Minden rész hajlik az egészhez való kapcsolódásra, hogy megmeneküljön tökéletlenségétől: a lélek a testtel kíván lenni, mert a test szervi eszközei nélkül nem képes sem cselekedni, sem érezni.
C.59.
A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.
C.147.
Először is tapasztalatra teszek szert, még mielőtt azon kívül járnék el, mert az én szándékom először a tapasztalatot felhozni, és csak azután megmutatni az okot, amely miatt az adott tapasztalatnak éppen az adott módon kell végbemennie. Ez az igazi szabálya annak, ahogyan a természeti jelenségek kutatóinak el kell járniuk; jóllehet a természet az okon kezdi és a tapasztalaton végzi, nekünk mégis éppen fordítva kell eljárnunk, azaz ahogyan fent említettem, a tapasztalattal kezdeni és annak révén kifürkészni az okot.
A tapasztalat nem, csak a mi ítéleteink lehetnek tévesek, mivel olyasmit várunk el tőle, ami nincs hatalmában.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak a tapasztalatra, amelyet legfőbb szemrehányásként csalfasággal vádolnak. Hagyjátok csak békén a tapasztalatot, és inkább saját tudatlanságotokat illessétek panasszal, ami hiábavaló és ostoba vágyaitokkal együtt arra ragadtat benneteket, hogy olyan dolgokat reméljetek a tapasztalattól, amelyek nem is állnak hatalmában; s eközben őt mondjátok csalfának.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az ártatlan tapasztalatra, csalfasággal és hazug megnyilvánulásokkal vádolva őt.
C.140.
A szerelmes úgy mozdul a szeretett dolog felé, ahogyan az érzék az érzékelhető felé: egyesül és azonossá válik vele.
Az első dolog, amely az egyesülésből születik, a mű. Ha a szeretett dolog hitvány, szerelmese is hitvánnyá válik. Ha az egyesülés hasznára van az egyesítőnek, gyönyörűség, öröm és megelégedettség követi.
Amikor a szerelmes eléri szerelme tárgyát, megpihen. Amikor a súlyt leteszik, megpihen. Ez ismert dolog értelmünk számára.
T.9.
Gyakran ugyanazt a dolgot két erő is mozgatja: a szükség és a képesség. A víz lehullik, a föld pedig beissza, mivel szüksége van nedvességre; a nap pedig nem szükségből szárítja fel, hanem mert képes rá.*
T.70.
Mi az erő?
Erőnek nevezek egyfajta test nélküli, láthatatlan szellemi hatalmat, amely […] azokban a testekben keletkezik, amelyek valamely járulékos erő révén, természetes állapotukon és nyugalmukon kívül kerültek.*
I.B.63.
A hegyekből előtörő víz a vér, amely a hegységet életben tartja, s ha széltében vagy hosszában belefúrunk, a teremtményeit mindig megsegítő természet, megnővén benne a kiömlött nedvesség pótlására irányuló akarat, ez esetben különös segítséggel áll elő: hasonlóval, mint az embernél, aki megütötte magát. Gyógyuláskor a sérült helyen a bőr alatt megsokszorozódik a vér, hogy ellássa a zúzódott területet, s duzzanat keletkezik. Hasonlóképp a szőlőtő esetében, amelynek a tetejét levágták; ilyenkor a természet a legalsó gyökerekből a tő legtetejére irányítja a nedvességet, az pedig kifolyva nem hagyja a szőlőtőt éltető nedvesség nélkül, hanem táplálja élete végéig.
I.H.66.
Bármely táplálkozó dolog teste folyamatosan meghal és folyamatosan újjászületik, mert táplálék nem kerülhet máshová, hacsak nem azokra a helyekre, ahol a korábbi táplálék már elpusztult; ha egyszer elpusztult, nincs benne többé életerő; ha nem tartasz egyensúlyt a szervezet által már elpusztított és az új táplálék között, életerőd megfogyatkozik; ha pedig megvonod magadtól a táplálékot, életerőd teljes egészében elfogy.
De ha annyit veszel magadhoz, amennyi egy nap alatt el is pusztul, akkor éppen annyi életerő születik újjá, mint amennyi felhasználódott, hasonlóan a gyertyafényhez, amelyet a gyertya nedve táplál: amennyit odafönt fogyaszt belőle miközben elpusztul, annyit ez a fény folyamatosan és nagyon gyorsan vissza is juttat az aljára; s a ragyogó fény, miközben elpusztul, sötét füstté változik, s minthogy a füst folyamatos, folyamatos a pusztulás is; a füst folyamatossága pedig megegyezik a folyamatos táplálék mennyiségével. A táplálék mozgása révén a teljes fény egyazon pillanatban elpusztul és újjászületik.
W.19045.
A természet a fájdalmat a mozgás képességével rendelkező vegetatív lelkekbe helyezte, hogy megőrizze azon részeiket, amelyek a mozgás következtében csökkenhetnének vagy megsérülhetnének. A mozgás képességével nem rendelkező vegetatív lelkek nem ütközhetnek útjukban álló tárgyakba, ezért a növényeknek nincs szükségük a fájdalomra. Így aztán, ha leszakítjuk őket, nem éreznek fájdalmat, mint az állatok.
I.H.60.
Megadván az okot, a természet minden eredményt a legegyszerűbb módon hoz létre, amelyen csak létre lehet hozni.*
B.174.
Az eszme avagy a képzelet az érzékek kormányosa és kantárja, mert az elképzelt dolog mozgatja az értelmet.
I.2.
(Anaxagorasz) Minden mindenből ered, és minden mindenné válik, minden mindenbe visszatér, mert ami az elemekben van, az az elemekből keletkezett.
C.385.
Az ember és az állat csupán vezeték, amelyen az élelem áthalad, élőlények sírboltja, halottak vendégfogadója, a romlás hüvelye, mivel életét mások pusztulásából nyeri.
C.76.
Ó, matematikusok, derítsetek fényt erre a tévedésre!
A szellemnek nincs hangja, mivel ahol hang van, ott test is van, és ahol test van, ott az kitölti a teret és megakadályozza, hogy a szem meglássa a mögé helyezett dolgokat: tehát ez a test saját magával tölti be a körülötte lévő levegőt, vagyis saját képével.
C.190.
A lélekben sosem tesz kárt a test romlása, hanem úgy működik a testben, miként a szél, amelytől az orgona a hangját kapja; mert amikor egy orgonasíp meghibásodik, a szél sem hozza létre a megfelelő hatást.
T.71.
Miért látunk a szemünkkel sokkal világosabban valamit álmunkban, mint amikor ébren képzeljük el?
B.278.
A művek lerövidítői jogtalanságot követnek el a megismeréssel és a szeretettel szemben, hiszen bármely dolog iránti szeretet a dolog megismerésének gyermeke, s a szeretet annál forróbb, minél biztosabb a megismerés; ennek biztossága mindazon részek teljes megismeréséből fakad, amelyek egyesítve egymással a szeretni való dolgok egészéhez tartoznak.
W.14.
Semmi sem születik olyan helyen, ahol nincs érzékelő, vegetatív és gondolkodó élet: a tollak a madarakon nőnek, és minden évben kicserélődnek; a szőrszálak az állatokon nőnek, és minden évben kicserélődnek, kivéve bizonyos helyeken, amilyen az oroszlánnak, a macskának és hasonlóknak a bajusza; a fűszálak a mezőn, a levelek a fákon nőnek, és nagy részük minden évben megújul; tehát azt mondhatjuk, hogy a föld rendelkezik vegetatív lélekkel, és hogy a föld a húsa, a hegyvonulatokat alkotó kövek sora a csontjai, porcogója a tufa, vérét a vízerek alkotják, a szív körüli vértócsa az óceán, légzése, a vér lüktetése a csuklónál pedig a tenger apálya és dagálya, a világ lelkének melege, a vegetatív lélek tartózkodási helye a földbe rejtett tűz, amely a Föld különböző pontjain felmelegíti a vizeket, előtör a kénbányákban és a vulkánokban, a szicíliai Mon Gibellón [Etna] és más helyeken.*
L.34.
Az emberi értekezések közül legbalgábbnak azt kell tartanunk, amelyik kitart a varázslatokba vetett hit mellett. A varázslat ugyan az alkímiának, az egyszerű és természetes dolgok szülőanyjának nővére, mégis több szemrehányást érdemel nála, mert olyasmit nem tud létrehozni, ami nem hasonlatos hozzá, vagyis csak hazugságokat szül. Az alkímia esetében ez nem így történik, mivel az csak a természet egyszerű eredményeinek terjesztője, amely feladatot maga a természet nem tudná ellátni, mivel nincsenek meg hozzá a szervi eszközei. Csak ezek révén tudná azt létrehozni, amit az ember feldolgoz a kezeivel, amelyek e tevékenysége során létrehozták már az üveget és sok egyéb dolgot. A varázslat azonban az a lobogó, avagy szélben táncoló zászló, amely a balga sokaságot vezeti, és csaholásával folytonosan egy ilyesfajta mesterség számtalan eredménye mellett tanúskodik. Könyvek vannak tele ilyesmivel, amelyek azt állítják, hogy varázslatok és szellemek tevékenykednek, és nyelv nélkül tudnak beszélni, szervi eszközök nélkül, amelyek pedig a beszédhez elengedhetetlenek. Beszélnek, és hatalmas súlyokat hordanak, vihart és esőt okoznak, az embereket pedig macskává, farkassá és más állatokká változtatják, habár elsőként azok változnak állattá, akik ilyen dolgokat állítanak.
És bizony, ha létezne ilyenfajta varázslat, ahogyan az együgyűek hiszik, nem lenne semmi a földön, ami jobban az ember hasznára vagy kárára lehetne. Hiszen ha valóban hatalmában állna annak a mesterségnek felkavarni a levegő nyugodt derűjét, és sötétséggé változtatni, zivatart és vihart támasztani félelmetes mennydörgéssel és a sötétben cikázó villámokkal, heves szelekkel romba dönteni magas épületeket, gyökerestül kitépni erdőket, és azokkal egész hadseregeket agyonütni, felmorzsolni és leverni, és ezen kívül a pusztító viharok megfosztanák a földműveseket munkájuk gyümölcsétől, akkor ugyan melyik lenne az a harcmodor, amelyik az ellenségnek ennél több kárt tudna okozni, és hatalmában állna terméseitől megfosztani azt? Melyik tengeri ütközet lehetne hasonlatos ahhoz, amelyik a szeleknek parancsol, és bármelyik hajóhadat elsüllyeszti pusztító vihart küldve rá? Bizonyos, hogy a népek ura az lenne, aki ilyen szilaj hatalmaknak parancsol, hiszen semmilyen emberi találmány sem tudna szembeszállni ártó erőivel. Az elrejtett kincsek és a föld testében nyugvó drágakövek mind láthatóak lennének számára. Semmilyen zár, avagy bevehetetlen erőd sem tudna megvédeni senkit annak a varázslónak az akaratától. Ez a levegőben közlekedhetne keletről nyugatra, és keresztül-kasul a világmindenségben. De miért is térek én ki erre ilyen részletesen? Mi is az, amit ez a varázsló nem tehetne meg? Szinte semmi, kivéve a halálból való feltámadást.
Részben tehát kimutattuk, milyen kára és haszna lenne az ilyen mesterségnek, ha valóban létezne. És ha létezik, akkor miért nem maradt meg az embereknél, akik annyira vágynak rá, hogy minden istenség fölébe helyezik? Sokan vannak, akik elpusztítanák Istent és a világmindenséget, csak hogy egyetlen óhaját kielégítsék. És ha nem maradt meg az emberek között, akiknek oly nagy szükségük van rá, akkor soha nem is létezett, nem is létezhet soha, hiszen a szellemnek az a meghatározása, hogy láthatatlan és test nélküli, az elemek között pedig nincsenek test nélküli dolgok, mivel ahol nincs test, ott vákuum van, vákuum pedig nem lehet az elemek között, mert azok rögtön kitöltenék.
I.B.31.
Nem hiányoznak sem útjai, sem módjai annak, hogy egységekre osszuk és megmérjük nyomorúságos napjainkat; és örömünket kellene lelnünk abban, hogy nem tékozoljuk el napjainkat, nem töltjük őket dicstelenül, anélkül, hogy a halandók emlékezetében bármiféle nyomot hagynánk. Avégből, hogy nyomorúságos pályafutásunk ne legyen hiábavaló.
C.12.
A különböző időpontokban megtörtént dolgok kellő és helyes távolságát nem tudja a mi értelmünk megítélni, mivel sok olyan dolog, ami már több évvel korábban történt, nem réginek, hanem a jelenhez közelinek tűnik, sok közeli dolog pedig, a fiatalságunkkal együtt, távolinak. Ugyanígy tesz a szemünk az előtte álló dolgokkal, amelyek, ha megvilágítja őket a nap, a szemhez közelinek tűnnek, míg sok közel lévő dolog távolinak látszik.
C.29.
Az idő titokban repül el és mindenkit becsap. Semmi sem múlik gyorsabban, mint az évek, ám aki erényt vet, az hírnevet arat.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az idő múlására: túlságos gyorsasággal vádolják, és nem veszik észre, hogy éppen elég; jó emlékezetünknek köszönhetően, amellyel minket a természet felruházott, minden régmúlt dolog jelenként tűnik fel előttünk.
C.71.
Aki tekintélyre hivatkozva vitatkozik, az nem az eszét, inkább az emlékezetét használja.
C.76.
Ó, alvó ember, mi az álom? Az álom hasonló a halálhoz. Ó, miért nem hozol létre inkább olyan művet, amelynek révén halálod után is teljes életet élhetsz, ahelyett, hogy az álom révén már életedben a szánandó holtakhoz hasonlítasz?
C.76.