ujjaikkal a száraz barázdák, |
a jegenyén fönnakadt napot. |
Végighúztam a tarlón az idegen szél jajgatását |
s láttam: az óriás nyár meginog, |
recsegve a völgyi erdőre dűl és |
akácok szikrái pattognak szerteszét. |
|
Kiélesített kocsiút izzott |
kaszálók tenyerében s a szárazság |
árkai követtek mindenütt: |
cserepes partjukat alig takarta itt-ott |
dülledt bozót, fekete bodzafürt. |
|
a lapályon nádas sírt, ahonnan jöttem, |
s csak messziről egy vonat |
menny s föld között a szívdobogásomat. |
|
Madár nem szállt és a felhőket |
elkomorította a vasárnapi csönd |
a merev látóhatár, meredt kukorica-vázak, |
|
|