Mindenkiben a szörnyűség
Mindenkiben a szörnyűség. Messziről még
szépségnek látszik:
de kifordul, mint földből a dög,
kifordul belőled a vad,
a pinceszagú, a gyökérszagú,
kibújik belőled, mikor elalszol,
megáll annak a lábánál,
aki szeret.
És mindig félni fog tőled,
te bika-arcú
te csapdába-esett,
te föloldhatatlan.
