Csönd és hideg

A teljes tébolyt:
a gaz, a sár, a vaspor tébolyát,
a földét, melybe holtakat vetnek,
szavak hőhullámaiét,
mert ki nem őrül meg,
ha este a csukott ablakon
bezuhan hozzá egy nehéz,
meteorszagú szó;
ki nem őrül meg,
ha nem szaladgálhat mezítláb
a vörös nyár porában?
Fogaskerekek tébolyát,
sineket rakó csupasz vállak tébolyát,
a szegénység legtékozlóbb tébolyát
add meg nekem;
virradati madarakét,
távcsöveiken a világszélbe
úszó csillagászok tébolyát
add meg nekem,
véres, virágos föld,
hogy ne féljek
a végső csöndtől és hidegtől.



Hátra Kezdőlap Előre