Gorkij börtöne a Péter-Pál-erődben

Szálkás, tenyérnyi-vastag ajtó. Oroszországnak volt elég fája, köve, börtönőre, foglya. Mindig a legtisztább a legveszélyesebb! Aki a napot akarta: hadd sütkérezzen egy szál gyertyánál; aki hömpölygött, mint a Volga: nézze arcát egy bögre vízben. Le vele a göröngyök alá! Kuporogjon ott, ha rettenetesebb, mint a halottak.

Rettenetesebb volt a halottaknál, messzebb sugárzott a világítótornyoknál; szétvetette ezt a kővermet. Ha akarta, kitörte a hegyek falát: Oroszország vízesése. Erőmű, Acélmű, vörös-torkú Ágyú, Felhőkarcoló: innen származol? Az egyetlen, az igazi szó ilyen mélyről hasad ki, mint a pusztai nagy fák? A rongyok közül, a nyomor éjszakai szájából, por-, mocsok- és emberhús-viharként?

Megremegtek, futottak az ég alatt a nehéz, színarany templomok, és sarkig kivágódtál, Föltámadás Ajtaja!




Hátra Kezdőlap Előre