Sodrás

A dombon szeretnék élni veled,
ott mindig ég a nap.
A kapuig gyalogút tekereg,
szuvas kő a csatorna alatt.
A Kis-Dunára látni az ablakon,
vadkacsa jön, sötét nádas csörög.
Este megérintenéd homlokom,
néznénk a víz lelkét: a ködöt.
Hosszú esőket hozna az ősz,
döngetnék az ereszt, akáclomb hullana,
karodba menekülnék, erős
sodrásaidba éjszaka.
A jég, a hó ha lecsapna ránk,
meleg volna a ház, növényi hús szivünk.
Lesnénk a közeledő halált,
csupasz homokot mindenütt.
Innánk, innánk az éveket,
marnának nyarak, tavaszok,
míg a vízfogókő szétreped
s elszáll, elszáll a domb.



Hátra Kezdőlap Előre