ez a gyermekkor rózsakapus kertje. |
Lobogva szaladsz át a kapun, |
pucéran hasalsz a dália-erdő alatt. |
|
megkóstolod a jóvátehetetlent. |
|
s reggeli gondolataid gyökeret vernek, |
leveleznek és kifakadnak, |
de akkor még boldog vagy: |
|
és belül csupa tüske vagy |
|
De akkor még boldog vagy, |
mert a rigó torka nem sajog, |
és selyemharisnyában járnak a rétek. |
|
a kút vizében is ott nyüzsög, |
tüdődből, májadból meredez, |
tenyeredből, melledből áll ki: |
az egész kerted telidesteli tüske. |
|
S mikor az angyal fölemel, |
|
|