Az oroszlánok faja karmokban végződő mancsával felnyitja a földet, üregeket ás, és a neki alávetett többi állattal együtt beléjük temetkezik.
A sötétség leplébe burkolózva állatok jönnek majd fel a föld alól, hihetetlen ugrásokkal vetik magukat az emberi fajra, vérét ontva szétmarcangolják és felfalják.
A levegőből pedig ocsmány, szárnyas lények csapnak le, rávetik magukat az emberekre és az állatokra, és vérfagyasztó üvöltéssel felfalják őket. Gyomrukat vörös vérrel töltik meg.
Látni majd a széttépett húsból szivárgó vért, amint barázdákat szánt az emberek külsején.
Oly kegyetlen betegség támadja meg az emberiséget, hogy tulajdon körmeikkel szaggatják le húsukat.
Vagyis a rüh.
Látni majd, amint a fák levelei lehullanak, és a vizek folyása megreked.
A tenger vize a magas hegycsúcsok fölé, az égbe száll majd, s onnan zúdul rá az emberi hajlékokra.
Vagyis a felhőkből.
Látni majd, amint a leghatalmasabb fákat a dühödt szél keletről nyugatra fújja.
Vagyis a tenger felett.
Az emberek elhajítják maguktól saját élelmüket.
Vagyis elvetik.
Az emberi nem odáig jut, hogy egyik a másik beszédét nem érti többé.
Vagyis egy német egy törököt.
Látni majd, hogy az apák mások kényére-kedvére áruba bocsátják saját leányaikat, sőt meg is jutalmazzák őket, s felhagynak minden korábbi óvatossággal.
Amikor a leányka férjhez megy.
Az emberek madárrá változva jönnek elő a sírokból, rávetik magukat a többi emberre, és táplálékukat tulajdon kezükből vagy a terített asztalról veszik el.
A legyek.
Sokan vannak, akik megnyúzzák anyjukat, és bőrét kifordítva húzzák rá újból.
A földművesek.
Boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét.
Jó műveket olvasni, és az olvasottakat megfontolni.
Az embereket, csakúgy, mint a madarakat, az égbe repítik a tollak.
Vagyis a tollakkal írott betűk.
Az ember halálát saját művei okozzák.
A kardok és a lándzsák.
Az emberek éppen azt kergetik, amitől a leginkább tartanak.
Vagyis nyomorultak lesznek, hogy ne jussanak nyomorúságba.
A szétválasztott dolgok újra egyesülni fognak, és olyan erőre tesznek szert, amellyel vissza tudják majd adni az emberek elveszett emlékezetét.
Vagyis a papirusztekercsek, amelyek különálló rostokból készültek, és megőrzik az emberek dolgait és cselekedeteit.
Látni majd, amint a halottak csontja gyors mozgásával szerencsét hoz mozgatójának.
A kocka.
Az ökrök szarvukkal óvják a tüzet saját halálától.
A lámpás.
Az erdők gyermekeket hoznak a világra, amelyek azután halálukat okozzák.
A fejsze nyele.
Az emberek durván megverik azt, aki életet adott nekik.
Gabonát csépelnek.
Az állatok bőre kimozdítja az embereket a csöndből, hangos kiáltozásra és káromkodásra késztetve őket.
Labda, amellyel játszanak.
Az állatok bőréből kijövő széltől az emberek ugrálni kezdenek.
Dudaszó, amelyre táncolnak.
A levert dióról.
Akik jót tesznek, nagyobb verést kapnak, gyermekeiket elveszik és megnyúzzák vagy lemeztelenítik, csontjaikat pedig eltörik és összezúzzák.
A szobrokról.
Ó, kit látok? A Megváltót, újra megfeszítve.
Az ember szájáról, amely sírként tátong.
Éktelen zaj szűrődik ki azoknak a sírjából, akik csúnya, erőszakos halállal értek véget.
Az állatok bőréről, amely mindennek megőrzi az értelmét, amit csak ráírtak.
Minél többet beszélget valaki a bőrrel, az értelem burkával, annál nagyobb bölcsességre tesz szert.
Akik füvet esznek, nappallá változtatják az éjszakát.
Faggyú.
I.I.63–67.