1.
hogy a trágyát kihordjam. |
De mindig rámjött a homály |
|
2.
Menekülj ki ebből a házból, |
ússz ki a hulladék folyói közül, |
fuss, mint a kirúgott kutya, |
menekülj és kaparászd az ajtót: |
kerítés alatt visszamászó kutya. |
|
3.
Mosolyogj, mondta a mester. |
De nem mosolygott, sírt a tanítvány, |
mert az anyját levonszolták az utcára, |
szemetet öntöttek a fejére |
és két géppisztolyos isten |
|
4.
Fölébredtem tegnap hajnal felé, |
talán a föld rázott, hogy veszélyben vagyok. |
Fa-démon hajolt le rám a mennyezetről, |
mikor rászóltam, korommá változott. |
|
5.
Éjszaka örök-árván érzem magam, |
apám-anyám az ablak előtt megy el. |
mint aki hóhér előtt térdepel. |
|
6.
Fölmásztam egyszer a barátomhoz; |
nem volt otthon, fáradtan |
Aztán egy parkban üldögéltem, |
arcomból zöldült ki a fű. |
|
7.
feneketlen holdfényben a partra! |
Az öböl felett hosszú, ragyogó |
|
8.
Anyám méhe volt a koporsóm, |
és én most felhőbe megyek. |
|
|