| Nagy, fehér kenyeret adott végül |
| Erre csak te tudsz fölülni, mondtam. |
| és ide-oda karikázott a betonon, |
| válla a sürgönydrótok fölött, |
| világító haja a fák magasságában. |
| énekeltek és madárijesztőket gyújtottak meg; |
| gyalogoltunk, mint a béresek, |
| Mellemig éreztem a föld göröngyeit, szagát |
| Egy asszony is leguggolt mellénk |
| mikor az ő szeme megvillant, |
| látjátok a tüzet? kiáltotta. |
| Rohanni kezdett a zöld barázdákon, |
| a mozdulatlan fasorokat átszakítva. |
|
|
