a közeledő enyészet elől, |
csikorgó páncélos talpa alatt. |
reszketünk a cinkos mosolyú |
Mert aki ma meg is menekül, |
holnap már betört mellel fekszik az ijedt utcákon |
bámul a förgeteges gyilkos után. |
a jobbra-balra zuhanó napok mögé; |
kik olyan odaadóan rejtegetnek |
míg a szuronyos, lámpátlan angyal |
az utolsó, eltakart szemű csillagokhoz. |
|
|