Fogyó holdnál a rákok és a rövidfarkú rákok ki vannak éhezve, mert kevés fényt kapnak a táplálkozáshoz, és ha egyikőjük valamely fény felé tart, a többiek is afelé tülekednek.
Ám teliholdnál jól látják táplálékukat, és bőségesen belaknak.
C.165.
Miért gyorsabb a hal a vízben, mint a madár a levegőben, amikor ennek fordítva kellene lennie, hiszen a víz nehezebb és sűrűbb, mint a levegő, a halnak pedig nagyobb súlya és kisebb szárnyai vannak, mint a madárnak?
Ennek az az oka, ami miatt a halat a vizek gyors áramlása sem tudja kimozdítani a helyéről, mint a levegőben a madarat a szél ereje; ezenkívül az is megfigyelhető, hogy a hal a maga jóval gyorsabb mozgásával a zuhogó vízeséseken is átfúrja magát, miként a villám a sűrű felhőkön. Ez csodálatos! És ez ezeknek a mozgó testeknek a hihetetlen sebességéből következik, amely a víz mozgását olyan sokkal haladja meg, hogy a halak mozgásával összehasonlítva úgy tűnik, mintha egy helyben állna. A fent nevezett mozgások aránya 1 a 10-hez. A víz mozgásának sebessége 1 egység, a halé 10, a 10 pedig kilenccel több, mint az 1. Tehát a halnak, amelynek az ereje 10, 9 egységnyi ereje marad, mert amikor 10 egységnyi erejével szembeúszik a vízeséssel, akkor a víz 1 egységnyit elvesz tőle, így 9 marad neki.
Ez az eset áll fönn, mert a víz önmagában sűrűbb, és ebből adódóan nehezebb, mint a levegő, ekképpen az űrt, amit a hal azon a helyen hagy maga után, ahonnan tovairamodik, gyorsabban kitölti. És a víz, amelyet az maga előtt tol, nem sűrűsödik össze, mint a levegő a madár előtt, hanem hullámot alkot, amely mozgása révén a hal mozgását megkönnyíti és felerősíti, annyira, hogy a hal gyorsabb lesz a madárnál, amely előtt a levegő összesűrűsödik.
C.168.
Hogy a magas, vékony fák leveleit, amilyen például a fiatal nyárfa és effélék, le tudják legelni, az ökrök általában felegyenesednek, mellső lábaikkal a fa alsó részére támaszkodnak, és addig nyomják, míg a fa, amelyik ezt a szokatlan súlyt nem tudja megtartani, végül engedni és a csúcsát lehajtani kénytelen.
C.297.
A pannicola [szitakötő] négy szárnnyal repül, s amikor az elülsők felemelkednek, akkor a hátsók leereszkednek.
De minden párnak önmagában is elegendőnek kell lennie az egész súly hordozásához is.
Az egyik felemelkedik, a másik leereszkedik.
Menj ki a vizesárkokhoz megfigyelni a négy szárnnyal való repülést, ott ugyanis fogsz látni fekete pannicolákat.
C.377.
Ó hatalmas és immár eleven eszköze a mesteri természetnek, mivel számodra roppant erőd nem értékes, inkább elhagyod a nyugodt utat, és engedelmeskedsz a törvénynek, amelyet az Isten és az Idő adott a nemző természetnek.
Ó, hányszor látni rémült delfinek és tonhalak seregét, amint könyörtelen haragod elől menekülnek; te pedig szárnyaid gyors verdesésével és villás farkaddal villámokat szórva hirtelen vihart keltesz a tengeren, lesújtasz, és bárkákat süllyesztesz el, nagy hullámokat keltesz, s a fedetlen partokat megrettent, rémült halakkal borítod, amelyek előled menekülve a tenger visszahúzódása után a szárazon maradnak, s így bőséges és könnyű prédájává válnak a közelben lakóknak!
Ó idő, teremtett dolgok gyors prédálója, hány uralkodót, mennyi népet emésztettél már fel, hány állam és egyéb dolog változott már meg, mióta ennek a halnak csodálatos alakja elpusztult az üreges és csavarodott belsőségek miatt. Most, felemésztve az időtől, nyugodtan fekszik eme zárt helyen; a csupasz és üres csontokból készítettél vázat és alapot a fölé helyezett hegy számára!
B.156.