Semmiből semmibe

Közben föltartod az arcod:

nem villám,

hiába vakít,

nem lépsz,

a hullámzás visz,

nincs partja: eredet-nélküli,

cél-nélküli,

megemészthetetlen

felhőcsúcs a fogaid előtt,

tépd le,

szakítsd át: néz rád,

megfogsz egy kezet,

lezuhog a véred,

csak kezek, vállak,

semmi más, kereső sugarainkon kívül,

húzz magadhoz,

bőröd ország, hold, erdő;

szavaiddal kikerülöd a sötétséget,

az időt nem;

a mulandóság legyen csak mulandóság,

a kiszáradt fa fekete

dög,

így,

fehér agyaggal, halállal kenve,

irgalom nélkül,

lecsiszolt, szép fejjel

csillagból anyánkba,

házunkból szélbe:

semmiből semmibe.

Hátra

Kezdőlap

Előre