A dombon szeretnék élni veled, |
A kapuig gyalogút tekereg, |
szuvas kő a csatorna alatt. |
|
A Kis-Dunára látni az ablakon, |
vadkacsa jön, sötét nádas csörög. |
Este megérintenéd homlokom, |
néznénk a víz lelkét: a ködöt. |
|
Hosszú esőket hozna az ősz, |
döngetnék az ereszt, akáclomb hullana, |
|
A jég, a hó ha lecsapna ránk, |
meleg volna a ház, növényi hús szivünk. |
Lesnénk a közeledő halált, |
csupasz homokot mindenütt. |
|
Innánk, innánk az éveket, |
marnának nyarak, tavaszok, |
míg a vízfogókő szétreped |
s elszáll, elszáll a domb. |
|
|