A fehér nem szín, de képes minden színt magába fogadni. Ha a szabadban van, akkor minden árnyéka kék, ez pedig a negyedik [tételből] következik, amelyik azt mondja: minden átlátszatlan test a vele szemközti tárgy színét veszi fel. Ha tehát ezt a fehéret megfosztjuk a napfénytől azáltal, hogy egy tárgyat közé és a nap közé helyezünk, akkor az egész fehér, amely a napot és a levegőt látja, megtartja magában a nap és a levegő színét, de az a rész, amelyik nem látja a napot, az árnyékban csak a levegő színét őrzi meg.
És ha ez a fehér nem látná a vidék zöldjét egészen a horizontig, akkor kétségtelenül abban az egyszerű színben jelenne meg, amelyik a levegőt is láthatóvá teszi.
Azok közül a színek közül, amelyek nem kékek, nagy távolságon azok közelítenek leginkább a kékhez, amelyek a legközelebb állnak a feketéhez, és fordítva, azok, amelyek a legkevésbé hasonlítanak a feketéhez, nagy távolságban is a saját színükben tűnnek fel.
A vidék zöldje tehát sokkal inkább kékbe fog átmenni, mint sárgába vagy fehérbe, és fordítva, a sárga és a fehér kevésbé fog átváltozni, mint a zöld vagy a piros.
Az egyforma fehérségű színek közül azok fognak fényesebben csillogni, amelyeknek sötétebb a hátterük. A fekete komorabbnak tűnik, ha fehérebb háttérből ugrik elő. A piros akkor tűnik a legsötétebbnek, ha sárga alapon van, és így van ez minden más színnel is, amelyiket a vele éppen ellentétes szín vesz körül.
C.184.
Ami fehérebb, az jobban felveszi a megvilágított vagy világító testek színét.
Miért nem tűnik a fehérrel határos fekete sötétebbnek, mint az, amelyik feketével határos, sem pedig a feketével határos fehér világosabbnak annál, mint amelyik fehérrel határos, mint azok a képek, amelyek hasadékon keresztül esnek be, vagy valamely sötét háttér szélén haladnak el?
Ez abból következik, hogy a képek azt a helyet, ahol elvágják őket, saját színükkel vonják be, és ha különböző színű képek ugyanazon a helyen találkoznak, akkor elegyítik a színeiket, és olyan keveréket hoznak létre, amelyben egyik színből több vagy kevesebb van, mint a másikból, aszerint hogy az egyik szín nagyobb mennyiségben van jelen, mint a másik.
A széleken viszont erősebbek és élesebben kidomborodnak a színek, mint más helyeken.
C.195.
A testek különböző színei nagy távolságnál csak azokon a részeken rajzolódnak ki, amelyekre odasüt a nap.
Az árnyékos részeken nagy távolságban nem vehető észre a testek színének különbözősége.
I.C.12.
Egy sötét tárgy kékebbnek fog tűnni, ha közte és a szem között nagyobb mennyiségű ragyogó levegő található, ahogyan azt az ember az ég színén is látja.
I.C.13.
Az árnyékban lévő színek annál többet vagy kevesebbet fednek fel természetes szépségükből, minél kisebb vagy nagyobb sötétség veszi őket körül. Ha azonban a színek világos térben vannak, akkor annál szebben fognak tündökölni, minél erősebb a fényforrás ragyogása.
Ellenvetés: éppen olyan sok különböző szín van az árnyékban, mint amennyi különböző szín a beárnyékolt tárgyon található.
Válasz: Az árnyékban lévő színek annál csekélyebb eltérést mutatnak egymáshoz képest, minél sötétebb a rájuk vetülő árnyék, és ezt megerősítik mindazok, akik a szabad térből a kapun keresztül az árnyékos templomba pillantanak, ahol a különböző színekbe öltöztetett festmények mind sötétségbe burkolóznak.
Tehát nagyobb távolság esetén a különböző színek árnyéka egyformán sötét.
Azokon a testeken, amelyeket egyszerre éri az árnyék és a fény, a megvilágított részek mutatják meg valódi színüket.
I.E.18.
Sem a fehér, sem a fekete nem átlátszó.
I.F.23.
A megvilágított tárgy színében van valami a fényforrás színéből is.
Minden test felületének a színében van valami annak a színéből, ami őt megvilágítja, továbbá valami a levegő színéből, ami a szem és a tárgy közé lép, vagyis a szem és a tárgy közötti átlátszó közvetítő színéből is.
A tükör által visszaadott képben mindig van valami az adott tükör színéből.
B.211.
A füstfelhő a horizont alatt fehér, a horizont felett pedig sötét, és bár a füstnek önmagában véve mindenhol ugyanolyan színe van, ez az egyöntetűség mégis különfélének mutatja magát, mégpedig az őt körülvevő tér különbözősége miatt.
W./Quaderni IV.10.
Mialatt a láng szétterjed, a felső része először sárga lesz, azután sáfrányszínű, majd füstként ér véget.
A világ különböző tájain sok olyan madár van, amelyeknek a tollazatán különféle mozgásaik közben nagyon szép színek keletkeznek, mint például nálunk a pávatollakon, vagy a kacsák és a galambok nyakán.
Azoknak a régi üvegeknek a felületén is látni ezt, amelyeket a föld alatt talál az ember, vagy a répák gyökerén, amelyek hosszú időn át a kút vagy egyéb állóvíz mélyén feküdtek. Ugyanis minden ilyen gyökeret ilyen, a szivárványhoz hasonlatos színskála vesz körül. A vízen szétterülő olajrétegen is megfigyelhető mindez, valamint a gyémántok vagy berillek felületéről visszaverődő napsugarakon. […] És ugyanígy még sok más esetben, amelyeket itt elhagyok, mert az itt felvázoltak elegendőek jelen értekezéshez.
W.19150.
Vedd fontolóra, hogy a borszesz minden színt és illatot felvesz, és ha kéket akarsz előállítani, tegyél bele búzavirágot, ha pedig pirosat, akkor pipacsot.
I.B.3.