A fáknak az a része, amelyik az árnyékból kiemelkedik, egészen egyszínű, és ahol a fák vagy az ágak vastagabbak, ott sötétebb, mert a levegő ott kevésbé érvényesül. De ahol az ágak kiemelkednek a többi ág közül, ott a fényes részek világosabbnak, a levelek pedig ragyogóbbnak tűnnek, mert a nap megvilágítja őket.
A felhők idomai csak azokon a részeken látszódnak, ahol nap éri őket, a többi idomaik nem észlelhetőek, mert árnyékban vannak.
Ha a nap keleten áll, a felhők pedig nyugaton, akkor a nap és a felhők között elhelyezkedő szem az idomok körvonalait, amelyekből ez a felhő áll, sötétnek látja. De azok a részek, amelyeket ez a sötét rész körülvesz, világosak lesznek. Ez amiatt van, hogy az ilyen felhők idomainak körvonalai az eget felülről és oldalról látják, úgy, hogy az bennük tükröződik.
A felhő és a fa árnyékos részein nem láthatóak az idomok.
A nap a folyó vagy hullámzó vízben nagyobbnak tűnik, mint az álló vízben.
Ha a felhők belépnek a nap és a szemed közé, akkor idomaik pereme világos lesz, a közepük tája pedig sötét. Ez azért van így, mert a felső peremeik tájékán a nap felülről, te pedig alulról látod őket. Ugyanez vonatkozik a fák ágaira is, és a felhők bizonyos részeiken ugyanolyan világosak, mint a fák, mert valamennyire áttetszők, a peremüknél pedig vékonyabbnak bizonyulnak.
Ha azonban a szemed a felhő és a nap között helyezkedik el, akkor mindez a felhőkkel éppen fordítva lesz; mert most az idomaik széle a sötét, és a közepe tája világos. Ez azért van, mert azt a részt, amit a nap lát, felülről látod, és mert e szélek bizonyos mértékben áttetszők, és látni engedik azokat a részeket, amelyek mögöttük rejtőznek. Mivel ezeket a részeket nem úgy éri a nap, mint azokat, amelyek feléje fordulnak, ezeknek valamivel sötétebbnek kell lenniük. Az is előfordulhat, hogy az alsó rész idomainak részleteit is látod, és mivel nem olyan a fekvésük, hogy a nap fényét vissza kellene verniük, mint az előbb, ezért ezek sötétebbek.
A fekete felhőkre, amelyek gyakran a világos, a nap által megvilágított felhők felett láthatók, más felhők árnyéka vetül, amelyek közöttük és a nap között helyezkednek el.
Azoknak a felhőknek az idomai is sötét körvonalakat mutatnak fel, amelyek a napot felülről kapják, mivel világos háttérből emelkednek ki. Ha meg akarsz erről győződni, nézd meg egy felhő felső szélét, amelyik egészen világos, mert az ég kékjéből emelkedik ki, ami pedig sötétebb a felhőnél.
C.97.
Egy adott táj fái a zöld különböző árnyalatait mutatják; mert némelyek feketébe játszanak át, mint a lucfenyők, az erdei fenyők, a ciprusok, a babérfák és a buxusok és más hasonlóak, némelyek sárgásak, mint a dió- és a körtefák, a szőlőtőkék, valamint a fiatal lomb, némelyek sötét sárgába fordulnak, mint a gesztenye, a tölgy és effélék, némelyek ősszel megpirosodnak, mint a berkenye, a gránátalmafa, a szőlőtőkék és a cseresznyefák, némelyek pedig fehéren csillognak, mint a fűzek, az olajfák, a nád és effélék.
Ha a napot felhők takarják, a tárgyak alakja kevésbé élesen rajzolódik ki, mert a fák és az épületek világos és árnyékos része között csekélyebb különbség tapasztalható. Mivel ezeket a levegő világossága világítja meg, amely oly módon veszi körül a tárgyakat, hogy azoknak csak halvány árnyéka van, a halvány árnyékok pedig olyan gyorsan elenyésznek, hogy elmosódnak a határaik.
Ha a fák a nap és a szem között állnak, akkor az ember az árnyékok mögött, amelyek a közepüktől indulnak ki, a levelek zöldjét átlátszónak fogja látni. Ezt az áttetszőséget azonban sok helyütt megtörik az árnyékos levelek és ágak, amelyek közted és közöttük helyezkednek el, vagy pedig a felső részek levelein sok kis ragyogó fény kíséri.
A nap első óráiban a levegő dél felé, a horizont közelében félhomályos a vöröses felhőzettől. Nyugat felé egészen sötét, kelet felé azonban a horizont nedves párája világosabb, mint a levegő horizontja. Keleten az épületek fehérsége alig megkülönböztethető, délen viszont annál inkább sötét pirosba játszik, minél távolabb helyezkednek el, és csak nyugaton rendes.
C.176.
Amikor a nap alacsonyabban áll, akkor a szivárványnak nagyobb íve van, ha viszont magasabban áll, akkor éppen fordítva.
Ha a nap keleten egy kicsi, vastag felhő mögé rejtőzik, akkor ezt a felhőt vöröses ragyogás veszi körül.
C.97.
Téli táj ábrázolásánál a hegyek nem lehetnek olyan kékek, mint amilyennek nyáron látszanak. Ezt bizonyítja ennek [a könyvnek] a negyedik [tétele], amely így szól: „A távolban látszó hegyek közül kékebbnek tűnik az, amelyik önmagában sötétebb.” Amikor tehát a fák csupaszak, akkor hamuszürke színben tűnnek fel. Amikor azonban még megvannak a leveleik, akkor zöldebb a színük, és minél sötétebb a zöld a hamuszürkéhez képest, annál kékebbnek fog tűnni a zöld a hamuszürkéhez képest. Továbbá ennek [a könyvnek] a második [tétele] szerint a lombos fák árnyéka a csupasz fák árnyékához képest annyival sötétebb, minél vastagabb a lombos fa a csupaszhoz képest. Így bizonyítottuk is tételünket.
A levegő kék színének meghatározásából kiderül, miért kékebb a táj nyáron, mint télen.
C.184.
Egy és ugyanazon távolságra lévő tárgy többé vagy kevésbé élesen rajzolódik ki, aszerint, hogy a szem és a tárgy közötti levegő vékonyabb vagy vastagabb.
Mivel tudod, hogy a kisebb vagy nagyobb mennyiségű levegő, ami a szem és a tárgy között helyezkedik el, a test határait a szemnek többé vagy kevésbé elmosódottan adja vissza, a testek élességének elmosódását mindig az őket szemlélő szemének távolsága szerint kell megjelenítened.
I.E.79.
A tájat úgy kell lerajzolni, hogy a fák félig fényben, félig pedig árnyékban legyenek; de jobb ezt akkor csinálni, amikor a napot felhők takarják, mert akkor a fákat az ég általános fénye és a föld általános árnyéka éri, és azok a részeik lesznek sötétebbek, amelyek a fa közepéhez, illetve a földhöz közelebb vannak.
Amikor a nap keleten áll, akkor a rét füveinek és a többi kis növénynek a zöldje nagyon szép, mert a nap beragyogja őket. Ez azonban nem történik meg a nyugati fekvésű réteken, és a déli vagy északi fekvésű rétek zöldje is csak fele olyan szép.
A hegyek árnyékának sötét színei nagy távolság esetén szebb és tisztább kékbe hajlanak, mint a megvilágított részeik, ez pedig abból következik, hogy, ha a hegy földje vöröses, akkor azok a részei, amelyekre a fény esik, barnák. És minél erősebb fény esik rájuk, annál inkább megmutatja a saját színét.
I.G.19.