Végy búcsút, idegen

Hosszú-hosszú hánykódás, kenyértelenség, ég alatt hálás után végre hazaértem. A városban példás rend: sehol egy eldobott cigaretta, újságpapír, összehányt járda. És sehol egy lélek; igaz, elég kései óra volt. S akkor az úttest közepén hatalmas betűk, mint választási jelszavak: VÉGY BÚCSÚT, IDEGEN, HA NEM AKARSZ A MI SORSUNKRA JUTNI!

Közben egy szemetesláda mögül sovány macska bújt elő. Cica, cica, gyere ide! Meghallotta a hangot, felém fordította a fejét - meglátott és megborzongott a gerince. De nem tudott elszaladni: szembogara kitágult, nézett rám megbénulva. Még sose láttam ennyi rémületet élőlény szemében.

Mi lehet az arcom helyén, ha így mered rám egy állat? Semmi válasz: a kapuk tömören becsukva, az ablakok sötéten elfüggönyözve.

Ne félj macska.

Megyek másik városba.




Hátra Kezdőlap Előre