Már csak a térdedre gondolni érdemes. |
Aki sóvárog, nem ébredhet, nem alhat. |
Holnap városok lombpergése lesz: |
szervusztok, csordák: birodalmak! |
Szívem ezüst gyász: hajad emléke ez. |
Az ég rakéta-sebei kifakadnak. |
|
Tehervonat, csak dörögj mellemen. |
Ki szülhetne még egy virágot? |
Én csak ujjaid zamatát ismerem, |
én csak szemed zöld csúcsáig látok. |
Az országút reflektorokat terem: |
nincs homlokunk, csak villanások. |
|
Szép állad kormányoz, félő hatalom. |
Tűzvészbe fulladunk? nem izgat a részvét. |
Szétloccsanhat a föld ilyen fiatalon? |
Majd minden csillag kiveszi a részét. |
Már csak a szíved rózsáját akarom, |
a többi kékes magasság és mélység. |
|
|