Bíbic-koromban
Bíbic sírt a vadvíz fölött,
szélben a fejem fölött,
tavaszi vetések fölött,
a hosszú parton ülve
mindent látok,
mindent hallok,
úszok a csíborokkal
ebihalak fekete pont-levesében,
kákásan-zölden gőzölgök
az esőben,
ázott hajam nádas volt,
szívverésem férfi és női volt,
gyerek-szemem a föld tükre,
mennybolt lehelete sóhajtásom.
