Ha valakit megszeretsz

Ha valakit megszeretsz,
rettegni kezdesz, hogy meghal.
Hajnalban fölébredsz:
hátha már nem is él
a távoli házban
és te itt fekszel
tehetetlenül.
Egy helyett két halál
jár utánad reggeltől-estig
és ha te halsz meg előbb,
éppolyan szörnyű,
mintha ő halna meg;
többé nem csukhatod be magadat,
ki-becsap rajtad az idő,
gyönyörűségedet összeolvasztja
a reménytelenséggel.
Látod lebukni a székről,
lába szétáll,
mint az elcsúszott létra.
Visszafojtod a lélegzeted,
úgy hallgatózol,
moccan-e még a melle?
úgy lesed szemében a fényt:
meghomálylik-e, világít-e?
vagy máris sötétben élsz,
mint annak előtte,
hogy a halállal együtt
megtaláltad.



Hátra Kezdőlap Előre