A kés, a fájdalom

Oldalt lebegve az öledbe merülni
és virágozva terülni hanyatt,
hintázó levelek, egymás nyarába dűlni
s combjaid sodrán szemben úszni beléd,
ha átborulsz, balmellemen zihálva
sziklás csípődön hallgatom a zenét,
szárnnyal jobbra csapódsz s lábat lábbal cserélve,
foggal-vérrel isszuk egymás bőrét-haját,
meredj bele a föld iszap-szemébe:
a kés, a fájdalom nem késik már tovább.



Hátra Kezdőlap Előre