Vissza a kezdőlapra


Nagy méretű kép
NAGYÍTHATÓ KÉP

1921 - Olaj, karton, 131x100 cm
Magyar Nemzeti Galéria

MŰELEMZÉSEK
Hevesy Iván cikkéből
Bodnár Éva elemzése
Szabó Lilla írása
Szobotka aktrajzai
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Az akt: formák harmonikus szervezete de puha, rugalmas test és eleven izomzat, térben kiterjedő, felépített organizmus, de a szín és fény látomása is. De az érzéki formának és a lelki formának egymást nem zavaró és egymásnak ellent nem mondó szintézise nem mindig sikerül még Szobotkának, éppen a probléma nehézségei és újsága miatt. Sokszor egyenetlenek a képek: például: színszerű, foltszerű háttérből emelkedik a plasztikus, téri hatású akt.

(Hevesy Iván: Szobotka Imre képei c. cikkből)

Forrás: Nyugat, 1921. 12. szám
             http://epa.oszk.hu/00000/00022/00295/09017.htm




A kubizmus első magyar képviselőinek egyike volt. 1911-13-ban Párizsban az Académie "La Palette"-ban J. Metzinger és H. Le Fauconnier voltak a mesterei, 1913-ban a Salon des Indépendants kiállításán a kubizmus teoretikusának, A. Gleizes-nek, A. Dunoyer de Segonzacnak és M. Chagallnak a festményei mellett Szobotka képei is szerepeltek. Munkáira G. Apollinaire is felfigyelt. Az I. világháború alatt egy bretagne-i kis faluba internálták. Egy évtizednyi franciaországi távollét után tért haza, tarsolyában a formalátás és ábrázolás modern szemléletével. Ekkor festette a Fekvő aktot. Művében mindazt összefoglalta, amit a festészet új stílusából magáévá tett és egyénivé alakított. A kritika az akt érdekes beállítását, lilás, barnás, kékes, sárgás tónusokba olvadó finom színezését dicsérte. A kubisztikus szerkesztésre jellemző formákat a színek közelítő és távolító erejével, a felületi fények játékával fogta egységbe. A képet 1959-ben a művésztől vásárolta meg a Magyar Nemzeti Galéria.

(Bodnár Éva)

Forrás: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei / Szerk.: Solymár István, Corvina Kiadó, Bp., 1975, 74. oldal




A mester kubista képeinek leegyszerűsített, konstruktív tömeget érzékeltető ábrázolására már 1913-ban felfigyelt a francia kritika. Szobotka felismerte a kubizmus külsőségekben tobzódó kísérletezései mögött a formabontás adta nagy lehetőségeket. Az 1921-ben megfestett Fekvő akt képén művészeti elveinek, elmélyült gondolatainak kiteljesedő megvalósulását látjuk. Feltűnő rajta - ellentétben a kubizmus általános törekvéseivel - a színek élénksége és lényegi kifejező szerepe. Szobotka a kép születésével egy időben írja: "A természet feloldódik a képben s a kép ritmusából az a természet csendül ki, amely hozzá az impulzust adta. Ilyen értelemben naturalista vagyok; kubista annyiban, hogy megkívánom a kép elemeiben az okozati összefüggést és a szuverén rendet, sőt expresszionista is, amennyiben a környező világnak s vele szembeállásomnak festői kifejezését keresem. Aminthogy minden kép, minden festő végeredményben ezt célozza."

(Szabó Lilla)

Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat / Főszerk.: Csorba Géza
             Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 275. oldal



Szobotka aktrajzai


Háttal fekvő női akt, 1913 körül Akt, 1930 körül



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére