A „szférák zenéje” ősi püthagoreus hagyomány, amiről Platón is írt. Alapja az az elképzelés, hogy a bolygók és csillagok láthatatlan gömbök, szférák felszínére rögzítve mozognak. Püthagorasz és követői ezen égi mozgások rendjét kifejező arányokat vetették össze a zenei harmóniát adó megpendített húrok hosszarányaival. A szférák zenéje tehát eredetileg az értelemnek (arányérzéknek) s nem a fülnek szóló muzsika volt. Akik a szférákat a szó fizikai értelmében vett gömböknek gondolták, úgy érveltek, hogy azoknak a sok forgás következtében rég el kellett volna kopniuk. A szférák fizikai léte ellen fölhozott érvek fontos szerepet játszottak a geosztatikus világkép megdöntésében (lásd még a Geológia és fizikai földrajz második jegyzetét.).