Beásva magam

Beásva magam a törmelékbe,
a levegőbe röpített vágy vakolata alá,
elizzó gyerekkorba,
beásva magam a szerelembe,
asszonyok kő-, jég-idejébe,
ihlet és hús gyökerei közé,
az agy februári reggelébe,
fél-ébrenlétbe, fölriadásba, ordításba,
a fehér szökőárba az elsüllyedt város körül,
a farkas-, kos-, csuka-fejű tajtékzásba:
kormos arcba, drót-kézbe,
szemöldöktől-bokáig összetörő tűz-ütésbe,
kísértő népdalokba,
a zene rikácsolásába-lihegésébe,
a hold tavain suttyogó dobokba,
látomás agyagvermeibe,
ködbe: mindig elölről kezdett bukdácsolásba,
az ablakba vágó kéz mozdulatába,
a düh gyémánt-szemetébe,
a gyűlöletbe: gejzírjei körülragyognak,
rámfröcsögnek,
beásva magam a jövő alá,
csigák és szirmok közé,
bábok, ragadós gubanchajak közé,
a zöld napba,
isten embrió-korába.



Hátra Kezdőlap Előre