Mehetsz, paradicsommadár

Reggel összerakom magam,
estére szétesik a váll, a mellkas,
a száj ferdén áll: elütött útjelzőtábla,
a lábak szétszaladt homokfélszigetek.
Gödrök órái,
üveggel, fazekakkal, cseréppel teledobált
holtágak órái.
Csatornanyílásba
gyömöszölik a paradicsommadarat,
tükörtollát kétszer is eltörik,
torkában a megakadt éjszaka.
A kövekre fölszerelik a koponyám:
emlék-szemétláda.
Nem szeretett a föld,
nem szeretett a nyár kavics-húsával.
Messzire zuhanok,
a hold másik oldalára.



Hátra Kezdőlap Előre