A sziget, melynek nincs vége: |
kagylószemétre tüzel a nap. |
|
Gyökerek közt szerelmesek feküsznek, |
befesti combjukat a tajték, |
bőrükbe rakja homokját a nappali szél, |
|
csillagok robogása, fehér szétszakadása |
|
Vadmálna denevér-leveleivel küszködik |
hosszú tisztáson menekül az út |
|
tél óta, nyár óta, tavasz óta. |
|
|