|
Mind a kettőnek ember-feje volt, férfiarca és asszonyarca. Csapkodott a nő szárnyával, a fekete hajú férfi sírt: „Bújtass el minket ellenségeink elől! Bújtass el önmagunk elől!” Ferdén suhantak lefelé, sziszegve csapott le a szárnyuk. Leszálltak a fákra. Mind a kettőt elértem, csípték-verték a húsomat, arcomat: toll és vér keveredett a földön. Az asszony körül tócsába gyűlt a vér, piros vér; fiatal, barna nővé változott a madár. A férfinak is karja és válla nőtt; lábain megfeszültek az izmok, mikor a nő elé lépett, hogy eltakarja. Futni akartam, de nem eresztettek, magukhoz szorítottak meztelen testükkel; így néztek rám kétségbeesett szemmel azok a ragadozók. |