Az arcnak, mikor összelobbanunk, |
a két szem vizsgáló csápjának |
szavadnak, az emberré tevőnek, |
szád peremének ettől az ütéstől |
a surlódástól egész bőrödnek |
csikó-formádnak, hal formádnak |
hajadnak, mikor betemet, mint a föld |
kezednek, akárhol érsz hozzám, |
lélegzetednek ebben a sikoltásban |
aki voltál az emberek között, |
állatok, gyilkosok között, |
szerelmed árnyék-hatalmának, |
emlékeidnek - új emlékeket szülve, |
az öledben csapkodó madárnak |
eszméleted utolsó rándulásának |
csontjaid mész- és vérboltozatának |
|
|