Allegóriák

A hírnevet madár képében kell megjeleníteni, amelyet tollak helyett nyelvek borítanak.

I.B.3.

 

A Mór szemüvegben, az irigység a rágalommal karöltve, az igazságosság pedig feketén a Mór miatt.

I.H.88.

 

A fáradozás szőlővesszővel kezében.

 

Galeazzo a szép idő és a vihar között.

 

A Mór a jószerencse képében, hajjal, ruhákkal és kezekkel maga előtt, és Messer Gualtieri, aki éppen most érkezik, és hódolatteljes mozdulatokkal igazgatja ruhái szegélyét.

A szegénység pedig ijesztő alakban üldöz egy fiatalembert. A Mór azonban ruhája szélével eltakarja őt, és arany pálcájával megfenyegeti a szörnyeteget.

I.I.138.

 

Öröm.

Ikrek, hiszen egyik a másik nélkül nem létezhet, mintha csak össze lennének ragasztva. A hátukat fordítják egymásnak, hiszen ellentétesek.

Az öröm és a bánat allegóriája: kétfejű, négykarú alak, az egyik fej fiatal, a másik öreg.

 

Arany. Sár.

Ha megragadod az örömöt, tudnod kell, hogy mögötte olyasvalami rejtőzik, ami gyötrelmet és bánatot okoz majd neked.

Ez az öröm és a bánat együtt, amelyeket kétfejűként kell ábrázolni, mivel egyik sosem választható el a másiktól. Háttal vannak egymásnak, hiszen egyik a másik ellentéte. Egy testből ágaznak ketté, mivel azonos alapon nyugszanak: az öröm alapja a bánattal való vesződség, a bánat alapját pedig a hiú, érzéki vágyak képezik. Jobb kezében egy nádszálat tart, amely haszontalan és gyümölcstelen, szúrása pedig mérgező. Toszkánában ebből készítik az ágyak alját, így jelzik, hogy itt mihaszna álmokat szövögetnek, és életük nagy részét elfecsérelik. A leginkább hasznosítható időt pocsékolják, vagyis a reggeli órákat, amikor az elme még tiszta és kipihent, a test pedig újabb fáradozásokra kész. Ez az a hely, ahol hitvány gyönyöröket kergetnek, és lehetetlen dolgokat vesznek fejükbe, testüket állítják a gyönyörök szolgálatába, amelyekért gyakorta elhibázott életükkel fizetnek. Ezért tesznek nádat az ágy aljába.

 

A halálon lovagló irigység allegóriája.

Az irigység fügét mutat az ég felé, mert, ha csak lehet, Isten ellen használja erejét. Arcán kegyes ábrázatot mutató maszkot visel. Tekintetét pálma és oliva ágak bántják, szemét babér és mirtusz sebzi, ez jelzi, hogy a győzelem és az igazság sértik őt. Seregnyi villám csap elő belőle, amelyek a rágalmakat jelképezik. Sovány és aszott, hisz folytonosan epekedik. Szívét sziszegő kígyó mardossa. Hátán tegez, nyelve helyén nyilak, mert gyakran ezekkel sebez. Testét leopárdbőr fedi, mert a leopárd irigységből tőrbe csalta és megölte az oroszlánt.

Kezében virágokkal teli vázát tart, ám a virágok között skorpiók, varangyok és más mérges rovarok bújnak meg. Meglovagolja a halált, hiszen az irigység halhatatlan, és mindig kész az uralkodásra. A gyeplőn különböző fegyverek lógnak, a halál megannyi eszköze.

Mihelyt az erény világra jön, rögtön megszüli az irigységet is magával szemben. Előbb tűnik el az árnyék a test nyomából, mint az irigység az erényéből.

Oxford/Rajzok. 29.

 

Két alak, az egyik maszk szemben a nappal; a másik lángokban áll.

Igazság: a nap. Hazugság: álarc. Ártatlanság, rosszindulat.

A tűz elpusztítja a hazugságot, azaz a szofizmust, és eloszlatja a homályt az igazság körül.

A tűz arra való, hogy felemésszen minden szofizmust, felfedje és megmutassa az igazságot, mert ő a fény, amely elűzi a sötétséget, amely minden lényegeset elfed.

Igazság. A tűz elpusztít minden szofizmust, azaz a hazugságot, és nem hagyja meg, csak az igazságot, vagyis az aranyat.

Az igazság végül felfedi magát, sohasem színlel, ilyen bíró előtt a színlelés megsemmisül.

A hazugság álarcot visel.

Semmi sem marad rejtve a nap alatt. A tűz az igazságot szolgálja, mert elpusztít minden szofizmust és hazugságot, az álarc pedig az álnokságot és a hazugságot, amely elfedi az igazságot.

W. 12700.

 

A pók azt hitte, menedékre lel a kulcslyukban, ám ott a halál leselkedett rá.

C.299.

 

Ledöntött fa, amely újra kihajt.

Még reménykedem.

F.III.63.

 

Borostyánnal díszített ruhák vázlatai. A borostyán hosszú életű.

 

A rossz, amely nem árt nekem, olyan, mint a jó, amely nincs hasznomra. Káka, amely megtartja a szalmaszálakat, hogy aztán megfojtsa őket.

Láng a lámpásban, amelyet két oldalról fújtatnak.

I.M.4.

 

A gondolatok a remény felé fordulnak.

Madarak kalitkában.

 

A hálátlanságot kézbe kell adni. A tűz felemészti az őt tápláló fahasábot.

Fahasáb a lángok között.

 

A hálátlanságra.

Amikor feljön a nap, amely mindenhonnan elűzi a homályt, kioltod a fényt, amely addig a te hasznodra és kényelmedre űzte el azt egyes helyekről.

Napsugarak, arc, amely éppen elfújja a gyertyát.

P.2038.

 

Orsó. Addig forgok, amíg a szövet el nem fogy.

Szorgalom.

 

Próba során ismerszik meg a színarany.

Fújtatókemence.

I.H.98.




Hátra Kezdőlap Előre