Most

Most mindenkivel kezet fogni
most lemondani rólad
most látni a napot a túlsó féltekén
virrasztani egy ágon
iszapos vízben úszni
várni ahogy a halálraítélt
reggelig
most tudni hogy az útnak vége
tudni hogy az út csak most kezdődik
most nem akarni semmit
csak kinyílni
elmerülni
elmerülni benned
napfoltokban
eggyé osztódva veled
följönni mint a parafa a vízre
fölvenni a világot mint a csalán-inget
ablak lenni
útelágazás
ellentétem
most fölemelni mind a két arcom
millió arcom
elkóborolni ködbe és nádasba
most most most
tűz lenni
széttipratni
hegyes tüskéken lógni
végre tombolni a veremben
fölordítani abba a nagy fülbe
a nagy üveg-kráterba
makogni a hidrogén nyelvén
a bőröd a bőröd
festett ujjaid üregeid
a mély úszósziget tested árvízében
most éjszakákat önteni torkodba
most fölhangzanak a kezdet ütései
a fehér tojáshéj-falon
most nem vagy
most befejezed a virágot
a csigát a lovat
most ők látok
most te látunk
most ti lát
most én látsz
most hallgatni szíved
mint messziről a nyitott
zsilip-zúgást
most fölfalni magad
kihányni
megsiratni
mint mindenkit
mert nem én vagyok
hanem aki a bordáim között jön
most kezet fogni mindenkivel
ki megteremtett
hajnalok urai
változások urai
szakítsátok el
a kötelet.



Hátra Kezdőlap Előre