Az ablakban begónia
Az ablakban begónia,
mellemben tömődő bánat;
szeplős levél, fény-vízesés,
vérző üvegtábla bágyad,
festi a szekrényhez lépő
öregasszonyt: az anyámat.
Bal kezemben friss pogácsa,
a jobban vörös pohár bor,
bőrömön a lefutó nap,
szemem irtózata lángol,
és harapom a pogácsát,
iszom a vörös pohárból.
Megreccsen a régi asztal,
árnyak, felhők, violás fal:
ülök a bicegő széken
szemben a domb oldalával,
hordja a homokot a szél,
együtt takar be anyámmal.
