Tollas nyilaim áznak az erdőn, |
|
Úttalan homok-pusztát adj nekem, |
hova a négykerekű fenevadak |
|
csönd lesz a fejem körül, semmi más, |
|
Asszonyi ölet is adj nekem még egyszer, |
hadd lássam az ős-folyamokat, |
messze futva előled a Tejúton, |
|
ki öreg bőrömet kiszögezed |
a szélben álló, hosszú oszlopokra. |
|
|