Próféciák

Az oroszlánok faja karmokban végződő mancsával felnyitja a földet, üregeket ás, és a neki alávetett többi állattal együtt beléjük temetkezik.

 

A sötétség leplébe burkolózva állatok jönnek majd fel a föld alól, hihetetlen ugrásokkal vetik magukat az emberi fajra, vérét ontva szétmarcangolják és felfalják.

 

A levegőből pedig ocsmány, szárnyas lények csapnak le, rávetik magukat az emberekre és az állatokra, és vérfagyasztó üvöltéssel felfalják őket. Gyomrukat vörös vérrel töltik meg.

 

Látni majd a széttépett húsból szivárgó vért, amint barázdákat szánt az emberek külsején.

 

Oly kegyetlen betegség támadja meg az emberiséget, hogy tulajdon körmeikkel szaggatják le húsukat.

Vagyis a rüh.

 

Látni majd, amint a fák levelei lehullanak, és a vizek folyása megreked.

 

A tenger vize a magas hegycsúcsok fölé, az égbe száll majd, s onnan zúdul rá az emberi hajlékokra.

Vagyis a felhőkből.

 

Látni majd, amint a leghatalmasabb fákat a dühödt szél keletről nyugatra fújja.

Vagyis a tenger felett.

 

Az emberek elhajítják maguktól saját élelmüket.

Vagyis elvetik.

 

Az emberi nem odáig jut, hogy egyik a másik beszédét nem érti többé.

Vagyis egy német egy törököt.

 

Látni majd, hogy az apák mások kényére-kedvére áruba bocsátják saját leányaikat, sőt meg is jutalmazzák őket, s felhagynak minden korábbi óvatossággal.

Amikor a leányka férjhez megy.

 

Az emberek madárrá változva jönnek elő a sírokból, rávetik magukat a többi emberre, és táplálékukat tulajdon kezükből vagy a terített asztalról veszik el.

A legyek.

 

Sokan vannak, akik megnyúzzák anyjukat, és bőrét kifordítva húzzák rá újból.

A földművesek.

 

Boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét.

Jó műveket olvasni, és az olvasottakat megfontolni.

 

Az embereket, csakúgy, mint a madarakat, az égbe repítik a tollak.

Vagyis a tollakkal írott betűk.

 

Az ember halálát saját művei okozzák.

A kardok és a lándzsák.

 

Az emberek éppen azt kergetik, amitől a leginkább tartanak.

Vagyis nyomorultak lesznek, hogy ne jussanak nyomorúságba.

 

A szétválasztott dolgok újra egyesülni fognak, és olyan erőre tesznek szert, amellyel vissza tudják majd adni az emberek elveszett emlékezetét.

Vagyis a papirusztekercsek, amelyek különálló rostokból készültek, és megőrzik az emberek dolgait és cselekedeteit.

 

Látni majd, amint a halottak csontja gyors mozgásával szerencsét hoz mozgatójának.

A kocka.

 

Az ökrök szarvukkal óvják a tüzet saját halálától.

A lámpás.

 

Az erdők gyermekeket hoznak a világra, amelyek azután halálukat okozzák.

A fejsze nyele.

 

Az emberek durván megverik azt, aki életet adott nekik.

Gabonát csépelnek.

 

Az állatok bőre kimozdítja az embereket a csöndből, hangos kiáltozásra és káromkodásra késztetve őket.

Labda, amellyel játszanak.

 

Az állatok bőréből kijövő széltől az emberek ugrálni kezdenek.

Dudaszó, amelyre táncolnak.

 

A levert dióról.

Akik jót tesznek, nagyobb verést kapnak, gyermekeiket elveszik és megnyúzzák vagy lemeztelenítik, csontjaikat pedig eltörik és összezúzzák.

 

A szobrokról.

Ó, kit látok? A Megváltót, újra megfeszítve.

 

Az ember szájáról, amely sírként tátong.

Éktelen zaj szűrődik ki azoknak a sírjából, akik csúnya, erőszakos halállal értek véget.

 

Az állatok bőréről, amely mindennek megőrzi az értelmét, amit csak ráírtak.

Minél többet beszélget valaki a bőrrel, az értelem burkával, annál nagyobb bölcsességre tesz szert.

 

Akik füvet esznek, nappallá változtatják az éjszakát.

Faggyú.

I.I.63–67.




Hátra Kezdőlap Előre