Ha csak egyszer

Milyen boldog, aki cipőjében elcsattog az ajtóm előtt! Milyen boldog, aki végre eljut valahova. Az öblök éppúgy röpülnek a vitorlások felé, mint fordítva. Nem figyelted? a szárnyashangyák belekeringőznek a fecskék csőrébe, és a macskák megzabálják a homokpartba fúrt lyukaikban a fecskéket. A dolgok nem állnak meg, ahogy azok a lábak sem az ajtóm előtt.

Micsoda boldogság!

Másként bejöhetne valaki és noszogatna, hogy menjek el valahova, holott én nem akarok sehova. Örülök, hogy idáig elvergődtem, ahol legalábbis sejtem: nincs semmiféle röpülés, zsákmányolás, vadászat, remény és reménytelenség, férfi és nő, föld és ég.

Ha csak egyszer megtanulnád, hogy választhatsz: mozdulatlanul meglapulsz-e az üvegen vagy villámgyorsan szaladni kezdesz a

tapadóiddal, te boldog-boldog légy,

míg az istenek agyon nem vernek a csapóikkal.




Hátra Kezdőlap Előre