Köröskörül

Mindig megszégyenítesz, mindig
fölmeredeznek jég-sugaraid, ha nézlek.
A holdról gúla-alakú rémek özönlenek,
hátrafordul egy csatakos ló.
Nyakad haraptam volna,
harapom ezt a földet,
veled feküdtem volna,
fekszem az éjszaka medrében.
Csikorog fölöttem az éjszaka,
merev páncélkocsi-éjszaka,
köröskörül mozdulatlanul lóg
gyertyával kivilágított fejem.



Hátra Kezdőlap Előre