Az kellett volna, igazi sors: |
féregibb, szerafibb élet, |
májusi sárból kitolakszik a cserebogár |
a vadribizli esti bolyhai közt. |
|
Kölyök voltam, isten kutyája, |
ugrottam a vízbe dobott bot után; |
csak az utolsó csillag füstölgött |
|
képzelgés lettél, hideg verejték-álom: |
|
Megindultak a tűz folyói, |
hogy kiégessenek szerelemben. |
|
dörögnek már a csontjaimban. |
|
|