minden ajtajuk műmárvány-lépcsőjük, |
de minden telefonfülkéjük idegen. |
Fényűző parkok, rezes kastélyok a hegyen, |
Nők fogják a kezem és mosolyognak, |
sóhajuk, macska-nyújtózásuk. |
A kohó-szörnyek vasbelei között |
fülsiketítő átlókat vésnek a földbe, |
egymás fölött és egymás mellett morognak, |
de minden kigyújtott lámpaoszlopuk idegen. |
Rágom az átlátszó kenyérszeleteket |
az idegen acélsasok alatt, |
a fekete német sasok alatt, |
ahogy kiterjesztik szárnyukat az emlékműveken, |
hallom az idegen szavakat |
villamoson, sör mellett éjszaka, |
|
|