Hosszú-hosszú hánykódás, kenyértelenség, ég alatt hálás után végre hazaértem. A városban példás rend: sehol egy eldobott cigaretta, újságpapír, összehányt járda. És sehol egy lélek; igaz, elég kései óra volt. S akkor az úttest közepén hatalmas betűk, mint választási jelszavak: VÉGY BÚCSÚT, IDEGEN, HA NEM AKARSZ A MI SORSUNKRA JUTNI! Közben egy szemetesláda mögül sovány macska bújt elő. Cica, cica, gyere ide! Meghallotta a hangot, felém fordította a fejét - meglátott és megborzongott a gerince. De nem tudott elszaladni: szembogara kitágult, nézett rám megbénulva. Még sose láttam ennyi rémületet élőlény szemében. Mi lehet az arcom helyén, ha így mered rám egy állat? Semmi válasz: a kapuk tömören becsukva, az ablakok sötéten elfüggönyözve. Ne félj macska. Megyek másik városba. |