2. Bánat terem abban, búvetés,
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg Isten császár fölségét.
Ne sanyargassa magyar népét!

(A Csehországból Sréter Lajos kapitány és Dessewffy Dénes hadnagy vezetésével 1848 októberében hazaszökő Nádor-huszárok a következő szöveggel énekelték:)

Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár.
Azt se kérdem, sokáig élek-e,
Csak azt mondd meg, hazámba érek-e!

2. Úgy elviszik arra helyre,
Hol az út is vérrel festve.
Kit a golyó, kit a lándzsa,
Kit éles kard összevágta.

2. Talán vérmezőbe háromszínű zászló,
A seregek ura legyen oltalmazom!

3. Nem szánom véremet ontani hazámért.
Mégis fáj a lelkem az én otthonomért.

4. A bús harangok is néma hangon szólnak,
Mikor indulni kell szegény katonáknak.

5. Mert még a fecske is, ahol nevelkedik.
Búsan énekel, ha indulni kelletik.

6. Felkötöm a kardot apámért, anyámért.
Megforgatom én azt szép magyar hazámért.

2. Megpendült harangom, pallérozott kardom,
Nem szabad énnekem az ágyban meghalnom.
Áldozom éltemet az ország javára,
Forgatom fegyverem vitézek módjára.

2. Nem kerestek engemet kötéllel.
Zászló alá magam csaptam én fel.
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

3. Olyan marsra lábam sem billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem.
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig vívni.

2. Azt is tudom, nem én kezdtem,
Tudom, nem is én végezem.
Most is halnak és születnek.
Nem lesz vége az életnek.

3. Keljetek fel Rákócziak,
Ti valátok magyar fiák.
Lássátok meg nagy romlását.
Magyar hazánk pusztulását.

4. Szép meghalni a hazáért,
Virtust tenni a nemzetért.
Szép meghalni a hazáért,
Virtust tenni a nemzetért.

2. Gyere, pajtás, katonának,
Téged tesznek kapitánynak,
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság.
Éljen, éljen a nemzet!

3. Akkor megyek katonának.
Ha leányok verbuválnak,
Pántlikába kardot rántnak,
Avval tudom le sem vágnak.
Éljen, éljen a nemzet!

2. A kardomnak markolatja tiszta ezüstből.
Ki van rakva csillagokkal, nem öntött rézből.
Ha erre a nap reásüt, de szépen fénylik.
Mellette sok édesanya sírva könnyezik.

3. Amott sétál egy kisleány nagy vidámsággal.
Utána egy Kossuth-huszár nagy bátorsággal:
- Ne siess úgy, édes rózsám, drága angyalom.
Fényes kard az oldalamon csillámlik nagyon!

4. Nem ugrálok, nem táncolok most jó kedvemből.
Csak ugrálok, csak táncolok kénytelenségből.
Felülök pej paripámra, elmasírozok,
Már én édes, kedves rózsám, többet nem szólok.

2. Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal jó lovas huszárnak.

3. Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára.
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába.
Ne sírj, rózsám, megtérek még a szabad hazába!

2. Ne karélyozz magyar huszár.
Mert leesel róla,
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.

3. Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába
Sej, le nem esek róla.

4. Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, bele gyökerezve.

2. Keselylábú kis pej lovam, te vagy az,
Aki engem a csatába hordozgatsz.
Könnyes szemmel csak úgy reám tekinthetsz,
Csakhogy szóval engem meg nem kérdezhetsz.

3. Tegnap este jöttem meg a csatából,
Leesett a vas a lovam lábáról.
– Nyisd ki kovács azt a szurkos ajtódat,
Jó élesre vasald meg a lovamat!

2. Kossuth Lajos íródeák,
Nem kell neki gyertyavilág,
Megírja ő a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

3. Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik raja,
Annyi áldás szálljon raja.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

2. Kossuth Lajost az anyja
Keservesen siratja.
Ne sírjon édes anyám!
Kis Magyarországért magam megvívnám!

2. Ott az ágyúk szépen szólnak.
Apró fegyverek ropognak.
Jobb kezemben kard megfordul,
Az ellenség vérbe borul.

3. Esik eső, fúj a szellő,
Hej, Windisch-Gratz, fogy az erő.
Hiába jössz tűzzel-vassal,
Mégse bírsz el a magyarral.

2. "Hadnagy uram, hadnagy uram,
El ne essék itt az útban!"
"Belebotlám egy nagy kőbe.
Szegezz szuronyt, csak előre!"

3. Megy a honvéd, áll a hadnagy,
Mély sebében összeroskad.
"Hadnagy uram, hadnagy uram!"
"Csak előre, édes fiam!"

2. Kossuth Lajos udvarába
Eltörött a lovam lába.
Gyere pajtás, gyógyítsuk meg.
Itt a német, szalasszuk meg.

3. Amottan jön egy katona,
Még azt mondják, atyámfia.
Hogyne volna atyámfia,
Mikor édes hazámfia.

4. Édesanyám, édesanyám,
Készítsd el a fehér ruhám!
Most indulok olyan útra.
Kiről többet ne várj vissza.

2. Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám, te jó lélek!
Találkozom-e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kelek.

2. Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát jó anyám, elmasírozok én.

3. Jön egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.

2. Föl, föl, látjátok lobogómat,
Indulj utánam, robogó had!
Zeng, dörög az ágyú, csattog a kard.
Ez lelkesíti csatára a magyart!

3. Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére,
Büszkén kiáll a csatatérre,
Hajrá, huszárok, utánam előre!

2. Kossuth Lajos mezítláb ment szántani,
Mert nem tudtak néki csizmát vasalni.
Kilenc kovács nem tudta elvállalni, de nem tudta elvállalni,
Mert nem tudtak gyémántpatkót csinálni.

2. Garibaldi csárdás kis kalapja,
Nemzetiszín szalag lobog rajta.
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

3. Ezernyolcszázhatvankettedikbe
Garibaldi fölmegy egy nagy hegyre.
Onnan néz le szép Magyarországra,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

2. Hej, eladtam magyar pénzen virágszarvú ökröm.
Szántani kellene, nincs min, szép telkem, örököm.
Sem ökör, sem bankó, hallod-é te Jankó,
Igen sok pénz nem jó, pallag a rozstalló.

Bárdos Lajos – Spilenberg György – Márai György: Magyar Cserkész daloskönyve. 6. átdolg. kiad. Bp. 1941.

Kerényi György – Rajeczky Benjámin: Énekes ábécé. 6. kiad. Bp. 1942

Bárdos Lajos: 101 magyar népdal. 7. kiad. Bp. 1945.

Kodály Zoltán – Vargyas Lajos: Magyar Népzene. Bp. 1952.

Ivasivka Mátyás: Cserkészek Daloskönyve. 8. jav. kiad. Bp. 1991.

Bárdos Lajos – Ivasivka Mátyás: 101 magyar népdal. 9. mód. kiad. Bp. 1993.

Kriza Kálmán: Ha dalolni támad kedvem. 3. kiad. Bp. 1997.

Tari Lujza: Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Bp. 1998.