E világvárosban

Virágárusnők, drótlábú rikkancsok,
Greco-madonna-arcú kalauznők,
elefánt-öreg bárzongoristák,
kopasz, porcelán-nyakú pincérek;
teremőrök túlvilági lelkei köröznek
egyik múzeumból a másikba,
aszfaltozók bitumen-olvasztó vasállataikkal,
a buszsofőrök mintha csak átutaznának e mulandó
utakon-tereken,
a részegek, a mindig részegek;
a hasig levágott lábú tücsök-emberek,
szemétládában halászó vénasszony-madarak,
bezárt üzletek rácsának dűlve alvó
vénasszony-plakátok,
a megroskadt húsú balett-táncosnők
kávét isznak a kávéházban,
egymás mellé ülnek, árván ülnek,
magyaráznak és a nyitott, csupasz tenger, a föld,
egyre emelkedik mellüktől cigarettázó szájuk felé,
recsegő nyelvű kamasz-kolumbuszok
szaglásszák egymás
füst és benzingáz-illatú álmait,
a csőszerelők, mozdonyvezetők, csatornázók
puha feleségüket viszik moziba,
az egyedül égő nők:
otthagyottak, öngyilkos-özvegyek, férfitagadók
pikkelyesen úszkálnak hónapból hónapba,
fekete iszapból fekete iszapba,
a szőke-vörös-fekete, hülyegyerek-hajú,
Jeanne d'Arc-hajú, Nefretite-hajú, harang-hajú
sanzonénekesnők, szerelem előtt és szerelem után,
mosolyogva, berúgva, rekedten
veszekednek a dzsesszdobosokkal,
mintha a kövek sikoltoznának,
minium-szájú kurvák, plasztik-szeműek,
béka-hasúak, imádják saját testüket;
éjfélkor kézenfogva jönnek kifelé
a kedélyes homoszexuálisok a kirakatból,
filozófiát és zenét lélegzenek be az építészek,
néger-szobor-állú orvostanárok
késsel és az Élet Fájával kezükben,
a hangverseny-fülűek, kiállítás-szeműek,
forradalmárok és könyvkötészek;
mammut-bozontú szerelmesek táncolva,
vitatkozva, csókolózva, röhögve avatják be
idegrendszerüket a mindenségbe,
fölrakják szemüvegüket a filmrendezők
és a halhatatlanság zöld tavában a legszebb nők:
a legszebb lábúak, legszebb tomporúak,
legszebb szeműek, legszebb léptűek, legszebb körműek,
legszebb karúak, legszebb mellűek, és legszebb ölűek
forognak felsőkarcoló-, trolibusz-,
televíziótorony- és autópálya-uszonyaikkal.



Hátra Kezdőlap Előre