Aranykapu

A HALHATATLAN HÚS

A halhatatlan hús elárul.
Este lesz, ülsz a holdnál,
üresen, mintha a föld
kilökött félszeme volnál.

NAP FELÉ

A halál lassan kezébe vesz,
nap felé tart, hogy jobban lásson.
Végigdörög a sáros tűz
harapásra-nyílt pofámon.

ISTEN LÉNYEGE

A farkas kecskebakra ugrik,
a sikló békát nyel a vízben,
az ember a semmit vadássza:
az isten lényege, hogy nincsen.

TIGRISSEL BIRKÓZTAM

Voltam veled a várban.
Hajad búgott a szélben.
Álmomban tigrissel birkóztam
aznap. Nem meséltem?

ANYÁM

Ha csak két kéz volnál, anyám,
ha csak két szem, anyám.
De te két pallos vagy, anyám,
két vak kisértet, anyám.

A LEGNEHEZEBB

A legnehezebb visszamenni
azokba a füves napokba,
midőn Ádám feje nem zakatolt,
Éván nem lógott szoknya.

A MÚLT HOLDJA

Denevérek selyem-cikázása,
harmat-ütött bimbó zsibbadása.
Lovam nyerít, így tűnök el
a babonás hold-mocsárba.

ARANYKAPU

Mint kisgyerek, kit anyja
földbe ásott, hogy kapálni menjen,
de hol van az Aranykapu,
de ki temet ki engem?

OTTHON

Kis ezüstnyárfa sír,
vak ezüst-puszta sír,
a homokból csontosabban
gubbad ki a gyökér.

A VÉR ŐSERDEJE

Tizenöt éves volt a bőröm,
tenyeredben izzott a kezem
s őserdejében a vér
bőgni kezdett minden hangszeren.

TÜNDÉR A NÁDBAN

A tündér nádba esett;
ezüst-arcon lóg békalencse.
Hozzámcsúszol és mocskodat
belecsapod a szemembe.

MÉZEZETT SUGALLATOK

Élni se jó,
meghalni se jó,
a mézezett sugallatokból
sokat inni se jó.

NAGYOBB KÉS HEGYÉBE

Egyik szenvedésből
másik szenvedésbe:
kisebb kés hegyéből
nagyobb kés hegyébe.

FÖLDBEN HALOTTAK

Se hinni, se átkozni,
kétségbeesni nem szabad.
A földben halottak úsznak,
mint a nagy halak.

KOROM A HÓRA

Száll, száll a füst az égre,
korom a hóra.
Szeresselek, mintha nyakadon
a ragadozásnak nyoma se volna?

SZÉP KENDŐ

Szép kendő, selyem-szemét,
takard be a nyakát.
Szép kendő, kígyó-kötél,
fojtsd meg legalább.



Hátra Kezdőlap Előre