1 GYEREKKOR
a csalán-sörényes telken, |
|
s újra belépsz a sötétből |
szirmokat omlaszt arcodra |
a villany, amilyeneket soha többé. |
|
2 HÁBORÚ
Égig hasító robbanás, fölébredsz. |
|
Egészen a dáliák fölött lóg. |
A kerítésen repeszvas-zápor. |
Papirossal betakart asszony |
leszakított feje kivirít. |
|
3 MÁJUS
nyakadra, az olajfák illata. |
Zászlót cipelsz fehér inges fiúkkal, |
|
munkás-mellek gomolyognak |
a tereken, mint a felhők, |
|
4 SZERELEM
át a szobát, kibírhatatlan pata-dobaj. |
|
A levegőbe emelve szorítod |
|
Fölkattan az asztali lámpa, |
mégegyszer. Belegabalyodsz |
|
5 MEGHALNI
arcod iszonyú görcseitől, |
mikor a legszemélytelenebb |
szörny belenéz kaleidoszkóppá |
|
6 SZÜLETÉS
emlőre tapadó csöpp farkasok, |
|
sírás, rügyező ujjacskák, |
folyókban fürdenek, úsznak |
szembe a csillag-torkú alkonyattal. |
|
|