamán, valamennyi honvédalakulatnál, az alábbi tevékenységeket (szempontokat, cselekményeket stb.) kell sulykolásszerűen gyakorolni úgy, hogy ezeket az újonckiképzés befejeztével az újon lényegében elsajátítsa, a kik. év végéig pedig azok a vérévé váljanak:

a) harcszerű, megfontolt mozgás a terepen;

b) szögletes, merev szökellés helyett szivárgásszerű gyülekezés (előre, hátra, oldalt);

c) menetoszlopban és kisebb kötelékben zajtalan éjszakai menet és átgyülekezés szivárgásszerűen egyik elhelyezésből a másikba, egyik tüzelőállásból a másikba;

d) edzés nagy menetteljesítményekre;

e) rejtőzés, rejtés, leplezés, burkolás;

f) erődítés, tűzfegyverek beásása, lgv. óvóárok ásása. Váljék a honvéd vérévé, hogy a legrövidebb megállásnál is, minden harccselekményben (még tád-ban is!) ássa be magát. Már az első naptól kezdve, a kivonulások alkalmával, minden ember gyalogsági ásót vigyen magával. A beásást gyalogsági ásó beszúrásával jelezni tilos!

g) fegyverek, harceszközök kezelésének sulykolásszerű gyakorlása;

h) figyelés és észleletek pontos jelentése;

i) rendszeresített lőfegyverek tökéletes kezelése és azzal tökéletes lövésszaki képzettség;

j) táborozás, egész éjjeleknek (minden időjárásban) terepen töltése szabványos és rögtönzött sátorban, kunyhóban, kiépített védőállásban (lásd IV. fejezetet) stb.;

k) szükségszerű aknatelepítés: telepített akna felismerése és felszedése;

l) védekezés pc. tád. ellen;

m) edzettség, ügyesség fokozása sporttal;

n) a csapatanyagi szolgálat ismerete (lőszerpótlás, sebesültellátás, elsősegélynyújtás, üza. pótlás, élelmezés, főzés a terepen, áeü. szolg., eü. rendszabályok);

o) más fegyvernemek harceszközeinek és harceljárásának bemutatás útján való ismertetése;

p) az alaki kiképzés gyakorlására fordított idő minimálisra való leszállítása mellett, öntudatos, fegyelmezett fellépés, csinos, tiszta öltözködés.

D) A kiképzés módszerei:

1) Az újonckiképzés idejének legnagyobb részét a harckiképzésre kell fordítani. A harckiképzésnél mindent a terepen kell végeztetni. Az oktatás első lépése a terepkihasználás oktatása. A terepen való helyes mozgás a kiképzés egyik alapfeltétele.

2) A katonai ismeretek tanításánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy gyakorlati mesterséget oktatunk, hol a feladatok zömét fizikai munkával kell elvégezni. Ennek a mesterségnek a fogásait csak bemutatással, próbálgatással, ezek után sulykolásszerű gyakoroltatással lehet megtanítani.

a) Mindent a legapróbb részletekig gyakorlatilag be kell mutatni. A magyarázat szóban csak a legszükségesebbre szorítkozzék!

b) A gyakorlatilag bemutatottakat minden feszesség nélkül próbáltassuk meg és, ekkor tartsunk hibajavító magyarázatot!

c) A próbálgatások után, amikor a nagyobb hibákat már kiküszöböltük, minden egyes embert ellenőrizzünk, s ha már meggyőződtünk arról, hogy minden ember tudja az átvett anyagot, azután térjünk át a sulykolásra. A kisebb hibákat pár szavas magyarázattal javítsuk.

d) Sok egy-két perces pihenővel engedjünk kisebb kikapcsolódásokat az újoncnak.

e) Mindaddig, míg valamit alapos részletességgel meg nem tanítottunk, újabb ismeretek oktatására nem térhetünk át.

3) Igen fontos az oktatók ránevelése, hogy a kiképzés folyamán felmerülő hibákat észrevegyék. Az általános kifogások helyett a személy szerinti kifogásolásra és a hiba pontos megjelölésére kell törekedni.

E) Oktatók előképzése:

Oktatókul a tiszti és thts-i kart kell igénybe venni! Tisztes csak segédoktató lehet!

Még az újonckiképzés kezdete előtt tanulmányozza át a kik.tisztikar az „Alosztály pk-i segédlet”-et, különösen annak II.R.1./A. füzetének „Csatárkiképzés” fejezetét, valamint az „Alosztály Napló” és „Kiképzési Napló” vezetésére vonatkozó határozványokat! Fentieket a zlj., illetve ö. aloszt. pk-ok tisztjeikkel beszéljék meg!

A thts-ekre teljes felelősséggel végrehajtandó önálló kiképzési munkakört kell bízni. Ennek előfeltétele a thts.-i kar önállóságra való nevelése, felelősséggel való felruházása és arra való rászorítása, hogy a kiképzési anyagot kellően elsajátítsa.

A thts-eket és ts-eket a belszolgálat szempontjából fokozott önállóságra kell szoktatni. Meg kell követelni, hogy minden rajpk. (lövegvezető) szobapk., pajtásságpk., stb. és általában az alegységek pk-ai az alájuk rendelt legénység ruházatát, felszerelését, szerszámozását, málházását stb., valamint a hozzájuk tartozó körletek rendjét naponként vizsgálják felül, és teljes felelősséggel tartsák, illetőleg tartassák rendben.

Ti-ek, thts-ek, ts-ek éljenek együtt alárendeltjeikkel és egymást minden vonatkozásban ismerjék meg.

F) Heti általános kik. tervezetet az újonckik. kezdetéig központilag elkészíttetem és kiadom.

Hetenként egyszer a tiszti, thts-i és ts-i oktatókkal részleteiben vegyék át a következő hét kiképzésének anyagát és beszéljék meg a kik. módját. Az alosztály (önálló szakasz) pk-ok a zlj. (ö. aloszt.) pk. heti kiképzési tervezete alapján készítsék el a naponkénti foglalkozás anyagát és azt vezessék be a kik. naplóba. Mindennap a következő napi kiképzési anyagot előkészítő oktatással vegyék át az összes oktatókkal. Az alosztályok kiképzési naplóit a zlj. pk.-ok minden hét végén ellenőrizzék és láttamozzák. A kiképzési napló mindig a foglalkozást vezető személynél legyen.

G) Őrszolgálatba az újoncokat csak négy heti kiképzés után lehet vezényelni. Kezdetben nem csupán újoncokból, hanem a korábbi sorványok embereivel keverten kell az őrséget vezényelni.

H) Újoncvizsga: az újonckik. végén 2 napot „újoncvizsgára” kell fordítani. Ennek során vizsgáztatni kell a kik. anyagból egyénenként az újoncokat. A legjobb eredményt elérőket meg kell jutalmazni.

I) Elsősegélynyújtás kötelező oktatása:

A korszerű háború rendkívül nagy veszteségei mellett nélkülözhetetlen, hogy minden harcos sebesülése esetén magát, vagy bajtársát elsősegélyben részesíteni tudja. A csapatnál rendszeresített eü. személyek erre nem elegendők. Ezért a jelen kiképzési évtől kezdve az elsősegélynyújtás oktatását tisztekre és leg-re egyaránt kötelezővé teszem. Az oktatást az alakulatnál lévő honvédorvos végezze. Az oktatás legalább 5 elméleti és 5 gyakorlati órából álljon és a résztevőket az orvos előadó elméletileg, és gyakorlatilag vizsgáztassa le. Aki a vizsgán nem felelt meg, annak újból el kell végezni a tanfolyamot. A sikeresen letett vizsgát az anyakönyvi lapon át kell vezetni.

Megjegyzések: Ha a harckiképzésre alkalmas terep az elhelyezési körlettől túl messze esik, és a kik.idő java része menettel telnék el, akkor a hét kettő-három napján egész napos harckiképzést kell tartani. A távbecslést az E-lőkik. 2. füzet, 9. §. II. fej. szerint kell oktatni. Távbecslési lapot vezetni nem kell.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 20 000/ eln. kik. csf.-1948. sz.

---

45
Budapest, 1948. május 12.
Szervi utasítás a Szovjetunióba kiküldendő magyar katonai attasé számára feladatairól és jogköréről. ^[80]

---

Előzmény: A Szovjetunióba kiküldendő katonai attaché részére feladatát, jogkörét és az ottani Magyar Nagykövetséghez való viszonyát meghatározó utasítás szükséges. A múltból erre vonatkozólag rendeletek, vagy utasítások nem maradtak meg. Azok még megmaradásuk esetén sem alkalmasak a Magyar Köztársaság által kiküldendő katonai attaché szolgálatának meghatározására.

A Magyar Köztársaság által kiküldendő katonai attachénak kiadandó utasítás szellemét az az őszinte baráti érzés kell meghatározza, amelyet a megkötött szovjet–magyar barátsági és együttműködési szerződés rögzített le.

Ennek alapján tervezett kiadványok:

1) Németh Dezső vk. ezredes úrnak, Budapest

2) Magyar Külügyminiszter Úrnak (Politikai osztály), Budapest

3) …………………………… …………………..…….., Budapest

1./

A Magyar Köztársaság Elnöke és a Magyar Kormány hozzájárulásával megbízom Önt a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségének területén a Magyar Honvédség képviseletével és beosztom a Magyar Köztársaság Kormányának Nagykövete mellé, mint katonai attachét. A Szocialista Tanácsköztársaságok területén mindenkor működő katonai attaché feladatait és működését szabályozó rendeletemet csatoltan kiadom. 1 db melléklet.

2)

A Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségéhez kiküldendő magyar katonai attaché részére kidolgozott szervi utasítást szíves tudomásulvételre megküldöm. Felkérem Miniszter Urat, hogy a Szovjetunió-ba delegált Magyar Nagykövetet (Követet) evvel kapcsolatban tájékoztatni, és a szervi utasítás 3./c. és e. pontjait jóváhagyni szíveskedjék. 1 db melléklet.

3)

A Magyar Köztársaság Elnöke és a Magyar Kormány hozzájárulásával a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségéhez (továbbiakban Szovjetunió) általam delegált magyar katonai attaché működésére vonatkozólag az alábbiakban rendelkezem:

1./ Feladat

a) A katonai attaché képviseli minden tekintetben a Szovjetunióban a magyar demokratikus honvédséget.

b) Tájékoztatja a szövetséges Szovjet Hadsereg Vezetőségét a magyar honvédség összes elvi és gyakorlati kérdéseiről.

c) Biztosítja az állandó összeköttetést a szövetséges szovjet hadsereg és a honvédség között.

d) A szovjet és magyar haderők közötti, szövetséges viszonyból származó érintkezés rajta keresztül történik, ha más intézkedés nincs.

e) A szovjet haderő vezetőségének tudtával és beleegyezésével gyűjti mindazokat az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, amelyek a honvédség fejlesztéséhez szükségesek. A gyűjtött anyagot továbbítja a honvédség vezetőihez. Köteles a gyűjtött tapasztalati anyagot saját maga is kiértékelni, és kiértékelését az anyaggal együtt, a honvédség vezetőihez továbbítani.

f) Minden lehetőséget fölhasználva tovább mélyíti a két haderő közötti bajtársias szövetségi viszonyt.

g) Magasabb parancsnoki jogkörrel felruházott elöljárója a Szovjetunióban tartózkodó összes honvédségi személyeknek.

2./ Jogállás

a) A magyar katonai attaché a Honvédelmi Miniszter közvetlen összekötő közege a Szovjet Haderő Vezetőségéhez.

b) A katonai attaché, mint a magyar Honvédelmi Miniszter közvetlen összekötő közege, a mindenkori szovjetunióbeli magyar nagykövetnek /követnek/ csak személyében, és ezen a téren is csak fegyelmi tekintetben van alárendelve.

c) A magyar nagykövet /követ/ a katonai attachéval csak a követség egész személyzetére kiterjedő reprezentációs események alkalmával rendelkezik.

d) A katonai attaché személyzete ugyanolyan tekintetben van a magyar nagykövetnek /követnek/ alárendelve, mint a katonai attaché, de csak a katonai attaché személyén keresztül.

3./ Összeköttetés

a) A magyar katonai attaché a HM Kat. Pol. Csf-én keresztül van a Honvédelmi Miniszternek alárendelve.

b) Utasításokat csak a HM Kat. Pol. Csf-én keresztül kaphat, és jelentéseit csak a HM Kat. Pol. Csf-én keresztül terjesztheti fel.

c) A katonai attaché elvileg külön honvédségi futár útján tartja fenn az összeköttetést a Honvédelmi Miniszterrel, de igénybe veheti a Magyar Külügyminisztérium futárjáratait is.

d) A katonai attaché az illetékes szovjet hatóságok jóváhagyásával önálló rádió-összeköttetést is létesíthet a HM Kat. Pol. Csf-ével és önállóan rejtjelezheti táviratait.

e) A katonai attaché azonban fölhasználhatja a nagykövetség /követség/ valamennyi működő híradó eszközét is.

4./ Személyzet

A katonai attaché személyzetének létszámát, beosztását és magának a személyzetnek személy szerinti kiválasztását, a szükséghez mérten, az illetékes szovjet hatóságok hozzájárulásával, a HM Kat. Pol. Csf-e a katonai attachéval egyetértésben határozza meg.

5./ Anyagiak

a) a katonai attachénak és személyzetének összes költségét közvetlenül a honvédelmi miniszter fedezi

b) az anyagi ellátás (illetmények, berendezések, felszerelés, járművek stb.) részleteit a katonai attaché javaslata alapján, a HM Kat. Pol. Csf-a, a HM Agi. Csf-ével egyetértésben állapítja meg, illetve ennek alapján a HM javasolja a döntésre hivatott hatóságunk (G. F.^[81], Min.Tanács).

Kiadható! Veres Péter honvédelmi miniszter s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 301 905/ eln. kat. pol. csf.-1948. sz.

---

46
Budapest, 1948. június 17.
A HM Személyügyi Osztályának pályázati felhívása a köztársasági elnöki testőrségbe pályázó honvédegyének számára.

---

Pro domo:

A Honvédség Felügyelőjének vk. tisztje 23 434/eln. fü.-1948. sz. alatt megküldte a Magyar Köztársasági Elnök testőrségének szervi határozványtervezetét és kérte, hogy az idő rövidsége miatt a szü. osztály a pályázati felhívást a Honvédségi Közlönyben tegye közzé.

Fentiek alapján tervezve

Kiadvány

H. K. Szerkesztőségének

A Magyar Köztársaság Elnöke testőrlegénységének kiegészítésére az alábbiakban intézkedem: a Magyar Köztársaság Elnöke testőrségéhez pályázhatnak a honvédség bármely csapattesténél szolgálatot teljesítő továbbszolgáló tisztesek, akik az alábbi követelményeknek megfelelnek, önként jelentkezés alapján:

1) politikailag megbízhatóak,

2) két évi katonai szolgálattal rendelkeznek,

3) akik a dolgozó népünk érdekeinek fegyveres szolgálatát hivatásuknak érzik,

4) tisztes iskolát „kiváló” eredménnyel elvégezték,

5) legalább tizedesi rendfokozattal rendelkeznek,

6) „kiváló” katonai minősítéssel rendelkeznek,

7) polgári előéletükbeni büntetlenségüket rendőrségi erkölcsi bizonyítvánnyal igazolják,

8) legalább 174 cm testmagasságúak,

9) nőtlenek,

10) a testőrorvosi vizsgán megfelelnek és „Ka” osztályozásúak,

11) sportban általánosságban jártasak.

A csapattestparancsnokok a fentieknek megfelelő legénységet pályázat beadására hívják fel. A pályázati kérvényeket a pályázók a Magyar Köztársaság Elnöke Testőrség parancsnoksághoz az egyéb feltételek szempontjából a pályázati kérvényeken véleményezzék. Ezen kívül a parancsnokok a nevelőtisztek bevonásával részletes, mindenre kiterjedő minősítést küldjenek zárt borítékban a pályázati kérvények mellett a Testőrség parancsnokának. A kérvényeket a csapattestparancsnokok közvetlenül a Testőrség parancsnokának küldjék meg a pályázó katonai okmánymásolataival együtt.

A pályázatok benyújtási határideje: 1948. július 1. A kérvényeknek 1948. július 15-ig kell a Testőrség parancsnokságához beérkezniük. Az esetlegesen hiányosan felszerelt kérvényeket is meg kell küldeni és a hiányzó erkölcsi bizonyítványokat pótlólag kell a kérvényekhez csatolni.

A pályázókat a Testőrség parancsnoksága előzetes elbírálás alapján szeptember hóban a Központi Kórházban tartandó testőrorvosi vizsgálatra rendeli be. Az orvosi vizsga és a pályázati kérvények elbírálása alapján a pályázók felvételi vizsgára való berendelését elrendelem! A felvételi vizsgán megfeleltek az alakulatok létszámát nem terhelően tartós vezényléssel 6 hónapi próbaidőre a testőrséghez vezényeltetnek, majd 6 hó leteltével, amennyiben megfelelnek, a testőrséghez kerülnek áthelyezésre.

A próbaidő alatt meg nem feleltek, csapattestükhöz vonulnak be. A testőrséghez történt áthelyezéssel együtt a hivatásos állományba való átvétel is megtörténik. Kiváló magatartás esetén a testőrségnél elölthető szolgálati idő 10 év, amely kivételes esetekben a Honvédség Felügyelőjének külön engedélyével meghosszabbítható. A testőrségnél szolgálatot teljesítők előléptetési és általános személyi ügyei a honvédségi rendelkezéseknek megfelelően történnek.

A testőrségi szolgálatot, mint bizalmi szolgálatot, kitüntető alkalmazásnak kell tekintetni, ezért a parancsnokok a jelentkezéstől senkit ne vonjanak el, s a legkiválóbb tiszteseket a jelentkezésre sarkallják!

Kiadható! Kuthy László altábornagy

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 24 232/ eln. szü.-1948. sz.

---

47
Budapest, 1948. július 12.
Veres Péter honvédelmi miniszter felterjesztése a Minisztertanácshoz^[82] a bécsi magyar honvédlevéltári kirendeltség működésének további engedélyezése céljából. Mellékelve Erdélyi Gyula ezredesnek, a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnokának a miniszterhez írt hasonló tárgyú levele. [Csak ezt a mellékletet közöljük! – A szerk.]

---

Honvéd Levéltár és Múzeum Parancsnokság

Tárgy: Bécsi Honvéd Levéltári Kirendeltség működésének jóváhagyása

Honvédelmi Miniszter Úrnak (Szab. Szerk. Oszt. útján)

Budapest

A trianoni békeszerződés 177. cikkének^[83] végrehajtása kapcsán a volt közös magyar–osztrák hatóságok levéltáraira és irattáraira vonatkozólag az osztrák szövetségi kormány és a magyar kormány között Baden bei Wien-ben 1926. évi május hó 28-án titkos egyezmény jött létre. Az egyezményben Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők. A közös vonatkozásúakra úgy állapodtak meg, hogy azok közös szellemi tulajdont képeznek, s Bécsben maradnak. Ehhez az anyaghoz a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával a szükséges számban megbízottakat rendel ki. Az egyezmény 24 pontból áll, s 1526–1918. X. 31-ig terjedő időből származó iratokra vonatkozik.

Megállapítja a Bécsbe kirendelendő személyzet létszámát is, ami a hadilevéltári kirendeltségnél segédszemélyzet nélkül maximálisan 6 fő lehet, akik illetmény szempontjából a Magyar Hadilevéltárhoz (jogutód Honvéd Levéltár és Múzeum) tartoznak. Kitér arra is, hogy a beosztottaknak megfelelő katonai és történettudományi ismeretekkel kell rendelkezniük. Első beosztásuk ideiglenes jellegű, s csak egy évi próbaidő után az osztrák polgári és katonai levéltár vezetőségének jóváhagyásával véglegesíthetők beosztásukban. A végleges minőségű magyar levéltári megbízottaknak az egyezmény biztosította azt a jogot, hogy a közös szellemi tulajdont alkotó levéltári anyag sértetlenül és jó rendben tartására s levéltári szolgálati szabályzat megtartására tett eskü alapján a levéltári anyaghoz szabadon hozzáférhessenek.

A badeni egyezmény rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a bécsi levéltárakhoz rendelt magyar megbízottak igen fontos hivatást töltöttek be és töltenek be ma is. A bécsi Kriegsarchivhoz rendelt magyar tiszti megbízottak feladata a következő:

1) Megjelölni és kiválogatni azt a magyar szellemi tulajdonnak tekintendő hadtörténeti forrásanyagot, amelynek kiadására Ausztria az egyezményben kötelezte magát

2) Felkutatni és tudományosan feldolgozni azt a magyar hadtörténeti érdekű iratanyagot, amely Ausztria és Magyarország között nem osztható fel, amely mind a két állam közös szellemi tulajdona, Bécsben marad. (Ide értve az első világháború katonai anyagát is)

3) A megbízottak jelenlétükkel fenntartják és folytonossá teszik Magyarországnak a trianoni békeszerződés 177. cikkében és a badeni egyezmény I. pontjában biztosított jogait és őrködnek az iratok sértetlen fennmaradásán. A magyar kormánynak, ha nem akarja feladni a nemzetközileg biztosított jogait, melyek nagyfontosságú, évszázados hadtörténeti forrásanyagának szabad használatát s részben birtoklását teszi lehetővé, ha nem akar lemondani szellemi tulajdonának, nemzeti kultúrkincsünknek jelentős részéről, feltétlenül élnie kell a badeni egyezményben biztosított lehetőségekkel, mindaddig, míg más megállapodásra nem kényszerül, illetőleg a badeni egyezmény semmisnek nem nyilváníttatik. A Magyar Hadilevéltár bécsi kirendeltsége (mely 1920-tól 1940-ig „a M. kir. Hadilevéltár bécsi felszámoló osztálya” néven működött) eddigi munkája során a magyar szellemi tulajdont alkotó hadtörténeti iratanyag tekintélyes tömegét válogatta ki a bécsi Kriegsarchivból és szállította Magyarországra a Hadilevéltárba (Honvéd Levéltár és Múzeumba).

A Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnokság mai meglévő iratanyagának 80%-a (török korabeli iratok, a Generalkommando iratanyaga, testőrségi iratok, a nemesi felkelés iratai, az 1848/49-es szabadságharc hadműveleti iratanyaga, a szabadságharcot követő évek büntető- és vizsgálóbírói iratai, az első világháború iratanyagának legnagyobb része, anyakönyvi lapok, kitüntetési javaslatok stb.) a bécsi kirendeltség közreműködésével került tulajdonunkba.

A második világháború befejezése után a jelenlegi Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnokság lépéseket tett a kirendeltség működésének zavartalan folytatására, hogy jogigényeinket a bécsi levéltári anyagra vonatkozólag továbbra is fenntarthassuk. Ennek eredményeként a HM Úr 24 000/eln. szerv.-1946. számú rendeletével felállított hadilevéltári alosztály mellett módot nyújtott a bécsi levéltári kirendeltség munkájának továbbvitelére is, a nehéz pénzügyi viszonyokra való tekintettel a létszámot átmenetileg egy főben állapítva meg. A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946. évi december hó 16-án járult hozzá a kirendeltség további működéséhez (1946. december 6-án kelt 10. számú jegyzőkönyv 5. pontja-692/Bbk. elnsg.-1946. sz.) A jelenleg is működő Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnokság bécsi levéltári kirendeltsége az 1.) és 2.) pontban feltüntetett munkáját még nem fejezte be. A 3.) pontban foglaltak pedig továbbra is állandó jelenlétet kívánnak.

A minisztertanács olyan értelmű döntése, mely a kirendeltség megszüntetését jelentené, nemzeti szempontból jóvátehetetlen kárral járna. Ez úgy volna magyarázható, mintha a magyar állam ezáltal lemondana az osztrák részről újabban vitatott érvényű badeni egyezményben biztosított jogairól és teljesen Ausztriának engedné át mindazt a nagy értékű levéltári anyagot, amelyhez Magyarországnak közös vagy magyar szellemi tulajdon címén a trianoni szerződés és a badeni egyezmény alapján joga van.

A kirendeltség jelenlegi fenntartása havonként az alábbi költségkihatással jár: 2 tiszt illetménye (kirendeltségvezető és beosztott) 1400 Ft, takarítás 50 Ft, irodaszerekre 30 Ft, villamos költségre 10 Ft, csak fűtési szezonban tüzelőre havi 100 Ft, összesen 1590 Ft. Az előadott indokok alapján kérem Miniszter Urat, hogy a bécsi levéltári kirendeltségnek a minisztertanács által történt jóváhagyását a lehetőségekhez mérten támogassa.

Csatoltan felterjesztem a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr 1946. augusztus 19-én kelt 88 962/VI.-1946. számú és a bécsi levéltárakhoz kiküldött magyar kormánymegbízott 1946. október 18-án kelt 9/46. számú iratának kivonatát.

2 db melléklet

Budapest, 1948. évi július hó 9-én.

Dr. Erdélyi Gyula ht. ezredes egyetemi c. nyilvános rendkívüli tanár

Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnoka

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 28 353/eln. szü.-1948. sz.

---

48
Budapest, 1948. augusztus 18.
Pálffy György altábornagy, a Honvédség Felügyelője jóváhagyja a Kossuth Akadémián avatandó tisztek új esküszövegét. Az első akadémiai tisztavatásra másnap, augusztus 19-én került sor.

---

[...]^[84]

Ad-1.

A Honvéd Kossuth Akadémiáról f. évben kikerülő új tisztek avatásával kapcsolatosan szükségessé vált a tisztikarnak az új demokratikus honvédségben betöltendő fontos hivatása ünnepélyes kidomborítására tiszti esküszöveg és azzal való felesketés rendszeresítése. Ezzel a ténnyel semmiképpen esem szándékozom az érvényben lévő honvédeskü egyetemes jellegét csökkenteni, hanem következetesen annak szellemében kívánom a honvéd tisztikar hivatástudatát és felelősségérzetét még nyomatékosabban megszilárdítani. Az új tisztavatási esküszöveget mellékelten kiadom és egyúttal elrendelem a Honvéd Kossuth Akadémia felavatására kerülő növendékeinek ezzel az esküszöveggel való felesketését.

Kiadható! Pálffy s. k.

[...]

Tiszti eskü

Esküszöm, hogy a Magyar Köztársaságnak, szabad népem hadseregének utolsó leheletemig hűséges tisztje leszek. Kötelességemet a Köztársaság alkotmányához^[85], törvényeihez és törvényes rendeleteihez híven, becsülettel teljesítem. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsainak engedelmeskedem. A katonai tudományt lelkiismeretesen tanulmányozom. Példaadóan viselkedem, a fegyelmet minden törvényes eszközzel fenntartom. Beosztottjaimról legjobb tudomásom szerint gondoskodom, őket öntudatos hazafiakká és a haladás bátor, önfeláldozó harcosaivá nevelem és képzem.

Esküszöm, hogy népünk szabadságáért, hazánk felvirágzásáért teljes erőmmel és tudásommal dolgozom. Mindig készen állok, hogy hazámért, a Magyar Köztársaságért minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is, öntudatosan és férfiasan harcoljak és zászlóinkat, szabadságharcos elődeink szellemében győzelemre vigyem.

Esküszöm, hogy a honvédségi és népi vagyont megőrzöm, és alárendeltjeimmel megőriztetem. A haza és a dolgozó nép ellenségei ellen becsületes hazafihoz illő éberséggel küzdök. A szolgálati és állami titkot híven megőrzöm.

Békében és harcban egyaránt magyar népem igaz fiához méltóan viselkedem, becsülettel élek és halok. Ha pedig eskümet megszegném, sújtson a Köztársaság törvényének büntetése, dolgozó népem megvetése.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 33 122/ eln. nev. alcsfsg.-1948. sz.

---

49
Budapest, 1948. augusztus 19.
A Honvéd Kossuth Akadémia első tisztavatási ünnepségének terve. A kivonuló csapatok parancsnoka Köteles Jenő alezredes volt.^[86] A tiszteket Szakasits Árpád köztársasági elnök^[87] avatta fel.

---

Emlékeztető

Az osztály szükségesnek tartja az alábbi kiadványt: az eskü szövegét az 511/Bbk. kik. sz. alatt a Kfcs. IV. oszt-nak tettem át.

Az 1948. VI. 24-én kelt 2 974/eln.-1948. sz. felterjesztésre: az augusztus 19-i tisztavatási ünnepség tervezetét általában elfogadom, és azzal kapcsolatban az alábbiakat rendelem el:

1) A bevonni tervezett idegen csapat és rendőrségtől származó díszalakulatok meghívását saját hatáskörben intézze.

2) A nev. tiszti akadémia avatandó hallgatói a K. A. hallgatóival – a tervezetben leírtaknak megfelelően – együtt avatandók.

3) A fogadalomtervezet szövegének elfogadására vonatkozóan külön (Kfcs. IV. oszt. útján) intézkedem.

4) A díszmenet előtti parancs kikérésénél a Himnusznak nemcsak egy ütemét kell játszani, hanem a Himnuszt egyszer teljesen végig kell játszani. Általában a Himnuszt játszás közben megszakítani sosem szabad, hanem a megkezdett Himnuszt mindig végig kell játszani.

5) Küldöttségbe – a III./h. pontban felsoroltakon kívül – hívja meg a mü. hop. „nagy-küldöttségét”, továbbá az 1. ö. rep. oszt., Hadihajós oszt., 1. ö. rádió felderítő oszt., Hadiakadémia, Hadbiztosi Akadémia (ö. kik. alakulatok) kis küldöttségét.

6) A Köztársasági Elnök Úr felesége a közös ebéden ne vegyen részt.

7) Az összes Budapestre akkreditált attachékat magam hívom meg az ünnepségre. Ebéden nem vesznek részt.

8) Anyagiakra külön (Acsf. útján) intézkedem.

Kapja: Kossuth Akadémia pk.

Honvéd Kossuth Akadémia parancsnokság

Tárgy: 1948. évi augusztus hó 19-i tisztavatási ünnepség terve

Honvédelmi Miniszter Úrnak (Kiképzési csoportfőnök)

Budapest

Felügyelő bajtársnak jóváhagyásra bemutatandó!

VII. 2. Illy Gusztáv^[88] s. k.

Jelentem, hogy a Honvéd Kossuth Akadémia egyéves tiszti tanfolyamát végzett hallgatóinak 1948. évi augusztus hó 19-én történő tisztavatási ünnepélyére vonatkozó részletes tervet kidolgoztam s az alábbiakban terjesztem fel:

I. Az avatásra kivonuló csapatok csapatrendje: egy gyalog díszszázad, egy huszár szakasz, egy fogatolt löveg szakasz, egy gk. löveg szakasz, egy gk. páncéltörő ágyús szakasz. Fenti egységek a Kossuth Akadémia akadémikusaiból kerülnek kiállításra. Kivonuló csapatok pka- Köteles Jenő alez. Fentieken kívül – tekintve, hogy az Akadémia első tisztavatási ünnepsége az egész honvédség ünnepét is jelenti – az alábbi, csapatokból és fegyvernemekből kiállított díszegység bevonását tervezem: egy gyalog díszszázad a központi hv. kik. zlj-tól, egy gyalog díszszázad a budapesti őrzlj-tól, egy gyalog díszszázad a mü. hadosztálytól, egy gyalog díszszázad a honvéd hadihajós osztálytól, egy gyalog díszszakasz 1. ö. rep.osztálytól, egy rep.raj az 1.ö.rep. osztálytól mely a díszmenetben is részt vesz, és az egész ünnepség alatt 500 m-es magasságban az Akadémia felett köröz.

A honvéd alakulatok beállításán kívül a két fegyveres testület bajtársi szellemének és viszonyának dokumentálása céljából, valamint azon tényből kifolyólag, hogy az avatásra kerülő alhadnagyok között 9 rendőr alhadnagy bajtársat is avatunk a rendőrakadémia pság-ot egy zászlós gyalog díszszázad kiállítására felkérni tervezem.

II. Az ünnepély lefolyása

1) 1948. VIII. hó 18-án 20 h-kor

2) Szűkkörű bajtársi vacsora az akadémikusi étkezdében a felavatásra kerülők és az Akadémia tisztikara részvételével.

1948. VIII. 19.:

7 h-kor zenés ébresztő.

8.30 h-kor az Akadémia elvégzését igazoló díszoklevél és az alhadnaggyá történt kinevezést bizonyító okiratok ünnepélyes kiosztása az Akadémia dísztermében az új alhadnagyok részére. Az oklevelek átnyújtását magam végzem és az ünnepségen a felavatandókon kívül a tanári kar és az Akadémia tisztikarának egy része venne részt.

10.30 h-kor

Az új alhdgy-ok ünnepélyesen megkoszorúzzák az Akadémia parkjában lévő Kossuth-szobrot, és a főlépcsőházban lévő Szabadsághősök emléktábláját.

11 h-kor

Alhadnagyavatás az Akadémia nagyrétjén

a) Érkezés: az Akadémia jobb szárnyépületét és főépületét összekötő folyosó kapuja előtt (mint a múlt évi zászlóátadási ünnepségen).

b) Elhelyezés: az Akadémia nagyrétjének jobb oldalán felállított tribünön és attól jobbra-balra. A csapatok a tribünnel szemben állnak fel, középpel a régi Ludovika hármas szoborcsoport előtt. A szoborcsoport zászlókkal és címerrel takarva. Az új alhadnagyok vonalban a kivonult csapatok és az Elnöki páholy között a nagyrét közepén középpel az Elnöki páholyhoz igazodva. Az alhadnagyok mellett a balszárnyra térközzel hasonló vonalalakzatban a nev. tiszti tanfolyamot végzett, szintén felavatásra kerülő alhadnagyok, ezek mellett kis térközzel a 9 rö.^[89] alhadnagy áll, amennyiben a nev. ti. tanf. hallgatói is ezen a napon kerülnének felavatásra, bár az ezzel járó kettősség a demokratikus közvélemény előtt nem lenne világosan érthető.

c) Fogadás: a meghívottaknak 11 óra előtt 10 perccel kell megérkezniük. Fogadóbizottságról és kordonról gondoskodtam. Az Elnök Úr fogadása pontosan 11 órakor.

A kapuban felállított kürtös 3 egészhívót és a díszjelet fújja.

Az Elnök Urat a kapuban fogadják: honvédelmi miniszter úr, honvédség felügyelője, kiképzési csoportfőnök és Honvéd Kossuth Akadémia parancsnoka.

Az Elnök Úr az összekötő folyosó kapuján kíséretével belép, a zenekar a Himnuszt játssza. Az Elnök Úr a kivonult alakulatok jobbszárnyától balfelé menet ellép az Akadémia csapatai és az előző pontban felsorolt díszegységek előtt, majd az alhdgy-ok csoportja előtt ellépve elfoglalja helyét az emelvényen.

d) Az Akadémia pk. rövid (10 perc) beszédben méltatja a nap jelentőségét, majd felszólítja az új alhadnagyokat, hogy tegyék le a Fogadalmat. A kivonult díszegység pk-a az Akadémia zászlóját az új alhadnagyok arcvonala elé szólítja, ahol a zászló szembefordul az avatandókkal. Ezen idő alatt az Akadémia díszkürtjén a díszkürtös akadémikus a díszjelet fújja.

e) Fogadalomtétel

Az új alhadnagyok a kivonult díszegységek pk-ának „fogadalomhoz” vezényszavára balkezükkel tányérsapkájukat fejükről leveszik, jobb kezüket szívükre téve fennhangon mondják a fogadalom szövegét, melyet az Akadémia I. sgt. olvas fel. A fogadalom szövegének tervezetét mellékelten csatolom. A fogadalom szövegének tervezetét mellékletben csatolom. A fogadalom szövegének elhangzása után a park hátsó részében elhelyezett páncéltörő ágyús szakasz három dísztüzet ad le. A dísztűz megtörténtével a zászló megindul és a balszárnyról elvonul, majd belép a gyalogdíszszázad melletti helyére. Az Akadémia díszkürtjén a díszkürtös aks. ezen idő alatt „az Akadémia hívó”-t fújja.

f) A Köztársasági Elnök Úr 15 perces beszédet intéz az új alhadnagyokhoz.

g) Az évfolyamelső alhdgy. 5 perces beszédben válaszol az új alhadnagyok nevében a Köztársasági Elnök Úr hozzájuk intézett szavaira.

h) Díszmenet

A kivonuló csapatok pk-a lóháton előre jön és parancsot kér, miközben a zene a Himnusznak egy ütemét játssza.^[90] Az Elnök Úr megadja a parancsot a díszmenetre. A csapatok a díszmenethez megalakulnak (kb. 5 perc), közben az emelvények mögött elhelyezett zenerészleg a Kossuth nótát játssza. Díszmenet, melynek befejeztével az avatási ünnepségnek vége.

i) 12 órától 12.30 h-ig szünet, mely alatt a parkban felállított buffetben ürmöst, pogácsát, szendvicset, sört stb. szolgálnak fel. A közös bajtársi ebédre a már előre meghívottakat a rendezőgárda a buffet már előre kijelölt és fenntartott részébe vezeti, ahol az ebéd kezdetéig együtt maradnak. Közben az új alhadnagyok és az aks-ok fegyverzetüket leteszik, és a díszebédhez az étteremben elhelyezkednek. Ennek megtörténtét nem láthatóan jelentik, mire az Akadémia pk-a a vendégeket az étterembe bevezeti.

12.30 h-kor: egyszerű háromfogásos bajtársi ebéd. A Honvédelmi Miniszter úr pohárköszöntőt mond.

j) Távozás:

A Köztársasági Elnök Úr és a vendégek a főlépcsőházon, a főkapun át hagyják el az Akadémia épületét. Jelen vannak ugyanazok, mint érkezéskor. A főbejárat előtt zászlós díszőrség áll. A kürtös az Akadémia főbejáratánál díszjelet fúj.

III. Rendezéssel kapcsolatos jelentések és kérdések

a) a rendezéssel kapcsolatos kérdéseket kijelölt bizottság végzi. Főrendező: Diénes Ödön szds.

b) Az ünnepséget a Magyar Rádió 11 h-tól 12 h-ig egy órás időtartammal a helyszínről közvetíti

c) Díszítés

A környék és az Akadémia területének díszítését a Székesfőváros, a Magyar Dolgozók Pártja dekorációs anyagának felhasználásával az Akadémia Parancsnokság vállalkozók útján biztosítja.

d) Meghívandók jegyzékének összeállítása és helyesbítése folyamatban.

e) Meghívók legyártása idejében megtörténik.

f) Rend biztosítása: A rendőrség részéről külső rend biztosítására, a gk. parkírozásának rendezésére, az Akadémia parkjában a rend fenntartására 80 fős karhatalom igénylése folyamatban. Az ávó. és kat. pol. megfelelő szerveinek bevonására intézkedem.

g) A vendégek bevezetése és a belső rendezés céljaira a díszegységbe be nem osztott, az akadémia állományába tartozó összes ti-ek és thts-eken kívül 50 fő válogatott legénység rendelkezésre bocsátására az 1. ö. rep.oszt. pság-ot tervezem felkérni.

h) Küldöttségek: Magyar Dolgozók Pártja, Nagy rendőrküldöttség, Magyar Szabadságharcos Szövetség, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Ifjúsági Küldöttség, NÉKOSZ-küldöttség, Úttörő és Cserkész Küldöttség, a Honvédelmi Minisztérium, a Honv. Határőrség, a 2 hadosztály (kiképző alakulatai) nagy küldöttségei és a honvéd kerületek kis küldöttségei.

i) Sajtószolgálat: augusztus hó 1-től kezdődőleg a napi sajtóban és heti folyóiratokban kisebb közlemények az alhdgy. avatásról. Augusztus hó 5-én NOT-nak leadandó egységes, rövid kommüniké az összes lapokban való közzétételére. A Demokratikus Pártok napilapjainak és folyóiratainak főszerkesztőit az ünnepségre meghívjuk.

j) Fotó- és filmhíradó szolgálat

A Magyar Filmipari Rt-től film- és fotóriportereinek kikérése biztosítva lesz. A HM kiképzési osztály kebelén belül működő filmhíradó-szolgálat és fotószolgálat kirendelését kérem. A honvéd Határőr Főparancsnokság filmhíradó szolgálatának biztosítását tervezem.

Kérdés.

1) A Köztársasági Elnök Úr felesége a közös ebéden részt vegyen-e?^[91]

2) A külképviseletek, diplomáciai testületek tagjai, katonai attachék meghívandók-e vagy sem?

3) Igenlő esetben az összes, Budapestre akkreditált követek és attachék vagy csak azon államok képviselői, melyekkel a magyar Demokrácia baráti szerződéseket kötött.

k) Anyagiak

A felavatásra kerülő alhadnagyok felszerelése és ruházata f. évi augusztus hó 10-re elkészítve és az Akadémiára beszállítva rendelkezésre kell, hogy álljon, hogy az adódó esetleges igazítások még elvégezhetők legyenek. A kivonuló csapatok felszerelése és ruházata, a szükséges lóállomány, gépjárművek, lövegek biztosítva legyenek. Az ünnepség rendezésével kapcsolatos költségek részbeni fedezésére a HM Úrtól egyidejűleg a K.A. 3042/eln. közig.-1948. sz. alatt 23 400 Ft kiutalását kérem.

Az ünnepély helyszínének vázlatát, a tiszti fogadalom szövegét csatoltan felterjesztem. 2 drb melléklet

Felterjesztem Köztársasági Elnök Úr Elnöki Irodája Vezetőjének, Köztársasági Elnök Úr szárnysegédjének, a HM Úrnak (Kiképzési Csoportfőnök).

Megküldöm: nevelőtiszti tanfolyam parancsnokságnak, Rendőr Akadémia pság-nak.

Kapják: Kik. tan. Vez., Akadémia pkh., leg.kül., I., II. aks.zlj., Nev.törzs., Törzsparancsnokság, Akadémia I., II. sgt., „D” ti.

Budapest, 1948. évi június hó 24-én

Révay Kálmán ezredes, akadémiaparancsnok

Kik. osztály részéről:

1) Az eskü szövegét a kfcs.IV.oszt-nak átadtam, kérve rendelet sürgős kiadását a tiszti eskü (fogadalom) szövegére vonatkozólag

2) A II/1.-h. „Díszmenet” p-hoz: A Himnusznak csak egy ütemét játszani szabályellenes! A Himnusz méltóságával nem egyeztethető össze, hogy játszás közben abbahagyják! Ha játszani kezdték, legalább egyszer végig kell játszani.

3) A honv. (HM nev. alcs.) filmszolgálat kirendelésére és a ruházat elkészülésére az illetékeseket felkértem.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 27 644/ eln. kik.-1948. sz.

---

50
Budapest, 1948. szeptember 1.
Az iskolák államosításának^[92] idején kivezényelt honvéd karhatalmi alakulatok munkáját elismerő 1. sz. bizalmas felügyelői parancs. Mellékelve Rajk László belügyminiszter július 12-i hasonló tárgyú levele.

---

1. számú bizalmas felügyelői parancs

Budapest, 1948. évi szeptember hó 1-én

A Magyar Belügyminiszter folyó évi július hó 12-én kelt 263 268/1948. BM-1948. sz. átiratát teljtartalmúlag az alábbiakban közlöm: „Az iskolák állomosításával kapcsolatban 1948. június hó 7-től június 25-ig tartó karhatalmi mozgósítás során kivezényelt karhatalmi egységek tanúbizonyságát adták a rendőrség és honvédség kölcsönös megbecsülésének és együttműködésének. A kivezényelt honvéd alakulatok és azok parancsnokai szolgálatukat kifogástalanul látták el, mellyel az ország rendjének és nyugalmának biztosításához nagymértékben hozzájárultak, ezért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki.”

A Belügyminiszter Úr elismerését és köszönetét örömmel hozom a kh. szolgálatban részt vett legénység, tiszthelyettesek és tisztek tudomására. A kh. szolgálat ideje alatt fiatal honvédségünk becsülettel megállta a helyét.

Pálffy altábornagy s. k. a Honvédség Felügyelője

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 29 454/ eln. szü.-1948. sz.

---

51
Budapest, 1948. szeptember 8.
A Katonapolitikai Csoportfőnökség tájékoztatója Németh Dezső ezredes, moszkvai katonai attasé számára a Honvédség általános politikai helyzetéről, kitekintve az országban napirenden szereplő legfontosabb kérdésekre is. ^[93]

---

Honvédelmi Miniszter Katonapolitikai Csoportfőnök

Tárgy:

Általános tájékoztatás

Németh Dezső vk. ezredes bajtársnak!

Magyar katonai attaché      

Moszkva

F. év augusztus hó 12-ki és augusztus hó 16-iki jelentéseire

1) A honvédség belső életére és az általános politikai hangulatára vonatkozó tájékoztatókat megküldöm.

2) A Szovjetunióba kiküldendő főtisztek és törzstisztek vezénylésével kapcsolatban a részletek tekintetében még tájékozatlanok vagyunk, ezért ezredes bajtárs ezekre vonatkozólag az illetékes szovjet szervekkel vegye fel a kapcsolatot s annak eredményét közvetlenül a csoportfőnökségemnek jelentse.

Szeptember hó 26-ra a Szovjetunióba be kell érkezni 5 főnek: Bárdoss Gusztáv fhdgy.-nak, Drapál Ferenc hdgy.-nak, Jeges Sándor alhdgy.-nak, Szabó Ferenc alhdgy.-nak és Zóka Ernő alhdgy.-nak, mindnyájan páncélos fegyvernembeliek. Október 1-re be kell érkezni újabb 5 főnek: Csémi Károly szds.-nak, Dittie Gyula őrgy.-nak, Fehér László alez.-nek, Hermándi Iván szds.-nak és Kiss Ernő őrgy.-nak, akiket szintén páncélos kiképzésre vezényeltek.

A felsorolt tisztekkel kapcsolatban közölje, hogy melyik állomáshelyen (külön a főtisztekét, külön a törzstisztekét) milyen határidőre és milyen felszereléssel kell jelentkezniük. Amennyiben az iskolák nem Moszkvában lennének, úgy tüntesse fel jelentésében a vonaton való odautazáshoz szükséges időt is. Megérkezésük időpontjától kezdődően, elhelyezésükről, élelmezésükről és utazási költségeikről gondoskodjék. Az így felmerült költségeket vissza fogom térítetni. A vezényeltek Moszkvába való utazása is valószínűleg vasúti szállítás igénybevételével fog megtörténni, már a magukkal viendő poggyász valószínű nagy súlya és térfogata miatt is.

3) Csatoltan megküldöm az átvett könyvek jegyzékét (magyar fordítású címekkel). A könyveket a HM illetékes osztályának eljuttattam. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a Katonai Főcsoportfőnök bajtárs szükségesnek tartja, hogy az első világháborúval foglalkozó szovjet hadtörténeti munkák – vezérkari tisztjeinknek továbbképzése szempontjából is – tanulmányozás és megismerés céljából rendelkezésünkre álljanak. Ezért szükséges az ilyen irányú hadtörténeti munkák felkutatása, s amennyiben ilyenek beszerezhetők, úgy azokat a Csoportfőnökség címére, hasonlóan az előbbi küldeményhez, küldje meg.

4) Az augusztus 12-i, illetve 16-i jelentésében felvetett személytárgyú kérdésekkel kapcsolatban: Berecz János volt törm.-t az októberi kísérleti tanf.-ra be fogjuk hívni. Kiss Gábornénak és férjének a követséghez való beosztásáról egyéb akadályok miatt nem lehet szó.

5) Ugyancsak nem lehetséges Kiss Géza őrgy.-nak Moszkvába való kiküldése sem, mivel a futárszolgálat a csoportfőnökség vonalán, egyelőre felső utasításra megszűnik és a futárpostát további intézkedésig a külügyi futár útján fogom továbbítani.

3 drb melléklet.

Budapest, 1948. évi szeptember hó 8-án

A miniszter rendeletéből: dr. Vértes ezredes s. k.

Tájékoztatás általános honvédségi kérdésekről és általános politikai helyzetről

A honvédség megerősítésének, kiépítésének és megbízhatóságának fokozása az utolsó hónapokban különösen előtérbe került. A honvédség vezetői különböző ipari üzemekben, a munkásság nagy tömegei előtt ismertették a hadsereg fontosságát, átalakulását és általában igyekeztek a népi demokrácia honvédségét ezeken az előadásokon keresztül a néphez még közelebb hozni. Több nagyüzemben: Pálffy^[94], Sólyom^[95], Görgényi^[96], Szalvay^[97], Jánossy^[98] elvtársak és még rajtuk kívül többen tartottak előadásokat, melyeknek kétségkívül a tömegekkel való kapcsolat kiépítése céljából, nagy hatása volt.

Ennek a programnak a jegyében született meg: „100 éves a Honvédség” hete. Az ünnepségen a honvédség 30 ho-al (gyal., hv., tü., mű., és közvetlenekkel) Kossuth Akadémia, rep.osztály, rendőrség és a Szabadságharcos Szövetség kb. 3500 fővel vesz részt. Amíg a nagy nyilvánosság előtt az üzemekben, városokban és falvakban nagy lendülettel folyik a honvédség propagálása és néppel való kapcsolatok megerősítése, a honvédségen belül a Kossuth-körök munkája erősíti a politikai életet és emeli fel a nívót. Sajnos a Kossuth körök munkája nem volt teljes mértékben kielégítő. A kezdeti megindulás megszervezése nem mindenütt történt a legnagyobb körültekintéssel, és így beleszámítva a szabadságolás időtartamát is, a politikai elméleti képzésben kis visszaesés mutatkozott. Ez azonban egyáltalán nem döntő, vagy súlyos hiba, csak a veszélyre figyelmeztet, hogy a pártmunka elhanyagolása nagyobb veszélyt is rejthet magában. A Kossuth-körök munkájának és a pártmunkának fokozottabb megerősödését vette programjába vezetőségünk az őszi kiképzés megindulásával.

Augusztus és szeptember hónapban az új hadianyaggal való megismerkedés céljából tanfolyamok voltak. Az alapvető anyagismertető tanfolyam után, egy központi tanfolyamon a csapatok legkiválóbb oktatóival lesz az új fegyverzet és fegyverzettel való kiképzés megismertetve. Ezután a már kiképzett újonc oktatókeret az alakulatokhoz visszatérve a teljes újoncoktató kereteket fogja átképezni. Az elérendő cél: az újoncok bevonulására (október 20–25.) az összes oktatók ismerjék az új fegyvereket.

Ugyancsak megtörténtek az előkészületek az ifjúság katonai előképzésének megindítására. A Szabadságharcos Szövetség és a demokratikus ifjúsági szervezetek vezető szerephez jutnak az ifjúság előképzésénél. Személyi téren sikerült biztosítani, hogy a határőrség eddigi létszámán felül még 3600 főt kapjon és a jövő év elején törvényerőre emelkedő másfél éves szolgálati idő bevezetésével a határőrség eddigi váltási és létszámproblémái is megoldást nyernek.

Ugyancsak a közeljövőben kormányrendelet fog intézkedni arra, hogy a továbbszolgáló tisztesi rendszert a honvédségbe fokozatosan bevezessék és ezáltal a hivatásos tiszthelyettesi rendszer meg fog szűnni. Az új szervezésnél a súly a tisztképzésen van és ez kifejezésre jut a Kossuth Akadémia három ezreddé való fejlesztésében és a Petőfi Akadémiának a felállításában. A Kossuth Akadémia felvételi vizsgái most folynak, illetve más részben be is fejeződtek. Az eredmény kielégítő, mind politikai, mind pedig katonai szempontból. A Petőfi Akadémia, mint a nevelőtiszti utánképzés intézménye ugyancsak most kezdte meg nagyobb létszámban a kiképzést. A tiszti továbbképzésre, azoknak a tiszteknek a részére, akik megfelelő katonai szaktudással még nem rendelkeznek, a Kiképzési Csoportfőnökség 3, illetve 6 hónapos főtiszti, törzstiszti továbbképző tanfolyamokat állít fel.

Az új szervezésben a légvédelmi alakulatok és szervek is felállításra kerülnek (lgv. tü. osztály, orléköz^[99]) a repülőerők két századán felül egy ejtőernyős század is meg fog alakulni. A honvédelmi minisztériumban a Katonai Főcsoportfőnökségen belül a fokozottabb feladatok folytán három csoportfőnökség alakul, és a hadiipar megindításához szükséges központi szervek is felállításara kerülnek.

Általános politikai tájékoztatás

A belpolitikai életben a fő kérdés a kulákok elleni harc. Gazdasági életünk fokozódó megerősödésével, ipari termelésünk állandó, növekvő kapacitásával a három éves terv előírt programpontjait mindenütt elértük, sőt több szektorban azt túlteljesítettük. Rákosi elvtárs kecskeméti beszédében^[100] utat mutatott arra, hogy az ország a parasztkérdést, mezőgazdaságunk megerősödését, elsőrendű célnak tűzte ki. A kulák parasztság ellenállása, szabotáló tevékenysége az utóbbi időben különösen kiélesedett. Erre a tevékenységre volt a kormány részéről a válasz az, hogy a beszolgáltatásnál a gazdag parasztság jóval súlyosabban van megterhelve, mint a szegény kis- és középparasztság. Ugyanezt a célt szolgálta a progresszív földadó bevezetése.

A Magyar Dolgozók Pártja, különösen az utóbbi három hónapban jelentékenyen megerősítette pozícióit, nemcsak az iparban, hanem a parasztság között is. A belpolitikai életben mint a megerősödés jelentős tényét kell elkönyvelni a miniszteri tárcák körül történt változtatást (honvédelmi, belügyi, külügyi, iparügyi minisztériumok). Tildy Zoltán lemondása és Szakasits elvtárs köztársasági elnökké választása ugyancsak a Dolgozók Pártjának^[101] nagyobb befolyását jelentette az államapparátusban.

A reakció erőteljesebb harca megnyilvánult egyrészt a gabonabeszolgáltatásoknál, amelynél kizárólag a kulák parasztok közül egypáran a gabonabeszolgáltatást elszabotálták, illetve a termést felgyújtották. A munkásbíróságok minden esetben igen szigorú ítéleteket hoztak. A reakció szabotázsakcióira példának lehet felhozni a Földművelésügyi Minisztérium régi horthysta tisztviselőinek sorozatos, hosszabb időn át folytatott szabotáló tevékenységét. Számos magas rangú földművelésügyi tisztviselő vett részt ebben az akcióban, és több millió forinttal károsították meg az államot.

Pártunkban továbbra is elsőrendű feladatként az elméleti képzettség fokozása, a továbbképzés van kijelölve. Ezen a téren párttagságunkban nagy tanulási kedv tapasztalható. Pártunk megerősödését természetesen az opportunista elemek is kihasználták és igyekeztek a sorokat felhigítani. Ennek meggátlására hozta pártunk politikai bizottsága a tagfelvételi zárlatot.

Tájékoztatás a honvédség politikai hangulatáról és a jelentősebb politikai bűncselekményekről.

1948 májusa óta a honvédség politikai hangulatára, az ország jelentősebb belpolitikai eseményei nyomták rá bélyegüket. Ezek a jelentősebb események kisebb keretekben, de nagyjában ugyanazokat az eseményeket és hangulatokat váltották ki a honvédek között, mint az ország polgári lakosságában.

A két munkáspárt egyesülése a honvédség tiszti és tiszthelyettesi karában és a legénységnél egyaránt osztatlan lelkesedést és a baloldali szellem megerősödését eredményezte. Az Egyesülési Kongresszus idejére^[102] esett a felfokozott harc a klerikális reakció ellen^[103]. A harc kirobbantója, illetve az ellentétek kiélesedésének oka – mint ismeretes – az egyházi iskolák államosítása volt. A belső rend fenntartása és a provokációk elterjedésének megakadályozása céljából vált szükségessé a rendőrségnek és a honvédség egyes egységeinek karhatalmi készültségbe való helyezése. A készültség a honvédség szempontjából két irányban volt eredményes. Egyrészt az állandó készenlétben tartás a csapatok harcedzettségét és gyakorlati tudását fokozta, s mintegy próbaköve volt az áprilisban bevonult Kossuth-akadémikus jelölt újonc legénységnek. Ebből a szempontból a honvédség a próbát kiállta. A csapatok mindenütt fegyelmezetten viselkedtek, fellépésük katonás, határozott volt és a kapcsolatot a néppel még jobban megerősítették. Ez az állapot viszont alkalmas volt arra is, hogy a világnézetben ingadozó tisztek és tiszthelyettesek színt valljanak. Nagy általánosságban egy pár esettől eltekintve azt az eredményt lehet elkönyvelni, hogy a demokrácia mellett foglaltak állást. Természetes az ellenkező esetre is volt példa.

Így a Budapest őrzlj-nál egyik tisztes bajtársait arra lázította, hogy karhatalmi alkalmazás esetén a fegyvert ne használják és különböző rémhírekkel destruálta társait. Mint utólag kiderült, a honvéd egy ellenséges, köztársaság-ellenes szervezetnek volt beépített ügynöke. Az ingadozó tisztek magatartására jellemző példa J. L. vk. őrgy esete, aki vallásos meggyőződésére hivatkozva nem volt hajlandó a kormánynak az egyházi iskolák állomosításával kapcsolatos állásfoglalását határozatilag helyeselni. Rajta kívül kb. 8-10 főre tehető azoknak a tiszteknek, illetve tiszthelyetteseknek a száma, akik válaszút elé állítva a demokrácia ellen foglaltak állást. Nevezettek mind el lettek távolítva a hadseregből. A július végén bekövetkezett jugoszláv események a honvédség körében is először megdöbbenést váltottak ki. A nevelők felvilágosító és oktató munkájuk következtében aránylag rövid időn belül mindenütt felismerték a jugoszláv események okait és magatartásuk teljesen partvonalszerű volt. Természetes, hogy egyes reakciós felfogású tisztek és tiszthelyettesek, akik úgy látták, hogy a jugoszláv eseményekkel az ő elgondolásuk kap megerősítést, nyíltabban hangoztatták állásfoglalásukat. Ezzel kapcsolatban szintén el lett távolítva pár tiszt és tiszthelyettes.

Bebizonyosodott azonban az is, hogy a rémhíreknek, a reakciós mesterkedéseknek általában azoknál az elemeknél van hatása, akikről eddig is tudtuk, hogy a demokráciát csak opportunizmusból szolgálják. Az április óta tartó és havonként megismétlődő kísérleti tanfolyamok eredményeképpen meg kell állapítani, hogy az ezen az úton bekerült volt tényleges tisztek aránylag elég nagy része igyekszik a rendszerbe beleilleszkedni, bár ez a beilleszkedés nem teljesen őszinte, mert hiszen legtöbbnél anyagi megélhetések voltak az indító okok, hogy a demokratikus honvédségbe visszakerüljenek. Hosszabb idővel kell számolni, amíg az ő átnevelésük meg fog történni és magatartásuk őszinte lesz. Ennek az aránylag nagy létszámú tisztikarnak (kb. 400-500 fő) bekerülése a honvédségbe a politikai megbízhatóság rovására történik. Ennek ellensúlyozására pártunk a polgári pártszervezetek középkádereiből megbízható és jó elvtársakat küld a honvédségbe, akik rövid katonai átképzés után zlj. pk-i, vagy ennek megfelelő fokú egyéb parancsnoki beosztásokba fognak kerülni. Ezeknek a tiszteknek a politikai tudása, politikai stabilitása a honvédség általános politikai nívóját is emelni fogja. Pártunk, mint ismeretes, a honvédség fejlesztésének problémáját elsőrendű programponttá emelte, s így ezen a téren is a párt részéről minden támogatást megkap a honvédség.

Ezt a célt szolgálja egyébként a szeptember 11-én kezdődő „100 éves a Honvédség” hete.

Különösen az utóbbi időben tapasztalható – amely egyrészt az állandóan feszült külpolitikai helyzetnek, másrészt az állandóan élesedő belső osztályharcnak következménye –, hogy a reakció a honvédséget fokozottabb erővel támadja, s igyekszik ügynökeit a honvédségben elhelyezni, katonai titkokat kikémlelni, vagy fegyelmezetlenséget és ingadozásokat szítani. Zendülésre és bujtogatásra már példa volt az előbb említett eset, amelyen kívül még két ízben fordult elő hasonló bűncselekmény, ugyancsak az 1. ö. örzlj-nál és a 2. ö. löv. zlj-nál.

Az idegen ügynökök tevékenységére vonatkozóan meg kell említeni a 7. hv. zlj. pk. helyettesének, Zs. T. őrgy.-nak magatartását, aki egy idegen nyugati hatalom ügynökének ajánlatára hajlandó lett volna későbbi időpontban családjával együtt több honvéd társának kíséretében nyugatra átszökni. Közbejött leleplezés folytán Zs.-nak ez a szándéka nem sikerült, őt a honvédségből rövid úton eltávolítottuk.

Az idegen ügynökök tevékenységére, s általában az opportunista, a demokratikus rendszerbe beleilleszkedni nem tudó és nem akaró tisztek magatartására példaként lehet felhozni H. P. vk. ezds. és társainak hűtlenségi bűntettét. H. és társainak leleplezése a közelmúltban történt. Bebizonyosodott, hogy összeköttetésbe léptek egy nyugati nagyhatalom ügynökével és rajta keresztül a honvédség szervezéséről, hadrendjéről, létszámadatairól tájékoztatást adtak, ezzel a katonai titkokat megsértve hűtlenséget követtek el. H. ezds. és egy másik társa a Népbíróság által halálra lett ítélve, és őket a mai napon kivégezték. Egy másik társa, Sz. S. hdgy., aki a Kossuth Akadémián szolgált, szintén részese volt a H.-féle kémszervezetnek, s őt a Népbíróság életfogytiglani börtönnel sújtotta. H. és Sz. is azok közül a tisztek közül való volt, akiknek a múltját a demokrácia megbocsátotta abban a reményben, hogy az új rendszert becsületesen, meggyőződéssel fogják szolgálni. Ők azonban felhasználták az első adandó alkalmat arra, hogy a Köztársaság ellen konspiráljanak.

Teljesen helytelen lenne azonban H. ezds. és tsainak, vagy Zs. őrgy. magatartásából azt a következtetést levonni, hogy a honvédség tisztikara és tiszthelyettesi kara teljes mértékben megbízhatatlan. Ez csak annyit jelent, hogy a régi rendszerből átvett tisztikarnak a nagy része még nem biztos alapokon áll és megfelelő nevelés vagy ellenőrzés hiányában könnyen a reakció ügynökeinek a hálójába kerülhet. Neveléssel és állandó oktatással a tisztikar politikai stabilitását erősíteni fogjuk és ezt a célt szolgálja a mindinkább jobban kiterjedő és jobban működő nevelői munka, amely különösen a csapatoknál ért el szép eredményt.

A politikai élet fellendítését szolgálja a Kossuth-köröknek, illetve a pártmunkának fokozottabb ellenőrzése és különböző rendszabályoknak a megvalósítása, amely a közeljövőben fog megtörténni.

HL MN VIII. 34. fond MNVK 2. Csoportfőnökség iratai 102/08/515. ő. e.

II. FEJEZET
1948–1953

---

---

52
Budapest, 1948. szeptember 9.
Farkas Mihály^[104] kommunista párti országgyűlési képviselőt a köztársasági elnök honvédelmi miniszterré nevezi ki.^[105]

---

Veres Péter miniszter úr felmentéséről és Farkas Mihály miniszter úr kinevezéséről szóló elnöki elhatározásnak a Honvédségi Közlönyben való kihirdetése iránt – tekintettel arra, hogy a miniszter polgári személy – az osztály intézkedik. (Közzétéve a M. K. 1948/203. számában).

Felveendő a Honvédségi Közlönybe: „A miniszterelnök előterjesztésére Veres Péter honvédelmi minisztert miniszteri tiszte alól eddigi buzgó szolgálatának elismerése mellett felmentem, és ezzel egyidejűleg Farkas Mihály országgyűlési képviselőt honvédelmi miniszterré kinevezem.

Kelt Budapesten, 1948. évi szeptember hó 9. napján.

Szakasits Árpád s. k.                                                       Dinnyés Lajos s. k.”

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 34 454/ eln. psz.-1948. sz.

---

53
Budapest, 1948. szeptember 27.
Feljegyzés Pálffy György altábornagy számára a szovjet katonai tanácsadókkal kapcsolatos kérdésekről (munkájukról, viszonyukról a HM-hez stb.).^[106]

---

Feljegyzés a szovjet katonai tanácsadókkal kapcsolatos kérdésekről

A szovjet katonai attaché közlése szerint a kért tanácsadók október 5-én megérkeznek. Annak idején a következő tanácsadókat kértük: 1 általános, 1 gyalogos, 1 tábori tüzér, 1 légvédelmi tüzér, 1 páncélos, 1 híradó, 1 repülő és 1 műszaki. Pótlólag kértük még 1 általános tanácsadó kiküldését, összesen tehát 9 tanácsadót várunk.

Elhelyezésükről, valamint ellátásukról egyelőre ideiglenesen a Gellért Szállóban gondoskodunk. Ugyancsak rendelkezésükre fog állni személyenként 1-1 gépkocsi, gépkocsivezetővel. Ha addigra sikerül létrehozni a tolmácsok számának szaporítását, ami nem valószínű, akkor 1-1 tolmácsot is be fogunk osztani melléjük. Ellenkező esetben az egész tanácsadó csoporthoz egyelőre csak 1-2 tolmácsot tudunk beosztani. Gondoskodunk arról is, hogy előlegképpen az első napokra megfelelő forintösszegeket kapjanak.

A tanácsadókkal kapcsolatban a következő kérdéseket kell tisztázni:

1) Mi legyen a viszonyuk a Honvédelmi Minisztériumhoz?

Ha a tanácsadók csak a katonai attachéhoz tartoznak és a Honvédelmi Minisztériumnak esetenként lehet csak őket, illetve tanácsaikat igénybe venni, az egyrészt nagyon meglassítaná a munkát, nem lehetne ismereteiket teljes mértékben kihasználni és nem keletkezne szoros viszony a tanácsadók és a Honvédelmi Minisztérium vezetői és egyes szakemberei között, ami pedig kívánatos. Ezért feltétlenül szabályozni kell szoros viszonyukat a Honvédelmi Minisztériumhoz. Erre többféle megoldás is lehetséges:

a) A tanácsadók együttesen a honvédség felügyelőjéhez tartoznak, a honvédség felügyelőjének beosztott vezérkari tisztje (Konkoly-Thege vk. alezredes), aki oroszul is használhatóan beszél és olvas, tartaná személy szerint velük az állandó kapcsolatot. A honvédség felügyelője a beosztott vezérkari tiszt útján szabályozná a felmerülő szükséghez képest a tanácsadók munkáját, egyrészt a kiképzési csoportfőnök reszortjai, másrészt a katonai főcsoportfőnök reszortjai között. A tanácsadók munkája ugyanis többirányú kell legyen: a katonai főcsoportfőnök reszortján belül a hadászati és harcászati, valamint harceljárási elvek ismertetése, megmagyarázása, segítség a szabályzatok, utasítások lefordításában, illetve a fordítás alapján az új magyar szabályzatok elkészítésében. A magyar honvédség szervezésében és fejlesztésében tanácsaikkal való közreműködés, a magyar honvédség új fegyverzetének megismerésében, a fegyverzet és felszerelés megszabásában (rendszeresítésében) tanácsaikkal való közreműködés.

A kiképzési csoportfőnök reszortjában a kiképzési elvek és módszerek, a kiképzési utasítások, a fegyvernemi gyakorlati szabályzatok elkészítésében való segédkezés, a gyakorlatban folyó kiképzésnek a helyszínen való ellenőrzése, és az abban a helyszínen adott tanácsokkal való gyakorlati közreműködés.

Mindkét fajta tevékenységük egyformán fontos. Szoros kapcsolatot kell tehát tartaniuk a katonai főcsoportfőnökkel és a neki alárendelt szakosztályokkal és ugyanúgy szoros kapcsolatot kell tartaniuk a kiképzési csoportfőnökkel és az annak alárendelt kiképzési osztállyal (részben a nevelő alcsoportfőnökséggel is). Hogy azonban e kétféle munkatevékenység között az összhang meglegyen, és hogy a velük való érintkezés, bánásmód terén, valamint kívánságaik teljesítése terén az egész ügynek „gazdája” legyen, célszerűnek látszik, hogy a fentebb említett módon a felügyelőhöz tartozzanak, aki velük és a katonai főcsoportfőnökkel, valamint a kiképzési csoportfőnökkel általában és egyes időszakokra konkrétan is megbeszéli tevékenységüket.

b) A másik megoldás lehetne, hogy a katonai főcsoportfőnökhöz tartoznak, aki a képzési vonalon folyó tevékenységüket a kiképzési csoportfőnököt is belevonva beszéli meg. Ebben az esetben minden egyéb tekintetben a katonai főcsoportfőnök a tanácsadók ügyének gazdája.

2) Fentiekből következik, hogy a tanácsadók számára a Honvédelmi Minisztériumon belül is kell megfelelő irodahelyiséget biztosítani, hogy a velük való sűrű és közvetlen érintkezés elérhető legyen.

3) Minden tanácsadó mellé állandó tolmácsot, esetleg 1-1 gépírónőt is be kell osztani.

4) A tanácsadók fizetése. Annakidején a szóbeli megbeszélésnél, Magyarország vállalta a tanácsadók fizetését. A szovjet katonai attachéval meg kell egyezni a havi illetmény nagysága tekintetében és az egyéb járandóságok (gépkocsi, telefon, esetleg a lakások bére) tekintetében is. Slavin altábornagy, akivel Moszkvában erről a kérdésről hivatalosan tárgyaltam, általánosságban azt fejtette ki, hogy a fizetéseknek nem szabad túlzottan nagyoknak lenniük és hogy a budapesti szovjet katonai attachénak kell erre vonatkozólag javaslatot tennie. Véleményem szerint természetbeni lakáson, ingyenes telefonon és ingyenes gépkocsi használaton kívül ezredesi rendfokozatban lévő tanácsadónak kb. 3000 Ft-nyi havi illetményt kellene folyósítani.

5) Eldöntendő ittlétük és tevékenységük teljesen nyílt vagy burkolt jellege is: ha igazán profitálni akarunk jelenlétükből, akkor javaslom, hogy tegyük működésüket teljesen nyílttá. Csak ebben az esetben lehet a naponkénti, esetleg naponta többszöri velük való megbeszélést és ami igen fontos, az ő csapatoknál teendő minél sűrűbb látogatásaikat és a kiképzésben a helyszínen való befolyásukat biztosítani.

6) A tanácsadókkal munkába állásuk első napjaiban részletesen ismertetnénk, előre elkészített terv alapján, papíron, majd a helyszínen a valóságban a honvédség jelenlegi állását, szervezési, kiképzési, felszerelési, elhelyezési és személyi szempontból egyaránt. Csak miután a mai helyzetet már alaposan megismerték, ismertetnék velük további terveinket, és ezután dolgoznánk ki velük együtt munkaprogramjukat.

[...]^[107]

HL MN VIII. 1. fond HM Szervek iratai- a honv. fe. ir. 844. doboz

---

54
Budapest, 1948. október 14.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter parancsa a szovjet katonai tanácsadókkal való „együttműködésről”, azok hatásköréről és szerepéről a HM munkájában. ^[108]

---

Tárgy:

a szovjet katonai tanácsadókkal való együttműködés

Bizalmas! Parancsnok s. k. felbontására!

A magyar honvédség kérésére szovjet katonai tanácsadók érkeztek Magyarországra. A baráti és szövetséges Szovjetuniónak ez a lépése döntő jelentőséggel bír a magyar honvédség fejlesztése, a magyar néphadsereg megteremtése szempontjából. A Szovjetunió által a magyar honvédséghez kiküldött katonai tanácsadók közvetlen feladata, hogy segítséget nyújtsanak a honvédség kiképzésében és szervezésében a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának tapasztalatai alapján a magyar honvédség sajátosságainak figyelembevételével.

A katonai tanácsadók azon idő alatt, míg a honvédség mellett működnek, továbbra is a Szovjet Hadseregben teljesítenek tényleges katonai szolgálatot és a Szovjet Hadseregben rendszeresített egyenruhát és megkülönböztető jelzést viselik. A szovjet katonai tanácsadók vezetője az én, a honvédség felügyelője, a katonai főcsoportfőnök (vezérkari főnök) és a kiképzési és nevelési csoportfőnök közvetlen munkatársa, tanácsadója. Helyettese (beérkezése később várható) elsősorban a vezérkari főnökkel működik együtt. A beosztott szakkatonai tanácsadók szolgálati állásban a minisztériumi csoportfőnököknek, illetve a minisztériumi alcsoportfőnököknek felelnek meg.

A szovjet katonai tanácsadók kisebb jelentőségű ügyekben, közvetlenül érintkeznek, illetve felvilágosításokat nyújtanak a megfelelő honvédelmi minisztériumi szerveknek (osztályvezetők, egyes önálló előadók). Kiadványtervezeteket, szerkesztés, előmunkálatok közben kell megbeszélni a tanácsadókkal (kiképzési, szervezési, elvi rendeletek stb.). Elkészítés után, jóváhagyás előtt, a rendeletek láttamoztatandók a megfelelő tanácsadókkal. Nagyobb jelentőségű ügyek szolgálati úton terjesztendők fel a honvédség felügyelőjének, a vezérkar főnökének, illetve a kiképzési és nevelési csoportfőnöknek, akik azokat vagy közvetlenül, vagy egymással való előzetes megbeszélés után terjesztik elő a szovjet katonai főtanácsadónak és együttes megbeszélés után döntenek. Természetesen a kisebb jelentőségű ügyekben történt döntés eredményét is utólag tudomásulvétel végett, szolgálati úton jelenteni kell.

A szovjet katonai tanácsadók és a magyar honvéd egyének érintkezésénél a „bajtárs”, illetve „tovaris” megszólítás a rendfokozat megjelölésével használandó. A csoportfőnökök név szerint állapítsák meg és jelentsék azokat, akik jogosultak közvetlen tárgyalásokra a szovjet katonai tanácsadókkal. Általános, főleg adminisztrációs jellegű ügyekben a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség felügyelője, valamint a szovjet katonai tanácsadók között összekötőül Konkoly-Thege Barna vk. alezredest, a honvédség felügyelőjének vezérkari tisztjét jelölöm ki.

Farkas Mihály s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 39 739/ eln. szü.-1948. sz.

---

55
Budapest, 1948. október 16.
A Honvédség áttér a „Pilis-II” fedőnevű hadrendi^[109] szervezésre.

---

Emlékeztető

A Honvédség korszerű fejlesztése kapcsán az 1948. évi létszámemelés figyelembevételével új szervezési rendelet kiadására van szükség.

Lényegi különbségek a „Pilis” hadrenddel^[110] szemben:

1) Létszámemelkedés: tisztben 1057, thts-ben 818, leg-ben 10 101 + 2000, polg.-ban 1381 fő.

2) Fejlesztés:

a) Határőrség létszámemelése

b) Kossuth Akadémia szervezetének kiszélesítése

c) Petőfi nevelőtisztképző akadémia felállítása

d) Új alakulatok (tancsapat, lgv. tü., eje., ORLÉKÖZ… jellegű tanf-ok és több HM közv. intézet)

e) Az eddigi intézetek erőteljesebb létszámemelése

f) Őralakulatok létszámának növelése

[...]^[111]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 33 000/ eln. szerv.-1948. sz.

---

56
Budapest, 1948. október 18.
Jelentés a Demokratikus Hadseregre vonatkozó kérdésekben végzett közvéleménykutatás eredményéről. ^[112]

---

Emlékeztető: az alcsfség. a Magyar Közvéleménykutató Intézetet felkérte, hogy a „100 éves a Honvédség hete” alatt Nagybudapest területén közvélemény-kutatást hajtson végre. A kutatás költségei fejében 3000 Ft megtérítést vállalt az alcsfség. Az Intézet a megbízásnak eleget tett és kéri a költség, azaz 3000 Ft kifizetését. Kifizetendő a nev. oszt. hitele terhére az M.T.I. 12 940 számú csekkszámlájára.

Magyar Közvéleménykutató Intézet

Jelentés a Magyar Honvédségre vonatkozó kérdésekben végzett közvélemény-kutatásról

A Honvédelmi Minisztérium megbízásából a Honvéd Napokkal egyidejűleg Nagy-Budapest területén megfelelő területi megoszlásban feltettük az alábbi, a honvédségre vonatkozó kérdéseket. Statisztikai szempontból az anyagot öt külön csoportban dolgoztuk fel, a következő megoszlásban:

1) Ipari munkásság

2) Egyéb fizikai dolgozók (MÁV, BESZKÁRT, rendőrség, honvédség stb.)

3) Köz- és magántisztviselők

4) Szabadfoglalkozású értelmiségiek

5) Kispolgárság

A fenti csoportokra vonatkozó adatokat az egyes csoportfok valóságos súlyának megfelelő módon átlagosítottuk és azokból mérlegelt átlagot vontunk.

Elsőnek feltettük a kérdést: „Miben látja az új honvédség feladatát?”(Lásd az 1. sz. táblázatot.^[113])

A megkérdezetteknek a kérdőíveken válaszalternatívákat nem adtunk meg, és így spontán feleleteket kaptunk. A megkérdezettek a válaszokat különböző szempontok szerint adták meg. Viszonylag leglényegesebb százalékban szerepelnek azok a válaszok, amelyek a honvédség feladatát az országvédelemben látják és igen figyelemreméltó azok száma, akik szerint a honvédségnek az a feladata, hogy bekapcsolódjék a világbéke megőrzésébe. Közel 23% a demokrácia védelmében látja a honvédség fő feladatát. Csak elenyésző kis százalék vélekedik úgy, hogy az új honvédségnek nem volnának más feladatai, mint a réginek.

Második kérdés: „Véleménye szerint a mostani honvédség miben különbözik a leglényegesebben a régitől?” (Lásd a II. sz. táblázatot.)

Ennél a kérdésnél sem adtunk meg választípusokat, úgyhogy az egyes válaszok a megkérdezettek spontán vélekedését tükrözik vissza. Viszonylag leglényegesebb különbségnek tekintik az új honvédség demokratikus szellemét, megfelelő vezetését, nem sokkal kevesebben azt emelik ki, hogy leglényegesebb különbség az, hogy a népnek is van beleszólása a honvédség vezetésébe, általában hangsúlyozzák a honvédség fejlődő népi összetételét. Kb. minden tizedik személy leglényegesebb különbségnek tekinti a régi honvédségben uralkodó tiszti önkényesség megszűnését és közel ugyanannyian azt, hogy az új honvédség a dolgozókért van és nem a nagytőkésekért. Kissé más fogalmazásban, de az előbbi típusokhoz hasonló válaszokat is adnak, így pl. azt, hogy fegyelmezettebb és bajtársiasabb az új honvédség a réginél, megszűntek a társadalmi válaszfalak.

Harmadik kérdés: „Köztudomású, hogy régebben a katonaság és a polgári lakosság között hiányzott az összhang. Ez abból adódott, hogy a katonaság különleges helyet akart elfoglalni a közösségben, előjogokat követelt magának és elvesztette a kapcsolatot a dolgozó néppel. Véleménye szerint az új honvédség és a polgári lakosság között milyen a viszony?” (Lásd III. számú táblázatot).

A megkérdezettek túlnyomó többsége a honvédség és a polgári lakosság közötti viszonyt kedvezően ítéli meg. Kb. minden ötödik személy úgy érzi, hogy már megvan a teljes összhang, a többiek úgy vélik, hogy az összhang megfelelő módon kialakulóban van. Nem egészen 4% nyilatkozik csak úgy, hogy a viszonyt nem tartja megfelelőnek. További kérdésként megkérdeztük azoktól, akik szerint a honvédség és a polgári lakosság közötti viszony nem megfelelő, miért nem tartja azt megfelelőnek.

Arra való tekintettel azonban, hogy az összes megkérdezetteknek csupán 4%-a vélekedik így, ez a kérdés tulajdonképpen kiértékelhetetlen. Ez a szűk csoport tulajdonképpen az, amely nem érti meg az új honvédség feladatait és a megkérdezetteknek ez a kis százaléka ilyen értelmű válaszokat ad inkább, mint például, hogy az egyenruha mindig a háborút juttatja eszébe, a bombázásokat, az ostromot stb.

Negyedik kérdés: „Helyesnek tartja-e, hogy szemben a múlttal, amikor csak egyes kiváltságos osztályok részére állott nyitva a katonatiszti pálya, most az új tisztikar széles néprétegek fiaiból kerül ki?” (Lásd IV. sz. táblázatot.)

A megkérdezettek úgyszólván kivétel nélkül helyeslik, hogy a tiszti pálya most már a széles néprétegek részére is nyitva áll. Ennél a kérdésnél megismétlődött ugyanaz, amit már az előbbi kérdésnél említettünk, ugyanis a kérdőív szerint azoktól, akik nem helyeslik a széles néprétegek beáradását a honvédség tisztikarába, meg akartuk kérdezni, hogy elutasító magatartásuknak mi az oka. Mivel azonban a megkérdezetteknek összesen 2%-a nyilatkozott így, ez a kérdés kiértékelhetetlenné vált. Ezzel szemben azoktól, akik az előző kérdésre helyeslő választ adtak, megkérdeztük, miért tartják helyesnek, hogy a katonatiszti pálya most már minden dolgozó részére nyitva áll? (Lásd IV. sz. táblázatot.)

Az ebben a kérdésben megkérdezettek túlnyomó többsége (2/3-a) azzal magyarázza helyeslő magatartását, hogy ezt tartja a demokratikusnak, és hogy az új népi tisztikar jobban érti meg a népet [sic!]. Kb. 20% azzal indokolja magatartását, hogy helyesli, hogy ne a származás döntse el, hogy ki milyen pályára mehet, hanem csak a tehetség és rátermettség. Kb. minden tizedik megkérdezett úgy vélekedik, hogy ily módon bajtársiasabb szellem fejlődik ki a honvédségnél.

Ötödik kérdés: „Véleménye szerint az új honvédségben kialakított bajtársi, öntudatos fegyelemmel jobb eredményeket lehet elérni, mint a régi, ún. katonai vakfegyelemmel, vagy sem?” (Lásd az V. sz. táblázatot.)

A megkérdezetteknek túlnyomó többsége erre a kérdésre „igen”-nel válaszolt, vagyis elutasítja a régi katonaságban uralkodó vakfegyelmet és helyesli az új honvédségben kialakuló, a bajtársi szellemen alapuló fegyelmet.

Hatodik kérdés: „Helyesnek tartaná-e, ha a honvédség tagjai belekapcsolódnának a társadalmi munkába?” (Lásd VI. sz. táblázatot.)

Mérlegelt átlag szerint a megkérdezettek 3/4-e válaszol erre a kérdésre igennel, aránylag legnagyobb mértékben az ipari munkásság. Azoktól, akik erre a kérdésre igennel válaszoltak megkérdeztük: „Ha igen, milyen társadalmi munkában vegyenek részt?” (Lásd VII. sz. táblázat)

A megkérdezettek nagyrészt más-más szempontból ítélték meg a kérdést, és ezért különböző választípusok alakultak ki. Aránylag legtöbben szívesen látnák, ha a honvédség tagjai részt- vennének a kulturális és szervezési munkákban. 11% úgy véli, hogy a sport terén nyílnak a honvédség részére a legjobb lehetőségek a társadalmi munkában való részvételre. Kb. 9% a szociális munkát domborítja ki, 6% úgy véli, hogy a honvédség vegye ki részét az ország újjáépítésével kapcsolatos munkában. Kb. 5% úgy nyilatkozik, hogy a honvédség vegyen részt a lakosság demokratikus átnevelésében.

Attól a 18%-tól, amely úgy nyilatkozott, hogy nem helyesli a honvédség tagjainak a bekapcsolódását a társadalmi munkába, megkérdeztük, hogy ennek a magatartásnak mi az oka? A válaszokat táblázatszerűen nem tudtuk feldolgozni, mert a legtöbben elutasító magatartásukat meg sem tudták magyarázni. Azok, akik mégis motiválták magatartásukat, javarészt elavult jelszavakat hangoztatnak, mint például azt, hogy a katona maradjon katona, kétfélét nem lehet csinálni, stb.

Összefoglalás

A feltett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy Budapest népének lényeges többsége szeretettel és megértéssel kíséri figyelemmel az új honvédség fejlődését. A honvédség fő feladatait az ország védelemben, a demokrácia és a nép védelmében, a világbéke fenntartásában látják. A megkérdezettek között alig akadt olyan, aki ne látna lényeges különbséget az új és a régi honvédség között. Leglényegesebb különbségnek tekintik a demokratikus szellemet, a népi vezetést, a tiszti önkény megszűnését, a jó bajtársi szellemet és azt, hogy az új honvédség a dolgozókért és nem a nagytőkésekért van.

A megkérdezettek túlnyomó többsége úgy érzi, hogy a viszony a honvédség és a polgári lakosság között egyre javul. A teljes összhang kialakulófélben van, sőt figyelemreméltó számban vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy a legteljesebb összhang már ki is alakult.

Budapest lakossága úgyszólván kivétel nélkül helyesli, hogy az új honvédség tisztikarában nyitva áll az út minden dolgozó rétegnek és megszűnt a kiváltságos osztályok ilyen irányú privilégiuma. A közönség érzi, hogy ez demokratikus, és hogy a népből jövő tisztikar jobban érti meg a népet [sic!], mint a régi tisztikar. Sokan domborítják ki azt a szempontot is, hogy helyes ez azért, mert ha valaki tehetséges és rátermett, akkor a származás ne jelenthessen akadályt.

Úgyszólván az egész közönség, majdnem kivétel nélkül úgy érzi, hogy bajtársi, öntudatos fegyelemmel jobb eredményeket lehet elérni, mint a régi drillel. A lényeges többség helyeselné, ha a honvédség tagjai bekapcsolódnának a társadalmi munkába. Kulturális és szervezési vonalon, a sport terén a szociális munkában, az újjáépítés elősegítésében, a demokratikus átnevelésben való részvételben látnak komoly feladatokat a honvédség tagjai részére.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 507 699/ nev. alcsf.-1948. sz.

---

57
Hely és időpont nélkül
(Budapest?, az 1948. október 20-i helyzetről).
A szovjet katonai főtanácsadó értékelő jelentése a Honvédség helyzetéről.

---

(Orosz eredeti alapján készült korabeli fordítás – a betűrend az orosz ábécé betűit veszi alapul.)

I. Honvédelmi Minisztérium

A Honvédelmi Minisztérium a mai napon részleges átszervezés állapotában van, egy szervezésből a másikba megy át. Nem akarom a Honvédelmi Minisztérium új szervezését bírálat alá venni, hanem bizonyos meghatározott kérdésekre térek rá.

1) Katonai Főcsoportfőnökség és a Honvédség Felügyelősége

A Honvédelmi Minisztériumban két egyenjogú szerv működik, amelyek nincsenek egymásnak alárendelve, de kölcsönösen együttműködnek. Ezeknek a szerveknek több olyan osztályuk van, amelyek ugyanazt a feladatkört végzik, vagy feladatukban kiegészítik egymást és ez zavarja a céltudatos munkát.

Ezek az osztályok nem teljhatalmúak, s önállóan nem döntenek kérdésekben, nekik senki alárendelve nincs, úgyszintén nem rendelkeznek lehetőséggel a Honvédelmi Minisztérium által kiadott rendeletek végrehajtásának ellenőrzésére. Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium újjászervezése folyik, a Vezérkari Főnökségnél több új osztály kifejlesztésével. A magyar honvédség átszervezésére és fejlesztésére vonatkozó anyag előzetes áttanulmányozásakor úgy látom, hogy a Honvédelmi Minisztérium ezelőtt megvolt hiányosságai az új szervezésben teljesen nem távolíttattak el, így például:

a/ A Vezérkari Főnökség híradó osztálya három elvi alosztályból áll, távbeszélő- és távíró és postai híradásból. Ez az állami szervezési forma nem teljes mértékben foglalja magában az osztály feladatkörét, gyengén ellátva tisztekkel, hadműveleti, speciális hadműveleti és a szakkiképzés céljaira. Ennek következtében az osztály működése nem elég eredményes, különösen a híradósok kiképzése irányításának kérdésében. Nem megfelelő a szervezése és a gyakorlati végrehajtása a rádiószolgálatnak, igen nagy hiányosságok vannak a vezetékes híradásnál és a híradóegységeknek és a hadsereg alakulatainak technikai-anyagi ellátásánál. Rossz a hadműveleti vezetés [magasabb elvi vezetés – A ford. megj.] (irányítás) és a rendeletek végrehajtásának ellenőrzése.

b/ Tüzérség. A Honvédelmi Minisztériumban nincsen a tüzérségnek külön parancsnoka, aki felelős lenne a kiképzésért és az egész magyar tüzérség harckészségéért. Parancsnoklást a honvédség felügyelője végzi, a kiképzés a kiképzési és nevelőosztályon keresztül történik, amelyben mindössze egy előadó tiszt van, akinek feladatköreihez tartoznak különböző csapatnemek és a részletes kiképzési tervezetnek és utasításoknak kidolgozása. A Kossuth Akadémia hallgatóinak képzésével a kiképzési osztálynak egy másik alosztálya foglalkozik, ahol tüzér egyáltalában nincs. A személyi kérdésekkel olyan egyén foglalkozik, aki egy harmadik alosztálynál van beosztva és a tüzérség fegyverzeti ügyeit az anyagi csoport intézi. Mindezen parancsnokok tevékenységének eredményeképpen, akik különböző helyeken ülnek és nincs, aki összhangba hozná a munkájukat, nincs is tevőleges eredmény. Megfosztva attól a lehetőségtől, hogy egészében foglalkozzanak a tüzérség kérdéseivel, elszakítva a tüzérség mindennapi tevékenységétől és kiképzésétől, megfelelő időben nem képesek észrevenni a hiányosságokat, amelyek kint a csapatnál fennállanak.

v/ Műszaki csapatok. Az a szervezet, amely az újjászervezés után is fennáll, nem ad pontos és világos meghatározást a műszaki csapatok vezetésére, úgyhogy határozatlanság és homályosság ne maradjon a tisztek és az osztály kötelessége és céljai szempontjaiból. Szükséges világosan és pontosan meghatározni az osztály működési területét és céljait s minden egyes beosztott pontosan megszabott kötelességét.

g/ Légvédelmi csapatok. A légvédelmi tüzérség vezetése a Honvédelmi Minisztérium légvédelmi tüzér osztályánál történik, amely a légi osztály vezetőjének van alárendelve. A Honvédelmi Minisztérium új szervezési vázlatán már a légvédelmi osztályt szervezték, amely azonban ebben a szervezetében nem öleli át mindazt a részére előírt munkát, amely rá, mint a magyar Honvédelmi Minisztérium légvédelmi osztályára kell, hogy háruljon.

d/ Légierő. A légierők vezetése a HM légi osztálya útján történik. Az ellenőrzés napján a légierők létszáma, beleszámítva a légi osztályt, a repülőegységeket, parancsnokságokat és a Kossuth Akadémiát, 307 embert tesz ki, és 43 gyakorló repülőgépet. A vezetés rendszere és módszere hasonló más fegyvernem osztályaiéhoz.

II. A magyar hadsereg csapatainak szervezése

1/ Gyalogság

Mint gyalogos csapattest, a magyar hadseregben mindössze három önálló zlj. van. Ezek a csapattestek az ellenőrzés napján, mint szervezett katonai csapattestek nem tekinthetők, a zászlóaljakban csak olyan létszám maradt, amely az újoncok fogadására képes.

Az összes zászlóaljak egy alakulatba vannak szervezve, úgynevezett hadosztályba, Variházy Oszkár vőrgy. parancsnokságával. A hadosztályban nincs tüzérség, aknavetőkön és kevés rohamtüzérségen kívül hasonlóképpen nincs egyéb támogató szakalakulata. A hadosztály jelenleg hadműveleti egységnek nem tekinthetjük – a hadosztály egy nem túl nagy kiképző alakulat.

2/ Tüzérség

A magyar hadseregben az egész tüzérség lényegében összpontosítva van egy csoportban, amelyet a 6. tüzérhadosztálynak neveznek, parancsnoka Szűcs vőrgy. A tüzérhadosztály szervezésébe tartozik az 1. üteg 76 mm-es lófogatolású ágyúival, (a) 2. üteg 76 mm-es gépkocsizó ágyúkkal, (a) 6. üteg 122 mm-es gk. tarackokkal. Október 20-tól minden üteg fel lesz töltve és 444 emberből fog állni. A tüzérhadosztály mint olyan, egy tüzér osztálynak mondható és jelenleg harcfeladatok megoldására nem képes.

3/ Harckocsis és gépesített csapatok

Harckocsis és gépesített csapatok; mint önálló egységek a magyar hadseregben nincsenek. Van egy gépkocsizó zászlóalj, amely az 1. ho-hoz tartozik, szervezése áll egy gk. lövészszázadból – 190 fő; géppuskás századból – 16 géppuska – 129 fő; aknavetős századból: 82 mm-es – 8 db – 136 fő; 120 mm-es aknavetős századból: 4 db – 68 ember; 76 mm-es ágyús szakaszból: 4 db–68 fő; távbeszélőszakaszból – 48 fő; harckocsi századból – 17 T–34-es harckocsi – 310 fő; önjáró 76 mm-es üteg – 8 db 221 fő.

A gépesített zászlóalj a mai napon még nem egy szervezett egység, de úgy tekinthető, hogy képes kisebb harcfeladatok megoldására.

4/ Légvédelmi tüzérség

A magyar hadseregben mindössze egy légvédelmi tüzérosztály van, az osztály parancsnoka Udvardy Traitler Tibor őrgy. Az osztályban két üteg van: 1 üteg, 85 mm-es lövegekkel, 8 db, 2 üteg, 37 mm-es ágyúkkal 8 db, egy rádiólokátoros szakasz. Előírás szerint az osztályban 586 embernek kellene lenni, azonban az ellenőrzés idejében az osztálynak mindössze 52 embere volt, ebből 9 tiszt és 15 altiszt. Az osztály jelenleg nem harckész.

5/ Légierő

Az ellenőrzés idejében Magyarország légierejének létszáma, beszámítva a Honvédelmi Minisztérium légi osztályát, a repülő alosztályokat, parancsnokságokat és a Kossuth Akadémiát, 307 főt tesz ki, 43 jó állapotban lévő repülőgéppel. Mindezek azonban kiképző egységek; harci egységek, amelyek harcfeladatok végrehajtására képesek lennének, a mai napon a magyar hadseregben nincsenek.

6/ Műszaki csapatok

A magyar hadseregben mindössze egy mű.ho. van. A ho. parancsnoka Görgényi Dániel vőrgy. A ho.-hoz tartozik: 1 könnyű mű.zlj. – 691 fő, 2 nehéz mű.zlj. 717 fő, 3 aknakutató zlj. 302 fő. A mű. ho. csapatai képesek kisebb olyan harci feladatokat megoldani, amelyek a hadsereg műszaki feladatkörével összefüggésben vannak.

7/ Híradóeszközök

A magyar hadseregben, mint híradós csapatok, sereghíradó csapatok és csapathíradó egységek vannak. A sereghíradó csapatokhoz tartoznak: az 1. önálló híradó zlj. Pécsett és a központi híradószertár Budapesten. Az 1. önálló híradó zlj.-ban 967 fős létszám van rendszeresítve, ebből megvan 397 fő. Csapathíradó egység van az 1. lövész ho.-ban és a 6. tü. ho-ban. Mindezek az egységek a mai napon még nem megszervezettek és a hadsereg harcában csak igen nagy nehézségekkel lennének használhatók.

8/ Vegyi harcegységek – a magyar hadseregben nincsenek és kifejlesztésüket nem is tervezik.

9/ Katonai oktatóintézetek

A magyar hadseregben a következőek: Vezérkari Akadémia, Kossuth Akadémia, Petőfi Akadémia, Hadbiztosi Akadémia, Katonai Sportintézet.

a/ A Vezérkari Akadémia vk. tiszteket képez a vezérkari főnökség és az alakulatok részére. Az Akadémia első évfolyamában elmúlt háborúk történelmi példáival foglalkoznak és csak a második tanévben tanulmányozzák a korszerű háborúkat. A második világháború tanulmányozására igen kevés anyag van. A szovjet hadsereg második világháborúban való tevékenységeinek, tapasztalatainak tanulmányozásához csak ebben az évben kezdenek először, nem rendelkezvén azonban megfelelő minőségű anyaggal, így a veszély áll fenn, hogy a vezérkari iskola nem kiképzett tiszteket fog kibocsátani.

b/ A Kossuth Akadémia lényegében alapfokú katonai iskola. Különböző fegyvernembeli szakaszparancsnokokat képez ki. A Kossuth Akadémián jelenleg 10 szakban folyik a hallgatók kiképzése és ez lényegesen megnehezíti a hallgatók oktatásának megszervezését. A Kossuth Akadémia az adott szervezésében jó gyalogos tiszteket képezhet ki, de a többi fegyvernemek részére jó szakemberek kiképzésére nem képes, az Akadémia parancsnokság nem képes egyenlő mértékben az összes szakmáira figyelmet fordítani, például a műszaki fegyvernembeli hallgatók három évre tervezett kiképzéseinél összesen 2500 tanórára lett beállítva, amelyből általános műveltségi kiképzés 681 óra, politikai kiképzés 320 óra, általános katonai kiképzés 1100 óra, speciális kiképzés 406 óra (az utóbbi annyi, amennyi a tárgy megismerésére, de nem a megtanulására szükséges). A Kossuth Akadémián a kiképzés régi módszereit használják, a hallgatókat régi szabályzatok és kiképzési eszközök alapján tanítják, a szovjet szabályzatok és utasítások a szovjet hadsereg tapasztalatainak eredményeivel nem állnak rendelkezésre.

10/ Katonai területek

Magyarországon jelenleg 4 katonai terület van, a legnagyobb és legfelelősségteljesebb a nyugati kerület, mely Északról Csehszlovákiával határos, Nyugaton Ausztriával, és Délen Jugoszláviával. A jelen szervezetében és szerveivel a katonai területek mozgósítási tartalékok nyilvántartását végzik: emberek, lovak és háborúk esetén szükséges szállító- és anyagi eszközökét. Békében a hadkötelesek számbavételét és a hadseregbe való behívását végzik, és élelmiszerekkel látják el mindazon csapatrészeket, amelyek katonai kerület területén vannak elhelyezve. A magyar hadsereg üresen álló laktanyáit őrzik. Alárendeltségükben csupán őralakulatok (100-150 fő) vannak. Mindazok a katonai egységek, amelyek a katonai kerületek területén vannak elhelyezve, a kerület parancsnokságának nincsenek alárendelve, hanem közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumnak. A kerületi parancsnok szintén közvetlenül a Honvédelmi Miniszternek van alárendelve. Mindezeket a fentebb felsorolt munkaköröket a katonai kerületek a mai napon teljes mértékben nem végzik el, a katonai kerületek alapjában maguk igazgatják, a kerületek munkáját majdnem senki nem ellenőrzi. További katonai fejlődés esetén a katonai kerületek feladatkörüket nem fogják tudni ellátni.

III. Káderek kiegészítése

1/ A magyar hadsereg lényegében a régi tiszti káderekkel lett feltöltve és csak jelentéktelen része a tiszteknek – 15-25% – az újonnan kiképzett. A tiszti káderek további kiegészítése a katonai iskolák, az Akadémián és a Szovjetunióban kiképzendők létszámából fog történni. Ezek a káderek a jelenleg meglévő katonai iskolák mellett nem lesznek elégségesek, nem csupán az új egységek kifejlesztéséhez, de még a meglévő egységek feltöltéséhez sem. A tiszti káderek katonai kiképzése alapjában a régi magyar hadseregben történt és a tisztek a korszerű háborús vezetéshez szükséges tapasztalatokkal nem rendelkeznek. Az átképzése ezeknek a kádereknek a szovjet hadsereg második világháborús működése és tapasztalatai alapján még nem történt meg. A szovjet hadsereg szabályzatai és utasításai még nem elérhetőek a magyar hadsereg tisztjei részére, a szabályzatok lefordítása annyira rossz, hogy lényeges javítás nélkül ezeket használni nem szabad.

2/ A magyar hadsereg tiszthelyettesi kádere lényegében a régi magyar hadsereg tiszthelyetteseiből áll. A magyar hadsereg egységeinek a feltöltése lényegében a régi káderekből és a legjobb régi katonákból történik. Új tiszthelyettesek számszerűleg lényegtelen kiképzése a Kossuth Akadémián történik, a csapattesteknél nem képeznek ki tiszthelyetteseket.

IV. Fegyverzet

1/ [...]^[114]

A csatolt kimutatásból nyilvánvaló, hogy a magyar hadsereg korszerű felszereléséhez ez a felfegyverzés nem elegendő, különösen kevés az aknavető, löveg és a pc.csapatok felszerelése.

2/ Az új anyag megismerése a magyar hadsereg összes egységeinél folyik, a törzsek, pság-ok és ellátó intézetek kivételével. Az anyagi részt legnagyobbrészt elsajátították, ismerik a fegyverek részeinek elnevezéseit, tudják a fegyvereket szétszedni és összerakni. A fegyverek részeinek működése, a lövészethez való előkészítésük a lövészet közbeni akadályok elhárítása, a lövészet szabályai a fegyverekkel, ezek olyan kérdések, amelyeket még nem tanulták meg és a kiképzők előkészítésénél a legnagyobb problémának látszanak.

3/ Az új fegyverek karbantartása alacsony szinten áll, az új puskákat máglyába rakták, mint a fát, ez a fegyverek tönkretételéhez vezethet. A fegyverek nincsenek kitisztítva, ahogy megérkeztek, a gyári kenéssel, azt mostanáig senki le nem tisztította. Foglalkozás után a fegyvereket nem törölik át – megrozsdásodhatnak. A fegyverzet tisztításának előírásait nem ismerik. A fegyverekkel való bánásmód nem elővigyázatos. A golyószóró és puska szétszedésnél a részeket egyenesen a földre teszik (1. ho. Várpalotán), az új fegyverek megőrzése ellenőrzés nélkül történik, mind a raktárakban, mind a laktanyai elhelyezésekben megvan a lehetőség az ellopásokra.

V. Kik. tervezetek és katonai kiképzés

1/ A katonai kiképzési tervezetek elkészítése a Honvédelmi Minisztériumban történik. A Honvédelmi Minisztérium kidolgozza a tervezetet, még a heti órák részletezésében is. A csapattestek és a hadosztályok törzsei az egységek katonai kiképzési tervezeteivel nem foglalkoznak, napi foglalkozási jegy összeállításának kivételével. A foglalkozási jegy a kiképzés sajátosságai és az elmúlt nap eredményeinek számbavétele nélkül lesz összeállítva, csupán a Honvédelmi Minisztérium tervezetéből sorra következő órák és részek kiírásából áll. A már elsajátított ismereteknek és a foglalkozáson résztvetteknek nyilvántartása lényegében nem történik meg.

2/ Tiszthelyettesekkel katonai fegyelmező foglalkozások nem folynak. Kivétel az oktatókkal való előkészítő foglalkozás, amely azonban nem mindenhol és nem mindig történik meg.

3/ A tisztek oktatása sem a csapatoknál, sem magában a Minisztériumban nincs megszervezve. A tisztek munkaideje naponta 12-14 óra.

4/ A napirend lényegében helytelenül van összeállítva. A kiképzési időt két részre, négy órás délelőtti részre és négyórás délutáni részre bontja. E napirend következtében egységek, amelyek a gyakorlótértől messzebb vannak, nem foglalkoznak a terepen (az időből nem telik ki négy óra alatt a terepre kimenni, foglalkozni és visszatérni). A tisztikar esi 20-22 óráig nem szabadul, evvel igen erősen megnehezül a másnapi foglalkozásra való előkészülete és a személyes továbbképzése a tudása színvonalának emelésére. A napirendből hiányzik a fegyver-, műszaki eszközök és műszerek tisztítására szánt idő.

5/ Segédletek a foglalkozáshoz

A csapatoknál mindez ideig hiányoznak a szovjet hadsereg szabályzatai, a régi szabályzatok alapján – amelynek nem felelnek meg a korszerű követelmények – foglalkoznak. Szemléltető segédeszközök nem elégséges mennyiségben állnak rendelkezésre; néhány egységnél a tisztek kezdeményezése alapján vázlatokat és plakátokat készítenek. Nem elég figyelmet fordítanak a tantermek felszerelésére, néhány csapattestnél a tantermekben, asztalokon, padokon és néhány plakáton és jelszón kívül semmi más nincs. A gyakorlóterek elhanyagolt állapotban vannak. A lőterek vagy nincsenek, vagy nem készek. Jól berendezett lövöldék úgyszólván nincsenek. Sportterek hiányoznak és csak egyes röplabdapályák vannak.

VI. Belrend

A magyar hadsereg laktanyaállománya jó. Katonák elhelyezése bő. A laktanyák egy része javítást igényel. Katonák ágyakon alusznak, legtöbbször kétemeletes ágyon. Mindenkinek van szalmazsákja, amelynek vastagsága 40 cm, kispárna nincs, ezt fejalátét-párna pótolja. Az ágyak nincsenek letakarva, hanem az ágynemű össze van hajtogatva és a matrac csupaszon marad, ez az elhelyezés külső látványát rontja. Kispárnák nincsenek kiadva. Törülközők nincsenek kiadva, mindenki a sajátját használja, a legkülönbözőbb méretekben és színekben.

A személyes tulajdonban lévő holmikat nem a század raktárában őrzik, hanem minden katona az ágya alatt. Felszerelés és a köpenyek a honvéd elhelyezésénél van meghatározott rend nélkül.

Puskatámasztékok nincsenek, a puskák a folyosó egész hosszában a falon függenek puskafogason, amely nem zárja ki az ellopás lehetőségét. Nincs kijelölve hely a fegyvereknek tisztítására. Az elhelyezésük padozata nagyon piszkos. Nincs a személyes holmik részére kis szekrényke és nincs századszekrény a műszerek és segédeszközök részére.

A belrendre vonatkozó utasítások nincsenek minden egységnél kiadva. Garázsok, lövegparkok, istállók minden egységnél jók, de bennük a szükséges rend nincs meg. Az istállókban szénát és szalmát tárolnak: ez tűzbiztonsági szempontból veszélyes.

VII. Laktanyák és klubok kényelmi szempontokból való berendezése és feldíszítése

A legénység elhelyezési körleteiben nincs meg a szükséges kényelem. A falak csupaszok, kevés a vezetők arcképeinek száma, kevés a jelszó, általában a folyosókon nincs semmilyen díszítés. Század olvasószoba nincsen. Lényegében majdnem mindenhol hiányoznak a csapatok klubjai és ahol van, nagyon kevésben különbözik az egyéb laktanyai elhelyezési körlettől, sőt még elég pad sincs bennük. Klubmunka úgyszólván nincs, ilyen klubokat a legénység nem látogat.

VIII. Anyagi ellátás és élelmezés

1/ A tiszthelyettesek és a legénység ruházata jó. Az élelmezés lényegében jó. A legénység nem panaszkodik. Étkezést naponta háromszor kap, reggel főleg kávét, bőséges ebédet és vacsorát. A reggeli kávé azonban kevés a terepen való foglalkozáshoz, szükséges volna a vacsora rovására a reggelit feljavítani. Éttermek nincsenek. Az ételt a leg-nek vagy a konyhán, vagy az udvaron osztják ki. A katonák az ételt a leg. szobában vagy a konyhán, vagy az udvaron osztják ki. A katonák az ételt a leg. szobában evőcsészéjükből fogyasztják el, a kenyeret a ládáikban őrzik, vagy az elhelyezésük fölött lévő polcon. A konyhán nincs meg a szükséges rend és a kiadandó élelmiszermennyiségek számbavétele, úgyhogy az előírt élelmiszermennyiség ki nem adása is előfordulhat.

2/ A tisztek főleg magánlakásokban laknak, gyakran mesze a laktanyától. A csapatnál lévő tisztek nagy része külsőleg ruházatban nehezen különböztethető meg a legénységtől. Nagyon sokan járnak polgári ruházatban még szolgálatban is, ez ártalmas a fegyelemre. Természetbeni élelmiszerjárandóságot a tisztek nem kapnak, igen sokan közülük a hónap végén nagy nehézségekkel küzdenek az élelmezés terén. A magánlakásban lakó tisztek a magánlakásért aránylag igen sokat fizetnek, amely a tisztek anyagi helyzetére befolyással van. A tisztek fizetése – összehasonlítva a munkásokéval – igen kicsiny, nem ad ösztönzést arra, hogy magát egész életében a katonai szolgálatnak szentelje.

IX. Fegyelem

A magyar hadseregben a katonai fegyelem nincs a szükséges fokon. A tisztikar nem eléggé követeli azt meg, a régi hadsereg tisztikarának a tekintélyes része láthatólag nem helyezkedett az új helyzetébe [sic!], és fél kifejezésre juttatni a szükséges követelményeket, az új tisztek még nem szokták meg, hogy a fegyelmet megköveteljék, mivel még maguk is nemrégen a legénységhez tartoztak. A tábornokoknak és tiszteknek bizonyos része maga is elősegíti az alárendeltek közötti „haverkodást”, mint pl. az 1. lövész ho-nál a tanfolyamon a tisztek és tiszthelyettesek együtt foglalkoznak, sőt együtt, egy elhelyezésben, egymás mellett fekvő ágyakban alszanak. Ez mind a tiszti tekintély leszállítását szolgálja és csökkenti a fegyelmet. A tisztek és legénység a laktanyában dohányoznak [Valószínűleg legénységi szobát gondolt a főtanácsadó, amint ezt szóbeli előadásánál kiegészítésképpen hozzá is fűzte. A ford. megj.] – lábbelivel fekszenek az ágyakon. A legénységi állományú egyének is fegyelemsértő cselekményeket követnek el: lerészegedés, önkényes eltávozás, sőt szökéseket. A legjobban fegyelmezetteknek a tisztek és tiszthelyettesek tekinthetők. Cél, hogy a magyar hadseregben a fegyelem teljesen helyreállíttassék.

Javaslatok

I. Honvédelmi Minisztérium szervezéséhez

1/ Szükséges a Vezérkari Főnökségnek alárendelt katonai hírszerzőosztályt szervezni.

2/ Létesítendő:

a/ tüzérségi osztály, élén a tüzérségi parancsnokkal,

b/ páncélos csapatok részére osztály, élén a páncélos csapatok parancsnokával,

v/ országos légvédelmi osztály, élén a légvédelmi parancsnokkal,

g/ katonai légierők osztálya, élén a légierők parancsnokával,

d/ műszaki osztályt átszervezni, élére hadsereg műszaki parancsnokot állítani,

e/ vegyiharc osztály, élén a hadsereg vegyiharc-szolgálat parancsnokával,

zs/ híradóosztályt átszervezni, élére hadsereg híradóparancsnokot állítani.

II. Magyar hadsereg csapatainak szervezése.

1/ A magyar hadsereg csapatainak szervezete átvizsgálandó abból a célból, hogy az a harci szervezéshez hasonlóvá változtassék.

2/ A Kossuth Akadémia átszervezendő, kikülönítendő belőle: tüzérségi kiképző iskola, repülő kiképző iskola, műszaki kiképző iskola és a Kossuth Akadémia neve megváltoztatandó Kossuth Katonai Kiképző Iskolára.

3/ Minden katonai kiképző iskolában átvizsgálandók a kiképzéstervezetek abból a célból, hogy a főszakkiképzés idejét 200-300%-kal növeljük.

4/ Szervezendő olyan kiképző iskolahálózat, amely a tisztesek kiképzését és a sorlegénység különböző szakkiképzését végre tudja hajtani.

5/ A hadseregben a szolgálati idő két évre növelendő, a bevonulás és a leszerelés ősszel, szeptember-október hónapban hajtandó végre.

III. Fegyverzet

1/ Minden Magyarországon található fegyver számba veendő (magyar és német).

2/ A csapattesteket egytípusú fegyverzettel kell ellátni.

3/ Különös figyelem fordítandó a fegyverzet őrzésére és karbantartására. A fegyverzet karbantartására vonatkozóan szakutasításokat kell kiadni.

4/ A magyar honvédség fejlesztésének figyelembevételével előre időben igénylés nyújtandó be a Szovjetunióhoz, hogy a szervezésének megfelelő fegyverzet a meghatározott időpontra leszállítható legyen.

5/ Meg kell szervezni gyárak építését és átállítását a fegyverzet és műszaki eszközök gyártására (puskák, géppisztolyok, pisztolyok, lőszer, aknák, lövedékek, gránátok és más olyan különféle műszaki anyag, amely Magyarországon gyártható) a mozgósítási szükségletek figyelembevételével.

IV. Harckiképzési tervezetek

1/ A napirendet meg kell változtatni, tömöríteni kell. A foglalkozás reggeltől ebédig történjék. Az esti időt teljesen iskolán kívüli munkára kell felhasználni (klubmunka és különböző „köröknek” a munkája).

2/ A kiképzi év kezdődjék november 1-jén és két időszakra osztandó. Télire, május 1-ig és nyárira szeptember 1-ig. Szeptember hónapban történnek a gyakorlatok.

3/ A téli időszakban a foglalkozás ideje naponta 7 óra, a nyári időszakban 8 óra.

4/ A tisztek részére típus heti munkatervet kell kiadni, nem kevesebb, mint hetenként három szabad este beállításával.

5/ Rendszeresen végrehajtandó a tisztikarral hetenként egyszer, 8 óra tartammal foglalkozás.

6/ A speciális csapatok harckiképzésének tervezését át kell adni a Honvédelmi Minisztérium megfelelő osztályainak.

7/ Rendszeres foglalkozás vezetendő be a tiszthelyettesi karral, hetenként egyszer, 8 órai tartammal.

8/ Össze kell állítani egy harckiképzési tervezetet a téli időszakra, amelynek kezdete 1949. január 1-je.

9/ Terv alapján idejében lefordítandók a csapatok részére szükséges szovjet szabályzatok, utasítások és kiképzési segédletek.

10/ Összeállítandó egy jegyzék a magyar hadsereg részére szükséges szabályzatokról és utasításokról, az igénylés a Szovjetuniónak átadandó.

V. Anyagi ellátás és élelmezés

1/ Felülvizsgálandók az élelmiszer-kiszabatok a kiadandó kenyéradag növelése szempontjából.

2/ Megváltoztatandó az étkezések kiadási rendje: reggelire teljes tömör reggeli adandó, a vacsora könnyebbé teendő.

3/ A konyhákat korszerűvé kell átalakítani, figyelmet kell fordítani az ételek egészségügyi szempontokból való elkészítésére [sic!].

4/ Étkezdék szervezendők a legénység, tiszthelyettesek részére. Az ételek tányérokon adandók ki. A kenyér kiadása az étkezdében történjék, betiltandó a kenyérnek a legénységi szobában való tartása.

5/ Minden tábornoknak és tisztnek díjtalan élelmiszerkiszabat adandó, természetben.

6/ Minden tábornoknak és tisztnek a kincstár terhére ruházat adandó ki.

7/ A tisztikar részére ingyenes lakásokról kell gondoskodni.

8/ A tisztikar fizetését fel kell emelni.

VI. Gyakorlóterek és lőterek

1/ Ki kell utalni minden katonai egység részére a harcászati foglalkozások részére gyakorlóteret.

2/ Minden csapattestnek legyen saját gyakorlótere és rohampályája.

3/ Minden csapattestnek legyen sportpályája.

4/ Minden zlj-nak legyen lövöldéje (házi lőtér, ford. megj.: 100 m-es távolságra).

5/ Minden csapattestnek legyen jól berendezett lőtere.

a gyalogos csapattesteknek 1500 m távolságra,

a speciális csapattesteknek 2-300 m távolságra.

1/ Tüzérségi lövészetre 1-2, 20 km mélységű lőtér szükséges.

2/ Harckocsis egységek részére harckocsipályát, 200 m-es harckocsi lőteret kell létesíteni.

3/ Minden csapattest részére kiutalandó állandó toborozási hely.

VII. Belrend

Az elhelyezésben a belrend megváltoztatandó:

1/ Az ágyak leterítendők.

2/ A falakról le kell venni a különböző fajta kampókat és akasztókat.

3/ Hordható fogasok készítendők a köpenyek részére.

4/ Egységes puskatámlák készítendők a fegyverzet részre.

5/ Az ágyak közé éjjeliszekrények állítandók.

6/ Katonáknak személyi tárgyai a század raktárában őrzendők.

7/ Bevezetendő a századoknál (ütegeknél) a századszekrény, a műszaki felszerelés megőrzése céljaira

VIII. Az elhelyezés körletek feldíszítése és a klubokban való munka

1/ Minden századnál (ütegnél) be kell állítani a század-olvasótermeket.

2/ Minden önálló csapattestnél lenni kell klubnak és filmvetítő gépnek.

3/ A laktanyák feldíszítését meg kell javítani (jelszavakkal, a vezetők fényképeivel, a kiképzésben sorban következő feladatkörökből kiírásokkal, a legjobb katonák fényképeivel és így tovább).

4/ Kényelmes laktanyákat kell létesíteni.

5/ Az esti időre több „kör” szervezendő:

a/ politikai színvonal növelésére,

b/ általános műveltségre vonatkozókat,

v/ katonai köröket (a kiképzésben elmaradtak segítésére),

g/ sportköröket,

c/ lövészköröket,

e/ színjátszóköröket és így tovább.

6/ Hetenként egyszer-kétszer filmet kell vetíteni.

IX. Egyéb

1/ A kormányhoz a Honvédelmi Minisztérium azt a kérdést [sic!] terjessze elő, hogy a régebben a magyar hadsereghez tartozó elhelyezéseket adja vissza.

2/ A hadsereg elhelyezésénél a fejlesztés egész időszakát kell figyelembe venni.

3/ Gondoskodni kell a laktanyák fűtéséről (kályhák, fa és így tovább).

4/ Megszervezendő katonai folyóiratoknak és újságoknak a kiadása.

5/ A Szovjetunióról utólag a következő tanácsadók kérendők:

a/ mozgósítás-szervezési kérdések

b/ káderügyek

v/ ellátási anyagi ügyek

g/ hadbiztosi szolgálat

d/ hadi közlekedés

e/ katonai iskolai intézetek (akadémiák és iskolák)

zs/ vegyiharcszolgálat

+ légoltalmi^[115]

HL MN VIII. 1. fond HM Szervek iratai- honv. fe. ir. 844. doboz 5. ő. e.

---

58
Hely nélkül, időpont nélkül (Budapest, 1948. október–november).
Farkas Mihály honvédelmi miniszter válasza a szovjet katonai főtanácsadónak a magyar hadsereg 1948. október 20-i helyzetéről szóló jelentésére.

---

A honvédség vezetőivel részletesen megvitattuk a jelentésben ismertetett helyzetet, kritikát és a javaslatokat. Megállapítottuk, hogy a jelentésben foglalt hibák és hiányosságok megfelelnek a valóságos helyzetnek. (Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy egyik-másik hibának vagy hiányosságnak a káderhiány, vagy a pénzhiány az oka.)

A jelentés nagy segítséget jelent a honvédség vezetőinek a hibák és hiányosságok felismerésében és azok kiküszöbölésében. A javaslatokat általában helyesnek és szükségesnek tartom. Megvalósításuk tervét dolgoztattam ki, amit az alábbiakban ismertetek (az eredeti javaslatok sorrendjében).

I. A honvédelmi minisztérium szervezése

1) A Vezérkari Főnökség felállításakor^[116] – kb. ez év december hó közepén – katonai hírszerzőosztályt állítok fel a vezérkari főnöknek alárendelve. Működését terv szerint 1949. januárban kell elkezdenie.

2) A kiképzés eredményesebbé tétele, a szovjet szabályzatokra, általában a szovjet rendszerre való áttérés érdekében, valamint a jelentésben is említett vezetésbeni kettősség (katonai főcsoportfőnök és honvédség felügyelője) kiküszöbölés végett a honvédség vezetését és a Honvédelmi Minisztériumot ugyancsak ez év december közepe táján, egyidőben a Vezérkari Főnökség felállításával át akarom szervezni a következő terv alapján. A honvédség vezetését és a Honvédelmi Minisztérium szervezetét ennek megfelelően kell átalakítani, hogy mik lesznek a következő két-három évben a honvédség előtt álló, megoldandó főfeladatok és azok közül is melyik a döntő feladat.

Ezek a feladatok:

1) a tiszti káder kialakítása, a tiszti kádernek és a csapatoknak a korszerű kiképzése, áttérés a szovjet rendszerre,

2) a politikai nevelés és ellenőrzés,

3) az elhárítás,

4) A háborúra való felkészülés egyéb feladatai (a hadsereg tervszerű fejlesztése és szervezése, a hadiipar és általában a hadigazdálkodás kiépítése, mozgósítás és országmozgósítás előkészítése, hadműveleti tervek és hadműveleti anyagi szolgálat előkészítése, katonai hírszerzés, a kiképzés elvi alapjainak megadása és állandóan korszerű színvonalon való tartása). A fenti fő feladatok közül a döntő feladat a következő 2-3 évben a korszerű kiképzés. Minden más tevékenységnek e főfeladat megoldását kell elsősorban biztosítania. Ennek érdekében a Honvédelmi Minisztérium és egyben a Honvédség vezetését a mellékelt vázlat szerint tervezem.^[117]

Ez a szervezés biztosítja,

1) hogy a kiképzés az iskolákban, tanfolyamokon és a csapatnál a legénység, tiszthelyettesek és a tiszteknél egy kézben, a Honvédség Felügyelőjének kezében összpontosuljon,

2) biztosítja, hogy a kiképzést közvetlenül szolgáló egyéb tevékenységek (anyagi szolgálat, személyi ügyek stb.) ugyancsak közvetlenül a Honvédség Felügyelőjének vezetése alá kerüljenek.

3) Biztosítja a kiképzésnek fegyvernemenkénti széttagolását a javaslat szerint, amennyiben felállanak a fegyvernemi osztályok, amelyek az illető fegyvernem iskoláinak, tanfolyamainak és csapatainak kiképzését, személyi és anyagi ügyeit egységesen intézik és biztosítják a fegyverzeti osztályok élén álló fegyvernemi szemlélők révén ezekben az ügyekben az iskolák, tanfolyamok, csapatok közvetlen irányítását, ellenőrzését.

4) Azáltal, hogy ezeknek a feladatoknak megoldására hivatott Honvédség Felügyelőjét a Honvédelmi Miniszter állandó helyettesévé tervezem kineveztetni, akinek ebben a minőségében a miniszter helyett ellenőrzési és irányítási joga lesz a másik három fő feladatot ellátó szervnek a munkájára (politikai főcsoport, elhárító főcsoport, vezérkari főnökség), először kihangsúlyozni akarom a kiképzésnek, mint döntő feladatnak a jelentőségét, másodszor biztosítani akarom az összhangot a kiképzés, mint főfeladat és a többi feladat ellátása között, harmadszor a csapatok és a Honvédelmi Minisztérium felé fennállt bizonytalanságot a már említett vezetésbeni kettősségből kifolyóan meg akarom szüntetni. A fegyvernemi osztályok felállításával együtt jár a csapatok átszervezése is, amennyiben a csapatokat összefogó, eddigi három hadosztályparancsnokság helyett valamennyi csapatot egy hadosztályparancsnokság alá tervezetem rendelni. Megjegyzendő itt még, hogy egyelőre káderhiány miatt csak hat fegyvernemi osztályt tervezetek felállítani (lásd vázlatot).

II. A csapatok szervezése

1) Fentebb már említettem, hogy valamennyi csapat egy hadosztályparancsnokságnak lesz alárendelve, ami által ez a hadosztály, bár elsősorban még mindig kiképzőalakulat marad, szükségszerű hadműveleti egységnek lesz tekinthető.

2) A Kossuth Akadémia átszervezését fegyvernemi tisztképző iskolákká és ezzel kapcsolatban az „akadémia” név elhagyását a következő iskolaév kezdetére, 1949. év őszére tervezem. Az erre vonatkozó tervek kidolgozás alatt állnak.

3) A Kossuth Akadémián az egyes fegyvernemek szakkiképzésére fordított időnek megnövelésére, úgy hogy az az összkiképzési időnek több mint ötven százalékát tegye ki, a tervek kidolgozása folyamatban van.

4) A tisztes kiképzésre és a sorlegénység szakkiképzésére a folyó kiképzési időszakra és az 1949. március 1-jén kezdődő kiképzési időszakra a tervek ugyancsak kidolgozás alatt állanak.

5) A szolgálati időnek két évre való felemelését és ezzel kapcsolatban az ősszel való bevonulásra és leszerelésre való áttérést anyagi és káderokokból csak 1950 őszén kezdhetjük meg. Addig a szolgálati idő egy, illetve másfél év marad. (Egy év az idén ősszel bevonultak, és másfél év az 1949. márciusban bevonulók számára.)

III. Fegyverzet

1) A Magyarországon található német- és magyar eredetű fegyverek számbavételére intézkedtem.

2) Intézkedtem, hogy a fegyvernemek, illetve az egyes csapattestek a lehetőség szerint egytípusú (szovjet, magyar, illetve német) fegyverrel legyenek ellátva, azzal a kiegészítéssel, hogy az olyan egységeknél, amelyek magyar, vagy német fegyverrel lesznek ellátva, ugyanazokból a fegyverekből minimális mennyiségű szovjet fegyver is álljon rendelkezésre (ha másként nem, vándorkészletek formájában), melynek segítésével az illető egység beosztottai szükségszerűen kiképezhetők.

3) Intézkedtem központi utasítások kiadására, amelyek a fegyverzet tárolására és karbantartására vonatkoznak, és gondoskodni fogok arról, hogy az utasítások iskolázására és azok betartására gondot fordítsanak.

4) A magyar honvédség fejlesztésének 1949. március 1-jei és 19501. március 1-jei ütemeit tekintetbe véve, összeállíttatom legkésőbb ez év december havára a magyar honvédség igénylését a Szovjetunióból fegyverzetre és lőszerre, külön feltüntetve ezt a mennyiséget, melynek 1949. március 1. előtt, illetve 1950. március 1. előtt kellene megérkeznie.

5) Folyamatban van a magyar hadiipar kiépítése és fejlesztése konkrét tervének kidolgozása az 1949-es naptári évre részletesen.

IV. Kiképzési tervezetek

1), 2), 3) az új végleges napirend, amely 1949. január 1-jén lépne életbe, kidolgozás alatt áll.

4), 5), 6) 7) ugyancsak kidolgozás alatt van a tiszti továbbképzés konkrét terve. Megjegyzem itt, hogy egyelőre a nagyfokú tiszthiány és a tisztikar átlagos színvonala miatt a vasárnapi szabadnapon kívül csak heti két szabad délutánt tudok biztosítani (szombat és még egy hétköznap délután).

1) kiképzési tervezet összeállítása 1949. januárra és februárra (a március 1-jei újoncbevonulásig) folyamatban van.

2) Konkrét fordítási terv a rendelkezésünkre álló szovjet szabályzatok, utasítások és segédletek alapján a legközelebbi időn belül készen lesz.

3) A további szükséges szabályzatok és utasításokról összeállított igénylés már elkészült.

4) Bemutató gyakorlat tervezésére intézkedtem. A bemutató gyakorlatot 1949. április hóban tervezem. A bemutató gyakorlat tárgya: megerősített zászlóalj támadás, megerősített állásokban lévő ellenség ellen, betörés, védelmi övön való áttörés.

V. Anyagi ellátás és élelmezés

1), 2), 3) Az étkezési pénz és a kenyéradag növelésére vonatkozó terv kidolgozására vonatkozólag utasítást adtam. Ugyanez a terv tartalmazza az étkezési rend megváltoztatását, amelynek lényege az ebédnek későbbi időpontra való kitolása, ennek következtében tartalmasabb reggeli kiadása. Ugyanez a terv tartalmazza a konyhák korszerűsítését és egészségügyi szempontból való reformját, amennyire az utóbbit az 1949. évi költségvetés megengedi.

4) A legénységi étkezdék szervezését, az ételek tányéron való kiadását és ezzel kapcsolatban a kenyérnek az étkezdében való kiadását fokozatosan akarom elérni. 1949-ben, amennyire a költségvetés és az egyes laktanyákban a férőhely megengedi, egyes alakulatoknál már étkezdéket fogok felállíttatni.

5), 6), 7), 8) Tekintettel arra, hogy a mi adott rendszerünkben természetbeni élelmiszert semmilyen közalkalmazott nem kap, a tábornokok és tisztek díjtalan élelmiszerrel való természetbeni ellátását egyelőre nem tervezem. Ugyanilyen okokból az ingyenes lakások rendszerére sem térhetünk át. Viszont a közeljövőben fogják jóváhagyni a tisztikar fizetésének kb. 10%-os emelését, amely 1949. január 1-jén lépne hatályba. Természetbeni ruhával való ellátását a tisztikarnak szükségesnek tartom. A teljes ellátásra azonban fokozatosan tudunk csak áttérni, költségvetési okokból.

VI. Gyakorlóterek és lőterek

Utasítást adtam olyan tervnek a kidolgozására, amely minden alakulatnak kiutalja a gyakorlóteret, amelynek alapján minden alakulatnak rohampályája, kisméretű sportpályája és házi lőtere (utóbbiak laktanyánként) legyen. Jelenleg helyőrségként csupán gyalogsági lőtérrel rendelkezünk. Ezek is azonban általában csak 400 m távolságig. Nagyobb távolságú harcszerű lőtér csak néhány helyőrség közelében van. A tervnek tartalmaznia kell újabb, ilyen harcszerű lőterek létesítését.

Utasítást adtam az egyetlen korszerű tüzérségi lőtéren, a hajmáskéri lőtéren kívül, még egy 20 km mélységű tüzérségi lőtér létesítésére, ennek megvalósítására azonban lehet, hogy az 1949-es költségvetési évben még nem kerülhet sor. A tervnek tartalmaznia kell az esztergomtábori harckocsipálya és harckocsi lőtér megnagyobbítását és korszerűsítését is. Ugyancsak tartalmaznia kell a tervnek minden alakulat részére állandó táborozási helyet is.

VII. Házirend

A belrendre vonatkozó javaslatokat csak fokozatosan tudjuk, ugyancsak költségvetési okokból megvalósítani. Utasítást adtam az új belrend kidolgozására, amely belrendet az 1949-es költségvetési év folyamán azonban pénzügyi okokból csak néhány alakulatnál fogunk tudni megvalósítani. A költségvetési kihatással nem járó változásokat az új belrend kiadása után azonnal életbe kell léptetni.

VIII. Az elhelyezési körletek faldíszítése és klubokban való munka

Olvasótermekre, klubokra, filmvetítésre a laktanyák feldíszítésére és kényelmesebbé tételére vonatkozó tervek kidolgozására utasítást adtam, azonban olvasótermeket és klubokat az egyes laktanyák férőhelyi viszonyaitól függően tudunk majd csak 1949 folyamán megvalósítani. Utasítást adtam a Kossuth körökön belül eddig hiányzott lövészkörök és katonakörök felállítására és azok programjának kidolgozására.

IX. Egyéb

1) Azoknak a laktanyáknak a visszavételére, melyekre a konkrét fejlesztési terv érdekében szükség van, a lépéseket folyamatba tettem.

2) Utasítást adtam, hogy az alakulatok elhelyezésénél vegyék tekintetbe azt a szempontot, hogy a fejlesztés során lehetőleg ne kelljen alakulatoknál helyőrséget változtatni, azonban arra való tekintettel, hogy a fejlesztés során a hadrendben ugrásszerű változások következnek be és az egyes hadrendek elhelyezésénél igen sok szempontot kell figyelembe venni, valószínű, hogy a fejlesztés során még igen sok alakulatnak kell helyőrségét évről évre változtatni.

3) A laktanyák fűtéséről a gondoskodás megtörtént.

4) Utasítást kaptam a „Honvéd” című havonta megjelenő katonai lapnak részbeni átalakítására, hogy az elsősorban a kiképzést és a tisztikar harcászati képzését, kapcsolatban az új szovjet szabályzatokkal, szolgálja [sic!]. Ezenkívül elő van készítve egy katonai hetilapnak a megindítása az egész honvédség részére, amely a tájékozódás, a politikai nevelés, a kultúrmunka és a kiképzés céljait van hivatva szolgálni.

5) Kidolgoztattam a honvédség kérelmét további szovjet katonai tanácsadók kiküldésére vonatkozólag, és pedig a javaslatban említett hét tanácsadón kívül még egy nyolcadik, légoltalmi tanácsadó kiküldetését is kérjük. Ugyancsak kidolgoztattam a honvédség kérelmét szovjet csapatkiképző tisztek és szovjet miniszterek kiküldésére vonatkozólag.

A fenti javaslat alapján végzendő teendőket bedolgoztattam a párt katonai albizottságának hathónapos munkatervébe, amely egyben a Honvédelmi Minisztérium főrészeinek hathónapos munkaterve is.

HL MN VIII. 1. fond HM Szervek iratai 843. doboz

---

59
Budapest, 1948. december 24.
Dodge Weapon terepjáró tehergépkocsi^[118] rendszeresítése a hadseregben.

---

Tárgy: Dodge Weapon terepjáró tehergépkocsi rendszeresítése

Bizalmas!

A honvédség gépjármű anyagában az alábbi gépjárműveket rendszeresítem:

I) 48 M félraj gépkocsi és könnyű vontató (Dodge Weapon)

1) A 48 M félraj gépkocsi és könnyű vontató, mint félraj gépkocsi

a) Feladata: a honvédség szervezetszerűen gépkocsizó alakulatainak csapatszállítása

b) Teherbírása: Maximális megterhelés vezetővel együtt 8 fő (egyéni felszereléssel együtt) és 200 kg-nak megfelelő fegyverzet és lőszer

c) Maximális sebesség: utcán 60 km/óra, terepen 30 km/óra.

2) A 48 M félraj gépkocsi és könnyű vontató, mint könnyű vontató

a) Feladata: a 7,5 cm-es és 7,62 cm-es löveganyag, valamint a gyalogság nehéz fegyvereinek vontatása

b) Szükségszerűen alkalmazható még a 48 M félraj gk. és könnyű vontató a 10,5 cm-es löveganyag vontatására is.

c) A vontató kis önsúlya miatt üresen csak a 7,62 cm-es löveganyag, illetve az ennél könnyebb gyalogsági nehéz fegyverek vontathatók. A 7,5 cm-es és 10,5 cm-es löveganyag vontatásánál a vontatót 8 fővel 8 (vezetővel együtt) és 200 kg-nak megfelelő lőszerrel kell megterhelni.

d) Teherbírás: maximális megterhelés vezetővel együtt 8 fő (egyéni felszereléssel együtt) és 200 kg-nak megfelelő lőszer. Ennél nagyobb megterhelés tilos.

e) A vontató vonóhorgait folyamatosan rugózott vonóhorogra cseréltetem ki.

f) A rugózott vonóhorgok alkalmazása előtt rázós, egyenlőtlen terepen a megengedett maximális sebesség 20 km/óra.

g) A vontatót faroló csúszásra való hajlamossága miatt felázott agyagon és vizes betonon óvatosan kell fékezni, mert lökésszerű hirtelen fékezésnél a löveganyag a megfarolt vontatót keresztbe fordítja.

h) Vontatásban, egyenkénti vontatásnál megengedett maximális sebesség 60 km/óra.

i) Kötelékben a farolásra való hajlamosság miatt járművenként az előírt 50 m-es távköz helyett 80 m-es távközt kell tartani.

II. 48 M tüzérségi vontató (G.M.C. 3. t. tj. tgk.)

1) Feladata: addig, amíg a közepes vontató kérdése megoldást nyer, a 10,5 cm-es, 12,2 cm-es löveganyag és a 37 m/m-es légvédelmi gépágyú vontatása.

2) Szükségszerűen alkalmazható a 48M tüzérségi vontató a 8,5 cm-es légvédelmi ágyú vontatására.

3) Teherbírás: 3500 kg. Ez kitesz 12 főt (vezetővel együtt) a 2300 kg-nak megfelelő lőszert, illetve anyagot.

4) A 8,5 cm-es légvédelmi ágyú szükségszerű vontatásánál a vontatót 2000 kg-al (12 fő és 800 kg-nak megfelelő lőszer) le kell terhelni.

I. Szükségszerű vontatóként alkalmazható a Botond terepjáró gépkocsi a 7,5 cm-es és 7,62 cm-es löveganyag vontatására. A 48 M félraj gépkocsi és könnyű vontató, valamint a 48M tüzérségi vontató műszaki leírását és kezelési utasítását 1948. december hó folyamán adom ki.

A miniszter helyett: Sólyom altábornagy s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 43 301/ eln. kfcs. III.-1945. sz.

---

60
Budapest, 1948. december 30. (1949. január 1.)
Farkas Mihály honvédelmi miniszter az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján elrendeli a Katonai Főtörvényszék és Főügyészség felállítását 1949. január 1-i hatállyal.

---

Emlékeztető

A katonai főtörvényszék és főügyészség felállítását előkészítő törvényjavaslatot az országgyűlés f. évi december 16-án letárgyalta és törvényerőre emelte. A főtörvényszék és főügyészség felállítására vonatkozó intézkedés kiadása az új szervezési év kezdetéig el nem halasztható, mert különben működését nem tudná már most megkezdeni. Az igü. oszt. kéri a felállításra vonatkozó rendelet mielőbbi kiadását, mert a Honvédség Felügyelőjétől parancsot kapott, hogy a főtörvényszék és főügyészség 1949. január 10-vel működését meg kell kezdje. Az azonnali felállításának nincs akadálya, mert a szükséges létszám beállítható a jelenleg érvényben lévő „Pilis–II” szervezésében fel nem használt és „Klapka” hadrend fejlesztésére visszatartott tiszti és thts-i személyi tartalék terhére. A „Pilis–II”-ben rendszeresített polgári létszám teljesen fel van használva, azonban 1949. január 1-vel a „Klapka” hadrend polgári létszáma már költségvetésileg biztosítva van, és így a szükséges létszám beállításának a főtörvényszék és főügyészségnél nincs akadálya.

Kiadvány

Titkos!

A Katonai Főtörvényszék és Főügyészség felállítását 1949. január 1-vel elrendelem. Szervezési és állománytáblázatát mellékelten kiadom. A szervezési rendelet helyesbítésére később külön intézkedem.

Kiadható! Farkas

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 51 631/ eln. kfcs. IX.-1948. sz.

---

61
Budapest, 1949. január 14.
Politikai tisztek munkájának kiértékelése^[119] a Mindszenty-perrel ^[120] kapcsolatban. A jelentés részletezi a politikai tisztek „hibáit” az per „tanulságainak” elemzése kapcsán.

---

Emlékeztető

A Pol. Főcsop.főnök bajtárs^[121] az alakulatok politikai tisztjeit a Mindszenty-ügy átpolitizálására szóban eligazította. Ennek végrehajtásáról a Pol. Főcsopfőnökség által kiküldött ellenőrző tisztek jelentést tettek. Jelentéseiket kiértékelve a hiányosságok megszüntetése végett a csapatok politikai tisztjeivel közlöm. A fentiek szerint szükségesek az alábbi kiadványok:

Kiadvány

A Mindszenty-ügyre vonatkozó politikai anyag feldolgozásánál megállapítható némi javulás a politikai tisztek munkájában. Az anyaggal általában behatóbban foglalkoztak, mint eddig, a módszer is közvetlenebb és alaposabb volt. Voltak olyan zlj-ak, ahol a politikai munka komoly javulását lehetett megállapítani, mert végrehajtották a Pol. Főcsoportfőnökség utasításait, a politikai munka elmélyítésére, alaposabbá tételére.

Meg kell azonban azt is állapítanom, hogy politikai tisztjeink többsége a feladatokat nem értette meg annak ellenére, hogy külön eligazítást tartottunk a seregtest politikai tisztek részére azzal az utasítással, hogy ezt adják tovább, annak ellenére, hogy a politikai anyag felhasználására vonatkozólag írásban utasítást juttattunk el a zlj-politikai tisztekig bezárólag. A politikai kérdés fontosságának meg nem értése kitűnik abból a lazaságból, amely a legtöbb politikai tiszti jelentést jellemzi, kitűnik abból, hogy a jelentések nagy része csak a munka technikai megszervezését ismerteti és elhanyagolja a politikai, az érdemi rész ismertetését. De kitűnik abból is, hogy akadt egész sor politikai tiszt, aki a jelentéseket – a „GY” jelzéssel bekért jelentést – késve vagy egyáltalán nem küldte be.

A megejtett ellenőrzés alapján megállapítom, hogy a legtöbb alakulatnál a Mindszenty-ügyre vonatkozó politikai anyagot mechanikusan adták le. A módszer sok helyen iskolás, szenvtelen módszer volt. Nem szervezték meg az anyagnak egyénekig ható feldolgozását. Öntevékenységet a legritkább esetben tapasztaltam. Az iskolás feldolgozási módszer mellett elhanyagolták azoknak a bajtársaknak az erősebb, tervszerűbb meggyőzését, akik nagyobb mértékben vannak a klerikális befolyás hatása alatt.

A honvédségi pártszervezeteket nem mozgósították, az agitátorokat csak néhol állították be ennek a kérdésnek a megvitatására. A legtöbb helyen az anyag órarendszerű leadásával befejezettnek vélik a kérdést. Nem értették meg, hogy tervszerű és folyamatos munkára van itt szükség. Állandóan figyelemmel kell kísérni a legénységben megmutatkozó véleményeket és a helyes politikai nevelésre mozgósítani kell az alakulat minden érett, öntudatos katonáját. Emellett súlyos politikai hibákat is elkövettek egyesek. Több helyen nem domborították ki, hogy a harc nem Mindszenty, mint egyházfő személye ellen megy, hanem a hazaáruló, a kém, a legitimista ellen, valamint a mögötte csoportosuló osztályellenség ellen.

A fenti általános hibákon kívül a további politikai munka helyes megszervezése és továbbvitele érdekében az egyes alakulatoknál tapasztalat kirívó hibákat okulás végett az alábbiakban közlöm.

A politikai tisztek hibái

1. ho.: politikai tisztje (a) levelezést (a) szabadságon lévő bajtársak számára mellőzte, holott ő javasolta ezt az eligazításon. Jelentését XII. 31-én (nem I. 1-jén) írta, amikor a feldolgozásról még nem volt adata.

6. ho.: politikai tisztje iskolás leadás és megmagyarázás mechanikus módszerét alkalmazta. További feladatokat nem tudatosította.

1. fog. ü.: egyszerűen ismertette az anyagot, s napirendre tért felette. Az ellenőrzés napján a „Két Tábor”^[122] anyagát adta elő. Tiszt, tiszthelyettesek nem is ismerték eléggé a Mindszenty-ügyet.

Mű. ho. 2. n. u. zlj.: T. S. alhdgy. politikai tiszt 30-án megkapta az anyagot, semmi fontosságot nem tulajdonított, kényelmességből 3-án kezdte el a foglalkozást. A foglalkozás ellenőrzését, aktívák mozgósítását elmulasztotta.

1. hv. zlj.: a jelentéstevést is, a munka tökéletes megszervezését is elmulasztotta. 5-én az ellenőrző tisztnek még azt jelentette, hogy a zlj-ról nem tud tiszta képet adni.

2. hv. zlj.: az anyagot visszatartotta, csak a rádió és sajtótájékoztatás után és egy pártnappal intézte el az egész kérdést. Őrsöket meg sem látogatta.

6. hv. zlj.: hivatalos nevelőórán felolvasták az anyagot, ellenőrzést nem szervezte meg.

8. hv. zlj.: csak ismertették és a további munkát nem szervezték meg.

9. hv. zlj.: a politikai tiszt az anyagot leadta, a szd. és őrspk-ok a kérdést elhanyagolták. Politikai tiszt ezt nem ellenőrizte.

10. hv. zlj.: a zlj. törzs, tiszt, tiszthelyettesek közt folyó tudósítást teljes mértékben elhanyagolta. Tiszt, tiszthelyettesek nem voltak tisztában a Mindszenty-ügy lényegével.

12. hv. zlj.: az őrsöket nem látogatta le, utasítást nem adott, nem vette észre, hogy két őrsön a Mindszenty-anyagot le sem adták. A 34-es szd. politikai tisztje az ellenőrzés napján a Hőr. Főpság. körlevelét még át sem nézte, az ezzel kapcsolatos tennivalókat nem hajtotta végre.

13. hv. zlj.: politikai tiszt az eligazítást szd. pk-oknak kiadta, de a végrehajtást nem ellenőrizte. Hanyag magatartást tanúsított.

14. hv. zlj.: politikai tiszt nem tulajdonított fontosságot az anyagnak, ennek eredménye, (hogy – A szerk.) még a nevelő órákon sem szóltak a kérdéshez a bajtársak.

Hőr. Főpság. legénységi különítmény: hanyag, érdektelen foglalkozás. Legénység érdeklődését fel sem keltette. Nincs szigorú ellenőrzés. Reakciós megnyilvánulások tapasztalhatók.

3. ker. pság, Szeged: Tanulóköreiben elkenték a Mindszenty-ügy lényegét. Arról tartanak előadást, hogy „Napóleon milyen körülmények között deportálta a pápát”. Politikai tiszt az ellenőrzést elhanyagolta.

Rep. oszt., Mátyásföld: Az anyagot gépiesen felolvasták. Mellékes ügynek tekintették a Mindszenty-kérdést.

Rep. oszt. eje. szd., Szolnok: December hó 30-án megkapták az anyagot és azt csak 3-án kezdték leadni a hivatalos nevelés ideje alatt. Ugyanúgy mint a rep. oszt-nál Mátyásföldön. Politikai tisztek kiképzési kérdésnek tekintették a Mindszenty-ügyet.

Gk. szertár: A Mindszenty-ügy helyett a Szovjetunióról tartottak előadást. Amikor a legénység felvetette a Mindszenty-kérdést, akkor a politikai tiszt a vallásról beszélt, és azt igyekezett bizonyítani, hogy ő milyen jó katolikus.

Budapesti őrzlj.: a honvédek meggyőzését és ezzel kapcsolatos agitatív munkát befelé elmulasztotta, csak háziagitációra szorítkozott a kerületi beosztott tiszt, tiszthelyettesek családjainál.

HM törzsszd.: nem tudatosították Mindszenty hazaáruló tevékenységét. Ehelyett egyházi kérdéseket vitattak meg.

Felhívom a politikai tisztek figyelmét, hogy kellő önkritikával mérjék le a Mindszenty-üggyel kapcsolatos munkájuk hiányosságait és további munkájukat odaadóbban, lelkiismeretesebben végezzék. Szervezzenek meg tiszti értekezletet, amelyen ismertessék parancsomat és kritikámat. Értékeljék ki részletesen a csapatnál folyó politikai munka hiányosságait és állapítsák meg azok kiküszöbölésének módját.

Elvárom a politikai tisztektől, hogy eddigi munkamódszerüket gyökeresen változtassák meg. Szakítsanak a szenvtelen iskolai előadási módszerrel, munkájukat szervezettebbé, lelkiismeretesebbé és főleg hatékonyabbá tegyék. Elvárom a politikai tisztektől, hogy a kiadott feladatokat minden körülmények között, fáradságot nem ismerve, maradéktalanul végrehajtsák. A feladatok végrehajtását a jövőben még fokozottabb mértékben ellenőrzöm és a lazaságot, hanyagságot a legszigorúbban megtorlom.

Ilku Pál ezds.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 3185/ eln. nev. alcsf.-1949. sz.

---

62
Budapest, 1949. február 18.
A Honvéd Politikai Tiszti Intézmény rendszeresítése, a politikai tisztek hatásköre.

---

Tárgy: Honvéd Politikai Tiszti Intézmény rendszeresítése

Bizalmas!

A Politikai Tiszti Intézmény rendszeresítésével kapcsolatban, az alábbiakban intézkedem:

1. A honvédségben végzett politikai nevelőmunka átszervezésével kapcsolatosan a Honvéd Nevelőtiszti Intézményt megszüntetem, és egyidejűleg felállítom a Honvéd Politikai Tiszti Intézményt.

2. A politikai tisztek feladata: a honvédség korszerű kiképzését, harcképességének és harckészültségének, egységes szellemének, fegyelmének és rendjének, tehát ütőképességének kiépítését teljes mértékben elősegítő harcos marxista-leninista politikai nevelés végzése.

3. A Honvéd Politikai Tiszti Intézmény a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségének vezetése és ellenőrzése alatt működik.

4. A Honvéd Politikai Tiszti Intézmény szervei:

a) az önálló, illetőleg kikülönített alosztálytól, szakasztól (ezekkel egyenértékű alakulattól) felfelé rendszeresített politikai tisztek,

b) a kötelékben lévő alosztályoknál rendszeresített politikai vezetők,

c) a seregtest parancsnokságoknál (velük egyenlő értékű, illetőleg magasabb parancsnokságoknál) politikai tiszt vezetése alatt állandó politikai osztályok működnek.

5) A Honvéd Politikai Tiszti Intézmény szerveinek állományára vonatkozólag a honvédség szervezésével kapcsolatos rendeletemben külön intézkedtem.

6) A politikai tisztek hatáskörét és feladatát az alábbiakban szabályozom:

a) A rendszeresített politikai tisztek a parancsnok mellé vannak rendelve, így az alárendelt pság.-ok, csapatok, intézetek, hatóságok parancsnokai, vezetői, főnökei és politikai tisztjei mind az elöljáró parancsnoknak, mind az elöljáró politikai tisztnek együttesen alá vannak rendelve.

Az elöljáró parancsnokok és politikai tisztek tehát az alárendelt alakulatok parancsnokainak és politikai tisztjeinek mind katonai, mind politikai nevelési vonatkozásban adhatnak utasítást.

Az egyedül szemlélő parancsnok vagy politikai tiszt a kiképzés, illetőleg a politikai nevelés munkájában a helyszínen észlelt módszertani vagy egyéb hiba kiküszöbölésére, továbbá az őr- és ügyeleti szolgálat, valamint a belrend és fegyelem terén tapasztalt hiányosságok megszüntetésére azonnal egyedül is intézkedhet.

b) Nagyobb horderejű, az egész alakulatot (az alárendelt alakulatot stb.) érintő kérdésekkel kapcsolatos parancsnoki értekezletet, megbeszélést stb. csak a politikai tiszt, vagy helyettese jelenlétében szabad megtartani. A politikai tiszti értekezlet megtartásáról az egybehívó politikai tiszt előre tájékoztassa a parancsnokot, aki az értekezleten belátása szerint vesz, avagy nem vesz részt.

c) A parancsnoknak az alakulat(ok) egészére nézve fontos intézkedés kiadását a politikai tiszttel előzetesen meg kell beszélnie (pl.: kiképzési részlettervezetek elkészítése hadosztálynál, ezrednél, önálló, illetve kikülönített alosztálynál, az egyes kiképzési időszakok utáni vizsgaellenőrzések megfejtésével kapcsolatosan szükséges további intézkedések kiadása; az anyagi vonal megszervezése, laktanyarend, belrend szabályozása, a különböző riadótervek elkészítése, az őr- és ügyeletei szolgálat szabályozása, karhatalmi alkalmazásnál részlettervek elkészítése, tisztek, tiszthelyettesek összes személyügyi kérdései, fegyelmi ügyek, jutalmazások, kedvezmények kérdése, amennyiben az nincs külön szabályozva, az alakulatok közötti verseny kérdése, szociális-jóléti ügyek a lakossággal, demokratikus tömegszervezetekkel való kapcsolatok kérdése.) A parancsnok által kiadott írásbeli intézkedést, parancsot neki is és a politikai tisztnek is alá kell írnia. Bármelyikük aláírásának hiányában a parancs érvénytelen.

d) Amennyiben a parancsnok és a politikai tiszt között véleménykülönbség merül fel, és azt semmi módon nem sikerült kiküszöbölni, a kérdéses ügyet az elöljáró parancsnokhoz, illetőleg politikai tiszthez kell felterjeszteni, akiknek közösen meghozott döntéséig az ügyet függőben kell tartani.

Amennyiben halaszhatatlanul sürgős, életbevágóan fontos kérdéssel kapcsolatosan (pl. békében karhatalmi alkalmazásnál elhamarkodott tűzparancs, vagy egyéb megtorlás elrendelése esetén, vagy határincidenst eredményezhető parancs esetén, vagy határaink megsértésével összefüggő elhamarkodott megtorló intézkedéssel kapcsolatban) intézkedés kiadása, illetőleg a helytelenül kiadott intézkedés megváltoztatása szükséges és a parancsok és a politikai tiszt nem tud közös megegyezésre jutni – a politikai tiszt a teljes felelősség vállalása mellett dönt – és az alárendelt parancsnokok és politikai tisztek ezt a döntést kötelesek végrehajtani. Ebben az esetben is a parancsnoknak, illetőleg politikai tisztnek azonnal jelentést kell tennie az elöljáró parancsnoknak, illetőleg politikai tisztnek.

e) A felettes parancsnokságoktól érkező parancsról, akár általában a parancsnokházhoz címezve érkezik, akár az alakulat parancsnoka vagy politikai tisztje személyére szólóan kapta azt, mindketten kötelesek egymást kölcsönösen tájékoztatni, ha csak nem kizárólagosan a címzettet érintő bizalmas parancsról van szó.

f) Ha parancsnok szolgálati ügyben vagy szabadságon távol van, a parancsnoki teendőket a politikai tiszt látja el. Ebben az esetben írásbeli parancsot, intézkedést a pol. tiszt, mint „parancsnok és politikai tiszt” ír alá.

Ha a politikai tiszt szolgálati ügyben vagy szabadságon távol van, helyetteséül valamelyik alárendelt alakulat rangidős politikai tisztjét jelöli ki, aki őt távollétében teljes hatáskörrel helyettesíti.

g) Ha a parancsnok és a politikai tiszt együttesen jelenik meg szemlén, értekezleten, megbeszélésen stb., a jelentést a parancsnoknak kell beadni, ha viszont a politikai tiszt egyedül jelenik meg, neki is az előírt jelentést kell beadni (szemlén a megszemlélt alakulat pk.-a részéről).

Ha a politikai tiszt már jelen van és a pk. utóbb érkezik, az előírt jelentést be kell adni a parancsnoknak, ha viszont a politikai tiszt érkezik később, az előírt jelentés helyett csak a parancsnok jelenlétét kell neki jelenteni.

7. A politikai tiszthez az alárendelt alakulat minden beosztottja közvetlenül, a szolgálati út betartása nélkül is fordulhat jelentéssel (kérelemmel, panasszal stb.).

8. A politikai tisztnek és a parancsnoknak a legteljesebb és legbajtársiasabb együttműködést kell megteremteniük az alárendelt alakulatok katonai, politikai, tehát harci összértékének minél magasabb fokra való emelése érdekében. Együttműködésüknek megfelelően, a parancsnok és politikai tiszt együttesen és teljes mértékben felelősséggel tartozik az alárendelt alakulat(ok) minden megnyilvánulásáért, egész értékéért.

9. A politikai tiszteknek – amellett, hogy tanácsaikkal és minden egyéb módon támogatják a parancsnokot, s kiépítik velük a hibákat eleve kiküszöbölő, a csapatok összértékét legjobban szolgáló teljes együttműködést – feladatuk: a parancsnok tekintélyének megszilárdítása és emelése.

A politikai tiszteknek, mint öntudatos marxista-leninista szellemű harcosoknak legjellemzőbb tulajdonsága: a megalkuvás nélküli elvhűség, s ugyanakkor a rendíthetetlen bajtársiassággal és magával ragadó aktivitással párosult kommunista szerénység. A politikai tiszteknek állandóan fokozniuk kell katonai tudásukat, hogy adott helyzetben mint teljes értékű parancsnok is megállják a helyüket.

10. A kötelékben lévő alosztályoknál rendszeresített politikai vezetők hatáskörét és feladatát az alábbiakban szabályozom:

Az alosztály politikai vezetők az alosztályparancsnok helyettesei. Hasonlóan a politikai tisztekéhez, az alosztály politikai vezetők feladata: gondoskodni az alosztály harcképességének, harckészségének és egységes forradalmi szellemének az állandó emeléséről, a politikai nevelőmunkának a tisztek, tiszthelyettesek és honvédok közötti megszervezéséről.

A kötelékben lévő alosztálynál az intézkedés, parancs kiadása a parancsnokot illeti meg (írásbeli parancsnál a politikai vezető ellenjegyzése nélkül). Fontos intézkedések, parancsok kiadásánál a parancsnok köteles tájékoztatni a politikai vezetőt, aki a parancsnok által kiadott intézkedést, parancsot nem változtathatja meg. Véleménykülönbség esetén a politikai vezető jelenteni köteles a kérdéses ügyet az elöljáró politikai tisztnek.

11. Jelen rendeletemmel a Honvéd Nevelőtiszti Intézménnyel kapcsolatos minden rendeletem hatályát veszti.

12. Alosztályparancsnokkal és helyetteseikkel csak a rendelet elvi részét és a rájuk vonatkozó konkrét részt lehet közölni.

Budapest, 1949. évi február hó 18.

Farkas Mihály s. k.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 6343/eln. pol. fcs.-1949. sz. (MN 1951/T-319. doboz)

---

63
Budapest, 1949. március 7.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter kiadja a Honvédség „Klapka” fedőnevű hadrendjét.^[123] Ennek keretében intézkedés történik az Országos Légvédelmi Parancsnokság^[124] felállítására és az addig hadrenden kívüli Honvéd Hadiakadémia hadrendbe való szervezetszerű beállítására.^[125] A páncélos- és lövészhadosztályok alárendeltségében ekkor szerveznek ezredeket.^[126]

---

Tárgy: Szervezési rendelet kiadása

Titkos!

E rendeletet és összes mellékleteit kizárólag a címzett pk-ok kezelhetik és azt saját páncélszekrényükben kötelesek őrizni.

A honvédség 1949. március hó 16-val életbelépő új hadrendjét és a szervezési és állománytáblázatokat kiadom. Az új hadrend fedőneve: „KLAPKA”. A fedőnév használata szóbeli és írásbeli érintkezésben egyaránt kötelező.

I./ Az új hadrend felvétele

1) Az új hadrend kereteinek megalakítása. Minden új hadrendi alakulatot valamely már fennálló alakulat (szerv) állít fel. Az 5. és 6. sz. melléklet^[127] tartalmazza: az új alakulatok megalakításának részleteit, a felállító alakulatot, a felállításért felelős parancsnokot, az új alakulatnak, továbbá a határőrségnek átadandó legénység létszámát, azt a ker.pság-ot, melyhez az alakulat az újoncok behívása tekintetében utalva van és a jogutód alakulatot, amely a régi alakulat irattárát, szolgálati előjegyzéseit és minden más ügyét átveszi. A régi alakulatoknál szolgálatot teljesítő tisztek és tiszthelyettesek elosztására Szü. Főcsoportom útján külön intézkedem. A határőrséghez átadandó legénység elosztása és útbaindítása a 6.a. sz. melléklet szerint. Az új hadrend kereteinek megalakítását március 15-ig be kell fejezni. A kereteket úgy kell összeállítani, hogy

a) azokban K. A. jelöltek, K. A. felvételre tekintetbe nem jövök, tsz. tisztesek és szakmai beosztásokra (szakács, szabó, cipész, egyéb mesteremberek, gk.vezető stb.) alkalmas honvédek arányosan legyenek.

b) A határőrséghez elsősorban a K. A.-ra tekintetbe nem jövők osztandók be, csak kivételesen oszthatók be oda K. A. jelöltek. A keretek helyes összeállítását a fegyvernemi szemlélők ellenőrizzék.

Új állomáshelyek elfoglalása. Az új állomáshelyek elfoglalását, illetőleg az átadandó legénység útbaindítását 1949. március hó 17-én meg kell kezdeni és március hó 21-én éjfélig be kell fejezni. A március 22-től 31-ig terjedő időt a berendezkedésre, a keretek végleges összeállítására és az újoncok fogadásának előkészítésére kell fordítani. Az 1. pc. ho. Piliscsabát csak 1949. március 19-én foglalhatja el. Az 1. ho. Piliscsabát március 18-án 24 h-ig ürítse ki. [...]

Farkas Mihály s. k. [...]

A 8 000/eln. H.V.K. 5. a.-1949. sz. rendeletem kapcsán

Az Országos Légvédelmi Parancsnokságot, mint új magasabb parancsnokságot a „Klapka” hadrendbe 1949. június 15-én beállítom. Állomáshelye Budapest. Alárendelése a H.V.K.F. útján a HM-nek. Szervezési és állománytáblázatát mellékelten kiadom. A személyek feltöltéséről Szü. Fcsf-ségem útján külön intézkedem. Egyidejűleg megszüntetem a H.V.K. VII. Alcsf.-séget. [...]. A felállítással érintett, eddig kiadott mellékletek helyesbítésére külön intézkedem. [...]

A 8000/eln. H.V.K.5.a. –1949. sz. rendeletem kapcsán

A Honvéd Hadiakadémiát a „Klapka” hadrendben mint új alakulatot szervezetszerűleg 1949. VI. 1-vel beállítom. Állomáshelye Budapest. A szervezési és állománytáblázatát mellékelten kiadom. A személyek felöltéséről Szü. Fcsf-ségem útján külön intézkedem. [...]

A felállítással érintett eddig kiadott mellékletek helyesbítésére külön intézkedem.

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 8 000/eln. H.V.K.5.a. oszt.-1949. sz.

(MN 1949/T-3. doboz)

---

64
Budapest, 1949. március 8.
A Honvédelmi Minisztérium Kollégiumának (Katonai Tanács) létrehozása.

---

Jegyzőkönyv az 1949. III. 8-án megtartott Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma első üléséről

Előadó: Farkas Mihály miniszter

1. napirendi pont: a Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma (ezentúl HMK) feladata

Az összes minisztériumokban a Szovjetunióban bevált gyakorlat szerint kollégiumok alakulnak. Ezek a miniszter tanácskozó szervei. Így válik kollektívvá a vezetés, hogy ha a vezető munkatársaival megbeszélve a leglényegesebb kérdéseket, azokkal együtt vezet, anélkül, hogy ezáltal a Min^[128]. döntési szabadsága vagy felelőssége csökkenne. A HMK miniszteriális és egyben pártszerv. Feladata: összes elvi jelentőségű honvédségi kérdésekben döntést hozni, vagy nagyobb jelentőségű ügyeket a Párt^[129] elé vinni és ott megtárgyalni, továbbá akár a Párt, akár a HMK döntést hozott, utána azt végrehajtani. Egyes munkaágakról, munkaterületekről jelentéseket kell meghallgatnia és a végzett munka fölött kritikát gyakorolnia. A HMK tehát egy állandó tanácskozó, döntést hozó és ellenőrző szerve a Honvédelmi Minisztériumnak. A HMK tagjai bizalmi funkciót töltenek be. A Párt Katonai Albizottsága megszűnik, annak hathónapos munkatervét át kell venni a HMK-nak, végrehajtani, majd azután új munkatervet kidolgozni. Operatív és olyan bizalmas jellegű problémákat, amelyeket éppen jellegüknél fogva nem lehet közölni, csak 3-4 elvtárssal beszéli meg a miniszter.

Somogyi, Jánossy [sic!] és Ottával Nógrádi elvtárs beszéljen, hogy most miért nem tagjai a HMK-nak, holott a KAB-ban bent voltak. Végül újra közölte az előadó, hogy a HMK ülései bizalmasak. Különösen meg kell tartani fokozott éberségünket, mert a kémek és ügynökök, mint ahogy most is beigazolódott, be vannak épülve a HM-be is. [...]^[130]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-1. ő. e.

---

65
Budapest, 1949. augusztus 17.
Szalvay Mihály vezérőrnagy, határőr-főparancsnok arról tájékoztatja Görgényi Dániel vezérőrnagyot, a HM Műszaki Szemlélőjét,^[131] hogy a jugoszláv határon folyó műszaki munkálatoknál komoly hiányosságokat tapasztalt.

---

Tárgy: jugo. határon műszaki munkálatoknál tapasztalt hiányosságok

Honvédelmi Miniszter Bajtárs (Mű. Szemlélőség Görgényi vőrgy. Bajtárs)

Budapest

Hőr. Főpság. szemlélő közege f. hó 8-án kelt szemlejelentéséből az alábbi részt közvetlenül jelentem vezérőrnagy bajtársnak:

„Június hó 27-től július hó 20-ig tartó szemléim alkalmával jugo. határ mentén lévő zlj-aknál a műszaki akadályok építésével kapcsolatban az alábbiakat észleltem: A műszaki akadályok építésénél véleményem szerint a határőrség kiengedte kezéből a vezetést. A műszaki előadó szellemi irányítása mellett az utász zlj-nak csupán végrehajtó szervként kellett volna működnie és minden akadályt, valamint a magasfigyelőket a hőr. főpság által kijelölt helyre kellett volna telepítenie. Az az érzésem, hogy a drótakadályok több helyen szinte tudatosan úgy vannak megépítve, hogy ott kapukat hagytak a reakció részére. Az általam alább felsorolt eseteken kívül még további hiányosságok is fennállhatnak.

Észleleteim

A Dráva mentén sehol sem szükséges drótakadály és ennek dacára mégis több helyen, ott ahol a Dráván innen a Holt-Dráva szigeteket alkot, a Holt-Dráva mögött nagy területek vannak kétsoros drótakadállyal lezárva. Az itt célszerűtlennek és feleslegesnek látszó hosszú kétsoros drótakadályt sokkal fontosabb száraz határon, ahol csak egysoros drótakadály jutott, lehetett volna felhasználni. Ilyen helyek a drávasztárai, zalátai, fejti és tésemfai őrsöknél voltak láthatók. Az udvari őrs körletében Udvar É^[132] a határ az Udvar–Mohács közötti műúttól 150-200 m-re húzódik úgy, hogy a műút a mienk. A drótakadály úgy van megépítve, hogy nem a műúttól K-re, hanem attól Ny-ra terül el és így a műúton drótakadály nélkül kell közlekedni. Itt az illegális forgalomnak tág tere van. A műútnak így szabadon hagyott hossza kb. másfél km. Hogy van-e erről a Hőr. főpság. illetékes osztályának tudomása, ez tisztázandó. Ha ezt a zlj. pság. annak idején nem jelentette, ezért a zpk-t felelősségre kell vonni.

Izabellaföldi őrsnél az Udvar és izabellaföldi őrs sávhatárától kezdődően Brázvafokig nincs műszaki akadály. A határtól átlag 80 m-nyire húzódik egy kisvasút, amelynek mentén krisztustövisbokrokat, valamint az ottani vadaskert sima drótkerítését, amely több helyen hiányos, megfelelő műszaki akadálynak tartották, így 2,5 km távolságon a jugók bármikor folytathatják bűnös üzelmeiket. Az őrspk. jelentése szerint ott az illegális forgalom nagymértékű.

Karapancsai őrsnél 1:50 000 térkép szerint Karapancsa DK határon túl ÉNy (K-re Bereg írással [? – A szerk.] egymagasságban) a Holt-Dunánál nincs víz, száraz nedves határrészt alkot. A töltéstől Ny-ra kb. 350 m-en drótakadály lenne szükséges, mert ezzel szemben van a jugo. karola^[133]. Az illegális forgalom a sűrű erdő miatt is igen könnyű. Ettől Ny-ra a Holt-Duna-ág igen sekély vizű, kb. 2,4 km szélességben itt is drótakadályra lett volna szükség, mivel ez a terület magasfigyelők által nem látható be.

Pinc és Janina (9. hv. zlj. körlet) Dráván túli határrész drótakadály nélkül van. Telepítése itt is szükséges lett volna, mert a szigeteken állami birtok van, ahová igen sok munkás megy át dolgozni. Lelkiismeretlen a röszkei őrsnél a drótakadály telepítése. Az élő Tisza menti határ 3250 m. Itt mindenütt kétsoros drótakadály van, holott erre semmi szükség. 5000 m-en a Holt-Tiszán ezzel szemben semmi drótakadályt nem telepítettek, pedig az őrspk. jelentése szerint a Holt-Tiszán, sok helyen könnyen át lehet gázolni. A Holt-Tisza egy kanálison át torkollik be az élő Tiszába és így kb. 250 m-en a Tiszánál száraz határt képez, de itt már nem húzták ki legalább a Holt-Tiszáig a száraz határ mentén a kétsoros drótakadályt úgy, hogy a gát mellett közvetlen a határmentén lévő jugo. karola nincs kellőképpen elzárva. Ugyanennek az őrsnek 7,5 km-es száraz határa mentén csak egysoros drótakadály van telepítve. Ezért a felületes lelkiismeretlen munkáért valakinek felelnie kell.”

A műszaki zár építésével kapcsolatban zpk-okat jelentéstételre felszólítottam.

Liszt Vilmos őrgy. hőr. pol. ti., Szalvay Mihály vőrgy., hőr. fpk.

HL MN IX. 253. fond Műszaki Parancsnokság iratai MN 1950/T-100. doboz

---

66
Budapest, 1949. szeptember 20.
A HM Katonai Tanács ülésének jegyzőkönyve a KR^[134], illetve az OM^[135] munkáról, a Határőrség átadásának állásáról.

---

Napirendi pontok (letárgyalásuk sorrendjében)

1) Beszámoló a végzett KR munkáról. Javaslatok a további teendőkre. A KR megszervezése és a legfontosabb KR szervek szervi határozványai. Előadó: Sólyom László altbgy. [...]

napirendi ponthoz: az előadó rövid ismertetése, majd vita után a Kollégium az OM kérdéseiben a következő határozatokat hozta: az írásbeli felterjesztés (jegyzőkönyvhöz 1. sz. mellékletként csatolva) alapjában és általában helyesen fogta fel és oldja meg az országmozgósítás kérdését és helyesen határozza meg a feladatokat, az alábbi kérdés kivételével. A kollégium úgy látja, hogy az OM Bizottság (felterjesztés II. fejezet 9. pont) felesleges szerv. A Tervhivatalban kell felállítani egy kis létszámú operatív titkárságot az OM-munkák koordinálására és irányítására. A végrehajtó erő az OM terén tehát a Tervhivatal lesz és nem a felterjesztés szerinti HM OM-osztály. A Tervhivatal ugyanis alá van rendelve a Népgazdasági Tanács elnökének^[136], így ha OM téren vitás kérdések merülnek fel, melyeket a Tervhivatal az illetékes szakminisztériumokkal, vagy egyéb szervekkel nem tud egyértelműen megoldani, úgy ezeket a kérdéseket a Népgazdasági Tanács elé kell vinni és ott történik a döntés. Az OM terén tehát külön csúcsszervre nincs szükség. Az OM munkálatok közben felmerülő problémákat a Tervhivatal elnöke^[137] esetenként beszéli meg az illetékes szakminiszterekkel, értekezletek összehívása útján, vagy más módon. A Kollégium véleménye az, hogy az országmozgósításért végső fokon a kormány felelős. A kormánynak egyik szerve a Népgazdasági Tanács, melynek döntéseit, irányelveit és az általa kiadott feladatokat a többi kormányszervek végrehajtják. Lényegesnek tartja tehát a Kollégium kihangsúlyozni azt, hogy az országmozgósítás előkészítésének és végrehajtásának nagyfontosságú kérdéseiért ne egy ember legyen felelős.

Az előbbi szempontok szerint kell a felterjesztésben foglaltakat módosítani:

a) beiktatni a Népgazdasági Tanácsot, mint elvi irányító szervet,

b) az OM terén az operatív, szervezési munkát a Tervhivatal végezze.

Az OM munkálatoknál tehát a Népgazdasági Tanács az irányítószerv, a Tervhivatal pedig a végrehajtó szerv. A Honvéd Vezérkar részéről helyes volt az az eddigi munka, hogy az OM-szervek felállítását és kiépítését forszírozta. Így elértük azt, hogy majd a HM által az OM területére adott kívánalmakat (követelményeket) a minisztériumokban és egyéb szerveknél felállított OM-szervek saját vonalukon ki tudják dolgozni, meg tudják oldani.

Ahol a kiépített OM-szervek gyengék személyzetileg, létszámilag, ott azokat meg kell erősíteni. Erre vonatkozólag a Kollégium véleménye az, hogy minden Minisztériumban (szervnél), mely az OM-mel foglalkozik, legyen egy szűk létszámú kis elvi csoport, mely az OM-tervekből az illető szervre vonatkozó részt teljesen ismerje és az OM szervek többi része ettől az elvi csoporttól csak részletfeladatokat kapjon és részletterveket dolgozzon ki anélkül, hogy az OM-tervek összefüggéseit láthassa.

Addig is, míg a HM az OM részére követelményeit megadja, minden vonalon a jelenlegi helyzet rögzítésén, kiértékelésén kell dolgozni, meg kell állapítani azt, hogy mi a jelenlegi kapacitás.

A Kollégium megbízza a Honvéd Vezérkar Főnökét, hogy fenti határozatai alapján dolgozza át a felterjesztést, majd mutassa be a Honvédelmi Miniszternek, ezután mielőbb tűzesse ki az országmozgósítás kérdését a Párt államvédelmi bizottsági ülésének napirendjére. Jóváhagyása után az ott lerögzítettek alapján folytatódhat az országmozgósítás munkájának előkészülete. [...]^[138]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai MN 1967/T-1. ő. e.

---

67
Budapest, 1949. október 1.
A „Petőfi”-hadrend.^[139] (Tervezetét a miniszter szeptember 21-én hagyta jóvá.)

---

Honvédelmi Minisztérium

35 000/eln. H.V.K. 5.a.-1949. sz.

Titkos!

Tárgy: Szervezési intézkedések az 1949/50. évre

Az 1949/50. évre szóló szervezési intézkedéseket kiadom. Az I. fejezet az általános rendelkezéseket^[140], a II. fejezet a részletintézkedéseket tartalmazza.

A Honvédelmi Minisztérium átszervezésére 30 300/eln. H.V.K. 5.a.-1949. szám alatt, a fegyvernemi tiszti és egyéb iskolák felállítására 30 972/eln. H.V.K. 5.a.-1949. szám alatt már előzőleg intézkedtem.

A központi szervek (HM Főcsoportfőnökök, fegyvernemi pk-ok stb.) és a felállításáért felelős pk-ok a szükséges intézkedéseket akként tegyék meg, hogy az elrendelt szervezési változások a megállapított időpontokban mind személyi, mind anyagi vonatkozásban megvalósíthatók legyenek.

I Fejezet

Általános rendelkezések

1.§. Általában

1) Az új hadrend 1949. október hó 1-jén lép életbe. Fedőneve: „Petőfi”. A fedőnév használata szóbeli és írásbeli érintkezésben egyaránt kötelező.

2) Az új hadrendbe kétféle típusú alakulatokat állítottam be: „A” típusnak a magaslétszámú alakulatok, „B” típusnak az alacsony létszámú alakulatok. A „B” típusú alakulatok külön feladata a póttart. kiképzés és tart.ti. és leg. átképzés végrehajtása.

3) A 30 300/eln. H.V.K. 5.a.-1949. sz. rendeletemmel újonnan szervezett fegyvernemi parancsnokok fegyvernemük seregtesteinek, csapatainak, kiképző táborainak, iskoláinak, tanfolyamainak, intézeteinek és szertárainak legmagasabb közbenső parancsnokai. [...]

HL MN VIII. 1. fond HM Törzsanyag (1945-1949) iratai 35 000/ eln. HVK 5.a.-1949 .sz. (MN 1949/T-4. doboz)

---

68
Budapest, 1949. október 5.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter zárszava a HM általános ellenőrzési szemle kiértékelésének értekezletén (a hadsereg állapotáról tájékoztat).

---

(A jegyzőkönyvben rögzített szöveg számos nyelvhelyességi hibát tartalmaz, ezeket nem minden esetben jeleztük külön is a lábjegyzetekben vagy a szokásos „sic!” megjegyzéssel – A szerk.)

Farkas Mihály vezérezredes bajtárs beszéde (1949. X. 5-i értekezlet)

Farkas vezds. bts.

A három beszámolóban^[141] és vitában kétségtelenül rátapintottak egy egész sor nagyon fontos hiányosságra, melyek hadseregünkben megvannak és amely hiányosságok és hibák kifejezik hadseregünk fejlettségét. Ezeknek a likvidálása feltétele annak, hogy az 1949–50-es kiképzési évben a korszerű kiképzés terén komoly eredményeket érjünk el. Még mielőtt azonban rátérnék a szemlével kapcsolatosan felvetett egyes problémákra, engedjék meg nekem, hogy bevezetőül megállapítsam azt, hogy ahhoz, hogy helyesen értékeljük ki az 1948–49-es kiképzési év eredményeit, feltétlenül figyelembe kell venni a következőket, mert csak hogyha azokat a szempontokat, amelyekről még beszélni fogok, figyelembe vesszük és helyesen értékeljük, csak azután fogunk tudni egy tárgyilagos és pontos értékelését adni az 1948–49-es kiképzési évnek.

Miről van szó, bajtársak? Először is emlékezzenek vissza arra, hogy 1948 második felében, az V. Pártkonferencián mi felvetettük a hadsereg építésének alapvető kérdését. Hadseregünk építésének alapvető kérdését, központi feladatát úgy fogalmaztuk meg, hogy át kell térnünk minden tekintetben a szovjet hadsereg rendszerére. Meg voltak-e, bajtársak, akkor, amikor mi ezt a kérdést felvetettük, meg voltak-e az áttérésnek feltételei? Nem. Az áttérés feltételei akkor még nem voltak meg. Miért nem voltak? Azért nem voltak meg, mert nem ismertük még, és nem is ismerhettük a szovjet hadsereg rendszerét, nem ismertük, és nem is ismerhettük még a győzelmi tapasztalatait, a dicső szovjet hadseregünk (sic! – A kiemelés tőlem. – A szerk.) nagy háborús tapasztalatait. Beszéltünk sztálini haditudomány fontosságairól, jelentőségéről, anélkül, hogy tudtuk volna mi is ez. De éreztük, és ezért beszéltünk róla, hogy erre nekünk szükségünk van. Nem voltak meg akkor még az áttérés feltételei, azért sem, mert tisztjeink a Horthy-hadsereg szellemében nevelkedtek, az újat nem ismerték, és a régi, a rossznak bizonyult katonai tapasztalatokat ismerték csak és ezt tanították. Nem voltak meg még akkor az áttérés feltételei azért sem, mert a Honvédelmi Minisztérium helytelenül volt megszervezve, a vezetés nem volt egységes és a Honvédelmi Minisztériumnak az akkori struktúrája lényegében a régi elképzelés alapján volt megszervezve.

Nem követtünk-e el hibát elvtársak azzal, hogy akkor, amikor mégis kijelentettük azt, hogy mégis át kell térnünk a szovjet hadsereg rendszerére, felvetettük ezt a feladatot, amikor ennek nem voltak meg a feltételei. Véleményem szerint nem követtünk el hibát, annak dacára, hogy az áttérés feltételei nem voltak adva, helyes volt felvetni az áttérés kérdését, mint hadseregünk fejlődésének fő problémáját, fő feladatát. Mert ahhoz, hogy áttérhessünk, ahhoz az kellett, hogy felhívjuk tisztjeinket, tiszthelyetteseink és tiszteseink figyelmét arra, hogy a régi úton nem lehet haladni, a régi elveket, a régi utat követve nem lehet új, korszerű hadsereget felépíteni. Fel kellett vetni annak dacára, hogy a feltételek nem voltak megadva az áttérés szükségességét, azért, hogy elkezdhessük, megindítsuk a hadsereg szervezésével munkánkat az áttérés irányításában. Nagyon nehéz körülmények között indítottuk meg a szovjet tanácsadó bajtársak segítségével ezt az áttérési folyamatot. Közel egy év telt el azóta. Mik az eredmények? Vannak-e egyáltalán eredmények ezen a téren? Azt hiszem, bajtársak, hibát követnénk el, ha nem állapítanánk meg azt, hogy igenis, ezen a téren eredmények vannak. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az 1948–49-es év a szovjet hadsereg rendszerére való áttérésnek a felkészülési éve volt. Az elmúlt kiképzési év az áttérés felkészülésének volt az éve. Az elmúlt kiképzési év az áttérés feltételeinek a megteremtése volt. És ahogyan – természetesen – a felkészüléssel kapcsolatos feladatok rányomták a bélyegét a vezetés munkájára, a Minisztérium munkájára, logikusan következik ebből az is, hogy a felkészülés jellege rányomta a bélyegét a csapatokra is. A vezetésnek a munkáját nem lehet elszakítani a csapatok munkájától., miután a vezetés különösen a kezdetben erősen tapogatózott, botorkált az új irány felé, természetes, hogy a vezetéssel együtt még inkább botorkált és bukdácsoltak a csapatok és csapattisztek is. És ezután fent a vezetésben is a vitáknak egész sora zajlott le az új rendszerre való áttéréssel, és miután fent a vezetésben is sok probléma, sok feladat nem volt világos – és meg kell, hogy mondjam, nem árulok el titkot, hogy sok kérdés még ma sem világos – habár komolyan előrementünk, természetes, hogy ez visszatükröződik a csapat munkájában, visszatükröződik a tisztek munkájában is. Én azt hiszem bajtársak, hogy ezt mind figyelembe kell venni. Tárgyilagosan, hideg fejjel, se jobbra, se balra nem eltévedve, értékelést akarunk adni az elmúlt kiképzési évről. Ha nem vesszük ezt figyelembe, akkor hibákat követünk el és nekem az a benyomásom, hogy bizonyos mértékig a szemlét irányító szervek itt ezt a szempontot nem vették figyelembe. A szemlét irányító szervek a csapatokra egy hatalmas csúcshegyről néztek le. A szemlélők, a szemlét irányító szervek az újnak elsajátításában elhagyták a csapatokat, és a csapatokat már arról a fokról nézték, amelyik fokra ők elértek, és ez magasabb, mint maga a csapat, és ezért most egy képet láttak lent, és nem voltak eléggé tárgyilagosak ahhoz, hogy megértsék a csapatokban uralkodó helyzetet. A szemle a mai idők követelményével mérte a csapatokat, a csapatok harci értékét a kiképzés előtt és a mostani szemlénél olyan követelményekkel léptek fel részben a csapatok felé, amely követelményeket még a csapatok részben nem is ismernek. Ennek több oka van. Ne felejtsük el, hogy az 1948–49-es évben volt olyan időszak, amikor a tisztikarunk 40%-a hiányzott, szóval nem voltak betöltve a szükséges parancsnoki helyek. Nagy hiány volt. Aki a helyén volt, az lassan, nagyon lassan indult el az új úton. És azt is figyelembe kell venni, hogy habár mi az 1948–49-es évben nagyon komolyan megemeltük az új irodalom kiadását, annyit zúdítottunk egyszerre a tisztek nyakába, hogy nem bírták megemészteni és nem tudták, hogy melyiket mikor és hogyan olvassák. És nem jelenti azt, hogy annak kiadása nem volt helyes. Helyes volt, de egyszerre hatalmas súllyal nehezedtek tisztjeinkre ezek az új kiadványok. Ez nem egyszerű feladat, bajtársak. Tehát én azt hiszem, hogy a mérték, amellyel mértünk, egy kissé túlzott volt és ennek következtében az értékelés bizonyos mértékig túlzottan negatív. Véleményem szerint nem követünk el hibát, ha az összes tényezőket számbavesszük, a hadseregünk fejlődését minden oldalról megvizsgáljuk, ha azt mondjuk, hogy a nagyon komoly, alapvető hibák mellett meg lehet állapítani azt, hogy a korszerű kiképzés terén majdnem minden fegyvernemnél vannak kezdeti eredmények. Másképpen, bajtársak, nem is lehet. Vannak kezdeti eredmények. Miben jutnak kifejezésre ezek a kezdeti eredmények? Hát hasonlítsuk össze ezt a hadsereget azzal, ami volt egy évvel ezelőtt. Hát akkor nem is volt hadsereg, azt mindennek lehetett nevezni, csak nem hadseregnek. Azért már rajzolódnak a kontúrjai legalább az új hadseregnek. Hasonlítsák össze azt a szellemet, ami van ma a hadseregben azzal, ami volt egy évvel ezelőtt. A különbség óriási. Vagy már elfelejtik a bajtársak azt, hogy egy évvel ezelőtt még hadseregünkben, és nem is hadseregünk csapatainál, fent, a vezetésnél is nyílt szovjetellenes propaganda volt? Hát elfelejtik a bajtársak, hogy egy évvel ezelőtt a hadseregünkben angolszászbarát politika folyt? Hasonlítsák össze ezt a helyzetet, ami volt, azzal, ami van. Azt mondhatja valaki, hogy ez nem tartozik a kiképzés eredményéhez. Dehogynem, ez a kiképzés eredményéhez tartozik. Mert ahhoz, hogy a csapatok helyesen harcoljanak, ahhoz egészséges, helyes politikai alapra van szükség, e nélkül a csapat harcértéke a nullával egyenlő. S a tisztikarunk egy része már eredményesen sajátítja el a korszerű harcászatot, eredményesen kezdi elsajátítani, igyekszik azt megérteni és megértetni. Persze, hogy mindent még nem is tudhat és persze, hogy még melléfog, és hibákat csinál. És talán gyakran több hibát csinál, mint helyes dolgot. De már tanulják az újat és ott látni lehet azt, hogy vannak most már tisztjeink, akik ha nem is nagyvonalúak, nem is nagy méretekben, de kis méretekben az újat már alkalmazni is tudják. Én nem akarok kitérni és példákkal illusztrálni ezt az állításomat, hiszen itt a bajtársak erről részben beszéltek is. Igaz, hogy nem az jellemzi a csapatainkat és tisztikarunkat, hogy az újat már uralják. Nem. Nem ez jellemzi. De már az újnak a megjelenése látható a hadseregben és valóban helyes az az álláspont, hogy a feladat éppen abban áll, hogy az újat meglássuk és fejlesszük, erősítsük és általánosítsuk az egész hadseregben. És különösen azokat a tapasztalatokat népszerűsítsük, amelyek lehetővé tették egyik vagy másik alakulatnál az újat megfelelően elsajátítani.

Szóval ezeket, bajtársak, vegyük figyelembe, véleményem szerint akkor, amikor végérvényes véleményt mondunk az 1948–49-es kiképzési év eredményeiről és akkor, ha ezt hozzácsapjuk a szemléről szóló beszámolóhoz, lesz teljes és lesz helyes. Véleményem szerint a szemlének a kiértékelése, emellett Illy altbgy.^[142] beszámolója, Nógrádi bts., Szafronov ezds. bajtárs beszámolója nagyon sok helyes és lényeges szempontot vetett fel. Az egésznek a helyes képe kialakul akkor, ha azt is figyelembe vesszük, amiről én beszéltem.

A bajtársak itt a beszámolókban és felszólalásokban sok hibáról és sok hiányosságról hallottak. Véleményem szerint ezeknek a hibáknak és hiányosságoknak feltárása jogos, helyes és szükséges volt, mert ugyanakkor, amikor mi tárgyilagosan és hideg fejjel nézzük a hadsereg egy éves munkáját, ugyanakkor nagyon komoly hibákat követnénk el, hogyha valaki a létező, meglévő hibákat, hiányosságokat el akarná kenni és annak jelentőségét csökkenteni akarná. Nem erről van szó. A hibák elkenése, a hibák jelentőségének csökkentése, az, elvtársak, bűn. Nem a mi feladatunk, hogy mi ilyen bűnt kövessünk el. Mi ezeknek a hibáknak és hiányosságoknak a kútforrása? Mi a hibák és hiányosságok fő oka? Én azt hiszem, bajtársak, hogy a felsorolt hibák és hiányosságok kútforrása tisztikarunk alacsony tudása. Sőt, én tovább megyek. Egy kissé konkrétabban úgy lehetne megfogni, hogy a tiszti rang és a ranghoz megfelelő tudás között nagy a szakadék. Tisztjeink tudása távolról sem felel meg rendfokozatuknak. Ez, bajtársak, ma még érthető, de sokáig már nem lesz érthető. Én azt hiszem, hogy eljött az ideje annak, hogy a rang és a tudás közötti szakadékot megszüntessük, vagy legalábbis irányt vegyünk ennek megszüntetésére. A feladat most, a tisztjeink feladata az, hogy a katonai tudásukat rangjuk színvonalára emeljék. Erre azért is szükség van, bajtársak, mert bizonyos idő múlva, véleményem szerint egy, maximum két év letelte után a rang a tudásnak megfelelően újra szabályozva lesz. Ne higgye senki, és ezt a tisztikarnak meg kell mondani, hogy az a csillag, amit a vállán hord, abból nem veszíthet el egyet sem, ahhoz csak már automatikusan többet varrhat! Bajtársak, nem így áll ez! Annyi csillag lesz a válladon, amennyit tudásoddal kiharcoltál és megérdemelsz.

A feladatot hangsúlyozom: a rang és tudás közötti nagy különbség megszüntetése. És éppen azért, bajtársak, mert a tiszti rang és a tudás között nagy különbség van, a tudás nagyon erősen lemarad a rang között, a tisztnek nincs meg a kellő tekintélye a csapatnál. Azt hiszik a bajtársak, hogy a parancsnokhoz beosztott tiszt, vagy tiszthelyettes, vagy tisztes vagy egyszerű honvéd nem látja a rang és a tudás közötti különbséget? Látja, látja, érzi és ez megingatja előttük a parancsnok tekintélyét. Feltétlenül szükséges, elvtársak, hogy tisztjeink, parancsnokaink komoly, a szükséges tekintélye meg legyen mindenütt. A kérdés azonban az, hogy ezt a szükséges tekintélyt a tiszt hogyan tudja megszerezni. Mi szükséges ahhoz, hogy tisztjeink a szükséges tekintéllyel rendelkezzenek? Mert az a tiszt, az a parancsnok, akinek nincs meg a kellő tekintélye, lényegében megszűnt tisztnek, vagy parancsnoknak lenni. Tehát itt egy nagyon fontos kérdésről van szó. Ahhoz, hogy a tisztnek, parancsnoknak meg legyen a szükséges tekintélye, véleményem szerint az kell, hogy a tiszt, a parancsnok magas tudással és a csapatvezetés terén nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezzék. Csak akkor, hogyha a tiszt, a parancsnok valóban magas katonai tudással, nagy, gazdag gyakorlattal rendelkezik a csapatvezetés terén, csak akkor tud elérni a csapatánál egy olyan helyzetet, hogy beosztott tisztjei, tiszthelyettesei és harcosai bíznak a parancsnok képességében. És ez is egy nagyon fontos kérdés, bajtársak, hogy bízik-e a csapat parancsnoka képességeiben, mert ha egy csapatparancsnok olyan helyzetbe kerül saját csapatával, hogy csapata nem bízik a képességeiben, akkor, bajtársak, abból a csapatból aligha lesz olyan egység, amely harcászati szempontból feladatát el tudja végezni. Teljesen helytelen és megengedhetetlen a régi és elterjedt nézet és magatartás, hogy a parancsnok, a tiszt úgy akar magának tekintélyt szerezni, hogy elnézi a hibákat, nem követeli meg a fegyelmet, nem lép fel követelően beosztottjaival szemben, és így akarja megjátszani a jó fiút és így akar parancsnok lenni. Bajtársak, előre meg kell mondani, hogy az a tiszt, aki így akar parancsnok lenni, az a tiszt, mint parancsnok elbukik végső fokon azért, mert csapata fog vele egy bizonyos fejlődési fokon szembefordulni. És az a tiszt, az a parancsnok törvényszerűen elveszíti a tekintélyét és megszűnt parancsnok lenni.

A parancsnok ahhoz, hogy ő parancsnok legyen, feltétlenül szükséges, hogy beosztásával kapcsolatos összes feladatokat megismerje és elsajátítsa. Ne forduljon elő az, hogy ami a beosztásához feltétlenül szükséges, azt ne tudja kiválóan. És igaz az, amit itt Szafronov bajtárs felvetett joggal, és a többi bajtársak is felvetették, hogy a kiadott szabályzatokat, előírásokat a tiszt bajtársak vagy úgy olvassák el, mint egy detektívregényt, vagy egyáltalán nem olvassák el. Átfutják. Nem, bajtársak, a kiadott szabályzatok azok nem regények, hanem egy korszerű hadseregnek a gazdag tapasztalatai, törvényei a hadseregszervezésre és hadseregvezetésre. Azt el kell sajátítani, meg kell érteni, és ezért minden tisztnek, minden parancsnoknak szent kötelessége, hogy nap, mint nap dolgozzon tudása fejlesztésén. Igaz az, hogy nem feltétlenül szükséges tanfolyamokra menni és ott elsajátítani a vezetésnek a kérdését a hadsereg szervezésével kapcsolatos feladatokat, hanem ehhez az kell, hogy egyénileg minden tiszt foglalkozzon a tudása, katonai tudása gyarapításával.

Az a parancsnok, aki tekintélyt akar szerezni, azzal, hogy elnézi a csapatánál a hibákat, elkeni a hibákat, az bomlaszt a csapatnál. Az nem erősíti, hanem gyengíti a csapata harci értékét és így bűnt követ el a népével szemben, bűnt követ el a kormánnyal szemben. Hogy akarnak, bajtársak, olyan csapattal harcba menni, ahol nincsen fegyelem? Ahol a hibákat elnézik? Hogyan bízhatják rá a fegyelmezetlenül kiképzett harcosokra és tisztekre a parancsok végrehajtását? Ezért mondtam, hogy bűnt követnek el azok, akik a hibákat elnézik és ha kell, nem fenyítenek. A parancsnoknak szigorúnak, de igazságosnak kell lenni. Mi nem vagyunk klub, a hadsereg nem klub, bajtársak!

A parancsnok kötelessége, hogy magas színvonalon mozgó vasfegyelmet biztosítson feltétlen a hadseregben. Ezt el kell érni neveléssel és ezt el kell érni, ha kell – fenyítéssel. Egyesek azt hiszik, hogy a demokratikus hadseregben fenyítésre nincs szükség, hogy azt mellőzzük. Nem. A demokratikus hadseregben sem mellőzhetjük a fenyítést. És tessék lemondani arról a teljesen kispolgári, opportunista nézetről, hogy a fenyítésnek nincsen helye. A mi kezünkben igenis, van szerepe, ha ezt helyesen alkalmazzuk. Természetesen nem úgy, mint hallottuk, két esetben előfordult, hogy tettleg bántalmaztak honvédet. Az, aki demokratikus hadseregben erre vetemedik, azt a lehető legszigorúbban, a lehető legjobban meg fogjuk szégyeníteni, és ki fogjuk csapni a hadseregből. Nem tettleges fenyítésről van szó. Itt most kijött az Ideiglenes Szolgálati Szabályzat I., II. és III. része. Itt meg van határozva a fenyítésnek a foka, és kinek mi a joga a fenyítést illetően. Ezt tessék betartani és megismertetni mindenkivel.

Bajtársak! Ideje, hogy tisztjeink megtanuljanak parancsolni és ideje, hogy tisztjeink megtanuljanak parancsokat kiadni. Különösen fiatal tisztjeink valahogy vonakodnak attól, hogy ők parancsoljanak. Igenis, a hadseregben parancsolni kell, és meg kell szüntetni azt a helyzetet, amely feltalálható, a hadseregben éppen a szemle eredményeként, hogy először nem tudom milyen csoport, vagy bizottság megvitatja az adandó parancsot, és miután minden oldalról megnézték, azután halkan, félénken, bizonytalanul a parancsnok közli a parancsot. Ilyen rendszert mi a hadseregünkben nem valósíthatunk meg. A parancsnoknak parancsolnia kell. És meg kell tanulnia azt, hogy hogyan kell neki kiadni a parancsot. És tudnia kell, hogy kötelessége a kiadott parancsok végrehajtását is biztosítani. Nem elegendő jó parancsot kiadni. A parancsnok kötelessége, hogy megteremtse a feltételeit a parancs helyes végrehajtásának és ellenőrizze a parancs végrehajtását és nevelje beosztott tisztjeit, alantosait arra, hogy a parancsnok által kiadott parancs: az törvény. És azt a parancsot maradéktalanul, gyorsan és eredményesen végre kell hajtani, annak, aki ezt a parancsot megkapta. bajtársak, a parancs ne legyen egy kisebb elbeszélés, mert sajnos még sok esetben a kiadott parancsok ilyen kisebb elbeszélés jellegét mutatják. A parancsok legyenek rövidek, világosak, és érthetők, mert ez a feltétele annak, hogy aki megkapja, az végre is tudja hajtani. És hangsúlyozom még egyszer, hogy ezt vegyék tudomásul, és ehhez tartsák magukat, hogy a kiadott parancs felett nincs vita. A kiadott parancs felett nincs latolgatás, az nem vita tárgya, hanem törvény, amit végre kell hajtani és aminek a végrehajtását a parancsnoknak biztosítani kell. Az, aki parancsot kap, annak azon kell törnie a fejét, hogy a kapott parancsot hogyan tudja maximális eredménnyel végrehajtani. Ennyiben kell neki a parancson gondolkozni. A kapott parancsot gyorsan, pontosan, maximális eredménnyel hogyan tudja végrehajtani. Egyébként a parancs felett ő nem meditál.

Ahhoz, hogy a tiszt, a parancsnok vezetni tudjon – mint már mondottam, bajtársak – az kell, hogy tudjon. Mi feltétlenül be fogjuk vezetni az 1949–50-es kiképzési évben a vizsgát és helyes volt, amit Nógrádi bajtárs felvetett. Feltétlenül – és ezen már a tanácsadó bajtársak dolgoznak is – rendszeresen az év folyamán vizsgáztatni fogjuk tisztjeinket, hogy így segítsünk nekik abban, hogy alaposabban és mélyebben, rendszeresebben tanuljanak. Ha valaki tudja azt, hogy neki bizonyos idő múlva, bizonyos kérdésekből vizsgáznia kell, akkor azt hiszem feltétlenül fel fog készülni arra, hogy azt, amiből vizsgáznia kell, tudja is. Ha mi megértjük azt, hogy a tisztjeink az 1949–50-es évben (?)^[143], és ha ezt megértetjük tisztjeinkkel, hogy mit vár tőlük a vezetés, mit vár tőlük a nép, és hogy ha ellenőrizni fogjuk azt, hogy amit várunk tisztjeinktől, azt valóban teljesíti, semmi kétség, nem félünk attól, hogy az 1949–50-es évben komoly eredményeket fogunk elérni a korszerű hadsereg szervezésében. Szóval, láthatjuk, bajtársak, hogy tisztikarunknál van a hiba. És most, az előkészítő tanfolyam, ami a központban lesz és később, ami az egységeknél lezajlik egész év alatt kell, hogy még a tisztikar körüli helyzetet megváltoztassa és kell, hogy tisztikarunk valóban komolyan fejlődjön az előttünk álló kiképzési évben. Ez a döntő feltétele annak, hogy előremehessünk. A másik – és erről nagyon részletesen beszéltek főként a szovjet tanácsadó bajtársak, különösen Szafronov bajtárs – nagyon helyesen és teljes joggal, ami a hadseregben van, a magatartás a fegyvereinkkel szemben, a fegyverzet karbantartásával, az azzal való bánásmód, bajtársak, az egyszerűen felháborító és tűrhetetlen. Így fegyverrel bánni! Hát hol van a tiszti önérzet? Hát hogyan lehet egy katonának a fegyverrel rosszul bánni, piszkosan, rozsdásan tartani? Mint az erdőből a fát, úgy szállítják a fegyvert, vagy mint egy zsák krumplit. Hol van a tiszti morál? Súlyos mulasztásokat követnek el, hát nem veszik ezt észre, hogy azt a fegyvert rongálják és teszik tönkre, amellyel nekünk ki kell képezni hadseregünket, és amellyel nekünk esetleg harcolni kell? Hát a fegyverét úgy kell őriznie minden katonának és tisztnek, mint a szeme fényét, mert ha megszűnt a fegyvere, akkor megszűnt katonának lenni. Ezek alapvető igazságok, és egy szemle kellett ahhoz, hogy ezt felfedjék. Hát hol vannak a bajtársak, hát hol vannak a fegyvernemi parancsnokok, akik ezt nem vették észre, miért nem intézkedtek időben? Amikor én ezelőtt két héttel arról beszéltem, hogy gyakorló fegyverekre is szükség van, és nem kell minden fegyvert kivinni a gyakorlótérre, egyesek csóválták a fejüket. Hát miért kell, hogy a rohampályán keresztül vigye a honvéd a puskáját? Miért nem lehet gyakorlópuskát adni, és azt vigye keresztül a rohampályán? Vannak más kérdések is, amit meg kell oldani. Amennyiben nincsen meg, ki kell dolgozni nekünk a fegyverkezelés módszereit, utasításokat és azt a lehető legszigorúbban be kell tartani. Meg kell tanítani az embereket. Nekünk van egy nagyon szép jelszavunk, szerettesd meg a honvéddel az új fegyvereket! Elvtársak, bajtársak! Micsoda magatartás ez! Egyrészt beszélünk arról, hogy szeresd meg a fegyveredet, másrészt meg úgy bánunk a fegyvereinkkel, mint az erdőből hozott fadarabbal. Hát nekünk nem arra van szükségünk, hogy szép frázisokat pufogtassunk, hanem arra, hogy szeresd meg a fegyveredet, azt komolyan kell venni és meg kell tanítani a harcosokat és a tiszteket arra, hogy hogyan szeresse meg a fegyverét, hogyan ápolja, hogyan védje a fegyverét. Ezen a téren, bajtársak, szégyenteljes helyzet van. És feltétlenül, a lehető leggyorsabban itten meg kell változni a fegyvereinkkel szembeni magatartásnak. Ez egy további feltétele annak, hogy az 1949–50. évben előremehessünk.

A harmadik kérdés, amiről szintén Szafronov bajtárs helyesen beszélt, a törzseknek a szerepe. Nekem az a véleményem, ami azt hiszem helyes, hogy az az egység, az a hadosztály, ahol nincsen törzsparancsnok, annak nincs meg a szükséges szerve, az a hadosztály az nem egy hadműveleti egység. Hát az a törzs, az a vezetésnek a problémáit oldja meg. Hát hogyan tudom én azt a hadosztályt vezetni, ha nem rendelkezem a szükséges törzzsel? Feltétlenül az 1949–50-es évben a törzskiképzés, törzstisztek, törzsparancsnokok kiképzésére komoly figyelmet kell fordítani.

És itt van, bajtársak, a lőkiképzés. Szégyenteljes, felháborító helyzet van itt. Hát milyen hadsereg az, ahol a katonák nem tudnak lőni? Hát mi valami operett számára szervezzük meg a hadsereget vagy harcra? A lőkiképzésre az 1949–50-es évben nagyon komoly figyelmet kell fordítani és nagyon alaposan rá kell feküdni arra, hogy ezen a téren a majdnem nulla fokról felemelkedjünk a kielégítő magasságba. Feltétlenül szükséges, hogy minden puska be legyen lőve, hogy a honvéd ismerje a puskát, hogy merre hord, jobbra vagy balra, vagy fel, vagy le, hogy ennek milyen a szórása, hogyan viselkedik a puska hidegben, szóval mindazt, ami szükséges, a lőkiképzés technikáját ismertessék meg a honvédekkel. Természetes, hogy az a végső konklúziója a szemlének – és ezzel egyetértek –, hogy a jelenlegi helyzetben nem hadrafogható, helyes, hát milyen hadsereg az, ahol a katonák a cél mellé lőnek? Hát minek képzelik a mi hadseregünket?

Szóval, bajtársak, nagyon komolyan neki kell gyürkőznünk annak, hogy ezeket a hibákat és hiányosságokat korrigáljuk az előttünk álló kiképzési évben.

Egy pár szót a politikai munkáról. Én azt hiszem, hogy helyes volt Nógrádi altbgy. bajtársnak az értékelése, hogy itt a hibák dacára vannak eredmények. Feltétlenül vannak. És mi nem tudtuk volna ezt a kis eredményt sem elérni, amit elértünk, hogy ha politikailag nem dolgoztunk volna a politikai tiszti intézményünkkel a hadseregben. De vannak komoly hibák is. Én itt rá akarok mutatni lényegében három hibára.

Véleményem szerint a politikai nevelés harcos támadó szelleme bizonyos fokig kezd eltompulni. Veszít a harcos lendületéből a politikai nevelés, és valahogyan újra mutatkoznak ilyen professzoros allűrök és módszerek a politikai nevelésben, amire nálunk semmi szükség nincs.

Kezd itt-ott a politikai nevelés elszakadni a csapatok harci értékének emelésétől, a katonai feladatok elvégzésétől ahelyett, hogy jobban összeforrna ezzel. Egy elmaradási tünet mutatkozik, ami veszélyes. Meg kell állítani és a feladatot el kell érni, hogy még jobban összeforrjon a katonai feladatok elvégzésére.

A harmadik hiba ezen a téren véleményem szerint az, hogy a Párt erejét a hadseregben mindmáig nem állították be a kiképzés sikeres elvégzése érdekében. Nem támaszkodtak a Pártra a hadseregben. Én tudom azt, hogy a Pálffy-Deszkás ellenforradalmi csoport^[144] igyekezett annak dacára, hogy mi újra lábra állítottuk a pártszervezetet, akadályozni a pártszervezet munkáját, ezt elsorvasztani, de ebből, bajtársak, sokáig nem lehet élni. És a mi feladatunk, hogy működő, lendületesen dolgozó pártszervezeteket hozzunk létre a hadseregben és támaszkodva rá, eredményesebben oldjuk meg azokat a feladatokat, amelyek előttünk állanak. Ha mi ezen a három téren megjavítsuk [sic!] a politikai munkánkat, semmi kétség, hogy nagyobb szerepet fog játszani a politikai munka a hadsereg fejlesztésében, mint az elmúlt kiképzési évben.

Befejezésül egy pár szót a feladatokról, csak általánosságban.

Meg kell határozni az 1949–50-es kiképzési évnek a célját. És ha ezt helyesen határozzuk meg, akkor mindazt, ami ehhez szükséges, meg kell teremteni. Nekem az a véleményem, hogy az 1949–50-es kiképzési év kell, hogy a fordulat éve legyen, a szovjet hadsereg rendszerére való áttérés fordulat éve kell, hogy legyen. Véleményem szerint ez a fordulat végrehajtható, elérhető, a kitűzött cél reális. Meg vannak-e ma már egy ilyen fordulatnak a feltételei? Nem követünk-e el egy olyan hibát, mint 1948-ban? Nem, nem követünk el. A fordulat feltételei nagyjában és egészében meg annak adva. Mik ennek a fordulatnak a feltételei? Először is véleményem szerint a vezetőinknél megtörténtek azok a szükséges változások, amelyek alkalmassá teszik a vezetést arra, hogy korszerűen irányítsa a hadsereg fejlődését, szervezését és kiképzését: kiépítettük a fegyvernemi parancsnokságokat. A fegyvernemi parancsnokságok ma már a szovjet tanácsadó bajtársak segítségével komoly vezető szervekké növik ki magukat. Gazdái saját fegyvernemüknek és ez komoly segítséget jelent, a fordulat egyik legfontosabb feltétele. Ki van dolgozva az 1949–50-es kiképzési év programja. Alaposabban, körültekintőbben, mint ez volt a múlt évben.

Az irány, véleményem szerint, helyesen van megszabva, az elmúlt év tapasztalatait itt már mi felhasználtuk. Továbbá tisztikarunk számára megvan a szükséges irodalom, ahhoz, hogy továbbfejlődjenek, ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat meg tudják sikeresen oldani. Ezt az irodalmat mi növelni fogjuk. A felszerelés tekintetében is jobban állunk, mint múlt évben. És tisztképzésünkben sikerül az előttünk álló kiképzési évben valóban nem formálisan, hanem alapvetően korszerű követelményeknek megfelelően elindulni. Vannak itt is hiányosságok, de lényegében ebben az évben térünk át a komoly tisztképzésre. Megvannak, bajtársak, a fordulat feltételei és a feladat abban áll, hogy harcoljunk, küzdjünk nap mint nap a parancsok, rendeletek végrehajtásáért, a szabályzatok elsajátításáért. Fontos az, hogy most, miután megteremtettük a fordulat feltételeit, miután a szükséges programot megadjuk, fontos, hogy az 1949–50-es évben az ellenőrzés rendszeres, alapos és szigorú legyen. Az ellenőrzésnek a megszervezése, biztosítása felülről lefelé feltétele annak, hogy mi az 1949-50-es évben a fordulatot elérjük.

És még egy, bajtársak, befejezésül. A Pálffy-banda bennünket igyekezett akadályozni abban, hogy gyors ütemben rátérjünk a szovjet hadsereg rendszerére. Kisebb eredményeket el is ért. Az irányt azonban nem tudta megváltoztatni. Csak lassította a tempónkat. Lassúbb tempóval, de mégis helyes irányba fejlődtünk. Ezt az akadályt most elhárítottuk, de ne higgye senki azt, hogy a hadseregben az ellenség már nem dolgozik, az ellenség dolgozik, az ellenség mindent meg fog a jövőben is kísérelni, hogy növelje a pozícióját a hadseregben, és ezért, bajtársak, csak akkor fogjuk tudni mindazt, amiről beszéltünk, helyesen és eredményesen végrehajtani, ha fokozni fogjuk, nem papíron, hanem az életben, és elevenné tesszük a hadseregben a kommunista éberséget, és ezen túl a vezető szervek úgy a központban, mint az egyes alakulatnál, és a parancsnokok nem irodatisztek lesznek, hanem valóban parancsnokok, és hogy ha működésük idejének nagy részét a csapatok számára, a csapatok felé fogják hasznosítani és együtt élnek azokkal a csapatokkal, amelyeknek parancsnokai, és amelyek neki alá vannak rendelve. Ha ezeket a feladatokat megértjük, megértetjük és magunk is végrehajtjuk, bajtársak, fogjuk tudni mindazt, amiről beszéltünk eredményesen végrehajtani.

Hasznos és szükséges volt, bajtársak, a szemle, tanultunk belőle és mostan a tapasztalatokkal meggazdagodva felkészülhetünk az 1949–50-es évre.

Javaslatom a következő: egy háromtagú bizottságot jelöljünk ki, amelynek feladata a miniszteri parancstervezet előkészítése. Javaslom, hogy ez álljon Illy altbgy.-ból, Nógrádi és Sólyom altbgy. bajtársakból.

Felelős: Illy altbgy. bajtárs. Kérem Szafronov bajtársat, hogy támogassa őket munkájukban. A miniszteri parancstervezetet szombatig be kell adni, hogy szombaton a még szükséges módosításokat megtehessük, hogy az előkészítő tanfolyam megindulása előtt egy nappal álljon rendelkezésre.

Még egy megjegyzésem van: hogy a fegyvernemi parancsnokok dolgozzák fel a szemle tapasztalatait, a tanácsadó bajtársaknál nagyon sok gazdag és értékes anyag van, a szemlélő bajtársaktól megkapják az egyes fegyvernemekre vonatkozó adatokat és az alakulatokra vonatkozó kiértékelést.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1949/T-1. ő. e.

---

69
Budapest, 1949. december 30.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter 17. sz. napiparancsa a Határőrség átadásáról az Államvédelmi Hatóság^[145] alárendeltségébe.^[146]

---

A Határőrség feladata Hazánk határainak megőrzése kémek, diverzánsok, ügynökök behatolása és csempészek kártevése ellen. Ezt a feladatot a Határőrség legeredményesebben az Államvédelmi Hatóság keretében tudja megoldani. Ennek megfelelően a Minisztertanács elrendelte, hogy a Határőrséget az Államvédelmi Hatóságnak kell átadni.

Ezen minisztertanácsi rendelet végrehajtására megparancsolom:

1. A Határőrséget 1950. évi január hó 1-vel át kell adni az Államvédelmi Hatóság Vezetőjének alárendeltségébe!

2. A Határőrség átadását kiadott rendeletem értelmében bizottsági jegyzőkönyvvel kell végrehajtani!

3. Az átadást 1950. évi január hó 10-ig be kell fejezni!

4. Ezt a parancsomat a határőrség minden beosztottjának tudomására kell hozni!

Farkas Mihály vezérezredes s. k. honvédelmi miniszter

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 55 372/ eln. Min. Ir.-1949. sz. (1949/T-1. doboz/1. ő. e.)

---

70
Budapest, 1950. január 17.
Jelentés az ÁVH alárendeltségébe utalt Határőrség és a Honvédelmi Minisztérium közötti további együttműködésről és a kapcsolatok mikéntjéről.

---

További együttműködés a Határőrséggel

A Határőrség, mindenkor összhangban a Honvédség szervezési és költségvetési munkálataival, átnyújtja a HM-nek anyagi, kiképzési és egyéb természetű kívánságait, hogy ezek a Honvédség megfelelő terveibe bedolgozhatók legyenek.

A HM jóváhagyása után, a jóváhagyott kereten belül a Határőrség illetékes szervei közvetlen kapcsolatba léphetnek az illetékes HM szervvel. Az elfogadott kerettel szemben bármely eltérés azonban csak az elől említett úton valósítható meg.

Ennek kapcsán szükséges, hogy a Határőrség a legrövidebb időn belül számszerűleg közölje mindennemű személyi, anyagi, kiképzési természetű ügyét.

Hadművelet

1./ A Határőrség háborús előkészületeit és hadműveleti alkalmazását a Honvédelmi Miniszter irányítja, illetve határozza meg. A Honvédelmi Miniszter a Határőrség hadműveletei feladatait közli az ÁVH Vezetőjével, aki a Határőrséget felkészíti ezen feladatok végrehajtására.

2./ Kisebb erővel végrehajtott ellenséges betöréseket elvileg a Határőrségnek saját erejével kell visszavetnie. Amennyiben ilyen esetben a Határőrség megerősítése válik szükségessé, a Honvédelmi Miniszter az érintett határvadász zászlóaljnak legfeljebb megerősített századerejű egységet alárendel.

3./ Nagyobb erővel végrehajtott ellenséges betörés visszavetése a Honvédség csapatainak feladata. Ilyen esetben az érintett határszakaszon működő határvadász egységek az ellenség visszavetésével megbízott honvéd egység parancsnokának alárendeltségébe lépnek.

4./ A Határőrség főparancsnoka állandó és folyamatos tájékoztatást ad a Honvédelmi Miniszter számára a határsávban történő minden rendkívüli eseményről, várható ellenséges betörésről, határincidensekről.

Ennek gyakorlati végrehajtását a bizottság a következőképpen javasolja:

a./ A Határőrség főparancsnoka hetenként összefoglaló helyzetjelentést küld a Honvédelmi Miniszternek a HVK l. a. osztály útján, mely tartalmazza az előző héten a határsávban történt fontosabb eseményeket, határincidenseket, provokációkat stb. továbbá a túloldali /jugoszláv, osztrák/ helyzetről megállapított legújabb adatokat.

Az összefoglaló helyzetjelentésen kívül a Határőrség főparancsnoka esetenként azonnal jelent a Honvédelmi Miniszternek a HVK 1. a. osztály útján minden olyan fontosabb eseményt, melynek ismerete szükséges a honvédségi alakulatok kh. alkalmazásának jó megszervezéséhez. /várható ellenséges támadás, csapatösszevonás, provokációk stb./

b./ A Határőrség főparancsnokának a Honvédelmi Miniszter számára adandó tájékoztatáson kívül a határvadász zászlóaljparancsnokságok a hozzájuk legközelebb lévő honvéd csapatparancsnokokkal esetenként haladéktalanul közölnek minden várható vagy bekövetkezett határincidenst, provokációt, ellenséges betörést. A honvéd csapatparancsnokok ezen jelentéseket szolgálati úton azonnal tovább jelentik a Honvédelmi Miniszternek.

5./ A Határőrség köteles a Honvédelmi Minisztert mindenkori szervezetéről, létszámáról, anyagi helyzetéről, elhelyezéséről és az ebben bekövetkezett változásokról tájékoztatni.

6./ Határzár életbeléptetése vagy feloldása csak a Honvédelmi Miniszter hozzájárulásával történhet.

7./ A határ megerődítésével kapcsolatos műszaki munkálatok végrehajtásához, illetve a műszaki berendezések megváltoztatásához, megszüntetéséhez a Honvédelmi Miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. A jelenleg folyó műszaki munkálatokat az erre kijelölt honvéd műszaki alakulat a Határőrséggel egyetértésben tovább fogja folytatni. A határon szükséges híradó munkálatok elvégzésére a Határőrség szervezetébe híradó zászlóalj van beállítva. Ennek kiképzéséhez szükséges keretet a HM az ÁVH rendelkezésére bocsátja.

8./ A Határőrség a HM parancsait megkapja.

Mozgósítás, személypótlás

1./ A Határőrség létszámemeléséhez szükséges tartalékállományt a Honvédelmi Miniszter biztosítja. Ezek nyilvántartását a Határőrség is végzi. Behívásuk csak a HM útján lehetséges. / Behívójegy a kieg-nél. /

2./ A Határőrség számára kijelölt behívási körzetek megmaradnak.

3./ A sorozó bizottságokban a Határőrség egy közege is helyet foglal. Elv, hogy a Határőrség csak politikailag megbízható egyéneket kapjon.

4./ A honvédségi tiszti iskolákba határvadász-kiképzés céljából kerülő személyek káderezésénél a határőrség egy taggal résztvesz.

5./ A Honvédség a lehetőségekhez képest teljesíti a Határőrség jelenlegi konkrét személyi kívánságait. Ezek összeegyeztetése haladéktalanul eszközlendő.

Kiképzés

1./ A fegyvernemi parancsnokok /gy., mű., hír./ ellátják a Határőrséget kiképzési programjaikkal. A kiképzés végrehajtása tekintetében a Határőrség önálló.

2./ A Honvédség biztosítja a határőr tisztek kiképzését a gyalogsági iskola és az alosztály-parancsnoki tanfolyam keretein belül. Ugyanúgy biztosítja a Határőrség híradó, műszaki és sporttisztjeinek kiképzését is.

3./ A Honvédség módot nyújt arra, hogy a Határőrség tisztjei szakmájuk, rendfokozatuk és szolgálati beosztásuknak megfelelően a Honvédség mindennemű továbbképzésébe bekapcsolódjanak.

4./ A Honvédség módot nyújt arra, hogy a Határőrség alakulatai a legközelebbi honvéd alakulat kiképzésébe bekapcsolódjanak.

5./ A határkerületben tartott hadgyakorlatokba a Honvédség a Határőrséget minden esetben bevonja.

6./ A Honvédség a Határőrség rendelkezésére bocsátja lőtereit és egyéb, a kiképzés célját szolgáló állandó létesítményeit.

7./ A HVK az illetékes fegyvernemi parancsnokok és egyéb szervek ellátják a Határőrséget az őt érintő szabályzatokkal, folyóiratokkal, segédletekkel, kiképzési anyaggal megfelelő ártérítés ellenében. A HVK ellátja a Határőrséget a szükséges térképanyaggal.

Anyagi kérdések

1./ A Határőrség a legrövidebb időn belül megadja tényleges anyagi szükségletét a Honvédségnek. A Honvédség ezt saját ellátottságának arányában, ahol szükséges, ezen felül is teljesíti.

2./ A jövőben a Határőrség önálló anyaggazdálkodást folytat, bizonyos anyagokkal való ellátása azonban a Határőrség költségére, de a Honvédség anyagi szervei útján történik. Így: a fegyverzet és lőszer, műszaki anyag, híradóanyag, nehezen beszerezhető és kötött forgalmú élelem, ruházat, vonatanyag, egészségügyi anyag, állategészségügyi anyag, laktanya-berendezések.

Ezen anyagokból a Honvédség olyan százalékig biztosítja a Határőrség szükségletét, mint saját szükségletét.

Ezen anyagok javítására a Honvédség központi és helyi javító műhelyei rendelkezésre állanak. Külön központi javítóműhelyek felállítását nem tartjuk célszerűnek.

3./ A Honvédség a szükséges anyagi hozzájárulás esetén biztosítja a Határőrség legénységi, kórházi ellátását.

4./ A Határőrség megkapja a jelenleg általa használt üdülőket.

5./ A Határőrség megtartja, illetőleg elcseréli a jelenleg használt laktanyáit. A Palace szállót a Határőrség a HM illetékes részének kiköltözése után megkaphatja.

Dologi jellegű építkezések végrehajtását a honvédkerületek építési osztályai végzik.

6./ A hadtápszolgálat szakszerűségének biztosítására a Honvédelmi Minisztérium Hadtápszolgálatának Főnöke átadja a Határőrségnek az összes elvi kérdésekre vonatkozó hadtáputasítást, rendeletet és a szabályzatokat.

Politikai nevelés

1./ A HM Pol. Fcsf. hatásköre a Határőrségre is kiterjed.

2./ A HM Pol. Fcsf. ellátja a Határőrséget mindennemű politikai nevelési anyaggal és programmal.

3./ A HM Pol. Fcsf. biztosítja a Határőrség politikai tisztjeinek kiképzését.

HL MN VIII. 38. fond MNVK Hdm. Csfség. iratai 0277/HVK-1950. sz. (MN 1950/T-6. doboz).

---

71
Budapest, 1950. március 29.
Sólyom László altábornagy vezérkari főnök utasítása a déli, jugoszláv határon elhelyezett egyes alakulatok tűzmegnyitási rendjére vonatkozóan.

---

Tárgy: Kihelyezett légvédelmi alakulatok alárendeltsége, tűzmegnyitása.

OLP

Budapest

A f. hó 28-án kelt 01169/HVK 1. a. o.-1950. sz. rendeletem 3. pontja kapcsán:

1./ Parancsnoklási viszonyok:

A kihelyezett 88. lgv. tü. oszt. két ütegének, továbbá az 51. lgv.tü.oszt. 1 gépágyús ütegének alárendeltségét a következőképen szabályozom:

a./ A 88. lgv. tü. oszt. Nagykanizsa-Barcs területére, továbbá Pécs-Vajszló területére kihelyezett ütegét a kaposvári léköz. útján,

b./ az 51. lgv. tü. oszt. Szeged területére kihelyezett ütegét a kiskunfélegyházi léköz. útján rendelem az OLP alá.

Az Opk-t az OLP közvetlen utasításai szerint kell felhasználni.

Az ütegek parancsot, úgy a tűzmegnyitásra, mint állásváltoztatásra csak ezen léköz-októl fogadhatnak el.

2./ Tűzmegnyitás:

a./ Parancsra

A léköz. parancsnoka tájékoztatja a pk-t a berepülésről. A pk. az ütegeket tűzkészültségbe helyezi. Repülőgép megjelenésekor, ha az ütegpk. /szak.pk./ világosan felismerte, hogy ellenséges gépről van szó, megnyitja a tüzet.

b./ Öntevékenyen

Az ütegpk. /szak. pk./ öntevékenyen is köteles tüzet nyitni minden olyan repülőgépre, amelyről világosan megállapította, hogy ellenséges gép.

3./ A tüzelés lefolytatása

Akár öntevékenyen, akár parancsra nyitnak tüzet az ütegek, az első sorozatot az ellenséges gép elé kell leadni figyelmeztetésül. Abban az esetben, ha az ellenséges repülőgép a figyelmeztetésre láthatólag le akar szállni, a tüzet be kell szüntetni, azonban a gépet a lövegekkel /irányzékkal/ tovább kell kísérni, míg földet nem ért, illetve motorját le nem állította.

Ha a figyelmeztető lövések leadása után a repülőgép menekülni igyekszik, a további lövéseket a gépre kell leadni.

Fenti rendeletemet az alárendelésébe kerülő ütegparancsnoknak /opk-nak/ szóban adja ki. A parancs vételét e rendelet eredeti példányán aláírásukkal ismerjék el.

A miniszter helyett:

Sólyom László altbgy. s. k.

HL MN VIII. 28. fond A Honvéd Vezérkar iratai 01201/HVK 1.a.-1950. sz. (MN 1950/T-4. doboz)

---

72
Budapest, 1950. június 17.
A Honvédelmi Minisztérium 1950 júliusában életbe lépett új szervezeti felépítése.^[147]

---

A Honvédelmi Minisztérium átszervezésének jelentősége

I. Általában

A Honvédelmi Minisztérium átszervezése f. évi júliusában kerül végrehajtásra.

Ez az átszervezés kiküszöböli azt az alapvető mondást, amely a csapatok és a hadsereg központi vezetése viszonylatában mindezideig fennállott. Amíg a csapatok szervezése már az elmúlt évben a szovjet szervezési elvek szerint történt, ugyanakkor a Honvédelmi Minisztérium szervezete lényegében még a Horthy-hadsereg idejéből való alapokon nyugodott, illetve annak igen sok elemét és jellemző vonását tartotta meg.

a./ A Honvédelmi Minisztérium új létszámai

A Honvédelmi Minisztérium szervezési struktúráját eddig a túlméretezettség jellemezte. Nagy létszámú bürokratikus apparátus volt és a létszám csak akadályozta, nehezítette a központi vezetés munkáját. Ezen a túlméretezettségen a szovjet elvek alapján kidolgozott új szervezet lényegesen változtat. Amíg az eddig érvényben volt szervezés szerint a Honvédelmi Minisztérium létszáma 3969 fő, az új szervezésben ez a létszám 800 fővel csökken.

b./ A központi szervek száma az új szervezésben

A Honvédelmi Minisztérium eddigi szervezetére az volt jellemző, hogy egyes fontos munkakörök, funkciók végzésére vagy egyáltalán nem voltak szervek, vagy a meglévő szervezet nem volt alkalmas a feladat ellátására, más szervek viszont aránytalanul szervezve és feleslegesen felduzzasztva terhelték a központi vezetést. Az új szervezés a végrehajtandó feladatokat vette alapul, és ezen feladatok elvégzésére állít be megfelelő szerveket.

A szervek mennyisége tekintetében a következő változás történik: az eddigi szervezés 20 csoportfőnökségével és 132 osztályával szemben 23 csoportfőnökséget, 2 alcsoportfőnökséget és 176 osztályt szervezünk.

II. Az új HM helyzete, főcsoportfőnökségek, csoportfőnökségek és fegyvernemi parancsnokságok hatásköre, kötelmei és a szervezetükben bekövetkező változások.

A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM FELADATAI:

a./ Elkészíti a háborúvezetés hadműveleti-hadászati terveit, a mozgósítási terveket, valamint az ország légvédelmi tervét.

Megadja az ipar és a népgazdaság háborús termelésre való átállásához szükséges alapokat.

b./ Előkészíti a hadszíntereket és hadműveleti irányokat a hadműveleti tervek alapján.

c./ Irányítja a hivatásos és tartalékos tábornokok, tisztek, tiszthelyettesek és legénység hadműveleti-harcászati és harckiképzését, nyilvántartja a teljes állományt, intézkedik mozgósítás esetén való behívásukra.

d./ Felhasználja a kormány által a honvédség fejlesztésére rendelkezésre bocsájtott hitelkereteket és anyagi eszközöket.

e./ Felderíti a kapitalista államok hadászati terveit, hadseregük tervezetét, katonai és gazdasági természetű háborús előkészületeit és ezekről a kormányt, valamint a MDP Központi Bizottságát^[148] kellő időben és folyamatosan tájékoztatja.

f./ A hadsereg élőerőit és hadianyagát olyan állapotban tartja, amely megfelel a korszerű hadviselés követelményeinek.

g./ Tartalékokat gyűjt fegyverzetből, lőszerből, egyéb hadfelszerelésből és haditechnikai eszközökből, élelemből, ruházatból, hadifontosságú nyersanyagokból, melyek lehetővé teszik a haderő mozgósítását és hadműveleteit.

h./ Az ipar és népgazdaság béketermelésről haditermelésre való átállításának előkészítésére és végrehajtásra vonatkozó terveket előterjeszti a Minisztertanácshoz, és ennek megfelelően javaslatot tesz a mentesítendő szakmunkaerőkre, minisztériumonként részletezve.

i./ Figyelemmel kíséri az ipart és népgazdaság fejlesztését, és javaslatot tesz a honvédelem szempontjainak megfelelő végrehajtására.

1./ A HONVÉD VEZÉRKAR FŐNÖKE

Teljes mértékben felelős:

a./ az adott politikai és hadászati helyzetnek megfelelő korszerű és minőségi hadműveleti-hadászati és mozgósítási tervek kidolgozásáért;

b./ a törzsek, valamint a tábornokok és tisztek hadműveleti képzéséért;

c./ közvetlenül alárendelt szervek munkájáért és politikai neveléséért.

A Honvéd Vezérkar Főnöke munkáját a kormány és az MDP Központi Bizottság, valamint a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai szerint végzi.

A Honvéd Vezérkar, mely mint a Honvédelmi Miniszter koordináló szerve biztosítja a többi szervek munkájának egybehangolását, az ütőképes néphadsereg megteremtése érdekében.

Ehhez a jelenlegi szervezetéhez képest a következő szervezési változtatásokat valósítjuk meg:

a./ A Honvéd Vezérkar jelenleg is meglévő és az új szervezésben is megmaradó szerveit a szovjet elvek szerint a meghatározott feladatokra átszervezzük.

b./ Új szerveket állítunk fel a HVK alárendeltségébe:

Így felállítjuk:

A Szabályzatszerkesztő és Technikai Felszerelést Korszerűsítő Csoportfőnökséget^[149], mely a HVK végrehajtó szerve, az összes fegyvernemi szabályzatok és segédletek szerkesztésére. A tudományos kísérleti és technikai munkák általános irányítására, a hadtörténelmi művek kiadására. E feladatok ellátására eddig nem volt önálló szerv beállítva.

Hadihajós osztályt szervezünk a hadihajós egységek kiképzésére és harckészültségének irányítására. Csapatfelderítő Osztályt állítunk fel a csapatfelderítő egységek kiképzésének megszervezésére és irányítására. A csapatfelderítés kérdésével eddig nem foglalkoztunk. Vegyiharc osztályt állítunk fel a csapatok gázvédelmi eszközökkel való ellátására és önálló vegyiharc alakulatok kiképzésére. A Katonai Térképészeti Osztályt közvetlenül a HVK-hoz szervezzük be. Ez az osztály vezeti a katonai terepfelvételt, a térkép előállítást és biztosítja a honvédség katonai térképekkel való ellátását.

Hadkiegészítő Osztályt állítunk be a HVK Szervezési Csoportfőnökségéhez. Ez az osztály eddig a Személyügyi Főcsoportfőnökségnél működött.

2./ POLITIKAI CSOPORTFŐNÖKSÉG^[150]

Teljesen a szovjet elvek szerint fog felépülni és szervezése biztosítja feladatai ellátását.

3./ SZEMÉLYÜGYI FŐCSOPORTFŐNÖKSÉG

Teljes mértékben felelős: a tábornoki és tisztikar helyes kiválasztásáért, a csapatok, egységek, intézetek, iskolák kiegészítéséért, a tartalékos tiszti szükséglet biztosításáért, a tiszti személyi és minősítési okmányok szabályszerű vezetéséért. A Szü. Fcsf. munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai szerint végzi. Az eddigi állapottal szemben az átszervezés lényege az, hogy a tiszti személyügyi osztályokat az egyes főcsoportfőnökségektől és fegyvernemi parancsnokságoktól a Személyügyi Főcsoportfőnökség keretébe centralizáljuk. A hadsereg fejlesztésének mai szakaszán feltétlenül szükséges intézkedés ez a helyes káderpolitika biztosítására.

4./ ÁLTALÁNOS KIKÉPZÉSI CSOPORTFŐNÖKSÉGET szervezünk a HM alárendeltségében.

Közvetlen elöljárója a gyalogsági tiszti iskolának, gyalogsági kiképző iskolának, sportoktatói tanfolyamnak és a központi kiképzési anyagraktárnak. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai, valamint a HVKF-e tervei szerint végzi. Feladata a lövész alakulatok kiképzésének tervezése, továbbá a valamennyi fegyvernemre vonatkozó kiképzési intézkedések kidolgozása, a kiképzési munka ellenőrzése, s a kiképzési munka eredményének kiértékelése. E feladatok ellátására a Honvédelmi Minisztériumnak eddig nem volt megfelelő szerve.

5./ LÉGIERŐ PARANCSNOKSÁG

Teljes mértékben felelős: a légierő harckészségéért; az alárendelt repülő alakulatok politikai-erkölcsi állapotáért, harckiképzéséért, fegyelmi helyzetéért, mozgósítási előkészületeiért és ütőképességeiért; a légierők tisztikarának hadműveleti-harcászati kiképzéséért, valamint a repülőcsapatok törzskiképzéséért, a honvédség repülőanyaggal való ellátásáért, annak felhasználásáért és állapotáért, valamint a repülő anyagi szolgálat ellátásáért; a repülőterek telepítéséért, építéséért, állapotáért és készenlétéért a HVK hadműveleti tervei alapján; az ország légterében való repülések rendjéért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai, valamint a Honvéd Vezérkar tervei szerint végzi. Már korábban rátért a korszerű szervezetre. Az új szervezéssel vadászirányító parancsnok-helyettesi és hadműveleti osztály kerül beállításra.

6./ HONVÉD TÜZÉRCSAPATOK PARANCSNOKSÁGA

Teljes mértékben felelős: az összes tü. egységek és a kivonuló lgv. tü. egységek harckészségéért; az alárendelt tü., lgv.tü. és egyéb alakulatok politikai-erkölcsi állapotáért, harckiképzéséért, fegyelmi helyzetéért, mozgósítási előkészületeiért és ütőképességeiért; a seregtestek tü. és lgv. tü. egységeinek és csapattüzérségnek szakkiképzéséért; a honvédség fegyverzettel és lőszerrel való ellátásáért; az egész honvédségnél a fegyvernemi anyagi szolgálatért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai, utasításai, valamint a HVKF tervei szerint végzi. Szervezetében az eddigi szervein kívül egy híradó alosztályt, anyagtervezési, ellenőrzési osztályt, pénzügyi alosztályt, valamint ipari megrendelési és átvevőszervezetet állítottunk be, hogy ez a parancsnokság a hadsereg fegyverzettel és lőszerrel való ellátását megbízhatóan és maradéktalanul elvégezze.

7./ ORSZÁGOS LÉGVÉDELMI PARANCSNOKSÁG

Teljes mértékben felelős: az összes honi, lgv. tü. és légó alakulatok harckészségéért; az alárendelt alakulatok politikai-erkölcsi állapotáért, harckiképzéséért, fegyelmi helyzetéért, mozgósítási előkészületeiért és ütőképességeiért; a honi lgv. jelzőszolgálat kiképzéséért, működéséért és harckészültségük állandó fenntartásáért; a lgv. technikai eszközök helyes felhasználásáért; az ország légterének ellenőrzéséért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsa és utasításai, valamint a HVKF tervei szerint végzi.

Szervezetében új, hogy a honi légvédelmi tüzérség alárendelése következtében légvédelmi tüzérhelyettest és légvédelmi tüzérosztályt állítottunk be. A parancsnokság szervezetét politikai osztály, „D" osztály, szervezési és tervezési osztály, valamint pénzügyi alosztály és hadtáp-parancsnokság beállításával erősítettük meg.

8./ HONVÉD PÁNCÉLOS CSAPATOK PARANCSNOKA

Teljes mértékben felelős: a pc. seregtestbe tartozó gk. löv., valamint az összes páncélos és rohamtüzér egységek harckészségéért; az alárendelt csapatok és egyéb alakulatok harckiképzéséért, politikai-erkölcsi állapotáért, fegyelmi helyzetéért, mozgósítási előkészületeiért és ütőképességéért, a többi fegyvernem páncélos, gépesített egységeinek szakkiképzéséért, a honvédség pc. anyaggal való ellátásáért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai, valamint a HVKF tervei szerint végzi. Szervezésében új a felderítő osztag felállítása, azon kívül a jobb összeköttetés biztosítása érdekében tüzér, műszaki és híradó előadók beállítása. Szerveztünk még pénzügyi alosztályt az ipari szervekkel való pénzügyi kapcsolat ellátására.

9./ HONVÉD MŰSZAKI CSAPATOK PARANCSNOKSÁGA

Teljes mértékben felelős: az összes műszaki egységek harckészségéért. Az alárendelt alakulatok politikai-erkölcsi állapotáért, harckiképzéséért, fegyelmi helyzetéért, mozgósítási előkészületeiért és ütőképességéért; a seregtestek műszaki egységeinek és a csapat műszaki egységek szakkiképzéséért, valamint a honvédség összes alakulatainak műszaki kiképzéséért; a honvédség műszaki eszközökkel és anyaggal való ellátásáért; az árvízvédelmi segélynyújtás megszervezéséért; az aknamentesítési munkálatok vezetéséért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai, valamint a HVKF irányelvei szerint végzi. Szervezetébe a meglévőkön kívül tervező alosztályt és pénzügyi alosztályt állítottunk be a műszaki csapatok felszerelési kérdéseinek intézésére.

10./ HADTÁPSZOLGÁLAT FŐNÖKSÉGE

Teljes mértékben felelős: a honvédség hadtápszolgálatának felépítéséért és működéséért; a mozgósítási hadtáp anyagtartalékok felépítéséért és működéséért; a hadtápalakulatok és intézetek harckiképzéséért, harckészültségéért, erkölcsi-politikai állapotáért és fegyelméért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai szerint végzi, összhangban a HVKF által kidolgozott tervekkel. Szervezésében új a mozgósítási osztály, ellenőrző osztály az anyaggal való gazdálkodás folyamatos és megbízható ellenőrzésére, valamint új az, hogy a hadtápszolgálat csoportfőnökségeinél pénzügyi alosztályt szerveztünk.

A Pénzügyi Csoportfőnökséget pedig kivontuk a Hadtápszolgálat Főnökség alárendeltségéből. A Pénzügyi Csoportfőnökség közvetlenül a Honvédelmi Miniszter alárendeltségébe kerül.

11./ KATONAI TANINTÉZETEK CSOPORTFŐNÖKSÉGE

Teljesen új csoportfőnökség, most kerül megszervezésre. Feladata: a honvédség katonai tanintézeteinek, tanmenetének, tantervének, tananyagának, oktatási módszereinek megszervezése, a polgári főiskolák katonai oktatásának irányítása és a tanári kar szakképzettségének emelése. A csoportfőnök munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai szerint végzi.

12./ IGAZSÁGÜGYI OSZTÁLY: feladata és szervezete változatlan.

13./ PÉNZÜGYI CSOPORTFŐNÖKSÉG

Teljes mértékben felelős: a költségvetés összeállításáért és a költségvetési hitelhányadok elosztásáért, a költségvetésben jóváhagyott hitelhányadok rendeltetésszerű felhasználásáért /a felhasználás ellenőrzéséért/, a honvédség rendszeresített létszámának ellenőrzéséért. Munkáját a Honvédelmi Miniszter parancsai és utasításai szerint végzi, a kormány rendelkezéseinek és a Pénzügyminiszter utasításainak tekintetbevételével.

14./ JOGI CSOPORTFŐNÖKSÉG

Megszűnik, ügykörének egy része az elnökséghez kerül, eddig végzett ügykörének többi része pedig a megfelelő csoportfőnökségekhez kerül át.

III. A Honvédelmi Minisztérium átszervezéséből folyó következtetések:

1./ Az új minisztérium szervezete teljesen szovjet elvek szerint épül fel. Az új szervezés biztosítja a központi szervek teljes együttműködését, valamint a csapatokkal való állandó kapcsolatot.

2./ Minden központi funkció végzésére megfelelő szerv létesül, olyan létszámmal, mely a feladat elvégzéséhez feltétlenül szükséges.

3./ Az új szervi határozványok kivétel nélkül minden központi szerv részére világosan és konkrétan meghatározzák a hatáskört, a kötelmeket. Az egyes szervek szervi határozványai a többi szervekével tökéletes összhangban állanak.

4./ Az új szervezés és az új szervi határozványok feltételei annak, hogy a Honvédelmi Minisztérium a jövőben feladatát a fokozott követelményeknek megfelelően maradéktalanul ellássa. De ehhez szükséges még a politikailag teljesen megbízható és katonai szakképzettség tekintetében is megfelelő káderek biztosítása, valamint a munkának alapos és jó megszervezése, a főcsoportfőnökségektől kezdve a legkisebb alosztályig. E két utóbbi kérdés megoldása még előttünk álló feladat, döntő alapfeltétele annak, hogy biztosítsuk a szovjet vezetési elvekre való áttérést a hadsereg központi vezetésében.

HL MN VIII. 28. fond Honvéd Vezérkar iratai 0695/HVK-1950. sz. (MN 1950/T-4/1. ő. e.)

---

73
Budapest, 1950. augusztus 30.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter jóváhagyja a „Kossuth”-hadrend szerinti őszi szervezést. ^[151]

---

Előterjesztés

Az 1950. őszi hadrend^[152] felvételének végrehajtását az alábbiak szerint javasoljuk:

I. Az alakulatok megalakulása

Lövész alakulatok

1950. őszi hadrendben a jelenlegi lövész alakulatokon kívül fel kell állítanunk egy lövész hadtest pság-ot, hadtest közvetleneket, egy „A" típusú és három „B" típusú hadosztályt. Ezek megalakítását az alábbiak szerint javasoljuk:

a./ Az új hadtest pság-ot felállítja a meglévő hdt. pság.

b./ A hdt.közvetleneket a jelenlegi hdt.közvetlenekből alakítjuk meg.

c./ Az „A" típusú 5 löv. ho. felállít két „B" típusú hadosztályt, mégpedig a 4. és a 9. löv. hadosztályt. A 4. Nyíregyháza környékén, a 9. Veszprémben és környékén kerül elhelyezésre.

d./ A 12. löv. ho., amely „A" típusú, felállítja az ugyancsak „A" típusú 27. löv. ho-t Szegeden és környékén^[153].

e./ A „B" típusú 17. löv. ho felállítja az ugyancsak „B" típusú 32. ho-t, mely Pápa és Győr területén lesz elhelyezve.

f./ A löv. ho. keretén belül újonnan alakuló pct. tü. osztályok megalakítása a löv. ezredek 76 mm-es pct. ütegeinek összevonásával történik.

g./ A löv. ho. hk. rohamlöveg zlj-ak a megszűnő 99. hdt.közvetlen hk. zlj-ból és a ho-oknál megszűnő rotü. osztályokból alakulnak.

A lövész alkulatok megalakításának fent ismertetett tervezete arányban van a jelenleg élő alakulatok létszámhelyzetével. A megalakítások tervezésénél figyelembe vettük azt a körülményt is, hogy a szervezés során az alakulatoknak minél rövidebb csapatmozgást kelljen végrehajtani.

Az f-g./ pontokban felsorolt alakulatok megalakítására más célszerű lehetőség nem mutatkozott.

Páncélos alakulatok

A jelenleg meglévő pc. alakulatokon kívül pc. hdt. pság-ot, pc. hdt.közvetlen ala-okat, egy pc. ho-t /50%-os/, két n. rohamlöveg e-et és egy feld. zlj-at kell megalakítani. A pc. alakulatoknak ilyen nagyarányú fejlesztése a jelenleg élő pc. alakulatokból egyedül nem lehetséges.

Ezért a pc. alakulatok megalakításához a jelenlegi HM közvetlenekből egyes egységek átadását tervezzük.

Fentiek alapján a pc. alakulatok megalakítására javaslatunk az alábbi:

a./ A jelenleg élő 7. gépesített ho. felállítja a 11. hdt. pság-ot és a 18. pc. ho-t, a 17. és 24. hk. rohamlöveg ezredeket^[154], valamint a 12. ö. feld. zlj-at.

b./ A pc. hdt.közvetlenek megalakításához az eddigi HM közvetlenekből a 71. tü. ezred három osztályát, az 52. rotü. osztályt, és az 52. mű. zlj-at bocsátjuk a pc. csapatok rendelkezésére.

A pc. alakulatok megalakítása, különösen, ami a hk. alakulatok megalakítását illeti, egyike az őszi szervezés legnehezebb feladatainak. Bár a keretek elosztása ennek a ténynek a figyelembevételével történt, mégis fennáll a fent jelentett nehézség.

Tüzér alakulatok

A tüzéralakulatok fejlesztése a jelenleg élő alakulatokból tervszerűen végrehajtható, csupán csak a pct. tü. dd. megalakítása jelent nehezebb feladatot, mivel pct. keretek csak kis számban állnak rendelkezésre.

A tü. alakulatok megalakítására az alábbiakat javasoljuk:

a./ A 30. tü. ho.-t a jelenleg élő l. mérő oszt-ból, a 44. tar. és 56. av. tü.osztályokból továbbá a pc. hdt-nek átadott 71. tü. e. fenmaradó osztályából, valamint az egyéb tü. alakulatoktól átadandó keretekből javasoljuk megalakítani.

b./ 34. á. dd. az 5. "A" típusú tü. ezredből alakul.

c./ 28. av. tü. dd. a 11. "A" típusú tü. ezredből alakul.

d./ 36. pc. tü. dd. a löv. hdt. tüzérségéből átadott keretekből alakul.

e./ A kivonuló lgv. ho. a 86. lgv. tü. ezredből és az 51. lgv. tü. e. által átadott keretekből alakul.

A megalakításnak fent ismertetett rendszere a jelenlegi hadrendből önként adódik. A légvédelmi ho-nak az 51. lgv. tü. e-től azért kell keretet kapnia, mert a lgv. ho. vegyes löveganyagból áll, a 86. lgv. tü. e. viszont nem rendelkezik gépágyúval.

Repülő alakulatok

Az őszi hadrendben egy rep. ho. /2 vad. ezreddel/ és két ö. ezred szerepel. Ezek megalakítása a jelenleg élő vegyes rep. ezredből és a 16. ö. szállító szd-ból fog történni.

Honi légvédelmi alakulatok

Az őszi hadrendben honi légvédelmi ho.^[155] kerül felállításra. Ez végrehajtható a jelenleg élő 77. honi lgv. ezredből. A ho. híradó szd-ához azonban a 43. hír. e-től kereteket kell adni, mivel a 77. lgv. tü. e. híradó egységgel nem rendelkezett.

Az OLP alárendeltségében a ho-on felül még egy rád. technikai oszt. is alakul. Ennek magja az LRB/k. üteg.

Műszaki alakulatok

Csapatműszaki alakulatok megalakítása a löv., illetve pc. ala-oknál ismertetett módon történik.

A hds. közvetlen mű. ala-ok megalakítására az alábbiakat javasoljuk:

a./ A jelenleg élő 72. mű. zlj-ból kell megalakítani a 42. dd-t^[156], mivel a 72. mű. zlj. „A" típusú, a mű. dd-on belül pedig „B" típusú zlj-ak lesznek, a feladat megoldható.

b./ A 37. pontonos hid. dd. megalakítását a 94. hid. zlj. fogja végezni. Itt is fennáll az a körülmény, hogy a 94. hid. zlj. „A" típusú és így a „B" típusú ho. megalakításához szükséges keret rendelkezésre fog állni.

Híradó alakulatok

A seregtestek híradó ala-aira vonatkozólag a megfelelő fegyvernemeknél mondottak érvényesek. Az őszi hadrend szerint egy „B" típusú hír. e. és egy vonalépítő zlj.^[157] állítandó be pótlólag a szervezetbe. Megalakításuk a jelenleg élő 43. hír.e. és a 45. építő zlj. kereteiből fog történni.

Folyamőrség

A 64. folyamőr oszt-t ezreddé kell alakítanunk.^[158]

Vegyiharc alakulat

Az őszi hadrendbe beállított vegyiharc szd. és vegyiharc szert. megalapításához jelenleg semmilyen keret nem áll rendelkezésre, ezért még a szervezés végrehajtása előtt szükséges lenne keretet létrehozni a vegyiharc alakulatok számára.

II. Időpontok

Figyelembevéve a szervezést végrehajtó ala-ok feladatait, valamint az 1950/51-es kiképzési és megkezdésének határidejét, a szervezés végrehajtásának időpontját az alábbiak szerint javasoljuk beállítani.

1./ Általános időpontok:

a./ Jelenleg is élő magasabb parancsnokságok a szervezési tervben feltüntetett feladataikat: 1950. X. 10-X. 20-ig hajtják végre.

b./ A jelenleg élő alakulatok: 1950. X. 15-X. 25-ig hajtják végre feladataikat.

c./ Új magasabb parancsnokságok: 1950. X. 10-X. 25-ig alakulnak.

d./ Új alakulatok: 1950. X. 15.-XI. 1. közötti időben alakulnak.

2./ Helyőrség változtatás időpontjai:

a./ Magasabb parancsnokságok: X. 12-15.

b./ Alakulatok: X. 16-22.

3./ Öreg legénység leszerel: X. 25-ig.

4./ Újonclegénység bevonul: XI. 28-29-30.

A fent ismertetett javaslatok szerint készült el az 1. sz. mellékletként csatolt szervezési terv és a 2. sz. mellékletként csatolt keretelosztási kimutatás. Mindkét okmány összeállítása a fegyvernemi parancsnokságokkal szoros együttműködésben történt.

A kidolgozás során a Szovjet Tanácsadó Bajtársak támogatta [sic!]. Az előterjesztett okmányok és intézkedések orosz példánya is elkészült.

Kiadvány:

Elrendelem az 1950. őszi hadrend felvételéhez szükséges szervezési munkálatok végrehajtását. A végrehajtással kapcsolatos feladatokat a csatolt „Szervezési terv" tünteti fel /1. sz. mell./.

A keretek elosztására a 2. sz. mellékletben intézkedem. [...]

Egyidejűleg új állománytáblázatot adok ki /3. sz. mell./^[159]. Érvénybe lépnek a szervezési tervben feltüntetett időpontban.

III. A szervezés végrehajtása

Az őszi hadrend felvétele az eddig legmagasabb és legszélesebb fejlesztése és szervezése hadseregünknek. Figyelembe véve azt, hogy ezen a téren parancsnokaink, törzseink, tisztjeink nem rendelkeznek még a kellő tapasztalatokkal, ezért a Fegyvernemi Parancsnokságok a maximális támogatást kell, hogy nyújtsák a szervezést végrehajtó parancsnokoknak, különösképpen azoknak, akiknek új alakulatok felállítását kell megszervezni. Ezért az átszervezés tervszerű, átgondolt és megszervezett lebonyolítása érdekében a Fegyvernemi Parancsnokságok bocsássanak a felállító parancsnokok rendelkezésére a szervezés kérdéseiben jártas és jól képzett tiszteket. Feltétlenül szükséges ez az intézkedés az új alakulatok parancsnokságai megerősítésére minden fegyvernemnél, de különösen a páncélos és gépesített alakulatoknál.

Az őszi szervezési fejlesztés végrehajtása rendkívül komoly feladatok elé állítja a Politikai Főcsoportfőnökséget is. Figyelembe véve a f. évi tavaszi fejlesztés^[160] tapasztalatait – amikor is egész sor alakulatnál hónapokra szétesett a pártszervezet – szükségesnek tartom, hogy a Pol. Főcsop. kidolgozza a politikai és pártszervezeti intézkedéseit, elsősorban abból a szempontból, hogy az átszervezés egész ideje alatt mindenütt biztosítsuk a pártszervezetek aktív tevékenységét, s azonkívül biztosítsuk azt, hogy az átszervezés végrehajtásával az új pártszervezetek haladéktalanul, gyorsan és akcióképesen megalakuljanak.

A Politikai Főcsoportfőnökség ezen feladatok megoldására kidolgozott intézkedéseit és tervét szeptember 20-ig nekem jelentse.

Figyelembe véve a jelen szervezési fejlesztés jelentőségét, a munkálatok szervezett előkészítése és lebonyolítása érdekében szükséges, hogy a HVK folyamatosan biztosítsa a Fegyvernemi Parancsnokságok által végzett és vezetett előkészítő munkálatok ellenőrzését, s biztosítsa az esetleg előforduló hibák feltárását és korrigálását is.

A HVK október 1-ig adjon összefoglaló jelentést az átszervezéssel kapcsolatos előkészületek állásáról, s ezentúl is folyamatosan és rendszeresen adjon helyzetjelentést az átszervezés egyes időszakainak állásáról.

A szervezési fejlesztés előkészületeivel és végrehajtásával kapcsolatban a legmesszebbmenő módon kell érvényesíteni minden központi szervnek és a csapatparancsnokságoknak az éberség és titoktartás szabályait.

1./ A szervezés végrehajtásának időpontjait a „Szervezési terv"-ben szabályozom.

2./ Helyőrségváltozások időpontját a magasabb parancsnokságra vonatkozóan:

1950. X. 12-15-ben,

az egyéb alakulatokra vonatkozóan

1950. X. 16-22-ben

állapítom meg. […]

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 28. fond a Honvéd Vezérkar iratai 02500/HVK Szerv. o.-1950. sz. (MN 1950/T-20/1. ő. e.)

---

74
Budapest, 1950. november 8.
A Hadműveleti Csoportfőnökség előterjesztése a déli országhatár műszaki megerősítésére.

---

Szigorúan titkos! Különösen fontos!

Előterjesztés a déli országhatár műszaki megerődítésére.

Déli országhatárunk védelmének fokozására szükséges, hogy béke idején már műszaki erődítéseket hajtsunk végre az ország anyagi teljesítőképességének figyelembevételével.

A határerődítés kérdése szorosan összefügg a haderő hadműveleti tervével. A hadműveleti terv alapjai jelenleg kidolgozás alatt állnak és a végleges döntés és jóváhagyás e tekintetben még nem történt meg.

A külpolitikai helyzet megköveteli, hogy a határerődítés kérdése a végleges hadműveleti terv előmunkái mellett is már döntésre kerüljön azon meggondolással, hogy ez évben rendelkezésre álló egy „A" típusú lövész hadtestünk számára a fő, várható támadási irányokban olyan megerődített állásokat építsünk ki, melyek felhasználásával folyó védelmi harc biztosítaná a haderő többi részének időben való feltöltését, mozgósítását és felvonulását.

Az erődítés elvi és gyakorlati keresztülvihetőségének kérdéseiben a Műszaki Parancsnokság és a HVK Anyagi Csoportfőnökség bevonásával a HVK Hdm. Csf-ség az ott működő tanácsadó bajtársak közreműködésével javaslatot dolgozott ki, melyet az alábbiakban terjeszt elő:

I. A műszaki erődítés rendszere

1./ Javasoljuk a déli határ mentén a várható fő támadási irányokban tábori erődítések /föld-fa tüzelőállások/ előre való kiépítését, melyeket a legfontosabb irányokban és a legfontosabb tereprészeken vasbetonból építendő, oldalazó tűzre beállított géppuska- és lövegállásokkal egészítenénk ki, oly módon, hogy a vasbeton- és föld-fa erődök aránya 1 /vasbeton/ :3 /föld-fa/ lenne.

2./ Az erődítési elemek létesítésén kívül javasoljuk hdt. és ho. parancsnoki figyelőhelyeknek és harcálláspontoknak, valamint a hírközpontoknak kiépítését is.

3./ Ezen erődítési rendszer kiépítését javasoljuk az „A" harciriadóban a 3. hadtest számára megadott vonalban a hadtest mélységéig megépíteni, oly módon azonban, hogy a legfőbb támadási irányok figyelembevételével 2 hadtest- és 6 hadosztály-figyelőhelyet, harcálláspontot és hírközpontot építenénk azzal a céllal, hogy a feltöltendő „B" típusú hadtest legfőbb parancsnokságai részére is előre meglegyenek a vezetést biztosító lehetőségek.

4./ Javaslatot teszünk egyúttal a hadsereg mélységében déli és nyugati irányokban védendő terepszakaszokra és vonalakra vonatkozóan is, melyeket a csatolt térképen tüntettünk fel. Ezek tábori erődítésszerű kiépítésére a polgári lakosság bevezetésével adott esetben kerülne sor.

5./ Úgy a 3. hadtest, mint a hadsereg mélységében javasolt erődítési területek és vonalak térkép alapján lettek kijelölve. Mindezeknek a szakemberek bevonásával való helyszíni szemrevételezése azonnali feladat, melynek alapján pontosan meg kell határozni az erődítési elemek helyét és számát.

6./ A térképen végzett előzetes számvetés szerint a vasbeton-, valamint föld-fa erődök telepítési sűrűségét illetően 3 variációt terjesztünk elő, szem előtt tartva, hogy a térképen kijelölt főirányok összarcvonal-szélessége 230 km, mélysége 10-12 km.

a./ Arcvonal km-ként 2 db erődítési elem:

Összes építendő elem: 462

Ha a vasbeton elemeknek a föld-fa erődökhöz való viszonyát 1:3-hoz vesszük, akkor ebből:

154 db vasbeton elemet, 308 db föld-fa erődöt /tüzelőállást/ kellene létesíteni.

A 462 db erődítési elemben elhelyezhető egy lövész hadtest géppuskája harminc gp. kivételével. /ez kb. egy és fél zlj. gp. mennyiségnek felel meg./

Ezen variáció biztosítaná az első vonalba eső legfontosabb utak és átjárók lezárását, de nem ad módot kellően a közbeeső, mélységben lévő fontosabb tereprészek megerődítésére, melyek a védelem szempontjából tekintetbe jönnek.

b./ Arcvonal km-ként 4 db erődítési elem:

Összes építendő elem 924.

Ha a vasbeton elemeknek a föld-fa erődökhöz való viszonyát 1:3-hoz vesszük, akkor ebből:

308 db vasbeton elemet, 616 föld-fa erődöt /tüzelőállást/ kellene létesíteni.

A 924 db erődítési elemben elhelyezhető két lövész hadtest összes géppuskája hatvan gp. kivételével /a 60 db gp. 1 löv. ezred gp. mennyiségének felel meg/.

Ez a variáció kielégítően biztosítaná a kijelölt területeken a hadtestmélységig való lezárást abban az esetben is, ha a „B" típusú hadosztályokat feltöltés után szintén a határ mentén kellene bevetni.

c./ Arcvonal km-ként 5 db erődítési elem:

Összes építendő elem 1 155

Ha a vasbeton elemeknek a föld-fa erődökhöz való viszonyát 1:3-hoz viszonyítva vesszük, akkor ebből: 385 db vasbeton elemet, 770 db föld-fa erődöt /tüzelőállást/ kellene létesítenünk.

Az 1155 db erődítési elemben elhelyezhető két lövész hadtest, továbbá egy lövész hadosztály összes géppuskája.

Ezen variáció biztosítaná azt, hogy a mélységben is kellő sűrűsége lenne az erődelemeknek és ez évben rendelkezésre álló békehadosztályaink feltöltése után teljes egészében előre elkészített és kiépített védőkörleteket foglalhatnának el összes géppuskáikkal.

II. Az erődítési rendszer anyagkihatásai

1./ Költségkihatás tekintetében:

A tervezett erődítési rendszer nagybani költségkihatásának megállapítása végett az alábbi számvetéseket végeztük el:

Egy vasbeton elem építésének költsége /anyag + munkabér/ 35 000 Ft.

Egy nyitott föld-fa tüzelőállás építésének költsége /anyag + munkabér/ 3 500 Ft.

Egy hadtest pk-i vagy hadosztály pk-i harcálláspont építésének költsége /anyag + munkabér/ kb. 126 000 Ft.

Egy hdt. vagy ho. pk-i hírközpont építésének költsége /anyag + munkabér/ kb. 75 000 Ft.

ad: a./ Arcvonal km-ként 2 elem esetén:

A 154 db vasbeton elem építésének összköltsége: 5 390 000 Ft

A 308 db föld-fa erőd építésének összköltsége: 1 078 000 Ft.

Két hadtestharcálláspont és hírközpont, valamint hat hadosztályparancsnoki harcálláspont és hírközpont építésének összköltsége: 1 608 000 Ft.

Az építendő erődítési elemek, harcálláspontok és hírközpontok összköltsége: 8 076 000 Ft.

ad: b./ Arcvonal km-ként 4 elem esetén:

A 308 db vasbeton elem építésének összköltsége: 10 780 000 Ft.

A 616 db föld-fa erőd építésének összköltsége: 2 156 000 Ft.

Pk-i harcálláspontok és hírközpontok /mint 1. esetben/ építésének összköltsége: 1 608 000 Ft.

Az építendő erődítési elemek, harcálláspontok és hírközpontok összköltsége: 14 544 000 Ft.

ad: c./ Arcvonal km-ként 5 elem esetén:

A 385 db vasbeton elem építésének összköltsége: 13 475 000 Ft.

A 770 db föld-fa erőd építésének összköltsége: 2 695 000 Ft.

Pk-i harcálláspontok és hírközpontok /mint 1. esetben/ építésének összköltsége: 1 608 000 Ft.

Az építendő erődítési elemek, harcálláspontok és hírközpontok összköltsége: 17 778 000 Ft.

2./ Anyagkihatás tekintetében:

az a./ variációban:

Gömbfa 20-25 cm-es átmérő mellett: 3 596 m

Deszka 5 cm-es: 358, 5 m

Gömbvas: 267, 2 tonna

Vasgerenda: 77 tonna

Kazánlemez: 23 tonna

Ácskapocs és szeg: 22, 5 tonna

Cement: 1577 tonna

Dorongfa: 87 472 fm

A b./ variációban:

Gömbfa 20-25 cm-es átmérő mellett: 5968 m

Deszka 5 cm-es: 685, 0 m

Gömbvas: 495, 2 tonna

Vasgerenda: 154 tonna

Kazánlemez: 46 tonna

Ácskapocs és szeg: 41, 0 tonna

Cement: 2994 tonna

Dorongfa: 174 944 fm

A c./ variációban:

Gömbfa 20-25 cm-es átmérő mellett: 7154, 4 m

Deszka 5 cm-es: 848, 3 m³

Gömbvas: 609, 2 tonna

Vasgerenda: 269, 5 tonna

Kazánlemez: 57, 5 tonna

Ácskapocs és szeg: 51, 25 tonna

Cement: 3612, 5 tonna

Dorongfa: 218, 680 fm

A HVK Anyagi Csoportfőnöksége szerint ezen anyagok az erődítések létesítéséhez biztosíthatók.

III. Javaslatok

1./ az előterjesztettek alapján javasoljuk 1951. év IV. hó 1-ig a b./ variáció szerinti erősítési rendszer kiépítését, úgy azonban, hogy az a részletes tervek alapján még 1951. év folyamán a c./ variáció szerint továbbfejleszthető legyen.

2./ Tábori erődítési elemeket /föld-fa erődöket/ a 3. hdt. hadosztályai építenék ki a műszaki csapatok vezetésével.

3./ A vasbeton elemek elkészítéséhez a műszaki csapatok keretében az építés idejére két különleges zlj-at kellene felállítani, melyeknek személyi állományát egyrészt az építőiparból e célra behívott szakszemélyzet, másrészt bevonultatott segédszemélyzet képezné.

A munka elvégzésének idejére vonatkozólag az alábbi adatokat jelentjük:

Egy vasbeton erődöt 17 fő /8 szakmunkás és 9 fő segédszemélyzet / négy nap alatt készít el abban az esetben, ha az anyag és a gépek a helyszínen vannak. Így két 900-900 fős zlj. négy nap alatt 100 erődöt tud elkészíteni. Amennyiben az anyag szállítását és előkészítését is a különleges zlj-ak végeznék, úgy a b./ variáció szerinti munka egy hónap alatt befejezhető lenne, a parancsnoki figyelők, harcálláspontok és hírközpontok kivételével, melyek építéséhez ez esetben szintén kb. 1 hónapra lenne szükség.

4./ Az erődítési elemek és harcálláspontok, valamint hírközpontok építésének költségeiben a munkabér is szerepel. Amennyiben az erődítések létesítését a Honvédség ala-ai végeznék:

a./ variáció esetében kb. 1 000 000 forint

b./ variáció esetében kb. 2 000 000 forint

c./ variáció esetében kb. 2 500 000 forint takarítható meg.

5./ A kiépített erődítési rendszert a csapatok csak „A" jelzésű harci riadó esetén szállnák meg /külön erődcsapatokat nem szerveznénk/. A tábori erődítési elemek karbantartását a legközelebbi helyőrségekben elhelyezett ala-ok végeznék.

6./ Drótakadályok és műszaki zárak kiépítését a tervezett erődítési rendszeren belül – elsősorban nemzetgazdasági szempontból – béke idején nem javasoljuk. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy a részletes erődítési terv alapján, megfelelő mennyiségi akna és robbanóanyag, valamint tüskés drót legyen tárolva a telepítési helyek közelében létesítendő raktárakban.

7./ A H. Mű. Pk-tól szervezett értesülés szerint az ország öntözési tervének megvalósítása során a Duna–Tisza közén a Dunát és Tiszát összekötő csatornák építése van tervbe véve. Javasoljuk az építésre kerülő Duna–Tisza csatornák helyének, valamint a csatornák szélességének és mélységének megállapításánál azt a szempontot is tekintetbe venni, hogy ezek a csatornák a Duna–Tisza közének védelme szempontjából, hadműveletileg nagy jelentőséggel bírhatnak.

8./ Fenti terv részleteinek kidolgozása céljából javasoljuk, hogy a HVK Hdm. Csfség a Fn-i Pság-ok bevonásával az erődítésre tekintetbe jövő irányokat, illetve a térképen megjelölt tekintetbe jövő védelmi vonalakat részletesen szemrevételezze és ezen szemrevételezés alapján készítse el a részletes erődítési tervet. A szemrevételezést november-december hónapban javasoljuk végrehajtani.

Előterjesztjük: Honvédelmi Miniszter Bajtársnak jóváhagyás végett.

Láttam: Bata altbgy.^[161] s. k., Szűcs alez. s. k., Mátékovits vőrgy.^[162] s. k.

(A lap alján, egykorú kézírással az alábbiak olvashatók az eredeti iraton – A szerk.):

A Hdm. Csf. bjts. közölte velem, hogy a HM bjts. döntése, hogy állandó erődítést nem létesítünk. Tábori erődítést az „A” riadóval kapcsolatban a 3. hdt. készíti. Csatolva egy db mű. számvetés! Kiadható! XI. 16. Szűcs alez.

HL MN VIII. 38. fond Hdm. Csfség iratai 03890/HVK Hdm. Csf. hdm. o.-1950. sz. (MN 1950/T-7/2. ő. e.)

---

75
Budapest, 1950. november 21.
Mátékovits Endre vezérőrnagy hadműveleti csoportfőnök javaslata az ÁVH számára a déli határsávban foganatosítandó bizonyos rendszabályokról.

---

Tárgy: D. határsávban foganatosítandó rendszabályok.

ÁVH Hőr. Főpság.

Budapest

A 49. löv. epk. /Nagykanizsa/ a honv. és hőr. együttműködésével kapcsolatosan felterjesztett alábbi javaslatait megküldöm, hogy a hőr. hatáskörébe tartozó felmerült problémák elintézésére a megfelelő utasításokat kiadhassa:

1./ A berzencei és lankócpsz-i őrsök közötti nagy hézag biztonságos lezárásához feltétlenül szükséges Pardóc mjr-ban az őrs mielőbbi felállítása. Javaslom ezt a közeljövőben végrehajtandó átszervezésnél figyelembe venni.

2./ Pardóc majorban jelenleg „vitézek" laknak, akiket célszerű lenne onnan kitelepíteni. Minden körülmények között ki kell telepíteni a határsávból a Zdála mellett lakó „vitéz" K. J.-t, aki gyanús magatartást tanúsít, és nem kívánatos, hogy a határ közelében lakjék.

Ugyancsak kívánatos lenne felülvizsgálni a lendvakecskés-kercsszomori kitelepítéseket és a még ott maradt gyanús elemeket azonnal el kell távolítani.

3./ Hóesés előtt kívánatos lenne megvizsgálni a mű. zárakat és előkészíteni azokat, hogy hótakaró alatt is hatásosak maradjanak.

4./ A berzencei őrs magasfigyelőjével – különös tekintettel a rossz megközelítési lehetőségekre – kívánatos volna mielőbb távb. ök-t^[163] létesíteni.

5./ Javaslom hogy a pság. különleges követelmények támasztásával kérdezze le a jugo. határszakaszon lévő őrspk-okat. Különösen fontos, hogy éppen ezeknél az őrsöknél minden tekintetben kifogástalan, politikailag teljesen megbízható pk-ok legyenek.

6./ Célszerű lenne az új szervezésben a jugo. határszakaszon lévő hőr. zlj. pság-oknál több terepjáró rajgk-t beállítani, melyek biztosítanák a gyors bevetés lehetőségét, valamint az utánpótlást.

7./ A hiányos vasúti ellenőrzés következtében több alkalommal előfordult, hogy illetéktelen egyének utaztak be vonaton a határsávba, majd átszöktek jugo. területre. Az illetékes rendőrségi szervekkel összműködésben azonnal be kell vezetni a pankaszi állomáson az utasellenőrzést.

8./ A rédicsi őrs körzetében a hídvégi csatornánál kb. 80-100 m mélyen jugo. területre sodorta az ár a drótakadályt. Kérem felhívni az ott dolgozó mű. egység figyelmét, nehogy az akadály esetleges visszahozatalánál határsértést kövessen el.

A miniszter rendeletéből: Mátékovits Endre vőrgy. s. k.

HL MN VIII. 38. fond Hdm. Csfség iratai 04072/HVK Hdm. Csf. hdm. o.-1950. sz. (MN 1950/T-5. doboz)

---

76
Budapest, 1950. december 6.
Piros László áv. vezérőrnagy^[164] határőr-főparancsnok jugoszláv határprovokációkról tesz jelentést Farkas Mihály honvédelmi miniszternek.

---

„Szigorúan titkos!”

Jelentés

Farkas Mihály vezérezredes Honvédelmi Miniszter Bajtársnak^[165]

Budapest, 1950. évi december hó 6-án.

Vezérezredes Bajtárs jelentem, hogy a kiskunhalasi zlj. flórapusztai őrsének határsávjában jugoszláv határőrök f. hó 5-én 20 órakor a mi nyomsávellenőrző járőrünkre közvetlen a határvonal mentéről 3 lövést adtak le. A lövedékek magasan mentek, a nyomsávellenőrző járőrünket a lövedékek nem találták el. Erre a nyomsávellenőrző járőrünk fellőtte a piros rakétát, ami a járőr megtámadását jelenti. Erre odafutott a legközelebbi szakaszjárőr, és ekkor a jugoszláv határőrök az odafutó szakaszjárőrünkre ismét leadtak 2 lövést.

Ezt az esetet ma éjjel a Határőrség Parancsnokság határőrizeti ügyeletes tisztjének jelentették a kiskunhalasi zlj-tól.

Ma reggel a zászlóaljparancsnoksággal géptávírón érintkeztem, és az esetet megerősítették.

A részletes kivizsgálás folyik. Az esetről a jelentést, a jegyzőkönyvet a mai napi futárral felküldik.

Jelentem továbbá, hogy a nagyatádi határőrzászlóalj parancsnoka – Kanok Győző áv. őrgy. bajtárs – jelentette, hogy működési területén az 5. lövészhadosztály parancsnoka és törzse szemrevételezést tartott, és ebből az alkalomból a drávatamási községi tanáccsal megbeszélést folytattak. A megbeszélés után a községi tanács irodájában az íróasztalon hagyták az 5. lövész hadosztály tervét, amely a felderítésről szól, továbbá egyes alárendelt egységeknek kiutalt tűzgépek megnevezését tartalmazó táblázatot. Az iratokat f. hó 2-án hagyták a drávatamási tanácsnál és a tanács elnöke f. hó 5-én átvitte a határőrség őrsparancsnokságára.

Jelenleg az iratok a nagyatádi zászlóaljparancsnoknál vannak, akit ma reggel utasítottam, hogy az iratokat tiszti futárral azonnal küldje fel hozzám.

Piros László áv. vőrgy. s. k.

HL MN VIII. 38. fond Hdm. Csfség iratai 04397/HVK Hdm. Csf. hdm. o.-1950. sz. (MN 1950/T-5. doboz)

---

77
Hely és idő nélkül (Budapest, 1950–1951).
A Vezérkar összefoglaló jelentése a magyar hadiipari üzemekről, a mozgósítási előkészületekről.^[166]

---

Szigorúan titkos!

Összefoglaló jelentés a hadiipari üzemek 1950–51. év kapacitásáról és termeléséről^[167]

I. A honvédség 1950. évi (1950. X. 1-jei hadrend) anyagi felszerelésében mutatkozó hiányainak egy részét a hazai ipar elégíti ki. A hazai ipar az 1950. évi tervét előreláthatólag bizonyos késésektől eltekintve, teljesíteni fogja és az alábbi kimutatás szerint járul hozzá a honvédség felszerelésének kiegészítéséhez:

[...]^[168]

1. Részleteiben

a) Lámpagyár N. V., Budapest

Gyárt: puskát, pisztolyt. Kapacitás puskában 59 000 db, pisztolyban 16 800 db. Megrendelve 50 686 puska és 11 826 pisztoly. Az üzem vállalt 40 600 db puskát és 11 826 db pisztolyt. Az üzemnek terv szerint május hónapban 1000 db puskát kellett volna elkészíteni, ezt nem teljesítette, elkészített azonban 300 db puskát próbasorozatként. Az üzem a puska gyártását a szovjet puska utánzása alapján kezdte meg, a szovjet licencek alapján történő gyártás az év harmadik negyedében kezdődik. A pisztoly gyártása az eredeti szovjet licencek alapján történik és a sorozatgyártás júliusban megindul.

b) Danuvia N.V., Budapest

Gyárt géppisztolyt és golyószórót. Kapacitása: géppisztolyban 47 000 db, golyószóróban 6500 db. Megrendelve 12 578 db, gpi. és 2 830 db gsz. Az üzem sorozatgyártásban elkészített 150 db gpi-t, amely szovjet licencek alapján történt. A sorozatgyártás június hóban teljes erővel megkezdődött. A gsz. tömeggyártása előreláthatólag augusztusban indul meg. Az üzem tökéletesen felszerelt, kitűnő káderekkel rendelkezik, jól szervezett üzem, tervét év végére teljesíteni tudja.

c) Nehézszerszámgép gyár N.V., Diósgyőr

Gyárt: 76,2 mm-es ágyút, 122 mm-es tarackot, 37 mm-es légvédelmi ágyút. Kapacitása: 490 db. Megrendelve 20 db 37 mm, 73 db 76,2 mm, 262 db 122 mm. Összesen 355 db. A visszaigazolt 58 db 76.2 mm-es ágyút és 193 db 122 mm-es tarackot. Összesen 251 db-ot. A 37 mm-es lgv. á-t ez évre az üzem vállalni nem tudja, mert a licencek nincsenek elsajátítva. A 76,2 mm-es ágyúból 5 db május hónapban elkészült próbalövések folyamatban vannak. A 122 mm-es tarack sorozatgyártásának első példányai július hó végére készülnek el. A 76,2 mm-es ágyú és a 122 mm-es tarack gyártása a szovjet példányok alapján kezdődött, a licencekre való áttérés folyamatban van és a taracknál ez év harmadik negyedében az áttérés megtörténik, míg a 76,2 mm-es ágyúnál csak 1951-re történik az áttérés.

Az üzem kapacitása akként alakul, hogy milyen kaliberű lövegegységeket gyárt. Évi összteljesítménye 76,2 mm-es lövegeket alapul véve, 1200 lövegegység.

d) Magyar Acélművek N.V., Budapest.

Gyárt 82 mm-es és 180 mm-es av-t. Kapacitása 920 db (a gyár nem hadiüzem, egy része van képesítve av.gyártásra). Megrendelve 400 db 82 mm-es av. és 68 db 120 mm-es av. Az üzem által vállalt mennyiség 340 db 82 mm-es av. és 60 db 120 mm-es av. A gyártás a szovjet av. utánzása alapján indult meg, ennek következtében sok hiba történt. A szovjet licencek alapján történő gyártásra való áttérés most van folyamatban. Az üzem eddig leszállított 15 db 82 mm-es av-t, amelyek még mindig nem tökéletesek, a hibák kiküszöbölése folyamatban van. A 120 mm-es av. gyártását az üzem még nem kezdte meg, itt előkészületek vannak folyamatban. A gyár csak nagyon nehezen tudja teljesíteni tervét. Okok: szakkáderhiány, a vállalat vezetése gyenge. A hibák kiküszöbölésére megtettük a lépéseket.

e) Veszprémi Fémfeldolgozó N. V., Veszprém

Gyárt: pu. és pi. lőszert. Kapacitás: 105 000 000 puska- és 70 000 000 db pisztolylőszer. Megrendelve 32 000 000 pu., 8 500 000 pi. és 16 000 000 vaktöltény. Az üzem a rendelt mennyiséget vállalta. Az üzem jelenlegi napi kapacitása 200 000 pu. A pi.lősz. sorozatgyártása megkezdődött június hónapban kb. 400 000 db készül el. A gyártás a szovjet licencek alapján történik azzal az eltéréssel, hogy a mi gépiparunk régi és így a gyártási folyamat több részletre van bontva, mint ahogy a szovjet előírásokban van.

f) Vadásztölténygyár N. V., Székesfehérvár

Gyárt: gyújtókat, csappantyúkat és gyutacsokat, valamint gyújtószerelést végez. A gyár teljesen modernül felszerelt, nagykapacitású üzem, kapacitása 803 000 000 csappantyú és gyutacs; 5 000 000 tü. gyújtó és 2 000 000 tü. gyújtófelszerelés. Az üzemnek 12 féle gyújtó gyártásra [sic!] kell képesítve lenni, eddig 5 félét sorozatban gyárt, a továbbiakra év végére rátér. A gyártás mennyisége összhangban van a különböző lőszerfajták gyártásával. A vállalat a rendeléseket vállalta és visszaigazolta, tervét teljesíteni tudja.

g) Bányagyutacs N. V., Törökbálint

A gyár V. 15.^[169] teljesen befejezi felszerelését. A gyár kapacitása 6 800 00 db tüzérségi lövedéktest-szerelés és 3 000 000 db tüzérségi gyújtószerelés. Az üzem még nincs kihasználva, igen kevés szerelést végez, mert az alkatrészt gyártó üzemek lövedéktesteket és gyújtókat csak később fogják leszállítani. A gyár teljes mértékben teljesíteni tudja az 1950. évi szükségletet.

h) Fémtömegcikk N. V., Budapest

Gyárt: kézi gránáttesteket. A gyár kapacitása: 5 500 000 db. Megrendelve 422 000 db. A gyár elvállalta a megrendelt mennyiséget. A gyártás 42 M magyar minta szerint történik. Szovjet licenceket kértünk, de mostanáig nem kaptuk meg. A gyár polgári vezetés alatt más cikkeket is gyárt.

i) Nitrokémia N. V., Fűzfő

Gyárt: robbanóanyagot és lőport. A gyár felszerelése május 15-ig befejeződik. A gyártás megkezdődik. A gyár kapacitása 4560 tonna robbanóanyag és 6150 tonna tüzérségi és gyalogsági lőpor. A gyár fedezi az 1950. évi szükségletet. A gyártás magyar technológia alapján történik, de minden tekintetben megfelel a szovjet követelményeknek, használható minden lőszerfajtában.

j) Magyar Optikai Művek, Budapest

A honvédség részére tü. mérőműszereket és optikai cikkeket gyárt. A főbb cikkeket (10%-os szögtávcső, tájoló műszer és árokperiszkóp) szovjet licencek szerint gyártja (áttérés befejezés előtt). A gyár a megrendelt mennyiséget az év végéig teljesíteni tudja. Szovjet üzem, kapacitása más területen is igénybe van véve.

k) Gamma N. V., Budapest

Gyárt optikai cikkeket. Ugyanolyan cikkeket készít, mint a Magyar Optikai Művek (a termelés megosztott). Az év végéig teljesíteni tudja a megrendelt mennyiséget.

2) Híradóeszközök

A gyártás a Standard, Telefongyár, Orion és Egyesült Izzó gyárakban történik. E gyárak polgári vezetés alatt állanak. A honvédség megrendelésén felül bel- és külföldi megrendelésre gyártanak. A gyárak termelőképességét az Országos Tervhivatal és a Nehézipari Minisztérium állapítja meg. A honvédség részére megrendelve: 8727 távbeszélő készülék, 100 távbeszélő központ, 100 db 49 M távbeszélő készülék, 500 db könnyű rádiókészülék, 200 db közepes rádiókészülék, valamint áramforrások, akkumulátortöltő és vezetékek. A gyár mostanáig teljesített és teljesíteni fogja a megrendeléseket. A gyártás a híradóipar típusai alapján történik. Szovjet licenceket nem kaptuk még meg.

3) Műszaki anyagok

A műszaki anyagok gyártása polgári üzemekben tervszerűen történik. Kivételt képez a gázálarc, a burkoló háló és a pontonhíd.

Gázálarc: a gyártás a régi honvédségi gázálarc mintája alapján a Müvert (budapesti) üzemében készült, legyártva 35 000 db. a további gyártást leállítottuk, új mintapéldány elkészítése folyamatban van.

Burkoló háló: a honvédség 1950. évi szükségletét megrendeltük a szegedi Kenderfonó N. V-nál. Az első mintapéldányok szovjet minta alapján elkészültek, de technikai tekintetben komoly hiányosságok merültek fel és az árak is igen magasak. Ezért a kérdést felülvizsgálják.

Pontonhíd: a 16, 40, 60 tonna teherbírású hadihíd első tervezése új elképzelés alapján könnyűfém (Al) ag-ra készült. Későbbi döntés szerint a tervezők a szovjet mintájú N2P hadihíd megtervezésére kaptak megbízást. Az N2P mintájú hadihíd gyártására ebben az évben számítani nem lehet. A szerkesztése most folyik. A szerkesztéshez szükség volna az eredeti szovjet tervrajzokra, mert csak a használati utasítás van meg és a tervezők nagy nehézséggel ennek alapján készítik a tervet. (Az alumíniumhíd egy mintapéldánya ez év végére elkészül.)

4) Harckocsi és rohamlöveg nagyjavítása

Az 1950-es évre kb. 100 harckocsi, 20 rohamlöveg, az 1951-es évre kb. 250 harckocsi, 50 rohamlöveg javítása válik szükségessé. A továbbiakban követelmények még fokozódni fognak. A harckocsi és rohamlöveg javítása jelenlegi állapotában a követelményeket sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudja kielégíteni. A munka szervezetlen. A magyar ipar képes a probléma megoldására, ehhez szükséges egy nemzeti vállalat létrehozása, amely az alkatrészek gyártását (kb. 4-500 féle típus) megszervezi és a nagyjavítások központi irányítását elvégzi. (Előterjesztés ez irányban a kormányszervek felé megtörtént.)

5) Repülőgép-nagyjavítás

A repülőgépek nagyjavításának kérdése az érdekelt ipari szervekkel kitárgyalás alatt áll. A nagyjavítások megoldásának legnagyobb problémája a fogyó (kopó) alkatrészek gyártása. A többi részét a javításoknak a magyar ipar meg tudja különösebb nehézség nélkül is oldani.

II. Összegezve az 1950-es helyzetet

1950 május–június hónapokban a tömeggyártás a legtöbb hadiipari üzemben megindult. Az ipar most már mindinkább abba a helyzetbe jut, hogy fel tudja mérni, át tudja tekintetni, mire képes. Ezért reálisnak látszik az ipar ígérete, hogy az 1950. évre vállalt (fent vázolt) programját teljesíteni tudja (egy tétel kétséges: a puska).

A honvédség szempontjából figyelembe kell venni, hogy az ipar programját az eredeti tervtől eltérően késéssel, legnagyobbrészt az év végén, október–november és december hónapokban teljesíti. Ez a honvédség őszi (október 1-jei) fejlesztése után történik. Ezért befolyásolja az őszi fejlesztési tervet, vagyis alapozni ebben az időben még a magyar ipar gyártmányaira nem lehet. [...]^[170]

Repülőtérépítés

A Nagy Honvédő Háború megkezdéséig Magyarország rep.tér hálózata a következő rep.terekből állott: Győr, Pápa, Tököl, Debrecen és Kecskemét, amelyek 1200x80 m-es betonpályával rendelkeztek. Ezeken kívül még több földes repülőtér is volt. A háború alatt megkezdték a kecskeméti repülőtér 1800 m-re való meghosszabbítását, de nem fejezték be. Azonkívül 1944-ben Kiskunlacháza és Kunmadaras repülőterein 1200x60 m-es gyenge minőségű, homlokalapzat nélküli betonpályát építettek. A németek Magyarországról történő visszavonulásuk alkalmával az összes betonpályákat nagyon megrongálták. A pályák betonlapjait a szovjet repülőtércsapatok megjavították, a tölcséreket ideiglenesen kőanyaggal töltve be.

1949-ben előirányoztuk 3 repülőtér (Pápa, Tököl és Ferihegy) újjáépítését első osztályúvá, amelyek közül a ferihegyi repülőteret a MASZOVLET^[171] rendelkezésére bocsátottuk. 1949. év folyamán a pápai repülőtér betonpályáját 1800x80 m-es méretre meghosszabbítottuk. Ezzel párhuzamosan második betonpálya épül 2400x80 m-es méretben.

A tököli repülőtér betonpályájának betonalapját 13 cm-es megvastagítottuk, továbbá a pálya meghosszabbítása 2500x80 m-re megtörtént. A ferihegyi repülőtéren elkészült a 2500x60 m-es betonpálya, amelynek építését 1948-ban kezdték meg a légikikötő tervei szerint.

1950-ben befejeződik az 1949. évben megkezdett felszálló berendezések építményeinek felépítése a repülőtereken, és három repülőtérnek (Kaposvár, Debrecen, Kunmadaras) építése.

[…]

1) Jelentés a honvédség mozgósítási előkészületeiről

A honvédség május hónapban végrehajtott átszervezésével kapcsolatban kidolgoztuk az új mozgósítási tervet.

A mozgósítási terv lényege az alábbi:

A honvédség csapatalakulatai létszámukat feltöltik hadiállományra. A békében alacsony létszámon lévő hadosztály felveszi hadiszervezetét, vagyis azonos szervezetű lesz a másik két hadosztállyal. Ezen felül új hadtápalakulatok kerülnek felállításra a mozgósított egységek ellátásához feltétlenül szükséges mértékben, továbbá pótalakulatok a személyi pótlás biztosítása érdekében. Az új tervek előkészítésére vonatkozó parancsot az alakulatoknak kiadtuk. A kiadott parancs szerint alakulataink 1950. augusztus 15-től lesznek képesek a fenti terv tervszerű végrehajtására. Ez után az idő után honvédségünk összesen 1 lövész hadtestet (a megfelelő hadtestközvetlen egységekkel és 3 egyforma lövészhadosztállyal), 1 gépesített hadosztályt, továbbá fenti egységekben lévő fegyvernemi alakulatokon kívül még 3 tüzérezredet, 3 önálló tüzérosztályt, 2 légvédelmi tüzér ezredet, 1 repülő ezredet, 5 műszaki zászlóaljat, 1 híradó ezredet, 1 önálló híradó zászlóaljat, 1 hadihajós ezredet és ezek ellátásához szükséges anyagi és hadtápalakulatokat képes mozgósítani. Ezek mozgósításának végrehajtásához a békeállományon felül 4770 tiszt, 2973 tiszthelyettes, 38 699 tisztes és honvéd, valamint 1046 polgári (önként jelentkező) személy szükséges. A honvédség összlétszáma a fentiek bevonulása után a 64 519 békelétszámmal szemben 122 199 lesz.

A tartalékos tiszti szükségletet a jelenlegi tanfolyamon lévő 3000 főből és a tartalékállományban lévő lekáderezett és alkalmasnak talált tisztekből biztosítjuk.

A legénységi állományt 35 éven aluli évfolyamokból – elsősorban a néphadseregben már kiképzést nyertekből – biztosítjuk.

Gépjárműszükségletünk biztosítására 688 személygépkocsi, 3337 tehergépkocsi és 966 különleges gépkocsi behívása szükséges a népgazdaságból. A gépjárműszükséglet az ország gépjármű állományának általánosságban 30%-a. Lovak terén 4158 ló a honvédség mozgósítási szükséglete. Ez a szükséglet az ország lóállományának 1%-át nem éri el.

A honvédség alakulatai a személyi, gépjármű- és lókiegészítéssel kapcsolatos részletes kiegészítő táblázatokat kaptak, amelyek pontosan szabályozzák az igénybeveendők számát, a bevonulás módját és időpontját.

A mozgósítási terv végrehajtását a honvédség csapatalakulatai 3, illetve a „B” típusú egységek 5 nap alatt végzik el. A pótalakulatok 10 napon belül alakulnak meg a mozgósítás elrendelése után. A mozgósítási tervek összeállítását és adott esetben a mozgósítás végrehajtását az alakulatok a szovjet hadsereg mozgósítási elvei alapján készült „Mozgósítási Utasítás” szerint hajtják végre.

A mozgósítás előkészítésére kiadott paranccsal egyidejűleg megkezdtük a honvédség őszi szervezetére vonatkozó mozgósítási terv kidolgozását. A terv szerint honvédségünk a jelenleginél jóval nagyobb méretű mozgósítás végrehajtására készül fel. Ennek megfelelően mozgósítás esetén honvédségünk teljes hadsereget mozgósít. […]

HL MN VIII. 28. fond Honvéd Vezérkar iratai 0734/HVK-1950. sz. (MN 1957/T-52. ő. e.)

---

78
Budapest, 1953. július 27.^[172]
Tájékoztató jelentés a Magyar Honvédség 1951. januári állapotáról.

---

HM Titkárság

Tájékoztató jelentés a magyar hadseregről 1951. január 1-jén

A Magyar Néphadsereg^[173] a legfiatalabb a népi demokratikus országok hadseregei közül. A hadsereg lényegében csak 1950 őszén alakult meg. A hadsereg fejlesztésének alapjául a meglévő csapatok és magasabbegységek szolgáltak. Pártunk csak 1948 őszén vette kezébe a Honvédelmi Minisztérium vezetését, miután a munkásosztály a párt vezetésével tartósan meghódította a politikai hatalmat az országban.

Ezidáig pártunknak az volt a politikája a hadsereggel szemben, hogy ne fejlődjék a hadsereg, amíg a reakció erői nincsenek szétzúzva, nehogy a hadsereget a reakció erői felhasználhassák a munkásosztály ellen. A párt ezen politikájának helyességét teljességgel beigazolták a hadseregben lejátszódott események. 1949 elején a hadsereg 32 ezer főt számlált, ebből 12 ezer főt tettek ki a határőrcsapatok. A tisztiállomány 78% a Horthy-hadsereg régi tisztje volt, amelyek döntő többsége a demokratikus köztársasággal szemben ellenséges beállítottságú volt. Csaknem valamennyi vezető hely – mint ez később kiderült –, a titóista, amerikai, angol és más kémek kezében volt.

A Magyar Néphadsereg létszáma és hadrendje

1951.I. 1-jén a hadsereg létszáma összesen 119 168 fő. Ebből tiszt 15 082, tisztes és tts. 20 248, harcos 71 662, hallgató 12 176 fő.

A hadsereg hadrendje: löv. hdt. 1 „A” típusú, azaz hadiállományú (3 löv. ho. egyenként 9700 fő), 1 „B” típusú, azaz csökkentett állományú (3 löv. ho. egyenként 3500 fő), egy ö. ho 3500 fő. Összesen 7 löv. ho., 1 g. hdt. (1 g. ho., 1 hk. ho.-50% feltöltöttség), 1 áttö.tü. ho. „B” típusú , 2 lgv. tü. ho. „A” típusú, 1 vrep. ho. „A” típusú, összesen 5 dd., 5 ö. e. beleértve két n. hk. rolg. e.-t.

Fegyvernemek: szárazföldi csapatok 109 442, légierők 8 714, folyami flottilla 1011^[174], 11 ti. iskola és akadémia.

A ti. állomány létszáma és minősége

1950. év a Magyar Néphadseregnek a demokratikus rendszerrel szemben ellenséges régi tisztektől való megtisztításnak és a hadsereg tiszti állománya felújításának éve volt. 1950-ben összesen 1100 régi tábornokot és tisztet távolítottak el és részben tartóztattak le.

A ti. iskolákból és a pártkáderek közül egyidejűleg mintegy 6500 tisztet hívtak be a hadseregbe. 1951. I. 1-én a Magyar Néphadseregben kell 17 662, van 15 082, hiányzik (kb. 14%) 2 580. A ti. állomány rövid jellemzése: 80,7%-a új tiszt, akiket a párt szakszervezeti és ifjúsági szervezetekből hívtak be a hadseregbe. Az összes tisztek 53%-a munkás, 4,5%-a paraszt, 18,0%-a alkalmazott, 9,0%-a régi tiszt, 71,0%-a MDP-tag. A Magyar Néphadsereg valamennyi vezető posztjára új tisztek kerültek. Például: vezérkari főnök – Bata, Tü. pk. – Boksai^[175], Pc. pk. – Váradi^[176]. Valamennyi hdt. és ho. pk. új tiszt. A tisztek katonai képzettsége még igen gyenge. 6 hónapos tanfolyamokat és 1 éves ti. iskolákat végeztek. A Szovjet hadsereg Akadémiáin és ti. iskoláin mintegy 450 tiszt tanul. A tisztek túlnyomó többségének nincs hadseregbeli munkatapasztalata.

A Magyar Néphadsereg hadrafoghatósága és harckészültsége

A csapatok harckészültsége jelenleg még gyenge. A hadsereg katonai fejlesztésének időszakában az átalakítás valamennyi csapatot és magasabbegységet érintett. Jobban áll ezen a téren a 12. és 5. löv. ho., valamint a 7. g. ho.

A hadseregben jelenleg a harcosok és az alegységek egyéni kiképzése folyik és ezért a csapatok még nincsenek összekovácsolva. A hadsereg hadrafoghatóságának és harckészültségének emelésére irányuló legközelebbi feladatok:

a) December–január hónapokra tervbe van véve valamennyi csapat és magasabbegység riadóztatása.

b) Télen a csapatok és a magasabbegységek 2 hetes téli táborba vonulnak.

c) A kiképzés első ütemében szd. és zj. harcászati gyakorlatokat tartunk a csapatok és magasabbegységek összekovácsolása céljából.

A Magyar Néphadsereg erkölcsi-politikai állapota

A hadsereg csapatainak erkölcsi-politikai állapotát teljes egészében kielégítőnek lehet mondani. A hadsereg személyi állományának abszolút többsége helyesen értelmezi és támogatja a párt politikáját és szereti a Szovjetuniót. A Szovjetuniónak és Az MDP-nek nagy tekintélye van a tisztek és a harcosok között. A reakciós erők szétzúzása az országban és a Pálffy–Sólyom-banda megsemmisítése megerősítette a MNH^[177] harci szellemét. A magyar dolgozó nép szereti a hadsereget és a katonai szolgálatot. A tisztek és a harcosok viszonya szolgálati kötelmeikhez túlnyomórészt jó. De ugyanakkor meg kell mondani, hogy a hadseregben még nagyon sok a rendkívüli esemény, a katonai fegyelem megsértése és a demokráciaellenes, valamint szovjetellenes megnyilvánulás, bár egyre ritkábban fordul elő.

A hadsereg fegyverzete

A MNH teljesen szovjet mintájú fegyverekkel van felszerelve.

a) A jelenlegi állománytábla szerint a hadsereg lövészfegyverekkel teljesen biztosítva van.

b) Tüzérség. A hadsereg a következő tüzérfegyverekkel nincs biztosítva: 57 mm ágyú 73 db, 122 mm tarack 166 db, 85 mm ágyú 51 db.

c) Harckocsik: T–34 hiányzik 61 db, ISZ–2 hiányzik 9 db, ISZU–122 hiányzik 5 db, SZU–76 hiányzik 28 db.

d) Különösen kedvezőtlen a MNH-ben a légierők anyagellátása: JAK–9p 47, ebből üzemképes 22 db; JAK–11 (iskolagép) 10, üzemképes 9 db; JAK–18 (oktató-gyakorló) 22 db, üzemképes 22 db; IL–10 45, üzemképes 36 db; UIL–10 (iskolagép) 15, üzemképes 11 db.

A JAK–9p rep.gépekből igen sok üzemképtelen, ennek az az oka, hogy gyenge minőségű olajjal rosszul lettek konzerválva. A motorokat a Szovjetunió gyáraiban kell javíttatni, mert mi még nem tudjuk megjavítani. Ezideig még nem kaptuk meg a javítási licenzeket [sic!].

A hadsereg csapatainak anyagellátása

Ruházati anyag: a jelenlegi állománytábla szerint a csapatok teljesen el vannak látva. Az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a Szovjet hadsereg egyenruhájához hasonló mintájú ruházatra való áttérésre, és az ipar megkapta a rendelést.

Élelem: A hadsereg 4 hónapos zárolt tartalékkal rendelkezik.

Üzem- és kenőanyagok: A hadsereg raktáraiban 12 599 tonna autóbenzin van, ami a meglévő gépkocsiknak (7149) kb. 30 javadalmazást^[178] jelent. A raktárakban 1371 tonna dieselolaj van, ami 5-6 jav.-t tesz ki. A hazai ipar feladatot kapott az utóbbiak gyártására. Jelenleg szovjet repülőbenzinre és repülőolajra támaszkodunk.

Mozgósítási munkálatok: 1949-ben egész sor intézkedést foganatosítottunk az M^[179] terv kidolgozásának előkészítésére (állománytáblák, utasítások kidolgozása, nyilvántartási adatok előkészítése stb.). Múlt év decemberében az MDP Központi Vezetősége jóváhagyta az MNH M fejlesztési tervének vázlatát. A jelenlegi M terv vázlata a hadsereg fejlesztését a következőként írja elő: 5 löv. hdt. (tizenöt löv. ho.), 1 g. hdt. (egy g. ho. és egy hk. ho.); és egyéb hds.közv. magasabbegységek és csapatok.

A hadsereg összlétszáma 435 000 fő lesz. Az emberanyag biztosítja ezt a szükségletet. Fegyverzettel egyelőre nem tudjuk biztosítani. Ezzel kapcsolatban tervezzük a fegyvergyártást, hogy a magyar ipar által gyártandó összes mintájú fegyverekkel 1952 végére teljesen biztosítsuk a szükségletet. Az olyan fegyverfajtákban, mint a légierők, a harckocsik és a nehéztüzérség (a 233 mm taracknál nagyobb űrméretű) a Szovjetunió támogatása szükséges, mert az MNK^[180] ipara ezeket nem gyártja. Az M terv biztosítása érdekében 1951-ben végrehajtjuk az embertartalékok kiképzését, nevezetesen 124 000 tartalékost, ebből 30 000 tiszt kiképzését. 1952-ben 143 000 tartalékost tervezünk kiképezni. Úgy véljük, hogy háború esetén Magyarország embertartalékait tekintve három hadsereget (30 hadosztályt) képes kiállítani. A hadseregbe összesen 850 000 ember mozgósítható. Végszükség esetén Magyarország kb. 1 000 000 főnyi hadsereget tud kiállítani. Meg kell mondani, hogy fegyverzet, lőszer, ruházat- és vonatanyag, élelem- és üzemkenőanyagok terén jelenleg nem rendelkezünk a szükséges M tartalékokkal. Ezt a feladatot rövidesen, azaz 1951-ben meg kell oldanunk.

Az MNH további fejlesztésének tervei

Az MDP Központi Vezetősége által jóváhagyott terv a következőképpen írja elő a hadsereg fejlesztését: 1951 őszén a hadsereg összlétszámát 196 000 főre kell emelnünk. A hadsereg hadrendje a következő lesz: 3 löv. hdt. (kilenc löv. ho., ebből öt „A” típ., egyenként 9700 fő és négy „B” típusú egyenként 3500 fő); 1 g. hdt. (egy g. ho. és egy hk. ho. mindkettő teljes létszámú) és egyéb hds.közv. magasabbegységek és csapatok. A következő rep. magasabbegységek felállítását tervezzük: 2 vrep. ho., ebből egy ho. lökhajtásos csarep. ho.

1952-ben a hadsereg fejlesztését az alábbiak szerint fogjuk végrehajtani: az összlétszámot felemeljük 264 307 főre. A hadsereg hadrendje az alábbi lesz: 3 löv. hdt. (kilenc löv. ho., ebből hat „A” típusú és három „B” típusú); egy g. hdt. (három ho., ebből két g. ho. „A” típusú és egy hk. ho. „A” típusú) és egyéb rep. valamint hds.közv. magasabbegységek és csapatok.

Az 1951-ben felfejlesztendő hadsereg biztosítása fegyverzettel

A Magyarországon gyártandó löv. fegyverekkel és tüzérségi fegyverekkel a hadsereg teljesen biztosítva lesz. A Magyarországon nem gyártandó technika és tüzérség terén a Szovjetunió segítsége szükséges.

1951-ben

a) fegyverzet: 12,7 mm lgv. gp. – 251^[181] db, 57 mm pct . á. – 117db; 152 mm tarack – 29db; 85 mm lgv. á. – 373db.

b) Hk.-k és rolg.-k: T–34 – 325db; ISZ–2 – 118db; ISZU–122 – 62db; SZU–76 – 127db.

c) Repülőgépek: JAK–9p – 290db. Kérünk 80 db JAK–23-t, és akkor JAK–9p-ből kell 210db; UJAK–9 kétüléses – 43db; UIL–10 (iskolagép) – 17db; IL–10 – 75db; TU–2 – 53db; (bombázó) és más rep. gépek, a motorok és az alkatrészek a megfelelő arányban.

d) Szállítóeszközök és vontatók: SZ–80 traktor – 30db; JA–12 traktor – 86db; ZISZ–151 – 650db; GAZ–67 – 700db; autódaru – 40db, és egyebek.

Összeállítottuk a részletes fegyver-, technika- és lőszerigénylést, melyet a Vezérkar útján juttatunk el a Szovjet Hadsereghez.

Javaslatok és azok végrehajtása

A hadsereg fejlesztésére, repülőterek építésére, Tisza- és Duna-hidak építésére vonatkozóan a Szovjet hadsereg Vezérkarától 1950 határidővel kapott javaslatokat teljes egészében végrehajtottuk. Magyarországon jelenleg 6 korszerű repülőtér van és 1951 végére 9 lesz. A műutak és vasutak építésére, valamint azok teljesítőképességének növelésére vonatkozó javaslatokat Magyarország népgazdasága fejlesztésének 5 éves terve (1949–1954) magában foglalja. Az MDP Központi Vezetőségének határozata alapján az egyetemeken bevezették a katonai kiképzést. Ugyanígy a felső pártiskolákon is. A Párt vezető kádereinek katonai kiképzése biztosítva van (50 létszámú [sic!] klgs. csoport alakult, amelynek kiképzését a MNH akadémiája végzi).

Következtetések

a) A MNH parancsnokságának^[182] legfontosabb feladata a közeljövőben az, hogy rövid időn belül emelje a hadsereg harckészültségét és hadrafoghatóságát.

b) A MNH tábornokai és tisztjei katonai tudásának növelése a csapatok kiképzésének központi feladata.

c) A hadsereg biztosítása a szükséges fegyverzettel és technikával.

d) Az M terv teljes biztosításához szükséges M terv tartalékok megteremtése.

Kérések

A feltüntetett technika és fegyverfajtákon kívül utólag kérünk:

a) 20 tanácsadót, a ho.-k még nem kaptak.

b) Szakembereket a hk.-k és rep. gépek javításához.

c) Az akadémiáknak a külföldi tagozatok tisztjeinek kiképzésére vonatkozó kidolgozásait és anyagait.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai (MN 1967/T-154. ő. e.)

---

79
Budapest, 1951. február 26.
A honvédelmi miniszter 03. sz. parancsa két ht. repülő hajózó tiszthelyettes Nyugatra szökéséről és annak következményeiről.

---

A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének 03. számú parancsa

Budapest 1951. évi február hó 26-án

Tárgy: Sz. I. ftőrm. és P. A. őrm. hazaárulása

F. hó 24-én a „Kilián György” hajózó iskola vadász kiképző ezredének két beosztottja: Sz. I. ftőrm. technikus és P. A. őrm. szerelő-mechanikus a hazaárulás halálos bűnét követték el Népünk és magyar Hazánk ellen azzal, hogy a kecskeméti repülőtérről egy „Ölyv” típusú repülőgéppel nyugatra, az ellenséghez átrepültek. Bűnükkel szégyent hoztak a néphadsereg repülőcsapataira és egész néphadseregünkre. Ez az aljas esküszegés és hazaárulás csak azért történhetett meg, mert a kecskeméti repülő alakulatoknál fegyelmezetlenség, a parancsok laza végrehajtása uralkodik, és a parancsnokok elmulasztják a szabályzatok betartásának szigorú ellenőrzését.

Jelen esetben a fő felelősség L. M. alhdgy. századmérnököt terheli, aki olyan szabályellenes intézkedést adott ki, amely következtében a két hazaáruló egyedül maradt a munkában lévő repülőgéppel, s azzal megfigyelés nélkül felszállhatott. Ezért L. M. alhdgy-ot azonnali hatállyal őrizetbe vettem. A két hazaárulóra Népköztársaságunk törvényei szerint halálbüntetés, hozzátartozóikra pedig szigorú fegyházbüntetés és vagyonelkobzás áll.^[183] Az árulók hozzátartozóinak őrizetbe vétele megtörtént.

Megparancsolom:

1. Valamennyi repülő alakulat és iskola parancsnoka és politikai tisztje teremtsen szigorú rendet és fegyelmet a repülő csapatok kiképzését, foglalkozásait és a repülőtéri szolgálatot illetően. Minden eszközzel vegye elejét annak, hogy hasonló szégyenteljes eset alakulatánál a jövőben előfordulhasson.

2. A repülő alakulatok és iskolák parancsnokai tegyék elrettentő példaként azonnal oktatás tárgyává a két hazaáruló halálos bűnét és annak következményeit rájuk és hozzátartozóikra nézve.

3. A repülőalakulatok, iskolák parancsnokai és politikai tisztjei gondoskodjanak azonnal a repülő csapatok kiképzésére és a repülőtéri szolgálatra vonatkozó parancsok, szabályzatok és utasítások alapos, mélyreható oktatásáról valamennyi beosztott számára és szervezzék meg az oktatás szigorú ellenőrzését.

4. Jelen parancsomat valamennyi repülő alakulat és iskola beosztottja előtt folyó hó 27-én 18 óráig ki kell hirdetni.

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

Végrehajtási utasítás az 1951. II. 26-án kiadott 03. számú Honvédelmi Miniszteri Parancshoz:

Jelen parancsomnak a légierők személyi állománya minden tagja általi tudomásulvételét a parancsnokok ezen parancshoz csatolt külön névjegyzéken (mely a teljes személyi állományt tartalmazza) az összes beosztottakkal írassák alá! Jelen paranccsal egyidejűleg hirdessék ki az 1950. évi június hó 15-én kelt 15. sz. Honvédelmi Miniszteri Paranccsal kiadott „Az országhatárnak a Magyar Népköztársaság hadseregének Légiereje repülőgépei által való megsértésének megelőzésére” című utasítást, és ennek újólagos tudomásulvételét külön névjegyzékben, az előbbiekhez hasonló módon a parancsnok minden beosztottjával írassa alá!

A parancsnokok arról is kötelesek gondoskodni, hogy az alakulattól bármilyen okból távol levők (pl. szabadság, kórház stb.) visszaérkezésük után 24 órával jelen parancs és az idézett utasítás tudomásulvételét fentiek szerint a névjegyzékekben időpont megjelölésével, aláírásukkal igazolják.

A HM 1951. évi 03. sz. parancsát kapják:

légierő összes alakulatai (megfelelő példányszámban) és tudomásul HM fcsfségek, önálló csfségek és igü. szervek, hdt.- és önálló ho. pságok.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 0421/Min. Ir.-1951. sz. (MN 1951/T-1. doboz)

---

80
Budapest, 1951. április 3.
Mátékovits Endre vezérőrnagy hadműveleti csoportfőnök tájékoztatója a kecskeméti 3. lövész hadtest parancsnokságának a jugoszláv határ egyes szakaszain kialakult helyzetről. ^[184]

---

Tárgy: Tájékoztatás a jugo. helyzetről a 3. hdt. felé^[185]

3. löv. hdt. pk.

Kecskemét

1) Általános helyzet

2) Részletes helyzet

3. Újabb mű. munkálatok, a jugo. határkerületben

4) Adatok fegyveres határsértőkről, illetve provokációs cselekményekről

5) Csapatmozgások a jugo. határkerületben

1-hez:

a) az elmúlt héten egyes jugo. karoláknál^[186] a megfigyelések szerint a jugók fokozott határszolgálatot láttak el provokációik biztosítása végett.

b) A mű. munkálatokat az elmúlt hetekhez viszonyítva fokozták, különösen a pécsi kerület területével szemben figyeltek meg nagyobb létszámú mű. munkákat végző jugo. egységeket.

c) A karolák közelében lefolytatott gyak-aikon kívül mélységi területről járőreink több esetben észlelték a jugo. tü. gyakorlatozását. A provokációs tevékenységük csökkenést mutat, ugyanis az elmúlt héten csak két esetben követtek el fegyveres határsértést azáltal, hogy járőreinkre tüzet nyitottak.

2-höz:

a) a tótújfalusi őrs területével szemben lévő karolához március 19-én 11 fő, a szentgyörgyvölgyi őrs területével szemben lévő karolához ugyancsak március 19-én 6 újonc jugo. katona érkezését figyelték meg, akikkel a határvonalat részletesen ismertették.

b) A légrádhegyi őrs területével szemben Djelokovec község felett március 13-án 10.10-kor nagymagasságban három rep.gépet. észleltek, melyek a községek felett egy kört írtak le, majd Kapronca irányában távoztak. Ugyanebben az időpontban nyugati irányból nagy robbanást észleltek.

3-hoz:

a) A magyarszombatfai őrs területével szemben lévő karolánál 6 jugo. katona ásásokat végzett, majd a kiásott föld helyére cölöpöket raktak. A munkálatok még nem nyertek befejezést, és így annak jellegét megállapítani nem tudták.

b) A tésenfaji őrs területével szemben március 21-én 25 jugo. katona kb. 150 méter szélességben futóárkot ásott. Március 26-án pedig kb. 120 fő jugo. katonát figyeltek meg, amint mélységben mű. munkálatokat végeztek. A katonák munkájuk végeztével Viljevo községbe vonultak.

c) A majlátpusztai őrs területével szemben március 21-én 22.30-kor kb. 110 fő jugo. katona széles kiterjedésben futóárkokat, bunkerokat épített. Március 23-án 80 fő jugo. katona 1 tiszt vezetésével folytatta a munkálatokat, majd 14.00-kor Viljevo községbe távoztak. Az éjszaka folyamán a munkálatokat kb. 25-30 fő folytatta, és a kiásott lövészárkokat fagerendákkal bélelték ki. A megállapítások szerint Viljevo község védelmét építik ki a jugo-k.

A röszkei őrs területével szemben március 25-én 8 fő jugo. katona 1 tiszt vezetésével bunkert épített.

4-hez:

a) A felsőszölnöki őrs egyik járőrére március 14-én 08.40-kor egy lövést adtak le. A lövedék a járőr életét veszélyeztetve, annak közvetlen közelében süvített el és magyar területen csapódott le. A járőr a lövést nem viszonozta.

b) Az apátistvánfalvi őrs sávjában március 17-én a mű. zár között 4-5 db 60-80 cm hosszú fadorongokat találtak. A megállapítás szerint a fadorongokat a jugo. részről dobták a mű. zár közé, azzal a szándékkal, hogy az aknákat felrobbantva ügynökeiknek kaput nyissanak.

c) A nagykér-majori őrs magasfigyelő járőrére március 18-án a szemben lévő jugo. magasfigyelő közeléből puskával egy lövést adtak le. Járőrünk a magasfigyelőből távcsővel figyelte a jugo. magasfigyelőnél lévő 8 fegyveres jugo. katonát, akik magyar területre figyeltek át. Az egyik jugo. katona hirtelen felkapta puskáját és egy lövést adott le a magasfigyelő alatt lesállásban lévő járőrtársra. A lövedék közvetlenül a járőrtárs mellett süvített el és magyar területen csapódott be.

d) Az apátistvánfalvi őrs határsávjában a mű. zár ellenőrzésekor megállapították, hogy a mű. zárból két aknát kiszereltek. Ezek közül az egyiket elvitték, míg a másiknak darabjait a mű. zár között szétszórtan megtalálták. Tekintve, hogy a nyomsávon nyomokat nem észleltek a mű. zár rongálását jugo. részéről követték el azért, hogy ügynökeiknek kaput nyissanak.

e) A lendvadédesi őrs sávjában lévő drótakadály közé március 21-én 09.00-kor a jugo-k egy kutyát kötöttek azzal a céllal, hogy a kutya ugrálva aknákat robbantson fel és így a mű. záron kaput nyisson. Járőrünk a kutyát agyonlőtte, a lövedék jugo. területre nem ment át.

f) A felsőszölnöki őrs területével szemben március 22-én 16.00-kor a határvonal közelében lévő jugo. házakból a mű. zár közé jugo. személyek köveket dobáltak, amikor nyomsávellenőrző járőrünk éppen arrafelé haladt, céljuk az aknák esetleges felrobbantásával a járőrök megsebesítése és kapuk nyitása volt.

5-höz:

a) A murakeresztúri zlj. (hőr.) jelentése szerint a határvonaltól kb. 30 km mélységben március 21-én erős villanásokat és robbanásokat észleltek. Megállapítás szerint jugo. tüzérség gyakorlatozott.

b) A herczegszántói őrs területével szemben lévő karolához március 14-én 08.30-kor négy magas rangú jugo. tiszt érkezett. Kb. 1 óra múlva 5 fegyveres jugo. kat. kíséretében kelet felé mentek, a Fekete-erdő széléig, odaérve térképet vettek elő, és a magyar terület felé figyelve és mutogatva megbeszélést folytattak. Megállapítások szerint szemrevételezést hajtottak végre.

c) Az ivándárdai őrs területével szemben kb. két szd. erejű jugo. egység éles lövészetét figyelték meg (gp., fsz. és pu.), az éleslövészet végeztével az egységek Baranyavár községbe vonultak.

d) Az ilocskai őrs területével szemben lévő karolához március 18-án 10.00-kor két tgk. érkezett, melyről 150 db ládát raktak le. Megállapítás szerint a karolához lőszert szállítottak.

e) A bélavári őrs területével szemben kb. 25 km-es távolságból március 23-án délelőtt erős ágyúlövéseket észleltek.

f) A dávidházi őrs területével szemben a mátyásdombi lőtéren, illetve Péterhegy és Mátyásdomb között március 24-én és 25-én jugo. tüzérség egy gyalogzlj-al együttműködve éles lőgyak-ot hajtott végre.

Egyéb esemény:

A tátosmajori őrs területével szemben lévő jugo. magasfigyelőben szolg-ot teljesítő jugo. határőr a magasfigyelőből lejőve puskájával öngyilkosságot követett el (március 19.), az öngyilkos jugo. katonát négy jugo. katona a karolából kijőve a karolába vitte.

HVKF rendeletéből:

Mátékovits Endre vőrgy. s. k. HVKF. hdm. h.

HL MN VIII. 38. fond MNVK Hdm. Csfség iratai 01722/HVK Hdm. Csfség.-1951. sz. (MN 1951/T-24. doboz)

---

81
Budapest, 1951. április 10.
A honvédelmi miniszter 012. sz. parancsa a néphadsereg legénységi állományának átszervezéséről, amely érintette a hivatásos tiszthelyettesi állományt is.

---

A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének 012. sz. parancsa

Budapest, 1951. évi április hó 10-én

Néphadseregünk legénységi állományának jelenlegi szervezete már nem felel meg hadseregünk fejlődésének. A legénységi állomány eddigi honv., ts., thts-re való tagozódása az alpk-i kart egészségtelenül megosztja. Akadályozza a thts-ek további fejlődését és lebecsüli a tiz. és szkv. alpk-i szerepét.

Néphadseregünk legénységi állományának átszervezésével kapcsolatban megparancsolom:

1. A legénységi állományban az alábbi rendfokozatok használandók:

a) honvéd,

b) őrvezető,

c) tizedes,

d) szakaszvezető,

e) őrmester,

f) törzsőrmester

Ez megoszlik:

Honvédekre: honvéd és őrvezető, tiszthelyettesekre: tiz., szkv., őrm. és törm.

Tiszthelyettesek lehetnek:

a) sorthts-ek: akik tényleges katonai szolgálati kötelezettségük ideje alatt thts-i rendfokozat elnyerésére válnak érdemessé,

b) tsz. thts-ek, akik az első tényeleges katonai szolgálati kötelezettségük letöltése után tsz-t vállalnak, és jelentkezésük elfogadást nyer.

2. A ftörm-i rendfokozatba való további előléptetéseket beszüntetem. A jelenleg ftörm-i rendfokozatban lévő thts-ek rendfokozatukat továbbra is megtartják és értelemszerűen a thts-ekhez tartoznak.

3. 1951. évi május hó 1-vel a honvédség ht. thts-i állománya szűnjék meg. Az eddigi ht. thts-ek kerüljenek át a tsz. thts-ek állományába.

4. A tisztesi elnevezést 1951. évi május hó 1-vel megszüntetem.

5. A legénységi állományú honvédszemélyek előléptetésére az alábbi szabályok mérvadók:

a) őrvezető előléptetésére: csapatpk., illetve csapatpk-i jogkörrel rendelkező és ennél magasabb elöljáró pk,

b) thts-ek előléptetésére (tiz-törm.-ig) hop., illetve hop-i jogkörrel rendelkező és ennél magasabb elöljáró pk. jogosult.

6. A legénységi állomány átszervezésével kapcsolatosan a „Legénység tényleges szolgálatát szabályozó ideiglenes utasítás”-t csatoltan kiadom. (1. sz. melléklet). A ruházatra és az eü. ellátásra, valamint az üdültetésre vonatkozó rendelkezéseket a csatolt 2. sz. melléklet tartalmazza.

2 db melléklet^[187]

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 0780/Min. Ir.-1951. sz. (MN 1951/T-1. doboz)

---

82
Hely és idő nélkül (Budapest, 1951. május–júniusa).
Haditerv Jugoszlávia ellen hídfők kiépítésére Belgrád irányában.

---

Sz. titkos!

[…]

Feladat tisztázása

A Déli Frontparancsnokság a 2., 6., 8. hds. és megerősítő egységek részvételével június elején támadást indít a Duna–Tisza-közén lévő ellenség (kék és zöld erők ellen) Béreg, Regőce, Felső-Kelebia, Horgos vonaláról Nemesmilitics, Bácsgyulafalva, Zentai [sic!] ^[188] , Kishegyes irányában.

Feladata: az ott lévő ellenséget bekeríteni és megsemmisíteni. Továbbiakban, menetből átkel a Dunán és a K-en működő hadseregekkel együttműködésben megsemmisítve az ellenséget, birtokba veszi Belgrád körzetét.

A 8. hds. (1., 5., 12., hdt-ek + megerősítő eszközök) törje át az ellenség harcászati védelmét Madarasi-szállások, Sári-puszta, 114 magp. irányában és a nap végére érje el 114 magp. Szemző-szőlők, Pacsér vonalát, és onnan másnap reggel biztosítsa a 22. gép. hdt. bevetését, majd annak sikerét kihasználva a támadást kifejleszti Bácsgyulafalva–Kishegyes irányában, és a 2. hadsereggel együttműködve bekeríti az ellenség szabadkai térségben lévő csapatait, és a hadsereg egy részének visszahagyásával megsemmisíti azokat.

Továbbiakban: a hadsereg főerőivel kifejleszti a támadását a gépesített csoport nyomában és a 4. napon menetből keljen át a Dunán; Optavác, Palánka, Bánostor szakaszán alkosson Tovarnik, Erdvik^[189], Bánostor vonalában hídfőt, azt megerősítve ott tartson ki. A hadseregtámadás sávszélessége 20 km. Jobbról a 6. hds. támad szélesebb sávon, hasonló céllal, mint a 8. hds. főiránysávjának baloldalán, az együttműködést jól meg kell vele szervezni. Balról a 2. hds. támad, széles arcvonalon, mellékfeladatot hajt végre. Támadását egy nappal előbb kezdi meg.

Feladata: 8. hds-gel együttműködve a szabadkai térségben körülzárt ellenség megsemmisítése.

Következtetések

1. Figyelemmel a támadási sáv szélességét [sic!], a hds. megerősítő eszközök számát, valamint a megoldandó feladatokat, megállapítható, hogy a 8. hds. a front főcsapásának irányán támad.

2. A feladatot figyelembe véve, a harcrendet 2 lépcsőben kell felépíteni.

3. A 6. hds.-gel a legszorosabb együttműködést kell megszervezni.

4. Biztosítani kell a front gyorsan mozgó csoportjának bevetését és feszesen meg kell szervezni az együttműködést a támadás 2., 3. és 4. napjára.

5. A hadsereg balszárnyát az egész támadás alatt erősen biztosítani kell.

6. Az átkelések biztosításához légi fölényt kell biztosítani.

Tájékoztató jelentés

I. A 8. hadsereg feladata

A Déli Front a Béreg–Szeged közötti szakaszról szárnyairól frontális áttörő támadást indít főcsapással a jobbszárnyon, hogy közelebbi feladatként bezárja és megsemmisítse a Duna–Tisza közén lévő zöld és kék ellenséget, majd menetből a Dunán átkelve, a Duna és Száva közében vezetett támadással – együttműködve a Keleti Front csapataival – megsemmisíti az ellenség belgrádi csoportosítását és birtokba veszi Belgrád körzetét.

Ezen belül a 8. hadsereg megerősítve egy áttörő tüzér ho-al, egy aknavető dandárral, egy lgv. tü. ho-al, egy pct. tü. dd-al, egy mű. dd-al, egy hídász dd-al, támogatva egy vadász ho-al, egy bombázó ho-al, két cs. rep. ho-al, a front csapásának irányában támad.

Közeli feladata: a 6. hadsereggel együttműködve az ellenség fővédőövét áttörni és a támadás napjának végén birtokbavenni a közeli 114 magp. Szemző-szállás–Pacsér (Kiz) vonalát.

További feladata: erről a vonalról biztosítani a 22. gép. hdt. bevezetését N+1^[190] reggelén, majd Kishegyesnél a 2. hadsereggel együttműködésben bezárni az ellenség szabadkai csoportosítását N+1 estére, főerőivel pedig a támadást továbbfejleszteni a gép. hdt. nyomában és N+3 estig a Dunán átkelve Tovarnik–Erdevik–Bánostor hídfőállást elfoglalni és megerősíteni.

A főcsapás iránya: a fővédőöv áttöréséhez Madarasi-szállások, Sári-puszta 114 magp.

Szomszédok: jobbról a 6. hadsereg támad szintén a front főcsapásának irányában. Sávhatár vele: Császártöltés–Borota 119 magp.–Kerény–Bács–Tovarnik (mind a 8. hds-nek bez.^[191])

Közeli feladat: a támadás napján birtokba venni Bezdán–Nemesmilitics vonalát.

További feladat: a Dunán menetből átkelni és N+3 estig megszállni Vukovár–Cakovci–Tovarnik (Kiz) hídfőállást.

Balról: a 2. hadsereg a front balszárnyáról méri főcsapását és támadását frontviszonylatban N-1-kor kezdi meg.

Támadásának iránya: 98 magp.–105 hárp.^[192]–Zenta–Kishegyes

Feladata az ellenség szabadkai csoportosításának bekerítése és megsemmisítése a 8. hds-el együttműködésben a hadművelet 3. napján. Sávhatár vele Kiskunhalas–Bajmok–Kishegyes (Kishegyes a 8. hads-nek kizárva)

Készenlét a támadáshoz: VI. 3-án 04. 00 órakor.

II. Ellenséges helyzet

A „zöld” 3. hadsereg csapataival állunk szemben. A hadsereg törzsálláspontja Topolya. Az eddig lefolyt támadó harcokban a hadsereg 4 hadteste közül a 22. és 21. hadtestek élőerőben 28-30%-os és harceszközökben 18-20%-os veszteséget szenvedtek. Következtetni lehet arra, hogy ezen hadtesteket a hadműveleti mélységbe vonják hátra; a Déli Front csapataival szemben jelenleg az első lépcsőben a zöld 13. és 17. hadtestek rendezkednek be védelemre. A 8. hadsereg támadási sávjában a következő erőkre lehet következtetni: a jobbszárnyunk előtt a „zöld” 8. ho. 23. ezredének lehet a jobbszárnya, a főcsapásunk irányában kb. 1 zlj. Ehhez csatlakozik a „zöld” 9. ho. egyik ezrede (37., 38., ?^[193]), majd ehhez csatlakozik a 9. ho. harmadik ezrede (37., 38., ?) valószínű Bajmokon a hadosztály második lépcsője, készen ellenlökésre vagy a reteszállás – második állás – megszállására. A zöld 13. hadtest harmadik, 11. hadosztálya valószínűen a hadtest második lépcsőjében Nemesmilitics körzetében ellenlökésre készen akár a Duna, akár Bajmok irányában. Topolya körzetében következtetni lehet nagyobb erők (páncélosokkal) összevonására, melyek valószínűleg a hadműveleti mélységből előrevonásra kerülő „kék és zöld” 19. hdt. vagy annak részei; esetleg a kivonásra kerülő 21. vagy 22. hadtestek közül valamelyik.

Következtetés

a) A fővédőöv áttörésénél számolni kell: 1 ezred, 2 zlj. erővel az állásokban, 1 ho. ellenlökésével Nemesmilitics, 1 hdt. ellencsapásával Topolya irányából.

b) Topolya körzetében számolni kell nagyobb páncélos egységek megjelenésével (kék pc. ho., vagy összevont „zöld” hk. zlj-ak).

c) Megerősítő csapatok számára és erejére még következtetni nem lehet. Valószínűsíthető, hogy a 8. hds. áttörési sávjába eső „zöld” csapatok a szervezetszerű egységeiken kívül 1-2 tü. ezred erővel meg vannak erősítve.

d) A fővédőöv áttörése után nagyobb ellenállással a Ferenc-csatorna mentén kell számolnunk, az Újszivács–Kula szakaszon.

e) A Ferenc-csatorna–Duna közötti térségben nagyobb ellenállással nem számolunk.

f) A Duna-vonalában és hídfőiben erős ellenállás valószínű.

[...]^[194]

HL MN VIII. 38. fond MNVK Hdm. Csfség iratai 02609/HVK Hdm. Csfség.-1951. sz. (MN 1951/T-24/2. ő. e.)

---

83
Budapest, 1951. június 19.
Jelentés a telki és a gyermelypusztai vadaskert vadászati használatra való biztosításáról Rákosi és más „vezető elvtársak” számára.^[195]

---

Budapest közelében két olyan vadaskert van, amely közelségénél és gazdag nagyvadállományánál fogva vadászati szempontból igen alkalmas és jó szórakozást nyújt az Elvtársak részére. Az egyik a telki, a másik a gyermelypusztai vadaskert.

Rákosi elvtárs és a Politikai Bizottság több tagja igen sok esetben szokott kimenni vadászni Telkibe. A 196 000 Ft-os költséggel most rendbehozás alatt lévő gyermelypusztai vadaskert is előreláthatólag, a jó vadászati lehetősége miatt szintén igen látogatott hely lesz a Vezető Elvtársak részéről.

A két terület gazdag nagyvadállománnyal rendelkezik. A gyermelypusztai bekerített vadaskert vadállományát a nyár folyamán vadak befogásával és a vadaskertbe való kiengedésével, vér- felfrissítéssel és szaporítás szempontjából is emelni kívánjuk. A két állami rezervátum területén szükség van arra, hogy a vadak természetes életmódját szaporítással ne zavarja meg semmiféle nyugtalanító körülmény. Azonban már néhány esetben előfordult, hogy a Honvédség és a Rendőrség egyes alakulatai a két területet gyakorlat céljából igénybevették, ami a terület vadállományát megzavarta.

Előfordult az, hogy a vadállomány a nyugtalanítás következtében megváltoztatta a járási idejét, ami több esetben sikertelenné tette a Vezető Elvtársak vadászatát.

Biztosítási szempontból is rossz, mert az ott gyakorlatozó fegyveres alakulatok egyenruháiba öltözve az ellenség is megközelítheti esetleg azt a területet, ahol éppen valamelyik Vezető Elvtárs vadászik.

Kérem Péter altábornagy bajtárs közbenjárását arra vonatkozólag, hogy ez a két terület – tekintettel arra, hogy a Vezető Elvtársak által a leglátogatottabb – a honvédségi és rendőrségi gyakorlatok igénybevétele alól mentesüljön.

A telki terület helyett a gyakorlatokat a Katalin-hegyen és a Biai-hegyen lehetne megtartani, a gyermelyi vadaskert helyett pedig a Mány közelében lévő erdő kb. ugyanolyan lehetőségeket nyújtana a gyakorlatoknál, mint Gyermely.

J. M. államvédelmi alezredes osztályvezető^[196]

HL MN VIII. 38. fond MNVK Hdm. Csfség iratai (MN 1951/T-17. doboz)

---

84
Budapest, 1951. június 22.
Rákosi Mátyás és Farkas Mihály szemléje a 22. lövészezred táborában. ^[197]

---

Tárgy:

Miniszter Bajtárs szemléjének tapasztalatai 1951. 6. 21.-ről

Rákosi Mátyás Elvtárs, Pártunk és Népünk bölcs vezetője, Néphadseregünk Legfelsőbb Parancsnoka 1951. 6. 21-én megszemlélte a 3. hdt. 12. ho-ának táborait. A szemlén én is, első helyettesemmel, valamint a 3. hdt. pk. pol. tisztjével résztvettünk. Az alábbiakban közlöm a szemlének azon tapasztalatait, amelyek a HM vezető szervei részére egyrészt tájékoztatás céljából, másrészt az intézkedések megtétele céljából szükségesek.

Általános Kiképzési Csoportfőnök részére:

A 22. löv. e. tábora jelen állapotban nem nyújtott megfelelő képet, a tábor rendjét, tisztaságát és a tábor alakulatainak belrendjét illetően sem. Parancsot adtam, hogy ezt a tábort 1951. évi 7. 5-re a jelenlegi táborépítésünk és táborrendünk nívójára emeljék, ezen a napon az Ált. Kik. Csf-ség hajtson végre alapos ellenőrzést fenti parancsom végrehajtására, az ellenőrzés eredményét írásban 7. 6-án 12 h-ra (Min. Ir. útján) nekem jelentse.

A sátrak belrendje nem egyöntetű és nem megfelelő, a sátrakat nem szellőztetik napközben, a sátrak közvetlen környéke nincs dekorálva, a kultúrpark nincs megfelelő állapotban, a konyha mozgókonyhái, főzőüstjei és fedői nem tiszták, a zászló nincs szabályosan elhelyezve stb. Az Ált. Kik. Csf. ellenőrzése az előbbi részletekre és ezenkívül is minden szükséges részletre terjedjen ki. Úgy ennél a tábornál, mint a 12. ho. többi alakulatainál az volt a tapasztalat, hogy a honvéd és tiszt bajtársak hajviselete nem előírásos, túl hosszú hajat hordanak, ami különösen tábori életben könnyen tetvesedéshez és bőrbetegségekhez vezet. Az Ált. Kik. Csf-ség tehát adjon ki olyan rendeletet a Néphadsereg összes alakulataira vonatkozólag, hogy a parancsnokok ellenőrizzék a hajak hosszúságát és az egészségtelen, szabályosnál hosszabb hajviseletet szüntessék meg.

A 37. löv. e. táborában a lőkiképzési segédletek közül a Vitek-féle irányzókészülék a kultúrsátor mellett van elhelyezve, ami helyes és indokolt, de használhatóságát nagyrészben befolyásolja az, hogy az időjárás viszontagságaitól nincs megvédve, és így rövid időn belül tönkre is megy, mint ahogyan az ott lévő két készülék közül az egyik már nem volt használható. Ezen készülékek elhelyezésére, esőtől való védettségére intézkedést kell kiadni és annak végrehajtását ellenőrizni kell.

A 37. löv. e. tábora általában megütötte azt a nívót, amit jelenleg a táborépítés és táborrend terén csapatainktól elvárhatunk. Részleteiben azonban a tábor belső rendje és a sátrak körüli rend és tisztaság nem mindenütt megfelelő. Pl. a dohányzóhelyeken eldobott kenyérmaradványok és egyéb piszok volt. Mint általános hibákat, az alábbiakat kell kiküszöbölni: sem a parancsnokok, sem az ügyeletes tisztek, sem a naposok nem jelentkeznek az elöljáróknál érthetően és hangosan. A Szolgálati Szabályzat I. rész 5. § 32. pontját jelentkezésnél nem tartják be. (Vagy név nélkül jelentkeznek, vagy csak vezetéknévvel és rendfokozattal jelentkeznek stb.) A megszemlélt táborok közül a 43. hk. zlj. és hadosztályhíradó zlj.-nál a parancsnokok rohampályákat kész állapotban lévőnek jelentették. Jelentésüket ellenőrizve kiderült, hogy egyik alakulatnál sincsenek készen a rohampályák.

Megparancsolom, hogy 1951. évi 7. 5-ig vizsgáltassa felül a táborhelyeken lévő összes rohampályákat, hogy azok a kiadott szabályoknak megfelelőek-e és teljesen kész állapotban vannak-e, valamint használatban lévők-e és a tisztek és legénység hányszor és mikor gyakorolja a rohampályán való áthatolást! Fenti időpontig biztosítsa azt, hogy minden rohampálya teljesen készen legyen, és használatát megkezdjék!

Hadtápszolgálat Főnökének:

A 22. löv. e. táborában a megkérdezett bajtársak jelentése szerint a napi kenyéradagot egyszerre, egy tételben kapják meg. A kenyérnek ezt a kiadási módját, mely szabályellenes, meg kell szüntetni. A csapat hadtápszolgálati közegei (szakácsok, konyhaügyelet, sőt maga a hadtápparancsnok) nincsenek tisztában, hogy naponta egy főre, elkészítési cikkekből milyen mennyiség jár. Nem ismerik tehát az élelmezési normák kiszabatát. Intézkedjék, hogy ez a helytelen állapot megszűnjön. Ez a hiányosság nem csak itt, hanem a többi táborokban is tapasztalható volt. A konyhaszemélyzet hajhosszúsága a szabályostól eltérő, jóval hosszabb és a szakácssapka alól is előtűnik, ezért intézkedjék, hogy a konyhaszemélyzetnél szigorúan ellenőrizzék és tartsák be a szabályos hajhosszúságot!

A 7. tü. e-nél a tart. ti. tanf-on lévő bajtársak jelentették azt, hogy nem az illetékes III. norma szerinti étkezést kapják, hanem csak az I. sz. norma szerintit. Vizsgálja ki, hogyan történhetett ez meg, a mulasztót vonja felelősségre! Ugyancsak a tart. ti. tanf. hallgatói jelentették, hogy a kantinban négy napja nem lehetett cigarettát vásárolni. A hadosztály- és ezred-hadtápparancsnoknak azzal is kell törődnie, hogy a kantin a táborban elhelyezett bajtársak részére cigarettával, dohánnyal és egyéb feltétlenül szükséges cikkekkel, megfelelő mértékben mindig el legyen látva.

A hadosztályhíradó zlj. táborában a bajtársak egy része az ebédet állva fogyasztotta. Az okát ki kell vizsgálni, és meg kell szüntetni ezt az állapotot. A hadtest politikai tisztje jelentette, hogy a hadtest kecskeméti alakulatai, tiszti és tiszthelyettesi családtagjai részére bölcsődét akarnak felállítani és a tisztek és tiszthelyettesek feleségei ezáltal hasznosan dolgozhatnának. Javaslatukat a bölcsőde felállítására a költségvetéssel együtt felterjesztették, a Hadtápszolgálat Főnöke 1951. 6. 30-ig jelentse nekem az ügy állását.

Híradó Fegyvernemi Parancsnok részére:

Intézkedjék arra, hogy 1951. 7. 5-ig a hadosztály-parancsnokságok táborhelyeiről a hadtestparancsnokságokon keresztül közvetlen távbeszélő összeköttetés legyen a Honvédelmi Minisztériummal. Ellenőriztesse és jelentse fenti időpontra a hadosztály- és hadtestparancsnokságok HM-el való távbeszélő és rádió-összeköttetéseinek működőképességét.

A táborok politikai apparátusának munkájára vonatkozó hibákra és hiányosságokra, valamint jó eredményekre jelen rendeletemben nem térek ki, mert a Pol. Fcsf. is személyesen jelen volt a szemlén, így az ott tapasztaltak kiértékelését, szükséges intézkedéseket saját hatáskörében hajtja végre.

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 01542/Min. Ir.-1951. sz. (MN 1951/T-2. doboz)

---

85
Budapest, 1951. július 6.
Köteles Jenő ezredes általános kiképzési csoportfőnök jelentése a 22. lövészezred táborában tapasztalt hiányosságok felszámolásáról. ^[198]

---

Tárgy: Min. Bajtárs szemléjének tapasztalatai alapján tett hiányosságok kiküszöbölésére jelentés

Jelentem, hogy a 22. löv. e. táborát 7. 5-én ellenőriztettem. Az ellenőrzés az alábbiakat állapította meg. Az ezred a tábort bizonyos mértékig átrendezte. A pság-ok, a leg. körletek és azok környékét rendbehozták, azonban a középső főúttól hátra (étkezdék, műhelyek stb.) még igen sok rendeznivalót kíván. Összegezve a 22. e. tábora már kezdi megközelíteni, de még mindig nem éri el az általános honvédségi tábornívót.

Bár az eddig elvégzett munka, melyet ezen a téren az e. végzett – összehasonlítva a tábor előző képével – soknak mutatkozik, a tábor végleges elkészítését azonban még végre kell hajtani. A tábor elhelyezése nem a Szolg. Szab. szerint történt, azonban ennek megváltoztatását, tekintve az eddig végzett munkákra, nem javaslom átépíteni. A mögöttes körletek elhanyagolásáért javasolom a felelősségrevonás megtételét.

1) A tábor tisztasága még mindig nem kielégítő. A leg. körletekben az epság. környékén még mindig szemét, papíros, cigarettavég található. Különösen piszkos, szemetes és elhanyagolt a második és harmadik zóna (raktárak, gk. telephely stb.) környéke. Ezekben a zónákban feltétlenül szükséges a tisztítás végrehajtása.

2) A belrend nem egységes. Bár az 1. löv. zlj. körletében már egységes és kielégítő a sátrak belrendje, azonban a többi körletek sátrai rendetlenek, nincs egységes belrend, szemét, piszok található a sátrakban. Különösen gyenge a belrend az e.közvetleneknél, valamint az e.törzs legénységénél, melyet az egyes telephelyekhez építettek fel. Pl. istállók mellett van a szállító szd. és lovászok sátra, a konyhával szemben van a szakácsok sátra stb., ami ellenkezik a táborépítés követelményeivel. Rendkívül piszkos a leg. étkezde, ahol az asztalok nincsenek lesúrolva, rajta kenyérmaradékok, csontok, a déli ebéd maradványai, de közvetlenül az étkezde aljazata is tele van szeméttel, mely úgy néz ki, hogy ott emberek étkezése nem lehetséges. A táborszolgálat nem törődik a táborrenddel. Pl. az e.közvetlen tüzérek körletében a d.u. foglalkozási idő alatt 17 fő tartózkodott jogtalanul, melynek zöme ebéd óta aludt. Az e. tü. pk-a arra hivatkozott, hogy azért nem szervezett foglalkozást a bentmaradottaknak, mert a beosztottak zöme őrségben van. A sátrak közvetlen környékének dekorálása már elég előrehaladott állapotban van, továbbfejlesztésük azonban szükséges.

3) A sátrak szellőztetését végrehajtják.

4) A konyhák üstjei között még mindig találni rozsdás üstöt. A szakácsok kötény nélkül dolgoznak, borotválatlanok, tisztálkodásuk is sok kívánnivalót hagy maga után.

5) A kultúrsátrak és környékének berendezése megtörtént. Hiba, hogy a kultúrsátrak oldallapjait nem emelik fel, ezáltal a kultúrsátor sötét és levegőtlen. A sátrakat túldekorálták. A Vitek-féle irányzó készüléket még nem helyezték el a kultúrsátor mellett, (Ált. Kik. Csf-ség által megszabott határidő VII. hó 9.)

6) Az e.zászló elhelyezése – bár nem a Pol. Fcsf-ség által kiadott intézkedés szerint történt – azonban központias helye van, és szépen dekorálták annak környékét a főút mentén (a táborügyeletes tiszt sátrától 50-60 méterre).

7) A szolgálatban állók jelentkezésénél még mindig tapasztalni, hogy nem előírásszerűen és halkan jelentkeznek.

8) A hajviseletre vonatkozó pcs-ot az e-nél végrehajtották. Az észlelt hiányosságok kiküszöbölését VII. 9-ig elrendeltem.

Köteles Jenő ezredes Ált. Kik. Csf.

HL MN VIII. 14. fond Kik. Csfség iratai 02778/Ált. Kik. Csfség-1951. sz. (MN 1951/T-2. doboz)

---

86
Budapest, 1951. augusztus 10.
A honvédelmi miniszter 025. sz. parancsa az egyetemi-főiskolai hallgatók katonai kiképzéséről tanulmányaik ideje alatt, csapaton kívüli keretben, és ennek végrehajtására katonai tanszékek felállításáról egyes felsőoktatási intézményekben.

---

Titkos!

A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének 025. számú parancsa

Budapest, 1951. évi augusztus hó 10-én.

Tárgy: Intézkedés az egyetemi hallgatók katonai kiképzésére az 1951/52. kiképzési évben

Javaslatomra a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 285/1950/XII.13./M.T. rendeletével, a Néphadsereg tartalékos tiszti szükségletének biztosítása érdekében, az egyetemi és főiskolai hallgatók csapatonkívüli katonai kiképzését rendelte el.

Folyó év februárjában a rendeletben érintett hallgatók kiképzésének megszervezésére és vezetésére katonai tanszékeket szerveztem.

A katonai tanszékek az 1950/51-es tanulmányi év második felében általános katonai (lövész) kiképzést folyattak. Ennek eredményeképpen, valamint a most folyó (1951. évi augusztus hóban) gyakorlati kiképzés befejeztével a katonai szolgálatra alkalmas hallgatók általában lövész rajparancsnoki képzettséggel rendelkeznek.

Az új, 1951/52-es tanulmányi év kezdetével az egyetemeken (főiskolákon) folyó „Honvédelmi Ismeretek” oktatását átfogóbbá szándékozom tenni. A kiképzésbe, az eddigieken kívül, több új egyetemet (főiskolát) kapcsolok be. Továbbá: ebben a tanulmányi évben kezdődik meg első ízben a hallgatók fegyvernemük jellegének megfelelő kiképzése.

Ezért az egyetemeken (főiskolákon) folyó tartalékos tiszti kiképzés színvonalának további emelése, a hallgatók szocialista hazaszeretetének a katonai kiképzésen keresztül való elmélyítése, a fegyvernemi szakkiképzés eredményessége, valamint az egyetemi katonai tanszékek hathatós támogatás érdekében

megparancsolom:

1/ Az egyetemi (főiskolai) hallgatók 1951/52. évi katonai kiképzését az alábbi katonai tanszékek végezzék:

a/ Tudományegyetem Gyalogos Tanszék, Budapest

b/ Tudományegyetem Gyalogos Tanszék, Szeged

c/ Tudományegyetem Gyalogos Tanszék, Debrecen

d/ Tudományegyetem Gyalogos Tanszék, Pécs

e/ Agrártudomány-egyetem Tüzér Tanszék, Budapest

f/ Nehézipari Műszaki Egyetem, Tüzér Tanszék, Miskolc

g/ Műszaki Egyetem Páncélos Tanszék, Budapest

h/ Műszaki Egyetem Műszaki Tanszék, Budapest

i/ Műszaki Egyetem Vegyharc Tanszék, Veszprém

j/ Műszaki Egyetem Híradó Tanszék, Budapest

k/ Közgazdasági Egyetem Hadtáp Tanszék, Budapest

2/ A hallgatók fegyvernemi szakkiképzését a következő csoportosítás szerint kell megtervezni:

a/ mindazon egyetemek (főiskolák) hallgatói részére, akik a f. évi gyakorlati kiképzésen részt vettek – már szeptember hónapban,

b/ mindazon egyetemek (főiskolák) hallgatói részére pedig, akik eddig egyetemi katonai kiképzésben nem részesültek és az orvosi alkalmassági vizsgán „alkalmas” vagy „csapaton kívüli szolgálatra alkalmas” osztályzást nyernek – 1952. évi február hónapban az általános katonai (lövész) kiképzésről át kell térni a fegyvernemi szakkiképzésre.

Részleteiben:

a/ a budapesti tudományegyetem jogi-, bölcsész-, természettudományi karát, a szegedi tudományegyetem jogi-, bölcsész-, természettudományi karát, a debreceni tudományegyetem bölcsész- és természettudományi karát, a pécsi tudományegyetem jogi karát, a budapesti, szegedi, pécsi pedagógiai főiskola hallgatóit, a budapesti Egyetemi Orosz Intézet hallgatóit lövész,

b/ a Budapesti Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági- és kertészeti karát, a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának 3. és 4. éves hallgatóit, a budapesti Testnevelési Főiskola hallgatóit, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki-, kohászati- és bányászati karát, az egri pedagógiai főiskola hallgatóit tüzér,

c/ a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának 1. és 2. éves hallgatóit páncélos,

d/ a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki, általános mérnöki, építészmérnöki karát műszaki,

e/ a Veszprémi Műszaki Egyetem nehézvegyipari karát vegyiharcos,

f/ a Szegedi Közlekedésügyi Egyetem hallgatóit vasúti-, illetve közúti,

g/ a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karát híradó

h/ a budapesti tudományegyetem orvosi, gyógyszerészeti karát , a Budapesti Agrártudományi Egyetem állatorvosi karát, a szegedi tudományegyetem orvosi és gyógyszerészeti karát, a pécsi tudományegyetem orvosi karát, a debreceni tudományegyetem orvosi karát, a budapesti közgazdasági tudományegyetem hallgatóit, a budapesti közgazdasági főiskola hallgatóit hadtápkiképzésben kell részesíteni.

3/ A katonai tanszékek új szervezési és állománytáblázatait a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke haladéktalanul készítse el és jóváhagyás végett terjessze fel a Honvéd Vezérkar főnökének. Az állománytáblázatokat legkésőbb augusztus hó 20-ig kell felülvizsgálni és jóváhagyni.

4/ A katonai tanszékek új szervezési és állománytáblázata szerinti, jó előadóképességű, szakmailag és politikailag kiváló tisztek kiválasztását és áthelyezését a Személyügyi Főcsoportfőnök úgy eszközölje, hogy azok beosztási helyüket legkésőbb f. évi szeptember hó 1-ig elfoglalják. Ennek megkönnyítése érdekében a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke haladéktalanul jelentse a Személyügyi Főcsoportfőnök felé a katonai tanszékek várható személyállomány-szükségletét.

5/ A Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke készítse el a katonai tanszékek részére a „Szolgálati Utasítást”, és azt ez évi szeptember hó 15-ig az összes katonai tanszékek részére adja ki. Egy példányt hozzám terjesszen fel.

6/ A női hallgatókat a katonai tanszékek fegyvernemének megfelelő kiképzésben kell részesíteni.

7/ Az érdekelt fegyvernemi parancsnokok a kiképzési tervezetet az egész egyetemi tanulmány idejére – kivéve a gyakorlati kiképzés idejét – az illetékes tanszékvezetők bevonásával úgy készítsék el, hogy azt augusztus hó 25-ig jóváhagyva a tanszékek megkapják. A kiképzési tervezetből ki kell hagyni azokat a tárgyköröket, amelyeket a hallgatók a polgári szaktantárgyak keretében azonos, vagy magasabb fokon egyébként is átvesznek. Vagyis a kiképzési tervezeteket az egyetemi tantervek figyelembevételével kell elkészíteni. A kiképzési tervezetek helyességéért az érintett fegyvernemi parancsnokokat személyükben teszem felelőssé.

8/ Az érdekelt fegyvernemi parancsnokok már most készüljenek fel és készítsenek tervet az egyetemi hallgatóknak 1952. évi augusztusi gyakorlati kiképzésére. Vegyék számításba azt is, hogy 1952. évben a hallgatók egy részét már tartalékos tisztté kell felavatni. Ezek számára a gyakorlati kiképzés nem egy, hanem több hónapig fog tartani. Az előkészületekhez szükséges létszámadatokat a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke az illetékes Fegyvernemi Parancsnokoknak idejében adja meg.

9/ A katonai tanszékek tiszti állománya oktató-módszertani tapasztalatainak emelése céljából a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke szervezzen f. évi szeptember havában egy, 1952. év január havában három, összesen négyhetes oktató-módszertani tanfolyamot.

10/ Az érdekelt fegyvernemi parancsnokok a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke útján gondoskodjanak a fegyvernemüknek megfelelő katonai tanszékek vezetői és politikai tisztjei parancsnoki továbbképzéséről.

11/ Az érdekelt fegyvernemi parancsnokok állandóan kísérjék figyelemmel a fegyvernemüknek megfelelő katonai tanszékek munkáját s egy tanévben legalább kétszer azokat szemléljék meg, és minden tekintetben segítsék elő a kiképzést.

12/ A kiképzés eredményesebbé tétele érdekében az érdekelt Fegyvernemi Parancsnokok tegyenek javaslatot az érintett katonai tanszék fegyvernemének megfelelő patronáló alakulat kijelölésére. Javaslataikat f. évi szeptember hón 1-ig (a Kat. Tanint. Csf. útján) hozzám terjesszék fel.

13/ A kiképzés zavartalan megkezdése és anyagi biztosítása érdekében a Katonai Tanintézetek Csoportfőnöke által igényelt kiképzési segédeszköz és egyéb anyagi szükségletet a fegyvernemi parancsnokok sürgősen elégítsék ki.

14/ A HVK Szabályzatszerkesztő Csoportfőnöke a Katonai Tanintézetek Csoportfőnökének igénylése alapján gondoskodjék arról, hogy a kiképzéshez szükséges szolgálati könyveket a katonai tanszékek még a kiképzés megindulása előtt megkapják. A HVK Szabályzatszerkesztő Csoportfőnöke személyében felelős azért, hogy a kiképzési év közben megjelenő új fegyvernemi szolgálati szakkönyvek kellő példányszámban, a fegyvernemnek megfelelő katonai tanszékre megjelenésük után idejében eljussanak.

15/ A Honvéd Vezérkar Főnöke intézkedjék, hogy az egyetemek (főiskolák) azon hallgatói, kik 1951/52. kik. évben elsőízben vesznek részt egyetemi katonai kiképzésben, f. évi október hónapban alkalmassági orvosi vizsgára kerüljenek.

16/ Az 1951/52. tanulmányi év végén felavatásra kerülő különböző fegyvernembeli leendő tartalékos tisztiket a HVK Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnöke már most vegye számításba. Elvárom, hogy minden érintett parancsnok megértve az egyetemi hallgatók tartalékos tiszti kiképzésnek döntő fontosságát, minden szükséges intézkedést megtesz a kiképzés sikere érdekében, és a legmesszebbmenően támogatja és segíti a katonai tanszékek munkáját.

Nógrádi Sándor altábornagy s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének első helyettese

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 02134/Min. Ir.-1951. sz. (MN 1951/T-1. doboz)

---

87
Budapest, 1951. augusztus 16.
Az Üzemgazdasági Tanács^[199] Titkárságának feljegyzése a budapesti metró tömegóvóhelyként való esetleges felhasználásáról. ^[200]

---

Szigorúan titkos!

Feljegyzés

Tárgy: a földalatti vasút tömegóvóhelyként való felhasználása

A második világháború idején a moszkvai metrót jelentős mértékben használták fel tömegóvóhelyként. A szovjet tapasztalat felhasználásával az itt lévő Seljajev és Merkurov tanácsadó elvtársak segítségével dolgozzuk ki, hogy a földalatti vasút milyen mértékben legyen alkalmas légoltalmi célokra.

A földalatti vonatnak azon részei, melyek 25 méterrel a föld alatt futnak B. G. S. óvóhelyként használhatók fel, a 25-10 m-ig T. G. S.^[201], a 10 m-en aluli kifutók óvóhely céljaira nem alkalmasak.

A BM VI. főosztálya már eddig is megadta a szempontjait a földalatti tervezőinek, de figyelembe vette azt a körülményt, hogy a földalattinál 1 méter építése 60 000 Ft költséget jelent. Ennek alapján külön helyiséget nem kívántak és az egyébként tervezett helyiségek egyikét, mely 10-12 m alapterületű, jelölték ki parancsnoki óvóhelynek és egyben segélyhelynek is. Ez az elképzelés helytelen, mert a parancsnoki óvóhelyen megfelelő hírközlő berendezés (telefonok, rádiók) és azt kezelő személyek kellenek.

A földalatti vasút a Baross tértől a Déli pályaudvarig alkalmas B. G. S. óvóhelynek. Abban a kérdésben, hogy a Nyugati és Déli pályaudvarok közötti alagutat a HM stratégiai célokra veszi igénybe, a HVK hozzájárult ahhoz, hogy mindkét alagutat óvóhely céljaira képezzék ki, és csak abban az esetben veszi igénybe a HM az egyik alagutat, ha a Dunán át a hidak hasznavehetetlenek. A földalattinak a Nyugati pályaudvaron a felszínre feljövetelét külön vizsgálat tárgyává kell tenni. A távolabbi részen való feljövetel jelentős költséget jelent, a pályaudvarhoz közelebb viszont légitámadási célpont; szükséges ezt a részt külön megerősíteni. Megvizsgálandó, hogy az egész vonal hogyan tehető alkalmassá a légoltalom számára, ki kell dolgozni azokat a feltételeket, amelyek a földalattit bombabiztossá teszik, ki kell jelölni azokat a berendezéseket, amelyek az óvóhelyként való felhasználáshoz szükségesek, ki kell jelölni azokat az üzemeket, melyek gyártani fogják ezeket a berendezéseket, és meg kell adni a tervezés és gyártás határidejét.

Az egész vonalat részekre kell tagolni, az egyes részeket teljesen el kell szigetelni egymástól, hogy az egy részt ért bomba- vagy gáztámadás esetén a többi elkülöníthető legyen. Minden résznek külön be- és kijárata legyen. Ugyancsak szükséges, hogy a Duna alatti részt külön ki lehessen kapcsolni, nehogy bombatalálat esetén elárasztással veszélyeztesse a többi részeket.

Szükséges felülvizsgálni azokat a normákat, amivel a tervező irodák számítottak a földalattinak, mint tömegóvóhelynek a befogadóképességét illetően. A tervezők az állomásokat 2 m, az alagútban 0, 75 m alapterületet számítottak egy főre, ami a szükségállapotot tekintve feleslegesen sok. A földalatti alagútjainak tömegóvóhely számára való kiképzésénél szükséges a föld alatti részek biztosítása

1) bombatámadás esetére,

2) vegyitámadás esetére,

3) valamint szükséges a levegő regenerációja, abban az esetben, ha a külső levegő szennyeződés miatt igénybe nem vehető.

1) A földalatti tervezésnél jelenleg figyelmen kívül hagyják a bombabiztonság kérdését, például az állomásépületek vonalán. Külön kérdés azoknak a géptermeknek a megvédése, amelyek a mozgólépcsőt mozgatják, a mozgólépcső lejáratának és a szellőzőakna védelmének valamint a kivezető részek hermetikus lezárásának kérdése.

2) A földalattinak vegyi támadás esetére való biztosítása kérdésben foglalkozni kell a normális levegő átszűrésének kérdésével a mérgező gázoktól. A szűrés akkor alkalmazható, ha ismeretes, hogy mitől kell megtisztítani a levegőt. A szűrőberendezések kérdésével foglalkozó laboratóriumot fejleszteni, bővíteni kell és megfelelő vegyész-, és tervezőmérnökökkel megerősíteni. Külön bizottság dolgozza ki a vegyi védelem kérdését, ez nemcsak a földalattival kapcsolatos, hanem az egész légvédelmet érinti. Pl. a gázálarcok szűrőberendezése nálunk libapehellyel van töltve, ami a II. világháború előtt volt használatos, azóta az összes országok áttértek a szűrőpapír használatára. Ez szükséges a földalatti szűrőberendezéseinél is, így ennek hazai kigyártását biztosítani kell. Meg kell vizsgálni, hogy a teljes szűrőberendezések hol gyárthatók le hazai viszonylatban. A szűrőberendezések elhelyezése az alagutak építését nem befolyásolja, azok elhelyezése később, önállóan is megoldható.

3) A levegő regenerálásának kérdését az arra kijelölt Műszaki Művek egyedül megoldani nem tudja. Külön bizottság foglalkozzék a széndioxidnak a levegőből való kivonásával. Foglalkozni kell az oxigénnel való ellátás kérdésével, mivel jelentős mennyiségű folyékony oxigént kell termelni, szállítani és tárolni. A Kelet-Németországban megrendelt oxigéngyártó berendezések egy részét át kell alakítani folyékony oxigén gyártására. A szállítás és tárolás céljaira speciális, nagyméretű, kettős falú tartályok készítendők. Ezekhez szükséges anyag- és gyártási kapacitás biztosítandó. A részkérdések kitárgyalására külön szakbizottságok alakítandók, a BM VI. Főosztálya irányítása alatt

Tóth Károly Ü.T. titkára helyett

HL MN VIII. 31. fond Agtv. Csfség iratai 0058/2/I.-1951. Ü. T. sz. (MN 1951/T-83/3. ő. e.)

---

88
Kiskunlacháza, 1951. szeptember 7.
A 9. önálló hadtápzászlóalj politikai tisztjének jelentése kulákok kitelepítéséről katonai építkezés miatt.^[202]

---

Szigorúan titkos!

Jelentem, hogy Kiskunlacháza Bankháza területén nagyjelentőségű építkezés folyik, az építkezés mindenki által szigorúan katonai titkot képez. Bankháza az építkezés területén fekszik, ami tele van kulákkal. A kulákok bejárnak az építkezés területére. Ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a kulákok kártevő munkát követhetnek el az építkezés területén, vagy feltérképeztetik az építkezést, és könnyen kiszolgáltathatják idegen érdekeknek kémanyagul. Hogy meg tudjuk akadályozni az ellenség kártevő munkáját, szükséges a kulákok betelepítése Bankházáról Kiskunlacházára. Jelentem, hogy a tanács az erre vonatkozó intézkedéseket már megtette az AVH támogatásával. A helyi rendőrőrs és a katonai parancsnokság a kellő karhatalmat biztosítja.

1 db jkv. Eredetiben felterjesztve.

M. S. hadnagy pk. K. L. hdgy. pol. ti.

Szigorúan titkos!

Jegyzőkönyv

Készült 1951. augusztus hó 30-án a kiskunlacházi tanács elnöki irodájában

Jelen vannak: alulírottak

Tárgy: bankházai kulákok áttelepítése Kiskunlacháza belterületére

Alulírottak a következőket határozzák el:

Nemzetgazdaságunk érdekében szigorúan titkos HM építkezés folyik Bankháza területén. A titoktartás érdekében nem megengedhető az, hogy a HM építkezés belterületén osztályidegen személyek (családok) tartózkodjanak, ill. lakjanak. Ennek érdekében a 43/4. építési vezetőség, a HM kat. pság. azzal a kéréssel fordult a helyi tanácshoz, hogy hozzunk egy határozatot az előbbi kérelmünk alapján, melyhez a ráckevei járási tanács elnöknője szóban – utólagos írásbeli hozzájárulással – elfogadta kérelmünket. Ennek alapján a Tanács értesítette az illetékes szerveket, hogy augusztus 31-én 20 órai kezdettel , 3 óra időtartama alatt az áttelepítését az osztályidegen elemeknek végre kell hajtani

Az akadálytalan áttelepítés érdekében a tanács fogatokról a kellő időben és megfelelő mennyiségben gondoskodik. Biztosítja a tanács azt is, hogy a betelepített osztályidegeneknek a betelepülés helyén biztosítva legyen [sic!]. Az áttelepülés zavartalansága érdekében a helyi rendőrőrs és a katonai pság a kellő karhatalmat biztosítja. A fenti határozatot hivatalos körbélyegzővel és aláírással tudomásul vesszük, és elfogadtuk.

N. I. igazgató, 43/4. Építőipari Vállalat; Sz. J.-né tanácselnök; Sz. L. 43/4. Ép. V. MDP titkár; J. A.-né klachi alapszervi MDP titkár; M. S. hdgy. kat. pk.; K. L. hdgy. kat. pol. ti.; Ó. T. alhdgy. ea. ; N. 14. S. r. törm. őrspk.

HL MN VIII. 53. fond MNHF Elh. és Felh. Csfség iratai 07627/Elh. és Felh. Csfség.-1951. sz. (MN 1951/T-83/3. ő. e.)

---

89
Budapest, 1951. szeptember 29.
Katonai hangulatjelentés Mosonmagyaróvárról, Vácról, Kiskunfélegyházáról és a pusztavámi katonai táborból. ^[203]

---

Tárgy: katonai hangulatjelentés Mosonmagyaróvárról, Vácról, Kiskunfélegyházáról és a pusztavámi katonai táborból

Jelentés^[204]

Budapest, 1951. szeptember 29-én

Mosonmagyaróvár

A Mosonmagyaróvárott lévő katonák által írott levelekből elolvastunk 164 drb-ot. Az olvasott levelekből kitűnik, hogy 75%-ban elégedetlenek az élelmezéssel. Ezzel kapcsolatban komoly negatív hangulat észlelhető. Kifogásolják a koszt mennyiségét és minőségét. Jellemzők erre a következő levelek:

B. J. honv. (Mosonmagyaróvár, Pf.^[205] 9624.) B. J.-nénak így ír erről: „…enni nincs mit, 2 deka szalonna egy vacsora meg 20 dkg kenyér, a reggeli megint az. Ha így haladunk nem igen fogsz rám ismerni, ha hazakerülök, csak csont és bőr vagyok…”

K. J. honv. (Mosonmagyaróvár, Pf. 5861) K. J.-nénak a következőket írja:

„…olyan éhes vagyok, mint a farkas, mert a koszt rettenetesen pocsék. Amikor visszajöttem otthonról, akkor lett rosszabb a koszt. Most már kenyeret sem kapunk amennyit akar enni az ember, hanem mindenki kap 30 dkg kenyeret egy napra, szalonnát csak annyit kapunk, mint két szem kockacukor, úgyhogy mindenki zúgolódik, mert éhesek vagyunk…”

A levelek íróinak kisebb hányada a közelgő leszereléssel foglalkozik. Nagyon várják a leszerelést. Jellemző erre Sz. I. honv. (Mosonmagyaróvár) Sz. I.-nak írott levele: „…elérkezett az idő, amit olyan régen várunk, a leszerelést. Ma délben kaptuk a parancsot, hogy írjunk civilruhákért. Már nagyon várom, mikor civilbe öltözhetek, és újra otthon lehetek köztetek…”

Az őszi nagygyakorlattal foglalkozók száma kevés, negatív értelemben foglalkoznak vele, észrevehető, hogy nem látják a nagygyakorlat politikai jelentőségét, hanem csak az ezzel kapcsolatos nehézségeket.

Vác

A váci katonai táborból elolvasott 162 drb. levélből kitűnik, hogy a táborban komoly hibák vannak az élelmezés terén. A levélírók 90%-a kevésnek és gyengének találja a kosztot. Jellemzők erre az alábbi levelek:

R. F. honv. (Vác) F. V.-nak IX. 9-én így ír ezzel kapcsolatban: „…a koszt olyan, hogy még a malacok is különbet esznek odahaza. Minden ez, csak nem étel…”

A. I. (Vác, Pf. 9669) írja A. J.-nénak (Békéscsaba): „…borzasztó gyenge itt a koszt, olyan éhesek vagyunk, a fejünk kóvályog…”

A táborra jellemző hangulat az általános elégedetlenség, az ellátással kapcsolatban.

Kiskunfélegyháza

A kiskunfélegyházi katonai táborból elolvastunk 453 drb. levelet, melyből kitűnik, hogy a tábor lakóit a nagygyakorlat befejezése és az ezzel kapcsolatos díszszemle foglalkoztatja. Megállapítható, hogy a tábor hangulata általában jó. A nagygyakorlatról politikai jelentőségében nem írnak, azonban megemlítik, hogy nagy élmény volt számukra, mert sokfelé jártak és sok mindent tapasztaltak. Jellemző erre G. G. (Kiskunfélegyháza Pf. 3301) honv. G. Á.-nak (Újpét Baranya m.) írott levele: „…mai napon szerencsésen a gyakorlatról hazaérkeztünk, a gyakorlat alatt nagyon sok élményeink voltak, nagyon sok szépet láttam, a tüzérek gyönyörű tűzijátéka, a harckocsik és a gyalogság összműködése gyönyörű látvány volt…”

Kisebb %-a viszont ezzel kapcsolatban csak a szolgálati nehézségeket látva örül, hogy a nagy-gyakorlat befejezésével rendezettebb körülmények közé kerül. Jellemzők erre a következő levelek: K. G. tiz. (Kiskunfélegyháza Pf. 3301) T. I.-nak (Badacsonytomaj, Veszprém megye) írja erről a következőket: „…23-án már bent voltunk a laktanyában, már nem is bánom, legalább emberek közé megyünk, nem mint idáig…”

K. H. (Kiskunfélegyháza) így ír erről K. J.-nak: „…kb. szombaton már laktanyában leszünk, nem is baj, mert az ember olyan, mintha be volna rúgva, úgy el van gyöngülve…”

A díszszemlével foglalkozók kivétel nélkül arról írnak, hogy nagyon szép és látványos volt. Így ír pl. a már fent említett K. G. tiz. T. I.-nak: „…délelőtt a városban volt díszszemlénk, szép volt a sok katona, tank, repülő, ágyú, sőt volt közönség is. Sokat lehetne mesélni róla…”

Pusztavám

A pusztavámi katonai táborból elolvastunk 240 drb. levelet, melyből kitűnik, hogy a tábor hangulata politikai szempontból nem jó. A katonai miniszteri szemlével 70%-ban negatív értelemben foglalkoznak, nem látva annak politikai jelentőségét, csak az ezzel járó szolgálati nehézségeket és kényelmetlenségeket. Ennek befejeztével örülnek, hogy visszamehetnek a laktanyába. Jellemző erre P. J.-nak ismeretlen feladó által írott levél, alábbi része: „…Szolnokra megyünk, de még lehet, hogy a jövő hónapban is kint leszünk, mert most épül a laktanya részünkre, tudod már nagyon is meguntuk az egészet…”

A miniszteri szemlével is nagy számban foglalkoznak negatív értelemben. Jellemzők erre a következő levelek: a már fent említett ismeretlen feladó P. J.-nak erről így ír: „…Most volt a miniszteri szemlénk, nagyon rosszul nézek ki, mert nagyon sokat kellett éjszakázni, meg nagyon meglazult az étkezésünk, eddig még volt egy kis szalonna is, de már azt sem adnak…”

Zs. Gy. áv. ezr.; T. S. P. áv. szds. alo. v.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 11/6 Pőr. ti.-miniszteri magánlevelek között (MN 1952/T-1. doboz)

---

90
Kisbodak, 1951. október 4.
Ellátási helyzet (ruházat, élelmezés) egyes alakulatoknál.

---

Jegyzőkönyv

Készült 1951. október 4-én a kisbodaki táborban az ellátási helyzet tárgyában

Jelen vannak: Janza Károly vőrgy., Htpszf., B. A. őrgy. 3973 Pf. pk-a, I. I. szds. pol. ti., O. M. szds. tpk., W. J. hdgy., és M. J. fhdgy.

A htpszf. által feltett kérdésekre a pk-ok és pol. ti-k egybehangzóan a következő választ adják:

1)Élm. helyzet:

A táborban lévő alakulatok részére az élelmezés az egész kihelyezés alatt jó minőségű és kielégítő mennyiségű volt, kivéve a vacsora, mely általában feketekávéból és 25 gr. szalonnából vagy 50 gr. gyümölcsízből állt. A 13 és 14 h között elfogyasztott ebéd után a 20 h-kor elfogyasztott vacsora már kevésnek bizonyult és a bts-ak még szívesen fogyasztottak volna valamit, annál is inkább, mivel a du-i foglalkozások is elég fárasztóak voltak. Arra a kérdésre, hogy miért jobb a táborban az 1-es norma mellett az étkezés, mint a békehelyőrségben, az a nézetünk, hogy miután itten jóval nagyobb létszámra főztek, mint a helyőrségben, így az jobban és kiadósabban volt osztható. Másrészt pedig aug. hónapban kenyérből és marhahúsból, valamint szalonnából túllépés fordult elő, amit csak szept. 1-jén vettünk észre. A Mezőker. a kiadott utalványokra nem szállított zöldfőzeléket és gyümölcsöt, illetve keveset szállított, és így ebből nagy megtakarítás volt, ez is hozzájárult a túllépéshez.

2) Ruházati helyzet

A póttart. és tart.^[206] bevonulásakor 1-1 rend zsávoly új ruhával lettek ellátva. A 3 hónapig tartó kiképzés alatt a nadrágok nagymértékben elhasználódtak, úgyhogy a következő turnus 1 hónapos használata után a nadrágok igen nagy százalékban használhatatlanok lettek. Több felterjesztést és sürgetést tettünk, mire javítóanyaggal és új nadrággal láttak el bennünket. Így a ruházati helyzet kielégítővé vált. A fehérneművel is [sic!] újjal láttak el bennünket fejenként két renddel, amit rendszeres váltással eszközöltünk, ezen a téren hiányosság nem volt. A lábbeli helyzet kielégítő volt, a csizmák a negyedik hónaptól kezdve mind nagyobb számban talp- és sarkalásra szorultak.

3) Eü. helyzet

A tábor eü. helyzete a kihelyezés egész időtartama alatt jó volt. Fertőző és ragályos betegség – dacára annak, hogy a környező községekben állandóan voltak fertőző megbetegedések – nem voltak. A gyengélkedők száma állandóan alacsony volt, ez alól kivételt csak egy-egy póttart. és tart. turnus bevonulása képez.

A jegyzőkönyv felolvasás után helyesnek találtatott és lezáratott.

Kmf.

Janza Károly vőrgy.; B. A. őrgy.; I. I. szds.; O. M. szds.; W. J. hdgy.; M. J. fhdgy.; S. E. jkv.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai (MN 1952/T-1/2. ő. e.)

---

91
Budapest, 1951. október 25.
A honvédelmi miniszter 53. sz. parancsa az „elvtárs” megszólítás bevezetéséről a Magyar Néphadseregben. ^[207]

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének 53. számú parancsa

Budapest, 1951. évi október hó 25-én

Elrendelem, hogy az 1951/52-es kiképzési év megindulásával, 1951. november 1-től kezdve az egész Magyar Néphadseregben a honvédok, tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok az egymással való szolgálati, vagy szolgálaton kívüli érintkezésben a „bajtárs” megszólítás helyett az „elvtárs” megszólítást használják.

A parancsnokok és politikai tisztek gondoskodjanak róla, hogy az érvényben lévő Szolgálati Szabályzat példányaiban a „bajtárs” szót „elvtárs” szóra azonnali hatállyal kijavítsák.

Néphadseregünkben közvetlenül a felszabadulás után a „bajtárs” megszólítást vezettük be. Ez is nagy megkülönböztetés volt a múlt hadsereg rendjével szemben, amelyben a tiszt „urak” kasztja kegyetlenül elnyomta és sanyargatta a nép fiait. Ez az újítás azt jelezte akkor, hogy a dicső Szovjet Hadsereg hozta szabadsággal új élet kezdődött Hazánkban.

A „bajtárs” megszólítás a hadseregben azonban csak a felszabadulás utáni első évek átmeneti helyzetének felelt meg, amikor még nem az egységes népfront kormánya vezette az ország ügyeit, mint most.

A népi demokrácia győzelme és a szocializmus építése terén elért hatalmas sikereink azt jelzik, hogy nagyot fordult a történelem kereke Hazánkban. Ezért elérkezett az ideje annak, hogy – miként az „elvtárs” megszólítás általánossá és népszerűvé válik a magyar dolgozók soraiban – hadseregünk személyi állományának az egymással való érintkezésében is kifejezésre jusson a magyar haza fejlődésének az a magasabb foka, amely egész magyar dolgozó népünkre jellemző, s így a Néphadseregben is bevezessük az „elvtárs” megszólítást, és a magyar Néphadsereg honvédei, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai a „bajtárs” megszólítás helyett kizárólag az „elvtárs” megszólítást használják.

Jelen parancsomat az egész személyi állomány előtt fel kell olvasni!

Farkas Mihály vezérezredes s. k.; a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 690/Min. Ir.-1951. sz. (MN 1951/T-1. doboz)

---

92
Budapest, 1952. január 4.
A honvédelmi miniszter 01. sz. tiszti parancsa egyes „T” anyagok gondatlan kezeléséről. ^[208]

---

Szigorúan titkos!

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének 01. számú tiszti parancsa

Budapest, 1952. évi január hó 4-én

Tábornok és Tiszt Elvtársak!

Az utóbbi időben a Honvédelmi Minisztérium szerveinél és egyes csapatoknál megtartott ellenőrzéseim során megengedhetetlen bűnös mulasztások egész sorát tapasztaltam a katonai titkok megőrzése és a Titkos Ügyviteli Szabályzat betartása terén. Sok tiszt, köztük igen felelős beosztásban lévő tiszt is, bűnös hanyagsággal kezel titkos és szigorúan titkos katonai okmányokat, amivel lehetővé teszi imperialista kémek számára, hogy szigorúan titkos katonai okmányok birtokába jussanak.

Megállapítom, hogy a katonai titoktartás kérdésében felháborító gondtalanság [sic!] lett úrrá a Néphadsereg egyes fontos szervein, parancsnokságain. A vétségek elnézésének és semmibevevésének, a katonai titkok megsértésének, liberális kezelésének rothadt szelleme uralkodott el e szerveken, parancsnokságokon és tiszteken olyannyira, hogy több esetben az illetékesek napokon, sőt heteken keresztül nem vették észre egyes titkos katonai okmányok eltűnését, vagy ha tudomást szereztek arról – mintha semmi különös nem történt volna –, a Magyar Néphadseregben érvényes Titkos Ügyviteli Szabályzat világos előírásai ellenére, elmulasztották jelenteni azt, mint rendkívüli eseményt, elöljáró parancsnokuknak.

Az említett vétségek kivizsgálása alapján arról is meggyőződtem, hogy a tisztek a Titkos Ügyviteli Szabályzat több előírásainak legnagyobb részét sem tartják be. Így pl. nem a Szabályzatnak megfelelően őrzik meg, tartják nyilván, adják át, továbbítják és veszik át a titkos katonai okmányokat. Számos esetben arra nem illetékes személyeknek is betekintést engednek titkos okmányokba vagy bevonnak ilyeneket titkos iratok kezelésébe.

A legtöbb alakulatnál és intézetnél akadnak tisztek, akik titkos, sőt szigorúan titkos katonai okmányokat magukkal visznek a lakásukra anélkül, hogy ezért és hasonló felháborító szabálytalanságért valaki is felelősségre vonná őket. A Titkos Ügyviteli Szabályzatban lefektetett szigorú tilalom ellenére a tisztek és titkos ügyviteli szervek beosztottjai bűnös könnyelműséggel kifecsegnek katonai titkokat.

Több esetben előfordult az a tűrhetetlen tény, hogy puskák és pisztolyok tűntek el a raktárakból anélkül, hogy a történteket jelentették volna.

A helyzet ma az, hogy az ország, a magyar dolgozó nép legféltettebb, legszentebb titkainak – a katonai titkok megőrzése terén Néphadseregünk tisztikarának nagy részénél a rend, fegyelem és kommunista éberség helyett a gondtalanság [sic!], a felelőtlenség, a rothadt liberális szellemű lazaság, a Szabályzatok előírásainak bűnös be nem tartása jellemző. Mindebből megállapítható, hogy Néphadseregünkben a helyzet a katonai titkok megőrzésének a biztosítása terén nyugtalanító.

E tűrhetetlen helyzeten a Néphadsereg egész tábornoki és tisztikarának segítségével gyorsan és gyökeresen változtatni kell. Biztosítani kell a legszigorúbb katonai titoktartást a Magyar Néphadsereg minden szerve, minden tisztje, tiszthelyettese és harcosa részéről.

Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy tisztikarunk és tábornokaink teljes mértékben felismerjék és megértsék: a katonai eskü, a Népköztársaság törvényei, a tiszti becsület, a nép és a haza érdeke megkövetelik minden tiszttől és tábornoktól a magas fokú éberséget, azt, hogy megőrizzék a katonai titkok szentségét, azok megőrzésére neveljék szüntelenül beosztottaikat és kíméletlen harcosaivá váljanak a rendnek és fegyelemnek, a katonai titoktartás és a Titkos Ügyviteli Szabályzat előírásainak minden részletében való betartása terén.

Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a katonai titkokra úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk világára. Ezt a sztálini tanítást kell követnie a Magyar Néphadsereg minden tisztjének. Ebben is hasonlókká kell lenni tisztjeinknek és harcosainknak a dicső Szovjet hadsereg tisztjeihez és harcosaihoz, akik e tekintetben sem tévesztik soha szem elől, mivel tartoznak népüknek, hazájuknak és féltve őrzik a katonai titkokat.

Tisztjeinknek és tábornokainknak meg kell érteniük: a katonai titkok megőrzése már a békében a nép, a haza szabadságának, és függetlenségének a megőrzését jelenti, míg a katonai titkok felfedése illetéktelenek előtt, akiktől azok akaratlanul is az ellenség kezébe kerülhetnek – a nép, a haza érdekeinek a legsúlyosabb veszélyeztetését, sőt azok elárulását jelenti.

A katonai titok megőrzése a békében, egyik döntő fontosságú feltétele a győzelemnek a háborúban.

Tisztikarunk és tábornokaink tudják: az imperialista ellenség, melynek belső ügynökeire egy sor megsemmisítő csapást mértünk – s melynek titóista láncos kutyáit, mint háborús provokátorokat az egész világ előtt lelepleztük –, most még fokozottabban, mint eddig, kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák katonai titkainak birtokába jusson. Sztálin elvtárs azt tanítja: „Nem megnyugvásra van szükség, hanem éberségre, valóságos bolsevik, forradalmi éberségre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mennél reménytelenebb ellenségeink helyzete, annál hajlandóbbak a végső eszközhöz nyúlni, mint egyedüli eszközéhez azoknak, akik bukásra vannak kárhoztatva.” Ugyanerre hívta fel több ízben a figyelmünket Rákosi elvtárs is. Sztálin és Rákosi elvtársaknak ezt a tanítását soha nem szabad szem elől tévesztenünk. A mi tisztikarunknak és tábornokainknak úgy kell harcolniok a katonai titkok megőrzéséért, hogy azok minden körülmények között titkok maradjanak, azokat az ellenség soha semmilyen erőfeszítés árán megszerezni ne tudja, de ügynökeik minden aljas kísérlete hajótörést szenvedjenek a mi tisztjeinkben és harcosainkban elevenen élő forradalmi éberségen.

Sohasem szabad elfelejtenünk: a baráti szovjet kormány rendelkezésünkre bocsátotta harci tapasztalatait, szabályzatait és élenjáró győzelmes haditechnikáját. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a saját katonai titkaink megőrzése forog kockán, hanem részben az egész haladó emberiség ügyét védelmező Szovjet Hadsereg katonai titkait bízták ránk. Ez fokozott kötelességet ró tisztikarunkra az éberség, a katonai titoktartás és a személyi állománynak éberségre való nevelése terén. A tisztek neveljék beosztottaikat szüntelenül arra: a katona szolgálatáról, vagy más katonai kérdésről elöljáróin kívül senkinek, soha, semmilyen körülmények között, semmit nem közöl. Annak biztosítására, hogy sürgősen véget vessünk a nyugtalanító és veszedelmes helyzetnek, ami a katonai titkok megőrzése terén ma Néphadseregünkre jellemző

megparancsolom

1. A Honvédelmi Minisztérium illetékes szerveinek, parancsnokságoknak, a parancsnokoknak és törzseknek, hogy gyorsan, erélyesen és gyökeresen számolják fel az összes hibákat és hiányosságokat a katonai titkok megőrzésének biztosítása terén. Irtsák ki a hadseregből a legkisebb gondtalanságot [sic!], közömbösséget, rothadt liberalizmust is a Titkos Ügyvitel Szabályzatának a be nem tartása kérdésében. Szűnjön meg az az állapot, hogy a titkos ügyvitel szerveit bürokratikus módon olyan adminisztratív szerveknek tekintik, amelyeknek nincs közük ahhoz, hogy a kézben, vagy útban lévő titkos és szigorúan titkos anyagokat a Szabályzatnak megfelelően kezelik-e. A parancsnokok kötelessége a titkos ügyviteli szerveket éberségre nevelni és a katonai titkok megőrzéséért folyó éles és állandó harc szerveivé fejleszteni.

2. 1952. január hó folyamán Néphadseregünk minden alakulatánál, ahol T. ügyvitel be van vezetve, rovancsolást kell tartani. Meg kell állapítani, meg vannak-e az összes iratok, okmányok, milyen állapotban vannak azok, helyesen őrzik-e meg és kezelik azokat, rendben van-e a nyilvántartás. A rovancsolást a parancsnokok személyesen irányítsák és eredményéről jegyzőkönyvet készíttessenek. Amennyiben hiány mutatkozik iratokban, okmányokban, a Titkos Ügyviteli Szabályzat előírásai szerint kell a vizsgálatot lefolytatni és a hiányról nekem jelentést tenni.

[...]^[209]

6. Titkos akta, okmány, szabályzat vagy annak oldalai, illetve ábrái eltűnését, mint súlyos rendkívüli eseményt, minden parancsnok rövid úton nekem azonnal jelentse.

7. Egész január hónapban oktatás tárgyává kell tenni a Néphadseregben érvényes Titkos Ügyviteli Szabályzatot és február hónapban vizsgáztatni kell annak anyagából a tiszteket. Különös figyelmet kell arra fordítani, hogy a titkos ügyviteli szolgálatban beosztott tisztek és tiszthelyettesek a Szabályzatot kiválóan ismerjék. E célból a magasabbegységek törzsei szervezzenek január hó folyamán rövid tanfolyamot a titkos ügyviteli szervek vezetői és beosztottai számára, melyen alaposan áttanulmányozzák a Titkos Ügyvitel Szabályzatát.

8. A parancsnokok, politikai tisztek és törzsparancsnokok kötelességévé teszem beosztottaik állandó oktatását és figyelmeztetését a Titkos Ügyvitel Szabályzatának előírásaira. Kötelességükké teszem, hogy a legkisebb eltérést se tűrjék meg a Titkos Ügyviteli Szabályzattól, a legkisebb szabálytalanságot is torolják meg, és jelentsék magasabb elöljárójuknak.

9. Szigorúan titkos, valamint „különösen fontos, szigorúan titkos” okmányok nyomtatása a Honvédelmi Miniszter, illetve helyettesei és a Vezérkar Főnöke engedélye nélkül tilos.

10. A politikai főcsoportfőnök szervezzen meg január hó folyamán egy-egy politikai foglalkozást mind a tiszti, mind a legénységi állományúak számára a katonai esküről, a kommunista éberségről és a katonai titkok megőrzéséről.

[...]^[210]

Azokat, akik a katonai titoktartást a jövőben megsértik, akik felelőtlen, gondtalan [sic!] magatartásukkal züllesztik a katonás rendet és fegyelmet a titoktartás biztosítása terén – ahogy azt a Titkos Ügyviteli Szabályzat előírja – a legszigorúbb, katonai bírósági úton kell felelősségre vonni.

A legutóbbi, általam kivizsgáltatott mulasztásokért a bűnösök katonai bíróság elé való állításáról, s egyesek szigorú megfenyítéséről külön parancsban intézkedtem.

[...]^[211]

Egész tiszti- és tábornoki karunk vonja le komolyan a tanulságot az eddigi súlyos és bűnös mulasztásokból, abból a nyugtalanító és veszedelmes helyzetből, amely a kommunista éberség és a katonai titkok megőrzése kérdésében úrrá lett a hadseregen és ne nyugodjon addig, amíg maradéktalanul ki nem írtjuk a gondtalanságot [sic!] és rothadt liberális elnézés szellemét hadseregünk soraiból. A hibák gyökeres kiküszöbölésével bizonyítsa be tisztikarunk, hogy méltó arra a bizalomra, amelyet népünk, a Párt, szeretett Rákosi elvtársunk, önzetlen segítőnk – a hatalmas Szovjetunió és mindannyiunk tanítója és szeretett példaképe – Sztálin elvtárs belénk helyezett.

Elvárom Néphadseregünk tábornokaitól és tisztjeitől, hogy e parancsom következetes végrehajtásárét nyomban megindítják a harcot.

Jelen parancsomat ki kell hirdetni a magyar Néphadsereg valamennyi tisztje és valamennyi titkos ügykezelés vezetésével megbízott tiszthelyettese előtt. A tudomásulvételt mindenki, aki előtt a parancs kihirdetésre kerül, aláírásával igazolja.

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 032/Min. Ir.-1952. sz. (MN 1952/T-2. doboz)

---

93
Budapest, 1952. április 7.
A honvédelmi miniszter 010. sz. parancsa a hozzátartozók látogatásának rendjéről az alakulatok nyári táborhelyein.

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének 010. számú parancsa

Budapest, 1952. évi április hó 7-én

A nyári táborozás idejére a tisztek, a továbbszolgáló tiszthelyettesek és legközvetlenebb hozzátartozóik kapcsolatának fenntartását, a látogatást és az eltávozást az alábbiak szerint szabályozom:

1. Engedélyezem, hogy a nős tisztek és a nős továbbszolgáló tiszthelyettesek legközvetlenebb családtagjaikat (feleség, gyermek) a nyári táborhoz közel eső faluba saját költségükön elvihessék. A családtagok elhelyezésének biztosítására vonatkozólag a parancsnokok az illetékes helyi tanácsokkal lépjenek érintkezésbe és az elhelyezést azokon keresztül oldják meg. A tanácsokkal szemben követelőzően fellépni nem lehet. Nem lehet megkívánni tőlük azt, hogy amennyiben kevés a községben a hely, minden hozzátartozót ott elhelyezzenek. Ilyen esetekben a község befogadóképességétől függően a családtagok ott tartózkodását igazságos elosztás alapján kell megoldani. Figyelmeztetek minden nős tisztet és tiszthelyettest arra, hogy a lakásszerzéssel kapcsolatban fellépő esetleges túlkapásokkal szemben a legszigorúbban fogok eljárni.

Engedélyezem, hogy azok a nős tisztek és nős továbbszolgáló tiszthelyettesek, akiknek feleségeik, a tábortól legfeljebb 6 km-re eső községben nyertek elhelyezést, szolgálatmentes időben (éjjelre) családtagjaiknál tartózkodhassanak. Pontos tartózkodási helyüket be kell jelenteniük és gyors kiértesítésüket meg kell szervezni.

A közvetlen családtagok elhelyezéséből és ott tartózkodásából kifolyólag a honvédséggel szemben semmi néven nevezendő anyagi vagy gépkocsi-követelések nem támaszthatók. A túlkapások megakadályozásáért minden alakulatnál a parancsnokot és a politikai tisztet teszem felelőssé.

A tábor területén hozzátartozókat elhelyezni tilos!

2. Akinek akár családi okokból, akár a távolságból kifolyólag nincs módja arra, hogy feleségét a táborhoz közel eső községbe hozza, vagy ha a községi tanács az elhelyezési nehézségeket leküzdeni nem tudja, úgy ezen nős tisztek és nős továbbszolgáló tiszthelyettesek részére engedélyezem, hogy az ezredparancsnokok két hetenként a munkaszüneti napot megelőző nap 14.00 órától a munkaszüneti nap 24.00 óráig eltávozást engedélyezzenek.

3. Azon nős tisztek, és nős továbbszolgáló tiszthelyettesek részére, akik a 2. pontban engedélyezett eltávozást a legközvetlenebb hozzátartozó lakhelyének nagy távolsága miatt igénybe venni nem tudják, engedélyezem, hogy havonta egyszer, az ezredparancsnok engedélyével családjukat meglátogathassák úgy, hogy az oda- és visszautazási időn kívül egy teljes napot (24 órát) tölthessenek családjukkal. Ezek az elvtársak azonban nem vehetik igénybe a 2. pontban engedélyezett eltávozási kedvezményt.

4. A 2. pontban engedélyezett eltávozást vagy a 3. pontban engedélyezett egy teljes napot igénybevevők létszáma egy-egy alkalommal nem lehet nagyobb, mint az ezred meglévő tiszti és tiszthelyettesi állományának 25%-a.

5. Engedélyezem, hogy a tiszteket és továbbszolgáló tiszthelyetteseket hozzátartozóik a nyári táborban meglátogathassák (kivételt képeznek azok a hozzátartozók, akik az 1. pontban elrendeltek alapján úgyis a tábor közelben lévő községben tartózkodnak). A tisztek és továbbszolgáló tiszthelyettesek látogatására azonban teljes mértékben érvényesek a Belszolgálati Utasítás 223–227. pontjában előírt szabályok. A látogatók fogadását a nyári táborhelyen a Szolgálati Szabályzat szempontjainak figyelembevételével a tábor parancsnoka szabályozza és annak helyes végrehajtását a legszigorúbban ellenőriztesse. Megtiltom, hogy a lakósátrakba, vagy azok közelébe a hozzátartozókat bevigyék.

6. Jelen parancsom 2. és 3. pontjában engedélyezett kedvezmény nem járandóság, annak engedélyezése a parancsnok részéről nem kötelező, azt minden esetben az illető tiszt, vagy továbbszolgáló tiszthelyettes jó munkájának és családi körülményeinek figyelembevételével jutalomként lehet engedélyezni.

Elvárom, hogy ezen parancsom végrehajtása a tiszt és továbbszolgáló tiszthelyettesek között a fegyelem megszilárdulását eredményezze. Ezért azokat a tiszteket és továbbszolgáló tiszthelyetteseket, akik az 1., 2. és 3. pontban meghatározott kedvezménnyel kapcsolatban bármily fegyelemsértést elkövetnek (pl. eltávozásról későn érkeznek vissza) minden további nélkül ki kell zárni az engedélyezett kedvezményből.

Farkas Mihály vezérezredes s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 010/1952. évi HM pcs. (MN 1952/T-2. doboz)

---

94
Hely nélkül, 1952. május 31.
Szirovatkin szovjet ezredes jelentése a jugoszláv határ mentén folyó „védelmi” munkálatokról.

---

(Az eredeti orosz nyelvű szöveg alapján készült korabeli fordítás)

Szigorúan titkos!

Farkas Mihály vezérezredes honvédelmi miniszter elvtársnak

Bojko altábornagy elvtárs^[212] utasítása alapján felterjesztem Önnek Szirovatkin elvtársnak az 1952. V. 15-i állapotra vonatkozó védelmi munkálatok menetéről szóló jelentését.

Az anyag megismerése után kérem utasítását az utóbbinak Bojko altábornagy elvtárshoz való visszajuttatására vonatkozólag.

Szolovjev ezredes

Szigorúan titkos!

Jelentés a védelmi munkálatok menetéről (1952.V. 15-i helyzet)

1. A munkaterv végrehajtása

A védelmi munkálatokon dolgozó 8 építő zászlóalj az 1952. V. 15-i helyzet szerint a munkatervet a következőképpen teljesítette:

[...]^[213]

Mint az adott táblázatból látható, az építő zászlóaljak a tervet átlagban 30-40%-ra nem teljesítik.

A munkaterv végrehajtásában mutatkozó ilyen nagyméretű lemaradás okai a következők:

a) a munkahelyen való megjelenés igen alacsony %-a, pl. a személyi állomány 85%-ának a munkahelyen való megjelenésének normája esetén:

1. 3713 sz. zj-nál a munkahelyen megjelenik a zj. áll-nak 67%-a

2. 3723 sz. zj-nál a munkahelyen megjelenik a zj. áll-nak 69%-a

3. 3733 sz. zj-nál a munkahelyen megjelenik a zj. áll-nak 83%-a

4. 3722 sz. zj-nál a munkahelyen megjelenik a zj. áll-nak 83%-a

5. 3712 sz. zj-nál a munkahelyen megjelenik a zj. áll-nak 67%-a

Ily módon az emberek 15-18%-a átlagosan nem dolgozik a túlságosan nagy létszámú őrség, különféle szolgálatok stb. miatt.

b) a munka termelékenysége a zászlóaljaknál alacsony, a munkanormákat pl. csak mintegy 80-50%-ra [sic!] teljesítik:

1. 3713 sz. zj-nál 115 fő (kb. 30%)

2. 3733 sz. zj-nál 132 fő (40%)

3. 3722 sz. zj-nál 97 fő (37%)

4. 3712 sz. zj-nál 175 fő (64%)

c) az építőgépeket rosszul használják ki:

– a 3733 sz. zj-nál – az árokásó eszkavátor már 4 hete nem működik, motornak Budapesten elhúzódó javítása miatt.

– A 3712 sz. zj-nál – az árokásó eszkavátor szintén 2 hete nem működik; a működő árokásó eszkavátorokat pedig mindössze 30%-ra használják ki. Az egykanalas eszkavátorok jobban működnek, azonban szintén csak 75%-ban vannak kihasználva.

d) Az építkezési munkálatok anyagi biztosítása hiányos és visszatartja a munkák rendes menetét. Jelenleg a munkálatok terv szerinti biztosítására a működő 8 zászlóalj körletben hiányzik és pótlást igényel: vasbeton kupola 136 db, különböző méretű vasbeton gerenda 8000 db, vasbetongyűrű óvóhelyek számára 745 db, nád (gyékény) szőnyegek a futó- és összekötő árkok befedésére 120 000 m, 25-50 mm-es deszkák 100 m, cövekek 1,6 m hosszú lejtők burkolására 30 000 db, cövekek (karók) 1,7 m hosszú drótakadályok számára 60 000 db, 40-60 mm-es durva zúzott kavics 2500 m ; homok, beton számára 8900 m és egyéb anyagok.

e) az Építési Csoportfőnökség ezideig még nem kapott nagyobb mennyiségben építő gépeket, amelyek meggyorsíthatták és fokozhatták volna a munkák ütemét.

[...]^[214]

f) Az Építésügyi Csoportfőnökség és az építésügyi szakaszok apparátusai teljes egészében nem tudják megoldani a munkálatok irányítására és a lefolytatandó munkálatok építésügyi anyagokkal és technikai dokumentációval (felszerelések tervezeteivel) való biztosítására vonatkozó kötelmeiket.

Gy. I. ezredes az Építésügyi Csoportfőnökség főmérnöke saját munkáját egyáltalán nem tudja elvégezni és munkája teljes egészében nem érdekli. Az Építésügyi Csoportfőnökség osztályait nem irányítja, nem szervezte meg az építési munkálatok ellenőrzését, nem foglalkozik a munkálatok anyagi biztosításával a csoportfőnökség és a szakaszok személyi állományának oktatását rosszul szervezte meg, a munkálatok nyilvántartása nem jó.

Következtetések:

1. az építési munkálatoknál fennálló adott helyzet esetében a terv mindössze 60-70%-ban lesz teljesítve.

2. A védelmi munkálatok tervének idejében való végrehajtása céljából szükséges:

a) A zászlóaljaknál a munkahelyeken jelenjen meg a személyi állomány legalább 85%-a.

b) Alapjaiban fokozni a munka termelékenységét, és azt zászlóaljanként átlagban 120-150%-ra emelni, a munkálatoknál kimagasló teljesítményt felmutató élenjárókat dícséretben kell részesíteni.

c) Az építkezést a legrövidebb időn belül biztosítani kell a szükséges felszerelésekkel és gépekkel és el kell érni azok 100%-os munkakihasználását.

d) Az Építésügyi Csoportfőnökség Főnöke saját ellátó apparátusától (amely jelenleg még rosszul működik) érje el, hogy a terv szerint szükséges építési anyagok érkezzenek be és legyenek munkába állítva.

1. Gy. I. ezredest, az Építésügyi Csoportfőnökség főmérnökét, mivel munkáját nem bírja elvégezni, és előrehaladott korára való tekintettel (62 éves) sürgősen leváltani, energikusabb és képzettebb mérnökkel.

2. Az Építésügyi Csoportfőnökség Főnöke hozza rendbe az építkezés és a szakaszok apparátusában dolgozó tisztek tervszerű tanulását, szervezze meg az operatív nyilvántartást és a munkálatok menetének és minőségének ellenőrzését, valamint fokozza az egész tiszti állománynak a munkaterv időbeni és minőségi végrehajtása iránt érzett felelősségtudatát.

Szirovatkin ezredes

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 86/b/Pőr. ti-1952. (1952/T-1/2. ő. e.)

---

95
Budapest, 1952. augusztus 13.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének hatásköri listája a Magyar Néphadsereg egyes vezető beosztású tisztjeinek és tábornokainak kinevezéséről.

---

Szigorúan bizalmas!

A Titkárság határozata a KV új hatásköri listájára a Honvédség területéről

A kádermunka decentralizálása, valamint a Néphadsereg fejlesztése következtében a KV hatásköri listáját ki kell egészíteni. Ezért a Titkárság úgy határoz, hogy a KV hatáskörébe a következő funkciók tartozzanak:

Politikai Bizottság dönt: miniszter, politikai főcsoportfőnök, Honvéd Vezérkar főnöke

Titkárság dönt: miniszterhelyettesek, vezérkari főnök helyettesei, politikai főcsoportfőnök helyettesei, hadsereg pártbizottság titkára, személyügyi főcsoportfőnök helyettese, IV. főcsoport- főnök és helyettesei, HM önálló csoportfőnöke, Sztálin Akadémia parancsnoka, Honvéd Akadémia parancsnoka és politikai tisztjei, Haditechnikai Intézet parancsnoka és politikai tisztje, Néphadsereg c. lap felelős szerkesztője, fegyvernemi parancsnokok, fegyvernemi parancsnokságok politikai csoportfőnökei, hadtestparancsnokok és politikai tisztek, hadosztályparancsnokok és politikai tisztek, dandárok parancsnokai és politikai tisztjei.

Szervezőbizottság dönt: politikai főcsoportfőnökség káderosztály vezetője, politikai főcsoportfőnökség 8. osztályának vezetője felett.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai K/11/A/476/1952. (MN 1952/T-1/2. ő. e.)

---

96
Budapest, 1952. augusztus 26.
A Légierő Parancsnokság jelentése a „vezető elvtársak” arcképeinek megrongálásáról a 28. csatarepülőhadosztály egy alárendelt egységénél.

---

„Szigorúan titkos!”

Jelentés vezetőink arcképeinek megrongálásáról

Budapest, 1952. augusztus 26-án

1952. augusztus hó 24-én a székesfehérvári 28. csatarepülő-hadosztályhoz tartozó 30. híradó kiképző zászlóalj 2. századának irodájában lévő Lenin, Rákosi és Farkas elvtársak bekeretezett arcképeit, valamint a Szovjetunió címerének vörös csillagát több helyen átlőve találtuk.

A kivizsgálás során megállapítottuk, hogy a tettes V. J. hdgy. – munkásszármazású, 6 elemi iskolai végzettségű, MDP-tagjelölt – századparancsnok.

V. hdgy. vallomásában elmondotta, hogy a fentieket meggondolatlanul, hirtelen felindulásban tette, mivel parancsnoka felelősségre vonta, hogy századának körlete rendetlen. Elmondása szerint a lövöldözést még ez év júniusában követte el, azóta a nyomokat igyekezett eltüntetni.

A fentiekről tudomással bírt még P. Gy. alhdgy. – szegényparaszt származású, 5 elemi iskolai végzettségű, pártonkívüli szakaszparancsnok, ki maga is ráfogta a fegyvert Rákosi elvtárs arcképére, és csak R. P. alhdgy. – munkásszármazású, 8 elemit végzett, pártonkívüli szakaszparancsnok figyelmeztetése akadályozta meg a lövésben. Tudomással bírt még erről T. J. alhdgy. század politikai vezető és L. F. tiz. is, akik ezt elhallgatták, sőt segédkezet nyújtottak a nyomok eltüntetésében.

A kivizsgálás során szervezett ellenséges tevékenységet nem állapítottunk meg, ezért javasoljuk, hogy ellenük a parancsnok járjon el.

HL MN IX. 254. fond HM Le. Pság. Pol. Csfség. iratai 14-0652/ÁVH-1952. sz. (MN 1952/T-151/1. ő. e.)

---

97
Budapest, 1952. december 27.
A honvédelmi miniszter 055. sz. parancsa az egyszemélyes parancsnoki rendszer bevezetéséről a Magyar Néphadseregben. ^[215]

---

A Népköztársaság honvédelmi miniszterének 055. sz. parancsa az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetéséről a Magyar Néphadseregben

Közlöm a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetésről, a politikai tiszti intézmény megszüntetéséről és a parancsnok politikai helyettese intézmény bevezetéséről a Magyar Néphadseregben szóló rendeletét.

„A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendelete az egyszemélyi parancsnoki vezetés bevezetéséről a Magyar Néphadseregben.

A politikai tiszti intézménynek, mint a parancsnokkal egyenrangú politikai szervek intézményének a bevezetése abban az átmeneti időszakban történt, amikor a hadsereg számos fontos posztján a népi demokratikus rendszer iránt ellenséges, volt horthysta tisztek állottak, akiknek tevékenysége felett a népi demokratikus államhatalom és a Magyar Dolgozók Pártja részéről a legszigorúbb ellenőrzést kellett biztosítani. Ezzel egyidejűleg a parancsnokokkal egyenrangú politikai tisztek nagymértékben elősegítették a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek soraiból kikerülő új parancsnoki káderek katonai és politikai fejlődését.

Ilyen körülmények között a politikai tiszti intézmény hatalmas szerepet játszott a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek építésében, a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepének biztosításában, a hadsereg szervezése és vezetése terén, az új parancsnoki állomány kifejlesztésében és a hadsereg személyi állományának a Népköztársaság Kormánya és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mögé való szoros felzárkózásában.

Az utóbbi két-három évben gyökeresen megváltozott a Magyar Néphadsereg parancsnoki karának szociális összetétele. A különböző parancsnoki és továbbképző tanfolyamokat végzett új tisztek feltétlen hűséggel viseltetnek kormányunk és pártunk iránt, képesek arra, hogy teljes felelősséggel vezessék a rájuk bízott alakulatokat, csapatokat, magasabbegységeket, intézményeket és – munkájukban a politikai szervekre, párt- és DISZ-szervezetekre támaszkodva – feladatukat, mint egyszemélyi parancsnokok ellássák.

Ily módon a Magyar Néphadseregben megvannak az előfeltételei az egyszemélyi parancsnoki vezetés bevezetésének, ami a legmegfelelőbb formája a csapatok irányításának, a katonai fegyelem és a hadsereg harckészsége megszilárdításának.

A politikai tiszti intézmény további fenntartása nem felel meg többé a csapatokkal szemben támasztott követelményeknek, és akadályává válna a Magyar Néphadsereg további fejlődésének.

Ezért szükségessé vált a politikai tiszti intézmény megszüntetése és helyette a „parancsnok politikai helyettese” intézmény bevezetése a néphadseregben.

A politikai tiszti intézmény megszüntetése és a parancsnok politikai helyettese intézmény bevezetése fokozza a parancsnokok felelősségét és megköveteli, hogy a parancsnokok állandóan tökéletesítsék katonai és politikai tudásukat, szakadatlanul gondoskodjanak az alegység, csapat, illetve magasabbegység harckészségének megszilárdításáról, a katonai fegyelemről.

Ugyanakkor a politikai helyettesi rendszer bevezetése emeli a politikai szervek jelentőségét a hadseregben, növeli felelősségüket a pártpolitikai munka eredményességéért, a harckiképzés politikai biztosításáért, a személyi állomány magasfokú erkölcsi és politikai állapotának, valamint a katonai fegyelemnek a megszilárdításáért és arra kötelezi őket, hogy gondot fordítsanak a harcosok megfelelő életkörülményeire és anyagi ellátottságára.

A politikai helyettesi intézmény bevezetése lehetővé teszi, hogy a politikai szervek hiánytalanul teljesítsék fő feladatukat: a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében, dolgozó népünk, nagy pártunk, a Népköztársaság Kormánya iránti határtalan odaadás szellemében neveljék a Magyar Néphadsereg minden harcosát és tisztjét, hogy valamennyien öntudatosan teljesítsék katonai kötelességüket, érezzenek személyes felelősséget szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság megvédéséért.

A parancsnokok politikai helyettesei, mint az alakulat egész személyi állományának elöljárói, állandóan erősítsék a parancsnokok tekintélyét, szüntelenül fejlesszék politikai és katonai tudásukat, legyenek céltudatos, lelkes nevelői az alárendelteknek és munkájukban támaszkodjanak szilárdan a párt és DISZ-szervezetek tevékeny támogatására, ami alakulatuk sikeres fejlődésének legfőbb biztosítéka.

Ezekből kiindulva a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elrendeli:

1. A Magyar Néphadseregben be kell vezetni az egyszemélyi vezetést. Ennek megfelelően a Magyar Néphadsereg csapatai, magasabbegységei, iskolái, akadémiái és intézményei harci és politikai kiképzéséért és minden tevékenységéért a parancsnokot terheli a teljes felelősség.

2. A Magyar Néphadsereg csapataiban, magasabbegységeiben, törzseiben, iskoláiban, akadémiáin, intézményeiben meg kell szüntetni a politikai tiszti rendszert, alegységeiben pedig a politikai vezetők intézményét.

3. A Magyar Néphadsereg csapataiban, magasabbegységeiben, alegységeiben, törzseiben, iskoláiban, akadémiáiban és intézményeiben be kell vezetni a „parancsnok politikai helyettese” rendszert.

4. Meg kell szüntetni a parancsnok politikai helyettese megkülönböztető jelzést.

5. Jelen rendeletet a Honvédelmi Miniszter 1953. január 31-ig hajtsa végre.

Budapest, 1952. évi november hó 5-én

Rákosi Mátyás s. k.

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Elnöke”

A minisztertanács rendeletének végrehajtásával kapcsolatban megparancsolom:

1. A magasabbegységek, csapatok és alegységek, valamint a katonai tanintézetek és intézmények politikai tisztjeit, a század (üteg) politikai vezetőit a politikai tiszti, illetve politikai vezetői beosztás alól felmentem, és a parancsnokok politikai helyetteseivé nevezem ki. A magasabbegységek, katonai tanintézetek, intézmények parancsnokainak politikai helyettesei egyben a magasabbegységek, katonai tanintézetek, intézmények politikai osztályának vezetői tisztjét töltik be.

2. A politikai helyettesek, a beosztott politikai munkások a néphadsereg tisztjei részére rendszeresített rangjelzéseket viseljék – a megkülönböztető jelzés használatát megszüntetem.

3. Hangsúlyozom, hogy a parancsnok az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetése következtében, Lenin, Sztálin tanítása és Rákosi elvtárs útmutatásai szellemében, teljes felelősséggel tartozik az alárendelt csapatok, alegységek harci felkészültségéért, a harci és politikai kiképzésért, a rábízott csapatok anyagi- és létfeltételeinek biztosításáért, a személyi állomány neveléséért és a magasfokú katonai fegyelemért.

4. Az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetésében pártunknak és kormányunknak a Magyar Néphadsereg parancsnokaiba helyezett bizalma nyilvánul meg. Ez nagy megtiszteltetést, kitüntetést jelent parancsnokaink számára, de egyben hatalmas kötelességeket és megnövekedett felelősséget is hárít rájuk. Becsüljék meg ezt a nagy kitüntetést és válaszoljanak rá a Haza, a párt és szeretett Rákosi elvtársunk iránti odaadás és hűség elmélyítésével, a rájuk bízott munka iránti felelősségtudat emelésével. Az eddiginél még nagyobb felelősségtudattal gondoskodjanak a magasabbegységek, csapatok és alegységek harckészségének szüntelen fokozásáról.

5. A parancsnokok még nagyobb odaadással és szorgalommal fejlesszék katonai és politikai tudásukat, szüntelenül tanulmányozzák a sztálini hadtudományt, váljon minden cselekedetük irányítójává a marxizmus-leninizmus diadalmas eszméje, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusának eredményeivel, a nagy Sztálin új korszakalkotó művével gazdagodva vezeti a haladó emberiséget a szocializmus megvalósításának, az imperialistaellenes békeharc győzelmének útján.

6. A parancsnokok sikeres munkájának legfőbb biztosítéka a politikai apparátusra, a párt- és DISZ-szervezetekre való szilárd támaszkodás. Azok a parancsnokok, akik a megnövekedett feladatok megoldásában nem fognak még szilárdabban a politikai apparátusra, a párt- és DISZ-szervezetekre támaszkodni – nem fogják megállni a helyüket, s elveszítik pártunk, dolgozó népünk velük szemben megnyilvánult bizalmát. Kötelességévé teszem a parancsnokoknak, hogy még szilárdabban és következetesebben támaszkodjanak a politikai apparátusra, a párt- és DISZ-szervezetekre a személyi állomány kiképzésének, oktatásának és nevelésének munkájában, egyre magasabb követelmények támasztásával segítsék a párt- és DISZ-szervezetek munkáját a harci és politikai kiképzés minőségének javításában, a megmutatkozó hiányosságok leküzdésében a katonai fegyelem megszilárdításában.

7. A Politikai Főcsoportfőnökség gondoskodjon róla, hogy a politikai apparátus, a párt- és DISZ-szervezetek minden ténykedésükben segítsék a parancsnokokat és harcoljanak következetesen a parancsnoki tekintély megszilárdításáért. Érjék el, hogy a párt- és DISZ-tagok a harci és politikai kiképzés feladatainak teljesítésében példaképül szolgáljanak a harcosoknak. A politikai helyettesek legyenek tudatában a rájuk háruló fokozott felelősségnek a csapatoknál az egyszemélyi vezetés és a katonai fegyelem megszilárdítása érdekében folyó pártpolitikai munka irányításáért.

8. A Politikai Főcsoportfőnökség biztosítsa a hadseregben működő párt- és DISZ-szervezetek további állandó szervezeti és politikai erősödését, befolyásuk növelését, biztosítsa, hogy a párt- és DISZ-szervezetek magasra emeljék a harcos, kommunista eszmeiség zászlaját és híven betöltsék példamutató, élenjáró szerepüket a néphadseregünk erősítéséért és állandó harci felkészültségéért folyó munkában. A politikai helyettesek úgy irányítsák a párt- és DISZ-szervezeteket, hogy azok kommunista éberségén eleve megtörjön minden ellenséges szándék, hogy odaadóan, lelkesen harcoljanak a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Úgy irányítsák a DISZ-szervezeteket, hogy azok valóban pártunk megbízható segítői, a kiképzés rohamcsapatai legyenek.

9. A magasabbegységek, katonai tanintézetek és intézmények parancsnokai és politikai helyettesei rendeljék el az egész tiszti állomány értekezletének megtartását, amelyen áttanulmányozzák a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozatát az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetéséről, ismertetik jelen parancsomat és áttanulmányozzák a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége által jóváhagyott „Irányelvek a Magyar Néphadsereg politikai szervei részére” c. dokumentumot. Ezeknek a dokumentumoknak előírásait gyakorlati munkájuk során szigorúan tartsák be és tartassák be.

10. Jelen parancsom 1953. január 20-án lép életbe.

Farkas Mihály hadseregtábornok s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 055/1952 HM pcs. (MN 1952/T-2. doboz)

---

98
Budapest, 1952. december 31.
A Hadműveleti Csoportfőnökség összefoglaló jelentése a Magyar Néphadsereg katonapolitikai és stratégiai helyzetéről, a lehetséges hadműveleti irányokról, valamint a haderő szervezetéről és létszámáról 1951. és 1952. október 1-jén (részlet).

---

Különösen fontos!

Szigorúan titkos!

Összefoglaló jelentés a Honvédelmi Miniszter Bjts. számára

Tartalmazza:

1. Magyarország katonapolitikai és stratégiai helyzete

2. A hdm. irányok kiértékelése

3. Erőviszonyok (saját és elg. erők)

4. Fő elhatározások a hdm.irányok szerint és az ebből eredő intézkedések a határok megerősítésére

5. A Magyar Néphadsereg szervezete és létszáma 1950. XII. 15-én

6. A Magyar Néphadsereg szervezete és létszáma 1951. X. 1-jén

7. A Magyar Néphadsereg szervezete az első ütem mozgósítása után

8. A Magyar Néphadsereg szervezete és létszáma 1952. X. 1-jén

1. Magyarország katonapolitikai és stratégiai helyzete

Országunkat északról Csehszlovákia, északkeletről a Szovjetunió, délkeletről Románia, délről és délnyugatról Jugoszlávia és nyugatról Ausztria határolja. Ezen országok közül a Szovjetunióval, a Csehszlovák Köztársasággal és Román Népköztársasággal baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződésünk van. Egy országunkat érő esetleges ellenséges támadás esetén ezért feltétlen számíthatunk e baráti országok támogatására és segítségére.

Nyugati szomszédunkkal, Ausztriával a második világháború befejezése óta a nagyhatalmak a békeszerződést még nem kötötték meg.^[216] Ausztriát a négy nagyhatalom fegyveres erői megszállás alatt tartják. Ausztriának hazánk nyugati határához csatlakozó része szovjet megszállási zóna, ezért annak ellenére, hogy az osztrák kormány az imperialisták zsoldjában áll, ebből az irányból közvetlen támadási veszély nem fenyegeti országunkat. Az a tény azonban, hogy az ausztriai szovjet zóna határától nyugatra – nyugati országhatárunktól helyenként 20-30 km távolságra – imperialista megszálló csapatok vannak, arra figyelmeztet bennünket, hogy háború esetén ezt az irányt is feltétlen figyelembe kell vennünk.

Délen és délnyugaton országunk Tito Jugoszláviájával szomszédos. A fasiszta Tito az angol–amerikai imperialisták zsoldjában áll. Gyűlöli a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat, és sorozatos provokációkat hajt végre népi demokratikus szomszédai ellen. A Tito-banda nagy létszámú hadsereget tart fegyverben és ugrásra készen áll, hogy imperialista gazdái parancsainak megfelelően cselekedjen.

Emiatt országunk védelmének megszervezésénél fő figyelmünket erre az irányra kell összpontosítanunk. Ez az az irány, ahonnan minden pillanatban közvetlen támadás veszélye fenyeget bennünket. Nyugati irányból, Ausztria területéről az előbbiek alapján tehát kizárólag az angol–amerikai imperialisták és nyugati bérenceik koalíciós támadásával kell számolnunk.

Nem tartjuk valószínűnek azt sem, hogy déli szomszédunk, Jugoszlávia önállóan viseljen ellenünk háborút. Az imperialisták ugyanis tudják azt, hogy a népi demokratikus segélynyújtási egyezmények alapján a Szovjetunió és a többi népi demokratikus állam a megtámadott országnak segítséget nyújtana. Márpedig Jugoszlávia az adott stratégiai helyzeténél és az erőviszonyoknál fogva nem lenne képes a Szovjetunió és a népi demokratikus államok szövetsége ellen háborút viselni.

Elképzelhetőnek tartjuk azonban azt, hogy Jugoszlávia egy nyugatról indított imperialista támadás esetén délről esetleg önállóan, más imperialista csapatok támogatása nélkül (esetleg az olaszokkal együtt) támadna ellenünk.

Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az imperialisták az új világháború kirobbantásának eszközéül Jugoszláviát fogják felhasználni. Feltételezhető ugyanis, hogy az imperialisták a Tito-bandával háborút fognak ellenünk provokáltatni, és Jugoszlávia megsegítésének ürügye alatt akarják a háborút kiszélesíteni. Egy ilyen esetben azonban rövid időn belül számolnunk kell az angol–amerikai imperialisták beavatkozásával, mivel az imperialisták tudják azt, hogy Jugoszlávia önállóan nem képes háborút viselni a Szovjetunió vezette népi demokratikus tömb ellen.

Országunk stratégiai helyzete nagyfontosságú. Magyarország a Szovjetunió vezette népi demokratikus tömb délnyugati peremállama. Az imperialisták általános stratégiai célja egy országunk ellen indított támadás esetén elsősorban az lehet, hogy hazánk területét használják fel a Szovjetunió elleni közvetlen támadás kiindulópontjaként.

Magyarország ellen egy déli vagy délnyugati irányból indított sikeres támadás lehetőséget nyújtana az imperialistáknak arra, hogy megszakítsák az Ausztria irányába futó közlekedési vonalakat és az ausztriai megszálló szovjet csapatok hátába kerüljenek.

Magyarország elfoglalásával az imperialisták éket tudnának verni a népi demokratikus államok közé, megszakítanák a Csehszlovákia és Románia közötti közlekedési vonalakat és lehetőség kínálkozna számukra Csehszlovákia D-i irányból való megtámadására.

Összefoglalás:

Országunk védelmének megszervezésénél fő figyelmünket a déli és délnyugati irányba kell fordítanunk, de számolnunk kell esetleg nyugati irányból történő támadással is.

2. A hadműveleti irányok kiértékelése

Az országunk ellen várható ellenséges támadásokat mérlegelve három fő hadműveleti irányt kell szem előtt tartanunk:

a) a nyugati,

b) a délnyugati és

c) a déli hadműveleti irányt.

a) Nyugati hadműveleti irány. Sávhatára: É-ról a Duna vonala Pozsonyig–Nikolsburg–München; D-ről Várpalota–Zalaegerszeg–Radkensburg–Villach. A nyugati hadműveleti irány jellegzetessége, hogy a nyugatról indított támadást északról a Duna vonala, délről a Balaton és a Velencei-tó határok közé szorítják, és ezek a határok Budapesthez közeledve mindinkább összeszűkülnek.

Az ellenség fő támadása ebből az irányból a Duna völgyében, Bécs–Budapest irányába várható. A támadással szemben a határ közvetlen közelében természetes akadály nincsen. Az első – bár nem jelentős – akadály a Rába vonala. A Rába vonala elérése után azonban a támadó komoly természetes akadályba ütközik, melyeket a Bakony, a Vértes és Gerecse, majd a budai hegyek és a Pilis, végül pedig a Duna képeznek. Amíg tehát a támadás kezdetén a földrajzi viszonyok kétségkívül a támadó félnek kedveznek, a Rába vonala elérése után a támadó fél számára a támadás mind nehezebbé válik és a Bakony vonalának elérése után a védő a támadóval szemben előnybe jut.

b)Délnyugati hadműveleti irány. Sávhatára: É-ról Várpalota–Zalaegerszeg–Radkensburg–Villach. K-ről Káloz–Szigetvár–Banja Luka. Legfőbb jellegzetessége, hogy ez a legrövidebb irány az Adria-tengerhez, ezért a Jugoszlávia területén partraszálló angol–amerikai csapatok támadása elsősorban innen várható. Nagyfontosságú ez a hadműveleti irány azért is, mert ide esik (a határ közvetlen közelébe) a lispei olajvidék, ami népgazdaságunknak és a hadseregnek üzemanyaggal való ellátását biztosítja. Egy ebből az irányból indított ellenséges támadás közvetlenül csatlakozhatna az Ausztria irányából meginduló támadáshoz. A Balaton magasságának elérése után a Balaton szétválasztja az itt támadó ellenséget a nyugatról támadó részektől. Bár egy innen indított ellenséges támadás útjában jelentős természetes akadály nincsen, a Dunántúl dombos vidéke a védelem számára jó lehetőségeket biztosít.

c)Déli hadműveleti irány. Sávhatára: Ny-ról Káloz–Szigetvár–Banja-Luka, K-ről Békéscsaba–Vrsac–Zajecar. Ezen a hadműveleti irányon belül két kedvező működési irány kínálkozik az ellenség számára. Az egyik a baranyai háromszög területéről Budapest irányába, a másik a Duna–Tisza közén. A déli irányból indított ellenséges támadás valószínű célja az lenne, hogy elősegítse a nyugati irányból Ausztria területéről indított ellenséges támadást. A baranyai háromszög területéről indított támadás célja elsősorban a Dunántúl elfoglalása lenne, míg a Duna–Tisza közötti támadás célja az ország kettévágása, Budapest bekerítése és a nyugati irányból indított támadás Dunán való átjutásának elősegítése. A baranyai háromszög területéről indított támadás esetén az ellenség jobb szárnyát a Dunára támaszthatja, és ezáltal biztosíthatja ezt a keletről várható ellentámadással szemben. Egy innen indított támadás ellensúlyozására Románia területéről indított ellentámadás ezt a támadást kezdetben nem veszélyeztetné. Ezt a támadási irányt ugyanaz jellemzi, mint a nyugati hadműveleti irányt, vagyis a támadást itt is keletről a Duna, nyugatról a Balaton, majd a Velencei-tó szorítják korlátok közé. Ezek a korlátok Budapesthez közeledve mindinkább összeszűkülnek. A támadással szemben több természetes akadály nyújt lehetőséget a védelem megszervezésére. Ilyenek: a siklósi hegy, a Mecsek hegység és a Sió vonala. A déli hadműveleti irányban az ellenséges támadás számára a földrajzi viszonyok a Duna–Tisza között a legkedvezőbbek. Ez a legrövidebb út Budapest irányába. Ezen a területen semmiféle természetes akadály nem áll útjában a támadónak. Ez a terület valamennyi fegyvernem alkalmazására kiválóan alkalmas. Ennek ellenére azonban az itt indított ellenséges támadás annak a veszélynek van kitéve, hogy Románia területéről könnyen hátbatámadható. Ezért számolnunk kell azzal, hogy amennyiben az ellenség a főtámadás irányául a Duna–Tisza közét választja, egyidejűleg Románia irányába is akciót fog kezdeni.

3. Erőviszonyok

A)Saját erő: A Magyar Néphadsereg a mozgósítás első ütemében az alábbi harcoló alakulatokból fog állani: egy gyalogos hadsereg (három lövész hadtest és hadseregközvetlenek); két lövészhadtest (hadtestenként három hadosztály), egy gépesített hadtest (két gépesített és egy páncélos hadosztály), egy nehéz harckocsi rohamlöveg ezred, egy lovas hadosztály, három kivonuló légvédelmi hadosztály, nyolc honi légvédelmi hadosztály, két áttörő tüzérhadosztály, két páncéltörő dandár, egy sorozatvető dandár, egy ágyús tüzérdandár, egy aknavető dandár, két műszaki dandár, egy pontonos dandár, egy híradó ezred, egy folyamőr dandár, egy vegyivédelmi zászlóalj, egy vegyes repülő hadtest (két vadász hadosztály [sic!], egy bombázó hadosztály, egy csatarepülő hadosztály, egy felderítő repülő ezred, egy tüzér repülő század), két honi légvédelmi vadászrepülő hadosztály. Összlétszám: kb. 450 000 fő.

Ezen mozgósítási szervezetből béke idején az alábbi egységek lesznek meg:

a)„A” típus (mozgósítás nélkül bevethető) alakulatok: egy lövész hadtest (három hadosztály), egy lövész hadtest (két hadosztály), egy gépesített hadtest (egy gépesített és egy páncélos hadosztály), két nehéz harckocsi rohamlöveg ezred, egy áttörő tüzérhadosztály, két páncéltörő dandár, egy kivonuló légvédelmi hadosztály, egy műszaki dandár, egy vegyivédelmi zászlóalj, egy folyamőr dandár, egy híradó ezred, négy honi légvédelmi hadosztály, egy vadászrepülő hadosztály, két önálló vadászrepülő ezred, egy csatarepülő hadosztály, egy bombázó ezred, egy felderítő repülő ezred.

b)„B” típus (csak mozgósítás után bevethető alakulatok): egy lövész hadtest (három hadosztály), egy lövész hadosztály, egy ágyús dandár, egy aknavetős dandár, egy műszaki dandár, egy pontonos dandár, egy híradó ezred.

Az „A” típusú alakulatok szükség esetén mozgósítás nélkül azonnal bevethetők. A „B” típusú alakulatok személyi és anyagi feltöltéséhez 4-5 nap, a békében keretekkel nem rendelkező alakulatok felállításához 8-10 nap szükséges.

4. Fő elhatározások a hadműveleti irányok szerint és az ebből eredő intézkedések a határok megerősítésére

Országunk ellen déli és délnyugati irányból várható támadás kivédésénél fel kell készülnünk arra, hogy

a) az ellenség meglepetésszerűen támad,

b) az ellenség támadási előkészületeit időben felfedezzük.

A)Az ellenség meglepetésszerű támadásának elhárítása

Az ellenséggel a harcot először a határőr alakulatok veszik fel. A váratlan ellenséges betörésről való értesülés után azonnal riadóztatjuk az összes „A” típusú alakulatokat – repülőket is beleértve – az „A” jelzésű harci riadó intézkedés szerint.

A határőr alakulatok megerősítésére a határmenti városokban elhelyezett honvédségi alakulatok és rendőrségi egységek vehetők igénybe (Nagykanizsa, Szigetvár, Kaposvár, Pécs, Baja, Kiskunhalas, Szeged). A riadóztatott „A” típusú lövészhadosztályok előrevonás után megszállják az előre kijelölt és előkészített állásokat a határ mentén az alábbiak szerint:

1) Ha az ellenség a főcsapást a Duna–Tisza közén méri („A” variáns)

Egy lövész hadtest védőállást foglal a Duna–Tisza közén, egy hadosztály a baranyai háromszög, egy hadosztály pedig Nagykanizsa irányát zárja le.

2) Ha az ellenség a főcsapást a baranyai háromszögből méri („B” variáns)

Ha az ellenség főcsapását a baranyai háromszög területéről a Dunától Ny-ra méri, és ugyanakkor a Duna–Tisza közén különös tevékenységet nem fejt ki, akkor az „A” variáns szerinti csoportosítás úgy módosul, hogy a Duna–Tisza közén elhelyezett hadtest egy, esetleg két hadosztályát külön parancsra átszállítjuk a Duna jobb partjára és részt vesz az ellenség főcsapásának elhárításában.

3) Ha az ellenség a főcsapást Nagykanizsa irányában méri („C” variáns)

Ha az ellenség a főcsapást Nagykanizsa irányában méri, az „A” variáns szerinti csoportosítás úgy módosul, hogy a Duna–Tisza közén elhelyezett hadtest egy hadosztályát – ha az ellenség ezen a szakaszon különös tevékenységet nem fejt ki, két hadosztályát – átszállítjuk erre a területre és részt vesz az ellenség főcsapásnak elhárításában.

A gépesített hadtest „A” variáns esetén Kecskemét D-en, „B” és „C” variáns esetén Székesfehérvár D-en kerül összevonásra és mint a Főparancsnokság tartaléka kerül felhasználásra az ellenség főerőivel szemben. Beavatkozásával a riadó elrendelése után két és fél nappal lehet számolni.

Az „A” típusú alakulatok riadóztatásával egyidejűleg mozgósítást rendelünk el az első mozgósítási lépcsőben felállításra kerülő alakulatok számára. Ennek befejezése után

„A” variáns esetén: két hadtestet és a Főparancsnokság közvetlen alakulatok zömét a Kecskeméttől D-re eső területre, egy hadtestet és a Főparancsnokság közvetlen alakulatok egy részét Pécs körzetében vonjuk össze.

„B” variáns esetén: két hadtestet és a Főparancsnokság közvetlen alakulatok zömét Kaposvártól D-re, egy hadtestet és a Főparancsnokság közvetlenek egy részét Kiskunfélegyháza területén vonjuk össze.

„C” variáns esetén: két hadtestet és a Főparancsnokság közvetlen alakulatok zömét Marcali körzetében, egy hadtestet és a Főparancsnokság közvetlenek egy részét Kiskunhalas körzetében vonjuk össze.

Az összevonás után a kialakult helyzetnek megfelelően ellencsapást hajtunk végre a betört ellenség visszavetésére.

B)Az ellenség támadásának időben való felfedezése esetén

Az ellenség támadási előkészületének felfedezése esetén az „A” típusú hadosztályok előrevonásra kerülnek a határra, és az „A” jelzésű harci riadóterv szerint megszállják az előre kijelölt és előkészített állásaikat. A gépesített hadtestet „A” variáns esetén Kecskemét D-en, „B” és „C” variáns esetében Székesfehérvár D-en vonjuk össze. Egyidejűleg mozgósítást rendelünk el az első mozgósítási lépcsőben felállításra kerülő alakulatok számára. Ennek befejezése után – annak megfelelően, hogy az ellenség „A”, „B” vagy „C” variáns szerinti támadása várható – az A) pont alatti körzetekbe kerülnek összevonásra. Alkalmazásukra a kialakult hadműveleti helyzetnek megfelelően kerül sor.

[...]^[217]

A Magyar Néphadsereg szervezete és létszáma 1952. X. hó 1-jén

Egy hadsereg-parancsnokság „A”

Két lövész hadtest „A” (hadtestenként három hadosztály)

Egy lövész hadtest „B” (három hadosztály)

Egy gépesített hadtest „A” (két „A” gépesített és egy „A” pc-os ho.)

Egy áttörő tüzérhadosztály „A”

Két nehéz harckocsi rohamlöveg ezred „A”

Egy áttörő tüzérhadosztály „B”

Egy tüzérdandár „A”

Egy ágyús dandár „A”

Egy aknavetős dandár „A”

Egy sorozatvető dandár „B”

Egy ágyús dandár „B”

Két páncéltörő tüzérdandár „A”

Egy kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály „A”

Két műszaki dandár „A”

Egy műszaki dandár „B”

Egy pontonos dandár „A”

Egy pontonos ezred „A”

Egy aknakutató zászlóalj „A”

Egy vegyivédelmi dandár „B”

Egy lovas ezred „A”

Egy vasúti hídépítő zászlóalj „A”

Egy folyamőr dandár „A”

Két híradó ezred „A”

Három vonalépítő zászlóalj „B”

Egy vonalépítő zászlóalj „A”

Egy önálló híradó zászlóalj „A” (HVK)

Két rádiófelderítő zászlóalj „A”

Hét honi légvédelmi hadosztály „A”

Egy fényszórós ezred „A”

Egy rádiótechnikai osztály „A”

Egy légvédelmi híradózászlóalj „A”

Egy országos légvédelmi központ

Nyolc légvédelmi központ „A”

Három vadászrepülő hadosztály „A”

Egy csatarepülő hadosztály „A”

Egy bombázó hadosztály „A”

Egy felderítő repülőezred „A”

Egy szállító repülőezred „A”

Két önálló tüzér repülő század „A”

Egy vegyes repülő század „A”

Egy repülő híradó ezred „A”

Egy fényképész század „A”

Tizennégy repülő műszaki zászlóalj „A”

Egy földi repülőirányító központ „A”

Tizennégy földi repülőirányító szakasz „A”

Két önálló repülőtér-építő műszaki század „A”

Tisztképző iskolák

Fegyvernemi kiképző táborok

Kerületi szervek

Intézetek, raktárak stb.

Őralakulatok

Létszám

Tiszt: 32 837

Tisztes: 73 086

Legénység: 145 400 (ebből 13 484 hallgató)

Katona összesen: 251 323

Polgári: 12 834

Összesen: 264 379

HL MN VIII. 38. fond Hdm. Csfség iratai 0200/HVK Hdm. Csfség. hdm. o.-1951. (MN 1956/T-26. doboz)

---

99
Budapest, 1953 februárja
Részlet a Magyar Néphadsereg 1953-as ún. statisztikai könyvéből a hadsereg szervezeti és hadrendi tagolódásáról az 1948 és 1952 közötti időszakban.

---

A Magyar Hadsereg szervezete 1948–1953-ig

A Magyar Hadsereg szervezetéről és létszámáról 1948 tavaszától állnak rendelkezésünkre adatok. A hadsereg szervezése 1948–1951-ig évente két alkalommal – tavasszal és ősszel – történt. 1951-től a tavaszi szervezés megszűnt.

A hadsereg szervezeti felépítése évenként:

I. 1948

1) A hadsereg szervezete 1948 tavaszán:

1 lövészhadosztály, 1 tüzérhadosztály, 1 légvédelmi tüzérosztály, Országos Légvédelmi Központ, kettő légvédelmi központ, egy LRB-üteg, 1 műszaki hadosztály, 1 rádió felderítő zászlóalj, 1 repülő kiképző osztály, 1 hadihajós osztály. A felsoroltakon kívül iskolák (tanfolyam-jellegűek) hadtáp és területi szervek. Ebben az időben a határőrség is a Honvédelmi Miniszter alárendeltségébe tartozott.

A határőrség szervezete: Határvadász Főparancsnokság, tizenöt határvadász zászlóalj.

2) A hadsereg létszáma 1948 tavaszán (határőrséggel együtt):

ti. 3022 fő, tts. 3499 fő, honv. 23802 fő, katona összesen 30 323 fő. Polgári 3149 fő, mindösszesen 33 472 fő. A hadsereg létszámából 11 318 fő a határvadász egységek létszáma.

3) A hadsereg szervezetének és létszámának változása 1948. év folyamán

Lövészalakulatok: a lövészhadosztály szervezetében „gyalogos tan. zj.” alakult. Felállításra került egy ejtőernyős szd. Iskoláknál: felállításra került a „Petőfi Nevelőtisztképző Akadémia”. Egyéb szerveknél: őralakulatok kerültek felállításra. Bővült az egészségügyi intézetek és hadbiztosi raktárak szervezete. A felsorolt szervezési módosítások a hadsereg létszámát 2448 fővel emelték. Tehát a létszám 1948 őszén ti. 3195 fő, tts. 3675 fő, honv. 25 801 fő, katona összesen: 32 671 fő. Polgári 3249 fő, mindösszesen 35 920 fő.

II. 1949

1) A hadsereg szervezetében történt változás 1949 évben.

Lövészalakulatok

a) Tavasszal: a lövészhadosztály szervezetében a lövészzászlóaljak helyett ezredek alakultak és hadosztályközvetlen tüzér, pct. tüzér, lgv. tüzér, mű., hír., és feld. egységek alakultak. Az eje. szd. zj-á alakult. Felállításra került egy huszárezred.

b) Ősszel: a lövészhadosztály szervezetében felállításra került a harmadik lövészezred. Új lövészhadosztály került felállításra, csökkentett állománnyal (40%-os). Megszűnt a huszárezred.

Tüzéralakulatok

a) Tavasszal: a tü. ho. megszűnt. Állományából hds. közv. tü. e., és löv. és pc. ho.közvetlen tüzéregységek álltak fel.

b) Ősszel: két új tüzérezred és egy új tüzérosztály került felállításra.

Páncélos alakulatok

a) Tavasszal: pc. ho. került felállításra egy gk. e-el, egy hk. e-el és ho.közvetlen egységekkel.

b) Ősszel: hadseregközvetlen hk. zj. került felállításra.

Légvédelmi alakulatok: légvédelmi tüzérosztály és két légvédelmi központ került felállításra.

Műszaki alakulatok

a) Tavasszal: a mű. ho. megszűnt. állományából a löv. és pc. ho.közvetlen mű. zj-ak, valamint egy hds.közv. mű. zj., közlekedési zj. és aknakutató zj. került felállításra.

b) Ősszel: új hds. közv. mű. zj. került felállításra.

Híradó alakulatok

a) Tavasszal: híradóezred alakult.

b) Ősszel: egy híradó zj., egy híradó szakasz és egy rádió felderítő zj. alakult.

Repülő alakulatok

a) tavasszal: a rep. kik. o. ezreddé alakult. Újonnan alakult egy rep. száll. raj.

b) ősszel: a rep. kik. e. repülő ezreddé alakult. A szállítóraj megszűnt. Felállításra került egy rep. futár raj. Megalakultak a „repülőtér kiszolgáló zj”-ak.

Iskolák és kik. táborok

A Hadiakadémia, mely ezideig még a régi kiképzési tervek szerint működött – megszűnt. A tiszthelyettesek központi tanfolyamokon történő kiképzésére fegyvernemi kik. táborok alakultak. A hadmérnökképzés biztosítására „Honvéd Kollégium” került felállításra. A tiszti utánpótlás biztosítására 1949 őszén fegyvernemi tiszti iskolák alakultak.

Határőrség: 1949 őszén a határőrség a hadsereg szervezetéből kivált.

2) A hadsereg hadrendje 1949 őszén

Lövészalakulatok: kettő gyaloghadosztály. Tüzéralakulatok: három önálló tüzérezred, egy önálló tüzérosztály. Páncélos alakulatok: egy páncélos hadosztály, egy önálló harckocsi zászlóalj. Légierő: egy repülőezred, egy futár repülő raj. Honi légvédelmi alakulatok: kettő önálló légvédelmi tüzérosztály, Országos Légvédelmi Központ, öt légvédelmi központ, egy LRB-üteg. Műszaki alakulatok: kettő önálló műszaki zászlóalj, egy önálló hídász zászlóalj, egy aknakutató zászlóalj. Híradó alakulatok: egy híradó ezred, egy híradó zászlóalj, egy híradó szakasz, kettő rádió felderítő zászlóalj. Folyamőrség: egy folyamőr osztály. A felsoroltakon kívül egyéb harcbiztosító alakulatok, iskolák, hadtáp és területi szervek.

3) A hadsereg létszáma 1949 őszén:

ti. 7350 fő, tts. 11437 fő, honv. 27151 fő, katona összesen: 45 938 fő. Polgári 6698 fő, mindösszesen 52 636 fő.

III. 1950

Ez évben történt meg lényegében a szovjet szervezési elvekre való áttérés. A hadsereg szervezeti és létszámváltozása ebben az évben 155%-ot tett ki.

1) A hadsereg szervezetében történt változások

Lövészalakulatok:

A meglévő két lövészhadosztályból egy löv. hdt., három („A” típ.) hadosztállyal, egy löv. hdt., három („B” típ.) hadosztállyal, egy ö. löv. ho. („B” típ.) alakult.

Tüzér alakulatok:

a) Tavasszal: két új kivonuló légvédelmi tüzérosztály alakult.

b) Ősszel: a meglévő tüzér egységekből egy tüzérhadosztály, egy kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály, egy pct. tü. dd., egy ágyús tüzérdandár, egy aknavető tüzérdandár alakult.

Páncélos alakulatok:

a pc. ho-ból és ö. hk. zj-ból: gépesített hadtest, egy gépesített és egy pc. ho., kettő ö. n. hk. rolg. e. alakult.

Honi légvédelmi alakulatok:

újonnan alakult egy honi légvédelmi tüzérhadosztály három ezreddel, egy ö. légvédelmi híradó zászlóalj, egy ö. rádiótechnikai osztály. Az ORLÉKÖZ-ből megalakult egy lgv. jelző ezred (főőrs), öt lgv. fi. és jelző szd.

Műszaki alakulatok:

a meglévő hds.közvetlen műszaki zj-akból alakult egy mű. dd. („B” típ.) két zj-al, egy pontonos dd. („B” típ.) két zj-al. Továbbra is megmaradt, mint hds.közv. alakulat az aknakutató zj.

Híradó alakulatok:

a hds. közv. hír. szakasz századdá alakult. A hds. hír. e. felállított egy új hír. e-et („B” típ.) Újonnan alakult két vonalépítő zj. („B” típ.)

Vegyivédelmi alakulatok: újonnan alakult egy vegyivédelmi század.

Repülő alakulatok:

újonnan alakult egy légcsavaros vadászrepülő ho. két ezreddel, egy önálló csatarepülő ezred, egy önálló vegyes repülő ezred, egy önálló vegyes repülő század, egy önálló repülő híradó zászlóalj. A tavasszal újonnan felállított rep. fényképész szakasz századdá alakult.

Hadihajós alakulatok: a folyamőr osztály hadihajós ezreddé alakult.

Iskolák: megkezdte működését új szervezet szerint a Honvéd Akadémia.

2) A hadsereg hadrendje 1950 őszén

Lövészalakulatok:

egy lövészhadtest három „A” típusú hadosztállyal, egy lövészhadtest három „B” típusú hadosztállyal, egy önálló lövészhadosztály „B” típusú.

Tüzéralakulatok:

egy áttörő tüzérhadosztály három ezreddel és három osztállyal, egy páncéltörő tüzérdandár három ezreddel, egy ágyús dandár három osztállyal, egy aknavető dandár négy osztállyal, egy kivonuló légvédelmi hadosztály négy ezreddel.

Páncélos alakulatok:

egy gépesített hadtest egy gépesített és egy páncélos hadosztállyal, két önálló nehéz harckocsi rohamlöveg ezred.

Légierő:

egy légcsavaros vadászrepülő hadosztály két ezreddel, egy önálló csatarepülő ezred, egy önálló vegyes repülő ezred, egy önálló vegyes repülő század, egy önálló fényképész repülő század, egy önálló repülő híradó zászlóalj.

Honi légvédelmi alakulatok:

egy honi légvédelmi tüzérhadosztály három ezreddel, egy önálló légvédelmi híradó zászlóalj, egy önálló rádiótechnikai osztály, egy légvédelmi jelzőezred (főőrs), öt légvédelmi figyelő és jelző század.

Műszaki alakulatok:

egy műszaki dandár („B” típ.) két zászlóaljjal, egy pontonos hídász dandár „B” típ.) két zászlóaljjal, egy önálló aknakutató zászlóalj.

Vegyivédelmi alakulatok: egy vegyivédelmi század.

Híradó alakulatok:

egy híradó ezred „A” típusú, egy híradó ezred „B” típusú, két vonalépítő zászlóalj „B” típusú, egy önálló híradó század, két rádió felderítő zászlóalj.

Hadihajós alakulatok: egy hadihajós ezred.

A felsoroltakon kívül egyéb harcbiztosító alakulatok, iskolák, intézetek, hadtáp és területi szervek.

3) A hadsereg létszáma 1950 őszén:

ti. 17 735 fő, tts. 34 113 fő, honv. 57 425 fő, növendék és hallgató 13 484 fő, katona összesen 122 757 fő. Polgári 11 169 fő, mindösszesen: 133 927 fő.

IV. 1951

Ebben az évben a tiszthelyettesi kiképzés rendszere megváltozott. Minden ezred ö. o. és zj. szervezetében „tiszthelyettesi iskolakeret” került felállításra. A tiszthelyettesi kiképzés 1951 után nem központi tanfolyamokon, hanem a csapatoknál történik.

1) A hadsereg szervezetében történt változások:

Lövészalakulatok:

Újonnan alakultak: egy „A” típusú lövészhadtest-parancsnokság és hadtestközvetlen csapatok, három „A” típusú lövészhadtest-közvetlen páncéltörő tüzér o., két „B” típusú lövészhadosztály. Feltöltésre került: egy „B” típusú lövészhadosztály „A”-ra, az ejtőernyős zászlóalj önálló ejtőernyős zászlóaljjá. Megszűntek: a lövészhadosztály-közvetlen géppisztolyos századok és rohamtüzérosztályok.

Tüzéralakulatok:

Újonnan alakult: egy „A” típusú M–13 sorozatvető tüzérdandár. Feltöltésre kerültek: egy „B” típusú ágyús tüzérdandár „A”-ra, egy „B” típusú aknavető dandár „A”-ra, egy „B” típusú áttörő tüzérhadosztály „A”-ra (új szervezete: két 122 mm-es tarackos ezred, két 152 mm-es tarackos ezred, egy 160 mm-es aknavető ezred, egy tüzér mérő osztály).

Páncélos alakulatok:

Újonnan alakult: egy nehéz harckocsi rohamlöveg ezred (gépesített ho-hoz), egy aknavető ezred (a gépesített ho-hoz két üteg hiányával), egy aknavető ezred (a páncélos ho-hoz, két üteg hiányával). Feltöltésre kerültek: a gépesített hadtest légvédelmi tüzérosztálya ezreddé, a „B” típusú páncélos hadosztály „A” típusúra. (Új szervezete egy gépkocsizó lövészezred, két közepes harckocsiezred, egy nehéz harckocsi rohamlöveg ezred.)

Honi légvédelmi alakulatok:

Újonnan alakultak: két „A” típusú honi légvédelmi hadosztály (csökkentett létszámmal), két „A” típusú honi légvédelmi figyelő és jelző század. Feltöltésre kerültek: egy „B” típusú honi légvédelmi tüzérhadosztály „A” típusúra.

Műszaki alakulatok:

Újonnan alakult: egy „A” típusú műszaki utász dandár. Feltöltésre került: egy „B” típusú pontonos hídász dandár „A” típusúra.

Repülő alakulatok:

Újonnan alakult: egy „A” típusú vadászrepülő hadosztály (léglökéses MIG–15), egy „A” típusú szállító repülő század, egy „A” típusú légierő híradó zászlóalj, öt „A” típusú repülőtér ellátó műszaki zászlóalj, három önálló földi repülő irányító szakasz. Feltöltésre kerültek: a csatarepülő ezred „A” típusú csatarepülő hadosztállyá (IL–10). A vegyes repülő ezred felderítő repülő százada „A” típusú felderítő ezreddé. A vegyes repülő ezred bombázó százada „A” típusú bombázó ezreddé.

Hadihajós alakulatok: a folyamőr ezred „A” típusú folyami flottilla dandárrá lett felöltve.

2) A hadsereg hadrendje 1951 őszén

Lövészalakulatok:

egy lövészhadtest, három „A” típusú hadosztállyal, egy vegyes lövészhadtest egy „A” és két „B” típusú hadosztállyal, egy lövészhadtest két „B” típusú hadosztállyal, egy önálló lövészhadosztály „B” típusú, egy önálló ejtőernyős zászlóalj.

Tüzéralakulatok:

egy áttörő tüzérhadosztály öt ezreddel és egy osztállyal, egy ágyús dandár öt osztállyal, egy aknavető dandár három ezreddel, egy páncéltörő tüzérdandár három ezreddel, egy sorozatvető dandár három osztállyal, egy kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály négy ezreddel.

Páncélos alakulatok:

egy gépesített hadtest egy páncélos és egy gépesített hadosztállyal, két önálló nehéz harckocsi rohamlöveg ezred.

Légierő:

két lökhajtásos vadászrepülő hadosztály két-két ezreddel, egy csatarepülő hadosztály három ezreddel, egy önálló bombázó repülő ezred, egy önálló felderítő repülő ezred, egy önálló vegyes repülő század, egy önálló fényképész repülő század, egy repülő híradó zászlóalj.

Honi légvédelmi alakulatok:

egy hadosztály, öt ezreddel, két hadosztály egy-egy ezreddel és három-három önálló osztállyal, két önálló vegyes osztály, egy önálló rádiótechnikai osztály, három önálló rádiótechnikai század, három önálló rádiótechnikai szakasz, egy légvédelmi jelző ezred (főőrs), hét figyelő és jelző század, egy légvédelmi híradó zászlóalj.

Műszaki alakulatok:

egy műszaki dandár („A” típ.) négy zászlóaljjal, egy műszaki dandár („B” típ.) két zászlóaljjal, egy pontonos hídász dandár („A” típ.) négy zászlóaljjal.

Vegyivédelmi alakulatok: egy önálló vegyivédelmi század.

Híradó alakulatok:

egy híradó ezred „A” típusú, egy híradó ezred „B” típusú, két vonalépítő zlj. „B” típusú, egy önálló rádiószázad, egy önálló rádiórelé század, három rádiófelderítő zászlóalj (ebből egy „B” típusú).

Hadihajós alakulatok:

egy folyami flottilla dandár két aknafigyelő és aknakereső osztállyal és két páncélos naszád osztállyal.

A felsoroltakon kívül egyéb harcbiztosító alakulatok, iskolák, hadtáp-, és területi szervek.

3) A hadsereg létszáma 1951 őszén:

ti. 30 745 fő, tts.. 46 394 fő, honv. 80 076 fő, növendék és hallgató 13 791 fő, katona összesen: 171 006 fő. Polgári 12 546 fő, mindösszesen 183 552 fő.

V. 1952

1) A hadsereg szervezetében történt változások

Lövészalakulatok:

feltöltésre kerültek: az „A” lövészhadosztályok harckocsi rohamlöveg zászlóaljai ezreddé alakultak.

Lovas alakulatok: újonnan alakult egy lovas hadosztály „B” típusú.

Tüzéralakulatok: újonnan alakult egy páncéltörő tüzérdandár.

Páncélos alakulatok:

újonnan alakult egy csökkentett állományú közepes harckocsi ezred a pc. hadosztálynál, egy csökkentett állományú gépesített ezred a gépesített ho-nál, egy gépesített felderítő zászlóalj a gépesített hadtestnél.

Honi légvédelmi alakulatok:

újonnan alakultak: egy honi légvédelmi tüzérhadosztály parancsnokság, egy fényszórós zászlóalj, egy figyelő és jelző zászlóalj törzs, négy rádiótechnikai önálló szakasz. Feltöltésre kerültek: két honi légvédelmi hadosztály „A” típusúra, két vegyes légvédelmi tüzérosztály ezreddé.

Vegyivédelmi alakulatok: a vegyivédelmi század zászlóaljjá alakult.

Repülő alakulatok:

újonnan alakultak: egy-egy vadászrepülő ezred a vadászrepülő hadosztályoknál, egy tüzér célrepülő század. Feltöltésre kerültek: a bombázó repülő ezred hadosztállyá, a szállító repülő század szállító repülő ezreddé.

A felsoroltakon kívül arányosan kiegészítésre kerültek a harcbiztosító és hadtáp szervek.

2. A hadsereg hadrendje 1952 őszén:

Lövészalakulatok:

egy lövészhadtest három „A” típusú hadosztállyal, egy lövészhadtest egy „A” típusú és két „B” típusú hadosztállyal, egy lövészhadtest két „B” típusú és egy lovas hadosztállyal, egy „B” típusú lövészhadosztály, egy „A” típusú önálló ejtőernyős zászlóalj.

Tüzéralakulatok:

egy áttörő tüzérhadosztály, öt ezreddel és egy osztállyal, egy ágyús tüzérdandár öt osztállyal, egy aknavető tüzérdandár három ezreddel, két páncéltörő tüzérdandár három-három ezreddel, egy sorozatvető dandár három osztállyal, egy kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály négy ezreddel.

Páncélos alakulatok: egy gépesített hadtest, egy páncélos és egy gépesített ho-al. Két önálló nehéz harckocsi rohamlöveg ezred.

Légierő:

két vadászrepülő hadosztály (lökhajtásos) három-három ezreddel, egy csatarepülő hadosztály három ezreddel, egy bombázó repülő hadosztály három ezreddel, egy önálló felderítő repülő ezred, egy önálló szállító repülő ezred, egy önálló vegyes repülő század, egy önálló tüzér célrepülő század, egy önálló repülő fényképész század, egy repülő híradó zászlóalj.

Honi légvédelmi alakulatok:

egy honi légvédelmi tüzérhadosztály, öt ezreddel, egy honi légvédelmi tüzérhadosztály, két ezreddel és négy osztállyal, egy honi légvédelmi tüzérhadosztály egy ezreddel és öt osztállyal, egy honi légvédelmi tüzérhadosztály („B” típ.) két ezreddel és két osztállyal, két önálló vegyes osztály, egy önálló fényszórós zászlóalj, egy önálló rádiótechnikai osztály, egy önálló légvédelmi híradó zászlóalj, egy honi légifigyelő és jelző ezred (főőrs) öt légifigyelő és jelző századdal, három rádiótechnikai századdal és három rádiótechnikai szakasszal, egy légifigyelő és jelző zászlóalj két légifigyelő és jelző századdal és négy rádiótechnikai szakasszal.

Műszaki alakulatok:

egy műszaki dandár („A” típ.) négy zászlóaljjal, egy műszaki dandár („B” típ.) két zászlóaljjal, egy pontonos hídász dandár („A” típ.) négy zászlóaljjal.

Híradó alakulatok:

egy híradó ezred („A” típ.), egy híradó ezred („B” típ.), két vonalépítő zászlóalj („B” típ.) egy önálló rádió század, egy önálló rádiórelé század, három rádió felderítő zászlóalj (ebből egy „B” típ.).

Vegyivédelmi alakulatok: egy önálló vegyivédelmi zászlóalj.

Hadihajós alakulatok: egy folyami flottilla dandár, két aknafigyelő és aknakereső osztállyal és két páncélos naszádosztállyal.

A felsoroltakon kívül egyéb harcbiztosító alakulatok, iskolák, hadtáp és területi szervek.

3) A hadsereg létszáma 1952 őszén:

ti. 35 233 fő, tts. 52 382 fő, honv., 92 051 fő, növendék és tiszti hallgató: 13 400 fő /ti. hallg.: 2328, növ.: 11 072/, katona összesen: 193 054 fő. Polgári 9351 fő, mindösszesen 202 405 fő.

HL MN VIII. 46. fond MNVK Szerv. és M. Csfség iratai 1967/T-345. ő. e.

---

100
Budapest, 1953. február.
A honvédelmi miniszter 008. sz. parancsa az ÁVH katonai elhárítás és a katonai ügyészségek közötti együttműködésről.

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének 008. számú parancsa

Budapest, 1953. évi február hó ...^[218]

Tárgy: Az ÁVH Katonai Elhárítás és a katonai ügyészségek közötti együttműködés

Szocializmust építő népi demokráciánk államhatalma parancsolólag megköveteli, hogy országunknak a külső és belső ellenségtől való megvédése érdekében korszerűen felfegyverzett, erős, ütőképes és vasfegyelemmel felvértezett hadserege legyen [sic!]. E cél megvalósításában fontos feladat vár a hadseregünkben lévő elhárító szervekre és katonai ügyészségekre. E szerveink minden beosztottjának feladatává kell tenni, hogy erejét nem kímélve vegye fel a harcot, és akadályozzon meg minden ellenséges kísérletet és bűnös tevékenységet, amely legcsekélyebb mértékben is lazítaná hadseregünk fegyelmét és ütőerejét. Az 1952. 014. sz. parancsomban^[219] megállapítottam, hogy a Néphadsereg egyes parancsnokai nem elég következetesen harcolnak egységeiken belül a katonai fegyelem megszilárdításáért, a politikai, erkölcsi állapot állandó javulásáért. Ennek megjavítása, valamint a katonai ügyészségek és bíróságok korszerű, a követelményeknek megfelelő munkájának biztosítása érdekében elrendeltem a magasabbegységeknél a katonai ügyészségek felállítását. Az ügyészségek és az ÁVH Katonai Elhárító Főosztály szervei közötti fokozottabb együttműködés érdekében elrendelem:

1./ A magasabbegységek elhárító osztályai és alosztályai a katonai ügyészségekkel a legjobb együttműködésben végezzék munkájukat az alakulatnál elkövetett bűncselekmények felderítésére.

2./ Az elhárító osztályok és alosztályok vezetői tájékoztassák rendszeresen az ügyészségeket minden olyan tudomásukra jutott bűncselekményről, amelyben nincs konkrét politikai háttér. Ezek a bűncselekmények, pl. lopás, sikkasztás, őrszolgálati bűncselekmény, a szökés, öncsonkítás stb.

3./ Amennyiben az elhárító szervekhez az előbb említett bűncselekményekkel kapcsolatos anyagok érkeznek bejelentés útján vagy hasonló formában, ezeket az anyagokat át kell adni az illetékes ügyészségeknek.

4./ A magasabbegységek elhárító osztályai és alosztályai bármely olyan üggyel kapcsolatos anyagot átkérhetnek a katonai ügyészségtől betekintés és felhasználás céljából, amelyben részükről szintén nyomozás és kivizsgálás van folyamatban.

5./ A katonai ügyészségek főként a köztörvényes és katonai jellegű bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozzanak. Amennyiben a katonai ügyészséghez beérkező iratokból kitűnik, hogy politikai jellegű bűncselekményről van szó /kémkedés, szervezkedés, szabotázs stb./, úgy az ügyészség köteles a bűnügy iratait az elhárító szerveknek átadni.

6./ Amennyiben egy bűncselekmény kivizsgálásánál, a vizsgálat folyamán kiderül, hogy az ügynek politikai háttere van, úgy az ügyet egyetértésben az elhárító szervekkel, a katonai ügyészségek az ügy iratait [sic!] az esetleg meglévő őrizetessel együtt az elhárító szerveknek adják át.

7./ Ha az egységeknél olyan bűncselekmény fordul elő, amelyről még nincs megállapítva, hogy az politikai jellegű /pl. gyilkosság/, ebben az esetben az első kivizsgálást az elhárító szervek az ügyészségekkel együttműködve folytassák le. A továbbiakban a kivizsgálással az foglalkozzon, akihez az első vizsgálat alapján az ügy tartozik.

Farkas Mihály hadseregtábornok s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00557/B-1953/HM Titkárság (1953/T-2/1. ő. e.)

---

101
Hely és idő nélkül.^[220]
A Magyar Néphadsereg személyi, fegyverzeti és gépjármű-feltöltöttsége 1953-ban.

---

[...]

28. táblázat

Az MN negyedévenkénti összesített létszámadatai

1953

	tbk. és tiszt	tiszthelyettes	honvéd	ti.hallgató	ti.növendék	kat.összes	pa.	összesen
I.	29749	46502	96573	2109	11905	186858	9584	195442
II.	29455	46251	95032	2113	10958	183809	8476	192285
III.	29562	41139	92295	2085	10104	175185	8395	183580
IV.	29566	39666	88173	1905	10409	169719	8533	178252

Hadsereg és építő alakulatok létszáma együtt

I.	30311	47724	109550	2129	11905	201619	8793	210412
II.	30006	47469	109411	2113	10958	199957	8848	208778
III.	30116	42297	106670	2085	10104	191272	8838	200110
IV.	30140	40603	101709	1905	10409	184766	9131	193897

HL MN VIII. 46. fond VK Szerv. és M. Csfség iratai 00500/MNVK Szerv és M. Csfség-1953. sz. (MN 1967/T-315. ő. e.)

Megjegyzések:

1./ Az eredeti irat az adatokat negyedévi bontásban adja – az I. negyedév a január 1-jei, a II. negyedév az április 1-jei, a III. negyedév a július 1-jei és a IV. negyedév az október 1-jei állapotnak felel meg. A 28. táblázat kivételével valamennyi adat a IV. negyedév adatait közli.

2./ Az eredeti irat a „rendszeresített” és a „meglévő” adatokat közli. Itt a rövidítés érdekében csak a „meglévő” számokat adjuk közre.

3./ A létszámadatok nem tartalmazzák az elhárító szervek létszámát.

(Dr. Gellért Tibor megjegyzései)

A MN fegyverzete negyedévenkénti összesített adatai

1953

Gyalogsági fegyverek:

	Puska és karabély	géppisztoly	golyószóró	géppuska
I.	89301	50515	3699	1095
II.	89277	50142	4243	1097
III.	88276	50599	4016	1094
IV.	87707	51771	4295	1266

Légvédelmi tüzér fegyverzet:

	12,7 mm-es n. lgv. gp.	37 mm-es lgv. k. á.	85 mm-es lgv. köz. á.
I.	397	504	355
II.	397	505	495
III.	397	505	493
IV.	397	504	493

Tüzérségi fegyverek:

	45 mm pct. á.	57mm pct. á.	76 mm á.	122 mm á.	122 mm tarack	152 mm tarack	152 mm tarack á.
I.	187	216	423	36	381	123	16
II.	187	217	424	36	386	124	15
III.	187	240	399	35	384	122	15
IV.	186	240	399	33	384	122	15

Aknavetők, sorozatvetők:

	82 mm. av.	120 mm. av.	160 mm. av.	sorozatvető
I.	676	323	52	12
II.	673	321	52	12
III.	674	323	52	12
IV.	675	323	52	12

Az MN negyedévenként összesített harckocsi, gépjármű és híradó eszközei

1953

Harckocsik:

Harckocsik:	Nehéz hk.	Közepes hk.	közepes rolg.	nehéz rolg.	Összesen
I.	68	342	136	32	578
II.	68	342	136	32	578
III.	68	342	136	32	578
IV.	68	342	136	32	578

Gépjárművek:

	motor kp.	személy gk.	vontató össz.	teher gk.	különleges gk.
I.	1164	1533	1560	5024	1884
II.	1149	1441	1550	5004	2167
III.	1166	1468	1572	4967	2455
IV.	1160	1454	1644	5020	2519

HL MN VIII. 46. fond VK Szerv. és M. Csfség iratai 00500/MNVK Szerv és M. Csfség-1953. sz. (MN 1967/T-315. ő. e.)

---

102
Budapest, 1953. március 8.
A honvédelmi miniszter 12. sz. parancsa Sztálin temetése alkalmából.

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének 12. számú parancsa

Budapest, 1953. évi március hó 8-án

A hatalmas Szovjetunió halhatatlan vezérének, a haladó emberiség lángeszű tanítójának, hazánk hős felszabadítójának és nagy barátjának, korunk kimagasló hadvezérének Joszif Visszárionovics Sztálinnak temetése alkalmából

megparancsolom:

1953. március hó 9-én 24 lövegből 20 össztűz lövését.

Hirdesse az össztűz a Magyar Néphadsereg örök hűségét a nagy halott tanítása és emléke iránt.

Farkas Mihály hadseregtábornok s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00557/B-1953/HM Titkárság (1953/T-2/2. ő. e.)

---

103
Budapest, 1953. május 22.
Janza Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg hadtápfőnöke jelenti Farkas Mihály honvédelmi miniszternek a „vendégalakulatok” (az „ideiglenesen” Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok) ellátásával kapcsolatos dologi költségek alakulását az 1949 és 1953 közötti időszakra vetítve.

---

Feljegyzés

Farkas Mihály Hadseregtábornok Elvtárs részére a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

Tárgy: Vendégalakulatok ellátásának kérdései^[221]

I.

Jelentem, hogy a vendégalakulatok elhelyezési és ellátási kérdéseit 1949 augusztus havától kezdődően a Hadtápfőnökség végzi – 1951 novemberétől kezdődően átvette a Hadtápfőnökség a közüzemi díjak, vasúti szállítási és postai szállítási költségek kifizetését is.

1949. augusztus havától 1952. április 1-ig ezeket a munkákat a Hadtápfőnökség Szerv. Terv. osztálya kötelékében volt ö. kgs. alo. végezte.

1952. április 1-től kezdődően ez az ö. kgs. alo. került át az Elhelyezési és Felhasználási Csoportfőnökség kötelékébe és végzi a vendégalakulatok fenti ellátási kérdéseit. Az ellátás eddigi részletes végrehajtására vonatkozó jelentés 1. sz. mellékletként csatolva.

II.

1949 augusztus havától kezdődően a vendégalakulatok ellátásával kapcsolatban 1953. 5. 15-ig az összes felmerült költségek 272 333 172, 72 Ft-ot tesznek ki. Részletes jelentés 2. sz. mellékletként csatolva.

III.

Jelentem, hogy a vendégalakulatok ellátására vonatkozó, kormányok közötti megállapodás nincs. A Hadtápfőnökség 1951 novemberében vette át a volt Jóvátételi Hivataltól egy, még 1947-ből származó megállapodás másolatát, eredetben minden aláírás és hitelesítés nélkül – mert mással nem rendelkeztek. Tudomásom szerint az eredetijének a Pénzügyminisztériumban kellene lennie. Ezt azonban megszerezni nem tudtuk. A megállapodás hiányában az ellátási feladatok és kötelességek meghatározásához nincsen kellő alap. A kormánymegállapodás szükséges.

IV.

A vendégalakulatok zökkenőmentes ellátásnak továbbvitele érdekében a fejlődést szem előtt tartva javaslom:

1) mint kormányfeladatot a vendégalakulatok összes ellátási kérdéseit az Országos Tervhivatal vegye át. Ebben az esetben az ügyek elintézése lényegesen meggyorsulhat és egyszerűbbé válik.

2) Az Országos Tervhivatalon belül a katonai titoktartás szempontja miatt a vendégalakulatok ellátási kérdéseit a Testületi Főosztály végezze.

3) A zökkenőmentes ellátás továbbvitele érdekében az Elhelyezési és Felhasználási Csf-ség kötelékében működő ö. kgs. alo. teljes személyi állománnyal (3 ti. + 1 gépírónő) kerüljön át az O.T. Testületi Főosztályához. Mint az előzmények ismerője, az ügyeket zökkenőmentesen tovább tudja vinni.

4) Az átadandó ö. kgs. alo. megerősítése azonban szükséges, mert az Elhelyezési és Felhasználási Csoportfőnökség kötelékéből kiszakadva több részfeladat hárul rá. A javaslat részletes rögzítése 4. sz. mellékletként csatolva.

5) Javaslom a kérdés rendezését Miniszter Tanács elé terjeszteni.

6) Az Országos Tervhivatal Testületi Főosztálya és a HM Elhelyezési és Felhasználási Csf-ség viszonyát külön szervi határozványban javasolom rögzíteni.

4 db. melléklet^[222]

Janza Károly altábornagy

A Magyar Néphadsereg hadtápfőnöke.

[...]

2. sz. melléklet a 01493/1953. számhoz

Összesített kimutatás

A vendégalakulatok ellátásával kapcsolatban felmerült költségekről

1. /Beruházási építkezések /2/a melléklet/

1949. évben felmerült beruházási költségek:	67 712 321 Ft
1950. ”           ”           ”           ”           :	80 009 205 Ft
1951. ”           ”           ”           ”           :	24 281 083 Ft
1952. ”           ”           ”           ”           :	30 993 881 Ft
1953. „ múlt évről átnyúlt munka kb. :	13 500 000 Ft
Összesen:	216 496 490 Ft

2. /Fenntartási költségek /2/b melléklet/

1949. évben felmerült kiadások:	2 252 055, 86 Ft
1950. ”           ”           ”           :	4 203 962, 21 Ft
1951. ”           ”           ”           :	6 605 209, 48 Ft
1952. ”           ”           ”           :	43 573 088, 77 Ft
1953. 05. 15-ig ”           ”           :	15 848 790, 72 Ft
Összesen:	72 483 107, 04 Ft

3. / Kölcsönadott ágy, ágynemű, bútor, laktanyaberendezési tárgyak

értéke /2/c melléklet/

1949-től 1953. években nyugtára átadva:	18 580 164 Ft
Mindösszesen:	307 559 761, 04 Ft

4. / Szovjet Hfség^[223] által 53. 05. 15-ig visszatérítve:      35 266 588, 32 Ft

/2/d melléklet/

Marad mindösszesen:

272 333 172, 72.- Ft

HL MN VIII. 53. fond MNHF Elh. és Felh. Csfség iratai 01493/MNHF Elhe. és Felh. Csfség-1953. sz. (MN 1953/T-173/1. ő. e.)

III. FEJEZET
1953–1957

---

---

104
Budapest, 1953. július 7.
HM parancs arról, hogy Bata István altábornagyot^[224] július 4-i hatállyal az Országgyűlés honvédelmi miniszterré választotta.

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének

35. számú parancsa

Budapest, 1953. évi július hó 7-én

Harcosok, Tiszthelyettesek, Tisztek, Tábornokok!

Elvtársak!

A Magyar Népköztársaság Országgyűlése f. hó 4-én tartott ülésén honvédelmi miniszterré választott meg. A Honvédelmi Minisztérium vezetését f. hó 4-én átvettem.

Ebből az alkalomból üdvözlöm Néphadseregünk minden harcosát, tiszthelyettesét, tisztjét és tábornokát. Elvárom, hogy továbbra is teljes odaadással fognak harcolni pártunk és kormányunk hazánk felvirágzását, dolgozó népünk jólétét szolgáló határozatainak sikeres végrehajtásáért, a hadsereg és a magyar dolgozó nép még szorosabb egységéért.

Sok sikert kívánok Néphadseregünk valamennyi csapatának, egész személyi állományának elért eredményeink megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyó harcához, a nyári kiképzés eredményes végrehajtásához. Minden képességünkkel erősítsük forrón szeretett Néphadseregünket; tanuljunk szüntelenül nagy fegyvertársunktól, a felszabadító Szovjet Hadseregtől.

Előre szeretett hazánk védelmének további megszilárdításáért!

Jelen parancsomat a hadsereg egész személyi állománya előtt ki kell hirdetni.

Bata István altábornagy s. k.,

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1953/T-2. doboz/1. ő. e.

---

105
Budapest, 1953. augusztus 11.
A Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsának feladatköre. ^[225]

---

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma Katonai Tanácsának feladatköre^[226]

I.

1./ A Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma /következőkben Katonai Tanácsa/ a Honvédelmi Miniszter mellett működő tanácsadó szerv.

2./ A Honvédelmi Minisztérium feladataiból, a Központi Vezetőség valamint a Kormány határozataiból folyó kérdéseket a Honvédelmi Miniszter megtárgyalás céljából a Katonai Tanács elé viszi, és megtárgyalásuk után dönt. A Katonai Tanács határozatainak végrehajtására a Honvédelmi Miniszter parancsban intézkedik.

3./ A Katonai Tanács a Párt Központi Vezetőségének és a Kormánynak teendő fontosabb jelentések és javaslatokon kívül az alábbi kérdéseket tárgyalja:

a./ Az egész hadsereget érintő szervezeti intézkedések, a csapatok elhelyezésének és berendezésének kérdései;

b./ a csapatok harci és politikai kiképzésének kérdései;

c./ a csapatok fegyelmi, politikai-erkölcsi állapotának kérdései;

d./ a Szabályzatok és Utasítások megváltoztatásának és kiegészítésének kérdései;

e./ a csapatok mindennemű normaellátásának kérdései;

f./ védelmi építkezésének kérdései;

g./ mozgósítási készletek felhalmozása és állapota;

h./ a fegyverzet és haditechnika új típusainak szerkesztése és a meglévők tökéletesítése érdekében a tudományos kutató valamint a kísérleti és szerkesztési munkálatok menete és további fejlődésük aránya;

i./ a hadsereg részére rendszeresített új fegyverzet és haditechnika kérdései;

j./ parancsnoki, tudományos és technikai káderek kiképzésének kérdései;

k./ javaslattétel a fegyvernemi parancsnokok, HM csoportfőnökök, hadtest-, hadosztály- és dandárparancsnokok, valamint politikai helyetteseik beosztására, illetve beosztásukból történő leváltására.

4./ Hadműveleti és mozgósítási kérdéseket a Katonai Tanács nem tárgyal.

II.

1./ A Katonai Tanács az elnökből és a 8 teljes jogú tagból áll. A Katonai Tanács tagjait Honvédelmi Miniszter előterjesztésére a Minisztertanács nevezi ki.

A Katonai Tanács üléseit a Honvédelmi Miniszter távollétében Első Helyettese vezeti.

2./ A Katonai Tanács ülésére a Honvédelmi Miniszter által meghatározott személyek is meghívhatók.

3./ A Katonai Tanács a Honvédelmi Miniszter által jóváhagyott negyedéves munkaterv alapján dolgozik.

4./ A Katonai Tanács ülését havonta egyszer kell összehívni.

III.

1./ A Katonai Tanács ülésére a jelentést tevő elkészíti a kérdésre vonatkozó jelentését valamint határozattervezetét, és azt az ülés előtt 7 nappal a Honvédelmi Miniszternek terjeszti fel.

2./ A Katonai Tanács meghallgatása után a Miniszter által hozott határozatokat jegyzőkönyvben rögzítik, melyet a Honvédelmi Miniszter és a Katonai Tanács titkára írnak alá.

3./ Ha a Katonai Tanács valamelyik tagjának a hozott határozattól eltérő véleménye van, úgy kérheti, hogy álláspontját, indokaival együtt vegyék be a Katonai Tanács jegyzőkönyvébe. A Katonai Tanács tagja kívánságára a jegyzőkönyv idevonatkozó részét a Minisztertanács Elnöke elé kell terjeszteni, a határozat végrehajtását azonban az ellenvélemény bejelentése nem érinti.

A Katonai Tanács azon határozatait, melyeket ismertetni kell a Magyar Néphadsereg személyi állománya előtt, honvédelmi miniszteri parancsban kell kiadni, amelyben fel kell tüntetni, hogy kik előtt kell azt ismertetni /csak tisztek előtt, vagy pedig az egész személyi állomány előtt/.

4./ A Katonai Tanács határozatainak végrehajtását általában a Vezérkar Főnöke, vagy a Honvédelmi Miniszter által kijelölt Fegyvernemi Parancsnok ellenőrzi.

IV.

1./ A Katonai Tanács Titkára a Honvédelmi Miniszter Irodája Főnöke.

2./ A Katonai Tanács Titkára kötelmei:

a./ A Honvédelmi Miniszter utasításai alapján összeállítja a Katonai Tanács munkatervét;

b./ A Katonai Tanács ülésein való megtárgyalás céljából érkezett anyagokról jelentést tesz a Honvédelmi Miniszternek;

c./ A Katonai Tanács ülésen megtárgyalandó anyagot megküldi a Katonai Tanács tagjainak, tanulmányozásra /az ülés előtt 3-4 nappal/;

d./ A Katonai Tanács üléseinek megszervezése, meghívottak és berendeltek kiértesítése;

e./ Nyilvántartja a Katonai Tanács határozatait és azok végrehajtását.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00873/K-HM Titk.-1953. sz. (MN 1967/T-1/2. ő. e.)

---

106
Budapest, 1953. augusztus 29.
Székely Béla vőrgy. vezérkari főnök jelentése Gerő Ernő ^[227] belügyminiszternek, a Honvédelmi Tanács ^[228] tagjának a Jugoszláviában folyó katonai intézkedésekről.

---

Tárgy: tájékoztató jelentés megküldése.

A Honvédelmi Miniszter Elvtárs utasítására csatoltan megküldöm a Vezérkar által összeállított tájékoztató jelentést.

Székely Béla vőrgy. MNVKF

Szigorúan titkos!

A Jugoszláviában folyó katonai intézkedések

I. Katonapolitikai helyzet

1953. február végén Jugoszlávia, Görögország és Törökország részvételével USA kezdeményezésére létrejött a Balkáni Katonai Tömb^[229], azzal a céllal, hogy a három balkáni állam katonai és gazdasági erejét összehangolja, és a Balkánt a nyugati imperialisták stratégai terveibe bekapcsolja. Mivel a Balkáni Tömb két állama Görögország és Törökország az Észak-atlanti Szövetség tagja, így Jugoszlávia közvetve csatlakozott az Észak-atlanti Szövetséghez. A Balkáni Tömb létrejötte után folytatódtak a közös politikai-katonai-gazdasági megbeszélések.

Ezek során július 7-én a külügyminiszterek értekezletén felvetett azon török javaslat, hogy az Athénben kidolgozott katonai határozatokat terjesszék az Észak-atlanti Szövetség elé jóváhagyás végett, és így teremtsenek kapcsolatot a Balkáni Tömb és az Észak-atlanti Szövetség között, Jugoszláviának Olaszországhoz való bizalmatlansága miatt nem valósult meg. Az USA kormány Jugoszláviát nem a török diplomaták által javasolt módon kapcsolja a támadó Atlanti Tömbhöz, hanem közvetlenül rendeli maga alá.

1953. február 17-én kezdődtek meg a három ország vezérkari bizottságai közötti megbeszélések, majd rövid megszakítás után 1953. június 3-án folytatódtak. A megbeszélések fő célja az egymás haderejére vonatkozó adatok kicserélése, a fegyverzet, felszerelés, kiképzés egységesítésének előkészítése és az együttműködési terv kidolgozása volt. Az együttműködésre vonatkozó részletes adatok nem ismeretesek.

A külügyminiszterek konferenciájának befejezése után június 17-én USA, Anglia és Franciaország felszólította Jugoszláviát, hogy küldjön katonai küldöttséget Washingtonba, nyilvánvalóan azért, hogy meggyorsítsák a balkáni katonai tervek kidolgozását Jugoszlávia-Görögország és Törökország között. A vezérkari főnökök és bizottságaiknak tárgyalása, a külügyminiszteri értekezlet valamint a közeljövőben kezdődő washingtoni katonai tárgyalás a Balkáni Egyezmény egyenes folytatása, melynek célja a paktumban lefektetett irányelvek gazdasági, politikai és katonai téren történő megvalósítása.

Valószínű, hogy a július hó eleje óta Jugoszláviában lévő katonai intézkedések, – nevezetesen a nagyobb mérvű behívások, nagyobb katonai gyakorlatra való felkészülés, a július közepén lezajlott gyakorlatok a zágrábi körzetben – mind szoros kapcsolatban vannak a balkáni blokk létrehozásával és a tervezett gyakorlat a Balkáni Tömb stratégiai tervének részét képezi.

II. Adatok a Jugoszláviában folyó katonai intézkedésekről

Felderítő szerveink adatai szerint a Jugoszláviában folyó behívásokról és a tervezett gyakorlatról az alábbiak ismeretesek:

Horvátországban és Szlovéniában augusztus 1-re 60 napi időtartalomra kiképzésre és gyakorlatra tartalékos legénységet és 3 hónapos időtartalomra tartalékos tiszteket hívtak be.

Egyes adatok szerint Crna Gorában és Bosznia-Hercegovinában ugyanilyen időtartalomra hívtak be tartalékos tisztet és legénységet. A legénység behívásánál elsősorban az 1922-30-as évfolyambelieket vették figyelembe, egyes helyeken azonban 1914-től is voltak

behívások. Adataink szerint az 1933. évfolyambeli újoncok behívása is megtörtént.

Arra vonatkozólag, hogy Jugoszlávia más területén is hasonló behívások lennének, nincsenek híreink.

A behívottak az alábbi behívási központokba vonultak be:

– Zagreb,

– Bjelovar,

– Maribor,

– Sarajevo.

A tartalékosok bevonulásával egy időben Horvátországban és Szlavóniában^[230] lovak és járművek behívása is folyamatban van.

A behívások területei és a bevonulási központok elhelyezkedése azt mutatja, hogy a zágrebi körzet csapatainak feltöltése történt meg és a feltöltés augusztus 15-ig befejeződött.

A feltöltöttség méretére és új egységek felállítására vonatkozó következtetést levonni a jelen helyzetben nem tudtunk, mert sem a behívások méretére, sem a behívottak számarányára vonatkozó pontos adatokkal nem rendelkezünk. Nem ismeretes az sem, hogy milyen csapatok feltöltése történt meg a behívottakkal, sem a feltöltött csapatok mozgására nincsenek adatok és hogy ezek a feltöltés után milyen csoportosítást vettek fel, vagy szándékoznak felvenni.

Ugyancsak augusztus 1-től a Szerb Köztársaság területén katonai behívások előkészületei folynak. Hogy milyen mértékben és milyen csapatokhoz, erre nincsenek adatok.

Az V. körzet területén történt katonai intézkedések célját és a tervezett gyakorlat tényét magyarázza és alátámasztja Tito augusztus 14-én kiadott parancsa, amelyen kijelenti, hogy a jugoszláv fegyveres erők továbbfejlesztése és egységei harckészségének ellenőrzése céljából, a zágrebi körzet területén földi és légierő hadgyakorlatot tartanak, egyben a résztvevő egységekhez megfelelő számú tartalékos behívására intézkedik.

Jugoszláviában a zágrábi „körzetparancsnokság” nemcsak stratégiai, hanem mozgósítási, kiegészítési katonai szervet is egyesít magában, amely területénél fogva alkalmas egy egész hadsereg mozgósítására. Amennyiben feltesszük, hogy a behívások az egész zágrábi körzetet és annak összes csapatait érintették, úgy az V. /zágrábi/ körzet területén valószínűen egy hadsereg feltöltése történt meg és nagyobb gyakorlathoz való előkészítése van folyamatban.

III. Végkövetkeztetés

1./ Jugoszláviának ez az eddig ismert legnagyobb szabású katonai megmozdulása, mint az észak-atlanti tömb stratégiai célkitűzései érdekében tervezett nagy gyakorlat értékelhető, melyet közvetlenül az USA katonai körök irányítanak és melyben Jugoszlávia a Balkáni Tömbben elfoglalt szerepéből folyó stratégiai kötelezettségeinek tesz eleget.

2./ A július 21-24-e közt tartott előkészítő gyakorlatok valamint a tervezett nagy gyakorlat is, Zágráb térségében zajlott le, illetve kerül valószínűleg lefolytatásra. A jugoszláv erőknek ezen irányban való felhasználása nem elszigetelt jelenség, hanem az észak-atlanti tervek összekapcsolását jelenti a Balkánnal, egyben kiemeli ezen irány fontosságát az atlanti blokk stratégiájában, mert ennek szilárd megtartásától függ a nyugati és balkáni hadseregek szétválasztásának meghiúsítása, valamint az adriai-tengeri fontos bázisokhoz vezető legrövidebb út elzárása.

3./ A zágrábi térségben folyó gyakorlatoknak az atlanti tervben elfoglalt hadászati fontossága legalább hadsereg erőt tételez fel a jugoszlávok részéről.

4./ A zágrábi atlanti stratégiai irányban tervezett gyakorlat a jugoszlávok részére USA kényszerre és nyomásra jött létre, mert Jugoszlávia számára a természetes védelmi stratégiai főirány a belgrádi irány, és mégis a zágrábi irányt erőszakolják.

5./ Bár nincsenek megerősítve a török és görög csapatok jelenlétére vonatkozó hírek, ennek lehetőségét mégsem szabad elvetni.

6./ Bármi legyen is a gyakorlat célja, területét figyelembe véve elsősorban a Magyar Népköztársaságot érinti, mert azt a helyzetet hozta magával, hogy végeredményben feltehetően a délnyugati határszakaszunkkal szemben egy feltöltött hds. jelenlétével kell számolnunk.

IV. Intézkedések

1./ Augusztus hó 1-re intézkedést tettünk a hdt-ek és fn-i parancsnokságok felé, hogy az aratási munkákkal érintett hadosztályoknál és csapatoknál a nagyszámú kirendeléssel járó harckészültségi, fegyelmi és kiképzési lazaságokat megszüntessék, riadók elrendelésével és ellenőrzésével helyreállítsák az elrendelt harckészültségi fokot.

2./ A fegyvernemi parancsnokokat és a 3., 6. hadtest parancsnokát a VKF tájékoztatja a jugoszláv hadsereg előkészületeiről, ebből folyó következtetésekről, felhívja őket az éberség fokozására a csapatok harckészültségi fokának emelésére és folyamatos fenntartására.

3./ A VKF írásbeli összefoglaló tájékoztatót ad ki a 3. és 6. hdt. pk-nak és utasítja őket a csapatok lőszer-, üzemanyag-, mű. anyag, valamint egyéb anyagi készletek felülvizsgálatára, tárolás és a szállítás ellenőrzésére. A csapatok harckészültségi fokának ellenőrzési eredményeiről a VKF 9. 10-ig fog jelentést tenni.

4./ Intézkedés történt a Néphadsereg, valamint az ÁVH Hőr-ség felderítő szervei felé a felderítés fokozására, különösen annak megállapítására, hogy hol és milyen mérvűek a behívások, milyen csapatok kerültek mozgósításra, milyen hadműveleti mozgások és csoportosítások kerülnek végrehajtásra, milyen anyagszállítások és felhalmozások folynak.

5./ A Néphadsereg központi készleteit, főleg a lőszer, üzemanyag, mű. anyag, eü. anyag, élelem szempontjából központilag ellenőrizni kell, nem később, mint 9. 10-ig és az észlelt hiányosságokat ki kell küszöbölni.

6./ A Néphadsereg „B” típusú alakulatainál a gyors mozgósítás lehetőségét fenn kell tartani azáltal, hogy legalább október 15-ig ezen csapatoknál olyan kirendeléseket nem szabad foganatosítani, melyek zavarnák a gyors mozgósítás előírt időben történő végrehajtását. Az intézkedéseket attól függően kell biztosítani, hogy a mozgósított jugoszláv csapatok milyen hadműveleti csoportosításokat vesznek fel, valamint, hogy a behívottak leszerelése mikor és milyen ütemben fog megtörténni.

7./ Az őszi átszervezés előkészületeinek folytatása mellett intézkedéseket kell tenni arra, hogy:

a./ Az „A” típusú magasabbegységeink az átszervezés folyamata alatt is képesek legyenek a kijelölt feladataikat a déli és délnyugati határainkon végrehajtani.

b./ A „B” típusú alakulatok az átszervezés alatt is végre tudják hajtani mozgósítási feladataikat.

c./ Elő kell készíteni, hogy az átszervezés kényszerítő okok esetén egy-másfél hónappal elhalasztható legyen, amennyiben ezt a jugoszláv mozgósított egységek magatartása és a politikai helyzet indokolttá teszik.

8./ Biztosítani kell, hogy 10. 5. és 10. 17-e között, a hadosztálygyakorlatok ideje alatt, a gyakorlatot folytató „A” típusú magasabbegységek és csapatok a gyakorlatok közben is 24 órán belül a határok védelmére irányíthatók legyenek.

9./ A felderítő szerveken keresztül biztosítani kell, hogy az őszi gyakorlatok és átszervezés megkezdése előtt megbízhatóan tudomást szerezzünk a behívottak leszerelésének idejéről és üteméről, valamint a jugoszláv hds. helyzetéről, magatatásáról, szándékáról és a hadműveleti csoportosítások megszüntetéséről.

A Honvédelmi Miniszter helyett:

Székely Béla vőrgy. MNVKF

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 001196/MNVK Titkárság-1953. sz. (MN 1953/T-6/2. ő. e.)

---

107
Hely és idő nélkül.^[231]
A Magyar Néphadsereg 1953-as költségvetési adatai. (forintban megadva)

---

MN költségvetése – 1953
Költségvetési előirányzat:	9 570 684 000
Évközbeni módosítás:	605 842 000
Költségvetési előirányzat a módosítás után:	8 964 842 000
Felhasználás:	8 454 760 000
%-ban:	94

Összesített adatok: dr. Gellért Tibor gyűjtése

HL MN VIII. 46. fond MNVK Szerv. és M. Csfség iratai 01863/MNVK. Szerv. és M. Csfség-1960. sz (MN 1967/T-342. ő. e./I. doboz)

---

108
Budapest, 1954. január 26.
Összefoglaló jelentés a Néphadsereg 1953. évi átszervezésének végrehajtásáról és a kiképzési év beindításáról (részlet).

---

Összefoglaló jelentés az 1953. évi őszi átszervezés végrehajtásáról, az 1953/54. kiképzési év előkészítéséről és beindításáról

A Magyar Néphadsereg 1953. őszi szervezési feladatainak végrehajtását, az 1953/54. kiképzési év előkészítését és megindulását az alábbiak szerint jelentem:

Az 1953. évi őszi szervezési feladatok végrehajtása.

Az 1953/54. kiképzési év előkészítése.

Az 1953/54. kiképzési év beindulása.

I. Az 1953. évi őszi szervezési feladatok végrehajtása

1./ A szervezés csapatmozgásainak végrehajtása:

A szervezés folytán új helyőrségbe áttelepült csapatok az áttelepülést 53. 10. 09.-11. 02-ig hajtották végre.

Uj helyőrségbe települt át hatvanhárom alakulat.

A csapatmozgásokat a csapatok és törzsek az ütemterv által meghatározott időben végrehajtották. Azonnal megállapítható volt, hogy törzseinknek még mindig gyenge oldala a csapatszállítások megtervezése és megszervezése.

A törzsek a berakásoknál, szállításoknál és kirakásoknál elhanyagolták a harci biztosítás megszervezését /közelharc-biztosítás, légvédelem, álcázás/.

Ezek a jelenségek felhívják a figyelmet a közlekedés-kiképzés színvonalának megjavítására.

A Vezérkar az átszervezéssel járó nagy csapatmozgásokat a hadosztálygyakorlatok, valamint a táborból való bevonulás idejére tervezte meg. Ezzel az egyébként is nagyarányú mozgással megnehezítettük az új diszlokáció feltárását. Intézkedtünk a titoktartás és éberség megerősítésére. Az elhárító szervek intézkedtek, hogy a be- és kirakási körletektől távol tartsák a külföldi diplomatákat és idegeneket.

2./ A szervezés személyi vonatkozású feladatainak végrehajtása:

a./ Tiszti személyi mozgatások, tisztek tartalékos viszonyba helyezése, a tiszti állomány feltöltöttsége és a parancsnoki állomány katonai iskola végzettség szerinti megoszlása:

A Magyar Néphadsereg 1953. évi őszi szervezése a tiszti állomány jelentős mértékű mozgatásával járt, 7 828 tiszt – azaz a hadsereg tiszti összlétszámának mintegy 25%-a – mozgott.

E viszonylag magas szám abból adódott, hogy a szervezés időszakában került első beosztásba 3 370 tiszt, akik ez év őszén kerültek ki a fegyvernemi tisztképző iskolákról és a Honvéd Akadémiáról.

A mozgatások között szerepel 428 tiszt újbóli beosztása, akik eddig függetlenített Párt-, vagy DISZ-titkári funkcióban voltak. Új beosztása kellett helyezni 251 tisztet a Honvéd Akadémiára küldött tisztek pótlására.

Erősen növelte a mozgatások számát, hogy az új szervezés folytán mintegy 1 500 tiszti hely szűnt meg, ugyanakkor számos új jött létre.

Az áthelyezéseknél messzemenően figyelembe vettük a tisztek egyéni kívánságait, mintegy 1 400 áthelyezést hajtottunk végre az illető saját kérelmére, hogy így lakás-, vagy családi problémája megoldást nyerjen. Intézkedtünk, hogy az új helyőrségbe kerülő alakulatok tisztjei közül, akit lehet, meg kell hagyni régi helyőrségében.

Hadosztály- és dandárparancsnoki beosztásból 6, ezredparancsnoki beosztásból 29, zászlóaljparancsnoki beosztásból 90, századparancsnoki beosztásból 399, szakaszparancsnoki beosztásból 708 áthelyezés történt. Ezek a számok a megfelelő parancsnoki kategóriák összegéhez viszonyítva magasak, a csapat- és alegységparancsnokoknál átlagosan meghaladták a 25%-ot.

Az áthelyezett parancsnokok egy része a természetes kiválasztódás következtében magasabb, vagy alacsonyabb beosztása került, jelentős részét iskolára küldtük. Sokan vannak azonban olyanok, akik megmaradtak ugyanolyan beosztásban mint korábban, de más egységek parancsnokai lettek. 7 ezredparancsnok, 22 zászlóaljparancsnok, 107 századparancsnok, 374 szakaszparancsnok került más egység élén ugyanolyan beosztásba. Ezt a számot csak részben indokolja az, hogy az átszervezés folytán megszűnt csapatok és alegységek parancsnokait hasonló beosztásba kellett elhelyezni.

Ezekben a magas számokban megmutatkozik a személyügyi szerveknek az a hiányossága, hogy – különösen az átszervezés időszakában – nem foglaltak állást elég szilárdan az indokolatlan áthelyezési törekvésekkel szemben és gyakran engedtek a csapat és alegység- parancsnokoknak, akik gyengébb tisztjeikkel való alaposabb foglalkozás helyett azok leváltását követelték.

Az elkövetett hibák ellenére a parancsnoki állomány és törzsek összetétele megfelelőnek mondható, a magasabbegység- és csapatparancsnokok alárendelt tisztjeik, különösen törzseik összetételével általában meg vannak elégedve és képeseknek tartják azokat a kiképzési feladatok megoldására.

A szervezés végrehajtása után a parancsnokok katonai iskolai végzettsége a következőket mutatja:

A magasabbegység-parancsnokok túlnyomó része /72%/ Akadémiát, vagy magasabb parancsnoki tanfolyamot, az ezredparancsnokok 52%-a Akadémiát, magasabb parancsnoki, vagy ezredparancsnoki tanfolyamot, a zászlóaljparancsnokoknak 56%-a Akadémiát, ezredparancsnoki, vagy zászlóaljparancsnoki tanfolyamot végzett. Javult a helyzet a magasabbegységek és csapatok törzsfőnökeinek, valamint a hadtest és hadosztály hadműveleti osztályvezető /alosztályvezető/-inek katonai iskolai végzettsége tekintetében is.

A dandár és ezred hadműveleti tisztek, továbbá a hadtest és hadosztály felderítő osztályvezetők /alosztályvezetők/ katonai iskolai végzettsége azonban általában alacsony. Mindezt a jövő kiképzési év káderfejlesztési tervünknél figyelembe kell venni.

Az őszi átszervezés folyamán eddig 2 593 tisztet helyeztünk tartalékállományba politikai, vagy erkölcsi okokból, orvosi javaslatra, a tiszti hivatás betöltésére való alkalmatlanság miatt, illetve saját kérelmére. A tartalékállományba helyezetteket a Minisztertanács által elrendelt anyagi juttatásban részesítettük, és egyéni kérelmeik alapján gondoskodtunk a polgári életben való szervezett munkába állításukról.

A tiszti állomány feltöltöttsége jelenleg a következő:

a./ lövészalakulatok	84,9%
b./ tüzérség	84,5%
c./ pc. fegyvernem	93,6%
d./ mű. fegyvernem	93,3%
e./ hír. fegyvernem	96,4%
f./ repülő fegyvernem	70,3%
g./ honi lgv.	93,6%
h./ flottilla	101,2%
i./ vegyivédelem	107,6%
j./ hadtáp	94,4%
k./ HM közv. /H. A., ker. pság-ok, igü. szervek, őrala-ok stb./	96,2%
l./ pol. szervek /Sztálin A., ti. klubok stb./	79,4%
m./ HM	93,4%

A feltöltöttség tényleges helyzetéről azonban ez a kimutatás még nem ad teljes képet, mert az új szervezés szerinti személyi beosztások a hadsereg központi szervei, területi szervei, intézetei és raktárai nagy részénél még nem fejeződtek be.

A személyi beosztások teljes befejezése után a hadsereg átlagos tiszti feltöltöttsége 94% körül lesz.

A feltöltöttség nem egyenletes. A legtöbb hiány a légierő csapatainál mutatkozik, elsősorban a hajózó állományban. Hajózó tisztekből a szervezés előtt is hiányaink voltak, a szervezés pedig emelte a hajózók szervezetszerű létszámát. Alatta marad az átlagos színvonalnak a lövész- és tüzércsapatok feltöltöttsége is. Tüzértisztekből a szervezés előtt is jelentős hiányunk volt, a lövésztisztek szervezetszerű létszáma pedig az új szervezés folytán erősen megnőtt /két „B” típusú lövészhadosztály „A” típusú lett, azonkívül sok új helyettesi beosztást szerveztünk/.

Az említett fegyvernemeknél mutatkozó hiányokat a fegyvernemi tisztképző iskolák növendéklétszámai megállapításánál figyelembe vettük, és a következő két év alatt a hiányok túlnyomó részét pótolni tudjuk.

A hadsereg tiszti feltöltöttsége – annak ellenére, hogy nem teljes – a kiképzési feladatok megoldására elegendő, annál is inkább, mert a hiányok általában beosztott tiszti helyeken mutatkoznak. A század- és szakaszparancsnoki helyeken mutatkozó hiányokat részben állományon belüli átcsoportosítással, részben pedig úgy oldottuk meg, hogy a század /üteg/ parancsnok-helyetteseket egyidejűleg szakaszparancsnoki teendők ellátásával is megbíztuk.

b./ A tiszthelyettesek, honvédek és tiszti iskolai növendékek nemtényleges viszonyba helyezése:

A Kormány határozata alapján rendeződött a szolgálati idő és így az idei leszerelés nagyobb méretű volt, mint a korábbiak.

A leszerelési terv szerint 53. 11. 10-ig mindenütt végrehajtottuk.

Az őszi átszervezés során nemtényleges viszonyba került: 32 255 tiszthelyettes, 38 697 honvéd, 156 növendék, 71 108 fő összesen.

Fenti létszámon kívül leszerelt a htp. alakulatoktól 4 714 fő, az ÁVH-tól 8 666 fő, összesen tehát a kiegészítő parancsnokságoknál tartalékos állományba került 84 488 fő. Ebből tovább-szolgálatot vállalt 1 487 fő.

A leszerelések az elmúlt években viszonyítva szervezettebben és fegyelmezettebben folytak le.

A Kormány intézkedéseit a hadsereg személyi állományának csökkentésére az egész hadsereg viszonylatában végrehajtottuk.

c./ Tsz. tiszthelyettesekkel való feltöltöttség az átszervezés után:

a./ lövészalakulatok	39,8%
b./ tüzérség	53,7%
c./ pc. fegyvernem	36,3%
d./ mű. fegyvernem	69,2%
e./ hír. fegyvernem	55,4%
f./ repülő fegyvernem	38,6%
g./ honi légvédelem	39,4%
h./ flottilla	56,4%
i./ vv. alakulatok	53,1%
j./ hadtáp	111,4%
k./ HM közv.	81,8%
l./ pol. szervek	74,4%
m./ HM	93,4%

A tsz. tiszthelyettesi állomány jelenlegi feltöltöttsége igen alacsony fokú.

Az 1953. kiképzési évben tényleges idejüket leszolgált tiszthelyettesek és honvédek közül igen kevesen vállaltak továbbszolgálatot.

A tsz. tiszthelyettesek hiánya a hadseregben komoly veszélyeket rejt magában: nem tudjuk biztosítani a századok /ütegek/ szolgálatvezetői állományát, a jól képzett technikai szakembereket /fegyvermester, mű. mester stb./, valamint anyagkezelőket. A hiányzó tsz. tiszthelyettesi állományt a polgári életből önkéntesen jelentkező volt tsz-ek-ből szándékozunk feltölteni.

d./ Újoncbevonulások:

Az újoncok bevonultatása két ütemen került végrehajtásra:

1953. 11. 10–14.

1953. 11. 28.

Az 1953. évi újoncbevonulások végrehajtása mindenféle tekintetben jobb volt, mint a múlt évi.

A feladatok jobb végrehajtását biztosította a jó előkészítés, a tanáccsal és a társadalmi szervekkel való együttműködés, a vasúti területi szervek jó munkája és a bevonulást vezető parancsnoki és politikai apparátus jobb felkészülése.

A kiegészítő parancsnokságok munkája a múlt évihez viszonyítva határozott javulást mutat. Amíg a múlt esztendőben a fegyvernemi parancsnokságok igen sok panaszt emeltek a kiegészítő parancsnokságok munkájára – főként a kivetések^[232] csökkentése, a nem megfelelő szakmai képzettségű újoncok biztosítása miatt –, addig a jelenlegi behívásokkal a fegyvernemi parancsnokságok általában elégedettek. Megállapítható, hogy a feltöltöttség a legtöbb helyen megközelíti a kivetett létszámot, igen kevés azoknak a száma, akik a bemutatás orvosi vizsgálata alapján vagy egyéb okokból leszerel. A szakmai feltöltöttség is jobb, mint a múlt esztendőben. Hiányok mutatkoznak gépkocsivezetőben és mesteremberekben /cipész, szabó/.

A hadsereg jelenlegi újonchelyzetét az alábbi kimutatás mutatja:

A hadsereg újoncszükséglete	58 843 fő volt
Átadásra került nov. 10-14. között	53 151 fő
Átadásra került nov. 28-án	1 827 fő
Az ált. ép. ipari tröszttől dec. 1-jén	1 301 fő
Összesen :	56 279 fő
Hiány a szükséglettel szemben:	2 564 fő
Feltöltetlen tsz. hely	7 000 fő
Hiány összesen:	9 564 fő
Átadtunk az ÁVH-nak	2 800 főt
Leszereltünk 1 éves szolgálattal rendelkező bányászt	2 451 főt
Szolgálathalasztást kapott bányász	2 738 fő
H.T. határozat alapján még szolgálathalasztásban részesült	515 fő
Szociális felmentés	200 fő
Közérdekű szolgálathalasztás	217 fő
Összesen:	8 921 fő

3./ A szervezés anyagi biztosítása:

Az őszi szervezést és az 1953/54. kiképzési év anyagi feltételeit alapjában véve biztosítottuk.

a./ Hadtápanyag:

Élelmezés: a néphadsereg új kiképzési éve élelmezésileg biztosítva van, a csapatok a mindenkori fogyó élm. készletek mellett 1+4 napi zárolt készlettel és 30 napos tartalékkészlettel, a raktárok pedig az előírt tartalékokkal rendelkeznek.

Ruházat: a kiképzés biztosításához szükséges ruházat és személyi felszerelés, valamint ágynemű- anyag 100%-ban a csapatoknál rendelkezésre áll.

A Néphadsereg 73%-os új M ruházattal és lábbelivel van ellátva. 25%-a régi M és kihordás alatt lévő posztóruházattal és rsz. csizmával rendelkezik.

Vonatanyag: az 1953/54. kiképzési év beindítását vonatanyagi szempontból biztosítottuk. Hiány mutatkozik vonatos szakemberekben.

b./ Elhelyezés:

A csapatok laktanyaszerű elhelyezése biztosítva van. Az elhelyezés általában megfelelő és a kiképzés beindítását lehetővé teszi.

Az átszervezés következtében egyes helyőrségekben zsúfoltság keletkezett. Zsúfoltabb az elhelyezés: Baja, Mezőtúr, Békéscsaba, Kecskemét, Lenti, Székesfehérvár, Sztálinváros, Tolna helyőrségekben.

A férőhelyfelesleget részben a hiányzó lakások pótlására használják fel, részben raktározási célokra terveztük felhasználni.

A lólétszám növekedése miatt polgári istállókat kellett igénybe venni Kalocsa, Baja, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Szabadszállás és ideiglenesen Mezőtúr, Tapolca helyőrségekben.

Az iskolák összevonása megtörtént, és az új elhelyezések a kiképzés megindulását biztosítják. Elhelyezés terén nehézség a Bem lgv. tü. ti. iskolánál van.

Lakáshelyzet:

A tiszti és tiszthelyettesi lakásszükségletet teljes mérvben nem tudtuk biztosítani. Jelenleg is fennáll mintegy 3800 nős és 268 nőtlen részére a lakáshiány.

Bár a kérdés rendezésére nagy erőfeszítéseket tettünk, előreláthatólag a hiányt teljes mérvben még 1954-ben nem fogjuk tudni fedezni.

Beruházási építkezések helyzete: a 811 millió forintos beruházási programból kb. 110 millió forint lemaradás várható. Ebből az ÉM^[233] mintegy 100 millió forinttal marad le. Ennek megfelelően folyó évi tervünk várható teljesítése kb. 87%-os lesz.

A lakásépítkezési tervet november 1-ig csak 80%-ban teljesítették és előreláthatólag mintegy 342 lakásépítés csak 1954-ben fog befejeződni.

c./ Gépjármű anyag:

A hadsereg gépjárművekkel való ellátottsága a következő:

Lánctalpas vontató	37%
3 tonnás tj. szállító tgk.	22%
3 tonnás tj. vontató tgk.	99%
3 tonnás kgs. tj. tgk.	79%
1,5-7 tonnás közúti vontató tgk.	100%
1,5-7 tonnás közúti szállító tgk.	100%
1,5-7 tonnás kgs. közúti tgk.	69%

Üzemanyagból a csapatok kiképzési szükséglete, valamint a meglévő gépjárművekre a harci riadó készlet biztosítva van.

A fentiekből megállapítható, hogy a kiképzési feladatok végrehajtását a gépkocsi állomány feltöltöttsége biztosítani tudja, azonban a 3 tonnás terepjáró tgk-k, valamint a nehéz lövegeket szállító lánctalpas vontatók hiánya a hds. hadrafoghatóságát nagymértékben hátráltatja.

d./ Fegyverzet és technikai anyag: /%-os feltöltöttség/

A fegyverzeti feltöltöttség lövészfegyverekből 100%-os. A 160 mm. av-ket a 120 mm. av-vel pótoltuk. Kisfokú hiány mutatkozik lgv. gp-ból.

A hadsereg feltöltöttsége a fontosabb technikai eszközökből %-ban az alábbi:

Pc. anyag:			Repülőgépek:
köz. hk.	66%		v. rg.	93%
n. hk.	85%		cs. rg.	98%
k. rolg.	72%		bo. rg.	105%
n. rolg.	36%		feld. rg.	–
n. hk. vont.	–		száll. rg.	133%
pc. feld. gk.	–		isk. rg.	75%

A flottilla feltöltöttsége úszóegységekből 80%-os.

A vegyivédelmi alakulatok szakanyaggal való feltöltöttsége 100%-os.

A hadseregközvetlen híradó alakulatok szakanyaggal való feltöltöttsége 90%-os.

A hadseregközvetlen műszaki alakulatok szakanyaggal való feltöltöttsége 75%-os.

Az anyagmozgatás az előző évekhez viszonyítva sokkal tervszerűbben lett végrehajtva, aminek eredményeképpen a felesleges szállításokat el tudtuk kerülni.

Következtetés: megállapítható, hogy a Néphadsereg személyi feltöltöttsége, fegyver- és anyagi ellátottsága az 1953/54. kiképzési év beindítását és sikeres végrehajtását biztosítja.

4./ A szervezés politikai biztosítása:

A Pol. Fcsf-ség időben intézkedett a magasabbegységek és a fegyvernemi parancsnokságok politikai osztályai felé, meghatározta legfontosabb feladataikat.

A Párt- és a DISZ-szervezetek taggyűléseken, DISZ-gyűléseken, csoportos megbeszélések keretében foglalkoztak a leszerelő harcosokkal és tiszthelyettesekkel. A pártpolitikai apparátus eredményesen magyarázta meg a katonai szolgálati időt szabályozó 050-es miniszteri parancsot.

A pártpolitikai apparátus a leszerelő harcosok és tiszthelyettesek között eredményes munkát végzett a népgazdaság egyes fontosabb területére való irányításban is /pl. a bányászatba 4 997 személyt irányított/.

A tiszti létszámcsökkentést megelőzően a csapatoknál tiszti aktívagyűléseket tartottak. A leszerelő tisztek döntő többségével a parancsnokok és a politikai helyettesek egyénileg foglalkoztak, megértették velük a csökkentés szükségességét, és rámutattak arra, hogy további elhelyezkedésükről Kormányunk gondoskodik. Előfordultak azonban olyan esetek is, hogy a leszerelő tisztekkel csak a leszerelő rendeletet közölték.

A pártpolitikai apparátus ez irányban is fejtett ki tevékenységet, hogy megakadályozza a leszerelők részéről várható destruktív befolyásolást. Mindezek ellenére a tényleges szolgálatban meghagyott tisztek közül jelentős számban kérték a leszerelésüket.

A szervezéssel kapcsolatos személyi mozgatások valamint egyes csapatok áthelyezése más helyőrségekbe a tiszti állomány többségénél kedvezőtlen hangulatot váltott ki.

Ennek elsősorban az egyes helyőrségekben lévő súlyos lakáshiány az oka. [...]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 0088/HM Titkárság-1954. sz. (MN 1967/T-345. ő. e.)

---

109
Budapest, 1954. március 5.
A Magyar Néphadsereg katonaállományának statisztikai összetétele (1953–1954-es állapot; részlet).

---

Jelentés a katonaállomány összetételéről

A Néphadsereg alakulatai katonaállományuk, pártállás, szociális származás, iskolai végzettség, katonai képzettség, kor, szolgálati idő szerinti összetételét az 1954. január 1-i helyzetről felterjesztett statisztikai jelentésükben jelentették. A könyv^[234] a jelentések alapján készült.

A könyv adatai a harcértékjelentésben kimutatott létszámoktól eltérnek, mert:

a./ a szü. tartalék létszámának összetétele nem állt rendelkezésre,

b./ a növendékek adatait a könyv nem tartalmazza,

c./ a harcértékjelentés és statisztikai jelentés adatai egyes alakulatoknál eltérnek a nyilvántartás hiányosságai következtében. Az összlétszámban ilyen hibák miatt 39 fő az eltérés.

A katonaállomány összetételének változását az előző évi helyzethez képest legjobban a megoszlási %-ok tüntetik fel, amelyek megmutatják, hogy az adott időpontban az összlétszám hogyan tagozódik. Az 1953. január 1-i összetétel %-ait fekete, az 1954. január 1-i helyzetet piros számok^[235] jelölik.

Pártállás szerinti összetétel

	Tiszt		Tts.		Honv.		Összesen
Párttag	70,4	70,0	23,1	20,4	10,6	7,5	24,6	22,6
DISZ-tag	18,0	19,5	52,8	48,7	41,9	43,1	40,6	39,3
Pártonkívüli	11,6	10,5	24,1	30,9	47,5	49,4	34,8	38,1
Összesen:	100	100	100	100	100	100	100	100

Az előző évhez viszonyítva pártállás szerinti összetételben a következő változások mutatkoznak:

Csökkent a párttagok aránya a tiszti állománynál	0,4%-kal
a tts. állománynál	2,7%-kal
a honv. állománynál	3,1%-kal
a kat. összlétszámnál	2,0%-kal
Növekedett a DISZ tagok aránya a tiszti állománynál	1,5%-kal
a honv. állománynál	1,2%-kal
Csökkent a DISZ tagok aránya a tts. állománynál	4,1%-kal
a kat. összlétszámnál	1,3%-kal
Növekedett a pártonkívüliek aránya a tts. állománynál	6,8%-kal
a honv. állománynál	1,9%-kal
a kat. összlétszámnál	3,3%-kal
Csökkent a pártonkívüliek aránya a tiszti állománynál	1,1%-kal

Szociális származás szerinti összetétel

	Tiszt		Tts.		Honv.		Összesen
munkás	54,8	53,5	45,5	45,3	40,2	38,5	44,2	42,8
paraszt	23,4	26,8	45,5	46,0	52,6	51,8	45,5	45,7
értelmiségi	4,9	4,7	2,8	2,0	1,5	1,8	2,4	2,5
alkalmazott	8,6	7,8	1,7	2,8	1,6	2,7	2,9	3,7
kisiparos, kiskereskedő	6,9	6,1	4,2	3,7	3,9	4,1	4,5	4,4
nagyker., tőkés kulák, régi hds. és csendőrségbeli ti. és tts.	1,4	1,1	0,3	0,2	0,2	1,1	0,5	0,9
Összesen:	100	100	100	100	100	100	100	100

A szociális származás szerinti összetételnél növekedett az előző évi helyzethez képest ez évben^[236] a kulák származású honvédek aránya. Ennek oka az, hogy a VKF Elvtárs 1953. évi 04. sz. intézkedése /a Központi Vezetőség határozata alapján/ lehetővé teszi e származásúak számára a fegyveres katonai szolgálat teljesítését. Így 1953. decemberében bevonultak II. kategóriájú honvédek, illetve az építő alakulatoktól áthelyezésre kerültek fegyveres alakulatainkhoz.

Iskolai végzettség szerinti összetétel

	Tiszt		Tts		Honv.		Összesen
általános iskola	84,8	83,1	91,8	93,2	92,4	91,0	90,9	89,8
középiskola /érettségi/	8,3	8,8	7,3	5,9	3,7	4,9	5,5	5,9
főisk.,egyetem	5,6	7,0	0,3	0,3	0,2	0,2	1,2	1,7
egyéb iskola	1,3	1,1	0,6	0,5	0,6	0,9	0,7	0,8
analfabéta	–	–	0,0	0,1	3,1	3,0	1,7	1,8
Összesen:	100	100	100	100	100	100	100	100

A főiskolát, egyetemet végzettek között az alakulatok mérnök és orvos képzettségű tiszthelyetteseket és honvédeket is jelentenek. Szükséges megállapítani, hogy ezek valóban rendelkeznek-e mérnöki, illetve orvosi szakképzettséggel, s ha igen, úgy megfelelő beosztásukra intézkedni.

Az alakulatok jelentései szerint igen magas az analfabéták aránya. Szám szerint összesen 2703 fő ebből: 7 másodéves tts-t, 1574 elsőéves honvédet, 1117 másodéves honvédet, 5 harmadéves honvédet jelentenek.

Feltehető, hogy az analfabétának feltüntetett tiszthelyettesek és honvédek egy része /főképpen a másod- és harmadévesek/ írni-olvasni tud, a hadseregben már megtanult, s csak azért jelentik őket analfabétáknak, mert semmilyen iskolai végzettségük nincs. Szükséges az érintett parancsnokok figyelmét felhívni az írástudatlanság teljes megszüntetésére. Ennek érdekében vonják be az alakulatok politikai apparátusát, tegyék szervezetté az írástudatlanok oktatását. Intézkedéseiket a valóban írástudatlanok számával együtt jelentsék.

Kiegészítés az iskolai végzettség szerinti összetételhez ^[237]

Az alakulatok jelentéseikben az iskolát nem végzettek, de írni olvasni tudók létszámát is az analfabétákhoz vették fel. Ennek alapján a fenti előterjesztésben szereplő analfabéták száma módosításra szorul.

A VKF Elvtárs a 0496/ Szerv. és M. Csf. 1954. számú rendeletében intézkedett az analfabéták oktatására és a helyes létszámuk jelentésére.

1./ Az érintett alakulatok jelentései alapján az analfabéták száma a következők szerint módosult:

a./ Az 1954. január 1-i jelentések alapján az analfabéták száma:

éves sortts.	7 fő
1. éves honvéd	1574 fő
2. éves honvéd	1117 fő
3. éves honvéd	5 fő
Összesen:	2703 fő

b./ A későbbi jelentések alapján az analfabéták száma:

éves sortts.	2 fő
1. éves honvéd	1133 fő
2. éves honvéd	946 fő
3. éves honvéd	1 fő
Összesen:	2082 fő

A két létszám közötti eltérést az iskolát /tanfolyamot/ nem végzettek, de írni-olvasni tudók száma adja, kiket iskola végzettségük alapján soroltak az analfabétákhoz január 1-én.

(A fenti kiegészítés a 14/4019 soksz. napló szám alapján készült. Budapest, 1955. május 4.)

Katonai képzettség szerinti összetétel

	Tiszt		Tts.		Honv.		Összesen
Szovjetunióban tanult	0,8	1,1	–	–	–	–	0,1	0,0
Akadémiát végzett	7,1	5,9	–	–	–	–	1,3	1,0
Ti. /tts/ iskolát végzett	60,6	62,9	36,5	50,6	1,1	0,7	21,1	22,0
Tanfolyamot végzett	25,9	26,1	23,1	29,8	4,8	7,3	13,4	15,0
Képzettség nélkül	5,6	4,0	40,4	19,6	94,1	92,0	64,1	60,0
Összesen:	100	100	100	100	100	100	100	100

A személyi állomány katonai kiképzés szerinti összetételében a legjelentősebb változás az előző évi helyzethez képest a tiszthelyettesi állománynál mutatkozik, ahol az iskolát végzettek aránya 14,1%-kal, a tanfolyamot végzettek aránya 6,7%-kal emelkedett. A tanfolyamot végzett honvédek aránya 2,5%-os emelkedést mutat.

A személyi állomány kor szerinti összetételénél az alakulatok jelentenek 10 fő honvédet, akik 25 éves korukban kezdik katonai szolgálatukat. Ezen kívül a felterjesztett jelentések szerint 26 fő 26 éves honvéd és 5 fő 28-30 éves honvéd is van állományukban. A valóságos helyzet megállapítása érdekében szükséges, hogy az érintett alakulatok jelentsék: ilyen magaskorú harcosok valóban vannak-e állományukban, s ha igen, milyen ok miatt. E jelentések alapján a szükséges intézkedések megtehetők.

A katonaállomány szolgálati idő szerinti megoszlásánál olyan alakulatok is jelentenek harmadéves tiszthelyetteseket és honvédeket, ahol a HM Elvtárs 050. sz. parancsa két évi szolgálati időt rendelt el. Kivizsgálásra szorul, hogy az alakulatoknál a szolgálati idő túllépései miből adódnak.

Lakatos Béla ezredes Szerv. és M. Csf.

HL MN VIII. 46. fond VK Szerv. és M. Csfség iratai 00333/MNVK Szerv. és M. Csfség Stat. o.-1954. sz. (MN 1967/T-345./I. ő. e.)

---

110
Budapest, 1954. július 26.
A hadrenden kívüli alakulatokként felállított bányászcsapatok vezénylésének előkészítése.

---

Tárgy: Bányamunkára vezénylendők előkészítése

A Minisztertanács határozata folytán bányamunkára vezénylendők ügyében 54. 7. 23-án az érdekelt parancsnokoknak eligazítást tartottam.

Az egyöntetű végrehajtás és az eligazítás kiegészítésére a következőket közlöm:

1./ bányamunkára szervezetszerű alegységeket /századokat/ kell vezényelni.

A szervezetszerű alegységek létszáma kétféle:

a./ 100 fős századnál	5 ti.	1 tts.	100 fő
b./ 150 fős századnál	6 ti.	1 tts.	150 fő

A tisztek közül egy szd. pk., egy szd. pk. pol. h., a többi szakaszparancsnok.

A tts.-szolgálatvezető tts.

A 200 főt meghaladó bányászcsoportot kirendelő parancsnok a fenti létszámon kívül egy tiszt zászlóaljparancsnokot és egy zászlóaljparancsnok-politikai helyettest is tartozik kijelölni.

Fentiek figyelembevételével a parancsnoka a következő bányász alegységeket köteles szervezni és vezényelni:

A 200 fős munkacsoportok egyik szd. pk-a rangidős, az egész személyi állomány elöljárója, akit zj. pk.-i fegyelmi fenyítő jogkör illet meg. Parancsnoki és szolgálatvezető tiszthelyettesi helyre a legfegyelmezettebb és legmegbízhatóbb tisztek közül vezényeljen. [...]

2./ [...]

Az elhelyezési körlet berendezését és tisztogatását a Bányaigazgatóság 54. 7. 28-ra befejezi. A vezényelt tisztek részére a Bányaigazgatóság az elhelyezési körleten kívül elhelyezést biztosít.

3./ A bányamunkára vezényelt alakulatok egész személyi állománya részére élelmezést, és legénységi állománya részére cigaretta és szappan természetbeni juttatást a teljesített munka bérösszegéből történő levonás ellenében a Bányaigazgatóság biztosít.

Élelmezési kalória/ és normakiszabat – mint a bányászok részére.

4./ A bányamunkára vezényelt alakulatok egész személyi állománya minden hó 1-én és 15-én változatlanul megkapja a Néphadseregtől járó szokásos havi fizetését /zsoldját/ a családi pótlékkal együtt.

Ettől függetlenül a bányamunkára vezényelt harcosok és tts-ek munkateljesítményük arányában emelkedő illetménykiegészítést és 100%-os teljesítményen felül a teljesített % szerinti prémium és földalatti pótlék összegét is megkapják. Éspedig:

– 0–80% teljesítményig havonként és fejenként	80 Ft
– 81–90%         ”           ”           ”	150 Ft
– 91–100%       ”           ”           ”	250 Ft

– 100%-ot meghaladó teljesítmény esetén a prémiumot és a földalatti pótlékot a bánya a 100% után illetékes 250 Ft-on felül fizeti.

A parancsnoki beosztásban lévők közül:

a./ szakaszparancsnoknak	– körletvezetői,
b./ századparancsnoknak	– üzemvezető-helyettesi,
c./ zászlóaljparancsnoknak	– tröszt osztályvezetői

d./ a szd., ill. zj. pk. pol. helyettesének a parancsnoknak járó összeg 5%-kal, a szolgálatvezető – tiszthelyettesnek a szakaszparancsnoknak járó összeg 10%-kal csökkentett prémium és földalatti pótlék összegek kifizetése illetékes.

Vasárnap és munkaszüneti napokon végzett karbantartó és tisztogatási, stb. munkára való igénybevétel esetén a vezényeltek részére külön munkadíj illetékes, amelyet a bánya azonnal kifizet.

Kimagaslóan jól dolgozó vezényeltek jutalmazását a bányaigazgatói alapból Honvédelmi Miniszter Elvtárs megengedte.

5./ A bányamunkára vezényelt alakulatok részére a Néphadseregtől, illetve a bányától illetékes pénzösszegek felvételére a zászlóalj: /század/ parancsnok, parancsnok politikai helyettes és a szolgálatvezető-tiszthelyettes közül két személy illetékes.

Egy személy részére mindennemű pénzfizetés felvétele tilos.

Az alakulatok személyi állománya részére esedékes pénzösszegek kifizetését a parancsnokok személyesen végezzék. A tiszti állomány részére esedékes pénzösszegeket a zászlóaljparancsnok /rangidős századparancsnok/, a századok személyi állománya részére illetékes pénzösszegeket a századparancsnok, illetve szakaszparancsnokok személyesen fizessék ki. Minden más illetményfizetési mód szabálytalan és megengedhetetlen.

6./ A bányamunkára vezényelt alakulatok egész személyi állománya a Néphadseregtől egy rend kimenő felsőruházatot, egy rend gyakorló felső ruházatot és két rend alsó fehérneműt, köpenyt, csizmát, két pár kapcát és derékszíjat kap.

A parancsnokok gondosan ügyeljenek arra, hogy a vezényeltek ruházattal és lábbelivel való ellátása a rendelkezésre álló legjobb anyagkészletből történjék.

A munka időtartamára a bánya egy rend felső és alsó munkaruhát, bakancsot vagy gumicsizmát, kapcát és fejvédő sisakot biztosít. Elhasználódás esetén ezek kicseréléséről a bánya gondoskodik.

7./ A bányamunkára vezényeltek fegyverzetet és felszerelést – a parancsnoki beosztásban lévők kivételével – nem vihetnek magukkal.

A tiszti beosztásban lévő parancsnokok /politikai helyettesek/ és szolgálatvezető- tiszthelyettesek egyéni fegyverüket a szokásos karhatalmi lőszerkiszabattal vigyék magukkal.

[...]^[238]

13./ A bányamunkára vezényelt alakulatok irányítására és ellenőrzésére 54. 7. 26-án a Honvédelmi Minisztériumban Központi Bányacsoport Parancsnokság alakult. Parancsnoka: Maléter Pál ezredes. /HM telefon: 1481, városi telefon: 155-679/.

Felügyeleti szerv – a HM Harckik. és Testnevelési Csoportfőnök /Köteles Jenő vőrgy./.

Összeköttetés a Néphadsereg által biztosított elhelyezésekben katonai távbeszélő vonalon, a bánya által biztosított elhelyezésekben a Bányaigazgatóság és Nehézipari Minisztérium távbeszélő központján keresztül.

14./ A bányamunkára vezényelt alakulatok munkahelyre való szállítását vasúti- vagy gépkocsi szállítással a Néphadsereg végzi.

Az alakulatok elhelyezési körletből a munkahelyre való naponkénti szállításra honvédségi gépjárművet nem vehetnek igénybe. Ez a bánya feladata.

15./ A bányamunkára vezényelt csoportok fogadását a helyőrségi parancsnokok, a HM Központi Bányacsoport Parancsnokság, a bánya párt- és DISZ-szervezete közösen szervezzék. E célból az alakulatok parancsnok-politikai helyettesei a Bányaigazgatóságokkal és heg.-parancsnokságokkal a kapcsolatot mielőbb vegyék fel.

16./ A bányamunkára vezényelt 28. av. á. dd.-t kivéve – amely Tamási helyőrségbe teljes személyi állományával és anyagával bevonul – valamennyi alakulat tábori elhelyezésében marad.

A vezényelt személyi állománytól levett fegyverzetet és felszerelést az alakulatok parancsnokai az alakulat téli elhelyezési körletében tárolják és biztonságos megőrzéséről /megóvásáról/ gondoskodjanak.

A bányamunkára vezényeltek visszatérésével 1955 tavaszáig nem lehet számolni.

17./ A bányamunkára vezényelt alakulatok felállítására kötelezett parancsnokok szervező munkájukat haladéktalanul kezdjék meg és biztosítsák, hogy 54. 8. 2-án valamennyi alegység az előírt létszám és felszerelés biztosítása mellett indulásra készen álljon. Az esetleg aratási (árvízvédelmi) munkán lévő alegységeit erre az időpontra vonultassa be. Erről a helyi tanácsszerveket mielőbb értesítse.

54. 8. 1-ig a szükséges szállítótér igénylést rövid úton, a VK. Közlekedési Osztályhoz terjessze fel.

54. 8. 6-ig valamennyi vezényelt alakulat tartozik munkahelyére beérkezni.

Külön is felhívom a csapat- és magasabbegység-parancsnokok figyelmét a parancsnoki állomány gondos kiválasztására. Csak olyan tisztek vezényelhetők bányamunkára, akik teljes mértékben megértik és támogatják népgazdaságunk megsegítésére irányuló ilyen törekvésünket.

Tsz. tiszthelyetteseket csak szolgálatvezető tiszthelyettesi helyre lehet beosztani. A századok személyi állománya tehát csak sor- és másodéves harcosokból /tiszthelyettesekből/ állhat.

A magasabbparancsnokok és politikai helyettesek elindulás előtt ünnepélyes keretek között búcsúztassák a bányamunkára vezényelt alakulatokat, lelkesítsék őket az árvízvédelmi munkán kitűnt harcosok, tiszthelyettesek és tisztek példájával és biztosítsák, hogy az egész személyi állomány Kormányunk és a Párt részéről megtisztelő bizalomnak tekintse azt a feladatot, amely hazánk ipari és mezőgazdasági fejlesztését, a szocializmus építését van hivatva előmozdítani és biztosítani.

A Honvédelmi Miniszter helyett:

Hegyi László vőrgy., MNVKF ált. h.

---

111
Budapest, 1954. augusztus 3.
Székely Béla vőrgy. vezérkari főnök jelentése Vas Zoltánnak a Néphadsereg árvízvédelmi munkálatokban való részvételéről.

---

Minisztertanács Titkársága

Vas Zoltán elvtársnak^[239]

Budapest

Tárgy: Összefoglaló jelentés megküldése

Mellékelten megküldöm az összefoglaló jelentést a Néphadsereg árvízvédelmi és mentési munkájáról a Minisztertanács részére készülő előterjesztéshez való felhasználás céljából.

1 db. melléklet: „Összefoglaló jelentés a Néphadsereg árvízvédelmi és mentési munkájáról”.

Székely Béla vőrgy. s. k.

A Magyar Néphadsereg Vezérkari Főnöke

Titkos !

Összefoglaló jelentés a Néphadsereg árvízvédelmi és mentési munkájáról

I.

A Néphadsereg csapatai 1954. július 10. és július 31. között az alábbiak szerint vettek részt a Duna magas vízállásával kapcsolatos árvízvédelmi és mentési munkálatokban:

1. időszak: 1954. július 10-13.

A munkát a Műszaki Parancsnokság illetve az Árvízvédelmi Kormánybiztosság mellé kirendelt honvédségi megbízott, Ivánka alez. irányította.

Árvízvédelmi készültséget rendelt el a műszaki csapatok számára. A Honvédelmi Miniszter engedélyével kivonásra kerültek a hadsereg törzsvezetési gyakorlaton résztvevő műszaki magasabbegységek.

A kisbodaki műszaki táborban lévő műszaki csapatok a rajka-ásványrárói szakaszon a gátat erősítették, a gyakorlatról kivont műszaki magasabbegységek pedig Rácalmás-Kisapostag- Bölcske szakaszon biztonsági intézkedéseket, terménybetakarítást végeztek.

2. időszak: 1954. július 14-17. délig.

A munkát a Vezérkar mezőgazdasági munkát is irányító törzse Kindlovits Pál őrgy. vezetésével irányította.

Ivánka alez. az Árvízvédelmi Kormánybiztossággal szorosabb kapcsolatot létesített, Trepper ezds. a helyszínen irányította és ellenőrizte a munkálatokat.

A Néphadsereg csapataiból bevonásra került mintegy 12 000 fő. Ebből kb. 4000 fő a Szigetközben és Győr térségében, kb. 1000 fő a gönyű–budapesti szakaszon ténylegesen dolgozott, míg a fennmaradó 7000 fő központi tartalék volt /Esztergomban, Budapesten, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlról vasúti szállítással a Duna alsó szakaszára/. A flottilla egységei a Szigetközben összpontosultak és megkezdték a mentési munkálatokat.

A Szigetközben és Győrnél összpontosított erők előbb a Győri Vízügyi Igazgatóság közvetlen irányításával, később a Győrbe Balkányi alez. parancsnoksága alatt kirendelt kommendánsi törzs vezetésével kezdetben a Duna töltését erősítették, majd a gátszakadások után kiürítési és mentési munkát végeztek. A Gönyű–Budapest szakaszra kirendelt csoportok Komáromnál, Almásfüzitőnél, Neszmélynél, Esztergomnál, Kismarosnál, Kisoroszinál, Szentendrén, Pócsmegyeren és Albertfalvánál töltésmegerősítési és nyúlgátépítési munkát végeztek.

Nagyobb szabású munkák a Szigetközben, Győrben, Komáromban, Almásfüzitőnél és Szentendrén voltak. Az utóbbi helyen a felduzzadt patak megfékezése jelentett komolyabb feladatot.

3. időszak: /legkritikusabb időszak/: 1954. július 17. déltől július 25-ig.

A munka irányítását az Árvízvédelmi Kormánybizottság katonai tagja, Székely Béla vőrgy. és törzse /Kovács István ezds., Trepper Iván ezds., Ivánka István alez., Kindlovits Pál őrgy/ vette át. A Honvédelmi Miniszter kinevezte a megyei árvízvédelmi bizottságok katonai tagjait:

      – Győr megyébe: Molnár Tivadar ezds-t,

      – Komárom megyébe: Nagy János alez-t,

      – Budapest fővárosba: Mátékovits Endre vőrgy-ot,

      – Pest megyébe: Róka Mihály ezdst,

      – Fejér megyébe: Kun János ezds-t,

      – Bács megyébe: Gyulai Mihály ezds-t,

      – Tolna megyébe: Reményi József ezds-t,

      – Baranya megyébe: Lázár Tivadar alez-t.

A Szovjetunió nagykövete felajánlotta a szovjet csapatok segítségét.

A megyei bizottságok katonai tagjai a Honvédelmi Miniszter parancsának kiadása után két órán belül felvették a kapcsolatot a megyei bizottságokkal, négy órán belül átvették a körzetükben már korábban bevetett, illetve az egyidejűleg az alárendeltségükbe utalt csapatok felett a parancsnokságot, hét órán belül pedig már tervszerűen bevetették csapataikat a legveszélyeztetettebb helyekre.

A Néphadsereg személyi állományának, felszerelésének, anyagának /a mezőgazdasági munkára korábban kirendelt csapatok valamint a határt biztosító és légvédelmi feladatokat ellátó egységek kivételével/ zöme egységes vezetés alatt készen állott feladata végrehajtására.

A korábban bevetett, illetve készültségbe helyezett 12 000 főn kívül bevonásra került további 14 000, összesen tehát 26 000 fő. Ezek közül – megfelelő váltással – állandóan dolgozott általában 20 000 fő, míg kb. 4000 fő körzeti, 2000 fő pedig központi tartalék volt.

Bevetésre került a Néphadsereg műszaki csapatainak 90%-a, 10% pedig központi tartalékként állt készenlétben.

Felhasználásra került a műszaki csapatok és a Folyami Flottilla minden megmozgatható úszó járműve és mintegy 1 300 gépjármű /részben a csapatok felszereléséből, részben a központi tartalékból/.

A kirendelt csapatok Szigetközben és Győrben mentési munkát, Komáromnál, Almásfüzitőnél, Neszmélyen, Tátnál, Esztergomban, Pilismarótnál, Kisoroszinál, Pócsmegyeren, Tahitótfalun, Felsőgödön, Szentendrén, Szigetmonostornál, a Megyeri Vízműveknél, a Szilas pataknál, a Hajógyári-szigeten, Albertfalvánál, Hárosszigeten, Adonynál, Lórévnél, Szalkszentmártonnál, Dunaegyházán, Solton, Hartánál, Bölcskén, Madocsán, Uszodnál, Fajsznál, Érsekcsanádon, Pörbölyön, Bajánál, Bátán, Dunaszekcsőn, Mohácsnál, a Mohácsi-szigeten, Kölkednél és Gerecháton pedig árvédelmi munkát /nyúlgátépítés, szádfalazás, gáttömítés és erősítés, folyammegfigyelés és anyagdeponia létesítése/ végeztek.

Győrben és környékén a műszaki csapatok helyenként – a víz levezetésére – felrobbantották a gátakat, majd az áttörés helyein egy patakot építettek és ezzel megakadályozták a sziget további elöntését. A légierők Győr legkritikusabb időszakában légihidat létesítettek a robbanóanyag szállítására.

Megfeszített, különösen felelősségteljes és nehéz munkát végeztek a Szigetközben és Győrnél, Pócsmegyeren, Szentendrén, Albertfalvánál, Szalkszentmártonnál, Soltnál, Bölcskén, Madocsán, Bajánál és Mohácsi-szigeten bevetett munkaerők.

A szovjet csapatok a Szigetközben, Albertfalvánál és Dunaszekcsőnél példaadó lelkesedéssel, korszerű technikával, szakszerű hozzáértéssel védték arcvonalukat, mentették a lakosságot.

Szentendrét, a Szentendrei-szigetet, Szalkszentmártont, Bölcske-Madocsát és a Mohácsi-szigetet a Néphadsereg harcosainak lelkes, önzetlen, fáradtságot és áldozatot nem kímélő szívós harca mentette meg a gátszakadás veszélyétől. A Szigetközben és Győr-Révfaluban működő műszaki és hadihajós alegységek, egyes harcosok, bátor, nem egy esetben önfeláldozó magatartása – két hősi halottal – tette lehetővé, hogy a lakosság közül emberéletben nem esett kár, és az állatállomány nagy részét is sikerült megmenteni.

4. időszak: 1954. július 26-31.

A munkát továbbra is a 3. időszakban létrehozott központi, illetve megyei törzsek irányították.

Az időszak első felében megkezdődött a Duna felső szakaszán alkalmazott erők zömének kivonása és folytatódott a szívós harc a déli szakaszon, különösen a Mohácsi-sziget védelméért.

Az időszak második felében megkezdődött a déli szakaszon bevetett munkaerő fokozatos kivonása, ezzel egyidejűleg a helyreállítási munka a Szigetközben /hidak megerősítése, kutak fertőtlenítése és tisztítása, a gátszakadások elzárása/.

Újonnan kirendelt 1 500 fő megkezdte a Szigetközben a még megmenthető termények betakarítását, illetve megművelését.

Befejeződött a beruházási munkáknak is megfelelő nagyobb töltésszakaszok illetve töltések építése Kisbodakon, Dunakilitinél, Ásványrárón, Almásfüzitőnél és Albertfalvánál.

A Szigetköz kiürítésénél, majd a visszatelepítésnél a Néphadsereg nagyobb mennyiségű sátrat és egyéb elhelyezési anyagot biztosított az árvíz sújtotta lakosság rendelkezésére.

II.

A Néphadsereg alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokból az alábbi következtetések vonhatók le:

1./ Az árvízvédelmi tervek kidolgozásánál fokozottabb együttműködés szükséges mind az illetékes polgári szervek, mind a Honvédelmi Minisztérium részéről,

2./ Az árvízvédelem igazolta, hogy Néphadseregünk törzsei, csapatai és harcosai képesek rövid idő alatt rendkívüli erőfeszítést igénylő teljesítményekre – különösebb előkészítés nélkül is; ugyanakkor azonban szervezési, anyagi és egyéb vonatkozásban több olyan hiányosság jelentkezett, amelyet meg kell szüntetni, amelyek megakadályozására már előre kell gondolnunk;

3./ A helyi tanácsok és a vízügyi szervek egy része – különösen az első napokban és a kritikus időszakokban – meglehetősen tehetetlennek bizonyult, minden segítséget a Néphadseregtől várt, ugyanakkor azonban nem mozgósított minden erőt és eszközt a fenyegető veszély elhárítására;

4./ Néphadseregünk harcosai és parancsnokai – illetékes polgári személyek tárgyilagos megállapítása szerint is – derekasan megállták helyüket, de munkakedvüket nem egy esetben rontotta, lendületeket fékezte az a körülmény, hogy bár nem általánosan, de sok helyen maga a veszélyeztetett lakosság, hol passzív közönnyel, hol kíváncsi érdeklődéssel szemlélte – segítés helyett – a harcosok munkáját.

5./ Számos példáját láttuk a nép és a hadsereg összeforrottságának, ahol a polgári hatóságok és a katonai törzsek, a polgári lakosság /elsősorban a városokban, de falvakban is/ a harcosokkal vállvetve harcolt a gáton.

HL MN VIII. 29. fond MNVK Titkárság iratai 0807/MNVK Titk.-1954. sz. (MN 1954/T-6. doboz)

---

112
Budapest, 1954. szeptember 13.
A HM Katonai Tanácsa 1954. szeptember 13-i ülése jegyzőkönyvének melléklete a katonai ügyészi szervek munkájáról. ^[240]

---

MN Katonai Főügyésze

Jelentés a Katonai Tanács részére a Magyar Népköztársaság katonai ügyészi szervezete munkájáról

Az 1953. évi 13. tvr. rendelkezései alapján megvalósult az egységes ügyészi szervezet, s a katonai ügyészek a Legfőbb Ügyész elvtárs irányítása alá kerültek. Az új szervezéssel kapcsolatos személyi mozgatások a múlt év decemberében történtek meg. 1953 novemberében és decemberében dolgoztuk ki az ügyészi munka különböző ágait szabályozó utasításokat, így az új típusú ügyészi munkát lényegében csupán 1954. január 1-vel kezdhettük meg. Ezért beszámolómban döntően az 1954. év első felének munkájával foglalkozom.

I. A katonai ügyészségek káderhelyzete

A katonai ügyészségeken jelenleg 50 ügyész és 36 ügyészségi nyomozó működik. Az összes ügyészi és nyomozói létszám tehát 86 fő.

Szociális származás szempontjából a megoszlás az alábbi:

	Ügyészek közül	Nyomozók közül	Összesen
Munkás	44%	48,7%	46,1%
Paraszt	24%	14,3%	19,6%
Alkalmazott	20%	26,0%	21,7%
Értelmiségi	8%	9,6%	8,0%
Kisiparos	4%	1,4%	4,6%
Párttagság szempontjából:
Párttag	94%	68,7%	83,7%
DISZ-tag	2%	31,3%	13,6%
Pártonkívüli	4%	–	2,7%
Képzettség szempontjából:
Egyetemet[241] végzett	50%	37,3%	43,8%
Akadémiát[242] végzett	50%	62,7%	56,2%
Jelenleg egyetemi
hallg. az akad.
végzettek közül	80%	12,7%	48,2%

Egyetemre most jelentkezett az akadémiát végzett ügyészekből 20%, az akadémiát végzett ügyészségi nyomozók közül pedig 87,3%.

Az utánpótlás biztosítása szempontjából jelenleg 3 nem ügyészi beosztásban lévő elvtárs jár egyetemre.

Az egyetemi hallgatókból 8 fő harmadéves, a többi elsőéves.

Az ügyész és az ügyészségi nyomozó elvtársak 34%-a jogi egyetemi tanulmányaiban kapja meg a politikai képzést, 26%-a Szovjetunió Kommunista Pártja történetét tanulmányozza, 23%-a Párttörténet tanulásának befejezése után jelenleg filozófiát tanul, 17% pedig a marxista-leninista esti egyetem hallgatója.

Az őszi átszervezés előtt a katonai ügyészségeken 94 ügyész és nyomozó, 12 rendőrügyész és 6 államvédelmi ügyész volt rendszeresítve. A mostani 86-tal szemben tehát 112 fő volt a rendszeresített létszám.

A fenti adatokból kitűnik, hogy a katonai ügyészségek megállapított létszáma lényegesen kisebb, mint a korábbi szervezés szerint volt. Lényegében tehát az történt, hogy az új, megnövekedett ügyészi feladatokat jóval kisebb létszámmal kell ellátni.

Mindez arra vezethető vissza, hogy az MNVK a létszámcsökkentéskor a fegyvernemi, hadtesti és hadosztályügyészségeknél véleményemet meg sem kérdezte. Így történt meg, hogy a 9. lövészhadtest hadosztályainál megszüntették az ügyészségeket, s ugyanakkor a hadtesthez csupán egy ügyészt és egy ügyészségi nyomozót rendszeresítettek. Ugyanannyit tehát, mint a 3. és 6. lövészhadtesteknél, ahol pedig a hadtestügyésznek csupán a hadtest közvetlen alakulatok ügyeivel kell foglalkoznia, hiszen ott a hadosztályoknál is vannak ügyészségek. Amikor 1953 novemberében ez a helytelen szervezés tudomásomra jutott, azonnal megtettem a megfelelő javaslatomat a szervezési hiányosságok legkirívóbb eseteinek a kijavítására. Ez azonban csupán 5 hónap múlva történt meg, akkor is érthetetlenül nem minden esetben a javaslatomnak megfelelően.

Ennek a lassú intézkedésnek az lett a következménye, hogy az ügyészség nem bírta a megterhelést, nagy hátralék keletkezett, amit az esetenként nyújtott segítséggel sem tudtam megszüntetni.

Annak, hogy a szervezés meghallgatásom nélkül történt, következménye az is, hogy a Vezérkar ügyészségekre „vizsgálóbírókat” szervezett. Törvényünk^[243] pedig ilyen intézményt nem ismer.

A legnagyobb hiba az, hogy az MNVK Szervezési és M. Csfség. csupán a hadsereget látja, de elfeledkezik arról, hogy a katonai ügyészi szervezet nem csupán a Néphadsereg, hanem a Népköztársaság katonai ügyészi szervezete, s ellátja a BM Belső Karhatalom, Határőrség, rendőrség, hivatásos légoltalmi szervezet, állami tűzoltóság, pénzügyőrség, letartóztató intézeti alkalmazottak ügyeit is.

Mindez elkerülhet lesz a jövőben, ha betartják a Magyar Népköztársaság katonai ügyészi szervezetéről szóló 29/1954. /V. 5./ MT számú rendelet 7. § /4/ bekezdésében foglaltakat, mely szerint „a katonai ügyészi szervek személyzetének rendszeresített létszámát... a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészének javaslatára a Honvédelmi Miniszter állapítja meg”.

Szervezés terén fennálló nehézség az ügyészségek munkájában az is, hogy nem minden ügyészségre van rendszeresítve irodavezető, márpedig az új, korszerű ügyvitel ezt megkövetelné. Jelenleg ugyanis ez a feladat is az ügyészre hárul, s jelentékeny időt von el az ügyészi munkától.

II. Törvényesség feletti általános felügyelet a Néphadseregben

1./ Ezen a téren az okozott nehézségeket, hogy az 1953. évi 13. tvr.-t a katonai viszonyokra alkalmazó minisztertanácsi rendelet csupán 1954. május 5-én jelent meg. Ennek ellenére a törvényerejű rendelet és a Legfőbb Ügyész elvtárs utasításai szellemében megkezdtük ezt a munkát is.

A beszámolási időszakban ezen a téren a következő kérdésekkel foglalkoztunk:

a./ vizsgáltuk a Honvédelmi Miniszter elvtárs 0021. számú parancsának,

b./ a 33. számú miniszteri utasításnak,

c./ a Munka Törvénykönyvének végrehajtását,

d./ a lakásügyek intézését,

e./ a tartásügyekben hozott polgári bírósági határozatok végrehajtását,

f./ a panaszok és bejelentések intézését,

g./ az emberekkel való bánásmódot,

h./ a fogdákat,

i./ s végül intéztük a hozzánk beérkezett panaszokat.

A Katonai Főügyészség részben önállóan tartott vizsgálatokat, részben a Harckiképzési és Testnevelési Csf.séggel karöltve. Az említett HM szervvel együtt az elmúlt fél évben 23 helyen vettünk részt ellenőrzésben.

2./ Az ellenőrzések során a következő típusú törvénysértéseket tapasztaltuk:

a./ Több helyőrségi fogdában /budapesti, keszthelyi, kaposvári stb./ találtunk fenyítés kiszabása nélkül katonákat, s olyanokat is, akiket orvosi vizsgálat nélkül helyeztek fogdába. Általános tapasztalatunk volt, hogy a fogdákat nem a szabályzatnak megfelelően használják és tartják karban.

b./ Több esetben találtunk szabályellenesen kiszabott honvédség iránti tartozásokat.

c./ Több alakulatnál találtunk olyan harcosokat, akik gyógyíthatatlan betegséggel szolgálatra alkalmatlan egészségi állapotban teljesítettek katonai szolgálatot.

d./ Több helyőrségben találtunk jogtalan lakás-igénybevételeket és olyan eset is előfordult, amikor fegyveres karhatalommal vettek igénybe jogtalanul lakást.

e./ Feltártunk több, a polgári lakosság sérelmére elkövetett erőszakos cselekményt.

f./ Általános tapasztalatunk volt az első évnegyedben, hogy a törvényesen megítélt tartásdíjakat a pénzügyi szervek nem vonják le, és nem folyósítják az arra jogosult személyeknek.

g./ Több alakulatnál találtunk a Munka Törvénykönyvét semmibe vevő, jogtalan intézkedéseket a polgári alkalmazottak terén.

3./ Tapasztalataink alapján az egyes ügyekben tett konkrét intézkedéseken kívül a következőket tettük:

a./ A kommendánsi hivatalokban észlelt rendellenességek megszüntetése végett 1954. Március 17-én részt vettünk a helyőrség kommendánsok országos értekezletén s ott 2 órás előadásban mutattunk rá a törvénysértések okaira és a kiküszöbölés módjára. Az itt elhangzottak betartását később ellenőriztük.

b./ A tartási ügyekben észlelt törvénysértések megszüntetése végett előadást tartottunk a pénzügyi osztályvezetők továbbképzésén. Parancstervezetet készítettünk a Honvédelmi Miniszter Elvtárs részére. A 2. számú parancs megjelenése óta pedig ellenőrizzük annak végrehajtását.

c./ A polgári lakossággal való jó viszony megszilárdítása érdekében minden ellenőrzésünknél felvettük a kapcsolatot az illetékes területi pártbizottsággal és tanáccsal. Személyes közreműködéssel s a panaszok orvoslásával igyekeztünk az ellentéteket megszüntetni.

d./ Több törvényellenes HTK^[244] törlésére tettünk javaslatot.

e./ Súlyosabb esetekben bűnvádi, illetőleg fegyelmi eljárást indítottunk.

f./ Az illetékes HM szervek figyelmét felhívtuk a törvénysértések megszüntetésére.

g./ A katonai ügyészek a fél év alatt 158 előadást és 119 konzultációt tartottak, melyeknek a célja a törvénysértések megelőzése volt.

4./ Különös gondot fordítottunk a panaszok intézésére. A Katonai Főügyészségre 1954. január 1-től június 30-ig 548 panasz érkezett. A panaszokból 57-et tartásdíj nem fizetés miatt, 106-ot lakásügyben, 74-et pedig kártérítéssel kapcsolatban nyújtottak be. A panaszok másik része vegyes természetű volt.

5./ Az általános felügyeleti munka legnagyobb hibája az volt, hogy a katonai ügyészek igen gyakran csupán észlelték a törvénysértéseket, de nem intézkedtek azok kiküszöbölése iránt. Sokszor az ügyészi vizsgálatok csupán látogatás jellegűek voltak, nem pedig olyan vizsgálatok, amilyeneket a törvény előír. Nem jellemezte tehát az ügyészi munkának ezt az ágát a törvény által megkövetelt kérlelhetetlenség.

III. Bűnügyi nyomozás törvényessége feletti felügyelet a Néphadseregben

1./ A katonai ügyészségekhez érkezett bűnügyek számának alakulását a következő kimutatás szemlélteti:

Mikor	Érkezett	Tisztek elleni feljelentés	Szökés	Önk.[245] eltávozás	Társ.[246] tulajdon elleni bűntett	Függelem- sértés	Gk. ügy
feljelentés
1953
IV. n.[247]	2302	432	42	62	408	68	462
1954
III. n.	2015	487	77	77	591	67	281
1954
II. n.	2091	389	89	115	460	69	257

Ezekből az adatokból az a leginkább feltűnő, hogy aránytalanul sok a tisztek ellen érkezett bűnügy. 1954 első negyedében, amikor ezen a téren a legrosszabb volt a helyzet, az összes feljelentés 24,2%-a irányult tisztek ellen. Ezek az adatok a tiszti példamutatás hiányára mutatnak.

Az a tény, hogy 1954-ben 1-1 évnegyedben kevesebb bűnügy indult, mint 1953 utolsó negyedében, véleményem szerint nem jelenti azt, hogy javult a bűnözés állása a Néphadseregben. A fegyelmet és a katonai rendet legjobban veszélyeztető cselekmények terén ugyanis nem csökkenés, de emelkedés mutatkozik. Szökésnél például, ha alapul vesszük 1953 utolsó negyedét, a f. év első 3 hónapjában 83%, a második negyedévben pedig 110%-os az emelkedés. Önkényes eltávozásoknál pedig ezekben az időszakokban 24, illetve 86%-os emelkedés mutatkozik. De emelkedés mutatkozik a társadalmi tulajdon elleni büntettek terén is.

Jelentős csökkenéssel csupán a gépkocsival elkövetett veszélyeztetések terén találkozunk. De ez a csökkenés sem kielégítő.

A szökések jelentős része abból származik, hogy egyes alakulatoknál laza az ellenőrzés. Nem egy esetben megtörténik, hogy a parancsnok csak napok, sőt hetek múlva szerez tudomást a szökésről. Állandóan visszatérő előidézője a szökéseknek a kórházba utalás és az onnan elbocsátással kapcsolatban megnyilvánuló lazaság.

A katonai ügyészségek 1953 negyedik negyedében a befejezett ügyek 26%-ban emeltek vádat, 1954. első negyedében az ügyek 22%-ban, 1954 második negyedében pedig a befejezett ügyek 37,8%-ban. Már maga ez az adat is mutatja, hogy az év első negyedében kevés katona ellen emeltünk vádat, tehát enyhe volt az ügyészségek gyakorlata. A második negyedben már nagyobb szigor érvényesült az ügyészségek részéről. Ezt mutatja, hogy az első negyedben csupán 559 katona ellen /ebből 81 tiszt/, addig a második negyedben 910 katona ellen /ebből tiszt 149/ emeltek az ügyészségek vádat.

A vádemelések számának megnövekedése mellett természetesen csökkent a fegyelmi eljárásra utalások száma. Ez év első negyedében a befejezett ügyek 34,9%-át adták vissza az ügyészségek fegyelmi eljárásra, a második negyedben csak az ügyek 28,4%-át.

Az ügyészségeknek ez a nagyobb szigora megmutatkozik az önkényes eltávozásnál. 1954 első negyedében önkényes eltávozás miatt 39, a második negyedben 85 katona ellen emeltünk vádat.

Hasonló a helyzet a függelemsértések terén is. Míg ugyanis az év első negyedében csak 16 katona ellen, addig a második negyedben 59 katona ellen emeltünk vádat.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a katonai ügyészek megszívlelték a Katonai Tanács 1954. április 8-án kelt határozatát és igyekeztek felszámolni a gyakorlatukban korábban megnyilvánuló liberalizmust, anélkül azonban, hogy az ellenkező végletbe estek volna át. Ennek a nagyobb szigornak pedig természetesen a bűncselekmények csökkenését kell előidéznie.

2./ A nyomozói munka megjavítása végett a Főügyészség részben konkrét ügyeken keresztül ad útmutatást az ügyészségeknek. Ezen felül a nyomozótisztek munkájának megjavítása végett központilag elkészítettük a nyomozótisztek oktatására vonatkozó tematikát és azt leadtuk valamennyi ügyészségnek. Így a nyomozótiszti oktatás egységes irányítás alá került.

A nyomozótisztek vonatkozásában legnagyobb nehézségünk az volt, hogy a hadseregben történt átszervezés miatt jóformán előlről kellett kezdeni a nyomozótisztek kijelölését és kiképzését. Nehézséget okozott az is, hogy egyes parancsnokok nem biztosítják a nyomozótisztek részére a továbbképzésen való megjelenést.

A bűnözés elleni küzdelem megjavítása végett külön utasításban tártam fel az ügyészségeken leggyakrabban előforduló hibákat, s ugyanakkor rámutattam a munka megjavításának módjára is.

Az év első negyedében valamennyi ügyészség nyomozási munkáját ellenőrizte a Főügyészség. Ennek során részben a helyszínen adta meg a gyakorlati segítséget, részben írásban adott tanácsokat és utasításokat.

Az év második negyedében az ellenőrzések során már azt kértük számon: hogy kijavították-e az előző negyedben észlelt hiányosságokat.

3./ A nyomozás törvényben megállapított határidejét az ügyészségek általában betartják. Aránylag kevés a határidő meghosszabbítása iránti kérelem. Mégis azt kell megállapítanom, hogy a gyorsaság még nem kielégítő. A hadseregben ugyanis nem elégedhetünk meg a törvényben előírt határidők betartásával, itt ennél nagyobb gyorsaságra van szükség.

A lassúság oka egyrészt az ügyészek nem kellő szakmai felkészültsége, másrészt, hogy a hadosztályügyészségek nincsenek gépkocsival ellátva, de kilométer sincs számukra biztosítva. Így aztán a gyors eljárást kívánó rendkívüli eseményeknél sem tudnak kellő időben megjelenni.

IV. A katonai bíróságok tevékenységének törvényessége feletti felügyelet

1./ Az előző pontban már jelentettem, hogy a katonai ügyészségek gyakorlata enyhe volt az első évnegyedben. Ez a megállapításom még fokozottabban érvényes a katonai bíróságokra, amelyek az eléjük vitt viszonylag kevés ügyben is enyhe ítélkezést folytatnak. Ezért természetesen nem csupán a bírák, de az ügyészek is felelősek, részint a nem eléggé harcos vádképviselet, részint pedig a fellebbezések elmulasztása miatt.

A hadbíróságok 1954 első negyedében 567 ügyet fejeztek be. Ezekben az ügyekben 692 terhelt szerepelt. Ezek közül 43 személlyel szemben felmentő vagy megszüntető, 26 személlyel szemben fegyelmi eljárásra utaló^[248] határozatot hoztak. Ez az összes terheltek 10%-át teszi ki.

A hadbíróságok a f. év első negyedében 561 személyt ítéltek el. Ebből az elítéltek 67,9%-át ítélték pénzbüntetésre, illetőleg 1 évet meg nem haladó börtönbüntetésre. Az ilyen kisebb büntetésre ítélt 379 személy közül is 128 személy büntetését felfüggesztették 3 évi próbaidőre.

Ha figyelembe vesszük, hogy az ügyek igen nagy részét a katonai ügyészségek már úgyis fegyelmi eljárásra utalták, a hadbíróságok részéről kiszabott 1 évet meg nem haladó büntetéseket túlzott arányúaknak kell tekinteni.

A hadbíróságok különösen a társadalmi tulajdon elleni bűntetteket, függelemsértéseket és a szökéseket kezelték enyhén az első évnegyedben.

Az év második negyedében a hadbíróságok 668 katonát ítéltek el, ami ez előző negyedhez viszonyítva 21%-os emelkedést jelent. A második negyedben már észlelhető javulás a hadbíróságok ítélkezésében. Ez különösen a szökéseknél észlelhető. Míg ugyanis az első évnegyedben a büntetések 36,5%-a volt csupán 3 éven felüli, addig a második negyedben ez az arány 53,7%-ra emelkedett.

A második évnegyedben a kiszabott büntetések 66,9%-a nem haladja meg az egy év börtönt. Szigorúbbak lettek tehát a bíróságok, de ez az 1%-os javulás még kevés.

A szigorúság terén főleg júniustól kezdve van javulás a bíróságok munkájában, ez azonban még nem mutatható ki a jelentésemben tárgyalt időszak statisztikájában.

2./ A bírói gyakorlat szigorúbbá tétele végett arra hívtam fel az ügyészek figyelmét, hogy fokozottabb mértékben éljenek fellebbezési jogukkal. Ennek máris van eredménye. Míg ugyanis az ügyészek az első évnegyedben 79, addig a második negyedben 113 ügyben éltek fellebbezési óvással, ami 43%-os emelkedést jelent.

3./ A Katonai Főügyészség a beszámolási időszakban felülvizsgálta a bíróságoknál elsőfokon jogerőre emelkedett régebbi ítéletek egy részét. Ennek során 54 ügyben adtunk be a törvényesség érdekében óvást a Katonai Felsőbírósághoz. A Felsőbíróság kettő kivételével valamennyi óvásunknak helyt adott.

4./ Büntetéspolitikai téren legjobban a fegyelmező zászlóalj kérdése foglalkoztatta az ügyészeket. Ez természetes, hiszen a f. év első felében elítélt katonák közül 1031-nek a büntetése nem haladja meg a 2 évet. Ezeknek a zömét tehát fegyelmező zászlóaljba kellene vinni. A Honvédelmi Minisztérium azonban, bár erre már közel 1 év állt rendelkezésére a fegy. zlj. feloszlatása óta, a fegy. zlj-kat nem állította fel. Ennek az volt a következménye, hogy a legutóbbi időkig az ilyen elítéltek börtönben töltötték a büntetésüket, jelenleg pedig a BM már kiadja őket munkára, de itt is kiesnek a katonai kiképzésből, s jóformán elvesznek a hadsereg számára. A fegy. zlj. felállításával pedig a hadseregben maradhatnának, s ott lennének nevelhetők. Véleményem szerint ez a legsürgősebb feladat, melynek a megoldásával büntetőpolitikánkat gyökeresen meg lehetne javítani.

[...]^[249]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-3/IV. ő. e.

---

113
Budapest, 1954. szeptember 13.
A HM Katonai Tanácsa 1954. szeptember 13-i ülése jegyzőkönyvének melléklete a katonai bírósági szervek munkájáról. ^[250]

---

Igazságügyi Csoportfőnökség

Jelentés a katonai bírósági szervek munkájáról a Katonai Tanács részére

I. A HM Elvtárs 014/1952. sz. parancsának végrehajtása igazságügyi vonalon^[251]

II. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatának és a kormány programnak végrehajtása igü. vonalon.

III. Pártpolitikai munka.

IV. Feladataink és határozati javaslat.

I. A HM Elvtárs 1952. április 30-án kiadott 014-es sz. parancsában^[252] értékelte az igazságügyi szervek munkáját. Rámutatott az igazságügyi munka nem megfelelő színvonalára, konkrétan feltárta az ügyészségek és bíróságok hibáit, és parancsot adott ezek felszámolására, megjelölve a hibák kijavításának módszerét is. A továbbiakban jelentést teszek a 014-es parancs egyes pontjainak végrehajtásáról, az elért eredményekről és a fennálló hiányosságokról.

1./ A 014-es miniszteri parancs 2. pontja feladatként jelölte meg, hogy a nagyobb katonai egységeknél és az egyes fegyvernemeknél katonai bíróságot és ügyészséget kell felállítani. Ez a parancs szerint megtörtént és 1952. júliusában megkezdte működését négy hadtestbíróság és hat hadosztálybíróság, valamint négy fegyvernemi bíróság. A hadtest-, hadosztály- és fegyvernemi bíróságok felállításának vannak eredményei, s ezek között a legfőbb az, hogy az ügyész és a bíró együtt él az illető magasabbegységgel, ismeri annak mindennapi életét, fegyelmi helyzetét és a magasabbegység fegyelmi helyzetéért saját területén felelős is. Az ügyész és bíró jó munkájának előfeltétele: a parancsnoksággal és a politikai szervekkel létesített szoros kapcsolat és együttműködés. Ez nem mindenütt jött létre. Vannak bíróságaink, ahol a kapcsolat és együttműködés jó, s itt a bíró eredményes munkát végez. Ilyen a 6. hadtest bírósága /vezetője: G. O. szds./, a 3. hadtest bírósága /vezetője: M. M. szds./ és a 11. gépesített hadtest bírósága /vezetője: J. L. őrgy./. Jó a kapcsolat és együttműködés a 9. hadtestnél is, itt azonban a bíróság vezetője /P. fhdgy./ még kezdő bíró és szakmai vonalon sok tennivalója van.

Egyes magasabbegységek bírósága viszont éppen a bíró és csapatszervek közötti megfelelő együttműködés hiánya miatt csupán az eseményeket regisztráló, mechanikus munkát végzi és nem vált a parancsnok segítő szervévé a fegyelem megteremtésében, a rendkívüli események és bűncselekmények megelőzéséért folyó munkában.

Ilyen gyengébb bíróság a keszthelyi hadosztálybíróság /vezetője: F. hdgy./ és a kiskunfélegyházi hadosztálybíróság /vezetője: M. fhdgy./.

Általában a legtöbb csapat- és fegyvernemi bíróság jól beilleszkedett az alakulat életébe, s megfelelően dolgozik, – területi bíróságainknál viszont még ma sem kielégítő a kapcsolat a bíróság és a területén lévő katonai szervek között, ennek következtében ezek a bíróságok a bűncselekmények megelőzése érdekében nem végeznek tervszerű és eredményes munkát.

A csapat és fegyvernemi bíróság jelenlegi szervezésének azonban a gyakorlatban hátrányai is megmutatkoztak és ezek miatt a bíróságok megfelelő fejlődése akadályozva van. Ennek okai a következők:

a./ 16 elsőfokú bíróságunk működik, összesen 24 bíróval, a 24 bíróból 8 a budapesti hadbíróságon, 2 a székesfehérvári hadtestnél dolgozik, a többi 14 pedig önállóan, elszigetelten működik. Ez a 14 különállóan működő bíró nélkülözi a mindennapos szakmai segítséget és támogatást, valamint az elvtársi bírálatot is. A Katonai Felsőbíróság nem egy esetben észlelt visszaesést azoknál a bíróknál, akik elszigetelten dolgoznak, jóllehet egyeseknek korábbi gyakorlatuknál és adottságaiknál fogva lett volna lehetőségük a fejlődésre. Kétségtelen, hogy a HM Igü. Csf-ség részéről a megfelelő irányítás hiánya is hozzájárult a visszaeséshez, de az állandó segítséget és támogatást teljes mértékben ez sem pótolhatta volna.

b./ A decentralizált szervezet másik hátránya az, hogy megnehezíti és költségessé teszi az ellenőrzést és akadályozza az egységes bírói gyakorlat kialakulását.

Bár bíróságaink nem kielégítő fejlődése nem vezethető vissza kizárólag a szervezés hibáira, a túlzott decentralizálás megszüntetése mégis a fejlődés egyik feltételét fogja megteremteni. Az átszervezést úgy kell végrehajtani, hogy a csapatokkal való közvetlen kapcsolatot ne veszélyeztesse, sőt még továbbfejlessze, a túlzott decentralizálást viszont kiküszöbölje. Az őszi átszervezés végrehajtása idején – véleményem szerint – ez a szervezésből eredő hiba megszüntethető.

2./ A 014-es parancs előtt az igazságügyi szervek kizárólag a bűncselekmények megtorlásában, a bűnözők szinte futószalagszerű elítélésében látták feladatukat. A parancs alapján tértek rá bíróságaink a bűnözés megelőzésére irányuló munka és egyéb módszereire is. Így a csapatok előtt tartott helyszíni tárgyalások terén minőségileg jelentős fejlődést értünk el, a tárgyalások előkészítésében ma már sokkal jobb az igü. szervek és a pol. apparátus együttműködése. A helyszíni tárgyalások megtartását sokáig megnehezítette az a körülmény, hogy a Pol. Fcsf.-séghez kellett előzőleg az iratokat felterjeszteni, s onnan rendszerint hosszú idő alatt érkezett le. Ma már erre nincs szükség, mert a Pol. Fcsf. Elvtárs egyszerű ügyekben telefonjelentésre is engedélyezi a helyszíni tárgyalást.

3./ Ugyancsak a 014-es parancs alapján tértek rá bíróságaink a bűncselekmények megelőzését célzó jogi előadások tartására. A jogi előadások egyre emelkedő számát mutatja, hogy amíg 1952-ben egy negyedévben kb. 40 előadást tartottunk, addig 1953-ban már kb. 80-at, 1954-ben első negyedévében pedig már 113-at. A szám szerinti fejlődés tehát töretlen. A hiányosság az, hogy az előadások minőségileg nem mindig kielégítőek. E téren az a feladat, hogy az előadásokat mind gyakrabban, egyre kisebb egységek előtt tartsuk, az előadás helyett egyre inkább elvtársi beszélgetéssé váljon.

4./ A 014-es parancs arra kötelezte a csoportfőnökséget, hogy a bűncselekmények megelőzése érdekében szervezzen jogi előadásokat a fegyvernemi és egyéb tiszti iskolákon. A szervezés meg is történt.

Az iskolák azonban az előadásokat a napi elfoglaltságon felül állították be, és a növendékek – de maguk a parancsnokok is – szükséges rosszként kezelték. Az előadások egy ideig ilyen körülmények között folytak, majd különböző ürügyekkel egyre többet elhalasztottak és végül teljesen elmaradtak. 1953 májusától már ilyen előadást nem tartottunk. Ezt a kérdést feltétlenül újból fel kell venni feladataink közé, amikor az Igü. Csfség erre képessé lesz téve. A továbbiakban meg kell nézni azt is, hogy a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában^[253] nem lenne-e szükséges a nevelést megfelelő jogi előadásokkal elősegíteni.

5./ A 014-es parancs 8. pontja elrendelte, hogy a parancsnokok és politikai helyettesek, legalább 1/4 évenként az igü. szervekkel közös értekezleten vitassák meg a fegyelmi helyzetet és a fegyelemsértések megelőzésére irányuló munka kérdéseit. A parancs végrehajtása komoly biztosítéka lehetett volna annak, hogy a fegyvernemi és csapatbíróságok az alakulat fegyelmi helyzetének megszilárdítása érdekében eredményesebben dolgozhassanak. Az előírt közös értekezletet azonban ebben az értelemben sehol sem tartják meg, bár több magasabbegységnél – a jó együttműködés alapján – a parancsnokok és a politikai szervek rendszeresen folytatnak megbeszéléseket az igazságügyi szervekkel. Az Igü. Csf-ség részéről az irányítás és ellenőrzés hiánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a miniszteri parancsok ez a pontja a végrehajtás során teljesen elsikkadt, pedig ez rendszeres kapcsolatot biztosított volna a parancsnokságok és a bíróságok között.

6./ Végül a 014-es parancs arra kötelezte az Igü. Csfséget, hogy a parancs végrehajtásáról először 1952. július 15-én, és utána folyamatosan jelentést adni köteles. Az utolsó jelentés 1952. november 9-én lett leadva, ezután a jelentések elmaradtak.

Összegezve: A 014-es parancs jelentősen előbbre vitte a Néphadsereg igazságügyi szerveinek munkáját. Bár a parancsot az igazságügyi szervek végrehajtották, az említett és a fennálló hiányosságok miatt a katonai bíróságok további fejlődése nincs biztosítva. E hiányosságok közül kihatásaiban a legjelentősebb az, hogy az Igü. Csf-ség nem volt képes és jelenleg sem képes a bíróságok megfelelő irányítására és ellenőrzésére.

II. 1./ A Központi Vezetőség júniusi határozata^[254] és az új kormányprogram^[255] komoly hiányosságokat állapított meg az igazságügyi szervek munkájában. Ezek: a szocialista törvényesség gyakori megsértése, az állampolgárok tömeges elítélése. Bár a katonai bíróságok a 014-es parancs folytán munkájukat már előbb jelentősen megjavították, a kormányprogramban feltárt hibák nálunk is előfordultak, főleg a törvényesség megsértése terén. A kormányprogram után feladatunkat az képezte, hogy tovább fokozzuk erőfeszítésünket a 014-es parancs végrehajtásáért, politikai és szakmai téren pedig fokozottabban oktatás tárgyává tegyük a szocialista törvényesség kérdését. Az Igü. Csf-ség és a Katonai Felsőbíróság az ellenőrzés és a felügyelet során a legkeményebben felfedte a törvényesség megsértése terén előforduló hibákat. Ennek ellenére még ezen a téren is vannak hiányosságok, az Igü. Csfség még csak a kezdeti lépéseket tette meg azon a téren, hogy megértesse minden bíróval: a bíró hivatásból eredő kötelességeinek teljesítésének legfontosabb feltétele a törvényesség maradéktalan betartása.

A kormányprogram egy részét képezte a közkegyelmi rendelet végrehajtása. Ez az 1953. év nyarán és őszén átmenetileg növelte a munka mennyiségét, a bíróságok azonban a megnövekedett feladatokat sikeresen, a végrehajtási utasításban megszabott határidőn belül fejezték be. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával a fegy. zj. létszám hiányában feloszlott. Ugyancsak ebben az időszakban történt a katonai börtönöknek a BM Büntetésvégrehajtási Parancsnokság részére való átadása, melynek folytán az Igü. Csfségnek a börtönökkel kapcsolatos felügyeleti jogköre megszűnt.

A bírói szervek szempontjából igen nagyjelentőségű változást jelent a bírósági szervezeti törvény /az 1954. évi II. törvény/, amely az Alkotmánynak megfelelően állapította meg az új bírósági szervezetet. A törvény végrehajtása a katonai bíróságok életében a 13. sz. tvr. A bírósági szervezeti törvény végrehajtása lehetővé teszi, hogy bíróságaink szervezeti felépítése megfeleljen az Alkotmány előírásainak, és az új szervezeti keretek között a bírói munka tartalmában is közelebb kerüljön az Alkotmányban meghatározott célkitűzésekhez.

A jó bírói munka egyik előfeltétele, hogy a bíróság mennyiségileg ne túl sok bűnüggyel foglalkozzon. Ebből a szempontból a katonai bíróságoknál jelentős javulás mutatkozik.

A katonai bíróságok

1951-ben elítéltek 9 180 személyt, ebből 6 434 katonát,

1952-ben elítéltek 6 580 személyt, ebből 4 339 katonát,

1953-ban elítéltek 4 681 személyt, ebből 2 882 katonát,

1954 első felében elítéltek 1 852 személyt, ebből 1 229 katonát.

Átlagosan számítva 1 bíró 1951-ben 367, 1952-ben 263, 1953-ban 187, 1954 első felében 74 személy ellen hozott ítéletet.

A számszerű adatokat alapul véve Néphadseregünk erkölcsi és fegyelmi helyzetének folyamatosan és nagymértékben kellett volna javulnia, azonban ezzel ellentétben a helyzet inkább rosszabbodott. A kormányprogram után olyan bűncselekmények szaporodtak el, mint az alárendeltek gyötrése és bántalmazása. A bírói munka eredménytelenségét mutatja, hogy a szökések száma 1954-ben nem csökkent. 1954 első 7 hónapjában a szökések száma a következőképpen alakult: januárban 15, ebből 2 tiszt; februárban 16, ebből 2 tiszt; márciusban 21, ebből 4 tiszt; áprilisban 21, tiszt nincs; májusban 21, tiszt nincs; júniusban 20, tiszt nincs; júliusban 28, ebből 1 tiszt; augusztusban 25, egy tiszt.^[256]

A katonai bíróságok munkájában a kormányprogram után nem nyilvánult meg minden esetben az osztályharcos bírói állásfoglalás. A 014-es parancs, majd a kormányprogram után bíróságaink helyesen tértek rá az ítélkezésnél az egyéniesítésre, a bűncselekményt elkövető személy körülményeinek tisztázására, mert csak így lehet a bűnügyet helyesen elbírálni. Súlyos hiba volt azonban, hogy a vádlott nevelését bíróságaink túlságosan előtérbe helyezték, míg a személyi körülményeket nem egy esetben ellágyulva [sic!] értékelték. Különösen a kormányprogram után jelentkezett az a veszély, hogy a kiszabott, túlságosan enyhe büntetések nem szolgálták a bűncselekmények általános megelőzésének feladatát, nem járultak hozzá a hadsereg fegyelmi helyzetének megszilárdításához. Ez a kormány politikájának bizonyos mértékű jobb oldali elferdítéséből fakadt és egyes estekben liberális ítéletekhez vezetett. A veszélyre nem figyeltünk fel időben, annak ellenére, hogy a Miniszter Elvtárs 0021/1953.^[257] és a 009/1954. sz.^[258] parancsai felhívták a figyelmünket a hadsereg és a dolgozó nép közötti viszony, valamint az alárendeltekkel való bánásmód kérdésére, és a szökések, öngyilkosságok és más rendkívüli események elszaporodása a Néphadsereg fegyelmi helyzetének romlását mutatta. Az Igü. Csfség ez év januárjában a pártszervezet támogatásával felvette a harcot a kormányprogram helytelen értelmezése ellen és ezen a téren ma már jelentős eredményeket értünk el. Indokolatlanul enyhe ítéletet most már alig fordul elő. A hadbírákkal tudatosítottuk: a pártkongresszus azt a feladatot adta nekünk, hogy osztályharcos, jól megalapozott ítéletekkel biztosítsuk Néphadseregünk ütőképességét, erkölcsi szilárdságát.

2./ A Katonai Felsőbíróság feladata a törvény értelmében az elsőfokú katonai bíróságok jogi irányítása, az ítélkezés és a joggyakorlat összhangjának, egységének biztosítása. A Felsőbíróság a 014-es parancs után szakított korábbi sablonos módszereivel, és a hozzá fellebbezés folytán felkerült ügyekben az elsőfokú bíróságok hibáit mindinkább kijavította, az elsőfokú bíróságokat a helyes munkára nevelte.

A kormányprogram után azonban a katonai felsőbíróság komoly hibába esett, forrásává vált a liberalizmus veszélyének. Az a helytelen nézet terjedt el a Felsőbíróságon, hogy a kormányprogram a bűncselekmények enyhébb megítélését helyezte előtérbe. Ez a helytelen nézet az elsőfokú bíróságokat megzavarta. Miután látták, hogy a katonai felsőbíróság az enyhítő körülményeket túlzottan értékeli, szintén enyhébb gyakorlatra tértek át.

Ma már a felsőbíróság ezt a hibát belátta, s nagyrészt kijavította. A törvényesség megszilárdítása érdekében ma már helyes gyakorlatot folytat, általában szigorúan megköveteli az elsőfokú bíróságoktól a jogszabályok betartását, s szükség esetén hatályon kívül helyezi azokat az ítéleteket, melyeket törvénysértő módon hoztak. Nagy súlyt helyez az ítélet kidolgozására és a sematikus tömegmunkát mindinkább elmélyedt, közérthető, jogilag kifogástalan ítéletek szerkesztésével igyekszik felszámolni.

A Katonai Felsőbíróság azonban az eredmények ellenére ma még nem gyakorol kellő elvi irányítást az elsőfokú bíróságok felé, s ítélkezési gyakorlatával még nem biztosítja a hadbíróságok munkájának egységét és összhangját. Maga a Felsőbíróság egy időszakban /1953. év első felében/ két tanács által ellentétes /szigorúbb és enyhébb/ gyakorlatot folytatott olyan mértékben, hogy ez az igazságügyi szerveken belül köztudomású volt. A felmerült elvi problémák megoldása terén a Felsőbíróság különböző határozataiban nem egyszer ingadozó álláspontokat képviselt, s ez szintén nem alkalmas az elsőfokú bíróságok irányítására. Elvi határozatokat a felsőbíróság 1952. elejétől több mint 2 éven át nem adott ki, az első elvi határozatgyűjtemény 1954. május 10-én jelent meg.

A Katonai Felsőbíróság hiányosságainak forrása: az öntevékenység hiánya, a nem kielégítő szakmai színvonal, a kényelmesség és önelégültség. Komoly hiányosság úgy a katonai felsőbíróságon, mint a budapesti hadbíróságon a vezetés nem megfelelő színvonala.

E két legnagyobb katonai bíróság elnökei még nem sajátították el kellően a bíróság vezetésének feladatait, saját munkájuk alacsony színvonala jelentős mértékben forrásai a két bíróság hibáinak. Meg kell azonban állapítani, hogy az Igü. Csf-ség évekre visszamenően szinte semmit sem tett a vezetők irányítása és segítése terén. [...]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-3/IV. ő. e.

---

114
Budapest, 1954. október 26.
Megállapodás a Honvédelmi Minisztérium és a Szénbányászati Minisztérium között a bányamunkára adott katonai segítség tárgyában.

---

Megállapodás a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere és a Szénbányászati Miniszter között a bányamunkára adott katonai segítség tárgyában.

A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága határozatai alapján a Honvédelmi Miniszter a szénbányászati termelés fokozása érdekében a Néphadsereg állományából 7300 harcost küld bányamunkára.

Az ezzel kapcsolatos szervezési, ellátási, elhelyezési és elszámolási kérdésekben a Magyar Néphadsereg és a Szénbányászati Minisztérium között az alábbi megállapodások lépnek hatályba:

A Néphadsereg

Létszám: a 7300 fő bányamunkára vezényelt harcost a Budapesti Központi Bányászcsoport Parancsnokság, mint haderőn kívüli katonai parancsnokság alárendeltségébe utalja és a Néphadsereg létszámából kiveszi. E harcosokat 13 zászlóaljba és 1 önálló századba szervezve bocsátja rendelkezésre, ahol is a zászlóaljak 100, illetve 150 fős századokból állnak. A zászlóalj- és századparancsnokokat, valamint ezek politikai helyetteseit a Néphadsereg tiszti állományából helyezi át a Központi Bányászcsoport Parancsnokság alárendeltségébe.

A Központi Bányászcsoport Parancsnokság szervezete külön utasítások szerint, a vezetési követelményeknek megfelelően, a Néphadsereg hivatásos tiszti és tiszthelyettesi állományából lesz biztosítva.

A zászlóaljparancsnokságok 1 tiszt – zászlóaljparancsnok, 1 tiszt – zászlóaljparancsnok politikai helyettese, 1 tiszthelyettes – tsz.- irodavezető; a századparancsnokságok 1 tiszt – századparancsnok, 1 tiszt – századparancsnok politikai helyettese, 1 tiszthelyettes – tsz. század-szolgálatvezető személyi állományból állnak.

A szakaszparancsnokokat – 30 főre 1 tisztet – a harcosok bányaüzemenkénti létszáma szerint a területileg illetékes bányaüzemek biztosítják a bányaüzemeknél dolgozó tartalékos tiszti állományból.

A századokhoz 100, illetve 150 fő harcost a Néphadsereg biztosítja.

[...]^[259]

3./ Parancsnokság: a bányászzászlóaljak központi parancsnoksága a Magyar Néphadsereg Vezérkari Főnökének alárendelt Központi Bányászcsoport Parancsnokság, melynek parancsnoka Maléter Pál ezredes. Telefon: K 1475, nyílt 355-385.

4./ Csapatok fegyelme, kiképzése és munkája: a bányászcsapatok fegyelméért, rendjéért, szervezett munkába állásukért és fegyelmezett jó munkavégzésükért katonai parancsnokok felelősek.

A zászlóaljparancsnokok a legszorosabb személyi összeköttetésben kell, hogy legyenek a területileg illetékes trösztigazgatókkal, a századparancsnokok az egyes bányaüzemek igazgatóival, a szakaszparancsnokok pedig azon körletvezetőkkel, akiknek körletében szakaszuk dolgozik.

A munkabeosztást a trösztigazgatók igénylése alapján a zj. parancsnokok a szd. parancsnokokkal és a bányaüzemi igazgatókkal közösen rögzítik, és az ezen való mindennemű változtatás csak a szd. parancsnokok tudtával, a zj. parancsnokok engedélyével lehetséges.

A zj. parancsnokok a trösztigazgatókkal egyetemben – kötelesek biztosítani, hogy a katonák zöme szénfalon dolgozzon, katonai vájárok mellett, katonai brigádokban. Ehhez a Szénbányászati Minisztérium által szervezve mielőbb biztosítani kell az erre rátermett harcosok vájárkiképzését. Az alakulatoknál szolgálatot teljesítő harcosok közül – kiválogatva a vájárokat és segédvájárokat – 1954. december 1-ig biztosítani kell az első katonai brigádok felállítását és munkába állását.

A bányamunkán kívül az alakulatoknál a katonai rend, fegyelem és politikai öntudat fenntartása érdekében naponta 15 perces reggeli tornát, politikai foglalkozást és sorakozókor alaki foglalkozást kell biztosítani.

Fentieken kívül a bevonuló újoncok részére az első hat hétben naponta 30 perces alaki foglalkozás kötelező a szakaszparancsnokok személyes vezetése mellett.

A politikai oktatáshoz szükséges anyagot a csapatok részére a Politikai Főcsoportfőnökség, a katonai kiképzéshez szükséges szabályzatokat és segédleteket a Vezérkar biztosítja.

5./ Szolgálat: a csapatoknál fenn kell tartani a 24 órás ügyeleti szolgálatot a Szolgálati Szabályzat idevonatkozó pontjai értelmében.

6./ Szabadság: a tiszt, tiszthelyettes és harcosok évi szabadságának kérdésében a Honvédségnél érvényes utasítások a mértékadók.

7./ Elhelyezés: a bányászcsapatok elhelyezését, a tisztek és nős tiszthelyettesek lakáskérdéseit a Szénbányászati Minisztérium biztosítja. A Néphadsereg átmenetileg Várpalota, Pécs, Tatabánya és részben Miskolc helyőrségekben biztosítja a bányászcsapatok elhelyezését úgy, hogy az ezzel kapcsolatos valamennyi kiadás a Szénbányászati Minisztériumot terheli.

A bányászcsapatoknak már átadott honvédségi elhelyezési anyag és ágynemű a bányászcsapatok kezelésében marad. Ezeket a Szénbányászati Minisztérium értékcsoportjuknak megfelelően téríti meg.

8./ Ruházat: a Néphadsereg a teljes személyi állomány részére rendelkezésre bocsátja a Központi Bányászcsoport Parancsnokságon keresztül a Honvédség többi csapataira vonatkozó mértékben rendszeresített valamennyi ruházati cikket, a szükséges cserekészletet és folyamatosan a javítóanyagot. Ezekért a Szénbányászati Minisztérium – értékcsoportjuknak megfelelő térítést fizet.

A tiszti ruházatot ugyancsak a Néphadsereg biztosítja a bányászcsapatok valamennyi tisztje – tényleges és tartalékos részére egyaránt – a Néphadsereg tényleges állományú tisztjei részére illetékes mértékben. A kiszolgáltatott ruházatot a Néphadseregnek a Szénbányászati Minisztérium megtéríti.

9./ Illetmények: a bányászcsapatok részére a Néphadsereg 1954. költségvetési év végéig, változatlan összegben, minden hó 1-én és 15-én kifizeti a szervezésileg biztosított helyek után illetékes illetmények teljes összegét a családi pótlékkal és különélési pótlékkal együtt. Vonatkozik ez mind a legénységi zsoldra, mind pedig a tisztek és tiszthelyettesek havi illetményére.

1955. január 1-től fenti költségek teljes egészében a Szénbányászati Minisztériumot terhelik.

A Központi Bányászcsoport Parancsnokság részére mind az 1954-es, mind az 1955-ös és további költségvetési években valamennyi beosztottnak a Néphadsereg fizeti a teljes illetményt, valamint a Központi Bányászcsoport Parancsnokság hadosztályparancsnokságnak megfelelő valamennyi kiadását /személyi, dologi, pénzbeli és természetbeni normák/.

A katonai szolgálattal kapcsolatos utazásokhoz a szükséges katonai igazolványokat, szállodautalványokat a Pénzügyi Csf-ség biztosítja, s ezt a Szénbányászati Minisztérium a felhasználás mértékében negyedévenként téríti meg.

10./ Fegyverzet: a parancsnoki beosztásban levő tisztek részére a Néphadsereg egyéni lőfegyvert /pisztolyt/ biztosít a Központi Bányászcsoport Parancsnokság útján, pisztolyonként 14 db. tölténnyel. A pisztolyok tárolására és kezelésére a Néphadseregben érvényes rendelkezések a mérvadók.

Fentieken kívül a Néphadsereg szakaszonként egy-egy szuronyt és lőkiképzési célra egy-egy kispuskát biztosít és évi 500 db. tölténnyel.

Fent felsorolt fegyverzet mindvégig a Néphadsereg kezelésében és tulajdonában marad, megóvásukért, szakszerű kezelésükért és felhasználásukért a Központi Bányászcsoport Parancsnoka felelős.

A Szénbányászati Miniszter

1./ Elhelyezés: biztosítja a bányászcsapatok elhelyezését valamennyi munkahelyen, s ehhez igénybe veszi a Honvédség által időlegesen rendelkezésre bocsátott honvédségi elhelyezési körleteket. Ezen elhelyezésekért a Honvédség részére azonban térítésköteles, és az elhelyezéseket mind használatuk alatt, mind átadásuk előtt karbahelyezni tartozik. A bányászcsapatok tisztjei és nős tiszthelyettesei részére elhelyezést biztosít a munkahelyen a legénységi elhelyezésektől függetlenül. A Néphadsereg részéről átadott vagy átadásra kerülő berendezési tárgyakért a Néphadsereg felé a fentiek figyelembevételével térítésköteles.

2./ Élelmezés: a bányavállalatok útján biztosítja a bányamunkára vezényelt katonai egységek teljes személyi állománya részére /tiszt, tiszthelyettes és harcos/ a bányászoknak járó kalóriaértékben a napi háromszori főtt étellel való rendszeres és teljes ellátását és az élelmezés állandó minőségi, mennyiségi és higiéniai ellenőrzését. Fentieken kívül biztosítja a harcosok részére a Néphadseregen belül rendszeresített cigaretta- és szappanjárandóság természetben való kiszolgáltatását. Az élelmezésért, cigarettáért és szappanért járó térítési összeget a harcosok keresetéből vonja le.

3./ Egészségügyi ellátás: a bányászcsapatok egészségügyi ellátását az SZTK-n keresztül az elhelyezési körleteken belül naponta kétszeri orvosi rendeléssel biztosítja. A munkahelyen baleset következtében rokkanttá váló harcosok leszerelés után a megállapított rokkantsági díjösszegeket az SZTK-tól kapják. A bányaigazgatóságok útján biztosítja a konyhák és élelmezési raktárak naponkénti orvosi ellenőrzését, valamint a főző- és felszolgáló személyzet orvosi ellenőrzését.

4./ Ruházat: a bányamunkára vezényelt alakulatok egész személyi állománya részére /tiszt, tiszthelyettes, harcos/ egy rend alsó- és felső munkaruhát, munkabakancsot, nyirkos vagy vizes helyeken gumicsizmát, kapcát és fejvédő sisakot biztosít. Gondoskodik az elhasznált munkaruhák kicseréléséről. Biztosítja a harcosok és tisztek részére az ágyneműt, valamint az ágynemű és fehérnemű rendszeres mosatását. A mosatási díjak a harcosok, illetve tisztek illetményeiből kerülnek levonásba.

5./ Illetmények:

1954. december 31-e után a Központi Bányászcsoport Parancsnokság beosztottain kívül valamennyi tiszt, tiszthelyettes és harcos részére az addig fizetett honvédségi teljes illetményt a továbbiakban a Szénbányászati Minisztérium havonta kétszer – a Néphadseregen belül szokásos módon folyósítja. Fentieken kívül a harcosok részére folyósítandó keresetük teljes összege, melyből levonásra kerül nevezettek élelmezési és mosatási költsége, valamint a törvényszabta egyéb levonások és letiltások. Az így fennmaradó összegből minden hónap 15-én kézhez kell fizetni:

0-80%-os teljesítmény után havonként és fejenként	80 Ft
81-90%-os         ”           ”           ”           ”	150 Ft
91-100%-os       ”           ”           ”           ”	250 Ft

A levonások és kézhez fizetett összeg után fennmaradó összeget zárolt takarékkönyvbe kell a harcosok nevére az OTP-hez befizetni a részlet-megállapodás pontjai szerint.

Vasárnapi és munkaszüneti napokon a termelő munkáért járó munkadíjak a fenti összegen felül azonnal, a karbantartó és egyéb munkáért járó munkadíjak ugyancsak a fenti összegeken kívül minden hónap 15-én a harcosok kezeihez fizetendők.

A parancsnoki beosztásban levő fent rögzített illetményfizetésen kívül:

a./ a szakaszpk-oknak	– körletvezetői;
b./ századpk-oknak	– üzemvezető-helyettesi;
c./ zászlóaljpk-oknak	– tröszt osztályvezetői;
d./ a politikai helyetteseknek	– a parancsnokoknak járó 5%-kal,
e./ tsz. tiszthelyetteseknek	– a szakaszpk-oknak járó összeg 10%-kal csökkentett

prémium és földalatti pótlék összegeket kell kifizetni.

A földalatti pótlék kifizetése csak 16 igazolt műszak teljesítése esetén illetékes.

f./ A Központi Bányászcsoport Parancsnok és helyettese az „A” kategóriájú trösztigazgatókra, politikai helyettese 5%-kal csökkentett, hadtápfőnök a tröszt főkönyvelőjére, ellenőrzési osztályvezető az „A” kategóriájú tröszt főmérnökére fennálló rendszer szerint, a többi beosztottak a zászlóaljparancsnok részére megállapított módon kerülnek premizálásra.

A Központi Bányászcsoport Parancsnokság valamennyi beosztottjának havi illetményét 1955. január 1-je után is a Néphadsereg fizeti, s valamennyi egyéb ellátmányukról és illetményükről a Néphadsereg gondoskodik.

Bármilyen beosztásban levő tisztek kizárólag ellenőrző munkát végezhetnek, a termelő munkában nem vehetnek részt, így részükre ilyen címen illetmény nem fizethető.

6./ Szállítás: a harcosok elhelyezési körletből munkahelyre való szállítását a Szénbányászati Minisztérium az illetékes bányaüzemek által díjmentesen biztosítja, vagy csukott közúti gépjárműveken vagy vasúti szállítással. A Honvédség részéről ideiglenesen rendelkezésre bocsátott szállító tehergépkocsikért a Szénbányászati Minisztérium a Honvédelmi Minisztérium felé az átadáskori értékcsoportnak megfelelően térítésköteles, valamint azok teljes értékű üzemeltetéséért a továbbiakban felelős. A Néphadsereg részéről a zászlóaljparancsnokok részére ellenőrzésük elősegítéséhez biztosított egy-egy db. közúti személygépkocsiért a Szénbányászati Minisztérium a Néphadsereg felé térítésköteles. E gépjárművek üzemeltetését a területileg illetékes szénbányászati tröszt köteles teljes egészében biztosítani. E gépkocsik feletti rendelkezési jog a zászlóaljparancsnokokat illeti meg. A Központi Bányászcsoport Parancsnokság részére a Honvédség által rendelkezésre bocsátott három db. ötüléses közúti személygépkocsiért a Szénbányászati Minisztérium ugyancsak térítésköteles és ezen gépjárművek folyamatos üzemeltetését a bányászcsapatok központi irányításának biztosításért biztosítani tartozik. [...]^[260]

8./ Kultúrintézmények látogatása: a szénbányászati trösztök illetve bányaigazgatóságok zászlóaljanként biztosítják a harcosok létszámának megfelelően a kulturális hitelkeretet a Néphadseregben biztosított összegben. Ezen kívül biztosítják a hetente egyszeri ingyenes kollektív mozilátogatást, és lehetővé teszik a harcosok és tisztek részére a bányaüzemek kulturális és sportlétesítményeinek tervszerű látogatását.

9./ Ellenőrzések: a bányászcsapatok munkavégzésének ellenőrzésére az illetékes bányaigazgatók követeljék meg a saját és katonai munkanyilvántartásának párhuzamos vezetését [sic!]. Amennyiben e téren hiányosság mutatkozik, a hiányosságok kivizsgálását a trösztök és a bányászcsapatok zászlóaljparancsnokai közösen végezzék. A bányaüzemek igazgatói ellenőrzik, illetve szakembereikkel ellenőriztetik a harcosok részére számfejtett keresetet és a tisztek részére számfejtett prémiumokat, és gondoskodnak arról, hogy e téren mindennemű visszaélést eleve kiküszöböljenek. Biztosítják, hogy a Néphadsereg részére kifizetésre kerülő összegeket, bármilyen jellegűek is azok, kizárólag a zászlóaljparancsnokok /századparancsnokok/, politikai helyettesek és irodavezető-tiszthelyettesek közül mindig két személy vehesse csak fel a bánya pénzügyi szerveitől. Amennyiben bárminemű kifizetés nem így történik, azért a bányaüzemi igazgatók erkölcsileg és anyagilag egyaránt felelősek.

10./ Sztahanovista cím elnyerése: a bányáknál a bányászcsapatok beosztottaira értelemszerűen vonatkoztatni kell az MT és SZOT határozatát, amely a sztahanovista cím elnyerésének feltételeit szabályozza.

11./ Megállapodás ellenőrzése: a fenti megállapodásban lerögzítettek betartását a Szénbányászati Minisztérium részéről Bese Vilmos elvtárs, a Honvédség részéről a Központi Bányászcsoport Parancsnoka Maléter Pál ezredes elvtárs biztosítja és ellenőrzi.

Budapest, 1954. október 26-án.

Bata István vezérezredes	Czottner Sándor
a Magyar Népköztársaság	a Magyar Népköztársaság
Honvédelmi Minisztere	Szénbányászati Minisztere

HL MN VIII. 29. fond VK Titkárság iratai 0784/MNVKF Titkárság - 1954. sz. (MN 1954/T-6/2. ő. e.)

---

115
Budapest, 1955. november 29.^[261]
Tájékoztató a HM számára a Szovjetunióban 1954. szeptember 13. és 17. között lezajlott atombomba valóságos ledobásával egybekötött hadtest támadó gyakorlatról (Cskalovi Katonai Körzet).

---

Szigorúan titkos!

Különösen fontos!

Előzetes tájékoztatás

az 1954. szeptember 13. és 17. között a cskalovi körzet Tockoje^[262] falu körzetében erdős, átszegdelt terepen megtartott hadtest támadó gyakorlatról.

A gyakorlat tárgya: lövészhadtest támadása az ellenség előkészített védelme ellen, atombomba valóságos alkalmazásával.

A gyakorlat célja: A résztvevőkkel megismertetni és az e célra kiképzett csapatokkal végrehajtani a hadtest támadását valóságos atombomba alkalmazásával. Tanulmányozni az atombomba hatását az élőerőkre, technikára és védelmi berendezésekre erdős, átszegdelt terepen.

A gyakorlaton részt vettek: Bulganyin, Zsukov, Szokolovszkij, Konyev, Tyimosenko, Bugyonnij, a Szovjetunió marsalljai; a fegyvernemi főmarsallok, a katonai körzetek parancsnokai, a fegyvernemi marsallok és a Szovjet Fegyveres Erők vezető tábornokai és admirálisai, mintegy 250 fő.

Meghívott vendégek: Peng Teh Huai tábornok, a Koreában harcoló Kínai Önkéntes Hadsereg parancsnoka, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 9 fegyvernemi parancsnoka, a népi demokratikus országok honvédelmi miniszterei, vezérkari főnökei, valamint Lengyelország részéről a HM helyettese és a légierő parancsnoka is.

Gyakorlatvezető: Petrov hadseregtábornok, a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Löv. Harckik. Csoportfőnöke.

A gyakorlatot megelőzőleg a gyakorlatvezető vázlatok segítségével részletesen ismertette a gyakorlat elgondolását, a harcmező berendezését, amit az ismertetés után részletesen megtekintettünk a terepen.

A bomba ledobásának tervezett epicentrumától számított 100 km-es körzetben megfigyelést, 50 km-es körzetben pedig méréseket szerveztek meg. 10 km körzetben építményeket, technikát, kísérleti állatokat helyeztek el és a valóságban is berendezték a védőállások egy részét. Így pld.: 46 harckocsit, 152 különböző űrméretű löveget, 44 repülőgépet, 27 aknavetőt, mintegy 200 gépkocsit, 50 vontatót, páncélos szállítókat és 500 kísérleti állatot helyeztek el különböző helyzetekben /a robbanás felé eső lejtőkön, hegymögötti lejtőkön, szabad terepen, védelmi berendezésekben stb/.

A bomba célterületén /a fővédőöv második állásterületén/ egy erődített zászlóalj-védőkörletet építettek ki teljes terjedelemben és árokrendszerrel a mellvéd alatti fedezékektől a legszilárdabb vasbetonból épített óvóhelyig. Itt több ezer mérőműszer és filmfelvevő működött.

A közepes nagyságú, 40 000 tonna trotil-egyenértékű atombombát 9 000 m magasból TU-2-es rep gép dobta le a célterületre. A bomba 300 m-rel a föld felszíne feletti robbanásra volt időzítve és a tervezett céltól 240 m eltéréssel robbant/ a megengedett eltérés 500 m/. A gép vadászok biztosítása mellett Sztálingrád körzetéből indult.

A robbanás idején a támadó és védőcsapatok a robbanás tervezett helyétől 5 km-re fedezékekben tartózkodtak, a technikát beásták.

A vendégek a robbanást egy 11 km-re levő magaslatról nézték végig védőszemüveggel. A légnyomás ereje a sapkákat és az állásponton felállított ismertető táblákat lesodorta, az állásponton kiépített fedezék 3 mm-es plexitüvegből készült ablakát betörte.

A tűzgömb által okozott hő rendkívül gyorsan, körülbelül a fényjelenséggel együtt terjedt. A felhő 20 mp alatt 13 km magasságra emelkedett és 90 km/ó sebességgel távozott el ÉK felé /az általános szélirány ÉK volt/. A tűzgömb 100 km-ről látható és a légnyomás műszer nélkül ugyancsak 100 km-re érezhető volt. A robbanás helyétől 21 km-re lévő Tockoje faluban és a környező táborokban az ablakok egy része betörött, helyenként az ablakok és ajtók keretestől kiszakadtak. Az epicentrum területén az 1 m-re gyakorolt maximális nyomás 40 tonna volt.

A robbantást 130-as csősűrűségű, 25 perces tüzérségi előkészítés követte /a valóságban és éles tüzérségi előkészítést 1,5 km-es szakaszra lőtték/, majd megindult a roham és a speciálisan kiképzett, felszerelt felderítők harckocsikon 90 perc múlva már áthaladtak a II. állás területén az epicentrumtól 500-500 m távolságot tartva.

A robbanás után 24 órával megtekintettük az epicentrum területén berendezett zászlóaljvédő-körletet. A robbanás következtében 2 km-es körzetben a növényzet, erdő, fű teljesen eltűnt /annak ellenére, hogy itt tűz nem volt, mert a keletkezett tüzet a légnyomás azonnal elfojtotta/, a terület teljesen kopár lett, az árkok, még a deszkával burkoltak is, beomlottak, fedezékek bedőltek, az élet teljesen megszűnt; a közepes és nehéz típusú óvóhelyek bejáratai csak némileg rongálódtak meg, belül épek maradtak, sőt egyesekben az ott elhelyezett állatok, bár súlyos fertőzéssel, süketen, vakon, de életben maradtak; a fedett árokszakaszok is viszonylag épségben maradtak.

A hegy mögötti lejtőkön a pusztítás már sokkal kisebb volt, de még itt is derékba tört a robbanás ereje nagy, 1 m átmérőjű fákat, köztük tölgyfákat. Az epicentrumtól számított 1 1/2-2 km és 4 km közötti körzetben az erdő, az avar sok helyen kigyulladt, az erdő tele volt ledőlt fákból alkotott torlaszokkal. A hegy mögötti lejtőkön a technika sokkal kisebb mértékben rongálódott meg, az állatok nagy része is életben maradt, de súlyos mérgezés következtében, amely süketséggel és vaksággal párosult, néhány nap múlva el kellett pusztulniuk.

A robbanás eredményeinek felmérése, fényképezése, a műszerek vizsgálata és ezek alapján a tudományos feldolgozás azonnal megkezdődött.

A robbanás területén a támadó csapatok /g. ho. első lépcsőben, amely hk. ezredet küldött ki evog-ként^[263]/ minden következmény nélkül hatoltak át, csak az erdőtüzek és a nagy tömegben lehullott fák csökkentették a támadás ütemét.

A gyakorlat során feltételezetten még három atombomba került ledobásra: 1./ a III. állás áttöréséért vívott harcban, 2./ a II. védőöv menetből való elfoglalásának biztosítására és 3./ a kék fél hadtest második lépcsőjének (g. ho.) ellenlökése biztosítására a támadó piros főerők ellen.

A gyakorlat után Bulganyin^[264] elvtárs tartotta az értékelést, amelynek szövegét meg fogjuk kapni, és jelen tájékoztatásban csak jegyzeteim alapján annak főbb kérdésére térek ki.

Az értékelés első része a külpolitikai helyzet részletes elemzése alapján rámutatott arra, hogy bár van némi enyhülés, de a védelmi készültséget nem lehet csökkentenünk, sőt fokoznunk kell.^[265] Ezért volt szükség a gyakorlatra, a velejáró nagy felelősség ellenére is, mert meg kellett vizsgálnunk, milyen változásokat jelent és mennyire támasztja alá eddigi harcászati, tervezési és szervezési elveinket az atombomba reális alkalmazása.

A gyakorlat teljes mértékben alátámasztotta az áprilisban tartott magasabb parancsnoki értekezleten kialakult álláspontok helyességét.

Voltak vitás kérdések, amelyekre most konkrét választ kaptunk.

Egyesek szerint pl. nincs elegendő atombomba-készlet, ezért nem is érdemes foglalkozni vele. Nem kétséges, hogy a tudományos fejlődés következtében biztosíthatók a nagy tartalékok.

Mások azon a véleményen voltak, hogy az atomfegyver szükségtelenné teszi a többi fegyverzetet. Ez is helytelen. Abból indulunk ki, hogy az atomfegyvert a főfeladatok megoldására fogják használni, de szükség van az összes fegyverekre és fegyvernemekre is.

Igen fontos kérdés! Hol kell ledobni a bombát? Az áprilisi értekezleten e kérdésben egységes nézet alakult ki, és ez a gyakorlat ezt igazolta. Nyílt terepen már alkalmaztuk, most erdős, átszegdelt terepen kellett kipróbálnunk. /Itt ismertette a fent leírt eredményeket./

Mindez igen jellemző a valószínű hadszíntér szempontjából. Közepesen átszegdelt terep csökkenti a hatást, az erdőtüzek és fatorlaszok csökkentik a támadások ütemét.

Feltétlenül alkalmazni kell a műszaki berendezéseknél a vasbeton elemeket. Ez igen előnyös, ha előregyárthatók. Ezredparancsnoktól felfelé biztosítani kell a vasbeton elemek felhasználásával készült vezetési pontokat.

Fontos kérdésekre derült fény a gyakorlat során:

1./ A főcsapás irányának megválasztása

Hol mérjük a főcsapást? A védelem leggyengébb vagy legerősebb pontján? Egyes elvtársak szerint az atomfegyver alkalmazása miatt nincs okunk a csapást a leggyengédebb ponton mérni. Ezeket a nézeteket elvetettük: az eddigi elveknek megfelelően, változatlanul, a leggyengébb védelmi szakaszokat kell áttörni, az ellenség hátába kell kerülni, be kell keríteni, részekre vágni és részenként megsemmisíteni.

2./ Az erőknek és eszközöknek a döntő irányban való összpontosítása

Ez a feladat a korszerű viszonyok között az eddiginél is sokkal bonyolultabbá vált, jóval nagyobb területen kell végrehajtani. Különösen megnehezítik a korszerű viszonyok az anyagi-technikai ellátást és az álcázást, sokkal fontosabbá lett az utak biztosítása. Most világossá vált az is, hogy az atomtámadást az ellenséggel való közvetlen érintkezésből kell végrehajtani. Az atombombát az ellenség olyan objektumaira kell vetni, amelyek legalább 4-5 km-re vannak tőlünk, és így az atomrobbanás bennünket nem veszélyeztet, vagyis a második állásra.

3./ Az atombomba mennyisége, hány atombombára van szükség az ellenséges védelem áttörésénél?

Egyesek szerint ezredenként 4-6 db kell. Ez persze túlzás. Véleményünk szerint az ellenség védelmének harcászati mélységében 1-2 bomba elég.

A gyakorlaton az atombombát a tüzérségi és légi előkészítés előtt dobtuk le, hogy biztosítsuk a meglepetést.

A védelem mélységében is dobtunk le atombombákat /feltételezetten/. Ennek célja, hogy hatását a támadó csapatok gyors, lendületes előretörésre használják fel, az ellenséget pedig megfosszuk annak lehetőségétől, hogy megerősítse vagy megszállja védelmét.

Az atomcsapások fokozatos alkalmazása megköveteli a csapatok igen feszes, folyamatos vezetését. Arra is vigyázni kell, nehogy saját csapatainkra dobjuk a bombát. Az atom alkalmazása bonyolultabbá teszi a védő és támadó harcot, mint a történelem során bármikor is. Pontos, feszes vezetést, pontos számvetéseket igényel.

Egyes helyeken könnyen veszik az együttműködést és a hadművelet előkészítését. A hadműveletek rövidített előkészítésére törekednek.

A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai szerint egy fronthadművelet előkészítésére, átcsoportosításra, a megindulási helyzet előkészítésére, a hadműveleti biztosításra 30-40 nap kell.

Front támadó hadműveletet nem lehet 3-5 nap alatt előkészíteni. Az előkészítés idejét elsősorban a papírmunka csökkentése révén lehet lecsökkenteni. Sok törzs az időt főleg tervezésre használta fel a gyakorlati intézkedések helyett. Rendkívül fontos a jó anyagi előkészítés.

4./ A védőkörletek és támadási sávok kiterjedése

Az áprilisi értekezlet ezt is tisztázta, hadtest támadási sávja 12 km-ig, védelme 25 km-ig terjed.

5./ A megindulási körlet elfoglalásának időpontja

A régi szabályzat szerint a támadás megindulási körletét csak egy éjszakával a támadás előtt foglaltuk el. Most 3-4 éjszakával a támadás előtt.

A hadosztályok és hadtestek második lépcsőjét a támadás előtt két nappal vittük előre a megindulási körletekbe.

6./ A gépesített hadosztály alkalmazása

A gyakorlaton bebizonyosodott, hogy a hadtest első lépcsőjében alkalmazott gépesített hadosztály sokkal hatásosabb. Természetesen, a körülményektől függően ettől el lehet térni.

7./ A tüzérségi támadás kérdése

A tüzérségi előkészítés 25 perces volt. A roham támogatása módszeres tűzösszpontosítással történt.

Ez azért volt előnyös, mert az atomcsapás után idejében tette lehetővé a támadást.

Igen fontos a tüzérség minősége. Az előkészítés ugyan csupán 130-as csősűrűségű volt, de 75%-ban 100 mm-es és ennél nagyobb űrméretű lövegek vettek benne részt, amire még nem volt példa.

A tüzérségi számvetések körül is voltak viták. Egyesek szerint a tüzérség elvesztette a jelentőségét, mások szerint az 50-70 cső elég. Mindkét vélemény helytelen.

A közvetlen irányzásra beállított 19 löveg az összes célt leküzdötte. A tüzérségi előkészítés során minden 100 m-re 18 találat esett.

A sorozatvezető tüzérség teljesen megsemmisítette a célokat és élőerőt. A harckocsik és rohamlövegek céljaik 60%-át semmisítették meg.

Következtetés: A 25 perces előkészítéssel is le lehet küzdeni az ellenség védelmét, ha légi előkészítéssel kapcsoljuk össze.

8./ A csapatok atomvédelme

Igen fontos mozzanatai:

      – A helységek berendezése;

      – az állások berendezése;

      – a műszaki felderítés megszervezése.

A csapatoknál az atomvédelemre való kiképzés a tervek formális összeállításában merül ki. Pedig minél hamarabb meg kell tanítani a csapatokat az atomvédelemre.

A műszaki berendezések 60%-a gépesített eszközökkel készült el. A rendelkezésre álló gépek azonban még nem elégítenek ki bennünket.

A csapatok még le vannak maradva a műszaki munkálatok gyakorlati végrehajtásában. A támadás éjszakáján egész ezredek semmit sem csináltak, holott a megindulási állások berendezését mindvégig folytatni kell.

9./ A gyalogság tevékenysége

Az első állás rohama gyalogságot közvetlenül kísérő harckocsik támogatása mellett, harcrendekben történt. Utána a gyalogságnak páncélos szállítókon kell követnie a harckocsikat. Ilyen feltételek mellett a támadás üteme óránként 4 km, a napi feladat mélysége 30-40 km.

Felmerül a gyalogságot közvetlenül kísérő harckocsik kérdése is. Helytelen, ha a harckocsi alegységeket mereven arra oktatjuk, hogy ne menjenek előre és ne szakadjanak el a gyalogságtól. Amikor leküzdötték a második árkot, a harckocsik előretörtek a 4-500 m-re lévő harmadik árokhoz és azt rohamozták. Ez a helyes.

Az ezred II. lépcsője 2 km, a hadosztály II. lépcsője 3 km-re követte az I. lépcsőt. Ez biztosítja a jó vezetést. Az álláspontokat úgy kell változtatni, hogy a főirányon jól lássuk a csapatok tevékenységét.

Ami az előrevetett osztagot illeti: a gépesített hadosztály harckocsiezredet küldött ki. Ez igen sok esetben hasznos. Az ilyen evog. gyorsan támad, és a főerők jól kihasználhatják az általa ütött rést.

Az ellenlökések kérdése: az elaprózott ellenlökések szerepe kicsi. Jobb, ha a zászlóalj és ezred második lépcsőjét a védelem megerősítésére használjuk fel és manőverezünk vele.

A gépesített hadosztály ellenlökését mindig a konkrét helyzet alapján kell elhatározni. Ha nem vagyunk biztosak az ellenlökés sikerében, inkább szállja meg a második védőövet. Ilyen esetekben esetleg csak a hadsereg vagy a front fog ellenlökést, illetve ellencsapást végrehajtani.

A légierő tevékenységének értékelése

Az atomcsapást a tüzérségi előkészítés előtt hajtottuk végre, ez azonban ne legyen sablon, lehet a tüzérségi előkészítés alatt, sőt esetleg utána is.

A bombavető csapást az atomcsapás után 26 perccel hajtottuk végre 5000 m magasságból /valóságosan, éles bombákkal /.

A célra 688 bombából 583 hullott. Az árkokban 25 telitalálat volt. Az élőerőnek 25%-a semmisült volna meg a bombavetés célját képező századtámpontban. A bombavetés eredményét kiválónak kell értékelni.

Megállapíthatjuk, hogy a MIG-15 „bisz” és a MIG-17 gépeket sikerrel lehet csatarepülőként alkalmazni.

Az atomfegyver alkalmazása megköveteli a csapatok vezetésének megjavítását. A törzsek túl sokat foglalkoznak az okmányokkal és keveset törődnek a csapatokkal. A vezetési pontok megszervezését és áttelepülését is lehet még kifogásolni.

Igen nagy jelentőségű a csapatok rádióval való vezetése. Egy ezredben, a megerősítő eszközökkel együtt kb. 2 000 különféle rádióállomás volt.

A rádióösszeköttetést vezetékes eszközökkel kell dublírozni.

Főkövetkeztetés: Az összes fegyverek együttműködésével kell hatalmas csapást mérni. Az atomfegyver csak akkor növeli erőnket, ha a többi fegyverrel és fegyvernemmel összhangban alkalmazzuk. Védekezni ellene ugyancsak az összes fegyvernemek szoros összhangja, együttműködése esetén lehet hatásosan.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 01026/1955-HM Titk. (MN 1955/T-2/2. ő. e.)

---

116
Budapest, 1954. december 11.
A HM Katonai Tanácsa 1954. december 11-i ülése jegyzőkönyvének melléklete a tiszti állományról. ^[266]

---

Szigorúan titkos!

A tiszti állomány megoszlása:

a./ szociális származás szerint		b./ bevonulása előtti foglalkozás szerint
munkás	52,34%		munkás	59,52%
paraszt	26,02%		paraszt	12,80%
értelmiségi	2,02%		értelmiség	2,49%
alkalmazott	10,78%		alkalmazott	13,51%
			tanuló	9, 52%
egyéb	8,84%		egyéb	2,16%
A politikai állományú tiszteknél		A politikai állományú tiszteknél:
munkás	58,3%		munkás	74%
paraszt	24%
c./ kor szerint		d./ pártállás szerint
20-25 éves	51,26%		párttag	64,96%
25-30 éves	26,15%		tagjelölt	8,10%
30-35 éves	11,12%		DISZ-tag	18,95%
35-40 éves	5,58%		nem párttag /DISZ/	4,30%
40-45 éves	4,05%		kizárt	3,69%
45-50 éves	1,08%
50 éven felüli	0,76%
A politikai állományú tiszteknél		A politikai állományú tisztek mind párttagok 47,8%-a MKP; 9,7%-a SZDP-tag, a többi az egyesülés 44 óta párttag.
20-25 éves	39%
25-30 éves	42%
A tiszti állomány 66,72%-a nős, 33,28%-a nőtlen.

A magasabbegység- és ezredparancsnokok valamennyien, a zászlóaljparancsnokok 88%-a párttag. Jelentős részük 6-9 éve tagja a pártnak.

e./ A tiszti állomány 4,78%-a már a Horthy-hadseregben is szolgált hivatásos katonaként: 2/3-a mint tiszthelyettes, 1/3-a mint tiszt.

Közülük jelenleg:

vezérőrnagy	4 fő
ezredes	50 fő
alezredes	154 fő
őrnagy	225 fő

E tisztek mintegy fele csapatoknál, a többi központi beosztásban teljesít szolgálatot. A csapatoknál szolgálatot teljesítők közül

hadtestparancsnok helyettesi beosztásban van	1 fő
hadtesttörzsfőnöki beosztásban van	3 fő
hadosztálytörzsfőnöki beosztásban van	6 fő
ezredparancsnoki beosztásban van	6 fő
zászlóaljparancsnoki beosztásban van	24 fő

A tiszti állomány megoszlása katonai iskolai végzettség szerint.

1./	Honvéd Akadémia	1,33%
	Magasabb parancsnoki tanfolyam	1,22%
	Ezredparancsnoki tanfolyam	1,40%
	Század-, illetve zászlóaljparancsnoki tanf.	9,50%
	Fegyvernemi tiszti iskola	57,29%
	1 évnél rövidebb tanfolyam	20,77%
	Tiszti iskola a régi hadseregben	5,13%
	Semmilyen katonai iskolát nem végzett	3,36%

Beosztásának megfelelő vagy ennél magasabb katonai képzettséggel rendelkezik:

2./	A magasabbegység-parancsnokok
	(repülők nélkül)	75%
	az ezredparancsnokok (repülő nélkül)	65%
	a zászlóaljparancsnokok	48 %
	az ezredparancsnok-helyettesek	41%
	a zászlóaljparancsnok-helyettesek	23%
	a politikai osztályvezetők	31%
	a politikai osztályvezető helyettesek	39%
	az ezredparancsnok politikai helyettesek	50%
	a hadosztály-, dandár- és ezredtörzsfőnökök	45%
	a felderítő tisztek, az ezred hadműveleti
	tisztek és zászlóaljtörzsfőnökök	15%

Évenként elvégzi

3./	a Szovjetunió különböző Akadémiáit	40 fő
	a Honvéd Akadémia 3 éves tagozatát	160 fő
	a Honvéd Akadémia levelező tagozatát	40 fő
	a Honvéd Akadémia magasabb
	parancsnoki tanfolyamát	40 fő
	a Sztálin Akadémia 3 éves tagozatát	150 fő
	a Sztálin Akadémia levelező tagozatát	30-50 fő

1955-től évenként mintegy 800 3 éves fegyvernemi tiszti iskolát végzett, nagy részükben érettségizett tisztet kapunk.

A tartalékos tiszti állomány létszáma és megoszlása

	Tartalékos tiszti állományunk összlétszáma	87 134 fő.
	Ez az alábbiak szerint oszlik meg:
	I. kategória (politikailag megbízható)	43 663 fő
	II. kategória (szükségből igénybe vehető)	20 130 fő
	III. kategória (politikailag megbízhatatlan)	23 341 fő

Az I. kategóriába soroltak közül 34 264 a Néphadseregben kapott tartalékos tiszti kiképzést és közülük mintegy 10 000 egyetemi (főiskolai) végzettséggel bír.

A tartalékos tiszti kiképzésünk jelenlegi rendszere szerint a tartalékos tiszti állomány évenként – elsősorban a végzett egyetemistákból – általában 3-4000 fővel nő.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-3/III. ő. e.

---

117
Budapest, 1955. április 14.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1955. április 14-i ülésének rövidített jegyzőkönyve (Farkas Mihály és Bata István hozzászólásai). ^[267]

---

[...]

Farkas Mihály elvtárs:

Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves elvtársak!

A Politikai Bizottság beszámolójával és az abban előterjesztett javaslatokkal teljes mértékben egyetértek.

Ezek a javaslatok nemcsak elengedhetetlenül szükségesek, hanem jogosak, igazságosak és teljes mértékben megfelelnek a párt érdekeinek. Ezeknek a javaslatoknak elfogadásával lezárunk egy húsz hónapos zavaros és sok kárt okozott időszakot^[268], és eszmeileg, politikailag, valamint szervezetileg is megszilárdítjuk a párt egységét.

Nagy elvtárs a Központi Vezetőség márciusi ülése^[269] után nemcsak hogy nem tett semmiféle kísérletet, hogy önbírálatot gyakoroljon, hanem ellenkezőleg a Központi Vezetőség ülése után, még inkább szembefordult a párttal. Rákosi elvtárs által elmondottakból minden központi vezetőségi tag láthatja, hogy ha Nagy elvtársnak módjában állna, úgy attól sem rettenne vissza, hogy felvegye a párt ellen a nyílt harcot. Ez is mutatja, hogy Nagy elvtársnál nem egyszerű elhajlásról, hanem sokkal többről van szó.

A Központi Vezetőség akkor cselekszik helyesen, és akkor szolgálja a párt egysége megszilárdításának ügyét, ha Nagy elvtársat minden párt- és állami funkciótól megfosztja, amelyet fel tudna használni a párt elleni harcra.

Ami a velem kapcsolatos javaslatokat illeti, azokat is teljes mértékben helyesnek tartom. Valóban, elvtársak, én jó ideig aktívan támogattam Nagy Imre elvtársat és ez idő alatt magam is egy sor komoly politikai hibát követtem el. Az én felelőségem annál is nagyobb, mert ha nem is teljesen, de részben ismertem Nagy Imre elvtárs múltbeli jobboldali hibáit. Ezekből nekem azt a következtetést kellett volna levonnom, hogy kritikus és éber legyek Nagy elvtárs politikai tevékenységével szemben. Sajnos ezt a következtetést nem én vontam le. A múltban elkövetett hibái dacára sokáig teljes bizalommal viseltettem iránta. Igaz, az utóbbi hónapokban nyíltan szembefordultam vele, akkor, amikor mind világosabbá vált számomra, hogy helytelen útra, a jobboldali opportunizmus mocsarába akarja taszítani a pártot. Szembefordultam vele, de későn. Egyes vezető elvtársak többször felvetették felém, hogy ha én nem támogattam volna Nagy elvtársat olyan hosszú ideig, úgy Nagy elvtárs nem tudott volna annyi kárt okozni pártunknak. Meg kell őszintén mondanom, hogy ezeknek az elvtársaknak igazuk van. Valóban, ha én korábban szembefordultam volna vele, akkor nem most, hanem jóval előbb véget tudott volna vetni a párt azoknak a súlyos jobboldali hibáknak, amelyek bizony sok kárt okoztak a pártnak. Az én felelősségem azért is nagyobb, mert 35 éve szolgálom a forradalmi munkásmozgalom ügyét és ebből, több mint tíz évet a Szovjetunióban töltöttem, a Komintern és a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé vezetésében. Ott én az elvi kérlelhetetlenség, a párt vonalától eltérő, szembehelyezkedő elhajlások elleni kíméletlen harc szellemében nevelődtem. Sajnos azt, amit a Szovjetunió Kommunista Pártjában, a Kominternben tanultam, Nagy Imre elvtárs jobboldali hibáival szemben nem hasznosítottam. Ez csak növeli felelősségemet.

Teljes mértékben egyetértek azzal a javaslattal, hogy a Központi Vezetőség hívjon vissza a Politikai Bizottságból. Magam fordultam ilyen kéréssel a Politikai Bizottsághoz és most a Központi Vezetőséghez. Kérem a Központi Vezetőséget, hogy tegye lehetővé számomra, hogy a Szovjetunióba mehessek és elvégezhessem a katonai akadémiát.

Még egy mulasztásomat szeretném ezen a központi vezetőségi ülésen pótolni. Teljes őszinteséggel meg akarom a Központi Vezetőségnek mondani, hogy azokért az eléggé el nem ítélhető, szomorú esetekért, amelyek becsületes elvtársak letartóztatásához és elítéléséhez vezettek, engem komoly felelősség terhel. Saját felelősségemről én már a Politikai Bizottságban nem egyszer beszéltem, és azt elismertem. Mélységesen fáj nekem, elvtársak, hogy részt vettem e komoly hibák elkövetésében. Nem kenyerem az ígérgetés, de mégis engedjék meg nekem, hogy teljes őszinteséggel kijelentsem, hogy elkövetett hibáimból sokat, nagyon sokat tanultam. Nem vezet engem, elvtársak, más cél, csak az, hogy úgy szolgálhassam nagy pártunkat, a szocialista tábor igaz ügyét, hogy jó, becsületes munkámmal jóvátehessem az elkövetett hibákat. Bárhová is állít pártunk, mindig, az osztályharc derűs [sic!] és háborús idejében egyaránt a párt hű katonájához méltóan, szívvel-lélekkel dolgozni és harcolni fogok azért, hogy pártunk mind egységesebb, mind erősebb legyen, hogy pártunk történelmi szerepét mind nagyobb sikerrel betöltse.

Bata István elvtárs:

Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves elvtársak!

Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a Politikai Bizottság által a Központi Vezetőség elé terjesztett javaslattal a legteljesebb mértékben egyetértek.

Nemcsak hogy időszerűnek, de feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kérdést a Központi Vezetőség megfelelő határozatával oldjuk meg. Azt hiszem, elvtársak, nekem a Központi Vezetőség előtt a hadsereg jelentőségéről és arról, hogy a hadsereg sem volt mentes a jobboldali elhajlásoktól, nem kell beszélni, de úgy érzem, hogy a Központi Vezetőség mai ülésén el kell mondani, hogy Nagy Imre a Minisztertanács elnökeként, hogyan viszonyult népünk szabadságát megvédeni hivatott hadsereghez, annak vezetéséhez és hozzám, a honvédelmi miniszterhez.

El kell mondani azért, mert ezekből világosan azt a következtetést lehet levonni, hogy Nagy Imre elvtárs a hadsereg gyengítésére, tehát alapjában véve népünk, hazánk védelmének gyengítésére törekedett, tehát a magyar nép szabadsága, boldog jövője ellen tevékenykedett.

Meg kell azt is mondanom, hogy a tapasztalat hiánya, nem utolsósorban a saját ébertelenségem [sic!] miatt, ha kis mértékben is, de sikerült a Minisztertanács elnökének a hadseregre kárt okozó terveit és módszereit megvalósítani. Ez a tény is aláhúzza és igazolja annak fontosságát, amire Rákosi elvtárs a Politikai Bizottság beszámolójában különös nyomatékkal hívja fel a figyelmünket, azt, hogy Nagy Imre esetéből vonjuk le a szükséges tanulságokat, szakadatlanul fokozzuk éberségünket, sokkal nagyobb határozottsággal védjük azt az ügyet, amelynek szolgálatába állított pártunk, az én esetemben hazánk védelmének fontos kérdését.

Néhány szót kívánok szólni a Központi Vezetőség plénuma előtt, hogyan dolgozott Nagy Imre, mint a Minisztertanács elnöke, és nekem, a követlen hozzáutalt honvédelmi miniszternek hogyan nyújtott segítséget, hogyan adott irányítást. Ez úgy nézett ki elvtársak, hogy 1953 júliusától 1954 márciusáig nem tudtam elérni, hogy a Minisztertanács elnöke egyetlen alkalommal is személyesen fogadjon és az országos érdekű honvédelmi problémákat megtárgyaljuk. Pedig nem kell külön aláhúzni, mint újonnan kinevezett miniszternek, igen nagy szükségem lett volna segítségre és irányításra.

Az első időben én azt hittem, hogy a Minisztertanács elnökét a Központi Vezetőség júniusi határozatának végrehajtása foglalja el és azzal kapcsolatos fontos feladatok elvégzése akadályozza őt abban, hogy a honvédelmi minisztert meghallgassa és neki a szükséges útmutatást, segítséget, határozatokat megadja. Azonban időközben meggyőződtem arról, hogy nem így van.

A Minisztertanács elnökének volt mindenre ideje. Volt ideje arra, hogy püspökökkel, művészekkel, kispolgárokkal órákon és napokon keresztül tárgyaljon. Ezeket hajlandó volt fogadni, csak arra nem volt ideje, hogy a hozzá beosztott minisztereket, közöttük engemet is, meghallgasson. Még telefonon is csak akkor lehetett vele ritka esetben beszélni személyesen, ha ő adott valamire vonatkozóan utasítást. Egyébként, legalábbis személyemben, ha én kerestem, a titkárnőjén, Baloghnén túl nem tudtam jutni. Ez a helyzet már odáig fejlődött, hogy végül is a Politikai Bizottság és Rákosi elvtárs segítségét kellett kérni, aki személyesen járt el abban, hogy a Minisztertanács elnöke végre, márciusban fogadjon és a legsürgősebb kérdésekben az útmutatást megadja.

De nemcsak a személyes érintkezések területén volt ilyen áldatlan a helyzet. Így volt ez a honvédelmet irányító szervek kérdésében is. Bizonyára ismeretes az elvtársak előtt, hogy pártunk határozata alapján létrehoztuk a Honvédelmi Tanácsot, amelynek feladata a népgazdaság, az ipar, elsősorban a hadiipar felkészítése a honvédelemre, állami tartalékok képzése, a fegyveres erők fejlesztése és szervezése, valamint a katonai kiképzés kérdéseiben szükséges intézkedések törvényesítése. Jellemző Nagy Imre ténykedésére, hogy igyekezett e fontos szerv működését akadályozni, ezzel gyakorlatilag a honvédelmi felkészültségünket gyengítette. 1953-ban még egynéhányszor ugyan összehívta a Honvédelmi Tanácsot, 1954 második felében, már csak abban az esetben, ha a párt határozattal kötelezte. És nem egy esetben, ő, mint a Honvédelmi Tanács elnöke, az üléseken nem jelent meg. Mint a Minisztertanács és a Honvédelmi Tanács elnökének elsőrendű kötelessége volt a Honvédelmi Minisztérium, a hadsereg ellenőrzése és irányítása. Nemtörődömségére és tunyaságára jellemző, hogy ezt a rendkívül fontos feladatot úgy akarta megvalósítani, hogy utasítást adott a Minisztertanács titkársága beosztottai számára, hogy a hadsereg vezetése által legfontosabb értekezleteken vegyenek részt, és neki referáljanak. Mindezek véleményem szerint azt igazolják, hogy Nagy elvtársat a legkisebb mértékben sem érdekelte a honvédelem és a hadsereg fejlesztése. Magát a hadsereget csupán valami tartalékkészletnek tekintette, ahonnan könnyen és gyorsan el lehet venni. Az pedig, hogy hogyan élnek a katonák, milyen eredménnyel folyik a kiképzés, hogyan fejlődik hadseregünk, mennyire kész és képes hazánk, népünk védelmére, őt egyáltalán nem érdekelte. 18 hónapi minisztertanácsi elnöksége alatt, egyetlenegyszer sem volt kint a csapatainknál. Több esetben javasoltuk, kértük, hívtuk gyakorlatainkra, értekezleteinkre, jöjjön el, ő ezt általában elfogadta, részletes terveket dolgoztatott ki a tervbe vett látogatásokhoz, azonban mindezeket kényelmi szempontból hol a hidegre, hol a melegre, hol a sárra, hol az esőre, a porra való hivatkozással lemondta. Mindezekből elvtársak, ha csak ezt néznénk, a távoli szemlélő azt hihetné, hogy az elmondottakból nem a honvédelem kérdésének semmibevevésére, hanem egy kényelmes ember tunyaságára lehet következtetni. Nem, elvtársak! Nagy Imre elvtárs nem volt mindig ilyen tunya és passzív. Igen aktív volt akkor, amikor különböző szervek vagy személyek részére gépkocsikat, vagy anyagot a hadseregtől vett el. Ugyanilyen aktív volt akkor is, amikor a hadsereg rovására a papok és apácák és különféle megbízhatatlan elemek lakásproblémáját akarta megoldani. Jellemző erre az esetre az az utasítása, amely szerint a székesfehérvári nőtlen tiszti lakóépületet, amelyben 70 tiszt lakott, sürgősen vissza kellett adni a székesfehérvári papoknak. Hihetetlen aktivitással és energiával sürgette ezt. Annyira a szívén viselte a nyugdíjas papok lakásügyének megoldását, hogy amikor többszöri utasítás után sem tudtuk gyorsan megoldani, nem volt rest késő esti órákban személyesen felhívni és rendkívül keményen, mondhatnám durva hangon utasítani a helyiségek határidőre való átadására. De ugyanilyen energiát, ugyanilyen keménységet és durvaságot tapasztalhattunk nála a váci kastély esetében, amely a hadsereg híradós kiképzésének fontos bázisa volt, és amit minden érvelésem ellenére át kellett adni a nyugdíjas apácáknak.

Teljes joggal mondhatom, elvtársak, hogy ezek alapján a Minisztertanács elnökének működéséről a klérus teljesen jogosan nyilatkozott a legteljesebb elismerés hangján. Meg kell azonban mondani, annál kevésbé néphadseregünk tisztikara, amelynek az amúgy is nehéz lakáshelyzetét ezzel a ténykedésével nagyon komoly mértékben súlyosbította. Visszatekintve az elmúlt hónapokra, megmondom, hogy egy ideig értetlenül állottam azzal a jelenséggel szemben, hogy egy egész sor állami és tömegszervezet, és meg kell mondani, sokszor pártszervezet is, nem értve a honvédelem fontosságát, igyekeztek felmentetni, leszereltetni a katonák ezreit, mások pedig, köztük felelős vezetők is, magyarán mondva a hadsereg anyagának kiárusítását szerették volna végrehajtani. Ma már meggyőződéssel állítom, hogy az ilyen nézetek és tendenciák mindenekelőtt azért jelentkezhettek, mert maga a Minisztertanács elnöke volt az, aki az ország honvédelmét sértő nézeteket vallotta és hirdette, igyekezett azokat tudatosan a gyakorlatban is megvalósítani.

Nagy elvtárs jobboldali tevékenysége kevesebb kárt okozott volna, ha a hadsereg vezetői, a hadseregben dolgozó kommunisták és mindenekelőtt én magam alaposabban, pártosabban elemeztük volna a kérdéseket, harcosabban foglaltunk volna állást ügyünk igaza mellett. Számomra komoly tanulságot jelent mindez. Tudatában vagyok annak, hogy akkor, amikor éreztem, kezdtem már látni, hogy nincs minden rendben, hogy a Minisztertanács elnökének intézkedései sértik népünk, honvédelmünk ügyét, sokkal határozottabban, sokkal energikusabban kellett volna cselekednem. Többször kellett volna a párthoz fordulni segítségért. Kétségtelen tény az, elvtársak, hogy a Minisztertanács elnökének a honvédelmet lebecsülő, azt rombolni akaró ténykedése csakis azért nem tudott országunknak és népünkben [sic!] bepótolhatatlan [sic!] károkat okozni, mert pártunk Politikai Bizottsága, abban is mindenekelőtt Rákosi elvtárs éber volt, felfigyelt a jelenségekre és nekünk, a hadsereg vezetőinek felbecsülhetetlen támogatást adott ahhoz, hogy a jobboldali törekvésekkel szemben, népünk javára, a párt határozatai szellemében nemcsak megvédjük, hanem fejlesszük is hadseregünket.

Tanulság kell, hogy legyen ez a Központi Vezetőség és pártunk minden tagja számára, hogy az eddiginél sokkal bátrabban, következetesebben, határozottabban, nagyobb éberséggel harcoljunk pártunk határozatainak végrehajtásáért. Jól tudjuk azt, hogy a párt határozatának teljesítése nem kis és nem könnyű feladat. Sok nehéz és bonyolult tennivalóval jár, de azt is tudjuk, hogy népünk támogatásával minden lehetőség megvan annak maradéktalan végrehajtására. [...]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai (MN 1967/T-153. ő. e.)

---

118
Budapest, 1955. április 21.
Előterjesztés az MDP Politikai Bizottsága számára a katonai közigazgatás átszervezéséről.

---

Tárgy: A katonai közigazgatás átszervezése

Az elmúlt öt év tapasztalatai azt bizonyították, hogy a jelenlegi katonai közigazgatási rendszer nem biztosítja megnyugtató módon a hadsereg feltöltését és mozgósítási készségét, mert

1./ A katonai közigazgatás területe nem egyezik a megyei és járási közigazgatási szervek működési területével:

Tizenkilenc megyei közigazgatási szervvel a hadsereg három kerületi parancsnokságának /Budapest, Székesfehérvár, Debrecen/ kell együttműködni. A hadsereg hetvenöt kiegészítő parancsnoksága ugyankkor százharminchat járási, tizenkilenc nagyobb városi és huszonkét budapesti kerületi /összesen 177/ közigazgatási szervvel áll együttműködésben. Természetesen ez a kapcsolat nem elég szilárd, pedig a hadsereg szervezett, gyors mozgósításának alapja és előfeltétele a helyi párt-, tanács- és egyéb szervekkel való szoros együttműködés.

2./ A tartalékos állomány nyilvántartását a rendőrség mellett működő katonai nyilvántartó szervek végzik, amelyek fegyelmileg és anyagi ellátás szempontjából a Belügyminisztérium, szakmai irányítás, továbbképzés és ellenőrzés szempontjából a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartoznak.

Ez a kettős alárendeltség helytelen és nehezíti a megbízható nyilvántartás kialakítását.

I. A néphadsereg mozgósítását biztosító alábbi szervezeti rendszabályok jóváhagyására teszek előterjesztést:

1./ A katonai közigazgatást szervezzük át úgy, hogy határa és működési területe a polgári közigazgatás határaival és működési területével egybeessék és legyen meg minden megyei, nagyobb városi /kerületi/ és járási közigazgatási szerv mellett a megfelelő katonai kiegészítő parancsnokság. Így:

a./ Budapesten egy fővárosi és 22 kerületi kiegészítő parancsnokság,

b./ 19 megyei és 136 járási kiegészítő parancsnokság,

c./ 19 nagyobb önálló városi kiegészítő parancsnokság.

2./ A rendőrség mellett működő katonai nyilvántartó szerveket a Belügyminisztérium a jelenleg meglévő személyi állományával és a fel nem használt 1955. évi költségvetési fedezettel együtt adja át a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó megfelelő városi, kerületi és járási kiegészítő parancsnokságoknak.

3./ Az új katonai közigazgatási szervek elhelyezését – a közigazgatási szervekhez hasonlóan – a helyi (városi, kerületi és járási) tanácsszervek biztosítsák.

4./ A katonai közigazgatási szervek az új szervezet szerinti működésüket 1955. augusztus 1-én kezdjék meg. Ezzel biztosítani tudjuk, hogy 1955 őszén a leszerelést, az újoncbehívást, továbbá a mozgósítási tervek kidolgozását már az új megyei és járási kiegészítők végezzék.

A kiegészítő parancsnokságok átszervezésével kapcsolatos tiszti létszámot és a fenntartási költségeket a párt- és a kormány által jóváhagyott keretekből biztosítani tudom.

II. Elhelyezési szükségletek:

a./ A 19 megyei és a 19 városi kiegészítő parancsnokság elhelyezése biztosítva van.

b./ A 22 budapesti kerületi kiegészítő parancsnokság közül nincs elhelyezés a XII., XVII., XXI. kerületben.

c./ A 136 járási kiegészítő parancsnokság közül nincs biztosítva az elhelyezés Kunszentmiklóson, Adonyban, Csornán, Fonyódon, Tabon, Bonyhádon és Letenyén.

Ezeken a helyeken a tanáccsal vagy a rendőrséggel közös elhelyezésben tudjuk a kiegészítőket ideiglenesen elhelyezni.

Kérem javaslataim jóváhagyását.

Határozati javaslat

A Politikai Bizottság a honvédelmi miniszter jelentését a katonai közigazgatási szervek átszervezéséről elfogadja, és a következő határozatot hozza:

1./ A katonai közigazgatást a polgári közigazgatás határai és működési területe szerint haladéktalanul át kell szervezni.

Felelős: Bata István elvtárs.

Határidő: 1955. 8. 1-ig.

2./ A belügyminiszter a rendőrség mellett működő katonai nyilvántartó szerveket állományilag és költségvetésileg adja át a honvédelmi miniszternek.

Felelős: Bata István elvtárs

Piros László elvtárs.

Határidő: 1955. 8. 1.-ig.

3./ Az újonnan felállításra kerülő megyei, városi és járási kiegészítő parancsnokságok részére a helyi tanácsok biztosítsanak megfelelő elhelyezést.

Felelős: a helyi tanácsok titk. vezetője.

Határidő: 1955. 6. 1-ig.

Bata István vezds.

a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 46. fond Szerv. és M. Csfség iratai 00430/MNVK-Szerv. és M. Csfség-1955. sz.(MN 1967/T-335. ő. e.)^[270]

---

119
Budapest, 1955. június 3.
Bata István honvédelmi miniszter előterjesztése a Honvédelmi Tanácshoz új szovjet alakulatok Magyarországra érkezéséről (ezúttal már VSZ-kötelékben). ^[271]

---

Tárgy: Szovjet repülőalakulatok elhelyezése

A Szovjetunió Fegyveres Erőinek Vezérkara azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy vizsgálja meg egy szovjet Légi Hadsereg Parancsnokság, egy három ezredes vadászrepülő hadosztály és egy felderítő repülő ezred Ausztria területéről Magyarország területére történő áthelyezésének lehetőségeit.

Megvizsgálva a kérdést megállapítottam, hogy ezen repülő alakulatok Magyarország területén való elhelyezése javítani fogja hazánk légvédelmét. Az elhelyezés a meglévő repülőterek felhasználásával – egy repülőtér felszálló mezőjének meghosszabbításával, valamint a szükséges számú tiszti lakás létesítésével – megoldható.

Határozatai javaslat:

1./ A Honvédelmi Tanács a Honvédelmi Miniszter javaslatára hozzájárul a fenti szovjet repülő alakulatoknak a Magyar Népköztársaság területén történő elhelyezéséhez.

2./ 1955. október 15-ig Szolnok repülőterén a felszálló mezőt 500 méterrel meg kell hosszabbítani, továbbá gurulóbetont és állóhelyeket kell létesíteni.

Felelős: Bebrits Lajos^[272] elvtárs és Bata István elvtárs.

3./ A szovjet repülő alakulatok tiszti állománya elhelyezésének biztosítására

a Honvédelmi Miniszter által meghatározandó helyeken és határidővel 350 lakást kell létesíteni.

Felelős: Szijjártó Lajos elvtárs.

4./ 1955. június 20-ig közölni kell az Építésügyi Miniszterrel a lakások telepítési helyét, típusát, valamint az építkezések befejezésének határidejét.

Felelős: Bata István elvtárs.

5./ A Pénzügyminiszter biztosítsa a lakások megépítéséhez és a szolnoki repülőtér bővítéséhez szükséges fedezetet.

Felelős: Olt Károly elvtárs.

Határidő: 1955. július 1.

6./ Az Országos Tervhivatal Elnöke biztosítsa a lakások megépítéséhez és a szolnoki repülőtér bővítéséhez szükséges anyagot.

Felelős: Berei Andor elvtárs.

Határidő: 1955. július 1.

Bata István vezérezredes Honvédelmi Miniszter

HL MN VIII. 2. fond HM Titk. iratai 00540/HM Titkárság– 1955. sz. (MN 1956/T-1. ő. e.)

---

120
Hely nélkül, 1955. július 6.
Tyihonov altábornagy szovjet főtanácsadó levele Bata István honvédelmi miniszterhez a határsértő jugoszláv gépekkel való kedvező bánásmódról.^[273] (Orosz eredeti alapján készült korabeli fordítás)

---

Bata István vezérezredes elvtárs az MNK Honvédelmi Minisztere

Közlöm Önnel, hogy a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának normalizálásával kapcsolatban a Szovjet Katonai Parancsnokság parancsot adott légvédelmi csapatainak, hogy a Szovjetunió államhatárát megsértő jugoszláv repülőgépeket ne tekintsék ellenséges gépeknek.

Egyben megállapították az e gépekkel, valamint az egyéb baráti államok repülőgépeivel kapcsolatban érvényes rendet, még pedig: amennyiben baráti államok repülőgépei követnek el határsértést, a vadászrepülőgépek felemelését azzal a feladattal kell végrehajtani, hogy állapítsák meg a határsértő hovatartozását és nyújtsanak neki segítséget, hogy az egyik legközelebbi repülőtérre jussanak leszállás céljából, ennek érdekében alkalmazzák a rádióvezényszavakat és az egyezményes evolúciós jelzéseket, valamint vadászaink navigációs fényjeleit.

A légvédelmi tüzérség ügyeletes ütegei e repülőgépekre nem nyitnak tüzet.

A továbbiakban a határsértés kérdését diplomáciai úton kell tisztázni.

Tyihonov altbgy.^[274] s. k.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 0809/HM Titk.-1954. sz. (MN 1955/T-2/1. ő. e.)

---

121
Budapest, 1955. szeptember 3.
Bata István honvédelmi miniszter levele Konyev marsallhoz, a VSZ Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokához arról, hogy ő lesz a magyar helyettese.

---

Szigorúan titkos! Különösen fontos! Egyetlen példány!

I. Sz. Konyev elvtársnak, a Szovjetunió Marsallja, az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnoka

Moszkva

Az 1955. aug. 24-én kelt levelében foglaltakat tudomásul vettem és arról a Magyar Népköztársaság Kormányát tájékoztattam.

A levélben felvetett kérdésekre az alábbiakat közlöm:

1./ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa személyemet jelölte ki az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnokának magyarországi helyetteséül.

2./ Az Egyesített Fegyveres Erők törzsébe a Magyar Néphadsereg Vezérkara állandó képviselőjeként Szilágyi László ezredest neveztem ki.

3./ Utasításomra a Magyar Néphadsereg Vezérkari Főnöke 1955. 9. 15.-ig tájékoztatást küld az Egyesített Fegyveres Erők törzsének az Egyesített Fegyveres Erők állományába kijelölt csapatok jelenlegi helyzetéről.

Budapest, 1955. 9. "…"-án^[275]

Bata István vezérezredes honvédelmi miniszter

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00349/K-1955. sz. (MN 1955/T-2/1. ő. e.)

---

122
Budapest, 1955. november 4.
Hegedűs András miniszterelnök előterjesztése az MDP Politikai Bizottságának a Honvédelmi Tanács ügyköréről és hatásköréről (részlet).

---

Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz

Tárgy: A Honvédelmi Tanács szervezete és ügyrendje.

Az előterjesztést elsősorban az teszi szükségessé, hogy a Honvédelmi Tanács szervezetére, hatáskörére vonatkozó legfelsőbb döntést tartalmazó párthatározatunk nincs. Ebből eredően nem tisztázódott sem párt, sem állami vonalon a Honvédelmi Tanács helyzete, szerepe és jogállása.

A jelenleg érvényes szabályozás magától a Honvédelmi Tanácstól ered, 1953-ból. Az 1953-tól eltelt időben viszont a Honvédelmi Tanács személyi összetételében többször változás történt és a személyi változások végül szervezeti változást is eredményeztek.

A kérdés nincs rendezve állami vonalon sem. A honvédelemről szóló 1939. évi II. t. c. elavult, teljesen a Horthy-rendszer szempontjából szabályozza valamennyi honvédelmi vonatkozású kérdést, s így a Honvédelmi Tanács helyzetét is.

A Szovjetunióban ezt a kérdést – nyilvánosan – 1941. június 30-án a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának és a Szovjetunió Kommunista /b/^[276] Pártja Központi Bizottságának együttes határozatával szabályozták. Helyesnek látszik az, hogy ezt a kérdést Magyarországon is a megfelelő három vezető szerv közös határozattal szabályozza.

Ebben a dokumentumban szükséges lerögzíteni, hogy a Honvédelmi Tanács olyan párt- és kormányszerv, amely a Központi Vezetőség, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács felhatalmazása alapján a hatáskörébe utalt kérdésekben a társadalmi és állami szervekre egyaránt kötelező határozatokat hozhat.

Kérem a Politikai Bizottságot, hogy az alábbi határozatot, valamint a Honvédelmi Tanács szervéről és ügyrendjéről szóló dokumentumot fogadja el.

Hegedűs András

A Minisztertanács elnöke

[...]^[277]

Melléklet a Politikai Bizottság határozatához

Tervezet

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa együttes határozata a Honvédelmi Tanács szervezetéről

I. A Honvédelmi Tanács szervezete

1./ A Magyar Népköztársaság fegyveres védelmének legfőbb szerve békében és az ország fegyveres védelme idején a Honvédelmi Tanács.

2./ A Honvédelmi Tanács elnökből és tagokból áll.

Mind az elnököt, mind a tagokat a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa együttes javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezi ki és menti fel.

3./ A Honvédelmi Tanács a hatáskörébe utalt kérdéseket békében határozattal, az ország fegyveres védelme esetén határozattal és rendelettel intézi.

4./ A Honvédelmi Tanács határozatai és rendeletei minden állami- és társadalmi szervre, minden magyar állampolgárra nézve kötelezők.

II. A Honvédelmi Tanács feladatai

5./ A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által meghatározott általános kereten belül mind békében, mind az ország fegyveres védelme idején a népköztársaság minden polgárát és erőforrásait előkészíti, illetve mozgósítja az ország fegyveres védelmére.

6./ A Honvédelmi Tanács feladatai végrehajtása érdekében határoz és ellenőrzést gyakorol (az alábbi kérdésekben, továbbá) minden olyan kérdésben, amely az ország fegyveres védelmével kapcsolatosan szükségessé válik; elsősorban

a./ A fegyveres erők harckészültsége, létszáma, hadrendje, fegyverzete, felszerelése, harci és politikai kiképzése, mozgósítási és hadműveleti terve, valamint az ehhez szükséges készletek biztosítása. A hadsereg hivatásos és tényleges állománya szolgálati idejének megállapítása. A hadseregen kívüli katonai kiképzés rendszere. Az ország légvédelmi terve. A védelmi építkezések terve. A népgazdaságból igénybe vehető gépjárművek, vontatók, speciális munkagépek, állati vonóerő és azok igénybevételének módja és mértéke.

b./ A hadszíntér és a felvonulási terület előkészítése:

– utak, vasutak, vízi utak, műtárgyak építése és azok felhasználása,

– híradó eszközök, vonalak építése, átalakítása és azok felhasználása.

c./ Az ország fegyveres védelme idején a katonai parancsnokságok és az állami és tanácsszervek feladatai, jogköre és egymáshoz való viszonya.

d./ A polgári minisztériumok és államigazgatási szervek mozgósítási terve.

e./ A légoltalom feladatai, a légoltalom előkészítésére vonatkozó intézkedések, a légvédelem és légoltalom együttműködése.

f./ A fegyveres testületek szükségletei, normái és a honvédelmi ipar távlati és éves tervei.

g./ A háború első évére vonatkozó népgazdasági terv.

h./ Az ipar átállítása a békés termelésről a háborús termelésre:

– a minisztériumok átállási tervei és a jelentősebb vállalatok megjelölése, hogy melyik vállalat, milyen termékek gyártását, mikor kezdi meg,

– az átállással kapcsolatos kiegészítő beruházások terve,

– az átállás idejére szükséges anyagok mértéke,

– az átállt vállalatok munkaerő-feltöltési terve.

i./ A meghagyás irányelvei és az ország fegyveres védelme idejére a polgári munkahelyükön meghagyott hadkötelesek száma.

j./ Az állami, OM anyagtartalékok mennyisége és összetétele.

k./ Az ipar veszélyeztetett területekről való kiürítési és elhelyezési terve, az intézetek és intézmények áttelepülése minisztériumonként és a lakosság kiürítése a hadműveleti területekről.

l./ Az egészségügyi szervek feladatai: a lakosság körében folyó gyógyító-megelőző ellátás, a járványveszély megelőzése, a tömeges elsősegélynyújtás, a legfontosabb gyógyszerek, a véradás stb. biztosítása, az elhagyott gyermekek gondozása, a honvédség számára kiürítő kórházak felállítása stb. terén.

m./ A lakosság élelmiszerrel és más alapvető közszükségleti cikkekkel való ellátása és normái háború idején.

n./ A mozgósítottak, illetve az ország fegyveres védelmére a fegyveres erők állományába behívottak családtagjai, hősi halottak hozzátartozói és a hadirokkantak részére biztosítandó állami segélyezés, valamint a háborús károkat szenvedők állami támogatásának módja és mértéke.

o./ A hadianyag export-import keret meghatározása és a honvédelmi ipari együttműködéssel foglalkozó Tudományos Műszaki Együttműködési Bizottság munkájának irányítása, illetve előterjesztett javaslatainak elbírálása.

p./ Javaslatok kidolgoztatása és jóváhagyása az állami szervek működésére, a hadiállapot kihirdetésére és elrendelésére, valamint az állam külső és belső biztonságát, annak megerősítését célzó intézkedések eljuttatása az illetékes szervekhez.

III. A Honvédelmi Tanács titkársága

7./ A Honvédelmi Tanács mellett titkárság működik. A titkárság vezetője a Honvédelmi Tanács titkára.

A Honvédelmi Tanács titkárát a Honvédelmi Tanács elnöke előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezi ki, illetőleg menti fel.

A Honvédelmi Tanács titkára a Honvédelmi Tanács elnökének van alárendelve.

8./ A Honvédelmi Tanács titkársága a Honvédelmi Tanács munkaapparátusa.

Feladata a Honvédelmi Tanács elé kerülő ügyek előkészítése és a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése.

A Honvédelmi Tanács titkársága szervezetét és ügyrendjét a Honvédelmi Tanács hagyja jóvá.

[...]^[278]

HL MN VIII. 2. fond HM Titk. iratai 00342/HM Titkárság – 1956. sz. (MN 1956/T-2/2. ő. e.)

---

123
Budapest, 1956 májusa.
A Rehabilitációs Bizottság jelentése az MDP Politikai Bizottságának a jogellenesen elítélt egykori párttagok ügyének felülvizsgálatáról. ^[279]

---

Összefoglaló jelentés a Politikai Bizottsághoz^[280] az 1954. május 21-i „a jogtalanul elítélt párttagok rehabilitálásának elveiről" hozott határozata végrehajtásáról

I. A Politikai Bizottság 1954-ben hozott határozata nyomán a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálta a Rajk, Pálffy, Sólyom, Kádár stb. politikai ügyekben elítélt személyek korábbi bírósági anyagait. Ezzel egy időben a pártban, a Minisztertanács Hivatalában, a Belügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban rehabilitációs bizottságokat hoztak létre. A rehabilitációs bizottságok – a Politikai Bizottság határozatának megfelelően – a bíróság által felmentett, szabadlábra helyezett és a Központi Ellenőrző Bizottság által párttagsága jogaiba visszahelyezett, valamint pártonkívüli, esetenként volt internált vagy bíróság által elmarasztalt személyek és azok hozzátartozói ügyeinek rendezésével foglalkoztak. Ezen túlmenően a rehabilitációs bizottságok foglalkoztak olyan letartóztatott személyek ügyeivel, akik ellen bírói eljárás nem indult.

A bizottságok munkáját a rehabilitálandó személyek és hozzátartozóik társadalmi helyzetének, állampolgári jogainak helyreállítása, munkába helyezése és anyagi ügyeinek rendezése képezte.

A fenti ügyekben a rehabilitációs bizottságok a Politikai Bizottság határozatának megfelelően a munkát alapjában elvégezték.

1./ A rehabilitációs bizottságok 234 személy ügyével foglalkoztak. Ebből: 132 személy jogerősen elítélt, 43 előzetes letartóztatásban lévő személy, 18 internált, 41 hozzátartozó.

A 132 jogerősen elítélt személyből a Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa a perújrafelvételi tárgyalás során felmentett 102 személyt. A Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa elmarasztaló ítéletet hozott 15 személy ügyében. A Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa 10 személyt a korábban terhükre rótt bűncselekmények alól felmentett, a perújrafelvételi tárgyalás során más bűncselekményeket állapított meg, /hivatali hatalommal való visszaélés és egyéb szolgálati bűntettek/ azonban a büntetés kiszabását mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa még nem tárgyalta 5 személy ügyét, azonban ezen személyek felülvizsgálata befejezést nyert.

A Központi Ellenőrző Bizottság 1953 júniusa óta /esetenként a Politikai Bizottság/ 234 volt elítélt, internált és hozzátartozó párttagsága ügyével foglalkozott. Párttagsága jogaiba visszahelyezett 137 elvtársat, 97 személy ügyében megerősítette a korábban hozott kizárási határozatát. A Központi Ellenőrző Bizottság /egyes esetekben a Politikai Bizottság/ a 137 párttagsága jogaiba visszahelyezett személyből 13-at pártbüntetésben részesített.

A Központi Ellenőrző Bizottság 23 kivégzett vagy börtönben elhalt kommunista ügyében a korábbi kizárási határozatot hatálytalanította.

2./ A rehabilitációs bizottságok a rehabilitált személyek ügyeivel kapcsolatban a következőkben intézkedtek:

a./ A Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa által rehabilitált személyek és hozzátartozóik párttagságának ügyét rendezte.

b./ A Politikai Bizottság 1954. május 21-i határozatának megfelelően a rehabilitált személyek hozzátartozóit ért hátrányos megkülönböztetéseket felszámolta.

c./ A rehabilitációs bizottságok a rehabilitáltakat az adott lehetőségeknek megfelelően helyezték munkába.

d./ A rehabilitáltak anyagi ügyeit rendezték.

e./ A rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát rendezték /nyugdíj, korpótlék stb./.

f./ A rehabilitáltak tartalékos katonai rendfokozatának visszaállítását a Honvédelmi Minisztériumban elintézték.

g./ A magyar kitüntetéseket és szolgálati érdemjeleket az Elnöki Tanács elnöksége visszaadta. /A külföldi kitüntetések visszaadása függőben van./

h./ A rehabilitáltak szakszervezeti és más társadalmi szervezetekben lévő tagságuk visszaállítását.

/Mindezeken túl a rehabilitációs bizottságok több kérdésben intézkedtek a rehabilitáltakkal kapcsolatban. Pl. gyermekekről való gondoskodás, családok összeköltöztetése, letelepedési engedély megszerzése, hozzátartozó hazahozatala külföldről, 41 személy részére 250 kötet könyv adása stb./.

3./ A rehabilitált személyek anyagi ügyeinek rendezésére a rehabilitációs bizottságok 1956. március 15-ig készpénzben a következőket fizették ki:

a pártban	2 059 000 Ft
a Minisztertanácsnál	1 734 000 Ft
a Belügyminisztériumnál	353 341 Ft
a Honvédelmi Minisztériumnál	768 400 Ft
Összesen:	4 914 741 Ft

A rehabilitációs bizottságok a következő természetbeni juttatásban részesítették a rehabilitáltakat és hozzátartozóikat: 150 lakás, 245 hét üdülés, 63 esetben kórházi kezelés.

Mindezen túl több rehabilitáltnak teljes lakberendezést, több személynek az elveszett értéktárgyak részleges pótlását biztosítottuk /karórák, fényképezőgépek, írógépek, filmfelvevőgépek, látcsövek, rádiók, jégszekrény stb./ Becslésünk szerint a rehabilitáció anyagi összkihatása – mindent egybevetve – 9-10 millió forintot tett ki, mely még előreláthatólag emelkedni fog.

A rehabilitáció beindításánál az adott juttatások kevésnek bizonyultak. Ezért az első anyagi juttatásokat a rehabilitációs bizottság megvizsgálta és felemelte, ennek ellenére a rehabilitáltak egy része /egyes esetekben indokoltan/ nem tartja kielégítőnek anyagi ügyeinek rendezését.

4./ A rehabilitációs munka értékelésénél megállapítható, hogy a rehabilitáltak és hozzátartozóik többsége megelégedett, azonban több hiányosság tapasztalható:

a./ A rehabilitáció lassan, vontatottan ment, elsősorban az ügyek felülvizsgálata és a bírósági vonalon.

b./ A rehabilitáció nem kapta meg a még megengedhető nyilvánosságot sem, melyből adódott, hogy húzódozás, nem kielégítő bánásmód volt tapasztalható egyes szervek és funkcionáriusok részéről a rehabilitáltakkal szemben.

c./ A határozatnak megfelelően a Központi Vezetőség kádernyilvántartójából a rehabilitált személyek letartóztatásával és elítélésével kapcsolatos anyagokat eltávolítottuk, ugyanakkor a rehabilitálásukról készült feljegyzést zárt borítékban elhelyeztük a káderanyagukban, de ezek nem történtek meg az alsóbb párt- és állami szerveknél. Ebből ered, hogy a különböző állami szerveknél lévő okiratokban – nyilvántartásokban – /anyakönyv, halotti levél stb./ a rehabilitálás ténye nem szerepel, illetve az elítélés vagy a kivégzéssel kapcsolatos bejegyzések szerepelnek.

d./ Több szubjektív vonatkozású kérdésben panaszuk van a rehabilitáltaknak vagy hozzátartozóiknak. Ezek a következők:

A vezető párt- és állami funkcionáriusok – néhány esetet kivéve – nem beszéltek a rehabilitáltakkal. A kivégzettek hozzátartozói kifogásolják, hogy a hozzátartozóik holttestét nem exhumáltathatják. Több rehabilitált felvetette, hogy miért nem kapta vissza eredeti lakását, lakberendezését.

e./ A rehabilitációra hozott határozatnak azt a részét, mely az internáltakra vonatkozik, túl mereven és szűken alkalmaztuk. Ebből kifolyólag sok volt internált – főleg munkás – társadalmi, erkölcsi és anyagi ügyének rendezése nem történt meg.

f./ Egyes rehabilitált személyeknél indokolatlanul anyagi és erkölcsi követeléseket tapasztalunk.

5./ A Politikai Bizottság 1956. április 19-i ülésén hozott határozatának megfelelően a rehabilitációs bizottság elkészítette a rehabilitált párttagok névsorát.

A rehabilitációs bizottság e névsort átadta a Központi Vezetőség titkárainak azzal, hogy a Központi Vezetőség apparátusán, egyes állami és társadalmi szerveken keresztül hatáskörüknek megfelelően intézkedjenek a rehabilitáltak jövőbeni ügyeikben, – magasabb funkcióba állítás, a társadalmi életbe való bekapcsolódás stb.

A rehabilitációs bizottság határozata alapján nyilvántartás készült mindazon személyekről, akikkel a rehabilitációs bizottságok foglalkoztak. A nyilvántartás tartalmazza a rehabilitáltak legfontosabb adatait és a rehabilitálással kapcsolatos valamennyi intézkedéseket, továbbá a bírósági ítélet alapján kivégzett, börtönben elhalt kommunisták és a börtönben elhalt volt szociáldemokraták névsorát. E nyilvántartást tájékoztatás céljából megküldtük a Központi Vezetőség Politikai Bizottsága, a Központi Vezetőség Titkársága és a pártban lévő rehabilitációs bizottság tagjainak.

A Politikai Bizottság határozatának megfelelően 1956. május 31-ig azon pártszervezetekben, ahol a rehabilitáltak letartóztatásuk előtt dolgoztak, és ahol a rehabilitált kommunisták jelenleg dolgoznak, fel kell olvasni a rehabilitálásukkal kapcsolatos központi vezetőségi levelet. A rehabilitációs bizottság – közösen a Központi Ellenőrző Bizottsággal – ebben segíti a pártbizottságokat, részükre összeállítja és megküldi a rehabilitált párttagok és pártszervezetek névsorát.

A Legfőbb Ügyészség a rehabilitált személyek részére 1956. május 20-ig egy igazolást ad a bírósági rehabilitálásukról. Az igazolás tartalmazza: a teljes rehabilitálást vagy az elmarasztaló ítéletet. A Legfőbb Ügyészség hasonló igazolást ad a korábban kivégzett, illetve börtönben elhalt személyekről a közvetlen hozzátartozók részére is.

II. A rehabilitációs bizottság 1956. május 4-i ülésén tárgyalta a bírósági tárgyalás nélkül szabadlábra helyezett volt szociáldemokraták helyzetét. A rehabilitációs bizottság megállapította, hogy 1950. és 1952. évben az államvédelmi szervek 159 volt szociáldemokratát vettek őrizetbe, akiket politikai bűncselekmény miatt a bíróságok különböző tartamú börtönbüntetésre ítéltek.

1955-ben és 1956-ban valamennyi volt szociáldemokratát szabadlábra helyezték, részben kegyelmi, részben büntetés-félbeszakítás alapján. A 159 volt szociáldemokrata közül nyolc a börtönben meghalt.

Valamennyi volt szociáldemokrata elítélt ügyében a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálatot folytat. Jelenleg 72 személy ügyében folyik felülvizsgálat, melyből 33 személy ügyét már átadták a Legfelsőbb Bíróságnak, perújítási eljárás céljából.

1./ A Politikai Bizottság határozata alapján megalakult bizottság, mely a volt szociáldemokraták ügyével foglalkozik, a következőben tett intézkedéseket:

a./ 40 személy részére rendszeresen nyugdíjat folyósítanak.

b./ A bizottság 25 személyt munkába helyezett. /Többen nem fogadták el a felajánlott munkahelyet – más munkakört – beosztást – kérnek./

c./ 79 volt szociáldemokrata ügyében még nem történt intézkedés. /Egyszeri segélyt kaptak./

d./ A volt szociáldemokraták részére segélyként 1956. május 9-ig 528 500 forint készpénzt fizettek ki.

2./ A rehabilitációs bizottság elhatározta, hogy a volt szociáldemokrata párttagok bírósági rehabilitálásáig a párt-, tömegszervezeti és végleges anyagi rehabilitálásukkal nem foglalkozik.

/A bírósági rehabilitálásig orvosi kezelésben részesítik őket, valamint munkába helyezésükig, illetve nyugdíjazásukig rendszeres havi segélyben részesülnek./ A bírósági rehabilitálásig az alábbi 16 volt szociáldemokrata párttag ügyészségi iratait tanulmányozni kell abból a célból, hogy a rehabilitációs bizottság javaslatot tudjon tenni a Politikai Bizottságnak ezen személyek elhelyezéséről: Marosán György, Szakasits Árpád, Büchtler József, Vajda Imre, Horváth Zoltán, Vass /Viteg/ Miklós, dr. Valentini Ágoston^[281], Szakasits Antal, Száva István, Kisházi Ödön, Győrki Imre, Kertész Miklós, Bechtler Péter, Takács József, Ignotusz^[282] Pál és Zentai Vilmos.

3./ A rehabilitációs bizottság felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy 1956. május 24-ig készítsen javaslatot, hogy a fent nevezett volt szociáldemokraták közül előreláthatólag kinek adja vissza szakszervezeti tagságát.

A rehabilitációs bizottság megtárgyalja, hogy a fent nevezettek munkába helyezésükig, illetve nyugdíjazásukig havonta milyen anyagi segítségben részesüljenek, továbbá intézkedéseket tesz üdültetésükre és egészségük helyreállítására.

4./ A rehabilitációs bizottság a volt szociáldemokraták anyagi ügyeinek rendezésére a következő határozatot hozta:

a./ Akiket a Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa teljesen felment a korábban terhére rótt bűncselekmény alól, azoknak átlagosan 50 ezer forint készpénzt kell juttatni. /Az 50 ezer forinton felüli juttatás nem haladhatja meg a Politikai Bizottság ez irányban hozott határozatát./ A készpénzen túl munkába kell állítani, vagy nyugdíjazni, ha nincs lakása, lakásról kell gondoskodni stb.

b./ Akiknél a Legfelsőbb Bíróság Különleges Tanácsa a perújrafelvételi tárgyalás során bűncselekményt állapít meg, továbbá azok részére, akik nem voltak szociáldemokraták /horthysta katonatisztek, rendőrtisztek stb./ anyagi segítséget nem kell juttatni.

c./ A rehabilitáltak anyagi ügyének rendezését a Minisztertanácsnál lévő rehabilitációs bizottságnak kell elvégezni azzal, hogy a készpénzt a Szakszervezetek Országos Tanácsának helyiségében adják át. A volt szociáldemokraták részére 32 lakást kell biztosítani.

Javaslatok:

1./ Mivel az internáltak teljes rehabilitációja szűk körre terjedt ki, szükséges, hogy a Belügyminisztérium, a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság foglalkozzon mind olyan volt internálttal, akik jelentkeznek ügyük rendezése végett. Amennyiben párttagok voltak, párttagságuk ügyét át kell adni a Központi Ellenőrző Bizottságnak.

2./ A Politikai Bizottság felhívja a volt szociáldemokratákkal foglalkozó bizottság figyelmét, hogy a leggyorsabban intézkedjenek a 79 volt szociáldemokrata ügyében /munkába helyezés, illetve nyugdíjazás/.

3./ A Belügyminiszter tegyen javaslatot a Politikai Bizottságnak, hogy a rehabilitáció lezárása után a Belügyminisztérium nyilvántartójában hogyan rendezi a korábban elítélt, de a perújítási tárgyalás során felmentett személyek anyagait, valamint a hozzátartozóik anyagait, és mindazon személyek anyagait, ahol különböző bejegyzések vannak az elítéléssel kapcsolatban.

4./ Hasonlóan mint a Központi Vezetőség kádernyilvántartójában, az alsóbb pártszervek kádernyilvántartójában a rehabilitált elvtársak elítélésével kapcsolatos anyagokat el kell távolítani. A hozzátartozók és mindazon elvtársak káderanyagából, akiknek mozgalmi kapcsolataik voltak, az esetleges bejegyzéseket el kell távolítani.

A volt szociáldemokratákkal kapcsolatban a rehabilitációs bizottság a következő intézkedéseket tette:

a./ A volt szociáldemokratákkal foglalkozó bizottság munkahely hiányában nehezen tudja elhelyezni a szabadlábra helyezett volt szociáldemokratákat. Szükséges, hogy a rehabilitációs bizottság állást foglaljon, hogy egy-egy minisztériumnak mennyi volt szociáldemokratát kell elhelyezni saját hatáskörében:

A rehabilitációs bizottság úgy határozott, hogy

Belkereskedelmi Minisztériumnak	10
Élelmiszeripari Minisztériumnak	5
Építésügyi Minisztériumnak	10
Kohó- és Gépipari Minisztériumnak	10
Könnyűipari Minisztériumnak	10
Népművelési Minisztériumnak	10
Város- és Községgazdálkodási Minisztériumnak	5
Pénzügyminisztériumnak	10

volt szociáldemokratát kell elhelyezni. Ehhez szükséges a minisztériumoknak megfelelő státusz biztosítása.

b./ A volt szociáldemokraták hozzátartozóinak egy részét a letartóztatás után Budapestről kitelepítették. Szükséges, hogy az Országos Rendőrkapitányság letelepedési engedélyt biztosítson azon volt szociáldemokrata letartóztatottak hozzátartozói részére, akik Budapesten nyernek elhelyezést.

c./ A letartóztatott és bírósági tárgyalás nélkül szabadlábra helyezett volt szociáldemokrata párttagok közül egyesek a börtönben szerezett betegségükből kifolyólag jelenleg munkaképtelenek, vagy rokkantak. Többen vannak olyanok, akik nem érték el a nyugdíjkorhatárt: /58-59 évesek/. A rehabilitációs bizottság úgy határozott, hogy ilyen esetekben az Országos Nyugdíjintézet a törvénynek megfelelően folyósítson ezek részére nyugdíjat.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai (MN 1967/T-153. ő. e.)

---

124
Budapest, 1956. május 24.
Hegyi László vőrgy. VKF általános helyettes jelentése a Műszaki Kisegítő Alakulatok felállításáról.^[283]

---

A Minisztertanács 3350/V.20./1956. számú határozatával a hadsereg hadrendjén kívül, de a HM irányítása alatt „katonai műszaki kisegítő alakulatok" felállítását rendelte el. Az alakulatok a népgazdaság szükségleteinek megfelelően a szénbányászatban, az építőiparban stb. nyernek felhasználást. A szolgálati idő 2 /kettő/ év.

Az alakulatok elhelyezése, pénzügyi ellátása annak a minisztériumnak a költségvetését terheli, amelynek termelő munkát folytatnak.

A Honvédelmi Minisztérium tartozik felállítani a katonai műszaki alakulatok parancsnokságát, az alakulatokat, biztosítani a tiszti helyek feltöltését, külön norma szerint a személyi állomány kimenő- és gyakorló ruházattal való ellátását, a parancsnokságok gépjárműveit, irányítani a személyi állomány politikai nevelését /havi 16 óra/ és katonai kiképzését /havi 14 óra /.

A katonai műszaki kisegítő alakulatok parancsnokságát és az alakulatok vezető tisztjeit a hadsereg hivatásos tiszti állományából kell biztosítani.

Honvédelmi Miniszter elvtárs megparancsolta:

1./ A politikai főcsoportfőnök elvtárs intézkedjék a katonai műszaki kisegítő alakulatok politikai apparátusa biztosítására /a hivatásos állományból 56. 6. 4-ig/ az ipar megfelelő ágában dolgozó tartalékos politikai tisztekkel 56. 6. 6-ig.

Egyidejűleg ki kell adni a politikai kiképzés tervét.

2./ A személyügyi főcsoportfőnök elvtárs a katonai műszaki kisegítő alakulatok tiszti állományát az 1./ alatti alapelveknek megfelelően az ott megadott határidőre biztosítsa.

3./ A vezérkar főnöke hívja be 56. 6. 11-re a katonai műszaki kisegítő alakulatokhoz a tiszthelyettes-jelölteket, 56. 6. 19-re a honvédeket. A tiszthelyettesi beosztásra alkalmasakat őrvezetővé lehet előléptetni.

4./ Az MN Hadtápfőnök 1956. június 8-ig biztosítsa az alakulatok egyenruhával való ellátását és gondoskodjék arról, hogy az ebből eredő költségeket a kisegítő alakulatokat foglalkoztató minisztérium évről-évre megtérítse.

A tisztek és továbbszolgáló tiszthelyettesek részére norma szerint kiadott ruházat a külön meghatározott kihordási idő leteltével saját tulajdonukba megy át.

A külön normatáblázatokat mellékelten kiadom.

5./ A harckiképzési és testnevelési csoportfőnök a katonai műszaki kisegítő alakulatok részére 1956. június 8-ig adja ki a harckiképzés tervét. A terv az alakulatok különleges jellegét vegye figyelembe.

6./ A Bányászcsoport Parancsnokság 1956. 6. 1.-vel megszűnik és „Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnoksága" elnevezés alatt új szervezetre tér át. Az átszervezés befejezését 1956. 6. 15-ig a vezérkar főnökének jelentse. Ezzel egyidejűleg a Bányászcsoport Parancsnokság alá rendelt alakulatok állománytáblái hatályukat vesztik. A katonai műszaki kisegítő alakulatokat a jóváhagyott új állománytáblák szerint szervezze.

7./ A hatályon kívül helyezett állománytáblákat a Vezérkarhoz 56. 6. 15-ig fel kell terjeszteni.

A Honvédelmi Miniszter parancsára:

Hegyi László vőrgy. MNVKF általános helyettese

HL MN VIII. 38. fond MNVK Hdm. Csfség iratai 005218/MNVK Hdm. Csfség – 1956. sz. (HL MN 1956/T-17/a doboz)

---

125
Budapest, 1957. október.^[284]
Értékelő jelentés a Magyar Néphadsereg 1956-os forradalom alatti szerepéről.

---

Szigorúan titkos!

Jelentés a Magyar Néphadsereg szerepéről az 1956. október–novemberi ellenforradalomban

I. A Magyar Néphadsereg helyzete az ellenforradalom előtt

A Magyar Néphadsereg fejlődésének sajátossága, hogy – eltérően a többi szocialista hadseregek fejlődésétől – növekedése kezdettől összeforrt azokkal a káros jelenségekkel, önkényeskedésekkel, amelyek Farkas Mihály miniszterségével kezdődtek és hosszú éveken át károsan befolyásolták a hadsereg további fejlődését.

A hadsereg fejlesztése akkor kezdődött, amikor a proletárdiktatúra megteremtésével párhuzamosan a tömegek szerepének lebecsülése, a néptől való elszakadás, a pártvezetésben az önkényeskedés meghonosítása és mindezek eredményeként a törvényesség megsértése kezdett jelentkezni.

Farkas Mihály a hadseregben az önkényeskedés és törvénytelenség légkörét honosította meg minden vonalon. Ezt elősegítette az, hogy a hadsereg felett tényleges pártellenőrzés nem volt. A hadsereg belső ügyeivel, kérdéseivel a PB-nak is csak egyes tagjai ismerkedhettek meg. Farkas Mihály hatalmi törekvései eredményezték azt is, hogy a pártban olyan Adminisztratív Osztály jött létre, amely a hadsereg ellenőrzésére sem hatáskörénél, sem személyi összetételénél fogva nem volt alkalmas. Farkas párt- és állami vonalon korlátlan hatalommal rendelkezett.

Ezt a hibát súlyosbították Farkas Mihály személyi magatartása és jellembeli hiányosságai, aminek következtében a hadseregben rövid időn belül a bizalmatlanság és a rettegés légköre terjedt el. A koncepciós pereket ugyanis Farkas Mihály személyi mindenhatóságának elfogadtatására használta fel, és ennek következtében egyre jobban terebélyesedett a dilettantizmus és a hízelgés szelleme. Vezető beosztásokba csak az ő emberei kerülhettek, akik egy részének ugyanakkor sokszor semmiségekért minden lelkiismeret-furdalás nélkül törte ki a nyakát [sic!], ellenvéleményt nem tűrt, katonai és politikai kérdésekben egyaránt csalhatatlannak érezte magát. Egyéni zsarnoksága, féktelen nagyravágyása, kegyetlenségig menő lélektelensége, hivalkodása, tékozlása, a beosztottak semmibevétele, az egész hadseregre rombolólag hatottak különösképpen azért is, mert epigonjai e jellemvonásokat a kommunista vezetők tulajdonságainak kezdték tekinteni, s így közvetlen munkatársainak nagy része is átvette. A párthoz való hűség a vezetésbe bekerült felkészületlen, politikailag gyenge elemeknél Farkas Mihály személyéhez való hűséggel azonosult.

A pártnak azt a helyes határozatát, hogy a hadsereget vezetésre alkalmas munkáskáderekkel kell megerősíteni, csak részben sikerült megvalósítani. Bizonyítja ezt, hogy ebben az időben kerültek a hadseregbe mint vezető káderek azok, akik az október 23-i ellenforradalmi események idején tehetségtelennek, opportunistának és gyávának bizonyultak /Bata honvédelmi miniszter és Tóth Lajos vőrgy.^[285], Janza Károly altbgy.^[286], Madarász Ferenc vőrgy.^[287]/. A legfontosabb beosztások egy részébe tehetségtelen, részben erkölcsileg is gyenge, katonai és politikai vezetésre alkalmatlan emberek kerültek: /Házi^[288], Boksai^[289], Székely^[290], Váradi Gyula vőrgy.^[291], Hegyi László vőrgy.^[292], Kána Lőrinc vőrgy.^[293], stb./. A káderkiválasztás bizonytalanságát és hibáit mutatja az is, hogy a Vorosilov Akadémiát 1956-ig elvégzett 11 főből jelenleg csak 4 fő teljesít szolgálatot.

Rombolólag hatott a főtiszti kar erkölcsi állapotára, hogy az előmenetelnél, a káderkiválasztásnál sok esetben elvtelen személyi politika érvényesült.

A káderproblémákat súlyosbította a hadsereg 1950-ben kezdődött nagyarányú felfejlesztése a nemzetközi helyzet akkori megítélése következtében. 1950 és 1951 között a tiszti létszám csaknem megháromszorozódott /5 800-ról 15 100-ra/; 1950 és 1953 között csaknem hatszorosára emelkedett.

Ez a fejlesztés további súlyos negatívumokat hordott magában. Sok pártszervezet olyan kádereket is küldött a hadseregbe, akiktől lényegében megszabadulni igyekezett; sok tisztet akarata ellenére kényszeríttetek a hadseregbe, akik sokszor kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek anyagilag /fizetés, különélés, lakásviszonyok /.

A tiszti iskolák elvégzése útján is sok oda nem való elem került a hadseregbe. Ezekben az években az iskolákban és az üzemekben nagyarányú toborzás folyt a tisztikarba való jelentkezés érdekében, a minőségi kiválasztás háttérbe szorult. Sokan az egyenruha, a könnyű élet, stb. reményében jelentkeztek, akik a felelőtlen ígérgetések következtében gyorsan kiábrándultak. Minthogy a tisztek gyakorlatilag saját kérésükre nem szerelhettek le a hadseregből, széles körben elterjedt olyan vélemény, hogy el kell hanyagolni a szolgálatot, hogy ily módon érjék el leszerelésüket.

A tisztikar minősége ily módon fokozatosan romlott, felhígult, amit súlyosbított, hogy a gyorstalpaló tanfolyamok nem nyújtottak megfelelő szakmai és politikai nevelést.

A tisztek kiválogatásánál elkövetett súlyos hibákat tetézte az a helytelen káderpolitika, amely a hadsereg tisztikarának csaknem minden rétegében komoly elégedetlenséget szított. Sértve érezték magukat azok, akiket a párt 1945–46-ban küldött a hadseregbe, mert őket a 48–49-es káderekkel szemben csak másodrendűeknek tekintették, sértve a régi munkásmozgalmi harcosok és a volt partizánok, akiknek jelentős részét a későbbi évek folyamán különböző indokokkal elbocsátottak a hadseregből, sértve az értelmiségieket – mérnökök, orvosok –, akik a polgári viszonyoknál kedvezőtlenebb körülmények közé kerültek, és megbecsülést csak ritka esetben élveztek; és sértve a volt horthysta tisztek, akiknél a következetlen káderpolitika rendkívüli bizonytalanságot idézett elő.

A hibák és nehézségek ellenére azonban a tisztikar zöme élethivatásának tekintette és tekinti a tiszti pályát, s ennek megfelelően odaadóan törekedtek katonai ismereteik állandó szélesítésére és a nehéz kiképzési feladatok megoldására. Főleg ezeknek a tiszteknek érdeme Néphadseregünk fejlődése és az októberi ellenforradalom utáni gyors talpra állása.

Bár a volt horthysta tisztek zömét a hadseregből 1953-ig eltávolították; a megmaradottak, akik októberben általában a régi rend visszaváróiként lepleződtek le, azért maradhattak döntő beosztásokban /vezérkarnál, hadtest törzseknél, fegyvernemi parancsnokságokon, valamint az akadémiákon/, mert a hadsereg egyes vezetői szakmai felkészületlenségük leplezése érdekében elsősorban ezek katonai tudására támaszkodtak /Tóth Lajos vőrgy. pl. sok taggyűlésen Zólomi ezredest^[294] állította példaképül/. Jórészük egy-egy magasabb parancsnok dublőze volt, s elérkezettnek látták az időt, hogy előtérbe kerülhessenek. Különösen megmutatkozott határozatlanságuk, az ellenforradalommal kapcsolatos magatartásuk a Vezérkar, azon belül elsősorban a Hadműveleti Csoportfőnökség munkájában, ami dezorganizálólag hatott a hadsereg egészére és megbénította a hadműveleti vezetést az ellenforradalom leverésére. /Zólomi ezredes maga jelentette ki október 26-án a Hadműveleti Csoportfőnökségen: „Nem tudom, mi lenne itt, ha én nem volnék."/

A hadseregben Farkas Mihály személyével összefonódott hibák kijavítása érdekében változás akkor se történhetett, amikor 1953 nyarán Bata István lett a honvédelmi miniszter. A párt szűk vezetése Farkas Mihály politikai bizottsági tagságának visszaállításával, illetve a Vorosilov Akadémiára küldésével megerősítette a hadsereg tisztikarában azt a benyomást, hogy Bata minisztersége csak átmenetinek tekinthető és később újra Farkas Mihály áll a hadsereg élére. Emiatt, és minthogy Bata fenntartotta Farkas brutális vezetési módszereit, a hadsereg szellemében pártszerű, egészséges szellem nem fejlődhetett ki. Sőt, Farkas Mihály kreatúrája, Bata István minisztersége súlyosbította a hadseregen belüli helyzetet, mert képzetlensége, tehetségtelensége, demagógiája jogosan ásta alá a hadsereg felső vezetése iránti amúgy is kevés bizalmat. Folytatódott a magasabb parancsnoki kar tehetségtelen, karrierista elemekkel való feltöltése /Tóth Lajos vőrgy., vezérkari főnök, Madarász vőrgy. OLLEP^[295] parancsnok, Váradi vőrgy. páncélos parancsnok, Márton András Zrínyi Akadémia parancsnoka, stb. lett /.

A hadsereg erkölcsi-politikai állapotát állandóan gyengítették a felesleges átszervezések, az ebből következő áthelyezések, a táborozásokkal kapcsolatos problémák, a tiszthelyettesi szolgálati idő felemelése, az elsőéves katonák szabadságjogosultságának megvonása, valamint más hasonló intézkedések és a súlyos törvénytelenségek.

A honvédelmi miniszter jogtalanul, bírósági ítélet nélkül fokozott le tiszteket. Az önkényeskedés, az emberi méltóság megsértése elharapózott a hadseregben. A vezetésben túlzott mértékben előtérbe kerültek az adminisztratív módszerek. A pártban létrejött és fennmaradt a személyi kultusz, amely a hadseregben még súlyosabb formákat öltött, és az önkényeskedés légkörében elterjedt a hibákkal szembeni közöny, a gerinctelen, sokszor gyáva magatartás. A bátor, harcos véleménynyilvánítás helyett az alkalmazkodás, a véleménynélküliség vált általánossá.

A hadsereg fejlesztése során egy olyan bürokratikusan torzított központi vezetés jött létre, ami a parancsnokok önállóságának fejlődését meggátolta. A szabályzatokban rögzített jogok mindinkább már csak papíron maradtak meg. Eluralkodott a papíron való érintkezés és a jelentések lakkozása, mert az öntelt, de tehetségtelen felső vezetők pozícióikat féltve irtóztak a valóságtól. A nagyfokú bürokrácia szükségszerűen eltompította a felelősségérzetet, betegessé vált a felsőbb szervek bizalmatlansága az alsóbbakkal szemben /s megfordítva is /, s általánossá vált az alárendeltek mélységes lebecsülése. A tisztek beosztásra és rendfokozatra való tekintet nélkül mindenre felsőbb utasítást vártak, önállóan nem intézkedhettek, minden öntevékenységet és önállósági törekvést csírájában paralizáltak.

Az évről évre történő átszervezések, a létszámcsökkentések nem jártak minőségi javulással, a tisztek beosztásának, anyagi helyzetének megszilárdulásával. Ellenkezőleg, a tisztek egy részének minden évben más-más beosztásba és állomáshelyre kerülése fokozta az amúgy is súlyos lakás- és fegyelmi problémákat, ami politikai szempontból igen károsnak bizonyult. Erre jellemző képet ad, hogy a politikai helyettesi állománynak 1953-ban 34,7%-a, 1954-ben 38,8%-a, 1955-ben 41,7%-a került áthelyezésre. A tiszteknek kb. 20%-a élt külön családjától, Budapesten mintegy 2 000 tisztnek nem volt megfelelő lakása. Az 1954-ben áthelyezett tisztek közül több mint 17%-nak oly mértékben bomlott fel a családi élete, hogy az válással végződött. Lazította a fegyelmet a sok felelőtlen ígérgetés.

A nagyfokú elkeseredést fokozta az elhárító szervek gyakran önkényes eljárása, avantgardizmusa, mely sok esetben a parancsnokok tekintélyének lejáratásához is vezetett.

A legfelsőbb katonai vezetésnek tehetségtelensége leplezésére nem állott érdekében a hadsereg valódi helyzetének feltárása a párt előtt. Pártellenőrzés pedig ténylegesen nem volt.

A Szovjetunióhoz, a Szovjet Hadsereghez való viszonyt – Néphadseregünk ezen alapvető kérdését – éveken keresztül eltorzították. A minden kritika nélküli tömjénezés és a ténylegesen felbecsülhetetlen értékű tapasztalatoknak a mi viszonyunknak nem mindig megfelelő alkalmazása vált gyakorivá. Így születtek olyan intézkedések, mint a hivatásos tiszthelyettesi kar és iskola megszüntetése, a mi szokásainktól eltérő ruházat, a népszokásoktól elütő élelmezési rendszer bevezetése, stb. A kritikátlanság olyan rendelkezésekhez vezetett, mint a magyar történelem oktatásának megszüntetése 1954 őszén, a magyar technika és tudomány eredményeinek tagadása, a magyar hadtörténelem tanításának lebecsülése. Ezek az intézkedések ellenhatásként elősegítették a káros nacionalizmus kiváltását.

Farkas Mihály – hogy akadálytalanul fejthesse ki tevékenységét, s ne legyen semmilyen pártellenőrzésnek alárendelve – a hadsereg pártszerveit is lényegében maga alá rendelte. Ezt úgy érte el, hogy a politikai tiszti /később helyettesi/ intézmény bevezetésével egyidejűleg a pártszerveket az állami funkciót betöltő politikai helyetteseknek, mint felsőbb pártszerveknek vetették alá. Ez a Szovjet Hadsereg tapasztalatainak mechanikus átvétele volt. Míg azonban gyakorlatilag a Szovjetunióban a politikai helyettesek többsége idős, tapasztalt, kipróbált, régi párttag, a Magyar Néphadseregben a politikai tisztek túlnyomó többsége tapasztalatlan, fiatal, politikailag és ideológiailag kellően fel nem készült volt. Mutatja ezt a politikai helyettesek kor szerinti megoszlása.

Kormegoszlás:	1954	1955	1956
1930–1934	36,5	38,6	39,0
1925–29	43,1	42,6	42,3
1920–24	12,8	11,7	11,4
1915–19	4,4	4,6	4,7
1910–14	2,0	1,9	1,7
1910-nél idősebb	0,4	0,5	0,6

A kellő tapasztalattal nem rendelkező, de nagy hatalmat a kezükbe kapó fiatal pártmunkások túlzott előtérbe állítása azt a célt szolgálta, hogy őket könnyebben kézben tartva, belőlük – éppen tapasztalatlanságuknál fogva – a pártszerűség égisze alatt a felső önkény feltétlen végrehajtóit biztosítsák. Farkas Mihály – mint az akkori szűk felső pártvezetés – amúgy sem nézte jó szemmel a párt régi kádereit.

Ez vezetett azután oda, hogy a hadseregben olyan káros nézetek terjedtek el – a marxizmus-leninizmus leple alatt – mint a „hajrá-kommunizmus", a szüntelen győzelmes, könnyű előnyomulás elmélete, az ellenség lebecsülése, a marxizmusnak frázisokkal való felváltása. A lenini értelemben vett pártszerűséget a pártszervezetek s ezeken keresztül a párttagok utasítgatása váltotta fel. A meggyőzést, az egyes emberekkel való foglalkozást, a tömegek véleményének meghallgatását – mint a hadseregben állítólag nem alkalmazható, vagy nem szükséges módszereket – félretették. Így a hadsereg pártéletében rövidesen komoly hiányosságok mutatkoztak. Fokozott mértékben nyilvánult meg a pártmunkában a parancsolgatás, egyes vezető funkcionáriusok elképzeléseinek feltétlen érvényesítése, a csalhatatlanság hite. Nem egy elvtárssal előfordult, hogy pártértekezleten, pártaktíván bírálatának elmondása közben egyszerűen leültették vagy ledorongolták. Általános gyakorlattá vált a pártrendezvényeken, hogy a legmagasabb rendfokozatú jelenlévő véleménye dominált.

A hadsereg politikai tisztánlátását bénította az a dogmatizmus, mely a propagandamunkában az évek során eluralkodott. Ahelyett, hogy a hadsereg fiatal tisztjeit az alapvető kérdések széleskörű feltárásán keresztül nevelték volna kommunistává, velük a dogmák széleskörű gyűjteményét magoltatták, nem tanították meg őket önálló gondolkodásra, nem fegyverezték fel őket eléggé a munkásmozgalom rendkívül sokoldalú tapasztalataival. Ez a kellően meg nem alapozott felfogás könnyen adott helyt a későbbiekben nagyszámban felbukkanó ellenséges nézeteknek, és csapott át az egyik szélsőségből a másikba: a baloldali szektásságból a revizionizmusba. Ez az egyik oka a bizonytalanságnak, amely a bonyolult ellenforradalmi viszonyok között tájékozásképtelenné tette nemcsak a politikailag ingadozókat, de azokat a jó szándékúakat is, akik nem tanulták meg, hogy önállóan, felettes szervek véleményének ismerete nélkül is tudjanak bonyolult kérdésekben állást foglalni.

Károsan hatottak a hadsereg erkölcsi-politikai szilárdságára azok a káros és ellenséges revizionista nézetek /pacifizmus, nemzeti kommunizmus, a szocialista tábor egységének tagadása, az „önálló magyar út" elmélete, az osztályharc, a szocializmusba való átmenet, a háborúk elkerülhetősége stb. kérdéseiben vallott helytelen nézetek/, amik ellen a politikai apparátus és a pártszervezetek a harcot megfelelően felvenni – a fentebb jelzett okok miatt – nem voltak képesek. A hadseregben a pártpolitikai munkára a meggyőzés, a politikai tömegmunka, a pártszerű munkastílus háttérbe szorulása és adminisztratív eszközökkel való felcserélése fokozottabban volt jellemző. A politikai apparátus pártjellege háttérbe szorult és túlzottan előtérbe került annak állami funkcióból eredő katonai jellege, „kincstári" mivolta. Formálissá vált az ifjúság körében végzett nevelőmunka is, a DISZ-szervezetek nagymértékben a kiképzés megtartását szolgáló határozathozó testületté váltak.

A sokszor hibás módszerek és nehézségek ellenére is a pártpolitikai munka eredményeket ért el a személyi állománynak a párt iránti odaadásra való nevelésében, a hadsereg erkölcsi-politikai állapotának javításában. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az ellenforradalom a hadseregben kezdeti céljául a politikai apparátus megszüntetését és a politikai munkások eltávolítását tűzte ki.

Politikai nevelőmunkánk egyik döntő hiányossága volt, hogy abban kevés szó esett a belső ellenségről, a vele szembeni gyűlöletről és az ellene követendő magatartásról. Minthogy az önhitt politikai vezetés egy belső ellenforradalmi megmozdulást el sem tudott képzelni, a hadsereg belső karhatalmi feladatokra, ellenforradalmi csoportok elleni harcokra egyáltalán ki sem lett képezve. Ily módon a hadsereg egyik funkciójára való előkészítést teljesen elhanyagolták, a másik: a külső ellenség elleni harci szellemet pedig – politikai hibák következtében aláásták. A Magyar Néphadsereg 1945-ben a fasizmus elleni küzdelemre szerveződött, s a második világháború befejezése után rögtön új harci cél állt előtte: az angol–amerikai imperialisták és az általuk nyugaton tömörített magyar fasiszta csapatok /Szügyi^[296], Kisbarnaki Farkas Ferenc^[297] csapatai, csendőrök stb./ esetleges támadásának elhárítása. 1949-től a hadsereget – a nyugati veszély obligát hangoztatása mellett – Jugoszlávia elleni ténykedésre készítették elő. Ennek a koncepciónak a bukása komoly erkölcsi, katonapolitikai válságot idézett elő a hadsereg hangulatában, elsősorban a tisztikar jórészében, amelyet a régi harcos fokra emelni, különösen az Ausztria semlegesítése után bekövetkezett hamis illúzió következtében nem sikerült. A hadsereg létszámát – a nemzetközi helyzet enyhülésére hivatkozva – csökkenteni és harci szellemét egyidejűleg fokozni nem sikerült. Ily módon 1956 októberében, egy ténylegesen válságos helyzetben a hadsereg harckészsége jelentős mértékben eltompult volt.

A XX. Kongresszus történelmi jelentőségű határozatait se a hadsereg vezetése, se tiszti állományának nagy része nem értette meg, illetve nem fogadta el. Az, hogy a régi pártvezetés előtt a szektás dogmatizmus az elmúlt évek során inkább érdemnek, mint hibának számított, a hadsereg vezetésére fokozottan volt érvényes. A szektás nézetek ellen a hadsereg egy vezetője sem lépett fel nyíltan.

Ez a szektás politikai önhittség hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Imre politikai vonala a hadsereg tisztikara felső rétegében már 1956 nyarán híveket tudott szerezni magának /Kovács István^[298], Márton András, Váradi Gyula/. Az akadémiák társadalomtudományi előadóinak egy része ebben az időben a szovjet példa helyett a jugoszláv példa követésének szükségességét kezdte hangoztatni.

Egyidejűleg a XX. Kongresszus által feltárt hibák és hiányosságok elleni harc zászlaja alatt október 23-a előtt már erős jobboldali nyomás nehezedett a hadsereg egyes központi, politikailag különösen fontos szerveire. Különösen az akadémiákon és ezen belül elsősorban a társadalomtudományi tanszékeken uralkodott el a revizionista hangulat, a kétfrontos harc eltorzulásaként. A burzsoá nézetek behatoltak a hadsereg soraiba is, erős pacifizmus ütötte fel fejét, egyre erősebbek lettek a burzsoá demokratikus követelések, mint a szabad bírálat joga, ami alatt elsősorban a parancsnokok és parancsok szabad bírálatát értették. Fokozta a revizionista hangulatot a jugoszláv viszonyok értékelésében bekövetkezett alapvető változás és felütötte fejét a szovjetellenesség. Hamis híreket terjesztettek a tanácsadókról, egyre többször merült fel a szovjet csapatok ittlétének kérdése és az egyenruha-probléma. Erősödött az Írószövetség, az Újságíró-szövetség és a Petőfi Kör befolyása. A budapesti pártbizottság közbelépésére a Petőfi Kör vitáinak egy részét a Központi Tiszti Házban rendezték meg. A Zrínyi Akadémián pódiumot adtak a Politikai Főcsoportfőnökség engedélyével, a Petőfi köri viták betiltása után Háy Gyulának és Aczél Tamásnak nézeteik kifejtésére és vita provokálására. Ez buzdítólag hatott az amúgy is egyre erősödő revizionista elemekre és kétségeket támasztott azokban, akik ezideig ellenálltak a jobboldali nyomásnak.

A Petőfi Akadémián a társadalomtudományi tanszékeknek volt döntő szerepük a revizionizmus térhódításában. A júniusi lengyel események^[299] után a Petőfi Akadémián ezeket ismertető tiszti gyűlésen Hazai^[300], Hídvégi^[301] és Otta^[302] vezérőrnagyok jelenlétében elhangzott kijelentések felett, hogy a „népre sose fognak fegyvert", egyszerűen napirendre tértek. Ez a hadsereg politikai vezetésének bizonytalanságára, dezorientáltságára mutat. Október 22-én a katonai akadémiák küldöttei már megjelentek az egyetemi gyűléseken, és felvették a kapcsolatot az egyetemi ifjúság tüntetést szervező vezetőivel, 23-án délelőtt pedig már szorosan együttműködtek a tüntetés előkészítésében.

Minthogy Budapest karhatalmi ereje főleg az akadémiákra volt alapozva, október 23-án délután a Budapesten lévő katonai erők jelentős része már demoralizált állapotban volt. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a hadsereg egésze – elsősorban a vidéki alakulatok – ebben az időpontban szilárdan állottak a párt, a népi hatalom mellett és készek voltak, erővel rendelkeztek a néphatalom megvédése érdekében várt parancsok végrehajtására.

II. A Néphadsereg legfelső vezetésének működése és szerepe az ellenforradalom 1956. okt. 23-tól okt. 28-ig terjedő szakaszában.

A hadsereg legfelső vezetését /Bata miniszter, Tóth Lajos vőrgy., vezérkari főnök, egyben a miniszter első helyettese, Szabó István^[303], Janza Károly altábornagyok, Hazai, Madarász vezérőrnagyok – miniszterhelyettesek/ az október második felében meggyorsult politikai fejlemények dezorientált állapotban találták, amiben szerepe volt az akkori pártvezetés határozatlanságának is.

A hadsereg felső vezetése a helyzet helytelen értékeléséből olyan következtetéseket vont le, amelyek nem feleltek meg sem a hadsereg funkciójának, sem a kialakult politikai helyzetnek.

Mind a lengyelországi októberi eseményekből, mind a magyar belső helyzetből következőleg különösen Bata István, Tóth Lajos, Janza Károly azzal számoltak, hogy nálunk is liberalizálási folyamat kezdődik, amit ők katonai intézkedésekkel gátolni nem akartak. Ez mással, mint pozíciójuk féltésével nem magyarázható, mert a párt határozatlan vezetésére való hivatkozás nem menti fel őket az ilyen helyzetben szükséges, a hadsereg intaktságát, erkölcsi- politikai szilárdságát megőrző szükséges intézkedések megtétele alól. A lengyelországi októberi események kezdetén, október 20-án Bata István utasítására a Vezérkar kidolgozott ugyan tervet a rendkívüli intézkedések esetére mind a budapesti, mind a vidéki helyőrségekre vonatkozóan. Ez az intézkedés azonban katonai értékét tekintve már ekkor sem volt megfelelő, mert pl. minősíthetetlen katonai hiba volt, hogy nem intézkedtek a fegyvergyárak megfelelő biztosításáról, a budapesti katonai erők megerősítéséről, a nyilvánvalóan a vezetésben és a budapesti helyőrségben már meglévő demoralizáltság megszüntetéséről.

A lengyel események alakulása következtében Bata István október 22-én megszüntette még ezt a katonai szempontból elégtelen készültségi állapotot is. 1956. október 23-án, amikor a pártvezetés kénytelen volt engedélyezni a tüntetést, amely az ellenforradalmi erők nyílt támadásának kezdetét jelentette, döntően szüksége lett volna a hadseregre, általában a fegyveres testületekre, hogy támadásba tudjon átmenni a proletárdiktatúra védelmében. Ekkor azonban a hadsereg vezetése nem tette meg a szükséges intézkedéseket a hadsereg meglévő erejének helyes és gyors felhasználására.

Október 23-án, miután a párt engedélyezte a tüntetést, a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök együttes elhatározása alapján Hazai Jenő vezérőrnagy, politikai főcsoportfőnök, olyan értelemben tájékoztatta az összehívott fegyvernemi parancsnokokat és csoportfőnököket, hogy az ifjúság tüntetést, felvonulást rendez és „nincsen okunk megtagadni a tisztek részvételét sem". Ezen a tájékoztatón Kovács István, Hegyi László vezérőrnagyok felvetették a kérdést, hogy „ki vállalja a felelőséget egy esetleges fegyverhasználat elrendeléséért és a hadsereg fegyverhasználata vajon nem egy klikk hatalmát védelmezi-e". Hazai vőrgy. erre azt a kitérő választ adta, hogy az esetleges fegyverhasználatra a KV többségének bizalmát élvező miniszter fog parancsot adni. Ez a válasz alkalmas volt arra, hogy bizonytalanságot keltsen a fegyverhasználatra vonatkozó szilárd, problémamentes parancsvégrehajtást illetően éppen a legfelső vezetésben.

Bata István, Tóth Lajos és Hazai Jenő azon állásfoglalása, hogy a hadsereg tagjai részt vehetnek a tüntetésen, és hogy semmiféle készültséget nem rendeltek el, sőt magából a Honvédelmi Minisztériumból is 17.00 órakor mindenki eltávozott, végeredményben a budapesti katonai erők eddigi demoralizáltságát még csak fokozta.

Ennek hatására a Petőfi Politikai Akadémia tisztjeinek egy része zárt egységben vett részt a tüntetésen a Bem téren, ami nem maradt hatás nélkül az ellenforradalmárokra sem, mert bátorította ezeket az erőket. A katonai felső vezetés ezzel nemcsak azt a súlyos katonai hibát követte el, – amely megszegte a hadsereg karhatalmi feladatának alapvető szabályát, – hogy tüntetés alkalmával összetartást kell elrendelni és semmi esetre sem szabad tüntetésbe engedni a fegyveres erők tagjait, de valószínűsítette az ellenforradalmi erők fegyveres megmozdulásának sikerét is, olyan benyomást keltve bennük, hogy a „hadsereg velük van". Meg kell állapítani, hogy a katonai vezetésnek ez a taktikázása még a tüntetők egy részét is meglepte. Bessenyei színművész például csodálkozva kérdezte: „Mi az, a honvédségnél nincs összetartás és kiengedték a tiszteket?"

A budapesti katonai erők, elsősorban a két akadémia azonban nemcsak erkölcsi – politikai szempontból voltak demoralizálva október 23-ra, de karhatalmi felkészültségük is elégtelennek bizonyult, aminek oka szintén a katonai vezetés tehetetlenségében gyökerezik. Október 23. előtt ugyanis, bár a Vezérkarnak és a csapatoknak is volt karhatalmi riadóterve, mégis, előkészületek a karhatalmi feladatok ellátására sem a Minisztériumban, sem a csapatoknál nem folytak. Karhatalmi gyakorló riadókat nem szerveztek. A Vezérkar karhatalmi riadótervét – papíron – összehangolták a belső karhatalom egységeinek tervével, azonban gyakorlatilag az együttműködés biztosítására megfelelő intézkedéseket nem tettek.

Budapesten karhatalmi feladatok ellátására alkalmas katonai erők létszámuknál fogva sem voltak. A HM őrzászlóaljon, az akadémiákon és a tiszti iskolákon kívül ugyanis az OLLEP légvédelmi egységei, valamint a híradó alegységek és a katonai intézetek /raktárak/ karhatalmi feladatok ellátására létszámuk és fegyverzetük miatt alkalmatlanok. Az akadémiák és tiszti iskolák állománya sem jelentett állandó erőt, mert beosztottaik jelentős része ebben az időben szabadságon volt, a végzettek már elhagyták az iskolákat. Október 23-án az akadémiák és tiszti iskolák tényleges létszáma nem érte el a 2 000 főt sem.

A hadsereg felső vezetésének katonai tudatlanságára vall az október 23-i riadó elrendelésének módja a Honvédelmi Minisztériumban, aminek következtében maga a minisztérium csak akkor lett riadókész, amikor az ellenforradalmi tömeg már a Rádiót ostromolta. A teljes katonai felkészületlenséget jellemzi, hogy a Minisztériumban sem állott megfelelő mennyiségű fegyver a beosztottak rendelkezésére, raktárában alig volt néhány géppisztoly, kézigránát egyáltalán nem volt. A Honvédelmi Minisztérium épületvédelmének megszervezésekor derült ki, hogy még az épület tervrajzai sem álltak rendelkezésre.

A parlament előtti tüntetés hatására Bata István elrendelte október 23-án 21.00 és 22.00 között a piliscsabai és aszódi gépesített ezred, az esztergomi harckocsizó ezred, a tatai tiszti iskola riadóztatását^[304] és Budapestre hozatalát. De a felső vezetés politikai zűrzavarára, opportunizmusára, katonai tudatlanságára jellemzően, a szabályzatok előírásainak felrúgásával Bata István, Tóth Lajos és Hazai Jenő parancsot adtak, hogy az egységeket lőszer nélkül kell a fővárosba behozni, mert a „népre lőni szigorúan tilos", a tömeget „demonstrációval" kell szétoszlatni. E képtelen parancs végrehajtásának ellenőrzésére külön felelős iránytiszteket küldtek az egységek elé, akik valóban leszedették a már kiosztott lőszert.

Jellemző volt még a vezetés kapkodására, hogy a 21.30 h. körül riasztott 16. közepes harckocsizó ezredet, valamint a 19. gépesített ezredet, amikor az előbbi már elérte Soroksár déli részét, az utóbbi Solt községet, visszarendelték állomáshelyükre, Szabadszállásra, illetve Kiskőrösre.

A riadónak ilyen elrendelése már eleve dezorganizálta erkölcsi-politikai, valamint katonai szempontból a felrendelt egységeket is. Jóllehet a Rádiónál történt események nyilvánvalóvá tették a fegyveres támadás lényegét, Bata István a Rádió védelmére kirendelt egységeket mégis lőszer nélkül küldte ki és szigorú parancsot adott „a népre lőni nem szabad!".

Az erősítésül küldött Petőfi Akadémia tisztjei riadógépkocsi hiánya miatt egy órás késéssel tudtak elindulni fegyver nélkül a Rádióhoz, ahol a tömeg köpködve, fütyülve és szitkozódva körülfogta őket, eltorlaszolta útjukat és a parancsnokot tettleg bántalmazta. Erre visszavonultak, és a történteket jelentve Bata Istvánnak, újra parancsot kaptak, hogy a pisztolyt és a kézigránátot zsebbe rejtve jussanak be a Rádió épületébe. Az összeköttetés hiánya és a fegyverhasználati tilalom következtében csak 30-40 fő jutott be végül is nagy nehezen, míg a többiek kívül rekedtek, és az ellenforradalmárok zsebükből kiszedték a pisztolyokat és a kézigránátokat.

Hegyi vőrgy. a piliscsabai gépesített ezredet lőszer nélkül belevitte a tömegbe. Az a tény, hogy a katonákat lőszer nélkül vitték a tömegek közé, nemcsak katonai szempontból megbocsáthatatlan bűn, hanem politikailag is döntő hibának bizonyult, mert az ily módon tehetetlenségre kárhoztatott csapatokat az ellenforradalom agitációja is kikezdte.

Október 24-ére virradó éjjel a kialakult helyzet következtében a KV elhatározta a munkásság felfegyverzését, a szovjet katonai erők segítségül hívását, ami értelemszerűen a magyar fegyveres erők felhasználását is kézenfekvővé tette. A párthatározat alapján egyidejűleg Katonai Bizottságot állítottak fel, amelynek tagjai október 24-én hajnalban megjelentek a Honvédelmi Minisztériumban és kisebb-nagyobb részükben október 30-ig ott is tartózkodtak.

A Katonai Bizottság megkezdve működését a Honvédelmi Minisztériumban és az alábbi célkitűzéseket szándékozott megvalósítani: karhatalmi mozgásba hozni a hadsereget, felfegyverezni a kommunistákat és a munkásokat, megszervezni és biztosítani az együttműködést a magyar és a beérkező szovjet csapatok között.

Ugyanebben az időben a KV mellett Czinege Lajos^[305] elvtárs vezetésével törzset hoztak létre a munkásság felfegyverzésére vonatkozó határozat végrehajtására.

A hadsereg karhatalmi mozgásba hozása érdekében a Katonai Bizottság felkérte Tóth Lajos vőrgy., vezérkari főnököt, számoljon be a katonai helyzetről és terjessze elő a karhatalmi tervét. Tóth Lajos sem a helyzetről, sem a karhatalmi tervről beszámolni nem tudott. Erre a Katonai Bizottság 12 órai haladékot adott Tóth Lajos vőrgy.-nak, aki ennek eltelte után sem tudott érdemlegeset jelenteni. Ez is mutatja a teljes tehetetlenséget, a katonai analfabétizmust. Növelte a katonai vezetők tehetetlenségét és fokozta a zűrzavart, hogy nem szervezték meg a felderítést, ami elemei katonai követelmény harci helyzetben. Így fokozódott a dezinformáció, aminek következtében egy sor kapkodó intézkedést adtak ki, mint pl. az aszódi ezred második lépcsőjét a József központhoz^[306] rendelték, hogy foglalja vissza a felkelőktől. Kiderült, hogy nem volt rá szükség, mert a telefonközpont nem is volt a felkelők kezén. Parancsot adtak az MTI visszafoglalására, holott az ellenforradalmárok nem is intéztek az MTI ellen támadást.

A Katonai Bizottság állásfoglalása a határozott katonai intézkedések tekintetében nem volt egységes: Kovács István kezdettől fogva a határozott fellépés ellen foglalt állást és olyan fokú pánikot, dezorientáltságot terjesztett, hogy később a Katonai Bizottság tagjai kénytelenek voltak elküldeni. A hadsereg legszűkebb felső vezetése a Katonai Bizottság egységének hiányát halogató taktikájuk fedezésére használta fel, amit elősegített a Katonai Bizottság kellő hozzáértésének hiánya. Ezt bizonyítja a vezérkari főnöknek adott 12 órai haladék is, mert Tóth Lajosnak percek alatt kellett volna felkészülnie a helyzet ismertetésére és javaslatainak megtételére. A szűkebb felső vezetés igazi álláspontja akkor mutatkozott meg a maga meztelenségében, amikor október 25-én Tyihonov altbgy. Tóth Lajos vőrgy-tól határozott parancsot követelt a magyar egységek tisztogató akciójára és követelte a feltétel nélküli tűzparancsot. Tóth Lajos vele szemben is kijelentette, hogy ilyen értelmű parancsot nem ad ki és ő, mint a vezérkar főnöke, az eseményekért felelősséget vállal.

Batáék tehetetlenségét és a huzavonát kihasználva egyre jobban előtérbe került a Honvédelmi Minisztériumban a Nagy Imre-szárny /Kovács István vőrgy., Hegyi László vőrgy., Váradi Gyula vőrgy., stb./, akiknek befolyása a Honvédelmi Minisztérium ingatag részére egyre inkább növekedett. E csoport igazi állásfoglalása akkor lett nyilvánvaló, amikor a Katonai Bizottságnak a Corvin köz likvidálására készített terve végrehajtását, feltehetően e csoport tájékoztatása alapján, Nagy Imre megakadályozta.

A katonai helyzetképet Budapesten október 24-én az jellemezte, hogy a fővárosban a kis létszámú katonai erőt /6 130 katona és 62 harckocsi/ a vezérkari főnök 46 helyre aprózta szét. Ezzel lehetetlenné tette az egységes ütőerőként való felhasználását.

Ugyanakkor vidéken lévő katonai erők – és ez tette ki a hadsereg döntő többségét – intaktak és ütőképesek voltak, készen álltak az ellenforradalom fegyveres felszámolására. Megnehezítette a vidéki csapatok helyzetét az, hogy a hadsereg legfelsőbb vezetésétől semmiféle utasítást nem kaptak, s a határozott parancskiadás elől azzal tértek ki: „Cselekedjenek saját belátásuk szerint". A válságos helyzetben tehát a felső vezetés a cselekvésre kész csapatokat lényegében cserbenhagyta. Ezért harci helyzetben a felelősöket hadbíróság elé állítják.

A Katonai Bizottság a munkásság felfegyverzésére vonatkozó párthatározat végrehajtásában október 26-ig számottevő eredményt elérni nem tudott, részben azért, mert a vezető beosztású kommunisták /fegyvernemi parancsnokok, csoportfőnökök/ tájékoztatása a párthatározatról elmaradt. Ennek következtében a felfegyverzésben legilletékesebb tüzérparancsnok is csak október 27-én hajnalban szerzett tudomást a párthatározatról.

A Katonai Bizottság HM-ben tartózkodó tagjainak felelőssége abban áll, hogy idejében nem leplezték le Batáék tehetetlenségét, opportunizmusát, taktikázását, nem tettek a pártvezetésnek olyan javaslatot, amely a tehetetlen katonai vezetés kikapcsolásával, a néphatalomhoz hű tisztek előtérbe állításával a felső katonai vezetés megszilárdulását és céltudatosságát segítette volna elő. A katonai vezetés polarizációját, a harcolni kész fontosabb beosztású tisztek aktivizálását és Batáék elszigetelését segítette volna elő, ha a Katonai Bizottság már október 24-én azzal kezdi munkáját, hogy a Honvédelmi Minisztérium kommunistáihoz fordulva tájékoztatja őket a párthatározatokról.

A munkásság felfegyverzésével kapcsolatban a részben ellentmondó visszaemlékezések és Bata István távolléte miatt, részben a rendelkezésre álló adatok egybevetése alapján az alábbi tények állapíthatók meg:

Bata István október 24-én du. a beosztásuknál fogva nem illetékes Madarász Ferenc és Horváth Mihály vezérőrnagyoknak parancsot adott fegyvereknek a Honvédelmi Minisztériumba való szállítására, aminek megoldásába bevonták Bereczki Imre őrgy., fegyverzeti csoportfőnököt. Madarász Ferenc két nap alatt a szovjet elvtársak segítségével is csak mintegy 1000-1200 darab fegyvert szállíttatott a Honvédelmi Minisztériumba, amivel a minisztérium belső erőit és az ott tartózkodó 30-40 főnyi partizáncsoportot fegyverezték fel. Ugyanakkor a fegyver- és lőszerbázisok fegyverszállításra október 27-ig parancsot nem kaptak, Madarász Ferenc pedig október 26-án visszatérve az OLLEP-re, kivonta magát ennek a feladatnak a teljesítéséből.

Összegezve mégis azt kell megállapítani, hogy a hadsereg legfelső vezetése részéről egyrészt tehetetlenség, másrészt szabotázs mutatkozott meg a fegyverek kiadásában. Ezt bizonyítja, hogy Bata István a Madarásznak adott parancsa ellenére félrevezető, a valóságot meghamisító jelentést tett a Katonai Bizottságnak, mely szerint a hadseregnek nincs fegyvere. Bata István magatartására jellemző, amikor október 24-én megtudta, hogy Ugrai ezds. öntevékenyen parancsot adott a ceglédi tüzérhadosztály parancsnokának gyalogsági fegyvereknek Budapestre szállítására, felelősségre vonta és a szállítmány útba indítását megtiltotta. Bata állításának valótlanságát bizonyítja, hogy egy előbb adott parancsa alapján még október 23-án is 15.00-kor a Timót utcából a Ferencvárosi pályaudvarra gyalogsági fegyverekkel megrakott 10 vagont húztak ki, melyet az éj folyamán a Rákos pályaudvarra továbbítottak.

/Október 25-én pedig a szerelvény parancsnoka, hogy a fegyver az azt követelő ellenforradalmárok kezére jusson, intézkedett Tápiószecsőre történő szállítás ügyében/. Bata István ilyen irányú dezinformálását elősegítette az is, hogy egyrészt a Katonai Bizottság napokon át hitelt adott képtelen állításának, másrészt ebben a kérdésben tájékozott és a Pártközpontban szintén a munkásság felfegyverezésével foglalkozó Czinege Lajos október 26-án estig munkáját nem kapcsolta össze a Katonai Bizottság tevékenységével. A Pártközpontban működő törzs azzal foglalkozott, hogy regisztrálta a kerületi pártbizottságoktól beérkező fegyverigényeket és mivel fegyver nem volt, azt tanácsolgatták, hogy a fegyverért összejött elvtársakat küldjék haza, nehogy megtámadják őket az ellenforradalmárok.

A fegyverellátás kérdésének megoldásában csak a Politikai Bizottság október 26-i éjjeli ülése után következett be aktivitás. Ekkor Czinege elvtárs kezdeményezésére bevonták a tüzérfőnököt a munkába, aminek során a Katonai Bizottság előtt lelepleződött Bata félrevezető tájékoztatása. Október 27–28-án sor került Budapesten 4 fegyverbázis telepítésére és 27-én megindult a vidéki raktárakból a fegyverszállítás. A Katonai Tanács intézkedése alapján ment át Tóth Lajos ezds.^[307] október 28-án a budapesti Pártbizottsághoz avval a feladattal, hogy megszervezze a kerületi pártszerveken keresztül a munkásság egy részének felfegyverzését. Ez azonban a Nagy Imre–Losonczy-csoport segítségével előretörő ellenforradalom térhódítása következtében már nem járhatott sikerrel, mert a szállítmányok a felkelők kezébe jutottak, a budapesti Pártházat pedig az ellenforradalmárok elfoglalták.

A hadsereg felső vezetésének többnapos huzavonája és taktikázása a hadsereg karhatalmi mozgásba hozatalában és a munkásság felfegyverezésének elszabotálása következtében a pártvezetés forradalmi szárnya, az egyre inkább előretörő ellenforradalommal és a pártba befurakodott árulókkal szemben szervezett fegyveres erőkre nem támaszkodhatott.

Az ellenforradalom előretörése, az egyre nyilvánvalóbbá vált árulás és a néphatalom féltése a Politikai Főcsoportfőnökségen dolgozó hét elvtársat arra készteti, hogy kivezető utat keresve kidolgozzák a katonai diktatúra bevezetésének tervét. Ebbe a munkába belekapcsolódott Fehér Lajos elvtárs és Czinege Lajos alezredes. A terv lényege az volt, hogy a katonai diktatúrát bevezetve a Nagy Imre-kormány félreállítani [sic!], fegyveresen kell leszámolni az ellenforradalommal és mindaddig fenntartani a katonai diktatúrát, amíg a teljes rend helyre nem áll, utána az Elnöki Tanács által kinevezett új kormány veszi át ismét az ország vezetését. Világosan leszögezték a javaslatban, hogy erre azért van szükség, hogy a párt vezető erejét biztosítsák. Ezt a kidolgozott tervet Fehér Lajos, Földes László és Czinege Lajos elvtársak 28-án éjjel 2 órakor átvitték a pártközpontba az elnökséghez^[308]. A terv megbeszélésén döntést nem hoztak és így az események fejlődése következtében elvesztette jelentőségét.

Ennek a tervnek a párt kapitulációjáig való realitását [sic!] mutatják azok az események, amelyek a vidéki csapatok helytállását bizonyították. A 3. hadtest alakulatai becsülettel helytálltak és több katonai akciót hajtottak végre. Kecskeméten a 19. gépesített ezred egy zászlóalja, a 24. hk. rolg. ezred egy zászlóalja, az orgoványi tüzérosztály két légvédelmi ütege, valamint két rep.gép megsemmisítette az ellenforradalmi gócot. Tiszakécskén és Csongrádon a tüntető tömeget rep.gépek oszlatták fel. A 37. lövészezred fegyverrel küzdötte fel magát Budapestre október 26-án hajnalban, szervezettségét és ütőerejét mindvégig megtartotta. Cegléden a rendőrség széthullása után a 30. tüzérhadosztály parancsnokság katonai rendőrséget szervez a rend helyreállítására, a hadosztályparancsnok katonai diktatúrát vezet be Cegléden és a tüntetőket szétverik. Esztergomban a 34. tüzérezred egy rohamcsoportja 26-án visszafoglalja a tanácsházát az ellenforradalmároktól és megakadályoz minden csoportosulást. Ugyanezen a napon Kaposvárott a 26. lövészezred megakadályozta a szovjet hősi emlékmű ledöntését, a nagyatádi 14. lövészezred pedig töretlen harci szellemmel bevonul Pécsre és helyreállítja a rendet. 27-én Zalaegerszegen a 33. lövészezred és a 32. tüzérezred határozottan fellép az ellenforradalom ellen.

Letartóztatták az ellenforradalmárokból alakult városi „Forradalmi Tanács" tagjait, és fogdába tették. Lentiben a 32. lövészezred 1. zászlóalja tűzzel szétveri az ellenforradalmárokat, a tapolcai 27. harckocsizó ezred 10 harckocsiból álló csoportja pedig sikeresen harcol Várpalotán a fegyveres felkelők ellen. A kaposvári 17. lövészhadosztály parancsnoka 28-áig szilárdan kézben tartotta a csapatokat. Intézkedett a városba vezető utak lezárására, a fegyvert követelő tömegek minden támadását visszaveri és megakadályozza a szovjet emlékmű ledöntését. Mindez azt bizonyítja, hogy október 28-ig a hadsereg zöme a vezetés tehetetlensége és opportunizmusa ellenére is kész volt a proletárdiktatúra védelmében fegyveres akciókra.

III. A Néphadsereg szétbomlása 1956 október 28-tól november 4-ig

A hadsereg személyi állományára katasztrofális hatást gyakorolt a KV és a Kormány 1956. október 28-i nyilatkozata és a Szabad Nép október 29-i vezércikke, amely az ellenforradalom előtti kapitulációt jelentette. Az ellenforradalomnak jogos nemzeti mozgalomként való beállítása, a fegyverszünet elrendelése megerősítette és ösztönözte az ellenforradalom célkitűzéseivel egyetértő erőket, ugyanakkor súlyos erkölcsi csapást mért azokra, akik kezdettől fogva következetesen szemben álltak az ellenforradalommal és határozott lépéseket tettek annak felszámolására.

Sok olyan parancsnok, aki kezdetben becsülettel helytállt, október 29-e után úgy érezve, hogy a Honvédelmi Minisztérium vezetői őket „népellenes" cselekedetekbe vitték bele, a felkelők mellé való csatlakozással igyekezett „jóvátenni" korábbi tetteit.

Azok az elemek pedig, akik október 29-ig – ha viszolyogva is –, de kénytelenek voltak végrehajtani az ellenforradalom korlátozására irányuló parancsokat, 29-e után úgy érezték, hogy elérkezett az ő idejük és az ellenforradalom élére állottak. Ekkor már az ellenforradalmi gócok felszámolására irányuló terveket az alakulatok parancsnokainak nagy része és a Honvédelmi Minisztérium számos magas beosztású tisztje határozottan ellenezte. A legfontosabb ellenforradalmi csoportosulás – a Corvin köz – felszámolásának terve például nemcsak Nagy Imre csoportjának tiltakozását váltotta ki, hanem ellenállással találkozott Kovács István vőrgy., Márton ezds., Solymossy alez. és mások részéről is.

Október 29-én a Politikai Főcsoportfőnök javasolta Janza miniszternek^[309], hogy a bomlási folyamatot úgy akadályozzák meg, hogy hozzák létre a Forradalmi Katonai Tanácsot, amellyel talán – mint taktikai lépéssel – biztosítani tudják a kommunista vezetést a hadseregben. Az elképzelés az volt, hogy a Forradalmi Katonai Tanácsok létrehozásával ki lehet fogni az ellenforradalom vitorlájából a szelet, és meg lehet tartani a hadsereget. Hazai Jenő utasítására Bognár Károly ezds. kidolgozta a Forradalmi Katonai Tanács megalakítására vonatkozó utasítást és a szerv működési szabályzatát. Erre a taktikai lépésre az indítékot az adta, hogy egyes alakulatoknál már október 27–28-án is alakultak Forradalmi Katonai Tanácsok. Nem egy ezek közül segítette az ellenforradalommal szembenálló parancsnokok munkáját.

A kidolgozott parancsot és szervezeti működési szabályzatot Janza Károly miniszter azonban nem adta ki, hanem az ellenforradalom jegyében megalakult Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Katonai Tanácsának^[310] erre vonatkozó határozványát foglalta parancsba. A miniszteri parancs alapján megalakult Forradalmi Katonai Tanácsok működése során teljes anarchia, fegyelmi és erkölcsi züllés, a hadsereg teljes cselekvésképtelensége következett be. A Forradalmi Katonai Tanácsok tulajdonképpen a kommunista vezetés likvidálását, a szovjetellenes uszítások fokozását jelentették a hadseregben.

1956. október 30-ával kezdődően tehát a legfelsőbb katonai vezetés fokozatosan az ellenforradalom irányítása alá került. Az október 31-én megalakult „Forradalmi Honvédelmi Bizottmány" Maléter és Király Béla vezetése alatt lényegében már az ellenforradalom rendjének konszolidálódását, a szovjet csapatokkal szembeni harcot készítette elő. Megkezdődött a Honvédelmi Minisztériumba a régi horthysta tisztek beözönlése. Rendkívül rombolólag hatott a hadseregben az OLLEP rádión és röpcédulán terjesztett ellenforradalmi felhívása.

Maléter és Király Béla irányításával a csapatok egy részénél védelmi aknazárak telepítésére, páncélelhárításra, utak és csomópontok aláaknázására készültek fel, lőszer-javadalmazásaikat kiegészítették, helyenként ütegeket rendeltek tüzelőállásba. Egyes kiegészítő parancsnokságon behívásokat eszközöltek.

A vidéki forradalmi katonai tanácsok működése következtében „Tiszántúli Haderő" /kunmadarasi repülők/, valamint a „Dunántúli Fegyveres Erő" alakult egyes áruló tiszti csoportokból, amelyek katonai erővel azonban nem rendelkeztek. A cél az volt, hogy mint önálló hadseregrészek vegyék fel a harcot a szovjet csapatok ellen.

A Politikai Főcsoportfőnökségen a Pártközpontban megtartott aktíva után a kommunisták egyrészt illegális munkára készültek berendezkedni, másrészt keresték a módját, hogy a legális lehetőségeket megtarthassák a párt befolyásának megőrzésére. Ezt célozta a Nevelési Csoportfőnökség felállítására vonatkozó javaslat, mely kétségtelenül sok kifogásolható, hibás szempontot tartalmazott. Ennek ellenére alkalmas volt arra, hogy az akkori körülmények között kommunista pozíciókat lehessen megtartani. A javaslat elvi állásfoglalását mutatja az, hogy addig, amíg ezekben a napokban a kormány az áruló Nagy Imre vezetésével következetesen magyar köztársaságról, honvédségről beszél, a javaslat „néphadseregről" „népköztársaságról", „népi hatalom vívmányainak megőrzéséről" szól. Az ellenforradalmi Honvédelmi Bizottmány Király Béla vezetésével egyébként elutasította ezt a javaslatot.

Nagy Imre elárulta a néphatalmat és ezzel együtt fegyveres erejét is. Ezt betetézte azzal, hogy az imperialista kém, Király Béla kezébe adta a „Forradalmi Karhatalmi Bizottság" útján a fegyveres ellenforradalmárokkal szervezetileg összekevert fegyveres erők parancsnokságát. Nem maradt többé belső erő, amely képes lett volna az ellenforradalom teljes restaurációját megakadályozni.

Ilyen körülmények között indították meg a Szovjet Csapatok a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kérelmére hadműveleteiket az ellenforradalmi erők felszámolására. November 4-én hajnalban, a Honvédelmi Misztériumban tartózkodó néhány tábornok és tiszt távbeszélőn keresztül intézkedéseket adott, hogy ne lőjenek a szovjet csapatokra. Ezt a parancsot a karhatalmi rádión keresztül is leadták.

Nagy Imre provokatív rádiófelhívása ellenére, hogy „csapataink harcban állnak" – a Budapesten és vidéken állomásozó csapatok döntő többsége – a sztálinvárosi és egy Budapesten lévő légvédelmi tüzér alegység kivételével – nem tanúsított ellenállást.

Összegezve: azért, hogy a Néphadsereg, mint a proletárdiktatúra fegyveres ereje nem töltötte be szerepét az ellenforradalom katonai leverésében, hanem döntő részében tétlenségre kárhoztatva végül is széthullott, valamint a munkásság felfegyverzésére hozott párthatározat végre nem hajtásáért és elszabotálásáért felelősség terheli a párt és a kormány előtt Bata István volt honvédelmi minisztert, Tóth Lajos volt vezérkari főnököt, a miniszter első helyettesét, továbbá a miniszterhelyetteseket: Hazai Jenő volt politikai főcsoportfőnököt, Janza Károly volt hadtápfőnököt, Szabó István volt személyügyi főcsoportfőnököt, Madarász Ferenc volt OLLEP parancsnokot. Ők, mint a legfelsőbb katonai vezetés tagjai nem éltek parancsadási jogukkal, amivel a párt bizalma és a népköztársaság törvényes rendelkezése ruházta fel őket, és ezzel hozzájárultak az ellenforradalom egyre nagyobb térhódításához és nyeregbe kerüléséhez.

IV. A Magyar Néphadsereg karhatalmi harca november 4-e után a proletárdiktatúráért

A Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány határozott fellépése a néphatalom megvédése érdekében a hadsereg tisztikarának túlnyomó részét gyorsan talpra állította. Ez a tisztikar alapjában véve a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiaiból került ki, akiket a párt nevelt és a proletárhatalom emelt parancsnoki pozíciókba. Bármennyire is dezorganizálta és demoralizálta őket a hadsereg legfelső vezetésének csődje, az ellenforradalmi demagógia és főleg a Nagy Imre–Losonczy csoport áruló politikája, döntő többségükben megőrizték hitüket a munkáshatalom ügyében. Ezért is írta alá a hadsereg tisztikarának többsége november 11. és 15-e között a „Tiszti Nyilatkozatot", amelyben vállalva a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány feltétel nélküli támogatását és a magyar-szovjet barátság melletti kiállást, félreérthetetlenül a munkáshatalom és a proletár nemzetköziség mellett tettek hitet.

A „Tiszti Nyilatkozat" aláírása után is maradtak ugyan a hadseregbe nem való elemek, de ezek jórésze a felülvizsgálat során és a későbbiek folyamán kikerült a hadseregből. A felülvizsgáló bizottságok 8 tábornok és 1 116 tiszt ügyével foglalkoztak. A felülvizsgálat eredményeképpen 3 tábornokot és 726 tisztet távolítottak el a hadsereg soraiból. Így került eltávolításra például Hegyi László vőrgy., Madarász vőrgy., Mikes vőrgy.^[311], Márton ezredes, a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnoka, Környei ezredes, légvédelmi hadosztályparancsnok és számos magas beosztású főtiszt. A Tiszti Nyilatkozat aláírását megtagadta és ezzel magát a hadseregből eltávolította 6 857 fő. Ezek többsége nem tekinthető a néphatalom ellenségének, mert akkori állásfoglalásuk politikai megzavarodottságból eredt; másrészük gyávának bizonyult, nem merte vállalni a munkás-paraszt hatalom védelmét, a karhatalmi szolgálatot. A fentieken kívül egyéb úton leszerelt a hadseregből még 1 858 tiszt.

A fegyveres ellenforradalmi erők szétverésébe kapcsolódtak be a tiszti karhatalmi egységek. November 9-én felállott Budapesten az 1. Honvéd Forradalmi Ezred, november 11-én és 13-án pedig a 3., illetve 2. Honvéd Forradalmi Ezred. A legkorábban megalakult 1. Honvéd Forradalmi Ezred a néphadsereg tisztjei mellett azokból a belső karhatalmi tiszt elvtársakból szerveződött, akiket a Belügyminisztérium akkor nem vett át, és a honvédség keretén belül már november 12-én a IV., V., XIII., VI. kerületekben, november 17-én pedig a XV. kerületben megkezdték karhatalmi tevékenységüket. A tisztekből álló karhatalmi századok pedig november 14-től november 19-ig Budapest valamennyi kerületében elfoglalták helyüket és harcoltak az ellenforradalmárok ellen. Vidéken november 5-től /Baranya m./ november 27-ig minden megyében megkezdték karhatalmi működésüket a néphadsereg alakulatai.

A karhatalmi alakulatoknál közvetlenül november elején az ellenforradalom nacionalista uszításának maradványaként még voltak olyan nézetek, hogy szovjet katonákkal együtt nem járőröznek a tisztek, teljesen elkülönülve végzik karhatalmi feladatukat; ezeket a nézeteket azonban igen gyorsan felszámolták a hadseregben, zömükben november 20-áig újjászerveződött pártszervezetek. Ennek eredményeképpen gyorsan kialakult a legszorosabb együttműködés a szovjet és magyar egységek között. A tisztek legnagyobb része politikailag megedződött és harci tapasztalatokra tett szert a karhatalmi szolgálat során.

A karhatalmi egységek nemcsak fegyveresen harcoltak az ellenforradalmi erők ellen, hanem komoly munkát végeztek az üzemekben és a területen a pártszervezetek megalakításában, a munka megindításában, Budapesten a közlekedés biztosításában, általában a politikai és gazdasági konszolidáció kibontakoztatásában. Különösen jó hatással volt erre a munkára az, hogy november 29-ig aktív szolgálatot vállalt a már felállított karhatalmi alakulatokban 77 pártmunkás a 3. Honvéd Forradalmi Ezredben. A tapasztalt pártmunkások tömeges jelentkezése november végén indult meg. November 27. és december 10-e között mintegy 350-en jelentkeztek a 2. Forradalmi Karhatalmi Ezrednél; a létszám további emelkedése és a minimális katonai kiképzés szükségessé tette külön kiképző és elosztó központ felállítását. Ez a Hunyadi laktanyában december 4-én alakult meg, és január 10-ig kb. 1 300 pártmunkást képzett ki és osztott el a karhatalmi alegységek között. Ezeknek politikai szilárdsága jelentős mértékben erősítette a karhatalom szellemét. A karhatalmi szolgálatnak a „Munkás-Paraszt Hatalomért" érdeméremmel való elismerése a későbbiek során jelentős mértékben hozzájárult a tisztikar megszilárdításához.

V. A hadsereg vezetésének és tevékenységének katonai tanulsága az ellenforradalom időszakában

A hadseregnek az ellenforradalomban betöltött szerepéből a jövőre nézve le kell vonni a szükséges katonai tanulságokat.

1./ A Néphadsereget úgy kell felkészíteni a belső ellenség elleni harcra is, hogy mindenkit, aki kezet emel a nép hatalmára, bárki legyen is az, semmisítse meg.

2./ Politikailag zavaros helyzet esetén a hadsereg legfeszesebb összetartását kell elrendelni és meg kell akadályozni a tüntetőkkel és zavargókkal való érintkezést. Fokozni kell a politikai és katonai éberséget, a személyi állománytól el kell különíteni az ingadozókat. Ugyanakkor elő kell készíteni az alakulatokat karhatalmi alkalmazásra.

3./ Zavargás esetén, ha a néphadsereg alakulatai bevetésére sor kerül, akkor azokat minden ingadozás nélkül, határozott harci feladattal, létszámánál fogva is erős kötelékben, zárt rendben kell alkalmazni. A parancsot megtagadókat a helyszínen meg kell semmisíteni.

4./ A katonailag megvédendő objektumok megtartását előre meg kell szervezni és gyakoroltatni. Az őrszolgálati kötelmekkel járó fegyverhasználatot semmilyen körülmények között nem szabad korlátozni.

5./ A zavargások gócait katonailag azonnal el kell szigetelni.

6./ Az akciót végrehajtó parancsnokok részére nagyfokú önállóságot kell biztosítani kezdeményezésének érvényesítésére.

7./ A zavargások katonai felszámolásában az alapelv: az ellenállási gócoknak támadással történő felszámolása. Ennek érdekében a vezetésnek minden körülmények között megfelelő erejű mozgékony tartalékkal kell rendelkeznie.

8./ Rádiót, hírközpontokat, pályaudvarokat, hidakat, járműtelephelyeket, nyomdákat stb. azonnal meg kell szállni és állandó ellenőrzés alatt tartani.

9./ A felderítést és a csapatok közötti összeköttetést minden körülmények között meg kell teremteni és tartani.

10./ Csapatok mozgékonyságát minden rendelkezési eszközzel folyamatosan biztosítani kell.

11./ A karhatalmi riadóterveket az akciók végrehajtását biztosító állapotban kell tartani, az alegységeket és csapatokat a békekiképzés idején is rendszeresen gyakoroltatni kell karhatalmi feladatok ellátására.

12./ Különös gonddal kell előre megszervezni a főváros karhatalmi védelmét. Budapesten az esetleg felmerülő karhatalmi feladatok ellátására elegendő katonai erőt kell tartani és meg kell tervezni a szükség esetén vidékről felhozandó egységek mozgatását, alkalmazásának módját. Különösen veszélyesnek minősíthető centrumok paralizálását előre meg kell tervezni.

13./ A belső ellenforradalmi erők esetleges támadásának leverésére erkölcsi-politikai okokból Népköztársaságunk fegyveres erejét kell alkalmazni az első lépcsőben, amihez biztosítani kell az itt állomásozó baráti szovjet csapatok támogatását.

Budapest, 1957 október hó " "^[312]

Révész Géza altábornagy s. k.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

[...]^[313]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 001064/HM. Titkárság- 1957. sz. (MN 1957/T-89. ő. e.)

---

126
Budapest, 1956. november 10.
„ Közlemény” kiadása a Budapest területén tartózkodó honvédegyének jelentkezési kötelezettségéről

---

Megjelent a „Népszabadság" 1956. november 11-i számában

A honvédtisztek figyelmébe!

Közlemény

A Budapest területén szolgálatot teljesítő összes honvédtisztek 1956. november 11-én 9 órától 14 óráig az alábbi helyeken szolgálatfelvétel céljából jelentkezzenek!

Budán tartózkodók a Petőfi Akadémián /II. ker. Vörös Hadsereg útja 23. szám/, a Pesten tartózkodók pedig a Zrínyi Akadémián /X. ker. Hungária krt. 9.-11. szám/.

Azok a tisztek, akik 1956. november 8. és 10. között beosztást kaptak, beosztási helyeiken jelentkezzenek!

Budapest, 1956. november 10-én

dr. Münnich Ferenc s. k., a Fegyveres Erők Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő. e.

---

127
Budapest, 1956. november 11.
A fegyveres erők miniszterének 2. sz. utasítása a fegyverek beszolgáltatására.

---

Tárgy: Fegyverek beszolgáltatására intézkedés

A fegyverek beszolgáltatásának határideje lejárt. Még a határidő lejárta előtt igen sok fegyvert szolgáltattak be és sokat eldobáltak.

Tudatában vagyunk annak, hogy a még fegyverben lévő csoportok között vannak kis számban olyanok is, amelyek fegyvereiket a lakosság megfélemlítésére, fosztogatásra, a köz- és vagyoni biztonság veszélyeztetésére használják fel. Ezek jó része szabadon engedett vagy fegyházból megszökött közönséges bűnözők. Ellenük határozott, kemény és gyors fellépésre van szükség.

Félő azonban, hogy egyes helyeken a rablók elleni eljárásban karhatalmi szerveink túllépik a törvényesség kereteit.

Utasítom tehát az állami rendfenntartó szervek vezetőit, tisztjeit és minden tagját, hogy keményen harcolva a népünk életét, jövőjét veszélyeztető elemek ellen, minden körülmények között tartsák szem előtt a törvényesség biztosítását.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a rend és a megbékélés érdekében nem enged meg semmiféle bosszút és törvénytelenséget.

Törvénytisztelő, humánus előírásainkat betartó szerveink számíthatnak békét, nyugalmat óhajtó dolgozó népünk támogatására.

Dr. Münnich Ferenc s. k., a Fegyveres Erők Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő.e.

---

128
Budapest, 1956. november 13.
A fegyveres erők miniszterének 01. sz. parancsa a hadsereg-parancsnokság tábornokainak és főtisztjeinek beosztásáról.

---

Tárgy: A hadsereg-parancsnokság vezető beosztású tábornokainak és tisztjeinek megbízatása

Tájékoztatásul ismertetem a hadsereg parancsnoki állományával és tisztjeivel, hogy további intézkedésig az alábbi beosztások ellátásával megbíztam:

– hadseregparancsnoki	teendők ellátásával	Uszta Gyula vőrgy-ot,
– hadseregparancsnok-helyettesi	"	Gyurkó Lajos vőrgy-ot,
– hadsereg törzsfőnöki	"	Kovács Imre vőrgy-ot,
– hadsereg tüzérparancsnoki	"	Ugrai Ferenc ezds-t,
– hadsereg prop. ov-i	"	Ilku Pál vőrgy-ot,
– hadsereg pc. pk-i	"	Váradi Gyula vőrgy-ot,
– hadsereg hdm. ov-i	"	Tóth Lajos ezds-t,
– hadsereg hír. főnöki	"	Penczi József ezds-t,
– hadsereg mü. főnöki	"	Szabó József ezds-t,
– hadtápfőnöki	"	Muczina Ferenc ezds-t,
– hadsereg vv. főnöki	"	Reményi Gyula alez-t,
– hadsereg légvédelmi pk-i	"	Madarász Ferenc vőrgy-t,
– Szerv. és M. ov-i	"	Soós Sándor ezds-t,
– Anyagtervezési ov-i	"	Horváth Mihály vőrgy-ot,
– Harckik.ov-i	"	Hegyi László vőrgy-ot,
– Szü. ov-i	"	Borbás Máté vőrgy-ot,
– Pü. ov-i	"	Csonka Tibor alez-t,
– hadseregpk. titkárságának vezetésével	"	Trepper Iván ezds-t.

Dr. Münnich Ferenc s. k., a Fegyveres Erők Minisztere.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő. e.

---

129
Budapest, 1956. december 5.
Uszta Gyula vőrgy. hadseregparancsnok 06. sz. parancsa Budapest területének karhatalmi körzetekre való felosztásáról.

---

Tárgy: Budapest területének karhatalmi körzetekre való felosztása.

A rend, nyugalom és közbiztonság konszolidálása, valamint az egységes irányítás megköveteli Budapest területének karhatalmi körzetekre való felosztását.

Ezért elrendelem:

1./ Budapest területének három karhatalmi körzetre való felosztását.

a./ 1. karhatalmi körzet:

A körzet magában foglalja a IV., V., VI., VII., XIII., XIV., XV., XVI. kerületeket.

Karhatalmi körzet parancsnoka: Csémi Károly alez.

Parancsnokság elhelyezése: Spoti XIII. Dózsa György út

Távbeszélő száma: Városi 205-910

114-200 /HM száma/ Ettől kell kérni 1741, vagy 2446-os melléket.

b./ 2. karhatalmi körzet:

A körzet magában foglalja a VIII., IX., X., XVII., XVIII., XIX., XX. kerületeket.

A karhatalmi körzet parancsnoka: Borbás Máté vőrgy.

Parancsnokság elhelyezése: ZMKA Hungária krt.

Távbeszélő száma: Városi 351-972

114-200 /HM száma/ Ettől kell kérni a 1256, vagy 1253-as melléket.

c./ 3. karhatalmi körzet:

A körzet magában foglalja az I., II., III., XI., XII., XXI., XXII. kerületeket.

A karhatalmi körzet parancsnoka: Pesti Endre ezds.

Távbeszélő száma: Városi: 164-519

114-200 /HM száma/ Ettől kell kérni a 2400-ás melléket.

2./ A fenti körzet és kerületek meghatározásának megfelelően a körzet /kerület /-ben elhelyezett magasabbegység, egység, iskola, intézet, raktár stb. parancsnokait az elhelyezésnek megfelelően karhatalmi szempontból az illetékes karhatalmi körzetparancsnoknak rendelem alá. Egyben utasítom az érintett magasabbegység, egység /iskola, intézet, raktár/ parancsnokait, hogy a mai nap folyamán jelentkezzenek a karhatalmi körzetparancsnoknál.

Kapják: kh. e. pk-ok és érintett csapatok, szervek végrehajtásra, a hadsereg fegyvernemi parancsnokai és osztályvezetői alárendeltjeik kiértesítése végett.

Uszta Gyula vezérőrnagy s. k., hadseregparancsnok

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő. e.

---

130
Budapest, 1956. december 11.
A fegyveres erők miniszterének 7. sz. parancsa a nyugati határ őrizetének szigorításáról.

---

A nyugati határszakaszon korábban létrehozott 15 km-es határsávban a tartózkodásra és beutazásra jogosító engedélyek az utóbbi időben a rendőrség és határőrség által nincsenek ellenőrizve, ami jelentős mértékben gyengíti a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetét.

A nyugati határszakasz őrzésének megszilárdítása érdekében:

megparancsolom:

1./ Helyre kell állítani a határrendet a 15 km-es határságban.

2./ A mélységből utazó állampolgárok számára a 15 km-es határságba való beutazásra a következő rendet határozom meg:

a./ azon személyek számára, akiknek szolgálati, vagy bármely okból szükséges a 15 km-es határsávba való beutazás, kötelesek a rendőrség illetékes szerveinél beutazási engedélyt kérni;

b./ a 15 km-es határsávban állandó lakhellyel bíró állampolgárok számára a személyazonossági igazolványokban külön megkülönböztető bejegyzést kell eszközölni.

3./ Az Országos Rendőrkapitányság parancsnoka tegyen intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy:

a./ teljesen és minőségileg töltse fel a Győr-Sopron és Vas megyei rendőrkapitányságokat, az ottani járási és városi rendőrkapitányságokat;

b./ a helyi szerveken keresztül tudatosítsa a lakossággal a beutazás rendjét a nyugati /15 km-es/ határsávba;

c./ szervezze meg a megyei, városi és járási rendőrségi osztályokon a 15 km-es zónába való engedélyek kiadását az állampolgárok számára.

4./ A Határőrség parancsnoka közösen a Győr-Sopron és Vas megyék rendőrségi szerveivel szervezze meg a közutakon és vasutakon a 15 km-es határsávba való beutazás szigorú ellenőrzését.

Dr. Münnich Ferenc s. k., elnökhelyettes^[314], a Fegyveres Erők Minisztere

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő. e.

---

131
Budapest, 1956. december 11.
A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter első helyetteseinek közös utasítása új karhatalmi egységek felállítására.

---

A fegyveres erők minisztere 10-10/1956. számú utasításával Budapesten és a megyei székhelyeken – a rendőrség szervezetén belül – új karhatalmi alakulatok megszervezését rendelte el.

Az új karhatalmi egységeket az alábbi helyeken kell létrehozni:

1. Budapest	1 karhatalmi ezredet
2. Miskolc	1 karhatalmi zászlóaljat
3. Debrecen	1 karhatalmi zászlóaljat
4. Szeged	1 karhatalmi zászlóaljat
5. Pécs	1 karhatalmi zászlóaljat
6. Győr	1 karhatalmi zászlóaljat
7. Szombathely	1 karhatalmi zászlóaljat
8. Nyíregyháza	1 karhatalmi századot
9. Szolnok	1 karhatalmi századot
10. Eger	1 karhatalmi századot
11. Salgótarján	1 karhatalmi századot
12. Kecskemét	1 karhatalmi századot
13. Békéscsaba	1 karhatalmi századot
14. Szekszárd	1 karhatalmi századot
15. Kaposvár	1 karhatalmi századot
16. Székesfehérvár	1 karhatalmi századot
17. Zalaegerszeg	1 karhatalmi századot
18. Veszprém	1 karhatalmi századot
19. Tatabánya	1 karhatalmi századot
20. Pest (Budapest)	2 karhatalmi századot

Az egységek szervezetét és létszámát a mellékelt táblázat tartalmazza.^[315]

A karhatalmi alakulatok megszervezésével kapcsolatban az alábbiakat rendeljük el:

1. A karhatalmi egységek felsorolt székhelyein azonnal toborzó bizottságot kell létrehozni, amelynek vezetője a területileg illetékes rendőri szervek által kijelölt rendőrtiszt, tagjai: a honvédség egy tagja, rendőrorvos és a toborzás lebonyolításához szükséges segédszemélyzet.

A budapesti ezred és a vidéki zászlóaljak megszervezéséhez a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium egy-egy karhatalmi tisztjét rendeljük ki, akik a területi szervekkel együtt részt vesznek a szervezési munkában.

2. A karhatalmi egységekbe azokat a személyeket kell felvenni, akik az utóbbi hetekben a kormány iránti hűségüket bizonyították. A felvételnél figyelemmel kell lenni a teljes testi és szellemi alkalmasságra.

3. A fentiek értelmében létrehozott új karhatalmi egységek parancsnokát, valamint az egységek törzsének beosztottjait a budapesti, megyei főkapitány bízza meg. A parancsnoki kar kiválasztásánál elsősorban a rendőrség karhatalmi tisztjei, valamint a belső karhatalom részéről eddig szolgálatra jelentkezett tisztek és honvédtisztek jöhetnek számításba.

4. A karhatalmi egységek szervezetileg a budapesti, megyei rendőr-főkapitányságokhoz tartoznak. Szolgálati rendszerükre és általában a szolgálat ellátására vonatkozólag a budapesti, megyei főkapitányságok vezetői intézkedjenek.

5. A toborzás útján állományba vett karhatalmi beosztottak munkaviszonya – korábbi munkahelyén – további intézkedésig megmarad. Nevezettek függetlenül korábbi honvédségi, vagy más fegyveres testületi szolgálatuktól – rendfokozat nélkül, mint karhatalmi beosztottak teljesítenek szolgálatot, illetményük a már korábban jóváhagyott és kiadott utasítás értelmében Budapesten 1 400, vidéken 1 300 Ft.

6. Az új karhatalmi egységek laktanyaszerű elhelyezése a területileg illetékes honvédségi szervek feladata. A fegyverzet, ruházat – egyéb felszerelés – biztosításáról ugyancsak az illetékes honvédségi szervek gondoskodjanak.

7. A karhatalmi egységek illetményét és élelmezését a budapesti, megyei főkapitányságok útján kell biztosítani.

8. Az új karhatalmi egységek állomány-nyilvántartásának rendszerét az Országos Rendőr-főkapitányság dolgozza ki.

Utasítjuk a megyei rendőr-főkapitányságokat és a helyőrségparancsnokokat, hogy az új karhatalmi egységek szervezését azonnal kezdjék meg.

Uszta Gyula vőrgy. s.k., a Honvédelmi Miniszter I. helyettese

Tömpe István s.k., a Belügyminiszter I. helyettese

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-8. ő. e.

---

132
Budapest, 1956 decembere.
Irányelvek a „Tiszti Nyilatkozat” Végrehajtási Utasításában előírt felülvizsgáló bizottságok felállítására és működésére vonatkozóan.

---

A bizottság feladata a Végrehajtási Utasítás 5. pontjában előírtak szerint felülvizsgálni azoknak a személyeknek ügyét, akik október 23-tól – a felkelés időszakában – kifogásolható magatartást tanúsítottak, ezért a hadsereg tiszti állományában nem maradhatnak.

A bizottságok tartsák szem előtt, hogy azok a tisztek, akik a „Tiszti Nyilatkozat" Végrehajtási Utasításában felsorolt valamely indok alapján nem maradhatnak az új hadsereg kötelékében, a társadalmi élet más területén még jól helytállhatnak. Ezért ezeket a tiszteket nem szabad ellenségként kezelni, velük szemben a vizsgálatnak, a leszerelő, vagy egyéb eljárásnak emberségesnek, igazságosnak, mindenekelőtt pedig törvényesnek kell lennie, hogy a fegyveres erőktől így kikerülő tisztekre, mint tartalékos, kiképzett tisztekre a jövőben is számíthassunk és más munkaterületen becsülettel megállhassák helyüket.

Kivételt képeznek természetesen ez alól azok a tisztek, akik bűnvádi eljárás, vagy bírósági ítélet alapján lesznek a hadseregből eltávolítva. Természetesen itt is biztosítani kell mindenkivel szemben a teljes törvényességet.

A bizottságok működésének módja:

A „Tiszti Nyilatkozat" Végrehajtási Utasítása 5. pontja alapján lefolytatandó vizsgálatok végrehajtását az alábbi bizottságok végzik:

1. A Honvédelmi Minisztérium vezetőit (fegyvernemi parancsnokok, szolgálati ág vezetők, tábornokok) a Fegyveres Erők Minisztere által kijelölt bizottság fogja felülvizsgálni.

2.A hadtest-, hadosztály-, dandár-, önálló ezred parancsnokait, azok helyetteseit, törzsfőnökeit a Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsa által kiküldött központi bizottság vizsgálja felül.

3.A többi tiszt bajtárs ügyét az egység, alakulat, intézmény tisztjeiből létrehozott 5-7 tagú bizottság vizsgálja felül. E bizottságnak minden esetben legyen tagja a parancsnok, helyettese, vagy a törzsfőnök, továbbá az elöljáró magasabbegység, intézet, stb. egy vezető beosztású tisztje.

A bizottsági tagokat olyan tiszti személyekből kell összeállítani, akiknek magatartása, intézkedése ellen a „Tiszti Nyilatkozat" Végrehajtási Utasítás 5. pontjában foglaltak szerint kifogásolnivaló nem merül fel. Ezek olyan tisztek legyenek, akik jól ismerik a magasabbegység, intézmény, iskola, önálló egység egész tiszti állományát, megfigyelhették a tisztek viselkedését, különösen az ellenforradalmi idők alatt, akik maguk szilárd, bátor kommunisták és hathatós segítséget tudnak nyújtani abban, hogy megtisztítsák a csapatokat az oda nem való személyektől.

Úgy a központi, mint a helyi bizottságok ülésére célszerű meghívni a területi MSZMP és tanácsszervek kiküldöttjét is. A kiküldött azonban nem lehet a bizottság tagja.

Annak érdekében, hogy a bizottság minden tévedést elkerüljön, hogy a helyzetet teljes egészében tisztázni tudja, hogy konkrét tényekre támaszkodhasson, hallgasson meg mindenkit, akit a fenti szempontból szükségesnek tart. Hívjon meg a helység területén lévő üzemekből vagy más szervekből olyan tekintélyes munkásokat, akik tapasztalatukkal és ismereteikkel segíteni tudják a bizottság munkáját. Hallgassa meg minden esetben a bejelentőket (abban az esetben is, ha a bejelentők írásban közölték véleményüket). Minden esetben meg kell hallgatni az illető tisztet, akinek az ügyében a bizottság vizsgálatot folytat. A bizottság a maga köréből elnököt választ. Tevékenységéről pontos jegyzőkönyvet vezet (lásd 1. sz. melléklet^[316]).

A bizottság működésére kiterjed az illetékes katonai ügyész törvényesség feletti felügyeleti jogköre. Ezért a bizottság elnöke az ügyészt a bizottság felállításáról, a bizottság elé kerülő személyek névjegyzékéről tájékoztassa, és a tárgyalásra hívja meg. A bizottság összeállítása, működése és egyes tisztek magatartásával kapcsolatban hozott határozata ellen az ügyész az 1953. évi 1. sz. tvr.-ben foglaltaknak megfelelően a magasabb parancsnokhoz észrevételt tehet.

A bizottság minden tagjának szavazati joga van. A szavazás nyíltan történik. Amennyiben a bizottság véleménye a határozathozatalnál nem egybehangzó, a kisebbségben maradt bizottsági tagok véleményét külön írásba kell foglalni és a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

Minden megvizsgált tiszt ügyéről külön jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvet a bizottság összes tagjai aláírják.

A bizottság a felülvizsgált tiszttel az ügyében készült jegyzőkönyvet köteles megismertetni és ennek megtörténtét a tiszt a jegyzőkönyvön eszközölt aláírásával igazolja.

A jegyzőkönyv megismerése után, amennyiben az abban foglaltakkal a felülvizsgált tiszt nem ért egyet, öt napon belül ( hogy a 15 nap szabadságideje alatt ügyében döntés történhessen ) joga van a jegyzőkönyvhöz csatolni saját írásbeli véleményét, álláspontját az ügy lefolytatásával, illetőleg a megállapított tényekkel kapcsolatban és kérni személyes meghallgatását a HM Bizottságnál.

Ha valamely tiszt ellen bejelentés érkezett, de a bizottság a hozott vádakat elejti és így a felülvizsgált tiszt továbbra is a hadseregben teljesíthet szolgálatot, a jegyzőkönyvet, illetve a bizottság javaslatát az eggyel magasabbegység parancsnoka hagyja jóvá.

Amennyiben a javaslat szerint a tiszt a hadseregben nem szolgálhat, illetőleg a magasabbegység parancsnoka a bizottság azon határozatával nem ért egyet, melyben a tiszt további szolgálatban való megtartását javasolja, az ügyet döntés végett, szolgálati úton a Honvédelmi Minisztériumhoz kell felterjeszteni.

Ha a bizottság javaslata szerint a tiszt a továbbiakban nem szolgálhat, fegyverét, honvédségi okmányait – a személyi okmányok, valamint a ruházat kivételével -, a tiszttől be kell vonni. Egyidejűleg a tisztet 15 napra szóló szabadságolási igazolvánnyal ellátva szabadságolni kell.

A jegyzőkönyvet két példányban kell elkészíteni. Egyik példány az egység (intézet) parancsnokánál marad, a másik példányt szolgálati úton a HM-ba kell felterjeszteni.

A bizottságnak minden olyan tisztet felül kell vizsgálni, aki a Végrehajtási Utasítás 5. pontja szerint elbírálás alá esik, illetőleg aki azon túlmenően részt vett honvédségi vagyon széthordásában, eltulajdonításában, továbbá minden olyan tisztet, aki a hadsereg tagjai szerint kifogásolható cselekményt követett el, vagy aki ellen bárhonnan bejelentés érkezett, vagy érkezik. Aláírás nélkül érkezett bejelentéseket nem lehet figyelembe venni.

Az olyan tisztek ügyében, akik a bizottság előtt nem jelennek meg vagy nem értesíthetők, az ellenük szóló terhelő bizonyítékok és vallomások alapján külön jegyzőkönyvet kell felvenni és az ügy tárgyalását, valamint az ezt követő határozathozatalt mindaddig el kell halasztani, amíg az érintett tiszt a bizottság előtt másodszori berendeléskor meg nem jelenik.

Ha a tiszt másodszori berendelésre sem jelenik meg, a bizottság előtt ügyét a bizottság távollétében zárja le.

A megalakult bizottságnak a felülvizsgálatokat úgy kell előkészíteni, hogy a helyőrségben a bizottság működésének célja ismeretessé váljék. A helyőrségben a bizottság munkájának megkezdése előtt legalább 8 nappal arra alkalmas módon közzé kell tenni, hogy mindazok, akik a „Tiszti Nyilatkozat"-ot aláírt tisztekről október 23-a utáni időszakban elkövetett törvényellenes, vagy egyéb kifogásolható cselekményt tudnak, bejelentéseiket a bizottsághoz, pontosan meghatározott helyen és időben tegyék meg.

A szóbeli bejelentéseket a bizottság legalább két tagja előtt kell megtenni. A bejelentést azután részletesen írásba kell foglalni és az erről készült jegyzőkönyvet mind a bizottsági tagok, mind a bejelentő írja alá! Az ilyen és egyéb írásbeli bejelentéseket meg kell őrizni és a vonatkozó jegyzőkönyvekhez kell csatolni. Amennyiben döntés végett az ügyben felterjesztés történik (az elöljáró parancsnok vagy a vizsgálat alá vont személy a döntéssel nem ért egyet) a Honvédelmi Minisztériumhoz, a felterjesztett jegyzőkönyvhöz valamennyi okmányt csatolni kell.

A tényállásról a jegyzőkönyvben rövid indoklást kell készíteni. Az indoklásban kerülni kell az általános meghatározásokat, mint pl.: „a rendszer ellensége", „nem hűséges a néphez", stb. A jegyzőkönyvben azt kell konkrétan feltüntetni, hogy miben jutott kifejezésre az illető meg nem felelő magatartása, pl.:

– parancsot adott itt és itt, ekkor és ekkor, ezen és ezen alakulat tisztjei és személyi állománya részére, hogy álljanak át a felkelőkhöz;

– parancsot adott egységének, hogy adja át a fegyverzetet a felkelőknek (szintén konkrétan megjelölve az egységet, időt és helyet );

– uszított a Szovjetunió és a Szovjet Hadsereg ellen (itt fel kell sorolni, mikor, kik előtt, kik hallották és kb. milyen kifejezéseket használt);

– fegyveresen harcolt a szovjet csapatok ellen, vagy parancsot adott ilyen harcra (ugyancsak felsorolni mikor, hol, kik látták, kik tudnak róla);

– nem ismeri el (vagy nem ismerte el) a munkás-paraszt forradalmi kormányt és annak programját (miből jut ez kifejezésre, kik hallották, hogy ilyen kijelentéseket tett, mikor, hol, stb.),

– honvédségi vagy közvagyont tulajdonított el, (mikor, hol, ki látta);

– tiszteket tartóztatott le, vagy küldött el törvénytelenül az egységtől.

Csak az ilyen konkrét megfogalmazás teszi lehetővé, hogy a felülvizsgáló bizottság előtt a kérdések teljes tisztázást nyerjenek. Így elkerülhető lesz, hogy az általános formai meghatározások alapján olyan téves döntések, illetve javaslatok szülessenek, amelyek a tiszti tekintélyre ártalmasak és sértők.

A felülvizsgáló bizottságok tartsák szem előtt, hogy azért személyeket felelősségre vonni, mert különböző katonatanácsokba lettek beválasztva, nem lehet. Kivételt képez, ha ilyen funkcióban törvénytelenségeket követtek el, pl.: parancsot adtak tisztek letartóztatására, leváltására, stb.

A felülvizsgáló bizottságok munkájukat az elöljáró parancsnokok engedélyével kezdhetik meg.

A felülvizsgálatra a magasabbegység, egység, stb. tisztjei és parancsnoka nagyon lelkiismeretesen készüljenek fel.

Ezt a feladatot nagy körültekintéssel, odaadással, ugyanakkor kemény, következetes, opportunizmustól mentes alapon kell végezni. Nem szabad, hogy bárkit is személyi bosszú, gyűlölet, elfogultság vezéreljen.

Nem szabad, hogy a vizsgálat mögött karrierista érdek, állásokért való elgondolások húzódjanak meg, vagy egyéb olyan cselekedetek forduljanak elő, amelynek következtében a felülvizsgálat nem vezet kellő eredményre, nem éri el célját, elégedetlenséget vagy gyűlöletet vált ki.

A felülvizsgálás befejeztével az egységeknél tiszti gyűlést kell tartani, az eltávolításra javasolt tisztek ügyének indoklását, valamint a hadseregből eltávolított tisztek ügyében hozott határozatokat részletesen ismertetni kell. Ezeket a gyűléseket csak az érintett tisztek ügyében hozott végleges határozat megszületése után lehet megtartani.

Uszta Gyula vőrgy. s. k., a honvédelmi miniszter első helyettese

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 029/HM – Titkárság – 1957. sz. (kimenőszám 1967/T-8. ő .e.

---

133
Budapest, 1957. május 14.
Uszta Gyula vőrgy. javaslata a karhatalmi egységek és alegységek átszervezésére.

---

Javaslat a karhatalmi egység és alegységek átszervezésére

A HT 7/103/1957. számú határozata alapján Budapesten karhatalmi tiszti ezredet, a nagyobb vidéki városokban – ahol kis létszámú helyőrség van, illetve ahol az nincs – tiszti karhatalmi zászlóaljakat, illetve századokat kell felállítani.

E határozat, valamint a HM Szü.Csf. által megadott létszámok alapján dolgoztam ki javaslatom.

1./ A rendelkezésre álló adatok szerint a hadsereg tiszti létszáma az alábbiak szerint alakul:

Jelenlegi tiszti létszám összesen 14 811 fő

Ebből beosztva:

a./ csapatokhoz, szervekhez, intézetekhez:	10 280 fő
b./ Budapesti karhatalmi ezredhez:	951 fő
Beosztva összesen:	11 231 fő
A karhatalmi egységekbe és alegységekbe beosztható összesen:	3 400 fő
Feltöltetlen beosztási helyek még:
a./ csapatoknál, szerveknél intézeteknél:	820 fő
b./ karhatalomnál:	2 449 fő
Feltöltetlen helyek összesen	3 269 fő
Az összes beosztások feltöltése után marad felesleg:	311 tiszt

Számolni kell azzal, hogy a feleslegként mutatkozó 311 főt növelni fogja az egyes különleges képzettséget igénylő olyan beosztás, amely üresen marad /orvos, mérnök, kgs. technikus, gyógyszerész stb./.

A létszámfelettieket azokból a tisztekből kell elbocsátani, akik a karhatalomban, vagy annak megszervezésében nem vettek részt.

2./ A mellékelt diszlokációs terv alapján a karhatalmi egység és alegységek elhelyezését az alábbiak szerint javasolom:

Forradalmi Honvéd Tiszti Ezred^[317] Budapest

1. karhatalmi zj. pság.	Pápa
1/1. kh. szd.	Pápa
1/2. kh. szd.	Győr
2. karhatalmi zj. pság.	Tapolca
2/1. kh. szd.	Tapolca
2/2. kh. szakasz	Keszthely
2/3. kh. szakasz	Sármellék

Ezen felül létszám elszámolás /állományilag nyilvántartás/ miatt a 2/4. szakasz, amelynek beosztottai szolgálatra Zalaegerszegre legyenek helyezve az ottani egység /alegység/-hez.

3./ karhatalmi zj. pság	Kaposvár
3/1. kh. szd.	Kaposvár
3/2. kh. szd	Taszár

Ezen felül létszámelszámolás miatt a

3/3. kh.szakasz, amelynek beosztottai	Nagykanizsára
3/4. kh.szakasz, amelynek beosztottai	Nagyatádra és a
3/5. kh.szakasz, amelynek beosztottai	Marcalira

legyenek helyezve az ottani egység /alegység/-ekhez.

4./ karhatalmi zj. pság.	Székesfehérvár
4/1. kh. szd.	Székesfehérvár
4/2. kh. szd.	Börgönd
4/3. kh. szd.	Veszprém
4/4. kh. szakasz	Dunapentele
5./ karhatalmi zj. pság.	Esztergom
5/1. kh. szd.	Esztergom
5/2. kh. szd	Tatabánya
6./ karhatalmi zj. pság.	Kalocsa
6/1. kh. szd.	Kalocsa
6/2. kh. szd.	Kalocsa
6/3. kh. szd.	Baja
6/4. kh. szd.	Kiskőrös
6/5. kh. szd.	Kiskunhalas
7./ karhatalmi zj. pság.	Kecskemét
7/1. kh. szd.	Kecskemét
7/2. kh. szd.	Kecskemét
7/3. kh. szd.	Szabadszállás
7/4. kh. szd.	Kiskunfélegyháza
8./ karhatalmi zj. pság.	Szolnok
8/1. kh. szd.	Szolnok
8/2. kh. szd.	Szolnok
8/3. kh. szd.	Szolnok
8/4. kh. szd.	Kunmadaras
20. ö. kh. szd.	Pécs
30. ö. kh. szd.	Szeged
40. ö. kh. szd.	Miskolc
50. ö. kh. szd.	Debrecen
60. ö. kh. szd.	Nyíregyháza
70. ö. kh. szd.	Kiskunlacháza
80. ö. kh. szd.	Cegléd
90. ö. kh. szd.	Békéscsaba

A tervezet szerint tehát összesen lenne:

      – egy karhatalmi ezred /három lövész zj-al/

      – nyolc karhatalmi zj. pság,

      – huszonhárom zj. pság. kötelékébe tartozó kh. szd,

      – három, zj. pság. kötelékébe tartozó kh. szakasz,

      – nyolc önálló karhatalmi szd.

Ezeken felül szükséges állománytáblában rögzíteni az „A" kh. szd-t, amely csak állományilag fogja össze a hozzátartozó helyőrségeket, a tisztek a Hatvan, Gyöngyös, Verpelét, Eger, Jászberény, Abasár helyőrségekben lévő alakulatokhoz kerüljenek vezényléssel.

Hasonlóan kell megoldani azoknak a tiszteknek a beosztását, akik olyan helyőrségben vannak, ahol karhatalmi alakulat nincs, de más honvédségi egység /alegység/ van /a diszlokáción háromszögben a létszámmal jelölve./

Azokból a helyőrségekből, melyekben sem karhatalmi, sem honvédségi alakulat nincs, a tisztek a legközelebb eső karhatalmi alegységbe kerülnek beosztásra. /a diszlokáción létszám aláhúzva és hová tartozás szaggatott nyíllal jelölve/.

3./ A karhatalmi alakulatok alárendeltségét a következők szerint javasolom elrendelni:

a./ fegyelmi, anyagi ellátás és karhatalmi felhasználás szempontjából:

A Forradalmi Honvéd Tiszti Ezredet a budapesti heg. pk-nak /anyagilag önálló/;

az 1. kh. zj-t,

a 2. kh. zj-t,

a 3. kh. zj-t,

a 4. kh. zj-t,

az 5. kh. zj-t, és a

20. ö. kh. szd-t a 9. gk. löv. ho. pk-nak;

a 6. kh. zj-t,

a 7. kh. zj,

a 30. ö. kh. szd-t,

a 70. ö. kh. szd-t,

a 90. ö. kh. szd-t a 7. gk. löv. ho. pk-nak;

a 80. ö. kh. szd-t a 30. tü. dd. pk-nak;

a 8. kh. zj-t,

a 40. ö. kh. szd-t,

az 50. ö. kh. szd-t,

a 60. ö. kh. szd-t a 4. gk. löv. ho. pk-nak.

b./ Kiképzési szempontból az összes karhatalmi alakulatot a VK Hdm. Csf-nek.

4./ A tervezett elhelyezés alapján elkészítettem a karhatalmi alakulatok típus-állománytábláját.

a./ Az állománytáblákban az egyes alegységek pontos létszámát a személyi beosztások kiadásával egyidejűleg javaslom megállapítani.

b./ A karhatalmi alakulatokba beosztott tisztek politikai és harcászati /szakmai/ kiképzésének tervezése, irányítása, ellenőrzése céljából szükséges egy kiképzési alosztály a VK. Hdm. Csf., illetve egy politikai alosztály a VK pol. oszt. vez. alárendeltségében.

A kiképzés végrehajtására külön intézkedem. /1957. 5. 20-6. 30-ig terjedő időre a VK Hdm. Csf. a kiképzési intézkedést kiadta/.

5./ A karhatalmi alakulatok alkalmazására továbbra is maradjon érvényben a 41/HM Titkárság-1957. sz. alatt kiadott „Karhatalmi Utasítás".

Az ügyeletes tiszti és alegység készültségi szolgálat ellátására külön intézkedem. /Előzetes intézkedést a Hdm. Csf. kiadott/.

6./ A pénzügyi csoportfőnök a karhatalmi egységbe, alegységekbe beosztottak illetményét a hadsereg más –azonos típusú egységeinél, alegységeinél szolgálatot teljesítő tisztek illetményével megegyezően állapítsa meg.

A hadtápfőnök és a pénzügyi csoportfőnök intézkedjen a jóváhagyott diszlokáció alapján a karhatalmi egység és alegységek, anyagi-pénzügyi ellátására.

Budapest, 1957. május 14-n.

Uszta vőrgy. s. k.

Jóváhagyom!

Révész Géza altbgy.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere

HL MN VIII. 46. fond MNVK Szerv. és M. Csfség iratai 00240/MNVK. Szerv. és M. Csfség – 1959. sz.(MN 1967/T-189. ő. e.)

---

134
Budapest, 1957. május 17.
Kovács Imre vőrgy. személyügyi csoportfőnök jelentése a Katonai Tanácsnak a tiszti felülvizsgálatok eredményéről.

---

Tárgy: A tiszti felülvizsgálat és a szervezés értékelése

A „Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok" munkájának eredményéről, valamint a hadsereg magasabbegységei, egységei, akadémia és tiszti iskola, központi szervek, raktárak, intézetek stb. tiszti létszámmal való feltöltésének munkájáról az alábbiakban teszem meg a jelentésem:

1./ A „Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok" munkája:

A bizottságok felülvizsgáltak összesen 1122 főt.

Részletezve:

	tábornok	főtiszt	beo. ti.	Össz.	Megj.
Leszerelésre javasolt	4	121	616	731
Alacsonyabb beo-ra jav.	–	32	49	81
Áthelyezésre javasolt	–	10	16	26
Felmentve:	2	66	206	274
Összesen:	6	229	887	1122

A jegyzőkönyv alapján leszerelésre javasolt 731 főből leszerelt 677 fő – 54 főt a felsőbb bizottságok felmentettek, illetve más határozatot hoztak.

A jelen időben van a csoportfőnökségen 445 db jegyzőkönyv, amelyekben a bizottságok különböző határozatokat hoztak, de a határozatok még nincsenek jóváhagyva. Ezen jegyzőkönyvek átvizsgálása és jóváhagyása folyamatban van, és 57. 5. 28-ig befejezést nyer.

A felmentések, alacsonyabb beosztásra stb. /leszerelésre javasoltak kivételével/ határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvek megosztása:

– Kieg. parancsnokságok	73 fő
– HM raktárak és intézetek	58 fő
– Akadémia és iskolák /hallgatókkal együtt/	92 fő
– A csapatoknál és egyéb szerveknél	222 fő
	445 fő

Ezen belül 115 felülvizsgált pol. tisztből 61 fő felmentve stb., 142 felülvizsgált kieg. tisztből 73 felmentve stb.

A jegyzőkönyvek végrehajtását hátráltatta az, hogy a felülvizsgált tisztek kb. 40%-a fellebbezett és így kétszer kellett tárgyalni. Ez a tény is hátráltatta a határidők betartását.

A felülvizsgáló bizottságok több esetben nem végeztek körültekintő munkát és ennek következtében újabb vizsgálatokat kellett elrendelni. Különösen áll ez az OLLEP bizottságára, amely a fellebbezéseket nem tárgyalta, a terhelt tisztet nem hívta be, meg sem hallgatta és úgy hozott döntést. A fellebbezést vizsgáló bizottságok későn tárgyaltak és ennek következtében a végrehajtások késtek. A végrehajtások késésében [sic!] hozzájárult még az is, hogy a Szü. Csf-ségnek egy időben kellett a szervezést is végezni, ami meghaladta az erejét.

A jegyzőkönyveket alapos vizsgálat alá vesszük, hogy megállapítsuk a helyességét, mert az arányok nem megnyugtatóak. Véleményem szerint a csapatoknál kevés a hiba, az intézményeknél, beleértve a kiegészítőket is több hiba van, mert nem elég szigorúan és körültekintően hajtották végre egyes helyeken a feladatot.

A felülvizsgált tisztek közül /akik nem leszerelésre lettek javasolva/ több került beosztásra, ezen belül a kiegészítőknél ugyanolyan vagy magasabb beosztásra kerültek tisztek. Ez egészségtelen és még ebben a hónapban felszámoljuk ezt az állapotot.

Számolnunk kell azzal, hogy vannak a hadseregben olyan tisztek, akik bejelentés hiányában elkerülték a felülvizsgálatot és beosztást nyertek, de nem valók a hadseregbe. Egyes helyeken, mint pld. a karcagi pct. tü. o-nál úgy állították össze a bizottságot, hogy olyan tisztek voltak a bizottságban, akik fegyvereket adtak ki és loptak.^[318] Ennek a felszámolása folyamatban van. Valószínű még találkozunk hasonló esetekkel.

2./ A hds. magasabbegységei, egységei és különböző szervei tiszti feltöltése és a szervezés eddigi eredménye:

A csapatok, intézetek és egyéb szervek tiszti feltöltését lényegében befejeztük. A minisztériumot és az akadémiát kivéve lényeges hiány nincs, a tiszti feltöltöttség nem zavarja a kiképzést.

A tiszti feltöltöttségről és létszám alakulásáról az alábbiakat jelentem:

a./ Csapatok:

– hiány összesen	37 fő
– 2 löv. szpk.
– 2 vv. szpk.
– 1 rádió szd. pk.

A többi szaktisztek [sic!], akiknek pótlása folyamatban van.

b./ Tanintézetek:

b./ Tanintézetek:
– hiány összesen	225 fő
– kik. keret	15 fő
– akadémia hallg.	60 fő
– továbbképző tanf. hallg.	150 fő

c./ Honvédelmi Minisztérium:

– hiány összesen	22 fő
– tü. pság.	1 fő
– VK	14 fő
– HM titk.	6 fő
– Szü. Csfség	1 fő

d./ Kiegészítő parancsnokságok:

– hiány összesen

119 fő

e./ Intézetek:

– hiány összesen	90 fő
– VKSZV	11 fő
– pc. intézetek	3 fő
– tü. raktárak	4 fő
– rep. "	2 fő
– Hds. sportközpont	8 fő
– Bp. heg. pság.	3 fő
– Térk. Int.	43 fő
– HTI	1 fő
– Közp. térk. rakt.	1 fő
– Htp. intézetek	14 fő
	90 fő

A hiányok zömét az akadémia és az Egyesített Tiszti Iskola továbbképző tanfolyam hallgatói – 200 fő.

A kieg. parancsnokságoknál 119 fő, amelynek feltöltése folyamatban van.

A Térp. Int-nél 43 fő, amelynek feltöltésével nehézségek vannak a szakképzett tisztek hiánya végett.

Fontosabb hiányok, amelyek nincsenek betöltve és a betöltésük nehézséget okoz a megfelelő képzettségű tisztek hiánya miatt.

Vezérkarnál:

VKF. helyettes,

Hdm. Csf. helyettes

Hdm. kik. ov.,

Agterv. Cfség ellenőrző ov.,

Agterv. Csfség techn. ov. h. /mk./

Z.M. Kat. Akadémia:

Pk. tan. tud. és harchelyettese,

Összfegyvernemi tag. pk.,

Tud. kutató ov.,

Htp. tag. pk.

Egyesített tiszti iskola:

Növendék ezred pk.

Légvédelmi Csoportfőnökség:

A Néphadsereg tiszti létszámának alakulása 1956. október 23. óta:

A Néphadsereg szervezetszerű /„kell"/ ht. ti. létszáma:

a./ Csapatok, szervek, intézmények	10 275 fő
b./ Tiszti hallgatói létszám /ZMKA és tk. tanfolyamok/	540 fő
c./ Személyi tartalék /Szu-ban tanulók/	100 fő
d./ 2. Csoportfőnökség	203 fő
Csapatok, szervek, intézmények összesen	11 118 fő
e./ Karhatalmi szervek rendszeresített létsz.	3 382 fő
A hadsereg rendszeresített ti. létszáma
Mindösszesen:	14 500 fő
A jelenlegi tiszti létszám összesen:	14 835 fő
Ebből eddig beosztást nyert:
a./ Csapatoknál, intézeteknél, szerveknél	10 450 fő
b./ Karhatalomhoz	4 072 fő
Összesen:	14 522 fő
Feleslegként mutatkozik:	335 fő

A 335 fő felesleges tiszt között van 88 fő olyan tiszt, akiket nem tudunk beosztani az alacsony képzettségük, valamint származásuk miatt /régi tiszt, régi tts. stb./, és ezek már túlhaladták a nyugdíj korhatárt. Erre külön döntés kell.

A tartalékos tisztekből átvettünk eddig 120 főt, ami nem szerepel a létszámban. A tartalékos tisztek átvétele még nincs befejezve, számítani lehet még 60-80 főre, akiket át kell venni. A tartalékos tisztek létszáma nem terheli az engedélyezett hivatalos tiszti létszámot.

A tiszti állomány alakulásának táblázata 1956. október 26-tól 1957. május 16-ig:

Fontosabb feladatok	volt 1956. okt.26-án	Ti-i áll. hány %-a	Jelenleg beo. tiszti létsz.	A beo.ti- ek hiány %-a
felsorolása
ipari munkás	11 071	47	6 873	48
m. gazd. munkás	2 968	12,8	1 986	14
paraszt	5 348	21,5	3 095	21,5
értelmiségi	554	2,5	223	1,8
alkalmazott	2 019	8,6	1 144	7,8
egyéb	1 768	7,6	1 018	6,9
tábornok	24	0,1	13	0,09
főtiszt	1 846	7,6	1 168	9,81
beosztott tiszt	21 858	92,3	13 158	90,10
régi tiszt	252	1,8	73	0,5
régi tiszthelyettes	478	2,1	297	2
Ö s s z e s e n :	23 728		14 522

1956. október 23-a óta tartalékállományba helyezést nyert összesen 8 989 fő. Ebből a tiszti nyilatkozatot nem írta alá 6 731 fő, a tiszti felülvizsgáló bizottság javaslata alapján 677 fő, saját kérelmére, mint létszámfeletti, illetve a Belügyminisztériumnak és határőrségnek átadva 1 581 fő.

A táblázatban a beosztott tiszti létszámban a 2. Csoportfőnökség tiszti létszáma /183 fő/ nem szerepel.

Az ellenforradalmi események óta a tisztikarról változási jelentések nem érkeztek be, ennek következtében a kartonrendszerünk bizonyos fokig nem mutatja a jelenlegi helyzetet, ezért a fenti statisztika 95%-os értékűnek tekinthető. A végleges egészen pontos statisztika 1957. július hó 1-ig lesz meg. Erre az időre tudjuk feldolgozni a május 15-én kiadott tiszti statisztikai lapokat.

A tisztek beosztása komoly problémákat okozott, mert nem rendelkezünk kellő ismeretekkel a tisztek okt. 23-i, valamint az azt követő időbeni magatartásról. Ebben a munkában a fegyvernemi főnökök és csoportfőnökök kevés segítséget nyújtottak. Nem vizsgálták meg a javasolt tisztek helyzetét. Különösen a kiegészítő vonalon, az intézetek és a HM szerveknél. Ilyen körülmények között bekerültek olyan tisztek, akiknek nem kellett volna.

A szervezés végrehajtásához az egyes beosztásokba való tervezéseknél túlzottan sok személy volt bevonva a fegyvernemi parancsnokságokról és csoportfőnökségekről. Ez a titoktartás kérdését károsan befolyásolta, mivel idő előtt kimentek a beosztásokkal kapcsolatos kérdések.

Hátráltatta a munkánkat, hogy az állománytáblákat csak március elején kaptuk meg és a rövid határidőre nem tudtuk a szervezést befejezni. Az ellenforradalom következtében a hadsereg állományfegyelme teljesen felborult és ennek következtében nem tudtunk a vezetés részére a tiszti állomány létszámhelyzetéről képet adni. Nem tudtak a parancsnokok létszámot adni.

Jelenleg a szervezéssel és a tiszti létszámmal olyan helyzetben vagyunk, hogy tudjuk, ki van parancsilag beosztva, ki nincs beosztva és mennyi a felesleg.

A tiszti felesleget úgy fogjuk csökkenteni, hogy elsősorban jegyzőkönyvek felülvizsgálásánál talált nem eléggé megindokolt elmentett tiszteket, valamint a parancsnokok által javasolt tiszteket és idős tiszteket szereljük le.

Kovács Imre vezérőrnagy, személyügyi csoportfőnök

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-139/III.ő.e.

---

135
Budapest, 1957. május 20.
A HM Katonai Tanácsa 1957. május 20-i ülése jegyzőkönyvének részlete a tiszti felülvizsgáló bizottságok munkájáról. ^[319]

---

Napirend az 1957. 5. 20.-án megtartandó Katonai Tanács ülésére

A Katonai Tanács ülés helye: HM I. emelet 148. kistanácsterem.

Napirend:

1./ A HM Katonai Tanácsa szervi határozványai

Előadó: a Katonai Tanács titkára

Részt vesznek: a Katonai Tanács tagjai

2./ A tiszti felülvizsgálások eredménye

Előadó: Kovács Imre vezérőrnagy

Részt vesznek: a Katonai Tanács tagjai

3./ A Magyar Néphadsereg új élelmezési normája

Előadó: Muczina ezredes

Részt vesznek: a Katonai Tanács tagjai + F. Szabó István ezredes

4./ A Honvédelmi Minisztérium szervi határozványai

Előadó: Lakatos Béla ezds. Szerv. és M. Csf.

Részt vesznek: a Katonai Tanács tagjai + Róka Mihály ezds., Hersitczky ezds., Csonka Tibor ezds.

A szabadságon lévő Házi vőrgy. és Ilku vőrgy. elvtársak helyett tanácskozási joggal részt vettek: Muczina ezds., és Meruk ezds. elvtársak.

Budapest, 1957. 5. 18.

[...]

II. napirendi pont: A tiszti felülvizsgálások eredménye

Kovács vőrgy. ^[320] : ismerteti azokat a szempontokat, melyek alapján az anyagot összeállították. Ezen munka végzésénél a Szü. Csfséget az a szempont vezette, hogy olyan tiszt, akivel szemben a tiszti felülvizsgáló bizottságok leszerelési javaslatot tettek, már ne szolgáljon a hds-ben.

Jelenti, hogy a 445 tiszt, akiket az I. fokú tiszti felülvizsgáló bizottság elmarasztalt, azonban a II. fokú bizottság felmentő határozatot hozott [sic!], ügye végérvényesen még nincs rendezve. Ezek kérdését május 28-ig rendezik.

Jelenti, hogy számos rendellenesség és mulasztás is tapasztalható volt a felülvizsgáló bizottságok munkájában. A fn-i pságok a megfelelő segítséget a személyügyi szerveknek nem adták meg. Igy előfordult, hogy olyan tisztek, akiket a tiszti felülvizsgáló bizottságok alacsonyabb beosztásba javasoltak, magasabb beosztásba kerültek. Olyasmi is előfordult, hogy leszerelésre javasolt tiszteket indokolatlanul a fegyvernemi pk-ok és szolg. ág vezetők, mint nélkülözhetetlent, minden erővel vissza igyekeztek tartani. Pl.: F. Sz. ezredes hosszú időn keresztül nem engedte leváltani azt a K. nevű egyént, azzal az indoklással, hogy egyedül ő ért a mozgókonyhák javításához, akit a bizottság leszerelésre hozott javaslatba [sic!].

Jelenti, hogy különösen a kieg. pságok vonalán sok hiba volt a felülvizsgálatoknál. A pk-ok nem nézték meg a tisztek anyagát, pedig voltak olyan helyek is, ahol a kieg. pságok tisztjei pénzért árulták az alkalmatlansági bizonyítványt.

A felülvizsgálások során különösen az OLLEP felülvizsgáló bizottság munkája volt gyenge, igen sok ügyet vissza kellett adni, hogy újból vizsgálják meg. Itt a tisztek 40-45%-a fellebbezett azzal, hogy törvénysértés történt. A terhelt tisztet nem hívták be, nem hallgatták meg, nem szembesítették azokat a tanúkkal stb.

A felülvizsgáló bizottságok munkájában tapasztalt hiányosságok következményeként a jövőben még sok tisztet le kell váltani és helyére olyanokat tenni, akik jól megállták helyüket az okt-nov.-i események alatt és az ezt követő időkben.

A KT-tagok által felvetett kérdések:

Horváth vőrgy. ^[321] : véleménye szerint 5. 28-ig a 445 fő ügyét megnyugtatóan rendezni ez idő rövidsége miatt nem lehet. Az elkészített ag-al kapcsolatban az a véleménye, hogy az nincs megfelelően ellenőrizve. Pl. nem tűnik ki, hogy a leszereltek közül mennyien vannak olyanok, akiket később fel lehet használni, kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy a bizottságok a felülvizsgált tiszttel kapcsolatban kifejtették, hogy nem tartják ellenforradalmárnak, s néhány év múlva szó lehet arról, hogy a hds-be visszakerüljön.

A jelentésből nem tűnik ki, hogyan állunk mi most a tisztikarral. Pl. a 7000 leszerelt, illetve eltávolított tiszttel szakmai szempontból gyengült-e a hds.

Több értesítést, leveleket kapott azzal kapcsolatban, hogy a leszerelt tiszt hogyan lett eltávolítva, mint ellenforradalmár, vagy nem. Az irányelvekben rögzítve van, hogy a felülvizsgáló bizottságok határozatát jóváhagyás után tiszti gyűlésen ki kell hirdetni. Ez sok helyen nem történt meg. Ez gátolja a felülvizsgáltak elhelyezkedését, több helyen kivetik maguk közül azokat a tiszteket is, mint ellenforradalmárokat, akik bár kompromittálták magukat, nem tekinthetők azoknak.

Ugrai vőrgy. ^[322]: Felveti, hogy bár a jelentésből és Kovács vőrgy. e kiegészítéséből úgy tűnik ki, hogy ma már nincs olyan tiszt, aki fizetést kap, ha nincs beosztva, nem szolgál a hds-ben, kétségkívül találkozott még ilyen esetekkel. Ezért meg kell vizsgálni és biztosítani, hogy munka nélkül fizetést senki se kapjon.

A kieg. pságok felülvizsgálásával kapcsolatban az a véleménye, hogy amikor a felülvizsgálatok folytak, még érvényesült Hegyi vőrgy. befolyása. Ők F. ezds-nek adták át a kieg. pságok felülvizsgálása ügyének vezetését, és ezzel megnyugodtak. De sokkal bonyolultabb a kieg. pságok felülvizsgálása, mint más szerveké, tekintve, hogy elaprózottak és közülük többen olyan helyen működtek ahol nincs helyőrség. Egy bizottság létrehozását és kiküldését javasolja. A jelentésszervezéssel kapcsolatos részénél kifogásolja, hogy nincs szó arról, hogy komoly, felelős beosztások vannak üresen, több ilyen hely nincs feltöltve, pl. akadémia pk. helyettes, Hdm. Csf. h., stb. s fel kellett volna vetni a Szü. Csf-nek, hogy ezeket a fontos helyeket hogyan kívánja betölteni, mi a javaslata.

Muczina ezds. ^[323]: Azzal kapcsolatban, hogy a fn-i pk-ok nem adtak támogatást a szü. szerveknek, jelenti, hogy a pk-ok jelentős része leváltásra került, a szü. tisztek közül sokan leszereltek, s a fn-i pk-ok így nem is kaptak megfelelő adatokat. Javasolja rögzíteni, hogyan lesz a jövőben a nomenklatúra rendezve., milyen jogköre lesz a fn-i pk-oknak a beosztásokba való helyezéseknél.

Csémi ezds. ^[324]: Javasolja valamilyen formában rendezni az üres helyek feltöltését, tekintve, hogy pl. az akadémián a tanulmányi helyettes és az összfegyvernemi fakultás pk. hiánya a munka végzése szempontjából igen káros.

Horváth vőrgy.: Hozzászólásként kifejti, hogy a jelentés a számszerű adatok mellett csupán 2 szerv, az OLLEP és a kiegészítők vonalán lefolytatott felülvizsgálatokkal foglalkozik.

Tekintve, hogy a bizottságok befejezték a munkát, a felülvizsgáló bizottságok határozatai megvannak, a Szü. Csf-ségnél csak rögzíteni kell ezeket.

Felveti, hogy nem látja tisztán, egy újabb felülvizsgálásról van-e szó. /Azzal kapcsolatban, hogy az Ugrai vőrgy. e. részéről tett észrevételeknél miniszter et. megjegyezte, hogy bár lezárták a felülvizsgálásokat, bizottságot kell kiküldeni a személyügytől az egyes kérdések és különösen a kieg. pságok vonalán történt felülvizsgáló bizottságok munkája átvizsgálására, illetve az összes kiegészítők ismételt felülvizsgálására./

Szerinte rendkívül fontos politikai kérdés kit, hol vizsgálnak felül s valóban olyan súlyos-e a kérdés, hogy kezdjük-e újra a felülvizsgálatokat, mert ez súlyos következményekkel járna, nyugtalanságot, felbolygást eredményezne, amit a reakció is jól ki tudna használni.

Javasolja a felülvizsgálatokat lezárni. Csak egyes kirívó kérdéseket kellene ismét megvizsgálni, s ezeket a kérdéseket is hozzák a HM et. elé. Tehát lehetséges, hogy egyes kérdéseket meg kell vizsgálni, de ez se felülvizsgálat név alatt menjen, hanem a személyügy vizsgálja meg, melynek erre mindenkor joga van.

Meruk ezds. ^[325]: Jelenti, hogy a párthoz, kormányhoz a vezető elvtársakhoz számos leszerelt, a felülvizsgáló bizottságok határozata, illetve javaslata nyomán eltávolított tiszt fordul azzal a kérdéssel, hogy vizsgáltassák felül a HM tiszti felülvizsgáló bizottságok döntést. Gyakran előfordul, hogy amikor ezen párt- és kormányszervekben dolgozó elvtársak felé közöljük, hogy a felülvizsgálatokat lezártuk, és azok lezárására HM parancs volt, ők ennek dacára kérik a hozzájuk beérkezett ügyek ismételt kivizsgálását. Javasolja kifelé, ezen párt- és kormányszervek felé olyan intézkedést, vagy közlést kiadni, hogy ezek az ügyek – tekintve, hogy sokat azok közül két-három felülvizsgáló bizottság is alaposan megnézett, véglegesen lezártak.

Dapsi ezds. ^[326]: Véleménye szerint ez a jelentés nem alapos értékelés, hanem statisztika. Alaposabb, mélyebb értékelésre lenne szükség úgy a felülvizsgálatokkal, mint a felülvizsgáló bizottságok munkájával kapcsolatban. Felveti, hogy milyen legyen az álláspont azokkal a t. állományba helyezett tisztekkel kapcsolatban, akik a felülvizsgálat eredménye alapján lettek leszerelve. Segítsék-e elhelyezkedésüket? Fonák helyzet alakult ki, beszélnek az emberek arról, hogy olyanok, mint Janza, Madarász, volt vezetők, ma is vezető beosztásban, vezérigazgatói posztokon vannak, ugyanakkor sok leszerelt főtiszt állás nélkül van, nem lett elhelyezve. Ugyancsak állásfoglalásra van szükség abban a kérdésben, hogy mi történjen a felülvizsgálatok során leszerelt tisztek párttagságával. Nagyon sokan fordulnak a hds. I. B.^[327]-hoz. Eddig már több mint százan kérték felvételüket, s a kinti pártszervek is bizonytalanok, véleményezést kérnek a hds. I. B.-tól. Véleménye szerint, azok között, akik a tiszti felülvizsgálatokra vonatkozó irányelvek, ill. felülvizsgálat folytán kerültek ki a hds-ből, nem biztos, hogy kétséges mindegyiknek a párttagsága is. Tehát lehetséges, hogy ezek közül többen a párt tagjai lehetnek a jövőben.

Felveti, hogy veszélyt lát abban, ami a Szü. Csf. Elvtárs részéről elhangzott, hogy a tiszti felülvizsgáló bizottságok jegyzőkönyveit alapos vizsgálat alá veszik. Fél attól, hogy a határozatok megkontrázása történik. Véleménye szerint ügyelni kell arra, hogy ezeket a bizottságokat, akik az elkövetett hibák mellett is jó munkát végeztek annak érdekében, hogy a hds. tisztuljon, ne járassuk le.

Gyurkó vőrgy. ^[328]: Utal arra, hogy igenis van még olyan eset, hogy folyósítják olyanok részére az illetményt, akik leszereltek, sőt olyanok is vannak, akiket átadtak az ügyészségnek és még ma is kapják a fizetésüket, pl. A. őrgy.

Javasolja, hogy a Szü. Csf-ség számszerűleg is mutassa ki, hogy kik azok, akik disszidáltak.

Felveti azt, hogy több esetben szóltak neki külső szervektől, a pártból olyanok ügyében, akiket a bizottság felső fokon is megvizsgált és döntést hozott, elmentek a pártba, egyoldalúan elmondták ügyüket, és a pártból kérik, hogy vizsgálják meg ezek ügyét. Ilyen pl. Sz. ezds. ügye. Ezek az emberek félrevezetik a pártban lévő elvtársakat és zavarják a volt bizottsági tagok, a személyügy munkáját. Véleménye szerint is, ha követtek is el hibákat, de a feladatot a bizottság alapjában véve végrehajtotta, és ha ezzel nem is lehet elmondani, hogy a hds. már teljes egészében megtisztult, eredményes munkát végzett.

Felveti, hogy sok olyan eset volt, hogy takargatták egymás hibáit, és most a bizottságok munkája befejezése után beszélnek, suttognak egyes dolgokról az emberek. Sok olyan dolog is van, amit a bizottságoknak nem vetettek fel, és csak később fog kijönni.

Révész elvtárs ^[329]: Helyteleníti, hogy a jelentés a tiszti felülvizsgálások és a szervezés kérdését együtt tárgyalta. Itt most a tiszti felülvizsgálások eredményéről kellett volna részletesebben, alaposabban jelenteni. A két kérdés együtttárgyalására akkor lett volna szükség, ha a felülvizsgálatok koordinálisak lettek volna, tehát minden tisztet felülvizsgáltak volna. A felülvizsgálatok a hds. 10%-át sem érintették.

A jelentés tehát nem elégséges, lényegében csak statisztikát ad, nem elemzi a felülvizsgálások eredményét, a bizottságok munkáját, pl. nem beszél arról, hogy milyen összetételű a felülvizsgálás folyamán elbocsátottak megoszlása, milyen az ügyek összetétele, milyen volt a bizottságok munkája stb. A bizottságok nem dolgoztak hiba nélkül. Sok kérdés, különösen főtisztek ügyét, saját maga is látta [sic!]. Így a felsőbb felülvizsgáló bizottság munkájába – pl. Gyurkó vőrgy. által vezetett bizottság munkájában is voltak hibák, pl. M. ezds. ügyében, akik a bizottság csak alacsonyabb beosztásra javasolt, holott M. ezds. adott ki fegyvert, bár erre utasítást nem kapott – a soproni felkelőknek. S ha ő fegyvereket adott ki, a bizottság miért nem ezt a lényeges kérdést elemezte? M. ezds. túllicitálta a hdt. úgynevezett forradalmi bizottsága kiáltványát is. Ezért az ügy átvizsgálása után elbocsátó határozatot kellett hozni.

Az elvtársak közül többen felvetették, hogy a felülvizsgált tiszteknek milyen lesz a sorsa, ellenségek, vagy nem ellenségek? Ezzel kapcsolatban felveti, hogy a bizottságok döntéseinél nem találkozott olyan üggyel, hogy javaslatot tettek volna egyes személyek letartóztatására. Tapasztalt olyant is, hogy a bizottságok nem jártak el teljesen helyesen, mert olyan esetben, amikor a bizottságnak tudomása volt súlyosan terhelő dolgokról, ha nem volt bejelentés az illetővel szemben, nemigen indítottak eljárást. Javasolja, hogy a tiszti felülvizsgálásokkal kapcsolatos jelentést úgy fogadja el a KT, hogy a Szü. Csf egészítse azt ki, és olyan anyagot adjon a KT tagjainak, mely alaposan elemezi az elvégzett munkát, milyen embereket szereltettünk le, milyen jellegűek voltak az ügyek, milyenek voltak a határozatok stb.

Véleménye szerint arra a kérdésre, hogy mikor fognak visszakerülni a hds-be a felülvizsgálatok eredményeként leszerelt emberek, úgy lehetne válaszolni, hogy általában semmikor. Elvben ki lehet mondani, hogy nincs szükség ezek visszavételére a hds-be, mert többnyire vagy súlyos mulasztások, megingás, gyávaság vagy bizonytalanság miatt lettek leszerelve: ezek visszavételével a hds. nem erősödne.

A felülvizsgálatok be lettek fejezve. És semmilyen további bizottsági felülvizsgálásnak helye nincs. Más a helyzet a kieg-eknél. A kieg-ket felül kell vizsgálni, csak nem ilyen elnevezéssel. A kieg.-ek, 4-5 fő egy helyen, szét van szórva az országban [sic!], csak a párt- és tanácsszervek adhatnak rájuk vonatkozóan tájékoztatókat. Véleményem szerint^[330] szükség van bizottságra ezen tisztek felülvizsgálása érdekében. Ez a bizottság inkább a személyügy bizottsága legyen.

Emellett, ha a felülvizsgálat be is van fejezve, minden bejelentést a személyügyhöz kell megküldeni, aki saját vonalán kell, hogy megvizsgálja ezeket, s ha bűncselekmény van mögötte, az ügyészi vagy elhárító vonalon kell eljárni.

A párt- és egyéb szervektől jövő átiratokat, felhívásokat senki se fogadjon el! Ezekkel csak a személyügy foglalkozzon! Tehát, aki ilyeneket kap, vagy küldje vissza azzal, hogy a felülvizsg. bizottságok befejezték munkájukat, vagy adja át a személyügynek.

Nem szabad belemenni abba, hogy a felülvizsgáltak és leszereltek újabb felülvizsgálati kérelmeiket láttamoztassák a pártnál és ideküldjék. Tehát ezeket vagy a miniszterhez, vagy a személyügyhöz kell küldeni. A továbbiakban a tisztek leszerelési ügyét magamnak^[331] tartom fenn. Általában a zj. pk-i beosztásoknak megfelelő tisztek ügyét, amit magamnak tartok fenn, hozzák döntésre. Nem szabad megengedni, hogy bárki is illetéktelenül fizetést kapjon, meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt teljes mértékben megszüntetni. Tehát semmiféle felülvizsgálat nincs, mert ez idegesítené, nyugtalanítaná az embereket, de minden bejelentést meg kell nézni.

A polgári életben való elhelyezkedés kérdése. Az októberi eseményekkel kapcsolatban több mint 6000 tiszt szerelt le, és több mint 700 lett a felülvizsgálatok eredményeként leszerelve. A személyügy jelenlegi létszámával akkor, amikor sokoldalú és nagy munkákat kell elvégeznie, megbirkózni nem tud.

Aki nem írta alá a nyilatkozatot^[332], nem vesszük vissza a hds-be. S ezeknél, véleménye szerint, sok esetben súlyosabb a felülvizsgálat során leszereltek ügye. Ezek ingatag emberek, tehát ezek visszavételéről szó sem lehet. Az elhelyezésekhez sincs elég erő. Itt van a karhatalmisták elhelyezése kérdése is, itt is csak korlátolt lehetőségeink vannak, s a párt káderosztályának kell segíteni.

A személyügy annál is inkább elfoglalt, mivel hatalmas munkát jelent a tart. tisztek, több mint 50 000 ember felülvizsgálásának előkészítése, megszervezése és lefolytatása. Itt a fn-i pságoknak és kieg-eknek lesz nagy munkájuk, azonban amíg a kieg-ek kérdése nincs tisztázva, ehhez a munkához nem tudunk hozzáfogni.

A tiszti felülvizsgálással kapcsolatos jelentést nem hozzuk ismét KT elé, de alapos, elemzett, politikai jellemzést is adó jelentést kell elkészítenie a személyügynek. Igaz, hogy az 1127 ember ügye nem az egész hds., de mégis ad egy tükörképet. Ezért meg kell vizsgálni a párttagság szempontjából, abból a szempontból, hogyan kerültek ezek a hds-be. Beosztás szempontjából, rendfokozat szempontjából, milyen cselekményeket követtek el, stb. Ezt az anyagot a KT tagjainak meg kell küldeni. Ebben a munkában részt kell, hogy vegyen a felülvizsgáló bizottság több tagja, a titkársága, V. ezds., Gyurkó vőrgy. és mások. Bár az anyag nem megy a párt elé, további munkánk szempontjából erre nagy szükségünk van. Az anyag jún. végére feltehetően elkészíthető.

Javasolja, hogy a KT hozzon olyan határozatot, hogy:

1./ A Szü. Csf. jelentését, amely nem elég elemző, mint nem teljes értékű munkát tekinti.

2./ A felülvizsgáló bizottságok befejezték munkájukat, a felülvizsgálatot. Felülvizsgálat, mint ilyen a továbbiakban nincs, a további bejelentéseket a Szü. Csf. köteles megvizsgálni és az érdekelt szervek vezetőinek ennek alapján javaslatot tenni.

3./ A Szü. Csf-ség bizottságot küld ki a kieg. pságok felülvizsgálására. /Itt nem lehet elfogadni a szakmai sovinizmust, a szakember, a begyakoroltságra való hivatkozást./ Ezt a munkát mindenki elsajátíthatja, nekünk több ezer tisztünk van, akik közül megfelelő embereket lehet találni. Tehát generálisan az összes kieg. pságok beosztottait a helyszínen meg kell nézni. A helyi párt- és járási szervekkel együtt ténykedésüket meg kell beszélni.

Vigyázni kell arra, nehogy azért vegyünk elő valakit, mert abban az időben meg volt zavarodva és esetleg szűkebb körben ezt, vagy azt, valami zavarosat mondott. Természetesen más a helyzet, ha az illető szószólója volt a szovjetellenességnek és tevékenyen segítette az ellenforradalmat.

4./ A csapatoknál a pk-ok kötelessége, hogy ismerjék meg beo. tisztjeiket és tegyenek javaslatot azok leváltására, akik nem megfelelőek, itt is szem előtt kell tartani az előbbi szempontokat.

5./ Azok közül, akiket a felülvizsgálatok eredményeként leszereltünk, esetleg mint ingatag embereket, lehetséges hogy vannak olyanok, akik lehetnek még a párt tagjai [sic!]. Sommásan itt nem lehet állást foglalni, ha ilyen személyekről véleményt kérnek, meg kell nézni az anyagukat és egyenként kell dönteni.

Azzal kapcsolatban, hogy egységesen mindenki esetében úgy lett közölve a leszerelés oka, hogy mint létszámfelettiek lettek elbocsátva, nem a legszerencsésebben jártak el.

Disztingválni kellett volna, s a bizottságok határozatától kellett volna, hogy függjön, hogy kisebb esetekben úgy kerüljön leszerelésre mint létszámfeletti, súlyosabb esetekben pedig, hogy a felülvizsgálat során leszerelve [sic!]. Sajnos, most már e téren elkövetett – nem elég körültekintő eljárásnak – viselni kell a következményeit.

[...]

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 1967/T-139/III. ő. e.