Vissza a kezdőlapra


Fénykép 1939-ből

ÉLETRAJZI ADATOK
A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke
A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárból
A Nagy magyar mesterek sorozatból
Időrendi áttekintés
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. aug. 6. - Budakeszi, 1941. szept. 7.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt (1927-30). A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán bemutatott csendélettel jelentkezett először. A Kassák Lajos szerkesztette Munka c. lap fiatal konstruktív művészeihez csatlakozott. 1930-34 között Korniss Dezsővel együtt Párizsban Légernél tanult. Itt megismerkedett a kubizmussal, a szürrealizmussal, de ezeknél is nagyobb hatással volt rá az avantgarde szovjet filmművészet. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron a bartóki népzenegyűjtés módszerét követve népi képzőművészeti motívumokat kutatott. Számos rajzán a szentendrei parasztművészet és anyagi kultúra metamorfózisa ment végbe. Stílusában népi motívumok absztrakt és szürrealista jegyekkel, szimbólumokkal is ötvöződtek. Ugyancsak magába szívta a szerb egyházművészet stílusát is. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) visszautasította műveit, gyűjteményes kiállításait barátoktól kölcsön kapott műtermekben rendezte. A fasizmus kiváltotta szorongásos életérzést apokaliptikus szörnyeket idéző rajzaiban vetítette ki. A sokat nélkülöző festő fiatalkori betegsége, tüdőbaja a negyvenes évek elején kiújult, a budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg. Az Alkotás művészházban 1943-ban rendezett emlékkiállítása után műveit több tárlaton is bemutatták. Művészete a magyar avantgarde piktúra legegyénibb terméke. Racionalista szerkezeti elv és szürrealisztikus vizionáriusság egyesült művészetében. 1948-ban az Európai Iskola rendezésében, 1966. áprilisban Szentendrén gyűjteményes emlékkiállításon mutatták be műveit.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon
             http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/




VAJDA Lajos
festő
Született: Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6.
Meghalt: Budapest, 1941. szeptember 7.
Mestere: Herman Lipót, Csók István

Vajda Lajos Szentendrén 1915-ben a Vajda család Szerbiába költözött; Belgrádban és Valjevóban laktak. 1922-ben visszaköltöztek Magyarországra, hol Zalaegerszegen, hol Budapesten éltek. 1923-ban végleg Szentendrén telepedtek le. Vajda ekkor kezdett rendszeresen rajzolni az OMIKE rajziskolában, ahol többek között Herman Lipót is tanította. 1928-30 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Csók István volt. 1928-ban belépett Kassák Munka-körébe, és ebben az évben, valamint 1930-ban részt vett az Új Progresszív Művészek csoportkiállításán (Nemzeti Szalon, Tamás Galéria). 1930-34 között Párizsban élt, ahol a Musée de l'Homme és a Musée Guimet anyagát tanulmányozta, és a kor modern művészetével ismerkedett meg. Nagy hatással voltak rá a régi szakrális kultúrák alkotásai, valamint a franciaországi román és gótikus katedrálisok. Itt szövődött barátsága a Munka-körből már korábban megismert Szabó Lajossal. Baráti köréhez tartozott továbbá Hajdu István szobrász és Trauner Sándor festő, későbbi díszlettervező. Kora művészeti problematikájának metszéspontját ekkor Malevics és Kandinszkij programjában, valamint a modern orosz és francia filmművészet törekvéseiben látta. Itt készült fotómontázsai a kor és a hely közvetlen hatását mutatják. 1934-ben hosszú nyomorgás után fizikailag megviselten, de művészileg feltöltődve és felkészülve tért vissza Magyarországra. Ettől kezdve Szentendrén dolgozott. 1935-ben megismerkedett leendő feleségével, Richter (Vajda) Júliával. 1935-36-ban Korniss Dezsővel Szentendrén, Szigetmonostoron és más környező falvakban etnológiai gyűjtőmunkát folytatott. Vajda az egykorú népi használatban lévő, tárgyak, épületek és ornamentális díszítések motívumait gyűjtötte. Célkitűzése volt, hogy kifejezésre juttassa Magyarország speciális, kelet-nyugat közé ékelődött helyzetét. Figuratív művészetére ekkor a gyermekkori szerbiai emlékekből már ismert pravoszláv ikonok voltak hatással. 1937-ben önálló kiállítása volt Ámos Imre budapesti műtermében; 1939-ben egyéni kiállítása nyílt Seiden Gusztáv műtermében. 1940 őszén hat hétig munkaszolgálatos volt, decemberben kórházba került. 1941 szeptemberében halt meg Budapesten, tüdőbajban. A Munka-körrel való kapcsolata idejéből, az 1920-as évek végéről konstruktivista, elsősorban El Liszickij szellemiségével rokonítható, címlaptervre emlékeztető kompozíciói ismertek (Film; Fics, 1928, magántulajdon). Művészetének további alakulása szempontjából ekkori kubisztikus, szerkezetes csendéletei szintén meghatározó jelentőségűek (Konstruktivista csendélet, 1928, magántulajdon; Csendélet gyertyával és virágos kancsóval, 1928, Szentendre, Ferenczy Múzeum). Ez a fajta mértani formákból való építkezés megfigyelhető a harmincas évek közepén készült néhány kompozícióján is (Szigetmonostori ablak, 1935 k.; Kapu, 1935, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). Párizsban a korabeli képzőművészet törekvéseit megismerve arra a következtetésre jutott, hogy az izmusok kimerítették a festészetben rejlő lehetőségeket. Úgy gondolta, hogy a festészet által felvetett problémák a 20. században a fotóban és a filmben bontakoznak ki. Párizsi évei idején készült fotómontázsait általában a végletek szembesítése jellemzi. A különféle újságokból, képes magazinokból kivágott részletek a semleges kartonalapon egymás mellé kerülve szokatlan feszültséget hordoznak (Háború, 1930-33; Párduc és liliom, 1930-33, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum; Tolsztoj és Gandhi, 1930-33, Magyar Nemzeti Galéria). Későbbi szentendrei kollázsai, valamint sokrétű rajz- és temperamontázsai szintén ennek a műfajnak a szerkesztési eljárását követik, így a montázs szinte mindvégig jelen van életművében. Párizsból való hazatérése után eleinte időtlen portrékat (Könyöklő, 1934; Lehajtott női fej, 1934, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum), hangsúlyos felülnézetből komponált, kissé metafizikus hatást keltő csendéleteket készített (Csendélet üvegekkel és gyufával, 1934; Csendélet patkó alakú asztalon, 1934, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). 1935-ben a Szentendrén és környékén Korniss-sal közösen végzett motívumgyűjtések során felmérték a kisváros sokféle (barokk, szerb ortodox, sváb, magyar népi) hatást összegző arculatát. Vajda vonalas rajzokban örökítette meg az általa fontosnak vélt motívumokat (Szigetmonostori házfal, 1935, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum), amelyek akár idegen környezetben, feltűntek festményein is (Szigetmonostori ház, 1935, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). A két festő közös meggyőződése szerint az igazán korszerű művészet csak szerves tradíciók alapján teremthető meg. Kedvelt műfaja volt ebben az időben a tempera és olajfestés mellett a kollázs (Torony, 1935, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum), a ceruzarajzokon belül pedig gyakran élt a montázs-szerű szerkesztéssel (Önarckép templomtoronnyal, 1935, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). A szintézis e módszerét "konstruktív-szürrealista tematika"-ként határozta meg. Ennek segítségével körvonalazta Korniss-sal az ún. szentendrei programot. Ennek lényege, hogy a tradíciókhoz (paraszti építészethez és tárgykultúrához, ill. Vajda esetében a bizánci-pravoszláv művészethez) való visszanyúlás és az avantgárd formanyelvi-szemléleti metódusai segítségével egy sajátos, új, közép-kelet-európai művészet alakítható ki. Ez a tradíció- és szintézisteremtő program a modern magyar művészet alapkérdéseire (ti. a tradíció- és szintézishiányra) reflektált, ugyanakkor nemzetközi kontextusba helyezte a magyar művészetet. A Vajdát foglalkoztató másik probléma az emberi alak (Három fivér, 1936; Két nővér, 1936, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum) és arc ábrázolása az ikonok által kínált, geometrikus alapstruktúra segítségével (Liliomos önarckép, 1936, Magyar Nemzeti Galéria; Ikonos önarckép, 1936, Pécs, Janus Pannonius Múzeum; Felmutató ikonos önarckép, 1936, magántulajdon). 1937-ben többirányú változás állt be művészetében. Míg 1935-37 között műveiben még ugyanazok a motívumok (15-20 elemből álló motívumszótárának elemei) kerültek - sokszor másolás útján - új környezetbe, addig az 1937-ben készült képein tematikai változás állt be. Az új motívumok közül néhány, mint például a lámpa vagy a (hímzett terítőről származó) bárány viszonylag zökkenőmentesen illeszkedett az 1935-36-ból származó képelemek sorába. Az egyetemesség jegyében született szimbolikus motívumok mellett azonban egyre gyakrabban megjelentek a személyes indíttatású, az eddigieknél erősebb érzelmi töltést hordozó képi elemek (Szentendrei házak feszülettel, 1937, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). Lényeges különbség továbbá, hogy a konstruktivitás és a szürrealizmus egyensúlya felbomlott, a szürrealista elemek kerültek túlsúlyba művein. Szintén új jelenség, hogy az addigi mikrokozmikus képszerkesztés helyébe a töredékesség lépett, és az elemek közötti hierarchikus viszonyok is hangsúlyosabbá váltak. Ezek a változások éppúgy megfigyelhetők szén- és krétarajzain (Bárány petróleumlámpával, 1937, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum), kollázsain (Madaras kollázs, 1937, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum), mint festményein (Építészeti motívumok kisded-torzóval, 1937, magántulajdon). A kristályos tisztaságú, néha egymást metsző arcok torz, ettől az időtől kezdve fokozatosan fintorgó, szenvedő ábrázatokká, maszkokká alakultak. Mintha a szürrealista fotó kedvelt eljárásai, az egymásra exponált, elcsúsztatott portrék színezett változatai lennének ezek a képek, ahol a pasztellszínek lágyítják az általuk keltett rémületet (Szörnyfej, 1938, Pécs, Janus Pannonius Múzeum; Barna rácsos maszk, 1938, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum). Utolsó korszakának művei a nyugati és keleti művészeti konvenciókon éppúgy kívül esnek, mint történelmen, időn és konkrét helyszíneken. (Őshegy, 1939, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum). Képelemei üszkös fakérgek, sziklarajzok, kőbe vésett vagy homokba rajzolt jelek átiratainak tetszenek, még egy-egy azonosítható motívum (hal, madár, hajfonat) is feltűnik rajtuk. Ugyanakkor, épp azonosíthatatlanságuk által keltik a hideg, fájdalmas idegenség asszociációját (Szénrajz fekete alapon, 1939, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum; Vízparti világ, 1939, Pécs, Janus Pannonius Múzeum). Utolsó szénrajzsorozatában már a táj is elvész. Szétrobbant, rostos szövedékek kavarognak a légüres térben. A formákon belül dinamikusan örvénylenek az expresszív erővonalak, amelyek a "lélek mélyvilágába" (Kállai Ernő) vezetnek (Ősnövényzet; Sodrás; Gyökérvilág; Tömör formák kevés fehérrel, 1940, Szentendre, Ferenczy Múzeum).

(Szeifert Judit)

Forrás: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
             http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10098/go21.html




Felemelt karú önarckép (1925) A XX. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó személyisége. 1908. augusztus 6-án született Zalaegerszegen. Apja (Vajda Manó Emil) járásbírósági írnok, aki - már mint szűcsmester - családjával Szerbiába költözik, majd 1923-ban Szentendrén telepszik le. Lajos, a negyedik gyerek kilencéves korától folya­matosan rajzol, csonttuberkulózisa azonban már 1926-ban kórházba kényszeríti: hét műtéten esik át. Ugyanezen évben veszíti el édesanyját, Fürst Juditot. Két évig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jár, Kassák köréhez csatlakozik, majd Párizsba megy, ahol három és fél évig ólomkatonák színezésével tartja fenn magát. Itt ismeri meg későbbi feleségét, a pozsonyi Richter Júlia varrónőt. 1934-ben hazatér. Baráti köréhez Bálint Endre (aki Júlia testvérét, Irénát veszi el), és Korniss Dezső, Szántó Piroska, valamint a filozófus Szabó Lajos tartozik. E kör szervezi meg első műterem-kiállítását 1937-ben, ahol Kállai Ernő felfedezi. 1940 szeptem­berében munkaszolgálatra kap behívót, de három hét múlva - egészségi állapotára való tekintettel - hazaküldik. Fél évet tölt az Új Szent János Kórházban. 1941. szeptember 7-én, a budakeszi szanatóriumban hal meg. A magyar grafika és festészet sajátos látású, intenzív megjelenítőerejű mestere tanítványok nélkül is az új törekvések elindítója lett: drámai létértelmezése örök példa.

(Szabó György)

Forrás: Szabó György: Vajda Lajos (Nagy magyar mesterek sorozat), Gondolat Könyvkiadó, 1995, 3. oldal



Életrajzi adatok időrendi áttekintése


1908. augusztus 6.:

Vajda Lajos megszületik Zalaegerszegen. Apja Vajda Manó Emil bírósági irodatiszt, később szűcs, anyja Fürst Margit. Testvérei Teréz, Miklós, Márton, mindhárman idősebbek.

1916:

Szerbiába költöznek, előbb Belgrádba majd Valjevóba, Belgrádban a 2. osztályt szerb, a 3. és 4. osztályt német nyelvű (osztrák) iskolában végzi. Apja ott tanulja ki a szűcsmesterséget.

1917:

intenzíven kezd rajzolni. Portrék, enteriőrök modell után.

1922. ősz:

beadja rajzait Budapesten az OMIKE rajziskolába.

1923:

véglegesen visszatér a családdal Magyarországra. A nyarat Zalaegerszegen tölti. Rövid ideig rokonoknál laknak Budapesten, majd a család (apja, anyja és nővére Teri) Szentendrére költözik. Fiútestvérei Szerbiában maradnak, csak Teri telepszik le végleg Magyarországon, Szentendrén. Beiratkozik az OMIKE rajziskolába. Rövid ideig nagybátyjánál, Vajda Mihálynál lakik majd a MIKÉFE tanoncotthonban.

1925-26:

csonttuberkulózist kap. Hét alkalommal műtik a lábát. 1926-ban nem rajzol.

1927:

édesanyja halála.

1927:

Valjevóban tölti a nyarat.

1928. nyár:

utazás Belgrádba, fivéreihez.

1928. ősz:

felveszik a Képzőművészeti Főiskolára, Csók István növendéke lesz. A főiskolán tanít Vaszary is.

1928-29:

kapcsolatba kerül Kassák Munka Körével. Főiskolás társaival, Trauner Sándorral, Korniss Dezsővel, Schubert Ernővel, Kepes Györggyel, Hegedűs Bélával, Kreunickerrel megalakítják a magyarországi "Vadak" körét. Kiállít (a Munka Körrel) a Nemzeti Szalonban és a Tamás Galériában.

1930:

Csókot és Vaszaryt eltávolítják a főiskoláról, a hét progresszív fiatal művész is otthagyja a főiskolát. Külföldre mennek, különféle országokba.

1930. ősz:

Franciaországba, Párizsba utazik.

1930. ősz - 1934. tavasz:

Párizsban él (nyomorog). Megismerkedik a kortárs művészettel. Erős vonzalom az orosz és francia film iránt. Erős hatással van rá Malevics, Kandinszkij és a szuprematisták, továbbá a primitív népek kultúrája. Párizsban ólomkatonákat fest, esőkabátot ragaszt. A művek zöme (néhány fotómontázs kivételével) Párizsban maradt és elveszett. Fotómontázsok, fejek pettyegetett technikával.

1933:

megismerkedik Párizsban Szabó Lajossal.

1934. május:

szerelme, Oroszi Ibolya hazavonzza, de a kapcsolat megszakad. Képíró utcai garniszállóban lakik, egy ideig Fehér József festővel közös szobát bérelnek. Később Bálint Endre lesz a szobatársa. A másik szobában Ámos Imre és Anna Margit lakik.

1934:

modell után rajzol. Pasztell csendéletek. Konstruktív, kiterített ábrázolás. Vaszary rajziskolájába jár, ott ismerkedik meg Bálint Endrével, tanára Rázsó Margit. Ceruzarajzok, pasztellek.

1935. nyár:

Korniss Dezsővel megkezdik a motívumok rajzolását Szentendrén és Szigetmonostoron. Sok ceruzarajz.

1935. ősz:

az OMIKE Üllői úti menzáján megismerkedik majdani feleségével, Richter Júliával, aki ekkor még Pozsonyban él.

1936. nyár:

Szentendrén lakik. Kornissal folytatják a motívumgyűjtést Szentendrén és Szigetmonostoron.

1936. ősz:

beküldi Ikonos önarcképét a KUT kiállítására, de a zsűri visszautasítja. Életének egyik legtermékenyebb éve. Ikonos képek, önarcképek, Gyertyás lány, Felmutató ikonos önarckép.

1937. nyár:

Szentendrén többek között megismerkedik Szántó Piroskával, Mándy Stefániával, Barta Évával, Fekete Nagy Bélával.

1937. ősz:

Ámosék Párizsba utaznak, műtermüket Vajdának és Júliának adják kölcsön három hónapra.

1937. december:

műteremkiállítás Ámosék műtermében. (Vonalrajzok, montázsok, szimultán tempera­festmények, ikonos képek olajjal és pasztellel). A szürrealista motívumok felerősödése.

1937-38. tél:

Macskássy Gyula trükkfilmjében heti 30 pengőért fázisrajzoló. Apja megvonja anyagi támogatását, amely eddig a megélhetést biztosította.

1938. január 9-én

házasságot köt Richter Júliával, tanúik: Bálint Endre és Kubicsek Lajos. A József körútra költöznek Júliával, egy sötét albérleti szobába. Júlia végleg Magyarországra költözik.

1938. február:

Kállai Ernő cikke Vajdáról a Korunk Szavában.

1938. nyár:

Szentendre. Maszkok, önarcképek, fantomok. Sok szén, kevés szín.

1938. ősz:

a Károly körútra költözik. Beküldi egyik ikonos önarcképét a KUT kiállítására, de a zsűri újra visszautasítja. Pasztell maszkok, Szivárványmaszk, Maszk holddal.

1938-39. tél:

a Képíró utcába költözik. Északi táj.

1938:

médiumrajzok (Marton Anna képei) hatása.

1939. nyár (októberig):

Pismány, Haluskai tanya. Imaginárius tájak, szén és tus "tájképek".

1939-40. tél:

újra trükkfilmben dolgozik. Egészségi állapota erősen romlik, köhög.

1940. tavasz:

műteremkiállítás Seiden Gusztáv lakásán.

1940. nyár:

Újra Pismány. Óriás tusképek csomagolópapíron.

1940. szeptember 5.:

Behívják munkaszolgálatra. Iklad, Domony. (Három hét után hazaküldik, mert az ottani orvosi vizsgálat kimutatta a tbc-t.)

1940. október:

Pismányban mellhártyagyulladással fekszik.

1940. ősz:

albérletben lakik Óbudán. Júlia ismerősökhöz házhoz jár varrni, Vajda Lajos az OMIKE menzára gyalog jár be ebédelni.

1940. ősz:

Király utcai, majd Horn Ede utcai albérlet. Utóbbiban Vajda Lajos már csak fekszik. Itt keresi fel Seiden Gusztáv, élete első és utolsó vásárlója.

1941. március:

kétoldali tüdőfolyamat miatt az új Szent János kórházba kerül az A pavilon I. emelet 25. majd 18. szobába.

1941. szeptember 2.:

Júlia hazaviszi az albérletbe.

1941. szeptember 5.:

állapota rosszabbodása miatt a Budakeszi szanatóriumba kerül.

1941. szeptember 7.:

Vajda Lajos halála. Az 1941-es évben nem született egyetlen mű sem.



Forrás: Bálint Endre, Vajda Júlia, Vajda Lajos - kiállítás, 2004. aug. 29 - szept. 12., Budapest Kiállítóterem
             Budapest : Artchívum, [2004]. 30-31. oldal



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére