Optika

Az alakok, a színek, a világegyetem részeinek minden fajtája egyetlen pontba van sűrítve, s milyen csodálatos az a pont!*

Ó csodálatos és ámulatba ejtő szükségszerűség, minden okozatot te kényszerítesz arra, hogy a legrövidebb úton részesüljön okából!

Ezek a csodák!

Írd meg az anatómiádban, hogyan tud olyan kicsi helyen újjászületni és újra összeállni a kép a maga kiterjedésében.

C.345.

 

A szem pupillája annyiféle méretet vehet föl, ahányféle az előtte megjelenő tárgyak világossága és sötétsége.

Ebben az esetben a természet gondoskodott arról, hogy a látóképesség, amikor túl nagy fény éri, összehúzza a szem pupilláját, amikor pedig a sötétség különböző fokozatai hátráltatják, olyankor kitágítsa ezt a látónyílást, mintha csak egy erszény szája volna. Itt a természet hasonlóképpen cselekszik, mint az, akinek a házában túl sok a fény, ezért félig, vagy még jobban, vagy kevésbé, becsukja az ablakot, amikor pedig eljön az este, teljes egészében kitárja, hogy jobban lásson bent a házban. A természet itt, a pupilla állandó mérsékelése és kiegyenlítése, nagyítása és kicsinyítése révén folytonos kiegyenlítést végez a pupilla előtt állandóan megjelenő tárgyak világosságának és sötétségének arányában.

Ezt tapasztalod majd az éjszakai állatoknál is, amilyenek a macskák, a keselyűk, a baglyok és hasonlók, amelyeknek a pupillája délben egészen kicsi, éjszaka viszont hatalmas, és ugyanígy van ez minden földön, vízben és levegőben élő állat esetében is, de az éjszakai állatokkal össze sem lehet hasonlítani őket. Ha pedig az embernél akarod ezt megtapasztalni, akkor nézd figyelmesen a szem pupilláját, miközben egy égő gyertyát közelítesz felé fokozatosan, és meg fogod látni, hogy minél közelebb van hozzá a fény, a pupilla annál inkább összeszűkül.

I.D.5.

 

Én a tapasztalat alapján azt állítom, hogy a fekete vagy majdnem fekete, fodros vagy cikcakkos perem, ami a pupilla körül látható, csupán a pupilla összeszűkítésére, illetve kitágítására szolgál – kitágítására, ha a szem valamely sötét helyre pillant, és összeszűkítésére, amikor fénybe vagy egy fénylő tárgyra pillant.*

Minden látható dolog nagyobbnak tűnik éjfélkor, mint reggel, és reggel nagyobbnak, mint délben.

Ez azért van, mert a szem pupillája délben sokkal kisebb, mint bármelyik másik időpontban.

Amennyivel nagyobb a szeme, illetve a látónyílása a bagolynak, összehasonlítva az emberével, annál több fényt lát éjszaka, mint az ember. Ezért nem lát semmit délben, ha a látónyílását nem húzza össze, és ugyanúgy nagyobbnak látja éjszaka a dolgokat, mint nappal.

I.H.86.

 

Az a szem, amelyiknek nagyobb a pupillája, nagyobb alakúnak látja a testeket.

Ez akkor is megmutatkozik, ha fénylő testeket vizsgálunk, de kiváltképpen az égitestek esetében. Ha ugyanis a szem a sötétből jön, és hirtelen meglát egy ilyen testet, akkor az először nagyobbnak fog tűnni, és csak azután megy össze fokozatosan. Ám ha ezeket a testeket egy kis lyukon keresztül nézed, akkor kisebbnek fogod látni őket, mivel a pupillának egy kis része ezzel a folyamattal együttműködik.

Ha a sötétből előjövő szem hirtelen egy fénylő testet pillant meg, akkor első pillantásra sokkal nagyobbnak fogja azt látni, mint hosszabb szemlélődés esetében.

A fénylő test mindkét szemmel nézve nagyobbnak és világosabbnak tűnik, mintha csak egy szemmel nézzük.

Ez a fénylő test kisebb kiterjedésűnek látszik, ha a szem egy apró lyukon át szemléli.

A hosszúkás alakú fénylő test kerekebbnek tűnik, ha a szemtől távol helyezkedik el.

Ha a szem éjszaka a fény és a macska szeme között helyezkedik el, akkor azt fogja látni, hogy a macska szemei izzanak.

Ugyanaz a szem a tárgyakat hol kisebbnek, hol nagyobbnak látja.

I.H.88.

 

Mivel a szem a lélek ablaka, a lélek mindig attól fél, hogy elveszíti őt. Annyira, hogy amikor valami olyasmi mozog előtte, amitől az ember megijed, akkor az kezével nem a szívéhez, az élet forrásához kap, nem is a fejét, az érzékek felettesének helyét védi, nem a halló-, a szagló- vagy az ízlelő érzéket, hanem rögtön a megrémített érzéket oltalmazza. Nem elég neki, hogy a szemeket lezárja, és a szemhéjakat a lehető legerősebben összeszorítja, amitől a szemek rögtön az ellenkező oldalra fordulnak, hanem nem tudván őket biztonságban, még egyik kezet is eléjük helyezi, a másikat pedig kinyújtja, hogy megvédje őt félelme tárgyától.

Továbbá a természet elrendelte, hogy az emberi szem szemhéjakkal csukódjon le, azért, hogy amikor az ember alszik, és nem tud rá vigyázni, nehogy megsértse valami.

C.119.

 

A természet a látóképességet nem egyenlő erősségűnek alkotta, hanem úgy, hogy annál nagyobb erőt kölcsönöz neki, minél közelebb van a középpontjához, ezt pedig azért tette, hogy a többi erőre vonatkozó törvényt ne szegje meg; mert ezek annál erősebben hatnak, minél közelebb vannak a középponthoz.

Ugyanez figyelhető meg a különböző testek taszítóerején és a mérleg karjain, amelyeket a súly annál lejjebb húz, minél közelebb van a tengelyhez. De ugyanez látható az oszlopokon, falakon és pilléreken, továbbá a meleg és minden más természeti erő esetében.

I.D.1.

 

A szükségszerűség azt bizonyítja, hogy a testek minden képe, amely a szemmel szemben található, két helyen metszi egymást. Az egyik metszéspont a pupillában található, a másik a kristálygömbben [a szem üvegtestében], ha pedig ez nem így volna, akkor a szem nem lenne képes olyan sok dolgot meglátni, mint amennyit valójában képes. Ez magától értetődik: mivel minden, egymást metsző vonal egyetlen pontban találkozik, hiszen a testeknek csupán a felülete látható, mivel ezeknek a körvonalait (a felület fordított definíciójának alapján) vonalak alkotják, és mivel a vonalnak minden legkisebb része egy ponttal egyenlő. Legkisebbnek azt nevezzük, ami olyan kicsi, hogy semmi más nem lehet kisebb nála, és ez a meghatározás illik a pontra. Lehetséges tehát, hogy egy kör egész kerülete a képét a metszéspontba vetíti, ezt bizonyítja ebből [a könyvből] a negyedik [tétel] is, amelyik azt mondja, hogy: „A képek összes legkisebb része áthatol egymáson, anélkül, hogy egymásban feloldódnának.” Ez a levezetés a szemre is igaz. Még a legkisebb test képe sem hatol be a szembe anélkül, hogy a visszájára fordulna, mialatt pedig áthalad a kristálygömbön, még egyszer a visszájára fordul; ezért jelenhet meg a kép a szemben a valódi helyzetének megfelelően, ahogyan az adott tárgy a szemen kívül is elhelyezkedik.*

W.19 150.

 

Az idős emberek jobban látnak távolra, mint közelre, mert ugyanaz a tárgy, ha távolabb van, kisebb képet közvetít a szemhez, mint ha közel van.*

I.G.90.




Hátra Kezdőlap Előre