1.
eleget hordtuk már ezt az arcot, |
ezeket a vesszőket-hüvelyeket, |
jobb egy könnyű kopoltyú, |
nem mindig ugyanaz a fejfájás, |
ugyanazok a zavaros ingerek, |
csontvázunk előtt állva, pucéran, |
|
2.
Ön is törje szét magát, mester, |
önök is, kozmikus költők, |
tüntessük el fejünket-lábunkat, |
kezdjük elölről a születést, uraim, |
hogy a csillagok hányják ki |
koponyánkat árokba vágni: |
hintsük be sóval a helyünket, |
|
|