Csupasz mellel a kert végébe |
a lobogó házat kelet felé: |
|
kiált a láthatatlan vadliba fölöttem, |
|
izzó cseréptányérja előtt, |
a fák kormos csipkéi alatt |
|
Ebből a homokból gyúrták a teliholdat, |
ebből a homokból a fákat, |
ebből a homokból vagyok én, te, |
a orgonabokor és a levelibéka. |
|
A homok kiáltása és hallgatása, |
a szívem kiáltása és hallgatása; |
kiált a vadliba és elsuhan. |
Föltápászkodik a telihold |
és elmerül égve-villódzva |
|
|