Dobok

Isten meztelen, mondod,
mert te vagy a nő.
Isten bőrét feszítik a dobokra, mondom,
mert én vagyok a férfi.
Isten háta szól fülem gyerekkorából
és a te méhedből.
Hallod a dobokat?
Válladból tollak sercegnek éjszaka,
a ház fölött körözöl éjszaka.
Fölveszem a rétet szoknyának, mondod,
mert te vagy a nő.
De nekem elfolyik a vérem:
kinyitott ajtóm, szellemem.
Szellemem néger vér:
kiégett tűzhely hamuja,
szellemem zsidó vér, Jézus vére,
Varsóban elfolyt és Birkenauban elfolyt;
szellemem minden megnyúzott isten vére,
megégetett isteneké:
Dózsa vére.
Hallod a dobokat?
Aki a gyerekkort varázsolja vissza;
a halottakat hívja.
Föl, férgek, körmök és csontok,
korom-városok, elégett mellek,
mennybe-füstölő hús és vér,
égve kidöntött vér:
szerelmem,
napkitörésem,
fegyverem.



Hátra Kezdőlap Előre