Előszó

 

B. tanárúrnak

 

 

– Kell-e tudománnyal foglalkozni ? – kérdeztem tőle.

– Nézd, aki csinálja, az hülye, aki nem, az is marad.

 

 

Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm a tudománnyal kapcsolatos, az elmúlt két évtizedben készült esszé jellegű írásaimat, sejtettem, hogy nem menekülök meg a magyarázkodó előszó írásának kényszerétől.

Kémikus diplomával és öntudattal egy fizikai kutatóintézetben matematikai és számítástechnikai eszközöket felhasználva biológiai kutatási témákon dolgozom. Ez már magában is skizofrén helyzet. Ezen túl időnként arra is indíttatást éreztem, hogy bölcsészeknek írjak természettudományról.

Így azután, visszatekintve azt látom, hogy az írások zömében különféle (létező vagy vélt) közösségeket igyekeztem győzködni egy másik (létező vagy vélt) közösség hagyományairól és észjárásáról. A bölcsészeket a természettudományos kultúra fontosságáról, a kísérletezőket az elméletek nélkülözhetetlenségéről. A természettudósokat a filozófia hasznáról. Ha még egy címet lehetne adni e tanulmánykötetnek, alighanem ez lenne: Között.

Pályám első évtizedét Benedek Pál, a másodikat Szentágothai János vonzáskörében töltöttem. Azt remélem, hatásuk érződik a szövegeken. Azzal is tisztában vagyok, hogy az ELMOHA kör tagjai és diákjaim alkotta szellemi környezet nélkül az irományok sosem készültek volna el. Köszönöm.

Hálás vagyok, hogy szerkesztőm, Rácz András a maga matematikusi precizitásával gondozta a szöveget. Ennek következtében kisebb stilisztikai korrekciókat is végrehajtott, azaz megjelent írásaimat nem tekintette „szent szövegeknek”. A szerkesztés során találkoztunk egy komoly problémával, nevezetesen az ismétlődő szövegrészek kérdésével. Ha ugyanis egy rögeszmémet egyszer már megfogalmaztam, akkor azt szükség esetén (még a szövegszerkesztők előtti korszakban is) egy másik irományba szánt szándékkal változatlanul átmásoltam. Egyben olvasva a könyvet ez talán bosszankodás forrása is lehet. Mégis úgy döntöttünk, néhány esetben felvállaljuk, hogy bizonyos szövegrészek, idézetek ismétlődnek. Igaz, így több nyomdafesték fogy, de tudomásul vettük, lineáris szöveget és nem hypertextet állítunk elő. Másként mondva a húsz év alatt elkészült itt olvasható szövegek az idő múlásával az agyamban/tudatomban történő változásokat tükröző filmkockáknak is tekinthetők.

Köszöntöm a reménybeli Olvasót.

 

Érdi Péter

Budapest–Csillebérc

2000. október 3.




Kezdőlap Előre