vízszintes pózban fekszik |
kis komp lélektől testig. |
|
Nem ez az én bölcső-ruhám, |
mindent-halló, friss délután, |
csak csomagolj ki bátran. |
|
Vendéget szemem nem fogad, |
ha csak vinnyogva nem jön: |
szedd össze a fénykazlakat, |
ha szétcsúsznak a lejtőn. |
|
Minden, amit csinált fejem |
csak szél, amin a pénztelen |
|
te mondtad, hogy ne féljek, én |
|
Csordultig mázarany szoba, |
|
Láthatárt nyíró alkonyat, |
a száj sem számít már sokat, |
|
mint a szégyen, csunyább, mint, |
|
És még egyszer a zongorák |
Fagyból szisszenő csipkeláng |
habzsol tömör szeszélybe. |
|
Ajtó, amit nem tudsz soha |
|
|