a: Káposztafej leveles állapotban
b: Megtisztított fej
c: Csíranövény
d: Mag (nagyítva).
A fejes káposzta kétéves növény. Az első évben a rövid szártagú tengelyképleten a sűrűn álló egymásraboruló levelek "fejet" hoznak létre, a második évben szára megnyúlik, és virágzatot hajt. Felső levelei keskenyedő vállúak. Fürtben álló virágok szirmai sárgák vagy fehéresek. Termése becő.
Őse talán a vadkáposzta (Brassica oleracea L. var. silvestris L.), melynek őshazája a Földközi-tenger partvidéke, Nagy-Britannia, Hollandia és Észak-Franciaország tengerpartja. Egyik legrégebben fogyasztott zöldségféle. Már 4000-4500 éve ismerik. A görögök és rómaiak is termesztették. Európa többi országaiban a IX. században kezdett elterjedni. Ma minden világrészen termesztik. Legnagyobb vetésterülete a Szovjetunióban és az USA-ban van. Magyarországon a XV. században már szántóföldön is termesztették. Legfőbb káposztatermő vidékeink: a Nyírség, Hajdúság, Budapest, Győr, Szentes környéke. A morzsalékos szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. A korai fajtákat inkább lazább, a késői fajtákat inkább kötöttebb talajokon célszerű termeszteni. Magyarországon is sokféle fajtáját termesztik. A "Braunschweigi" fajta középérésű, középnagy, alacsonynövésű, rövid torzsájú fajta. Nálunk igen elterjedt, és a szabolcsi tájfajtáink is valószínűleg ebből keletkeztek.
Felhasználása sokoldalú: salátának, főzeléknek, levesnek stb. használják. A konzervipar is sokat feldolgoz, de értékes takarmánynövény is.
A vörös káposzta a fejes káposztától az antocián-festéktől lilás leveleivel különbözik. Kisebb területen minden világrészben termesztik; Magyarországon inkább a városellátó övezetekben. A talaj vízgazdálkodásával szemben igényesebb a fejes káposztánál. Elsősorban salátaként fogyasztják.
A kalarábé föld feletti szára gumószerűen megvastagodott, rajta a tőlevelek hosszú nyelűek. Származása ismeretlen; már a XVI. században termesztették. Sokfelé kultiválják, főleg Közép- és Nyugat-Európában. Magyarországon termesztése igen elterjedt, főleg a városellátó övezetekben. Számos fajtája ismert. Ez a legkorábbi káposztafélénk. Leves és főzelék készítésére használják.
A kelkáposzta levelei hólyagosan ráncoltak, fodrosak, lazábban simulnak egymáshoz, megnyúlt "fejet" alakítanak. A régi rómaiaknál ismeretlen volt; valószínűleg itáliai származású. Ma minden világrészben ismerik és termesztik. Magyarországi termesztési tájai Mohács és Szentes környéke, valamint a városellátó övezetek. A talajjal szemben kevésbé igényes, mint a fejes káposzta, a szárazabb viszonyokat is jobban bírja: Főzelékként fogyasztják.
A bimbóskel szára az első évben 60-80 cm magasra is megnő. Levelei hosszú nyelűek, lemezei kanál alakúak. A levelek hónaljában fejlődő, 3-6 cm átmérőjű levelek egymásra borulásából keletkezett ún. "bimbókat" fogyasztják.
Csak kultúrában ismert, származása ismeretlen. Kisebb területeken a világ minden részén, így pl. Belgiumban évszázadok óta nagyobb területeken termesztik. Magyarországon termesztése elég lassan terjed. Főzelékként fogyasztják.
Az eddig tárgyalt káposzta-változatokkal szemben a karfiol egyéves növény. Húsos, fejletlen, tömör, elfehéredő virágzatát fogyasztják. Rövidszártagú hajtástengelyén valamennyi levele szétálló, és a nagy virágzatot gallérszerűen veszi körül. Virágzata és termése a fejes káposztáéhoz hasonló.
Az utóbbi évtizedekben világszerte növekszik a termesztése és fogyasztása. Magyarországon is a utóbbi évtizedekben kezdett nagyobbméretűvé válni a termesztése; főleg városellátó övezetekben termesztik több fajtáját. Talajigénye a többi káposztafélékhez hasonló. Levesbe, salátaként és főzelékként, valamint kisütve fogyasztják.
Őse talán a vadkáposzta (Brassica oleracea L. var. silvestris L.), melynek őshazája a Földközi-tenger partvidéke, Nagy-Britannia, Hollandia és Észak-Franciaország tengerpartja. Egyik legrégebben fogyasztott zöldségféle. Már 4000-4500 éve ismerik. A görögök és rómaiak is termesztették. Európa többi országaiban a IX. században kezdett elterjedni. Ma minden világrészen termesztik. Legnagyobb vetésterülete a Szovjetunióban és az USA-ban van. Magyarországon a XV. században már szántóföldön is termesztették. Legfőbb káposztatermő vidékeink: a Nyírség, Hajdúság, Budapest, Győr, Szentes környéke. A morzsalékos szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. A korai fajtákat inkább lazább, a késői fajtákat inkább kötöttebb talajokon célszerű termeszteni. Magyarországon is sokféle fajtáját termesztik. A "Braunschweigi" fajta középérésű, középnagy, alacsonynövésű, rövid torzsájú fajta. Nálunk igen elterjedt, és a szabolcsi tájfajtáink is valószínűleg ebből keletkeztek.
Felhasználása sokoldalú: salátának, főzeléknek, levesnek stb. használják. A konzervipar is sokat feldolgoz, de értékes takarmánynövény is.
A vörös káposzta a fejes káposztától az antocián-festéktől lilás leveleivel különbözik. Kisebb területen minden világrészben termesztik; Magyarországon inkább a városellátó övezetekben. A talaj vízgazdálkodásával szemben igényesebb a fejes káposztánál. Elsősorban salátaként fogyasztják.
A kalarábé föld feletti szára gumószerűen megvastagodott, rajta a tőlevelek hosszú nyelűek. Származása ismeretlen; már a XVI. században termesztették. Sokfelé kultiválják, főleg Közép- és Nyugat-Európában. Magyarországon termesztése igen elterjedt, főleg a városellátó övezetekben. Számos fajtája ismert. Ez a legkorábbi káposztafélénk. Leves és főzelék készítésére használják.
A kelkáposzta levelei hólyagosan ráncoltak, fodrosak, lazábban simulnak egymáshoz, megnyúlt "fejet" alakítanak. A régi rómaiaknál ismeretlen volt; valószínűleg itáliai származású. Ma minden világrészben ismerik és termesztik. Magyarországi termesztési tájai Mohács és Szentes környéke, valamint a városellátó övezetek. A talajjal szemben kevésbé igényes, mint a fejes káposzta, a szárazabb viszonyokat is jobban bírja: Főzelékként fogyasztják.
A bimbóskel szára az első évben 60-80 cm magasra is megnő. Levelei hosszú nyelűek, lemezei kanál alakúak. A levelek hónaljában fejlődő, 3-6 cm átmérőjű levelek egymásra borulásából keletkezett ún. "bimbókat" fogyasztják.
Csak kultúrában ismert, származása ismeretlen. Kisebb területeken a világ minden részén, így pl. Belgiumban évszázadok óta nagyobb területeken termesztik. Magyarországon termesztése elég lassan terjed. Főzelékként fogyasztják.
Az eddig tárgyalt káposzta-változatokkal szemben a karfiol egyéves növény. Húsos, fejletlen, tömör, elfehéredő virágzatát fogyasztják. Rövidszártagú hajtástengelyén valamennyi levele szétálló, és a nagy virágzatot gallérszerűen veszi körül. Virágzata és termése a fejes káposztáéhoz hasonló.
Az utóbbi évtizedekben világszerte növekszik a termesztése és fogyasztása. Magyarországon is a utóbbi évtizedekben kezdett nagyobbméretűvé válni a termesztése; főleg városellátó övezetekben termesztik több fajtáját. Talajigénye a többi káposztafélékhez hasonló. Levesbe, salátaként és főzelékként, valamint kisütve fogyasztják.
